Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-05 / 157. szám
INFLÁCIÓ Erkölcsi értékeink változásai |fVr; RÖCZI ÉVA: A? infláció érdekes dolog: szó szerint íelfújódást jelent, és igen sokat mondó az alapszó. csakhogy pontosan senki sem tudja, mitől fúvódnak fel az árak, mitől csökkennek a-/ értékek napról napra Vagyis: csökkennek az értékek és nőnek az árak. Minden közgazdasági magyarázat ellenére van a szóban valami misztikus: hát még a szellemi értékek inflációjában! Mert a zöldségárak növekedését még csak lehet magyarázni éghajlati, piaci okokkal, ám egy-egy szellemi, erkölcsi „árucikk” érték- csökkenését, árzuhanását aligha lehet pusztán a vásárlóerőre, kereslet-kinálat arányainak alakulására visszavezetni. És mégis ... Az utóbbi években egyre ritkábban 'hallottam értékmérő jelzőként elhangzani a „tisztességes, becsületes” rokonértelmű fogalmait. Mintha a hétköznapi, állampolgári értékítéletek is elveszítették volna aranyalapjukat, erkölcsi etalonjukat. Igaz, továbbra is dicsérjük az újat, kezdeményezőt, de ritkán minősítjük erkölcsi értelemben, mintha a sajtó nyelvéből is kikoptak volna e hagyományos fogalmak: csak a változó törvények és rendeletek pislákoló irányfényeit látjuk, melyek a tegnapi visszaélést holnapra követendő példaként állítják elénk, s a holnapi innováció esetleg ma még törvénybe ütköző, gyanús, esetleg büntetendő cselekmény. Ember legyen a talpán, aki elmélet és gyakorlat között eligazodik, azon a senkiföldjén, ahol csak „ügyesség” és „ügyeskedés” létezik, ahol a korrupció a gazdasági létezés eszköze, nevezzük akár hálapénznek, borravalónak, csúszópénznek vagy megvesztegetésnek, akár hatalommal való visszaélésnek, bizonyíthatatlan zsarolásnak, álközéletiségnek és éldemokráciának. Mintha a nemzeti egységet úgy értelmeznénk, hogy abba a korruptak, véleménynéü- küliek, tolvajok, sikkasztok is beletartoznának. Az infláció rejtélyes folyamat a közgazdaságban is, hát még a közéletben, az erkölcsben! Hol kezdődik a durvaság, agresszivitás, ami még eltűrhető egyre lazuló mindennapi normáink szerint? Milyen közterületen elkövetett garázdaságon háborodhatunk fel, milyen közéleti visszásság élesztheti fel jogos haragunkat? Mintha egyre bizonytalanabb lenne az összkép Kis és nagy dolgok ösz- szemosódnak, az állampolgár ingerülten legyint, mereven maga elé bámul, nem akar beleavatkozni, nem akar bajt. Hallgat a gyűléseken, ahol csak fizikai jelenlétét jegyzik, ahol csak igenlő szavazatát veszik tudomásul. hallgat a félreütött pénztárgép, a meg- csúszot számla előtt, hallgat a buszon, ha a lábára lépnek, félrelökik, hallgat az üveg- visszaváltónál, ha göngyöleg hiányában hazaküldik, mert már morogni sincs kedve. A kis dolgok felfúvódnak, dagadnak, a jogos tiltakozás ok- vetetlenkedéssé torzul, a durvaság és ügyeskedés pedig önkifejezéssé. A végeredmény: lesznek hivatalból mindent lelkesen helyeslők, lesznek mogorva le- gyintők, s középen a sűrű, kétségbeejtő tömeg: a tompán tűrök, az értelmetlen sorállók, a felheccelhetők és leinthetők, az erkölcsi infláció legnagyobb vesztesei. Az erkölcsi infláció: erkölcsi kopás. A semmire sem kötelező utca erkölcse. A szabad helyre autók állnak be, az elvesztett tárgyak új gazdára találnak, ne tartsuk fel a forgalmat, haladjunk, emberek. Ki kérdezné meg, hogy miért és merre? Csak a véres balesetek keltenek némi figyelmet, összegyűlnek a bámészkodók, ám nem segítő embermivoltukban, hanem nézőként. A hatóságok intézkednek, élvezzük a látványt. Ez az infálció nem közgazdasági természetű: a felnőttek műve. S, a felnőttek néha csodálkoznak, hogy gyermekeik rájuk hasonlítanak. Durvák és közönyösek. A megfelelő kötőszavakat már megtanulták az élethez. Fizikai erejük is nő: nemsokára ők is félre tudnak lökni valakit az utcán. Az autódudát már most is meg tudják nyomni. Uramisten, miféle fantasztikus filmet álmodom? Csak, nem épülő-szépülő hazánkban játszódik, kiművelt emberfők, nagy közös célok, remek vezércikkek és kitűnő orvosi tanácsok földjén? Sz. Sz. P. Ősanyámhoz — PETRÖCZl KATA SZIDÓNIÁNAK — Forogtam én is kemény szelekben, és sodortattam sebes árvizekben: utódod ezért lehettem más-arcú, más-vérű létemre, te morc. sötét nagyasszony. Nem mint becsalicsárda-cégért bitorlóm nevedet, inkább köszönet ez s versbe írható s csak így kibírható fájdalom módszertanáért. KISS DÉNES: A gyerekek A gyerekek a gyerekek még a szívemhez illenek De aztán tovaillanak korán fölkeltő hajnalnak rozsdálló alkonyatoknak A gyerekek a gyerekek emelik még az egemet Szemtiszta arc puha tenyér Kinyújtott karjuk a napig ér! SZEPESI JÓZSEF: Állapot Mit ér a vers, ha oly tiszta, mint csíz nélkül a kalitka? S, mit ér a bölcs, terjedelmes elmemű, ha ködtől terhes? Mit ér az érték, amivel kacér an Játszik a hitel? Mit ér, mit ér az értelem? Ezt kéne végre értenem. Mert egy forgószél felkapott, felhőkig fújt és eldobott. S, most fenn az égi tengeren nyargal a táltos szél velem. Szememre ~égi hajnalok csókolnak hajnalcsillagot. Textilbe szőtt álmok Beszélgetés Katona Szabó Erzsébettel Katona Szabó Erzsébet, textilbe szövi álmai. Gobelinjein a mesék arany-ezüst és gyémánt erdején vezet az út. Világos, tiszta színei a természeti jelenségeket idézik. A szőnyegek mellett egyenrangú szerepet szán a jelmeztervezésnek is. S a megélhetést nyújtó divattervezéssel sem váltja aprópénzre művészetét. Most éppen a Dorottya utcai kiálHtóteremben láthatjuk alkotásainak egy részét, mintegy összefoglalón eddigi munkásságát. Amikor életívének állomásait pörgetjük vissza, elérkezünk művészete bölcsőjéhez, Kalotaszegre. — Igen, szerencsésnek tudhatom magamat. Leginkább abban, hogy akkor és ott születtem, ahol és amikor még élt a népművészet. Nagyanyám számára nem jelentett — mai divatos kifejezéssel élve — hagyományőrzést, hogy magahímezte ruhát öltött magára. Valahogyan minden természetes volt, anélkül, hogy művészetiek nevezték volna. Szülőföldemről a természet közelsége kísér. Gyermekkori álmom volt, hogy kosztümtervező legyek. Édesanyám monumentális szőnyegeiknek szentelte életét. Az aprólékos, rengeteg időt rabló tevékenység láttán először inkább a ruhatervezés felé fordultam. A kolozsvári iparművészeti főiskolán mindezek ellenére gobelin szakon végeztem. Ezután kerültem Marosvásárhelyre, a bábszínházba. — Ezek szerint nem véletlen, hogy eljutott a jelmeztervezésig. Csakhogy ezek a jelmezek nem konkrét darabhoz készülitek. Hogyan lehet úgy tervezni a jelmezeket, hogy azok ne kapcsolódjanak hús “vér jellemekhez? — Egy sohasem volt színdarab alakjait szerettem volna megjeleníteni. Sokat töprengtem: miként lehetne mondanivalómat közvetíteni. Egy formai újítás segített. A jelmezeket bábukon szokták bemutatni. Csakhogy az rettenetesen idegen. Majdhogynem taszítja egymást a lelketlen bábu és a textilbe szőtt gondoláit. Így aztán először a bábukat öltöztettem fel, amihez természetesen felidéződtek a színházi élménvek, az ott elsajátított fogások. Ügy érzem — minden belemagyarázás nélkül —, az érzelem- és gondolatvilág színes skáláját jeJelmezek a kiállításról lenítjük meg a textíliák, a szabások, a díszítések segítségével. — A sötét tónusok például mit rejtenek? — Az éjszaka világát szerettem volna segítségükkel elénk varázsolni. A titokzatos álomvilágot, amelyben minden lehetséges. Egyáltalán az élet misztikus oldalát kívántam megragadni a jelmezkészítés eszközrendszerével. A kék árnyalatú jelmez díszítésével az életfát szeretném fölidézni. A szív fölött a levelek az erek lüktetését, az élet szövevényét hordozzák. — Ügy tűnik, hogy most inkább a jelmeztervezéssel foglalkozik. Már régebben is láthattuk kiállításon a gobelinjeit. Hogyan fér meg mindez egymás mellett? — Közös a gyökér: a textil. A körülmények döntik el, éppen mivel foglalkozom a legszívesebben, a legintenzívebben. Sokáig nem volt műhelyem, vagy éppen kiállításra készültem. Azután ott van, mondjuk, a műfaj nehézsége — ami ugyanakkor szépsége is —. Leírhatatlan az érzés, amikor elkészül a szőnyeg, a kiderül: sikerült-e az elképzeléseimet megvalósítani. A ru* hát egyben lehet látni, köny* nyebb alakítani, formáim. — Hogyan valósítja meg ma az iparművész terveit? Mindent a két kezével készít. vagy akadnak segítőtársak? — Talán az lenne a leg* szebb, ha mindent magam készíthetnék. Ám a sok-sok kézimunka rengeteg időt kíván.' Anyám példája lebeg előttem: elképzeléseinek csak töredékét valósíthatta meg, mert mindent maga csinált. Igen, vannak segítségeim, de csak addig, hogy állandóan utolér: hessem magamat. — Nem feledkezhetünk meg divattervezői munkásságáról sem. összefér vajon a művészet és a köznapi használhat tóság? Nem jelent tudathasa* dásos állapotot, amikor csali szép ruhákat tervez? — A divat csak annyira ér* dekel, amennyire meghatározza a kor arculatát. Ezen belül próbálok egyénit nyújtás ni. Többször voltam szemtanúja, amint megváltozott aa ember, aki felvette az általam tervezett darabot. Más a tartása, más a viselkedésmódja, minthogyha a selyem esése, a hímzés vonala kibonts* ná igazi egyéniségét. De az is előfordul, hogy elfed és szerepjátszásra kényszerít. Tetten érhetjük ilyenkor, hogyan manipulál a ruha, a divat. Vágyunk az újdonság után, hogy mások lehessünk, éa mégis ugyanazok. E. K. ] Mttmii ni ii ii ii ii in ........................................................................ R égnél! ben szokatlan házassági apróhirdetésre bukkant Kiss Ödön. Többször is elolvasta, mert egyszerűen nem akart hinni a szemének. „30 éves, 165 cm magas, aránytalanul kövér, nagyon csúnya, albérletben lakó kisfizetésű tisztviselőnő keresi elnéző és megértő férfi ismerettségét házasság céljából „Mirigy” jeligére a kiadóba.” Agyafúrt — csóválta meg a fejét Kiss Ödön. — Ez a nő tisztában van vele, hogyan lehetséges annyi fényesre szidolozott önreklám közül előnyújtózkodni. Pedig a fejemet rá, hogy mindennek a fonákja igaz, és egy nagyon csinos, karcsú, jókeresetű, vezetőbeosztású hivatalnokról van _szó. Hatásos reklám az egész, figyelemfelkeltés a temérdek „nagyon csinos”, „szépnek mondott”, „széparcú”... stb. között, akár az édességek émelyítő garmadájában egy adag füstölt csülök. Ha viszont mégis igaz, amit közölt — töprengett tovább —, akkor meg az őszintesége bámulatra méltó. Ilyen pőrén kitárulkozni, ez minden tiszteletet megérdemel ! Elhatározta, hogy ír a nőnek, megismerkedik vele. Több vázlat után egy naivon szép. csaknem költői levelet fogalmazott, melyben az őszinteséget hangsúlyozta ki, mint a társaskapTóth-Máthé Miklós: így jeli csolat legfontosabb érzelmi fundamentumát. Nem felejtette el megemlíteni azt sem, hogy sohasem vonzották a szexbombák. Mert ugyan kivételek persze vannak, de megítélése szerint a legtöbb szexbomba később üres és rozsdás bombahüvellyé értéktelenedik, legfeljebb „víztárodásra” alkalmassá. A levélben mellékesen kitért arra is, hogy főosztályvezető, egy Zsiguli és egy épülő hétvégi ház gazdája, csak éppen a feleségéről meg a két gyermekéről nem tett említést. Nem lehet mindent egyszerre, majd alkalomadtán sor kerülhet a kényesebb témákra is. A nő válaszolt, telefonszámot adott meg, és Kiss Ödön még aznap felhívta. — De én valóban nagyon csúnya vagyok — közölte a nő a telefonba —, ne tápláljon illúziókat, mert a hirdetésbe a színtiszta igazat írtam. Kiss Ödön megnyugtatta, hogy nem táplál illúzióikat, és a hirdetésben éppen ez a kendőzetlen őszinteség ragadta meg, ezért hát nagyon szeretné a személyes találkozást. A nő azt felelte, hogy ő szívesen találkozik szemér lyesen is, de nem akar hiába fáradni, tehát mielőtt bármiben megállapodnának, jobb, ha Kiss Ödön előbb átgondolja a dolgot. Ugyanis már kétszer adott fel ilyen szöveggel apróhirdetést, kétszer ment el hiába, de nem volt ott az illető, illetve lehet, hogy mégis ott tartózkodott, csak éppen a megbeszélt jel hiányzott előle. — Ahogy megláttak, nyilván eldugták az újságot. De megértem őket, hiszen én valóban borzasztóan kövér és nagyon csúnya vagyok, a férfiak meg ugye... — Ne is folytassa — vágott közbe Kiss Ödön —, csak sajnálni tudom azokat a szerencsétleneket, ök még nem tudják, hogy az őszinteség mindennél fontosabb. Sőt továbbmegyek, az őszinteség szépít, tehát én máris csinosnak látom magát. — Ez igazán nagyon kedves — mondta a nő —, de azért csak legyen mindenre felkészülve. Ha akarja, adhatok egy kis előzetes jellemzést önmagámról... — Isten őrizz — tiltakozott Kiss Ödön —, hová gondol? Megfosztana a megismerkedéssel járó meglepetés j>---Wiától... A hangja igazán kellemes, a többit bízza a képzeletemre. Aztán megállapodtak egy presszóban, a napban, az időpontban és az ismertetőjelben. Kiss Ödön az Űj Tükör legújabb számát teszi majd az asztalra, a nő meg egy színes esernyőt hoz a hóna alatt. Ha véletlenül elkerülnék egymást, Kiss Ödön természetesen újra jelentkezik telefonon. — Azért a Mirigy jelige túlzás — kockáztatta meg Kiss Ödön búcsúzóul. — Hogy lehet valaiki ennyire engesztelhetetlen önmagával szemben? Nem is beszélve arról, hogy sajátmagunk esztétikai hovatartozását a legnehezebb megítélni. — Csak várja ki a végét — nevetett halkan a nő —, és maga is tapasztalni fogja. hogy nem írhattam Tündét vagy Csipkerózsi- kát... Sőt, ha belegondolok, talán még egy kicsit elnéző is voltam magammal szemben, Kiss Ödön felajzottan készült a találkozóra. Sok kalandban volt már része, de úgy érezte, mindegyik között ez lesz a legizgalmasabb Egvszerűen nem akarta elhinni, hogy a nő olyan csúnya legyen. Akárhányszor próbálta elképzelni a találkozásukat, mindig egy nagyon csinos nő perdült be a presszóajtón, aki majd kicsit csúfondáros nevetéssel honorálja az ő meglepődését. És ha mégis? Ha valóban nagyon csúnya? Akkor meg az őszintesége lenyűgöző. Aki képes lyen kegyetlen önkritikával nézni saját magát, az kemény jellem, egyéb dolgokban is következetesen egyenes lehet. Vagyis mindenképpen megéri, hogy megismerje. Ha nagyon csinos, akkor ugyan hazudott a hirdetésben, de a szépsége menti, ha nagyon csúnya, akkor meg az őszintesége vonzó. És negyvenévesen már megengedheti magának az ember azt a luxust, hogy ezt az erényt a szépség fölébe helyezze. A megbeszélt időpont előtt már egy jó negyedórával ott ült a zsúfolt kis belvárosi presszóban, és feszülten leste a bejáratot. Az Űj Tükör legújabb számát a kólásüveghez támasztotta. Ha nagyon csinos, fene bánja, ha nagyon csúnya, üsse kő — latolgatta, amíg lassan kortyolgatta a kóláját, ahogy vánszorogtak a percek. Aztán a megjelölt időpontban pontosan megjelent a nő. Hóna alatt a színes esernyőt szorongatta, és Kiss Ödönnek első döbbenetében az jutott eszébe, hogy az a színes esernyő az egyedüli, ami valamicskét mutat rajta. Ez a nő nagyon ősz!nte...l ismerte el tárgyilagosan, míg gyorsan becsúsztatta aktatáskájába az Üj Tükröt, és kicserélte egy Esti Hírlappal. 0 nn tétován el- 11 u indult az asztalok között, arcán zavart, kicsit ráfagyott mosollyal nézegetett szét, és amikor az eredménytelen körséta után kilépett az utcára. Kiss Ödön sajnálattal kevert lelkifurdalást érzett. Mintha egy ember féltve őrzött titkába pillantott volna felelőtlenül, hogy aztán szemérmetlen módon visszaéljen vele. Szeretett volna felugrani és utánasietni, hogy visszahívja legalább néhány szóra, egy kis beszélgetésre, de úgy érezte. a lábait láncos vasgolyók húzzák, akár a középkori elítélteknek. Pedig — villant át az agyán — talán ez lehetett az egyetlen nő az életemben, aki igazán őszinte volt hozzám! NOGRAD - 1986. július 5., szombat