Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-05 / 157. szám

Gépek hadrendben Szanda, központi major, reggel hét óra. Körülöttünk a dombok, erdők, s balra, ahogy a falu felé tekintünk, belefér szemünkbe a szelídebb lanka gabonája. Érik ugyancsak, hi­szen már most több a meleg az elégnél. A major esőbarázdálta földjén három sorban a gé­pek. Elöl a kombájnok, mö­göttük a billenőplatós, pót­kocsis IFA-csapat, hátul pe­dig a kisebb-nagyobb trakto­rok. Hadsereg az aratáshoz. Az emberek beszélgetnek, szívják a cigarettákat, van, aki még bekukkant a major­irodába egy kávéra. Mészáros László, a Szandai Lenin Termelőszövetkezet el­nöke — vékony fiatalember — lép a várakozók félkaréjá­ba: — Jól tudják — mondja az üdvözlés után —, hogy a ga­bona fontos élelmezési cikk, s ugyancsak fontos exportcik­ke az országnak. Nem mind­egy tehát, hogy milyen szem­veszteséggel takarítjuk be. Éppen ezért a mi viszonya­inkhoz alkalmazkodva az idén is órabéres formában fo­lyik majd a betakarítás, de többet fizetünk a tavalyinál kombájnosoknak, a szállí­tóknak egyaránt. A legtöbbet aratók versenyének győztese ezerötszáz forintban részesül, s mindenki kap a learatott mázsa gabonák után tizenkét dekagramm terményt. Sok si­kert a nagy munkához. Tótpál Árpád, gépesített nö­vénytermesztési főágazatve- zető, maga is fiatal, akár az elnök. — Kemény munka van mögöttünk — mondja, s hu­nyorog a napfényben. Az em­berek csak morognak rá, ők azután tudják, hiszen a szo­kással ellentétben, az idén nem volt külön idő a gépek aratási fölkészítésére. Min­denki onnan teremtett rá, ahonan akart. — Nemsoká nálunk is itt az aratás —, így a főágazatvezető —, de ez a mostani gépszemle legalább kihozza a hibákat, hiányossá­gokat, s mire eljön a munka dandárja, már minden rend­ben lesz. Amikor az alkatrészellá­tásról mond néhány monda­tot, akárha nem Szandán, de bárhol a megyében lennénk: hol ez, hol az nem volt, s hogy öreg is már a géppark. Szklenár János m E 516-os fülkéjében Csak itt tán az átlagosnál job­ban vigyáztak a masinákra, mert lám, mégis minden rend­ben lévőnek látszik. Amíg, a gépszemlét végzők minden kombájnt, teherautót és trak­tort megvizsgálnak, a jókora E—516-os mellett szót vál­tunk Szklenár Jánossal. A negyvenéves férfi, szívesen be­szél. — Huszonhat éve kezdtem a mezőgazdasági gépszerelést. Hatvankilenc óta aratok. Ak­kor még egy SzK—3-asom volt, és néha visszasírom ín­séges időkben. Háromméte­res vágóasztala volt, de öt­száz mázsát begyűjtött vele az ember, ha nagyon odafi­gyelt. Ennek az 516-osnak — bök a válla fölött a hatalmas, NDK-gyártmányú gépre — hat méter hetven centi a vá­góasztala, de többet nemigen tud annál a réginél. Na, az biztos, hogy nem borul, már­pedig itt ugyancsak megtanul hegyet mászni! — Mit szól az órabérhez? — Jobb a tavalyinál, de er­ről inkább majd aratás után! Egyébként meg azt mondom, amit megtermeltünk, arassuk le. Régebben igazságtalan volt az elosztás. Aki síkabb terü­letet kapott, sokkal többet ke­resett annál, aki kénytelen volt a dombokon araszolgatni Vagy rohant és nem törődött a szemveszteséggel! Szóval, ez jobb. — Találtak valami hibát a gépen ? — Nem, minden rendben van. Kiss János tűzoltó hadnagy a tűzvédelmi előírásokat ellen­őrizte, s majd az oktatás is feladata lesz, no meg az utána következő — szokásos — vizs­ga. — A mi előírásaink szerint, ezek a gépek jól fölkészítet­tek. Az egyik kombájnon még az eredeti, nem a magyar szabvány szerinti a tűzoltó­készülék, azt le kell cserélni. Itt-ott hiányoznak a dohány­zást tiltó táblák. Nagyjából ennyi az észrevételem. — Kinn a földeken, aratás közben tilos a dohányzás. — Tilos, illetve csak a ki­jelölt helyeken szabad. — Ellenőrzik? — Természetesen. Aratáskor kint járunk a területen és ha kell, a helyszínen büntetünk is. Szükséges, hiszen egyetlen szikra lángba boríthatja a táblát a szárazságban. Ez leg­gyakrabban nem a gépektől, hanem a cigarettáktól ered. Tóth Mihály mezőgazdasági gépész egy K—700-as nyer­géből kászálódik le. Ezzel a masinával, majd tarlót hánt, de ha a szükség úgy hozza, vezet gépkocsit, erőgépet. — Egy öreg masinából hoz­tam össze az alkatrészeket, hogy a rajtra minden rend­ben legyen. — A kereset? — Négy- és tizenkétezer fo­rint között. A fölsőt ritkán közelítem meg ... De, én sze­retem ezt a munkát, kinn a földeken egyedül. Nyugodt vagyok, mindig tudom, mit kell tennem, nincs kapkodás. No, de mennem kell egy ra­kodóval szalmáért. Viszem a libákhoz, alomnak. A kis hadsereg, amelyik az aratás hadműveletére készül, a gépműhelyben ül. A délelőtt egyik részével már végeztek: a gépeket átvizsgálták, rend­ben lévőnek találták. Ott még egy lámpát kell lecserélni, itt az irányjelző rakoncátlanko- dott. Előbb a tűzvédelmi, majd a munkavédelmi elő­adásokat hallgatják — azután vizsga. A fiatal elnök arca nyugodt. Látszik, tudta, minden rend­ben lesz. Akár holnap kezd­hetik a nagy munkát. Hortobágyi Zoltán Kép: Bencze Nemzetközi szövetkezeti nap IJ 'n 64. alkalommal ünnepük világ- IQ6II szerte a szövetkezetek a szövet­kezeti összefogás eszméjét: július 5-e hagyo­mányosan a nemzetközi szövetkezeti nap. Hatvanhárom évvel ezelőtt látott napvilágot a következő felhívás: „Legyen az ünneplés és propaganda éves fesztiválja: bizonyítsa a világnak, hogy a szövetkezetek szolidaritá­sa és szervezeteik hatékony eszközei a gaz­dasági emancipációnak és biztosítékai a világ­békének.” Az idézet a nemzetközi szövetkezeti nap célját jelöli, s ez a cél ma is élő. Nem vélet­len hát, hogy ezúttal is felidézzük a szövet­kezeti mozgalom múltját, fejlődését, távlata­it. Mostanában különösen sok alkalom adó­dott a visszatekintésre, hiszen a tavaszi hó­napokban küldöttközgyűléseken tekintették át az ipari, a fogyasztási és a mezőgazdasági szövetkezetek a VI. ötéves tervidőszakban mutatott fejlődésüket. Nem volt könnyű ez az öt esztendő a nóg­rádi szövetkezetek számára sem. Mind szigo­rúbbá váló gazdasági körülmények között iparkodtak megfelelni hivatásuknak, terme­lési és ellátásbeli kötelezettségeiknek, piaci érzékenységük erősítésével őrizni és gyara­pítani megszerzett pozíciójukat, s javítani tagságuk jövedelmi viszonyait, élet- és mun­kakörülményeit. Az ipari szövetkezetek szű­kös fejlesztési lehetőségeik közepette is több új terméket vezettek be, igazodva ezáltal a vásárlói kereslethez. Közülük egyik-másik külföldön is megállja a helyét, évről évre iparkodik emelni exportteljesítményét. Gaz­dasági helyzetük javítására a kooperációs kapcsolatok bővítését is megragadják, erősí­tik tevékenységük háttéripari jellegét, több ponton kapcsolódva a nagyiparhoz. Számtalan változást vészeltek és éltek át az utóbbi öt esztendőben a megye fogyasz­tási szövetkezetei is. A gazdasági szabályo­zók szigorodása, a külpiaci viszonyok romlása kemény próbatétel elé állította őket. S noha eközben a lakosság vásárlóereje alig-alig emelkedett, a szövetkezeti üzletekben bővült a forgalom, s elsősorban a hároméves re­konstrukciós programnak köszönhetően je­lentősen fejlődött az aprófalvak üzletháló­zata. A nógrádi mezőgazdasági termelőszövet­kezetek a kedvezőtlen termőhelyi adottságok közepette is növelték termelésüket. Mind ha­tásosabb intézkedéseket tesznek a termelési költségek csökkentésére, hogy ne csak eleget és jót, hanem gazdaságosan is dolgozzanak. Mindhárom szövetkezeti ágazathoz tartozó gazdálkodók sikeresen oldották meg felada­taikat. A szövetkezetek jelentős részeseivé váltak a falu szocialista, kulturális fejlődé­si folyamatának. Nem véletlen hát, hogy a falvak népességmegtartó képességének erősí­tését emlegetve hangsúlyozzuk a szövetke­zetek — legyenek fogyasztási, mezőgazdasági vagy ipari gazdálkodók — szerepét, a szö­vetkezeti vezetés ez irányú felelősségteljes megnyilvánulását. A nemzetközi szövetkezeti napon, amikor a szövetkezetek helytállásának adózunk, az ünnep hangulatában is figyelmet kell szen­telni a jövőnek. Tudnia kell valamennyi gaz­dálkodónak, hogy a magyar gazdaság meg­újulási folyamatot él át, s ebből nekik is ki kell venni részüket. Mindenekelőtt azon­ban, ahhoz, hogy ünnepeink lehessenek, minit ez a mai is, elsősorban békére van szükség. Az ENSZ felhívását követve világszerte a béke éve jegyében tartanak megemlékezése­ket a'szövetkezők. A magyar szövetkezeti mozgalom helyesli, elfogadja azt a megállapí­tást, hogy a gazdasági, társadalmi haladás­nak, s ennek keretében a szövetkezetek fej­lődésének is feltétele a valamennyi nép köl­csönös biztonságát szolgáló béke. U t mindhárom ágazathoz tartozó OST szövetkezetek kongresszusra ké­szülnek. E munkájuk akkor lehet eredmé­nyes, ha sikereik számbavétele mellett nem feledkeznek el a fogyatékosságok felszínre hozataláról sem. A szövetkezetek küldöttvá­lasztó gyűlései, a megyei területi szövetsé­gek vezetőségének megújítása, a kongresszu­si dokumentumok előkészítése jó lehetőségei: nyújtanak ahhoz, hogy a szövetkezeti mozga­lom felfrissülése a tagok cselekvő közremű­ködésével valósulhasson meg. Negyven éve történt A barátság első kongresszusa nek magyar és szovjet embe­Baromfinyelv Hongkongba Különleges csemegeként ér­tékesíti ezentúl a Szentesi Ba­romfifeldolgozó Vállalat a li- baszámy-végeket, valamint a kacsa- és libanyelveket, lába­kat, s olyan belső részeket, amelyeket korábban csak mel­léktermékként hasznosítottak: évi 80 tonnányit szállítanak ezekből a hongkongi megren­delésre. A rendkívül munkaigényes feladatra, így a nyelvek „ki­operálására”, a lábak tiszto­gatására, csomagolására gaz­dasági munkaiközösség is ala­kult. Megéri a költséget és fá­radságot, hiszen ezekből a baromfirészekből évente több millió forintos bevétele szár­mazik a vállalatnak. A szárnyvégek, nyelvek, lá­bak különleges csomagolásban, hűtőkamionofcban ( indulnak Hamburgba, majd onnan ha­jón érkeznek meg Hongkong­ba. A kínai szakácsművészet a túlfőzött fiatal kacsa- és li­balábaikból különleges szószo­kat varázsol, a megfelelően elkészített nyelvek pedig ki­mondottan a gazdagok cseme­géjének számítanak. „Vasárnap már a kora reg* geli órákban tömegesen ér­keztek a Zeneakadémiára a kongresszus résztvevői. Már jóval a kezdés időpontja előtt zsúfolásig megtelt a nagy hangversenyterem olyannyi­ra, hogy a későbben érkezők­nek már csak a folyosókon jutott hely”. Negyven évvel ezelőtt, 1946. július 9-én a Szabad Nép e mondatokkal kezdte tudósítását a Magyar —Szovjet Művelődési Társa­ság első országos kongresszu­sáról. Az ekkor egyéves szervezet — mint a neve is tanúsítja — a szovjet kultúra magyaror­szági megismertetését és népszerűsítését tekintette a legfontosabb feladatának. Az 1945 nyarán alapított MSZMT elnökségében találjuk Szent- Györgyi Albertet, Zilahy La­jost, Bajor Gizit, Kodály Zol­tánt., Illyés Gyulát, Szakasits Árpádot és a magyar kultu­rális élet számos más kiváló­ságát. A négy évtizeddel ezelőtt rek, ’»•Bálátok, városok vagy akár megyék között. Sokan vannak, akik egy barátság­vonattal megtett szovjetunió­beli utazás felejthetetlen él­ményeit őrzik. Az elmúlt év­ben hetvenezer középiskolás izgulta végig a Ki tud többet a Szovjetunióról? című ve­télkedő fordulóit. Az egyete­misták és a nyelvtanárok kö­zött népszerűek a nyelvi toJ vábbképző tanfolyamok! Mindez csupán, néhány rész­területe az MSZBT szerte­ágazó tevékenységének. A magyar—szovjet együtt­működés a munkahelyeken, a kis közösségekben kovácsoló- dik őszinte barátsággá. Je­lenleg az MSZBT-nek 1800 munkahelyi tagcsoportja van szerte az országban. A test­vérüzemek között gyakoriak a tapasztalatcserék, a baráti ta­lálkozók. Példás együttműkö­dés alakult ki a Magyar Op­tikai Művek és a moszkvai 1-es számú óragyár között; a két gyár közös > szocialista A gabona új átvételi rendje Sikeres fél év a BVK-ban Eredményes fél évet zárt a Borsodi Vegyi Kombinát kol­lektívája. Nitrogén műtrágyá­ból 2500 tonnával, marónát­ronból 3300 tonnával, PVC- porból 3100 tonnával, kapro- laktámból pedig 700 tonnával többet gyártottak a tervezett­nél. Ezek a termelési eredmé­nyek tették lehetővé, hogy a tervben szereplő tizenkilenc- millió dollárral szemben hu­szonötmillió dollár értékű árut — a többi között 8000 tonnával több PVC-port — szállítottak tőkéspiacra. A technológia szigorú betartásá­val, a hulladékok csökkenté­sével, illetve újrahasznosítá­sával mintegy 90 millió forint értékű anyagot és energiát ta­karítottak meg. Az idei aratási szezonban a gabonaipar új felvásárlási rendszert alkalmaz: az úgy­nevezett nedves sikértarta­lomnak és a sütőipari érték­nek megfelelően minősítik a gabonát, megteremtve ezzel az ár és minőség összhang­ját. A Gabona Tröszt vállalatai gondoskodtak arról, hogy a minősítés nyílt és objektív le­gyen. Az átadó gazdaság meg- bízottja közreműködik a min­tavételnél és a vizsgálatnál. Az egy nap alatt, égy gazda­ságból beszállított tételből, ha annak súlya az 500 tonnát nem haladja meg, általában úgy­nevezett átlagmintát állítanak össze. (Amennyiben ennél na­gyobb tételről van szó, vagi' a termelő külön kéri, több mintát is elkülönítenek.) Az átlagmintát háromfelé oszt­ják. Az első minta vizsgála­tát az átadó megbízottjával közösen végzik, s amennyiben az eredményt a gazdaság el­fogadja, a gabona átadását- átvételét véglegesnek tekin­tik. Ha viszont a termelő az eredményt vitatja, akkor a második mintát — szintén a megbízott jelenlétében —, a megyei központi laboratóri­umban ismételten ellenőrzik. Amennyiben a termelő ezt az eredményt sem tartja számá­ra megfelelőnek, a harmadik minta az illetékes megyei ál­lat-egészségügyi és élelmiszer­ellenőrző intézethez, vagy a kereskedelmi kamara áru­szakértő bizottságához kerül. Az itt született eredmény már mindkét fél számára kötelező érvényű. A gabonaipar olyan orszá­gos laboratóriumi hálózattal rendelkezik, amely lehetővé teszi a felvásárolt tételek két héten belüli elszámolását, a termékértékesítési szerződés­ben rögzített fizetési feltéte­leknek megfelelően. A mező- gazdasági üzemek esetleges pénzügyi zavarainak áthidalá­sára lehetővé tették, hogy a gabona- és malomipari vál­lalatok az átvételt követően azonnal, tehát a minőségvizs­gálat eredményét még nem is­merve, előleget fizessenek, ha a termelők igénylik. Az elő­leg 3310 forint tonnánként, te­hát a takarmánybúza árával egyenlő. Így a mezőgazdasági üzemek a búza ellenértéké­nek döntő részéhez azonnal hozzájuthatnak, a különböze- tet 14 napon belül számolják el a vállalatok. Az ipar a kalászosgabona­termésnek várhatóan, valami­vel több mint kétharmadát vásárolja föl. — 1946. július 6. és 9. között — megtartott kongresszuson a felszólalók elismeréssel szól­tak a társaság nemes hivatá­sáról, s már bizonyos ered­ményekről is beszámolhattak. A kultúra kereteit azonban csakhamar szétfeszítette a bővülő együttműködés sok­sok új hajtása. Az 1949-ben Magyar—Szovjet Társaság névre keresztelt szervezet már a két ország és nép kö­zötti sokoldalú kapcsolatok ápolására és elmélyítésére tette a hangsúlyt. 1957 után a tömegmozgalomként tevé­kenykedő Magyar—Szovjet Baráti Társaság a politikai felvilágosítást és nevelést tűz­te célul. Az MSZBT mindenütt jelen van, ahol kapcsolatok szövőd­munkaversenyt szervezett az elmúlt években. Az Ikarus székesfehérvári gyára évtize­des kapcsolatot tart fenn a vorosilovgrádi mozdonygyár- ral. Magyarországnak valameny- nvi megyéjét testvéri szálait fűzik egy-egy szovjet terület­hez, autonóm köztársasághoz. A városok között is gyümöl­csöző az együttműködés. A Szovjetunióról és a szov­jet emberekről szinte vala­mennyien őrzünk kedves em­lékeket, kellemes benyomáso­kat. Ebben nagy szerepe van a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saságnak, amely most ünnep­li első országos kongresszusá­nak negyvenedik évfordulóját' H. K. NÖGRÁD — 1986. július 5., szombat 3 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents