Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-04 / 156. szám

Befejeződött: a LE HP X. kongresszusa Emlékülés lUÉKOSZ-éufordulóra Ismét Wojclech Jaruzelski a páti első titkára Ismét Wojciech Jaruzelskit választották meg a Lengyel Egyesült Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága első titkárának. Ezt Józef Czyrek jelentette be csütörtökön délben a párt X. kongresszusának utolsó nap­ján. A szerdán megválasztott új Központi Bizottság csütörtö­kön délelőtt első ülésén egy tartózkodás mellett egyhangú­lag választotta újjá Wojciech Jaruzelskit. A bejelentést a kongresszusi küldöttek hosz- szam tartó lelkes tapsa fogad­ta. A LEMP X. kongresszusa csütörtökön egyhangú szava­zással elfogadta a párt hosszú távú programját, amely az ez­redfordulóig határozza meg a szocialista építés feladatait. Ez a LEMP első hosszú távú programja. Korábban a kong­resszusok mindig a követke­zőig tartó időszakra fogalmaz­ták meg a párt céljait és fel­adatait. A hosszú távú prog­ramon öt éve dolgoztak: még az előző, rendkívüli kongresz- szus határozta el, hogy el kell készíteni ezt. A tervezetet idő­közben többször is széles kör­ben megvitatták. A hosszú tá­vú program Lengyelország társadalmi és gazdasági fej­lődésének meggyorsítására irányul, nagy hangsúlyt he­lyez a műszaki-tudományos ha­ladásra, aláhúzva, hogy ez lesz a döntő minden más társadal­mi és gazdasági feladat meg­oldásához. Ugyancsak egyhangúan fo­gadták el a kongresszus hatá­rozatát, amely az 1986—90-es időszakra fogalmazza meg a feladatokat. Erre az öt évre az a fő cél, hogy újra elérjék a válság előtti szintet, és a gaz­daság ismét képes legyen ki­egyensúlyozott, hatékony nö­vekedésre. Ennek érdekében gyorsítani kell a műszaki-tu­dományos haladást és a gaz­daság szerkezeti átalakítását. A határozat első fejezete ki­emeli a legsürgősebb felada­tokat, amelyek az áruellátás­sal, a lakáshiánnyal, az inflá­cióval, az egészségügyi ellátás­sal, a környezetvédelemmel, az oktatással, valamint a bér- és szociálpolitikával kapcso­latosak. E határozat gazdasági fejezete alapján fogják befe­jezni az 1986—90-es népgaz­dasági terv kidolgozását. A tervet ősszel fogadja el a par­lament. Mind a hosszú távú prog­ram. mind pedig az öt évre programot adó határozat meg­erősíti, hogy Lengyelország­ban folytatni kívánják az öt éve elkezdett mélyreható gaz­dasági és társadalmi reformo­kat. A kongresszus — szintén egyhangúan — nyilatkozatot szavazott meg az európai biz­tonság és együttműködés kér­déséről. ☆ A LEMP X. kongresszusa egy korszak végét és egy új szakasz elejét jelenti Len­gyelországban — állapította meg kongresszusi zárszavában Wojciech Jaruzelski. Kiemel­te, hogy a kongresszus hatá­rozatainak megfelelően, meg­gyorsítják a gazdasági és tár­sadalmi fejlődést, ennek ér­dekében megkezdik az öt éve meghirdetett reformok má­sodik szakaszát, és mindenek­előtt racionalizálják a mun­kaerő felhasználását. Sürget­te a demokrácia fejlesztését, a fegyelem erősítését és a döntések végrehajtásának kö­vetkezetességét . Jaruzelski végül berekesz­tette a kongresszust, s a kül­döttek elénekelték az Intern a- cionálét és a lengyel him­nuszt. Kádár János táviratban üdvözöl to Wojciech Jaruzelskit Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitkára táviratban fejezte ki jókíván­ságait Wojciech Jaruzelslki- nek, a Lengyel Egyesült Mun­káspárt Központi Bizottsága első titkárává történt újravá­lasztása alkalmából. Hazaérkezett Varsóból az MSZMP küldöttsége X Lengyel Egyesült Mun­káspárt X. kongresszusén részt vevő magyar pártkül­döttség, amelyet Grósz Ká­roly, az MSZMP PB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára vezet, csütörtökön a többi küldöttséghez hasonlóan vidéki programon vett részt. Grósz Károly látogatást tett a Varsó közelében fekvő Mysiadlo állami gazdaságban, ahol elsősorban melegházi zöldség- és virágtermesztéssel foglalkoznak. Ezt követően, délután a varsói magyar nagy- követségen találkozott a he­lyi magyar kolónia tagjaival. Hazaérkezett csütörtökön Varsóból a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt küldöttsége, amely Grósz Károlynak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a budapesti párt- bizottság első titkárának ve­zetésével részt vett s Lengvel Egyesült Munkás? i’t X. kong­resszusán. A küldöttség tagja volt Barta Alajos, az MSZMP Heves Megyei Bizottságának eiső titkára és Biczó György, hazánk varsói nagykövete. Kiprianu párizsi Reagan-vélemény Mihail Gorbacsov üzenetéről „Új ajtókat nyitott meg" Kis Csaba, a» MTI tudósí­tója jelenti: Reagan elnök szerint Mi­hail Gorbacsov legutóbbi üze­nete, amelyet Dutoinyin szov­jet nagykövet nyújtott át, „új ajtókat nyitott meg”, s így „derűlátóan ítéli meg annak lehetőségét, hogy ne csupán egyszerűen újabb csúcstalál­kozóra kerüljön sor, hanem olyan találkozóra, amelyen megállapodásokra lehet jut­ni”. Az elnök ezt az USA To­day című lapnak -adott,- -csü­törtökön közzétett nyilatko- satában Jelentette ki. Reagan azt mondta, hogy Gorbacsov üzenete „értékes” volt és igen sok új javaslatot tartalmazott a leszerelés, a helyi konfliktusok és az em­beri jogok területén. „Ezek után okunk van rá, hogy le­hetségesnek tartsuk az előké­szítő találkozót a külügymi­niszterek között” — mondot­ta az amerikai elnök. Közöl­te, hogy már készül válasza a szovjet vezető levelére, de egyelőre nincs időpont az újabb csúcstalálkozóra, bár azt még az idén megtarthat­ják. Egyéb kérdésekről szólva Reagan ismét jelezte: az amerikai kormányzat nem kí­ván gazdasági tilalmakat fo­ganatosítani Dé!-Afrika el­len.-bár -szavaikban elítélte a pretoriai rendszer,,, terrorját. Az elnök azonban azt mon­dotta, hogy „jobb az esély” az amerikai befolyás érvé­nyesítésére, ha „továbbra is kapcsolatban maradnak a dél-afrikai kormánnyal”, mint akkor, ha az Egyesült Államok „teljesen kivonulna” Dél-Afrikából. Nem történt előrelépés A haderő-csökkentési tárgyalások 39. fordulója után Előrelépés nélkül ért véget csütörtökön a közép-európai fegyverzet- és haderő-csökken­tési tárgyalások 39. fordulója. A forduló utolsó teljes ülésén a szocialista országok nevé­ben felszólaló szovjet nagykö­vet, Valerian Mihaljov az eredmény elmaradását egyes nyugati államok szembenál­lást élező politikájával in­dokolta. Sajnálatosnak ne­vezte, hogy a tervezett egyez­ménynek még a tartalmáról sem sikerült megállapodni, nemhogy részleteiről, és rá­mutatott: a Nyugat által java­solt egyezménytervezet ki­egyensúlyozatlansága továbbra is megkérdőjelezi közös ál­láspont kialakításának lehe­tőségét. Robert Blackwill amerikai nagykövet a NATO vélemé­nyét ismertetve azzal vádolta a Varsói Szerződés országait, hogy az ellenőrzés kérdésé­ben mind ez ideig nem moz­dultak el a holtpontról, pozi­tív lépéseiket negatívakkal semlegesítették. Jan Hein van de Mörtel holland nagykövet ennek ellenére egy kérdésre adott válaszában a szocialista országok különböző nyilatko­zatokban hangsúlyozott meg­egyezési készségre utalva úgy vélte: nincs más lehetőség, mint a tárgyalások folytatá­sa. (Folytatás az 1. oldalról) idézte fel a NÉKOSZ szüle­tésének történelmi és társa­dalmi körülményeit. Azt a közhangulatot, amely a kollé­gistákat körülvette. Akkor és azóta is sokan és sokfélekép­pen alkottak véleményt a moz­galomról és tagjairól. Akadtak — a rokonszenvezők mellett — jócskán olyanok, akik ellen­szenvvel viseltettek, s az er­kölcsi és a szellemi rosszra, a züllésre való csábítást lát­ták a kollégiumokban. Pedig lakóitól ez állít a legtávolabb. Egyszerű munkások, parasz­tok, vagyis a legszegényebb néprétegek gyermekei voltak, akik számára a felszabadulás tette lehetővé a felemelke­dést, és akik ezzel az . alka­lommal a lehető legjobban kí­vántak élni. Szorgalmasan ta­nultak, nyíltan és szenvedé­lyesen politizáltak. bíráltak, ösztönözték, segítették egy­mást. önkormányzatukkal a demokratikus, plebejus hagyo­mányok kialakítói voltak. Per­sze — ahogyan Csík Pál több­ször is hangsúlyozta — nem gondolták azt, hogy történel­met csinálnak, mint egy küz­delmes történelmi korszak résztvevői, csupán tették a dol­gukat, lelkesen és hittel, a nép — amelyből származtak — iránti elkötelezettséggel. Az előadó nem kívánt ifjú hallgatói előtt tetszelegni a „bezzeg a mii időnkben!” ma­gatartásával. A tények mel­lett maradt még akkor is, ha elbeszélésében — érthetően — a szokásosnál több volt a sze­méivel elem, A megtett utat jól érzékeltette a Horthy-kor- szak társadalmi és műveltsé­gi viszonyainak, lehetőségeinek Újabb rakéták Convsóban Űjabb amerikai cirkáló szárnyas rakéták érkeztek a szicíliai Comisóban levő ame­rikai katonai támaszpontra a hét elején. A harminckét ra­kéta szállítása a legnagyobb titokban történt. A hírről először a Cataniá- ban megjelenő Sicilia című lap számolt be. Hozzátette, hogy a hordozókat és az atom­tölteteket néhány napon belül összeszerelik, s így a szár­nyas rakéták indítható álla­potba kerülnek. Mitterrand New Yorkba repült Francois Mitterrand francia elnök New Yorkba repült, hogy részt vegyen a Francia- ország által adományozott Szabádságszobor felavatásá­nak századik évfordulója al­kalmából rendezendő ünnep­ségeken. Az elnöki Concorde- on vele utazott Jean-Bernard Raimond külügy- és André Giraud hadügyminiszter, va­lamint a billancourt-i közép­iskola négy diákja. Mitterrand kétnapos láto­gatásán beszédet mond az ün­nepségen, és munkaebéd ke­retében találkozik Reagan el­nökkel. tárgyalásai Általános sztrájk Chilében Az egyik legnagyobb a Pinochet-rezsim uralma alatt Szpirosz Kiprianu ciprusi elnök csütörtökön tárgyalt Francois Mitterrand francia elnökkel és Jacques Chirac miniszterelnökkel, majd rövid látogatását befejezve haza­utazott Nicosiába. A francia—ciprusi tárgya­lások két témára, a szigetor­szág politikai helyzetére és az EGK-val való kapcsolatára szorítkozott. Kiprianu üdvö­zölte, hogy Mitter^nd »I lök megértést tanúsít a ciprusi probléma, a megosztottság iránt. Chilei alkalmazottak tízez­rei maradtak távol munkahe­lyüktől csütörtökön, az ellen­zék által meghirdetett 48 órás általános sztrájk második nap­ján. A városi tömegközleke­dés akadozott, a boltok több­sége zárva tartott a dél-ame­rikai országban. A kórházak összesített ada­tai szerint az éjszakai zavar­gások során 23 személy sérült meg. Az utcákon a hadsereg páncélozott járművei cirkál­nak, a katonaság különösen erős ellenőrzés alatt tartja a főváros munkásnegyedeit. Csütörtökre virradóra csak­nem ezer kilométer hosszú sávban, az ország területének felén szünetelt az áramszol­gáltatás, miután az országos távvezeték-hálózat több tartó­oszlopát eddig ismeretlen sze­mélyek pokolgépekkel döntöt­ték ki helyükből Az áram­szünet hatmillió embert. Chile lakosságának 'elét érin­tette. Ellenzéki vezetők szerint a mostani volt az egyik legna­gyobb tiltakozó megmozdulás a Pinochet-rezsim uralmának kezdete óta. Tizenhét tüntető csütörtö­kön két órára elfoglalta Chile hamburgi főkonzulátusát, til­takozva a dél-amerikai or­szágban uralkodó állapotok miatt. A tüntetők közleményt nyújtottak át a képviselet sze­mélyzetének, amelyben támo­gatásukról biztosították a Pinochet-rezsim ellen küzdők harcát, majd a rendőrség fel­szólítására távoztak az épü­letből. f NÖGRAD - 1986. jplius 4, fisntek felidézésével. Akkor, mivel a legolcsóbb volt, és az egyház is ezt támogatta, legfeljebb ta­nítóvá, pappá válhatott a sze­gény ember gyermeke. A fel­sőfokú intézményekben mind­össze 5 százalék volt a mun­kás- és parasztszármazású fi- atálok aránya. Csík Pál elmondotta, hogy a népi kollégisták otthont te­remteni indultak el hazulról, és ez sikerült nekik. Tele igyekezettel, kölcsönös biza­lommal tanultak, alakították ki közös életüket. Eszmeileg, ideológiailag természetesen nem volt egységes a NÉKOSZ, de az alapvető dolgokban, azonos véleményen voltak: a tanulás, a feladatok vállalá­sában, a nép és a haladás iránti elkötelezettségben. A kollégiumokban a pedagógu­sok is nevelődtek, és a diá­kokkal együtt léptek fel az ármányikodók ellen. Rengeteget olvastak, vitáz­tak, énekeltek a hallgatók. Mi­nél több tudást akartak elsa­játítani, hogy minél többet ad­hassanak vissza annak a kör­nyezetnek. amelyből jöttek. Legfőbb történelmi érdeme a mozgalomnak, hogv a társa­dalom dinamizmusát, feszült­ségeit pedagógiai gyakorlattá, nevelési elvvé tudta alakíta­ni, a mindennaoi cselekvés társadalomformáló erejévé. A kollégiumok megszünteté­sét — 1949. július 10-én — a politika lényeges megváltozá­sa váltotta ki. A torzulások előrehaladtával törvényszerű­nek mutatkozik az állami rendszerbe történő beolvasz­tás. A korabeli politikai köz­élet. nem tudott egyetlen olvan mozgalmat sem elviselni, amelyiknek veleje a demok­ratizmus, a nyíltság, a népben való gondolkodás volt. Az emlékező beszéd Vitán a népi kollégisták beszéltek él­ményeikről. Salgótarjánban a Petőfi Sándor fiúkollégium 1947 őszén alakult. Egyik la­kója dr. Kecskeméti Sándor, az SKÜ főenergetikusa töb­bek között arról szólt, hogy kezdetben, ágy híján, földre helyezett szalmazsákokon alud­tak. Humorral elevenítette fel falujárásaikat, amelyek a po­litikai munka komoly tenni­valóit jelentették. Miklós End­re, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója a demok­ratikus viszonyokat jellemez­te szemléletes példákkal. Mind­ketten tisztelettel emlékeztek igazgatóikra, Mikuska Imrére és Ravasz Dezsőre, valamint tanáraikra. Szász Jtinosvé nyugalmazott tanárnő a leányok népi kol­légiumát igazgatta az 1948. december 1-i megalakulástól a megszűnésig, a következő év szeptemberéig. A Lorántffy Zsuzsanna népi kollégiumban 25 lány lakott — a fiúkéhoz hasonlóan —. együtt általános és közéniskolás. A NÉKOSZ-emlékiilés szép és hasznos megemlékezésnek bizonvult. Az egvkori kollé­gistáknak. a mozgalomnak a ma ifjúsága számára is van megszívlelendő mondanivaló­id. Értelmes, nagv feladatok­kal kell megbízni a fiatalo­kat. ak’k kinróbálHatiák éte­lüket. beb'7onvítihaiiák érett­ségüket. felelősségüket és hoz- zéé«ta0(ike+ R az élntenvt adó, Ij-riTücAn végzett munka önbi­zalmat ad. s kartmntartja. .1a- vítja a közérzetet. (ok) Római békefórum A kelet—nyugati párbeszéd kérdéseinek megvitatásával folytatta munkáját csütörtö­kön Rómában a kapitóliumi békefórum. A nemzetközi ta­nácskozást Róma városa és az olasz külügyminisztérium rendezte a nemzetközi béke­év alkalmából. „A párbeszéd, mint a béke egyetemes alap­ja” jelszó jegyében folyó ta­nácskozáson, mintegy negyven ország társadalmi szervezetei­nek hetven képviselője vesz részt. A magyar küldöttséget Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára vezeti. A Bruno Kreisky, volt oszt­rák kancellár elnökletével tartott csütörtöki tanácskozá­son olyan fontos kérdésekről cseréltek véleményt, mint a kelet—nyugati párbeszéd el­mélyítése, a kölcsönös biza­lom elmélyítése és a nemzet­közi együttműködés előmozdí­tása. Nyikolaj Prozsogin szovjet küldött, a Pravda szerkesztő- bizottságának tagja felszóla­lásában ismertette a legújabb szovjet békekezdefnényezése- ket, állást foglalt a kelet— nyugati kapcsolatok általános megjavítása mellett. Edward Rowny, Reagan el­nök leszerelési tanácsadója ki­jelentette, hogy a legújabb szovjet javaslatok komoly le­szerelési tárgyalások alapját képezhetik, majd ismét a SALT—I és a SALT—II meg­sértésével vádolta a Szovjet­uniót. Giovanni Spadolini olasz hadügyminiszter a nem­zetközi terrorizmus kérdésé­vel foglalkozva, azt fejteget­te, hogy a nemzetközi terro­rizmus súlyos veszélyt jelent a két nagyhatalom közötti tárgyalásokra. A római békefórum ma Pérez de Cuellar, ENSZ- főtitkár zárszavával ér véget.1 Előtérben a minőség Alig egy esztendeje, hogy a magyar és a szovjet kor­mányfő aláírta a két ország gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködésének 2000-ig szóló programját. Ez a hosszú távú megállapodás a dolog természeténél fogva, a fő irányokat jelölte meg. a részletekről és az elért eredmé­nyekről időről időre tárgyalásokat folytatnak. E héten ilyen tanácskozást tartott az illetékes kormányközi bizottság. A jövendő feladatait két miniszterelnök-helyettes. Marjai Jó­zsef és Alekszej Antönov vette számba, nem titkolt elége­dettséggel nyugtázva, hogy a tavaly tavasszal aláírt, hosszú távra irányadó szerződés hatosa máris érezhető a kapcso­latok bővülésében. Befejeződött például az ágazati alprogramok, a 2000-ig terjedő időszak legfontosabb céljainak egyeztetése. Hat fon­tos ágazat összmunkájának irányait szabták meg, s már szerződés is született az együttműködésről. Sokasodnak a szakosítási és kooperációs megállapodások, jelezve, hogy a két ország gazdasági együttműködése minőségileg is hatéko­nyabb formákban teljesedik ki — ma már jócskán van mit emlegetni az árucserén túl is. A külkereskedelmi kapcso­latok persze azért változatlanul fontosak, a Szovjetunió és Magyarország árucseréjének értéke immár a tízmilliárd ru­belhez közeledik. Természetes, hogy az árucserében is ér­vényre kell jutnia korunk legfőbb gazdasági parancsának, a minőség javításának. Mindkét oldalon egyre komolyabban veszik az áruk minőségének ellenőrzését. Vonatkozik ez per­sze az együttműködés minden területére. Ezért is állapí­totta meg a kormányközi bizottság üléséről kiadott közle­mény, hogy ..szükségessé vált a műszaki színvonal mérésé­re, értékelésére eddig használt módszerek továbbfejlesztése, tökéletesítése”. Az intenzív gazdasági fejlesztés korszaká­ban az előrelépés kulcsa a minőség. Minden szférában. Aj olyan — viszonylag új — együttműködési területeken is, mint a szovjet és a magyar vállalatok, üzemek közvetlen együttműködése. Avar Kára* \ /

Next

/
Thumbnails
Contents