Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-30 / 178. szám

. +*r , 'Apr- 1 *e A 2. számú út karbantartásának részeként a padkák felújításában vesznek részt a Közúti Igazgatóság balassagyarmati körzetének szakemberei. Képünkön Szendehely és Rétság közötti szakaszon dolgoznak. Műszaki fejlesztés = szintentartás, gyártmányfejlesztés Ha a szamár megáll, a kocsi sem megy... Kényszer és ösztönzés együtt legyen Az Ipoly Bútorgyár, amely zodni. Külön rémregényt le- divatbútorát, az árak várható legutolsónak fejezte be a ko­rábbi években végrehajtott bútoripari rekonstrukciót, — az új gyárának felépítéséhez több mint százmillió forintot költött el. A felvett hitelek wtán viszont a kifizetett ka­mat összege meghaladta a 40 milliót Az új termelőegység, a maga technológiájával együtt, az akkori jelentős bú­torhiány megszüntetésének jegyében született meg — ál­lítja az új gyár építésében te­vékenyen részt vett, minden gondját-baját, búját átélt és átszenvedett, de végül is cél* hetne írni arról, ahogy mi most összeszedjük a szüksé­ges anyagokat. Amire koráb­ban nem gondoltunk, az ma már nálunk is valóság- A Co­lumbia Lux előretörése mel­lett az eléggé alacsony árfek­vésű és kedvelt Nógrád-ter* mékeink kereslete visszaesett. ☆ — Mire elég az említett műszaki-fejlesztésre fordít­ható összeg? Még a szintentartásra alakulását, a gyártmányfej lesztésben újabb lépéseket szükséges tennünk. A • mi technológiánk, — amely csak­nem az egész bútoripart meg­határozza, — alapvetően csak a mai bútorformák előállítá­sára alkalmas. Erre építve folytatjuk a gyártmányfejlesz­tői munkát, amelynél figye­lembe vesszük a munkaigé­nyességet, a díszítést, az esz­tétikum fokozhatóságát. A nálunk meghonosodott gya* hoz jutó Csízek Ferenc igaz- kifizetésével együtt megöre sem — válaszolja az igazgató korlat szerint, legújabb termé- — mert a tervidőszak előtt künk bevezetésére ’88—’89-ben az új gyárat terhelő adósság kei'ül sor. gató, aki annak idején fő­mérnökként tevékenykedett. Amikor a- műszaki fejlesz­tésre terelődik a szó, a követ­kező látlelettel szolgál: — A hetedik ötéves tervben 140— gedett a gépparkunk is. A — Segítene önöknek a mű­közgazdasági szabályozás pe- szaki fejlesztésben a korszerű dig eddig nem engedte meg lechnika alkalmazásának azok pótlását. Amíg 100 forint meggyorsításában, ha mond- nyereségből 90 forintot elvon juk 10 százalékkal csökkenne tőlünk az állam, addig cseré- az elvonás összege? _____ _____ _________ ről nem nagyon lehet beszél- — Nem! A jelenlegi el’vo­1 50 millió nyereségre számi- ni, a 8 éves múltra visszate :nás nagysága egyáltalán nem tünk. Ebből vállalati döntés- kintő gépek, — amelyek két segíti a vállalkozó kedvet. Ha körbe, a műszaki fejlesztésre műszakban üzemelnek, — a szamár megáll, akkor a 20 millió forint kerülhet. Az karbantartása egyre drágább, kocsi sem megy — gondolat elmúlt években már 4_6 mii- Kiszámítottuk, hogy akkor jegyében csak azt tudom l ió erejéig elköteleztük ma- sem járnánk jobban, ha mondani, hogy a kényszernek gunkat tehát a hátralevő öt mondjuk a tókésexport váí— és az ösztönzésnek mindig évben a mozgásszabadságunk lalása érdekében pályázatot együtt kell lennie. Mivel má- 14—16 millió között váltako- adnánk be. Az ezzel kapcso- ra kialakult a vevők piaca, latos rásegítő intézkedések megújulási, kibontakozási lé­tül bonyolultak és rövid táv- hetőségünk igen szűkös, ra szólnak. Üzletpolitikai -. meggondolásból, a közvetett tőkésexportot szolgáló kábel­dobnál úgy igazodunk a ve­rik — mondja a tényeket az igazgató. Á" Az előbb említett lehetőség olyan körülmények között kí* elő­nal 1?““fei1C^Sre’ amik0r vök igényeihez, mintha abból a szukebb berkekben a követ­kező járja: „Padlón van az egész szakma”. Vagyis na­gyon visszaesett a bútorérté­kesítés. Jelenleg túlkínálat van. Ebbe a szituációba he­lyezve az Ipoly-parti kollektí­vát, azt mondhatjuk, hogy elfogadható helyet foglalnak el, vagyis a viszonylag jól menő cégek közé tartoznak. — Szerencsénk van — ma­gyarázza az igazgató — mert a Columbia Lux BNV- és kö­zönségdíjas termékünk befu­tott a fogyasztóknál. Ennek megfelelően júliusban átállunk a nagyobb sorozat gyártására. Vagyis az eddigi 20 százalék helyett 80 százalékban állít­juk elő ezt a menő terméket. Ennek ellenére is még két* három hónap szükséges ahhoz, hogy az igényeket sorrendben kielégíthessük.' Ez a helyzet jelentősebb beruházás, az a számunkra boldogságot je- gyártmányfejlesztés — véle* lent, ugyanakkor sok gondot kedik az igazgató. — Bár még­is, mert a gyors átálláshoz nyugtató információink nin- partnereink nem tudnak iga- csenek. Nem ismerjük a jövő nekünk is valamilyen nyünk lenne. Mivel az igények a kábel­dob iránt évek óta nőnek, ezért a műszaki fejlesztésre fordítható összeg nagy részét itt használják fel. Vagyis a kábeldobgyártó üzemet olyan állapotba hozzák, olyan fel­tételeket teremtenek, hogy az később alkalmas legyen a korszerű technológia fogadá­sára is. Az előbb említett cé­lokra tízmilliót szánnak. A fennmaradó összegből a ká­beldobgyártók kapnak még apróbb gépeket- A balassa­gyarmati központi műhely kollektívája pedig egy új fur­nérozógéppel gazdagodik. ☆ — Amihez viszont nem kell Ha a gyár vezetése a mára kialakult piaci versenyben nem hibázik, döntéseiből és.a piaci hatásokból mindenkor jól vonja le a szükséges kon­zekvenciákat, akkor talán még javítani tudják mai látleletük alapján elérhető pozíciójukat, növelhetik nyereségtervüket­Venesz Károly Ä párfalcspszervezetek és ci viSácjp©!itik«s Régi igazság, hogy hazai életünk, fejlődésünk szem­pontjából legalább olyan fon­tosak a külső, a nemzetközi tényezők, mint a hazaiak. Nemzeti jövedelmünknek több mint a fele külkereskedelem­ből származik, devizaszük­ségletünknek pedig mintegy 90 százalékát exportszállí­tásokkal kell ellentételez­nünk. Még a Szovjetunióba irányuló termékeinkben is, mintegy 20 százalékos ará­nyú a Nyugatról származó technika. De. a külső ténye­zők súlya nemcsak gazdasá­gunkban, árucsere-forgal­munkban, fizetési mérle­günkben. adósságállomá­nyunkban tükröződik, hanem befolyásolják és sok tekintet­ben meghatározzák egész gaz­dasági-társadalmi fejlődésünk lehetőségét és kilátásait is. Ezért má pártalapszerveze- teinkben — érdeklődésre igényt tartóan — nem lehet úgy beszélni világpolitikai kérdésekről, hogy azokat ne hoznánk kapcsolatba ma­gunkkal, magyar valóságunk­kal, törekvéseinkkel. Ahol ezt megteszik, ott tágítani tudják a látóhatárt és hazai gondjaink, útkereséseink, gyötrődéseink, sorsunk és jö­vőnk a szó szoros értelmében világnézeti megközelítést nyernek. Önmagunkból kiindulva Hazai építőmunkánk nem­zetközi feltételeinek tárgya­lásakor ajánlatos önmagunk­ból kiindulni, őszintén, kor­rektül vázolva jelenlegi ne­hézségeinket, a lemaradáso­kat a tervektől, a kitűzött cé­loktól, a késlekedéseket. Meg kell jelölni azokat az objek­tív és szubjektív okokat, amelyek miatt mindeddig akadozott a XIII. kongresszus ,élénkítésser’ kapcsolatos ha­tározatának végrehajtása. Nyilvánvalóan jellemeznünk kell azt is, hogy a politikai és a gazdasági vezetés milyen irányba, vagy irányokba ke­resi a kiutat: a Központi Bi­zottság június 18-i ülésén jó­váhagyott intézkedéseket, a menetközbeni szabályozó kor­rigálásokat, a jobb alkalmaz­kodási törekvéseket, az el­képzeléseket a bér-, az ár- és az adórendszer reformjára, a termékszerkezet korszerűsí­tésére, a szelektív beruházá­sokra, fejlesztésre. Munkánk, fejlődésünk nem­zetközi feltételei közül első­sorban a Szovjetunióra és a KGST-re kell összpontosíta­nunk: az ott ígérkező fontos változásokra. Érzékeltetve, hogy az egész szocialista kö­zösség „történelmi lépésvál­tás” küszöbéhez érkezett. En­nek lényege: olyan társadal­mi-termelési viszonyok ki­alakítása, amelyek kedyez- nek a gyorsabb fejlődésnek, a tudományos-műszaki ered­mények gyorsabb alkalma­zásának a termelésben. A szocializmusnak ma ket­tős feladatot kell megoldania: megőriznie a katonai-hadászati paritást, (hiszen lemaradását már behozta), nem engedve, hogy az ellenfél újra erőfö­lénybe kerüljön, ezzel egyide­jűleg pedig a gazdasági erő­egyensúlyt is ki kell vívnia a két rendszer között. Ez leg­alább akkora horderejű fel­adat. mint az előbbi. Ehhez békére, békés együttműködés­re van szükségünk. A szoci­alizmusnak tehát hosszú távú együttműködésre kell beren­dezkednie a kapitalizmussal A békés versenyben látjuk a nemzetközi osztályharcnak a szocializmus fejlődése és a világméretű társadalmi ha­ladás szempontjából legelő­nyösebb és egyetlen ésszerű formáját. A fejlődés gyorsításában, az intenzív szakaszra való kol­lektív átállásban a Szovjet­unió játssza a főszerepet. Ha­zai fejlődésünk szempontjá­ból is nagyon fontos, meny­nyivel tudják nagyobb se­bességre kapcsolni az ottani „mozdonyt”. Ez viszont függ a világpolitikai helyzet ala­kulásától is: az SZKP XXVII. kongresszusán jóváhagyott ambiciózus programnak a megvalósítása feltételezi a Szovjetunió honvédelmi szek­torában meglévő csúcstechni­ka részbeni átvitelét a pol­gári termelésbe, ennek mér­tékét azonban messzemenően behatárolja az USA csillag­háborús programja. Óriási a tét A napnál is világosabb, hogy a fegyverkezés újabb dimenziójának és spiráljának ránkkényszerítésével meg akarják akadályozni —, vagy legalábbis lefékezni — a gyorsabb fejlődést és a tudo­mányos-technikai forradalom átfogó kibontakozását gaz­daságainkban. Abban a re­ményben, hogy ez nemkívá­natos társadalmi erjedést vált ki országainkban. Propagan- daapparát.usaikat is a cél szolgálatába állítják: igye­keznek világnézeti síkra te­relni a rendszervitát, tudván, hogy ott kompromisszumra nincs mód. Elemi érdekünk, hogy ne engedjük meg ránk kényszeríteni ezt az egész emberiséget fenyegető kon- frontációs logikát, elszigetel­jük a szélsőségesen milita­rista, konzervatív erőket, az eddigieknél sokkal követ­kezetesebben építve kapcso­latainkat a szociáldemokra­tákkal. a haladó polgári és a vallásos körökkel, mindenki­vel, aki készséget tanúsít a háborús veszély elhárítására, az értelmes párbeszédre, az együttgondolkodásra. Csak kitartó, türelmes építőmunka hozhat eredményt. Az ördögi fegyverkezési lo­gika áttörésére irányul a Szovjetunió és a Varsói Szer­ződés egész sor kezdeménye­zése, egyoldalú kötelezettség­vállalása. (Január 15-i javas­latok. budapesti felhívás, Gorbacsov berlini beszéde, moratórium, ellenőrzés stb.). Nem adjuk fel a reményt, jóllehet ellenfelünk mindent elkövet, hogy próbára tegye türelmünket: elutasítja ja­vaslatainkat. agresszív akció­kat követ el (Líbia. Nicara­gua, flottamozgások a Feke­te-tengeren). Hogy szovjet részről nem vesztik el türel­müket és nem csapják be az ajtót, azzal magyarázható, hogy óriási a tét: a béke és a gyorsabb fejlődéshez szük­séges egyéb külső feltételek biztosítása, a gazdaság minél nagyobb mentesítése a kato­nai terhektől. Ezt támasztja alá az „elégséges biztonság”, (tehát nem a „maximális biz­tonság”) új szovjet koncepció­ja is. Erősítve az együttműködést A Szovjetunióban kibon­takozó „történelmi lépésvál­tásban” a magyar nép — sa­ját sorsa szempontjából is — érintett. Érdekelt a 2000-ig szóló KGST-programban, a KGST szervezetének és mechanizmusainak mélyreha­tó korszerűsítésében, magyar —szovjet relációban pedig ab­ban, hogy fejlesszük a válla­lati együttműködést, a Szov­jetunió is vállalkozzék tőke- beruházásokra Magyarorszá­gon, megrendelésekkel lás­son el szabad kapacitásaink kihasználása érdekében, s ehhez —, mint Gorbacsov ja­vasolta — terven felül ener­giát és alapanyagot is bizto­sítson. Érdekeltek vagyunk abban is, hogy — ha hosszabb távon is — felszámoljuk a nyugati technikával szembe­ni kiszolgáltatottságunka t. (Perspektivikusan erre irányul részvételünk a KGST-prog­ramban.) A Nyugattal szembeni nyi­tottságunk, együttműködési készségünk feltétlen megőr­zésével együtt sem lehet il­lúziónk a tekintetben, hogy onnan mire számíthatunk és mire nem. mire tudjuk alapoz­ni gyorsabb fejlődésünket és mire nem. Sok mindent csak a KGST-vel szorosabban ösz- szefogva tudunk létrehozni, rhert Nyugatról nem kapjuk meg (embergók, diszkriminá­ciók). A fejlődés kulcsa tehát a szocializmusban, tartalékaink feltárásában, megújulási ké­pességünkben. tudásunkban és tenniakarásunkban rejlik. Ehhez tudatos és aktív helyt­állás várható el minden igaz hazafitól, de személy szerint mindenekelőtt a kommunisták­tól — a legfelső vezetőktől a segédmunkásig —, hogy mi­előbb kiláboljunk ebből a po­litikai-gazdasági-erkölcsi te­kintetben nehéz szakaszból és lendületesen elinduljunk egy töretlen fejlődési pályán. l>r. Simó Endre, az MSZMP KB munkatársa Szerszámok kooperációban A Danuvia Központi Szer- anyagok és könnyűfémek szám- és Készülékgyár a Fe- fröccsöntéséhez való szerszá- runion Külkereskedelmi Válla- mokhoz házakat, alkatrészeket lat közreműködésével hosszú és elemeket, s az együttmű- távú kooperációs megállapo- ködés révén új termékekkel dást kötött » belga DME Eu- bővíthetik választékukat. A rope céggel különféle szer- szerződés értelmében a kölcsö. számházak és szerszámelemek nos szállítások értéke 1990-ig kölcsönös szállítására. Mind- . összességében mintegy 300 mii­két vállalatnál készítenek mű- lió belga frank lesz. Ez évre és 1990-ig Vizes” fV tervek Átadnak három vízmüvet Fontos feladat megyénkben szó. A létesítmények együttes a közműves vízellátás fejlesz- bekerülési értéke 75,8 millió tése. Ez év végére a lakosság forint. 70 százalékét kell vezetékes Palotáshalmon az elmúlt év ivóvízzel ellátni. A teendők- áprilisában kezdték meg a víz­ből jelentős rész hárul a Nóg- művel kapcsolatos munka lato. rád Megyei Víz- és Csatorna, kát, s a befejezési határidő mű Vállalat építési osztályára, szeptember vége. Kezdetben A 80 főnyi kollektíva ugyan a naponta 800, később csaknem vállalati létszámnak csak az egyfcilencedét teszi ki, az idei termelési értéknek viszont a 35 százalékát kell előállítania. Amint azt Horváth Győző 1000 köbméter jó minőségű ivóvizet szolgáltat majd a lé­tesítmény. A beruházás a ma­ga nemében számottevő. Töb­bek között le kellett fektetni osztályvezetőtől megtudtuk, az 22 kilométer vezetéket, meg ez évben elvégzésre kerülő kellett építeni két, egyenként építési munkák értéke 82 mii- 100 köbméteres tárolómeden- lió forint. A program feszítet- cét és egy 200 köbméter űr- tebb a tavalyinál, a teljesítés tartalmú víztornyot, ütemessége azonban az előírás- Taron tavaly novemberben nak megfelelő. Az év során láttak munkához az építők. Itt három községi vízmű építését is több mint 19 kilométer víz­fejezik be. mégpedig Palotás- vezetéket kellett kiépíteni. A halmon, Taron és Tolmácson, vizet két, egyenként 150 köb. Áthúzódó munkálatokról van méteres tárolómedencéből to* váibbítjálk majd a 45 közkűiJba és azokból a fogyasztókhoz. A vízmű teljesítménye az igé­nyek szerint növelhető, s táv­latokban 3 ezer ember vízellá­tását biztosítja. A vízmüvet legkésőbb november végén .ad­ják majd át a rendeltetésé­nek. A tolmács! vízmű hasonló, képpen ez év november végé­től szolgáltat majd vizet a község lakosságának, valamint a szomszédos Rétságra telepí­tett ipari üzemeknek. Az át­adást úgyszintén november végére terveztek. A létesít­mény napi kapacitása 300iköb- méter lesz. A munkálatok so­rán 7128 méter hosszú veze­tékhálózatot, két, egyenként 50 köbméteres tárolómeden­cét és egy nyomásfokozót kel­lett megépíteni. Az ez évi tervekben szere­pe! a Diósjenő—Nógrád—Ber­kenye községeket összekötő ivóvízvezetélk-lhálózait kiépíté­sének megkezdése. A munká­latok a jövő esztendőre is át­húzódnak. hiszen a vezetékek hossza 8300 méter. A beruhá­zási költség 20,3 millió forint. Szükség van továbbá két, egyenként 250 köbméteres víz- tároló medence megépítésére és 11 közkút felszerelésére. Ugyancsak hozzálátnak ' az építők Zagyvarónán két, egyenként 100 köbméteres víz­tároló medence megépítéséhez és egy kilométer vezetékháló­zat. lefektetéséhez. Az osztályvezető elmondta.: a jövőben az eddiginél is na­gyobb feladatok hárulnak az osztályra. A VII. ötérves terv­ben legkevesebb 400—450 mil­lió forint értékű munkát kell el végezniük. A jelenleg isméit elképzelések szerint, vízmű építésére kerül sor Szátokon,. Marakodin, Nógrádon. Erdő. tárcsán. Hasznoson. Eodrefal- ván, Piliinyben, Varsán von; Vizsláson. Nagylócon és Nóg- rádszalkálon. A létesítmények átadáséval megoldódik majd az említett területek ivóvizei* látása. K. h. ' NÓGRÁD — 1986. július 30« szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents