Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-03 / 155. szám

Jogi «andcsadA Mennyi az illeték az államigazgatásban? Lapunkban többször is hírt adtunk már arról, hogy július 1-től változtak az illetékjogszabályok. Két héttel ezelőtt az öröklési és ajándékozási illetékek változásairól szóltunk. Az alábbiakban az államigazgatási eljárásokban fizetendő ille­tékeket ismertetjük. Általános szabály, hogy az ügyfélnek — amennyiben ma­ga kezdeményez államigazgatási eljárást — illetéket kell fi­zetnie. Az illetékfizetési kötelezettség az eljárás megindítá­sára irányuló kérelem előterjesztésekor keletkezik. Az ille­téket akkor is meg kell fizetni, ha valaki nem a hatáskör­rel rendelkező szervnél kezdeményezi az eljárást, és termé­szetesen akkor is, ha kérelmét az államigazgatási szerv nem teljesíti. Milyen összegű illetéket kell fizetni? Az első fokú eljá­rásért — ha a jogszabály nem állapít meg más összeget — 100 forint az illeték. (Ez az úgynevezett általános tételű eljárási illeték.) Számos más esetben azonban a rendelet en­nél magasabb vagy alacsonyabb illetéket is megállapíthat, így például hétvégi ház, üdülő építésének engedélyezésére irányuló eljárás illetéke az alapterülettől függően 200—1600 forint. Ugyancsak illetékköteles az is, ha valaki az első fokon ho­zott határozatot megfellebbezi. Ennek illetéke a fellebbezés­ben vitatott összeg minden megkezdett 10 ezer forintja után 50 forint, de legalább 200 forint. Ha pedig nincs az eljárás tárgyának illetéke, akkor a fellebbezésért 200 forintot kell fizetni. A másodfokon elbírált határozatok ellen is biztosít a törvény rendkívüli jogorvoslatot: a másodfokú határozatok ellen az ügyfél felülvizsgálati kérelemmel élhet. Ennek a felülvizsgálati kérelemnek az illletéke a fellebbezési ille­ték kétszerese. Az előbb említett esetben például — ha az eljárás tárgyának nincs pénzértéke — a felülvizsgálati ké­relemre 400 forintot kell leróni. Meg kell említeni, hogy a jogorvoslati eljárásban fizetett illetéket visszatérítik az ügyfélnek, ha az államigazgatási határozat üz ő hátrányára részben vagy egészben jogsza­bálysértő volt. Az államigazgatási eljárás illetékét általában illetékbé­lyeggel kell megfizetni. Ez azt jelenti, hogy kifogástalan ál­lapotú bélyeget kell az eljárást kezdeményező iratra vagy jegvzőkönyvre, avagy ezek hiányában az eljárás során lét­rejött iratra felragasztani. Az illetékbélyeget az ügyfél nem írhatja át, és azon semmiféle megjelölést nem tehet. A ren­delet lehetőséget ad arra, hogy -az 1000 forintot meghaladó illetéket az ügyfél fizesse be az illetékhivatalnál. Dr. Zs. A. Sajtótáborozók figyelem! Négy ország másfél száz gyereke a Barátság táborban Immár nyolcadik alkalom­mal nyitja meg kapuit július 14-én, Salgóbányán a Barát­ság nemzetközi, úttörőtábor, amely eddig is sok száz gye­reknek nyújtott maradandó élményt, kínált alkalmat a különböző országok pajtásai­nak a barátkozásra, az ismer­kedésre. A nemzetközi tábor vezetői a napokban megtar­tották ülésüket, amelyen ösz- szeállt a tíznapos program, íme egy kis ízelítő! Csehszlovákiából hatvanan, Lengyelországból tizennégyen, Finnországból tízen érkez­nek július 13-án Salgóbán.vá- ra, még egy nappal később, jú­lius 14-én hétfőn jönnek a magyar pajtások. Akik között ott lesznek az Iránytű pályá­zat győztesei, a sakkolimpián részt vevők, s az Űttörősarok tudósítói. Hétfőn lesz az ün­nepélyes tábornyitó, a másfél száz pajtás ezt követően tá­bortűz mellett ismerkedne meg egymással, közösen éne­kelnek, dalolnak, táncolnak. Másnap sportdélelőttöt tarta­nak, a külföldiek pedig Eger­be látogatnak. A táborozás to­vábbi részében a megyével és Salgótarjánnal ismerkednek meg a gyerekek, Szécsénybe, Hollókőre és Balassagyarmat­ra látogatnak. Persze, mind­ezen túl lesz tábori olimpia, karnevál, akadályverseny, őr­si portya, diszkó, majd jálius 21-én, hétfőn este tábortűzzel ér véget a Barátság nemzet­közi tábor programja, s más- naotól utaznak haza a pajtá­sok/ Az Űttörősarok tudósítói külön programokon is részt vesznek, megismerkednek az újságkészítéssel, .sőt maguk is összeállítanak egyet, a Tábori Krónikát, amely a táborélet eseményeit örökíti meg. A sajtótábor résztvevői az alábbi pajtások: Fodor Krisz­tina, Kádárkuti Enikő, Kot- roczó Róbert (ifivezetők). Ke­rekes Kornélia (Szurdokpüs­pöki), Dóra Bernadett (Va- nyarc). Csaba Zsuzsa (Salgó­tarján), Majoros Csaba (Ba­lassagyarmat), Juhász Erzsé­bet (Karancslapujtő), Kele­men Ágnes (Kozárd), László Krisztina (Mátraterenye), Juhász Klaudia (Szurdokpüs­pöki). f«odó Aliz (Kazár), Ko- sik Rita és Oláh Beatrix (Romhány), Kacsa Ildikó (Sal­gótarján), Zeke Andrea (Pász­tó), Jankó Anita és Juhász Petra (Tar), Robotka Regina (Pásztó), Kőszeghy Krisztián (Balassagyarmat), Forgács Andrea (Zagyvaróna), Balázs Ágnes (Somoskőújfalu), Ko­vács Krisztina (Endrefalva), Rácz Hajnalka (Szécsény), Fe­hér Anett (Nőtincs), Höröm- pő Gergely (Diósjenő), Antal Gusztáv (Balassagyarmat), Budai Ildikó (Kálló), Strehó Eszter (Nagyloe). Ezúton is fölhívjuk a részt­vevők figyelmét, hogy ha véletlenül a posta nem kézbe­sítené időben meghívóikat — lévén pontos lakáscímük nem mindegyiküknek ismert —, e névsor alapján is' várjuk őket Salgóbányán, július 14-én, hét­főn, a délelőtti órákban. az ifivezetőket pedig egy nappal korábban! thvilték az illemhelyét Lebontottak a Dornyai-turistaház melletti nyilvános illemhelyet. Junius *a-an magam is kiutaztam kaeszivén>oe es láttam, hogy csak a betonaljzat uiaraut meg, a feiepitmenyt leoontottak es ei- \uvca, az acenemezzel neíecitek. uornyai-turistanaz vezetője elmondta, hogy az építményt a Sl’ESZ emberei »ontották ie tarsaciaimi munkaoan, es állítólag a Vauaskeriue szállították, az MHSZ uj lovasiskolájába. Elmondta azt is, hogy egyre több kiránduló — elnézést kerve — keresi fel a fogadó íilemneiyét, akik igencsak nehezményezik a nyilvános illemhely lebontását. önkéntelenül is felvetődik a kérdés, ugyan mit vétett ez az in­tézmény: Semmiesetre sem megoldás, hogy a lebontott illemhely helyett a turistaház két egyszemélyes vécéjére szoruljanak a ter­mészetjárók. Bár amíg zöldül a határ, nagyobb probléma nem lesz. A környék tele van cserjéssel, bokrokkal . . . De mi lesz ezután? A téli síszezonban, amikor vasárnaponként a felvonónál 100—150 sízd és szánkózó sportol? Es vakítóan tiszta, teher a hatar. Mégegi/szét a fcgifclnsezcflcnkcdö buszvezetőktől Lapunk június 9-i számá­ban „Fegyelmezetlenkedő buszvezetők” címmel közöl­tünk kritikai írást. Egy konk­rét esetet leírva, szóvá tet­tük két, a 11 B-s járaton szolgálatot teljesítő buszve­zető késéseit. Felhívtuk a Nógrád Volán illetékeseinek figyelmét a fegyelmezetlen- kedőkre, s különösen az uta­sokat semmibe vevő „köpcös” felelősségre vonását sürgettük. A cikk megjelenése után levelet kaptunk három, szin­tén az említett járaton szol­gálatot teljesítő buszvezetőtől. Kovács Gusztáv, Szabó Sán­dor és Pinczés Rudolf, meg­írták: ők is köpcös termetű- ek, s számukra kellemetlen, hogy az utasok róluk is fel­tételezhetik a fegyelmezetlen- kedést. Kérték: név szerint közöljük, kire vonatkozik a jelző, ki a kérdéses buszve­zető. * Ezt követően érkezett meg a Volán válasza cikkünkre. A levelet aláíró osztályvezető közölte: elvégezték a szüksé­ges vizsgálatot. Megállapítot­ták: a június 5-én, a 19.35-ös járatra kijelölt autóbusz meg­hibásodott, tartalék jármű pe­dig nem állt rendelkezésre. A forgalmi szolgálattevő a cikkünkben szereplő „köpcös” buszvezetőt bízta meg a fel­adattal, aki viszont csak kés­ve tudott elindulni a járattal Salgóbányára, mivel akkor érkezett vissza az előző útról. A buszvezető tehát nem hi­báztatható a járat késéséért. Ugyanez a helyzet a cikkünk­ben érintett másik buszveze­tővel is, akinek tízperces ki­állása van Salgóbányán, s csak 20.11-kor kell visszain­dulnia járatával Salgótarján­ba. Most pedig szabad legyen reagálnunk a két levélre. A három buszvezető sorait örömmel vettük, hiszen egy­értelműen elhatárolták magu­kat a fegyelmezetlenkedések­től. Sietünk leszögezni; min­den tiszteletünk a munkáju­kat rendesen végző buszveze­tőké, hiszen felelősségteljes, nehéz feladatot látnak el. Ezt teszi a levelet író három buszvezető is. Nem is róluk van szó cikkünkben, hanem — engedve a kérésnek, leír­juk a fegyelmezetlenkedő ner vét — Simon Gyuláról. Rátérve a vállalattól ka­pott hivatalos levélre: elhisz- szük, hogy az ominózus na­pon önhibáján kívül, késett járatával a buszvezető. Ám­bár, minket, utasokat az egy­általán nem érdekel, hogy mi miatt kellett, várakoznunk, a tény a magyarázattól még tény marad. Visszatérve S. Gy-re, nos, ő a fenti esetet leszámítva is meglehetősen sokszor követett el fegyelme­zetlenséget. Emlékeztetünk cikkünkre; ő volt az, aki el­aludt a salgótarjáni állomáson tartózkodó buszban, s a me­netirányítónak kellett felköl- teni, hogy húsz perc késéssel elindulhasson a járatával. Er­ről az esetről viszont egyet­len sor sem áll a Volán vá­laszában! Azt, hogy a busznak 20.li­kőr és nem 20.01 órakor kell Salgóbányáról visszaindul­nia, valószínűleg csak a vál­lalat alkalmazottjai tudják. Az utasoknak erről fogalmuk sincs, nem is lehet, hiszen a megállóban kifüggesztett me­netrenden az utóbbi indulási idő olvasható. A helyes me­netrend közreadása, az uta­sok megfelelő tájékoztatása pedig a Volánra tartozik. Ezen túlmenően, úgy gondol­juk: a buszvezetőnek még így sincs joga felfurikázni a bü­féhez, elvégre a járműnek nem ott kell tartózkodnia. Meg aztán, kissé sokba kerül ez a furikázás. Vagy a Vo- ,lán olyan jól áll anyagilag, hogy megengedheti dolgozói­nak az üzemanyag pocsékolá­sát?! . A Volántól érkezett levélről egyébként az a véleményünk, hogy a szóban forgó munka­fegyelmi vétségek elkendőzé­sét szándékozik elérni. Hiánv- zik belőle az őszinteség. Ugyanis cikkünk megjelené­se óta javulás tapasztalható a salgóbányai járaton. A „köp­cös” buszvezető odáig megy az udvariasságban, hogy elő­re köszön, s sorra bemondja a megállókat. Az „idősebb, vékony arcélű, bajuszt vise­lő” társa pedig leszokott a büféhez való felbuszozásról. Ügy véljük: érdemes volt megírnunk a fegyetmezetlen- kedő buszvezetőkről szóló cikkünket. Bízzunk benne: nem lesz újabbra szükség: Kolaj László Cikkünk nyomán Magjetjyzé9 a nzontorúfüzhöz „Az 1986. június 30-i számban «-Hételő« címszó alatt a varsányi szomorúfűz­fáról ironizáltak. Bejelentem, hogy a varsányi tábi fűzfát a Nógrád Megyei Tanács 1/1986. sz. tanácsrendelet 5. pontja nyilvánította termé­szetvédelmi területté. A ta­nácsrendelet szó szerinti szö­vege a következő: természet- védelmi célok, előírások. Á, védelem célja: a természet- védelmi célok megegyeznek az erdőtervben megfogalmazott célokkal. A terület rendelte­tése, hogy biztosítsa az idős fűzfa fennmaradását, szük­ség szerinti növekedését. Védje a területen lévő forrás kör­nyezetét. Biztosítsa a termé­szeti értékek megismerésére irányuló turizmus zavartalan feltételeit. Tehát, igenis valós célként határozta meg a községi közös tanács a VII. ötéves tervében a fűzfa be­mutatását.” Szeróczki Bertalan varsányi tanácselnök ☆ Hogy mi a valós cél, ez va­lójában nem a tervkészítés­kor, hanem a tervértékelés­kor, öt év múlva derülhet majd ki. Ugyancsak nem a természetvédelem ellen, ha­nem érte szólt az írás. Ügy tűnik, azt sem értették a varsányiak világosan, hogy a cikk nem a szomorúfűzfáról, hanem egy jelenségről szól. S, változatlanul nem vagyok meggyőződve srról, hogy a helyi idegenforgalom a szo­morúfűzfa bemutatásától fog fellendülni. Ez is a realitás­hoz tartozik. Mégha kissé szó-; morú is... ' Tanka László IVIÁV-vá laszok Gyalogosan a Korvin Ottó A lap május 29-1 számá­ban megjelent Ennyi pén­zért ... című cikkben foglal­takra az alábbi tájékoztatást adjuk. Zagyvapálfalva állomáson jelenleg egy nyugdíjas mál- házót foglalkoztatunk, aki a csomagfelvétellel kapcsolatos teendőket is ellátja. Távol­létében a személypénztárosok minden esetben felveszik az útipoggyászt és az expressz- áru-küldeményeket. Az állo­más dolgozóinak az árufelvé­telek során tanúsított mun­kájával és magatartásával ko­rábban semmilyen kifogás nem merült fel. Az újságcikkből nem álla­pítható meg egyértelműen az árufelvétel megtagadásának ténye és ez a mi vizsgálatunk során sem nyert bizonyítást. A panaszos telefonérdeklő­désre kapta a választ, sze­mélyesen nem jelent meg az állomáson csomagfeladási szándékkal. A jövőben fel­adatunknak tekintjük a mál- házó munkakört „tényleges” • dolgozóval betölteni Zagyva­pálfalva állomáson, mégpe­dig megfelelő, vonzó munka­bér megállapításával. A NÓGRÁD június 5-én megjelent Nincsen csatlakozás című cikkére közüljük, hogy Kisterenye vasútállomáson Kál-Kápolna felől van csat­lakozás Hatvan felé, 19.00 órakor. A hivatalos menet­rendkönyv módosítására azon­ban nyomdatechnikai okok miatt még nem került sor. utcába > 7 ••• • Gál Sándor igazgatóhelyettes Vegyes érzelmekkel olvas­tam a NÓGRÁD június 21-i számában megjelent cikket, amely arról tájékoztat, hogy lakó-pihenő övezetté nyilvá­nították a Korvin Ottó ut­cát. Közel harminc éve lakom ebben az utcában, a régi bá­nyászkolóniák között nőttem fel. Sokat fejlődött ez a te­lep : korszerűsítették, koz­ni füvesítették, utat csináltak. Ez jó. Ám nem terveztek ját­szóteret, pedig itt közel félszáz kisgyerek van. Ha fociznak, vagy kerékpároznak, sokszor félre kell állniuk a gyorsan jövő-menő autók elől. A lab­da be-beszáll egy-egy kertbe, letörve néhány virágot. Hol játsszanak a gyerekek? Az utcában a régi házsor előtt készítettek egy lefolyót, ami az út szintjétől fél vagy egy méterrel lejjebb van. Több gyerek beleesett már a járdáról, és eddig — szeren* cséré — kisebb ijedtséggel megúszták a dolgot. Ám lehe* ebből komolyabb baj u A lakó-pihenő övezetről felvilágosító táblát a jól meg*, épített gépkocsifeljáró elei jén helyezték ki. Jó a gépko­csivezetőknek: jó útjuk van, meg táblájuk is! Annál rosz- szabb a gyalogosoknak, mert a gyalogfeljáró a Ka- rancs utcából tűrhetetlenül rossz állapotban van. Ne­künk két kisgyermekünk van, és ez idáig hét babako­csink ment tönkre a rossz gyalogút miatt. Jó lenne, ha ezt a „mintatelepet” valame­lyik illetékes gyalogosan is bejárná. (Esetleg babakocsi­val.) Molnár Dénes, St. Korvin Ottó utca 241 Társadalmi munkában készítik Mátraterenyén a buszváró' /VI át rave re bél yi úttörők a Dunakanyarban Az 1985—86-os .úttörőévet ezer szállal szőtte át a moz­galom 40. születésnapjára va­ló emlékezés, a négy évtizedes múlttal kapcsolatos gyűjtő­munka és a gyűjtött anya­gokból készült emlékezőki- állítás. Volt mit feltérképez­ni és ezekből erőt gyűjteni a következő évekre. Községünkben megkönnyí­tette ezt a munkát, hogy csa­patunk életét már 14 éve a Tóth házaspár irányítja, nagy hozzáértéssel, gyermekszere­tettel és igen jó eredmények­kel. Laci bácsi és Irénke néni nemcsak Mátraverebélyben tevékenykedik, hanem a me­gyei és körzeti szerveknél is. Alighogy befejezték a szo- rbspataki tíznapos őrsvezetői és rajtitkárképzői tábort, már másnap 46 pajtással, 3 szülő­vel és egy veteránnal az or­szág egyik legszebb termé­szeti tájegységébe, a Duna­kanyarba indultak. Az úttö­rőév remek befejezése volt ez a kirándulás. Két gondolat a kirándulás kapcsán ezeken túl is említést érdemel. Az egyik: a Horánv Gyöngye étterem és az itt levő turistaszállás jobb el­igazítást. átjelzést kívánna. A másik: jó volna, ha Nógrád megyének is lenne e vidéken tábora, mint Káptalanfüreden, ahonnan a pajtások ki-kire- pülve élvezhetnék a táj szép­ségeit, tanulmányozhatnák értékeit, használhatnák gyógy­vizét. Verebélyi András kát a Ganz-MÁVAG szakmunkástanulói és KISZ-es fiatal- ­.................... ■ ■ .............­j ái. ] NÓGRÁD — 1986. július 3., csütörtök 5 Mucsí Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents