Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
/ • o HÉTFŐI MAGAZIN O HÉTFŐI MAGAZIN O Ismerőstől ismerősig Csíkos kardigánban Hofi Géza egyik régi slágerének néhány sora járt a fejemben, amikor az utcaseprő „ismerőshöz” siettem. „Söprik az utcát, az utcaseprők. .. Súlyosan söpörnek, sohasem pihennek.. • még hozzá csíkos kardigánban...” — Lehet, hogy első látásra mulatságosnak tűnik ruhánk, de ez a védőöltözetünk — mondta Oláh Vilmosné, Salgótarján városgazdálkodási üzemének egyik alkalmazottja. — Sokszor kell az utakat is takarítanunk, és' hogy még véletlenül se gázolhasson' el bennünket semmi, feltűnő színű mellényt viselünk. — Lenézett szakma az önöké. Sok szülő fenyegeti azzal gyermekét, hogy meglásd, a végén utcaseprő lesz belőled, ha nem tanulsz! Miért Ilyen népszerűtlen a foglalkozásuk? — Kevesen vagyunk az biztos, de sem én, sem a munkatársaim nem szégyelljük munkánkat. Szeretem a tisztaságot nemcsak otthon, hanem ez utcán is. Mindig büszkeséggel tölt el, ha a műszak végére szinte ragyog az a terület,. ahol én dolgoztam. Csak sajnos, hamar piszkos lesz. Népszerűtlenek lennénk? Lehet, de ennek az az igazi oka, hogy nagyon sok ember fegyelmezetlen, elszórja mindenféle hulladékát, így csak ritkán ’ látványos a tevékenységünk- Mégse állíthatunk mindenki mögé egy utcaseprőt! — Sok ember szerint kevés e szemétgyűjtő. •. Csak nem fog ötven méteren keresztül cipelni egy papírzacskót... — Pedig az igazán nem nehéz, mindenki karja elbírná a legközelebbi szemetesig. Véleményem szerint a mostaninál több szeméttartót fölösleges elhelyezni a városban. Esetleg csikkgyűitóre volna még szükség. A dohányosokkal van a legtöbb probléma. Ma még sajnos, természetes az, hogy a cigarettavéget elhajítják az utcán és a buszmegállókban. — Több mint tizenöt éve takarítja az utcákat. Mikor volt több szemét, most vagy régen ? — Én úgy látom, hogy napról napra több papír, almacsutka, szotyolahéj hever a járdán, s hiába is vennének fel kétszer ennyi utcaseprőt, akkor is csak piszkos maradna minden. Addig, amíg nem tanul minden ember rendet: azt hogy ne dobálja el maga után szemetét, nehéz dolgunk lesz. — Azt mondják, az utcaseprők -hangosak, ön mégis halk szavú és ilyen csöndesen szak- szervezeti bizalmi. — Nem feltétlenül szükséges mindig kiabálni. / Különben sem szeretem a veszekedést- Okos szóval, türelemmel, lényegesen többet lehet elérni, mint durvasággal. Sokkal emberibbnek tartom, ha szépen beszélünk egymással. Nálunk otthon sem szokás civakodni. — Van családja? — Igen, öt gyermeket nevelünk. Három fiú, két lány, a legkisebbek ikrek. A nagyobbak már sokat segítenek, aranyos, tettrekész gyerekek. A fiaim szakmunkásoknak készülnek, a lányok meg — mo- solvodott el —, szóval, az egyik karatés akar lenni, nagyon megszédítette ez a magyar filmsorozat, a Linda. A másik pedig a színpadról gondolkozik. Tetszik neki a táncosnők élete. Majd alakulnak még a lányok elképzelései, adják még majd álmaikat lejjebb, másként is. Én csak azt szeretném, ha becsületes emberekké válnának. Szabad időmet családom körében töltöm. Sokat vagyunk együtt, hét végeken kirándulunk, túrázunk, gyakran utazunk vonattal is. Kisebb gyerekeimnek mindig nagy élmény, ha találkoznak a kalauzzal. Az ő kedvükért szeretnék egy jegykezelőről olvasni a legközelebbi hétfőn! Vankó Magdolna Nógrádi építőtáborozók Diákok a kukoricásban ' Sok felnőtt rosszallóan csóválja a fejét: elkényeztettetek ezeket a mai fiatalokat. Tudja-e vajon például az a középiskolás diák, aki szem- villanásnyi idő alatt a butikban hagy egykét ezrest, mennyi munka rejlik a pénz mögött? Ismeri-e vajon a fizikai munkát? Vannak, akik számára ez a nyár az első, hogy kipróbálják, milyen is az, amikor a szó szoros értelmében meg kell fogni a munka végét. összesen hatszázötven tizenéves diák kerekedik fel megyénkben a nyári szünetben. hogy részt vegyen a KISZ Nógrád Megyei Bizottsága építőtáboraiban. Az idén három helyszínen, négy tábort szerveztek. Hajdúszoboszlón június utolsó napjaiban kezdődött az első turnus, amelyen a balassagyarmati Szántó Kovács János Szakközépiskola diákjai vettek részt. Utánuk öt középiskola száz diákja folytatta a kukorica- címerezést a Búzakalész Té- eskben. Nem panaszkodhatnak a munkaadók a nógrádi fiatalokra: napi 200 forintos fejenkénti teljesítményük dicséretre méltó. Valamivel gyengébb, 140 forint körüli az átlagteljesítmény a már hagyományos törökszentmiklósi táborban. Ezzel sem kell azonban szégyenkezni. Hét iskola 260 tanulója dolgozik ott jelenleg a kukoricásban. Egyetlen tábor van még hátra ezen a nyáron, az augusztus 3-án kezdődő alsópélsárszentlörinci, Tolna megyében. Ott a balassagyarmati középiskolások és a salgótarjáni egészségügyi szakközép- iskola 150 leánytanulója segít majd az őszibarackszüretben. Persze, nemcsak munkával telik az idő az építőtáborokban. A délutánokba jócskán beleférnek a diszkók, a strand, vetélkedő, koncert, s megannyi más maradandó élményt adó szabadidős-program. Ismeretségek, barátságok köttetnek, amelyek minden bizonnyal megmaradnak a hazatérés után is. A tábor jó lehetőség arra is. hogy a megye különböző középiskoláinak diákjai megismerkedhessenek a más intézményekben tanulókkal, s kapcsolataikat szorosabbra fűzzék. ..Most hazaviszem az anyukámat! " Pöttömnyi fiú, úgy nyolc lehet, telepszik mellém az orvosi rendelő székére. Egyedül van, a félelemnek még a nyomát sem látom rajta, pedig hasonló korú társainál ez természetes. Lábát fono- gatja, kezével pedig nagy- fiúsan megmarkolja a szék szélét. Majd hirtelen a felnőttek nagyvonalúságával kérdi: — A bácsi beteg? Csak :.. abból gondolom, hogy úgv le tetszik horgasztani a fejét. — Igen, az vagyok — felelem szinte bénán a határozottságától. — Tudod, fáj a gyomrom — folytatom, s ezzel felbátorítom a további beszélgetésre. — Szódabikarbónát kell bevenni! — Honnan veszed? — Tetszik tudni, aou- kámnak is gyakran fáj, és olyankor az segít rajta. Vagy masszírozni keli! Ha nem múlik neki, megkéri anyukámat, hogy masszírozza. A bácsi is megpróbálhatná nyugodtan. .. Már nem is tudom, hogy a tompa fájásra figvel- jek-e, vagy erre a nemes szívű ifiúrra; az egyik tapintatlanul jelzi, hogy nem néhány perces „vendég”, a másik lenyűgöz határozottságával. Még fel sem ocsúdok, mikor nvflik a hátsó altó és a nővérke óvatos léptekkel segít ki egy asszonyt. — Ez az anyukám — fordul felém ismét, maid szinte suttogva folytatja: — Fái a szíve és most kapott injekciót. Nem tudott hazajönni, mert rosz- szul lett és telefonáltak, hogy jöjjek érté. Lassan közelebb érnek. A nővérke észreveszi a pöttömöt és így szól: — Na, itt is vagyunk. Most már hazaviheíed édesanyádat. — Gyere csak anyukám, én majd segítek — fogja meg gyengéden a lábadozó nő kezét és ketten óvatosan az ajtó felé indulnak* •, <-th) Mókuska Soha nincs úgy, hogy ne Intene felé valaki, amikor belép ebbe a füstös-borgőzös bisztróba. — Ide gyere, Mókuska! — harsogják olykor többen is, s tolják felé a krigli sört, vagy a maradék féldecit. Mókuska mohón nyúl utána, remegő kézzel, lüktető garattal fölhörpinti, majd akár egy '* jól nevelt kisfiú szépen, illedelmesen megköszöni. Csakhogy, ő már rég túl van a gyermekkoron. Talán a negyedik ikszen is, bár elég jól tartja magát. Arcán ráncosodó belmondós-kontúrok, csillogó halványkék szemek- kel. Bőre napszítta barna. Termete még sportosnak is mondható —, ha mindennek nem adna valamiféle szánalmas keretet az alkoholizmus. t lgy inkább egy elesett, sajnálatra méltó kisembert reprezentál, mintsem a belmon- dói férfiszépséget. Mosolygó képpel ül az asztalnál, minden idegszálával a társaságot lesi. Szeretne megszolgálni az adománysörért. Ugratják, lehülyézik, megsimogatják, puszit kérnek tőle, majd következik az attrakció: az egyszemélyes történelemvetélkedő. — Na, Mókuska, sorold fel az aradi vértanúkat! Áruló volt-e Görgey, vagy nem? Hogyan zajlott le a segesvári csata? Mikor kezdődött a második világháború? És, mikor volt az utolsó parasztfelkelés... ? Na? Ügy ontja a válaszokat, mint egy komputer. Még az utolsó parasztfelkelés dátumát is, helyesen ma reggelre teszi. Valósággal élvezi a kérdéseket, akár egy történelemvetélkedőn lennénk, úgy izgul, eszébe jut-e a helyes válasz. Valaha tanított egy nógrádi nevelőotthonban. Amikor erről beszél, szemében könny bujkál. — Kis ötödikes gyerekeket tanítottam a történelemre — meséli. Anyátlanok, apátla- nok voltak ... nagyon szerettem őket..., s nagyon sajnáltam őket. Mintha a gyerekeim lettek volna. Folytatná még. de a következő fizető adja a megbízását: — Ide figyelj, Mókuska! Van otthon egy akváriumom, benne vergődik egy teknősbéka, de nincs kő, amin napozna ... Most szépen kimész, hozol nekem valahonnan köveket, futás! Mókuskát mintha nyílból lőnék ki. fölpattan, s megy, hadd tudjon mihamarabb napozni az a szerencsétlen tek- nőc. Félbemarad a nevelőotthoni történet, dehát kit érdekel az ő sorsa? Amíg kint kujtorog a kövek után, bent mindenki elmondja, hogy mennyire szereti. Ennek legfőbb jele, hogy fizetnek neki annyi italt, amennyit meg bír inni. Ugyanis, szerencsétlentől a gyári szocialista brigád elveszi a fizetését, s csak napi részletekben, ötven-száz forintonként kapja meg. Egyébiránt, nagyon logikusan gondolkodik a brigád: ha nincs pénz, akkor nincs miből vásárolni az italt, következésképpen Mókuska alkoholistanapjai megszámláltattak. Csak hát, erre a nagy emberszeretetre nem számítottak! Ez a közösség nem ötven forintot, hanem kétszázat is képes adni fröccsre, sörre, pálinkára... tán csak nem hagyják cserben? Belép Mókuska két nagy kővel a kezében. Boldogan hozza oda az asztalhoz. Kézről kézre adják, miközben mustrálgatják, vajon megfelel-e a teknőc szín- és méretigényeinek. Kékesbarna, kilónyi kövek, a közeli építkezésről hozta el. Még a társaság vitatkozna a teknősbéka- nevelés időszerű kérdésein, ám egyikük hirtelen az órájára pillant, s egy percen belül szétröppennek: kit a felesége vár, ki a gyerekért megy az óvodába, ki pedig bevásárolni indul. Csak Mókuska marad. Se feleség, se gye- gyek, se bevásárlás —, hova menne? Tank« László Szombat délelőtt Ritkán kopogtatnak / az ügyfelek Alig múlt reggel nyolc óra. Egyelőre még csak mi, kíváncsiskodók és a Salgótarjáni Városi Tanác,s ügyfélszolgálati irodájának főelőadója, Alexi Józsefné, a soros ügyeletes üldögélünk a földszinti helyiségben. Ügyfelekre várva. Nézegetjük a rendszeresen vezetett naplót, melynek tanúsága sze. rint nem túl élénk a szombati forgalom. Általában öten-tízen keresik fel az irodát egy-egy hét végén. Ügy tűnik, a polgárok még mindig szívesebben kopogtatnak be hétköznap ügyeiket intézni, meglelve azt a bizonyos kiskaput munkaidőben. — Amikor az ügyfélszolgá. lati irodán három évvel ezelőtt bevézettük a hét végi ügyeletet, az volt a cél. hogy tehermentesítsük a köznapi zsúfoltságot, lehetővé tegyük az embereknek, hogy szabad idejükben keressenek meg minket. A tanács ezen kezdeményezésével jó néhány nagyüzem — például az öblösüveg. gyár. tűzhelygyár, kohászati üzemek — óhaja is találkozott, éppen a munkafegyelem erősítése, a munkaidőalap védelme érdekében — tájékoztat Alexi Józsefné. aki' több mint másfél évtizede a tanács dolgozóm. sok tarjáni régi kedves ismerőse. És ennek ellenére a lakosság. .. — Nem használja ki a lehetőséget. Pedig tudnak róla, hogy nálunk szombaton is nyitva az ajtó. Szemléletbeli fogyatékosság? Netán a munkahelyi kilépők ellenőrzésének lazasága? Mielőtt a kérdésre választ kereshetnénk, megjelenik az első ügyfél. Lakcímbejelentéssel kapcsolatosan érdeklődik, amely. az élettársát érinti. A válasz; érdemesebb ideiglenesen bejelenteni a férfit, mint állandóra. Ki tudja mit hoz a jövő? — A forgalom olyankor sű. rűsödik. h.a valamilyen új tanácsi rendelet, szabály jelenik meg. Az emberek többsége rendkívül járatlan a hivatali ügyekben. Most a teho kapcsán sokan Veresnek meg minket mentesítési kérelemért, nyomtatványokért. Valóban. Ottlétünk ideje alatt hárman is betérnek a tanácsra a településfejlesztési hozzájárulás miatt. Ketten adócsekket kérnek. Fiatalasszony érkezik bátortalanul, ne haragudjunk, de ő Debrecenből jött, és senki nem tudta megmondani merre találja a Kissom’.yó utcát. Aztán Galambos Sándornéról az is kiderül, hogy a Hajdú-Biti ar Megyei Tanács dolgozója, így megragadhatjuk az alkalmat, hogy megkérdezzük, náluk léteziik-e a salgótarjánihoz hasonló szombati ügyelet. Nem. még nem — válaszolja, majd hozzáteszi — szívesen beülne közénk tapasztalatokat gyűiteni. Múlik a idő és néhány furcsa ügynek is fültanúi lehetünk. A rendőrség telefonál Aiexi Józsefnének, lefüleltek egy lengyel állampolgárt, akit bolti lopáson értek, s most azonnali szabálysértési eljárást kellene lefolytatni. Alex iné elnézést kér, erre ő nem jogosult. próbálja a rendőrség illetékese elintézni az ügyet. S hogy még mik vannak? Például az, hogy a tanács ügyfélszolgálati irodája magára vállalta az állattartással,' állategészségüggyé! kapcsolatos bejelentések továbbítását is. Délben összesen tizenhárom kérelem, hívás, bejelentés szerepel a napi jelentésben. Ez a szombat sem volt forgalmasabb, mint a többi... — ria — J Országos népművészeti találkozó Országos népművészeti találkozót tartottak szombaton Zalaegerszegen. A 10. nemzetközi népművészeti nyári egyetem programjához kapcsolódó rendezvény színhelye a városi sportcsarnok volt, A lelátók feletti folyosókon a népművészet felnőtt és ifjú mesterei kínálták míves portékáikat, a küzdőtéren felállított színpadon pedig 16 hagyományőrző és néptáncegyüttes adott non-stop műsort. Szombaton szinte egész nap lógott az eső lába, ám ez nem szegte kedvét annak a népes kis csoportnak, akik a mozgás- korlátozottak megyei egyesületének meghívására érkeztek a salgótarjáni Zója-ligetbe, hogy a hétvégi szabadnapot együttes vidámságban töltsék. Amíg a szülők a fedett tűzhely felett a nyársat forgatták, az apróságok játszottak, hintáztak, rajzokat készítettek, a délutáni órákban pedig ízlelgették a lövészet tudományát is. Volt szellemi vetélkedő, ügyességi verseny, a művelődési központ ifjúsági klubjának néhány önként jelentkező fiatalja vezetésével A nap elteltével az volt az egybehangzó vélemény; az ilyen programokat érdemes megismételni. I NÓGRÁD - 1986. július 28., hétfő 5 /
