Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
/ k. ;?6 #V: Ijgffl Sziráky Ede' akkor mái WSk két éve élt állandó szerződés nélkül. Alkalmi feladatokból, amolyan „szabadúszó” módjára tengett a színészi pályán. Kis szerepeket játszott a filmnél, a ívben, rádióban és egy brigád- műsorral járta az országot. Közben több színháznál ajánlkozott sikertelenül. Utoljára a Nagy Színházigazgatójának írt, ezért hát nagyon kapóra jött a találkozás Perc Adorjánnal. A híres Perc Adorjánnal, a -Nagy Színház vezető színészével, akivel jó néhány évvel ezelőtt osztálytársak voltak a főiskolán. Nemcsak osztálytársak, de barátok is. Sok emlék derengett át közös múltjuk egyre halványabbra kopó díszletei mögül. Egv presszóban találkoztak. Sziráky már fizetett, és éppen menni készült, amikor feltűnt az ajtóban Perc Adorján. Fehér teddibundát viselt, talán a februári latyak e'lensúlvo- zására, és inkognitóját védve a kandi rajongóktól — napszemüveget. Ahogy észrevette Szirákyt, úgy robogott felé kitárt karral, mintha csak tegnap váltak volna el: Sőt úgy. mintha egy rangos külföldi filmfesztiválról hazaérkezett Sz'irákvt üdvözölne. aki elnyerte a legjobb színészi alakítás díját, és most elsőnek sietne hozzá gratulálni. — (öregem — döngette a hátát —, de drága. ősz. öreg bölény! Te vén ordas, te csavargó! Így kellett összetalálkoznunk, ilyen véletlenül, ilyen esetlegesen?!. .. Hát, már elfelejtetted, a sírig hű Perc Adorjánt?!... Soha egy telefon, soha egv bekukkantás a Nagy Színházba? Szégyeld magad! Sziráky csak dünnyögni tudott vaiamit a szózuhatagra, azt Is csak azért, hogy meghatottságát leplezze, mert ilyen találkozásra álmában sem számított. Ez a Perc Adorján megmaradt a régi, jó fiúnak. Semmi nagyképűség, semmi lekezelés, csak a megszokott harsányság. És mégis hányán fúrják! Na persze, az irigyei. Perc Adorján ekkor már letelepedett Sziráky mellé. Kigombolta a bundáját, meglazította a sálj át, és a napszemüveget letette az fires kávé«” csésze mellé. — Csak egy pillanatra ülök le — nézte elérzékenyülve a másikat —, mert sajnos várnak a filmgyárban. De, mit bánom én! Dűljön össze az egész rohadt kóceráj, ha én TótFi-ltfáfhé ffliklós: Régi barátság veled találkozhatom. Úristen, mikor is találkoztunk mi utoljára? — Nagyon régen — mondta Sziráky, és gyorsan két konyakot rendelt. Irígre dugta el ugyan az ötszáz forintot a levéltárcájába, a zálogcédulák mögé, de mit számít ilyenkor egy ing! A rajta lévő inget is eladná azért, hogy tisztességesen megvendégelje ezt a kedves Tégi barátot. — Csak a kedvedért — emelte a poharat Perc Adorján. amikor eléjük tették a konyakot —, mert sajnos vezetek. De hát, bánom is én most, ha elkapnak a zsaruk, ha nekimegyek egy hirdetőoszlopnak, ha a világ össze- dűl... Semmit se bánok!... Az a fontos, hogy látlak végre, te hűtlen bitang. te ... Most pedig beszél j magadról! És Sziráky beszélt. Boldog önfeled tséggel, szinte gyónva mondott el mindent Perc Adorjánnak, azzal a régi főiskolás őszinteséggel, ahogy valamikor a Bástya étteremben két pohár sör és egy feltét nélküli babfőzelék mellett tárgyalták meg pillanatnyi helyzetüket. Természetesen. kitért arra is, hogy írt a Nagy Színház igazgatójának. — Ha esetleg — nyögte —, szólnál néhány szót az érdekemben . .., hiszen ismersz ... tisztában vagy a képességeimmel ... Perc Adorján szigorúan leintette. — Elég! Ne többet! Ezt kérned is felesleges! Neked már régen Pesten lenne a helyed. Olyan tehetséggel, amilyen neked adatott,, megdöbbentő, hogy ilyen szemét módon gazdálkodtak. De, te vagy a hibás, már régen szólhattál volna!... Úristen, belezöldülök, hogy te szerződés nélkül, amíg körülöttem, az a temérdek marhahólyag ... ! De sajnos, öregem, az élet más, mint az iskola. Itt el Is kell tudni adni az árut, és te sosem voltál vigéc. Erről természetesen nem tehetszt, nem azért mondom, csak nagyon elkeserítő .., Várj, hadd térjek magamhoz! — Még egy konyakot?... kockáztatta meg Sziráky, mire Perc elkeseredve legyintett. — Nem bánom. Annyira megdöbbentett az állapotod, hogy most egyszerűen muszáj inni. Igen, muszáj! Ezt másképpen nem lehet elviselni. Szegény öregem, hát ez ... ez valami rettenetes ... De, most már vége! A hónod alá nyúlok, és a megérdemelt helyre teszlek. Vedd úgy, hogy már a zsebedben a szerződés! Szirákvval aznap fel lehetett volna súroltatni az egész várost, és összesepertetni az eldobált borítékos sorsjegyeket. Áldotta a percet, melyben összetalálkozott Perc Adorjánnal. Szégyellte, hogy sokszor karrieristának tartotta, és hajlott azok véleményére, akik nagy patkánynak jellemezték. Most legalább saját maga győződhetett meg minden rágalom valótlanságáról. És Perc Adorján csakugyan szavának állt. Már másnap beszélt az igazgatóval. — Dirikém, kezdte —, tudod, hogy nem szeretek személyes problémákkal előhozakodni, de most kénytelen vagyok. Múltkor ugyanis' elkapott egy Sziráky nevű kollégám. és azóta nincs nyugtom ettől a fickótól. Állandóan rágja a fülem, hogy beszéljek az érdekében. — Ki az a Sziráky? — Színész. Amolyan jámbor mesterember a pályán. És most azt vette a fejébe, hogy ideszerződik.. • Állítólag írt is neked... Sziráky!... Várj .csak ... igen, igen Ede .., Sziráky Ede ... — Ja, most már tudom — bólintott az igazgató —, rémlik, hogy írt egy ilyen nevű színész. — Gondolhatod — ráncolta a homlokát Perc —, nekem milyen kellemetlen. Valamikor évfolyamtársak voltunk a főiskolán, és persze ez elég jogcím, sajnos, hogy belecsimpaszkodjanak az emberbe ... De mit tehetek? ... Miképpen magyarázzam meg egy fellegekben járó szerencsétlen kis flótásnak, hogy a Nagy Színház végül is nem szeretetotthon, ide nem lehet csak úgy bekéredzkedni T !... Még azt találná hinni, hogy féltékeny vagyok i..! — Mit akarsz ebből kihozni* — nézett rá az igazgató.' — Idevenni úgysem tudnám, hiszen arra a két helyre, ami az átszerződtetések miatt felszabadul, sejtheted, hogy nem ő jön számításba ... — Idevenni? Ugyan! — tiltakozott megrökönyödve Perc Adorján. — Eszembe se jutott, hogy erre kérjelek .. . De, szeretném, ha valahogy finoman ... emberségesen ... igen, ez a jó szó... emberségesen utasítanád el... Esetleg írd meg neki. hogy tisztában vagy a képességeivel, és nagyon sajnálod, amiért státusnehézségek miatt... stb ... stb ..., mert kérlek, mégiscsak az osztálytársam volt! És alapjában véve, nagyon rendes gyerek, akit csak sajnálni tudok, hogy ennyire nincs tisztában a realitásokkal. Az igazgató megígérte, hogy emberségesen utasítja el, és Perc Adorján megnyugodva harsoghatott a telefonba, amikor megállapodásuk szerint, néhány nap múlva felhívta Sziráky: — Megnyomtam a dolgot, öregem! A fickó lelkére csomóztam, hogy nekünk úgy kell egy Sziráky, akár a levegővétel. Kifejtettem a bugy- gyantagyúnak, hogy ordító gazság tehetséges embereket kallódni hagyni akkor, amikor egy csomó kontár, mint a szú rágja, percegteti a színfalakat! Szóval, én mindent elkövettem, öregem, most már csak azon a bazaltfejűn múlik. .. De, agyoncsapom, ha nem szerződtetnek! Esküszöm, hogy agyoncsapom! — Kösz, öregem — hebegte Sziráky a könnyeivel küszködve —, és én még azt hittem ... Nagyon köszönöm, és nem is tudom, mivel... mivel hálálhatom meg ezt a ... EgM — örült vagy! — dör- rent Perc Adorján. — EiH Gazember lennék, ha nem tennék meg érted mindent! De, most már ne haragudj, rohannom kell a rádióba! És fel a fejjel! Jövőre már ott leszel te is nálunk, Szó van róla, hogy újra kihozzuk a Bánkot. Megpróbá' lom elintézni, hogy te légy Petúr! Nem, nem, inkább Tiborc. Sokkal hálásabb szerep! Sziráky sokáig bámulta a visszaakasztott telefonkagylót, és úgy támolygott ki a fülkéből, hogy még a visszapottyan- tott pénzt sem tette zsebre. Ennyi jóság teljesen levette a lábáról. És szivében újra hit és remény ébredt az emberek iránt. / Egy középkori szanálás emlékei Pécsett Egy félezer évvel ezelőtt falba ütköztek, vastagsága végrehajtott szanálás emlékei kilencven centiméter. Kárpáti tárultak fel Pécsett. A haj- Gábor régész, a Janus Pandan! Várdomb helyén élterü- nonius Múzeum munkatársa lő Szeat István tér egyik megállapította, hogy egy kőházéban nemrég megrokkant zépkori ház falmaradványát a pince fala. Az aknamélyítők találták meg. Egyikét azok- kutatóaknát fúrtak, hogy feN nak az épületeknek, amelyeket derítsék a törés okát. A pin- az egykori szanáláskor lécé padlója alatt masszív kó- bontottak. Kiállítás Zsigmond királyról r Jövőre lesz 600 esztendeje annak, hogy Zsigmond király a magyar trónra került Az évforduló alkalmából az MTA Művészettörténeti Kutatócsoportja reprezentatív kiállítást rednez, a Budapesti Történeti MúzeummaJ közösen. Már tart az anyaggyűjtés, megkezdődtek az előkészítő munkálatok. Mivel Zsigmond nemcsak magyar uralkodó, de német—római császár is volt, *ok tárgyéi dokumentum kölcsönzésire van szükség külföldi, 'főleg olasz, osztrák és csehszlovákiai támnitézetefcitől. A kiállítás megnyitását jövő nyárra tervezik, előreláthatóan ez lesz 1987-ben az egyik legramgo- sahb múzeumi esemény. A művészettörténeti kutató- csoport kutatói mór tudományos munkán Is dolgoznak. ■Folytatják a nyolcszor két kötetre tervezett Magyarország művészettörténeti kézikönyve című sorozatot. Eddig a XX. század első felének stílusirányzatait összefoglaló 6. és 7. kötet jelent meg, de már elkészült a 2. kötet Is, amely a gótikát dolgozza fel. Ez várhatóan jövő év elején kerül az üzletekbe. L A kutatócsoport gondozásában — házi kiadványként — évente kétszer adják közre az Ars Hungarica című periodikát, amely az Itteni műhelymunka eredményeiről számol be. Az év végén megjelenő különszám részletes bibliográfiát tartalmaz, A műhely a társtudományok képviselőivel is kapcsolatot teremtett és tart fenn. Nemrégiben közös konferenciát rendeztek a romantikáról, a romantilkaikutatás metodikai kérdéseiről, és ezen a művészettörténészeken kívül történészek és irodalomtörténészek is részt vettek. A tanácskozáson elhangzottakat kamatoztatják a romantikát összefoglaló munakában, amely a kézikönyvsorozat 5. kötet«* ként lát majd napvilágot. Jelenleg a mintegy háromezer oldalnyi kéziratanyagot rendezik, szerkesztik egybe a kutatócsoport munkatársai. Folyamatos a levéltár! és a pecsétmásolat-gyűjtemény bővítése is. A külön termet elfoglaló munkában, amely a rendszerezi a művészettörténet tárgykörében 1919 óta meg. Jelent cikkeket, tanulmányokat. #’■ bődAs Jánosi Fanyesés Ahol <járok, utcán, határban, recsegve hullanak az ágak s piacit verébraj méltatlankodik: ... nyesik a fákat. Feleslege ág: nyűg a fának! S, ahogy a tavaszi nap kilángol, kusza terhét a fűidre rázza gyorsan magáról. Ropog az ág, s a levegőben felzeng valami zizegő zene, mintha a sok-sok terhevesztett fa fellélegezne. S én is, mint kusza ágbogú téli fa, kiáltok a Napnak: — nyess meg, nyessen aranypengéje a sugaradnak! Hulljon le rólam, mint unott ág a téU gond, a fagyöngy bánat, ne hagyj rajtam, csak termő rügyet, esak öröm-ágat. Hadd olvadjak be a tavaszba boldogan, tisztán, megújulva, s ragyogjon ágaim között az ég azúrja! MOLNÁR VILMOSt SZABÓ EDITí Vajon ki ül ott? már mindegy kinek a karjában alszol csak aludhass aludhass valahol nem akarja senki belehelni hajad illatát remegő orrcimpákkal arcodra feketedik az ég t maradsz illattalan a rádióban hírek fenyegetnek I ha már megfelelően rádöbbentél a nincs továbbra kétségbeesésedet batyuba kötöd hideg hamuban pogácsa után matatsz és nekiindulsz kőtörmeléket terem azárok a partjára lecsapódott csenden nyomaid rég nem látszanak kigyúl M. lámpa a harmadik emeleten vajon ki ül ott fényburokba zárva ki tolhatta néhány centivel tovább ablakától az éjszakát A megismerés művészete én meghallgatok mindenkit s újrahallgatom ha kell még kétszer, mindezt pedig közbeszólás vagyis szemrebbenés arcrándulás szájbiggyesztés vállrándítás nélkül, észrevétlenül mint egy kötőszót ma is ki fogják mondani az igazságot Tárgyak a nagyszentmiklósi aranykincsből Gúla alakú arany fülbevaló- Szakállas férfiarcot ábrázolj pár Hódmezővásárhelyről csat Hajdúdorogról AZ AVAROK KINCSEI A MAGYAR NEMZETI MŰZEUMBAM _________L..................................... ....................... _ ! - .. . * Lovacska formájú ezüstfibula (ruhacsat) Keszthelyről H uszonnégy magyarországi múzeum legszebb avar leleteiből kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Múzeumban. A több mint 4000 tárgyat bemutató kiállítás az elmúlt év során nagy sikert aratott Moszkvában, Frankfurtban, Nürnberg ben, Párizsban és Bécs- ben. Az avarok a VL század közepétől a IX. századig éltek a Kárpát-medencében. 250 éves fennállás után önálló államuk a frank és a bolgár hódítások nyomán széthullott, egyes néptöredékük azonban minden bizonnyal megérte a magyar honfoglalást is. Az avarok kincsei című kiállítás tárgyai ezt a három évszázadot elevenítik fel a sírleletek segítségével. A történelmi időrendet követő vitrinek sora szemlélteti az altáji vidéktől a Duna-me- dencéig vándorló avarság sok szálból összetevődő műJ veltségét, majd a 630-aJ évekig tartó bizánci hábo<j rúk eredményeképp az avail birodalomba bekerült ide<| gén népelemek hagyatékát) A pompás véretekkel díszíJ tett övék, aranylemezzel borított fegyverek és használati tárgyak, színarany; ivóedények, ékszerek és ru-4 hadíszek a nomád néped fejedelmi udvarának gazJ dagságát tárják elénk. A* egyszerűbb használati tár»j gyak, lószerszám veretek) kerámiák pedig az alsóbb néposztály műveltségét érzékeltetik. A kiállításon lát) ható híres nagyszentmiklóJ si aranykincs másolata) amelynek egyes darabjai feltehetően az avar korbaa készültek, egésze pedig avar kagáni kincstárból származik. A kiállítás októbei* 31-ig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban. NÚGRÁD r 1986. július 26., szombat ]J t
