Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
Folytatás a kelet—nyugati párbeszédben Az NSZK-sajtó Genscher washingtoni és moszkvai útjáról Genscher nyugatnémet külügyminisztert moszkvai és washingtoni tárgyalásainak eredményeiből bonni diplomáciai körök arra következtetnek, hogy előrehaladás várható a szovjet—amerikai leszerelési tárgyalásokon — írja a kormányhoz közel álló bonni General-Anzeiger című lap pénteki számában. Ez a vélemény vonatkozik a hadászati fegyverek és védelmi rendszerek kapcsolatának kulcskérdésére is. Bonnban ugyanis arra számítanak, hogy Reagan elnök, a szovjet leszerelésig javaslatokra adandó válaszában jelezni fogja: az Egvesült Államok — még ha a Szovjetunió által szorgalmazott időtartamnál rövidebb időre is — hajlandó továbbra is tiszteletben tartani a rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozására hivatott ABM- szerződést. Reagan elnök Gorbacsov főtitkár számára készülő válasza így a lap szerint megteremtheti a második amerikai—szovjet csúcstalálkozó feltételét is. A Moszkvában aláírt szovjet—nyugatnémet műszáki- tudományos keretmegállapodást nyilatkozatban üdvözölte a Német Gazdaság Keleti Bizottsága nevű szervezet. A Handelsblatt című újság pénteki közlése szerint a bizottság úgv Ítéli meg, hogv az ovmánvban foglaltak ösztönzőn hatnak az ipari kooperációra. kiváltképp az energiakutatás és -technika, a környezetvédelem, a közlekedés, a mezőgazdaság, a gépgyártás, a fémkohászat, az elektronika és a vegyipar területén. A kooperáció révén javulhat a szovjet exportösz- szetéteil. Eddig ugyanis a Szovjetunió devizabevételeinek nyolcvan százaléka az energiaexportból származott. A bizottság emellett azt várja, hogy az együttműködés elmélyítése kedvezően hat ki a kisebb kelet-európai szocialista országokkal való kooperációra is, így mindenekelőtt javára szolgálhat a két német állam gazdasági kapcsolatainak. A megállapodás jelentőségét új számában méltatja a Die Zeit című tekintélyes nyugatnémet hetilap is, amelynek egyik kiadója Helmut Schmidt volt kancellár. A lap „A jégkorszak vége” című írásában Christian Scbmith-Häuer neves publicista azt írja, hogy a nyugatberlini probléma miatt sok éven át húzódó megállapodás létrejötte, az NSZK és a Szovjetunió között új kompromisszumos lehetőségek feltárását jelezte. Nézete szerint ez a realizmus és komolyság előmozdíthat más megállapodásokat is, nemcsak a környezetvédelemről, amelyrő’ hamarosan tárgyalások kezdődnek, hanem a kulturális cseréről és a jogsegélyről is. Az új lehetőségeket a szerző elsősorban a szovjet fél, személy szerint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára rugalmasságra való készségének tulajdonítja. — Az azonban, hogy Bonn és Moszkva kapcsolatai vissza, nyerik-e régi különleges jelentőségüket, Bonn-nak attól a képességétől is függ, hogy nemcsak a régi, bejáratott világpolitikai vágányokon tud-e közlekedni — írja. — Genscher moszkvai látogatásának eredménye annak az enyhülési politikának a kései gyümölcse, amelyet Willy Brandt indított el, és Helmut Schmidt folytatott — hangsúlyozta Johannes Rau, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) kancellárjelöltje, Észak- Rajma-Vesztfália tartomány miniszterelnöke. Mint a Bild- Zeitung című lapnak adott nyilatkozatában, kifejtette, a műszaki-tudományos együttműködési megállapodással kapcsolatban Nvugat-Berlin problémájára talált megoldás is elképzelhetetlen lett volna a négyhatalmi megállapodás nélkül. Rau kifejezte reményét, hogy a moszkvaihoz hasonló tárgyalások nyugaton és keleten egyaránt megerősítik a készséget hatékony leszerelési lépésekre. Rau bizonyos mértékű politikai folyamatosság megnyilvánulásának értékelte Genscher moszkvai szereplését, még ha a külügyminiszter nem olyan kor- mánvnak a tagja is. amelyet eszményinek tekinthetne. (MTI) Á hét 3 A KNEB vizsgálata Fagazdélkodásról, illetéktelen jövedelmekről Pénteken ülést tartott a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. A napirendi témák között szerepelt a tankötelezettségi törvény végrehajtása, e ennek 1978 óta szerzett tapasztalatairól Köpeczi Béla művelődési miniszter tájékoztatta a bizottságot. A KNEB a vizsgálati jelentést és a miniszteri tájékoztatót megvitatta és elfogadta. Az ülés másik fő témájaként jóváhagyták az erdő- és fagazdálkodás helyzetét, fejlesztési feladatait elemző KNEB-vizsgálat programját. Eszerint — a KNEB második félévi munkaterve alapján — 8 megyei és a fővárosi népi ellenőrzési bizottság bevonásával megvizsgálják az erdő- és fagazdálkodás helyzetét, fejlesztési feladatainak összehangoltságát. A vizsgálat kiterjed 9 erdőgazdaságra, 44 erdőgazdálkodó és fafeldolgozó állami, szövetkezeti gazdaságra, 8 erdőfelügyelőségre, 6 fafeldolgozó vállalatra, továbbá faanyagot nagy tételben felhasználó 13 építőipari egységre. Vizsgálják az állami irányító szervek tevékenységét is. A téma hátteréhez tartozik, hogy az ország területének 1950-ben 12,5 1985-ben 17,7 százaléka volt erdő. A jelenlegi 1,684 ezer hektár erdőnek csaknem a fele a felszabadulás előtti, 300 ezer hektár a századforduló előtti telepítés. Az ország faalapanyag-szük- ségletének 50—60 százaléka származik hazai termelésből, ez az arány azonban — a szakemberek véleménye szerint — tovább növelhető. A vizsgálat a hazai erdőterület, mintegy 30 százalékára terjed ki. Az elfogadott program alapján szeptemberben kezdődnek a helyszíni vizsgálódások. Ennek során a népi ellenőrök arra keresnek választ, hogyan kapcsolódik az erdővagyonnal való gazdálkodás a hosszú távú népgazdasági érdekekkel. Megvizsgálják, milyen anyagi, műszaki, érdekeltségi tényezők ösztönzik, korlátozzák, vagy akadályozzák az üzemeket feladataik ellátásában. Elemzik azt is, hogy az érdekeltségi viszonyok és az ezeket közvetítő szabályozórendszer, milyen feltételeket teremt rövid és hosszú távon a bővített újratermeléshez, az erdővagyon optimális hasznosításához. Kiterjed az ellenőrzésben résztvevők figyelme arra is, hogy az ipari, az építőipari, a kereskedelmi vállalatok és az erdőgazdaságok érdekei miként hatnak a hazai termelésű faalapanyagok hasznosítására, teljes körű és magas fokú feldolgozására, továbbá a belföldi tűzifaellátásra. A fagazdálkodás vizsgálati tapasztalatairól, a faipari tevékenység fejlesztési lehetőségeiről a KNEB várhatóan a jövő év elején tájékoztatja a kormányzati szerveket. Arról is szó volt a KNEB ülésén, hogy a fővárosban, a XVIII. kerületi népi ellenőrzési bizottsághoz érkezett több közérdekű bejelentés alapján a népi ellenőrök megvizsgálták a kerület nagyvállalatainál, miként dolgoznak itt egyes vidéki termelőszövetkezetek tagjai. A vizsgálat megállapította, hogy a termelőszövetkezetek lényegében munkaerő- ,,kereákedelemmel” foglalkoznak. Több tsz-ágazat, vagy szakcsoport vezetői személyi kapcsolataik révén felvették a vállalati rendelést, majd hirdetéssel, toborzással vagy munkaerő-csábítással igyekeztek előteremteni a szükséges létszámot. Előfordult olyan eset is, amikor a vállalattól elcsábított dolgozó, a szakcsoport tagjaként került vissza eredeti munkahelyére. Megesett, hogy a szóban forgó tevékenység „legalizálására” a vállalat és a szövetkezet, szakcsoport olyan vállalkozási szerződést kötött, amely nem felelt meg a vállalkozásról szóló — a Polgári Törvénykönyvben és egyéb jogszabályokban meghatározott — előírásoknak. E szerződésekben nem rögzítették a konkrét - munkaeredményt, hanem általánosságokban írták körül az elvégzendő feladatokat.A vizsgálat több szövetkezetre terjedt ki, s közülük 7 ellen gazdasági bírság kiszabását kezdeményezte a területileg illetékes megyei bíróságoknál a KNEB elnöke. A bíróságok megállapították egyrészt a munkaerő-csábítás tényét, másrészt azt, hogy a jogszabályok megkerülésével kialakított szerződéses kapcsolatok tisztességtelen jövedelmek forrásává váltak. Külön is kiemelték a bíróságok a jogellenes tevékenység árfelhajtó szerepét, valamint azt a nemkívánatos jelenséget, hogy az ipari üzemeknél a képzett szakember mellett dolgozó képzetlen szakcsoporttag esetenként 40—50 százalékkal magasabb jőve delemhez jutott. Az illetékes megyei bíróságok a gyulai Munkácsy Mgtsz-t 174 ezer, a porcsalmai Szatmár Mgtsz-t 647 ezer 541, a tiszapalkonyai November 7. Mgtsz-t 4 millió 291 ezer 226, a felsőgagyi Virágzó Mgtsz-t 239 ezer 658, a bodrogolaszi Búzakalász Mgtsz-t 440 ezer 570, a tiszaalpári Tiszatáj Mgtsz-t 3 millió, a mártélyi Fürst Sándor Mgtsz-t 360 ezer 776 forint gazdasági bírság megfizetésére kötelezték. A KNEB a vizsgálatról és a bírósági eljárásokról szóló tájékoztatót tudomásul vette, s felhívta a figyelmet a valószínűleg szélesebb körben gyakorolt jogellenes munkavégzés megszüntetésére. 1. Valóban lehet-e Nyugat- Európának nagyobb szerepe a kelet—nyugati, azaz a szovjet—amerikai tárgyalások ala* kításában? Egy vagy másfél évtizeddel ezelőtt gyakran lehetett haliam Nyugat-Európában olyan véleményeket, hogy a szovjet külpolitika célja leválasztani a NATO európai országait az USA oldaláról, s így gyöngíteni az amerikai tárgyalási pozíciókat, így késztetni fontos engedményekre Washingtont. Ezekben a hetekben, amikor azt láthatta a világ, hogy Moszkva rendkívüli jelentőséget tulajdonít a nyugat-európai vezetőkkel való párbeszédnek — hiszen egymásután került sor Mitterrand francia elnök moszkvai útjára, Sevardnadze külügyminiszter londoni tárgyalásaira és Genscher nyugatnémet külügyminiszter moszkvai eszmecseréire — most, ez a régi feltételezés újra előtérbe került. Jelenleg azonban nemcsak a szovjet fővárosban cáfolják ezt, hanem az Egyesült Államok nyugat-európai partnerei, szövetségesei is tagadják ezt a feltételezést. Ugyanakkor az is figyelemreméltó, hogy a franciák, angolok nyugatnémetek nyomban tájékoztatják a Szovjetunió vezetőitől hallotakról a washingtoni Fehér Házat. Így tehát újszerű szerephez jut Nyugat-Európa: nem közvetítő, hiszen az Atlanti Szövetségben az USA szövetségese, ugyanakkor az elsőként és legjobban tájékoztatott tárgyalópartnere a Szovjetuniónak, mindaddig, amíg az Egyesült Államok maga nem tud vagy nem akar közvetlen magas szintű tárgyalásokba bocsátkozni. Az persze természetes, hogy Párizs, London és Bonn urai megerősödhetnek eddig is vallott meggyőződésükben, hogy a kelet —nyugati párbeszéd során Nyugat-Európa csak nyerhet! Ennek alapján pedig meg lehet kockáztatni a megállapítást, hogy Moszkvában jól számítottak, ha Nyugat-Euró- pával való eszmecserét ilyen intenzívvé téve az amerikai kormányzatra közvetve bizonyos nyomást akartak gyakorolni. Kétségtelen, hogy az európai fegyverkorlátozási megállapodások új lehetőségeinek, a közepes hatótávolságú rakétafegyverek korlá- csolatos állásfoglalása ha!« tozását célzó közbülső meg- latán is azt mondta: a nyu* egyezés gondolatának isme- gat ismét megmutatta, hogy rétében a franciák, angolok, nem törődik az ottani feke*. és nyugatnémetek egyaránt ték sorsával- i képesek lesznek sürgetni amerikai szövetségesüket a ma- ga készségének fokozására- gjP 3, Szűnhetnek-e González, az újból beiktatott spanyol kormányfő gondjai? Howe bizakodik Sir Geoffrey How« brit külügyminiszter pénteken Gaboroneba, Botswana fővárosába érkezett, hogy folytassa dél-afrikai „jószolgálati misszióját”. Sir Geoffrey Howe, aki gaboronei útja előtt Lusakában tárgyalt, pénteken úgy nyilatkozott, hogy nem bátorta- lanította el Kenneth Kaunda zambiai elnök csütörtöki éles támadása Washington és London dél-afrikai politikája ellen. NÓGRÁD - 1986. július 26., szombat Craxi vállalja a kormányzást Bettina Craxi kijelölt olasz kormányfő pénteken elnyerte pártja, az Olasz Szocialista Párt vezetőségének egyhangú támogatását a Kereszténydemokrata Párttal kötendő kompromisszumhoz. Ennek értelmében Craxi azzal a feltétellel vállalja a koalíciós kormány vezetését, hogy a jövő év márciusa, az OSZP kongresszusa után átadja a kormányfői posztot a kereszténydemokratáknak. Craxi pártja vezetőségi ülésén hangsúlyozta: azért fogadta el a Kereszténydemokrata Párt követelését, hogy 1988-ig — a következő parlamenti választásokig — biztosítsák az 1983-ban megkezdett politika folytonosságát és elkerüljék az újabb kormányválságokat. A miniszterelnökség átadásával kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy korábban már több ízben kijelentette: újra kívánja választatni magát pártfőtitkári tisztségében, hogy ebben a minőségben minden energiáját az 1988-as választások előkészítésének szentelje. Mivel Cossiga elnök a mai napig nem fogadta el hivatalosan Craxi június 27-i lemondását, megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy az államfő felkéri a miniszterelnököt: kérjen egyszerű bizalmi szavazást a parlamentben. Ennek fényében valószínű, hogy Crajá nem változtat lényegesen korábbi kormányának összetételén. (MTI) 2. Lesznek-e hát szankciók a Déi-afrikai Köztársaság ellen? A szankciók, vagyis büntető intézkedések — mondjuk gazdasági megszorítások, a hitelnyújtás megszigorítását vagy megtiltását kimondó döntések — általában ritkán szoktak igazi hatással lenni. Viszont önmagában az a tény, hogy valamely állam ellen más országok ilyen szankciókat kimondanak, politikailag, erkölcsileg jelentős. És fordítva: az is beszédesen jelzi egy állam magatartását, ha e szankcióktól magát elhatárolja, azokban részt venni nem akar, — hiszen ezzel a megbüntetendő, ország oldalára áll, annak politikai gyakorlatát helyesli vagy éppen támogatja is. Ez az értelme annak a vitának, amely a nyugati világban most a körül folyik, hogy Washingtonban és Londonban is meghirdessenek-e szankciókat a fajüldöző délafrikai rendszer ellen. Még a Közös Piac országainak többsége is e mellett lenne már, de egyelőre az amerikai és a brit álláspont annyira elutasító, hogy még azok sem nagyon mernek fellépni a pretoriai rezsim ellen, akik már elvben így döntöttek. Persze, ennek a vitának eddigi lefolyása is mutatta, hogy akárcsak a Dél-afrikai Köztársaság maga, az USA és Nagy-Britannia is amolyan hátvédharcot folytat. Előbb- utóbb engedniök kell a pretoriai fehér fajüldözőknek. S abban a pillanatban, amikor ők ott meghátrálásra kényszerülnek, egészen bizonyos, hogy Washington és London is csatlakozni fog az apartheidet elítélőkhöz... Mindenesetre ma még Pieter Botha, a pretoriai államfő csupán homályos megfogalmazásban ígér bizonyos változásokat. Tutu püspök, a Nobel-békedíjas színes bőrű főpap csalódottan távozott utolsó találkozásuk után, mint ahogyan Reagan elnök legutóbbi, Dél-Afrikával, kapFelipe González tulajdonképpen elégedett lehetne sorsával. Négy évre ismét megerősítették kormányfői tisztében, miután megnyert egy népszavazást, a NATO-kér- désében és megnyerte a parlamenti választásokat. A Cor* tes-bizalmat szavazott neki. Tulajdonképpen azt is sikerként könyvelheti el, hogy az amerikai—spanyol támaszpont-tárgyalások kezdetekor máris ígéretet kapott az USA-tól, hogy a Madrid melletti Torre jón bázisról 500 amerikai távozik. González- nek reménye van arra, hogy kevesebb amerikai katona marad spanyol földön. De marad, mert ez az USA-nak fontos érdeke! Kell repülőtér, és kell kikötő a Pentagonnak. González bizonyos támogatást kapott Párizsból is. Már a szocialista kormány sem zárkózott el az elől, hogy a francia földön tevékenykedő baszk szép aratásiakat felelősségre vonja, most aztán a jobboldali belügyminiszter már szíves-örömest túlad rajtuk. A terrorista • cselekmények szervezésével gyanúsát* hatókat egyharmar kiadják a spanyol hatóságoknak. De egyelőre ez még az ETA- szélsőségeseit meg sem rémíti, meg sem bénítja. Egymást érik a megdöbbentően súlyos terrortámadások, robbantások, amelyek felháborítják a sponyol közvéleményt. Az pedig a González- kormánytól keményebb fellépést követel. Az ország gazdasági gondjai sem csekélyek. A Közös Piachoz történt csatlakozás csak a legdinamikusabban fejlődő ipari ágazatoknak kedvez és a mezőgazdaság egy részének- Más területeken épp a konkurencia növekedett S nem csökken a munkanélküliség sem. Megkönnyíti viszont González és szocialista pártja dolgát a Cortesben, hogy a választási vereség után máris széthullott a jobboldal pártjainak összefogása. Vetély- társa — egyelőre — nincs. (Pálfy József Tollhegyen Tollhegyre kívánkozik egy húshegy. A Közös Piac húshegye. Már 750 ezer tonna marhahús halmozódott fel a nyugat-európai hűtőházakban. A húsárak támogatása és a raktározás költsége évente már 2 és fél milliárd „ECU” (az „ECU” az EGK-országok elszámolási pénze, amelynek értéke nem sokkal tér el az amerikai dollárétól.) A húshegy azért is nő, mejrt nem akarják, hogy tovább nőjön — a tejporhegy, meg a vajhegy! A gazdák pedig — főleg Francia- és Írországban — a tejtermelés csökkentése címén egyszeriben levágták a teheneket. Tehát megnőtt a húshegy! Mit lehet tenni? Csak elkótyavetyélni a húst. Brazíliának most 100 000 tonnát adnak el hozzávetőleg 400 „ECU” tonnánkénti áron. Ez pedig a tényleges költségeknek 10—15 százaléka csupán. Egy megjegyzés kívánkozik jde: míg a Közös Piac raktáraiban, hűtőházaiban eladatlan, eladhatatlan halmozódnak az élelmiszerek, a világ lakosságának egy része éhezik! (P) Nadzsibullah az afgán—iiáni kapcsolatokról Az afgán kormány a békés egymás mellett élés alapjain nyugvó, jószomszédi kapcsolatok kialakítására törekszik Iránal — jelentette ki Mohammad Nadzsibullah. az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára az Iránnal szomszédos Hérát tartományban, helyi pártvezetők, dolgozók és katonák előtt mondott beszédében. A jelenlegi hadüzenet nélküli háborús állapot semmiképpen sem szolgálja a két nép érdekeit, csupán a nemzetközi imperialista és reakciós erőknek kedvez — mutatott rá Mohammad Nadzsibullah. Mint ismeretes, Teherán lehetővé teszi afgán ellenforradalmároknak, hogy iráni területről indíthassanak támadásokat az Afgán Demokratikus Köztársaság ellen. (MTI)
