Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-25 / 174. szám
A megye! fanács viláfából A műveltség közgazdasági tényező Köszönet a napirendért — Így fogalmazott a Nógrád Megyei tanács legutóbbi ülésén Vüiango István, a Művelődési Minisztérium iöosz- taiyvezetöje, amikor a testület a Kissé hosszú címet viselő előterjesztést — A közművelődés helyzete és íeladatai, különös tekintettel a műszaki és technikai kultúra fejlesztésére — megvitatta. Mint mondotta, eoben is megmutatkozik, hogy Nógrád megyében fontosnak tartják a közművelőd óst. A szándékoknak természetesen nem az a legfontosabb mércéje, hogy egy testület napirendjére tűzi-e a közművelődés helyzetét, bár vitathatatlanul ez is jelez valamit. Ennél azonban fontosabb, hogy a főosztályvezető értékelése szerint is a folyamatosság, a rendszeresség és tervszerűség jellemzi a megye köziművelődésével való foglalkozást- Mi több: Nógrádban a nehezebb esztendőkben sem torpant meg a kulturális beruházások folyamata, a jelentős fejlesztések pedig nem mindenütt voltak jellemzőek ebben az időben. A legújabb vállalkozásra, a megyei könyvtár • építésére, utalva így fogalmazott Villan- gö István: — Ha elkészül, lesz egy megye, ahol minden intézmény új, korszerű otthonnal rendelkezik majd. A változást azonban nem. csak az építkezés jelzi. Tartalmában, szemléletében is meg kellett újulnia a közművelődésnek. A vitaindító előterjesztés szerint a korszerű eszközök és módszerek alkalmazását kérték az intézményektől, ugyanez jellemzi a nevelési célkitűzéseket. „A helyes történelemszemlélet kialakítására, a demokratizmus fejlesztésére, a viselkedéskultúra, a közhasznú ismeretek gazdagítására törekedtünk. Az utóbbi évek társadalmi, politikai, gazdasági változásainak hatására elkezdődött a művelődési igények, szokások átrendeződése. Nőtt a munkában, a mindennapi életben hasznosítható információkkal kapcsolatos érdeklődés" — íme egy passzus a dolcumen tűmből. A vitában elhangzott minősítés is. E szerint időszerű és korszerű az a megközelítés, ahogyan a véleménycsere lezajlott a közművelődésről. Tágan — és helyesen — értelmezik ugyanis Nógrádban a művelődést, kellően koncentrálva a muszakj es technikai kuiturara. A magyarázat ke- zeiueKvo: nyilvanvaiooD lett a gazuasag es a kultúra kói- csoimalasa, a műveltséget a tudományos es technikai nala- das aiapreitételeKent, Közgazdasági teiiyezoKent tartjaK számon. Az új szemléletnek és követeuneiiyrenaszernek természetesen Korszerű eszközök al- kaimazasávai keil párosulnia. Ez elsősorban a közoktatásban kezdődött el, a video fel- hasznalasaban például a kis- terenyei, a balassagyarmati Dózsa iskola, valamint a salgótarjáni 211. számú ISZI tevékenysége a legjelentősebb. A középiskolákban hetvenkét számítógép van, a korszerű technikával éio szakkörök és klubok működtetésében pedig eredményes a közoktatási és közművelődési intézmények együttműködése. A kép természetesen nem. csak egyetlen színnel, a rózsaszínnel festhető. Dr, Horváth István, a megyei tanács osztályvezetője a meglévő nagy különbségekre — a gyengén ellátott kistelepülésekre — is felhívta a figyelmet. Hozzátéve: a különbségek mérséklése és felszámolása csakis hosszabb távú, tudatos munka eredménye lehet. Tükrözte ezt a vita is, amely fölöttébb hosszú és élénk volt. Rozgonyi József több más mellett az iskolák és a közművelődési intézmények élőbb kapcsolatának megteremtését szorgalmazta, jó példaként említve a megyei-városi- művelődési központot, a megyei könyvtárt, a múzeumot és a moziüzemi vállalatot. De legalább ilyen fontos, hogy vállalkozó módon szükséges közelíteni az emberekhez, s előtérbe kell helyezni a praktikus közművelődési formákat. A vállalkozás fontos dr. Praznovszky Mihály szerint is, bár egy művelődési intézmény esetében korántsem a laska- gomba termesztésének kell jellemeznie a kezdeményezőkészséget. Ellenben sokkal fontosabb a fölösleges elemek megszüntetésének készsége, az intézmények közötti együttműködés. S az a vállalkozás, amely például a kiadványpolitikában megnyilvánul, hiszen az értékeket felkaroló, anyagi áldozatot is hozó üzemek között említette a Szécsényi II. Rákóczi Termelőszövetkezetet, a Pásztói Mátraaljai Gazdaságot, a Kállói Vörös Csillag lermelószovetkezetel, a Ka- rancsiapujtöi Narancs Tsz-t, a Nógrádi bzénbanyakat, a baligoiarjani Kohászati üzemeket, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárat. Valósággá vált az, amit csak a munkatervek tartalmaztak akkor, amikor a pénzügyi feltételek is jobbak voltak. Mi mással, ha nem a szemléletváltozással magyarázható mindez? Több mezőgazdasági és ipari üzem vezetője is partner a közművelődés céljainak szolgálatában — erről beszélt a bátonyterenyei vonzáskörzet tapasztalatai alapján Sipos Ervin. A munka feltételei és az elért színvonal között azonban egyes helyek között óriási a különbség, a kistelepüléseken nyomokban sem tapasztalható az, amit például az általános művelődési központ elérhet. Egy-egy községben a tárgyi és személyi feltételekben visz- szaesés is tapasztalható — erről adott számot Juhász Imre. Legalább ennyire figyelmeztető, hogy némely esetben a tartalmi munka ott sem kielégítő, ahol a feltételekkel nincs gond. A kisebb települések közművelődésével kapcsolatban még számos tényre ráviláigítottak. így egy megfogalmazás szerint elsorvad a kinti művelődési ott. hon élete, ha anyagi okok miatt a körzetközpontba kell beszállítani az érdeklődőket. Dr. Kecskeméthy Gyuláné ezzel kapcsolatban jegyezte meg: hasonló kezdeményezésről le is kellett mondani. A megváltozott tarifa következtében ugyanis egy-egy rendezvényre a korábbi hatszáz-hét- száz forinttal szemben több ezerbe kerül a busz. A pénz a továbbiakban is helyet kapott a hozzászólásban. E szerint a kényszerűségből magas belépti díjak eleve megszűrik, leszűkítik a rendezvények látogatóinak körét. Németh Péterné megyei NEB-elnök egy vizsgálat tapasztalatait összegezve többek között a személyi problémákról szólt, de a népművelők hiányát csaknem mindenki szóvá tette. Jelezve azt Is, hogy a kedvezőbb változás nemcsak a pénzen múlik, legalább emy- nyire fontos a hivatás szeretető. Ez is része volt a helyzetet sokoldalúan értékelő vitának. Annak az eszmecserének, amely jelezte: társadalompolitikai célkitűzéseink elérésében, a gazdaság fejlesztésében is egyre nagyobb sze. rep vár a műszaki és tudományos kultúrára. Kelemen Gábor A korszerű szervizcsarnok Salgótarjánban, a Csokonai úton. Néhány hónappal ezelőtt helyezték üzembe a Nógrád Megyei Közlekedési Felügyelet új irodaházát és szervizállomását Salgótarjánban. Ezen a bázison történik a leendő gépjárművezetők, valamint a különféle gépkocsik műszaki vizsgáztatása. A szervizállomáson a legkorszerűbb eszközökkel ellenőrzik az autókat, hogy azok megfelelő műszaki állapotban vegyenek részt a forgalomban. Az év eltelt időszakában több mint tatezer gépkocsit vizsgáztattak. Ebben az esztendőben eddig jóval több mint kétezren szereztek jogosítványt sikeres vizsgát követően. — B L — Nyerges József szénmonoxicb tartalmat vizsgál. A leendő gépkocsivezetők tesztlapokat töltenek ki Zsidai Lajos vizsgabizottsági elnök előttSzázezer forint szociálpolitikára Karancsságon A szociálpolitikai célok megvalósítására az idén a korábbinál több pénzt költenek a Karancssági Egyesült Erő Termelőszövetkezetben. A szövetkezeti tagok és alkalmazottak üdültetésére és szociális segélyezésére félszáz ezer forint jut. Két évvel ezelőtt, megoldották az üzemi étkeztetés gondját. Az ebédet Sóshar- tyánból hordják. Amíg 1984- ben csak 12-en ettek meleg ételt, addig mostanában már közel százan ebédelnek a közös gazdaságban. Az üdülési, kirándulási lehetőségeket évente 25—30 család veszi igénybe. Az idén 5 olyan idős dolgozó akadt, aki először nyaralt a Balatonnál, Gyulán, Hajdúszoboszlón és Debrecenben. összességében a termelőszövetkezet az idén százezer forintot költ emberbaráti célokra. Fejlesztések a lágrádken&l Mivel a Nógrád Kereskedelmi Vállalat (Nógrádker) vezetői a múlt évben erőteljes ütemet diktáltak a fejlesztési elképzelések megvalósításában, ezért erre aa esztendőre meg kellett elégedniük a szerényebb, nyolcé millió forintos fejlesztési le-r hetőséggel. Ebből az összegé bői korszerűsítik néhány boltjukat, végzik el a szükséges felújítást, karbantartást Új tető a rétsági óvodán Rétság körzetében is zajlanak a felújítási munkák a gyermekintézményekben. Mivel a körzet óvodáiban és általános iskoláiban az elmúlt öt esztendőben nagy figyelmet fordítottak a tárgyi feltételek megteremtésére, erre a nyárra szinte, csak a rutinmunkának számító apró javitások, festések maradtak. Kivételnek a rétsági óvoda számít, ahol megközelítőleg félmillió forintért felújították a tetőszerkezetet. A szakemberek úgy tervezik, hogy a nyári munkákkal mindenütt végeznek augusztus 20-ra, mert az a céljuk, hogy a hatályba lépő oktatási törvény tartalmi céljainak végrehajtását sehol se zavarják az építési, felújítási munkák. Mi újság a faluban? Hogyan él a bokori ember? Majd a Tejes Marci bácsi megmondja. ö az, aki minden dolgok tudója. Szerényen elhárítja a dicséretet, no azért nem egészen így igaz..., bár az tény, hogy részese a község dolgainak. Itt született, itt élte le élete több mint hatvan esztendejét, úgy érzi, kötelessége munkálkodni elsősorban azért, hogy a kis falu ne tűnjön el a térképről. Sajnálatos, hogy ma már alig 120 ember él itt, a fiatalok elköltöznek Alsótolra, el a városba. Évente egyetlen ház, ha megépül. Ezért aztán az a cél, hogy az ittmaradot- tak, jobbára idős emberek életét. mindennapjait jobbá, gazdagabbá tegyék. Azt mondja Marci bácsi, ne gondoljak egetverő nagy dolgokra, mert az apró faluban már az is sokat jelent, ha társadalmi munkában megépül egy járda, ha sikerül az embereket becsalogatni a művelődési házba, a könyvtárba, ha szépítik, elrendezik a temető környékét. Ki is valójában Tejes Márton, akinek az igazi neve , C serényi?; ____ B okor elöljárója Gazdagabbá tenni az életet... — Ügy történt, hogy egykoron hét Márton is élt a faluban. Ezért aztán, hogy meg tudjanak egymástól különböztetni, mindenki kapott egy ragadványnevet. Huszonöt esztendeig tejkezelő voltam, innen az elnevezés. Hogy a közéletbe miként csöppentem bele? Rögtön a tanácsok megalakulásához tanácstagnak választottak, s azóta egyvégté- ben betöltőm ezt a tisztséget. Mi több, legutóbb Bokor község elöljárójának választottak. Elnöke vagyok a Hazafias Népfront helyi bizottságának, és a termelőszövetkezet háztáji bizottságának is. — Honnan ez az aktivitás, évtizedek óta tartó lelkes munka? Marci bácsi elmosolyodik. — Ez amolyan családi örökség. Nagyapám bíró voU _ a faluban, édesapám pedig kisbíró, akivel „közhírré tétették" a fontos tudnivalókat. — Mi a feladata egy községi elöljárónak? Milyen jo- jogat élvez? — Az emberek azt várják tőlem, s a két tanácstagtársamtól, hogy segítsünk intézni az ügyes-bajos dolgaikat. Sokan fordulnak hozzánk szociális segélyért, kérvényeket írunk, továbbítunk az alsótol- di tanácsra, akikkel igen jó a kapcsolatunk. Egyenrangú partnerek vagyunk. Nemrégiben arra is ígéretet kaptunk, hogy a jövőben néhány ezer forinttal megtámogatnak, ami a köz javára fordítható. Tudom, nem sok pénz ez, de ha ügyesen bánunk vele, kamatoztathatjuk. Hogy hol van az irodám?^ Itthon, a lakásomon keresnek fel a segítségre várók. A munkához néha hozzátartozik a kudarc, de a sikerélmény is. Több mint három évtizedes tanácstagság alatt, melyikből mennyit osztott az az élet? — Az mindig sikernek könyvelhető el, ha valami újat tudunk megvalósítani, ha társadalmi munkában megépül, átalakul valami. Az. hogy van orvosi rendelőnk, művelődési házunk, korszerű élelmiszer- boltunk, önmagáért beszél. Ami a kudarcot illeti __ N emzetiségi község vagyunk, szerettük volna életben tartani a nemzetiségi nyelvet, a kultúrát. A fiatalok erre nem mutattak hajlandóságot, ma már csak az öregek beszélnek szlovákul. Pedig a régi időkben mennyi vidám estet rendeztünk énekkel, zenével... Cserényi Márton elgondolkozik, a múltat idézgeti, a kellemes emlékeket. Előkerülnek a kitüntetések is, amelyeket a közösségért végzett munkájáért kapott. Aztán esed esen megjegyzi: — Ezt a ciklust még végig csinálom. Aztán átadom a stafétabotot a fiataloknak. Kiss Mária Salgótarjánban a bútort raktározás feltételeit javítJ ják, a meglévő épületbe egy galériát helyeznek el, s újabb háromszáz négyzetméter tároló területhez jutnak. Az év végére külsőségeiben megújul a Pécskő Áruház. A szépítésre egymilliót költenek. Augusztus 20-ra, megnyit tásának tizedik évfordulójára, 700 ezer forintos ráfordítással megfiatalodik az ÉVI cipőbolt, ahöl csak női és gyermekcipőket kínálnak majd. Balassagyarmaton, aa Ipoly áruház bejáratának átrendezésével tovább bővítik a gyermekruházati részleget. A kisterenyei bútorboltban végrehajtandó korszerűsítés a központi fűtés megvalósítását szolgálja, amelyre egymillió forintot költenek. * A távlatokat szolgálja SalJ gótarjánban a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalattól megvásárolt Bajcsy-Zsilinszky úti leállított sütőüzem. Ezért • létesítményért nyolcmillió forintot fizettek. „ , A t &