Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-25 / 174. szám

A megye! fanács viláfából A műveltség közgazdasági tényező Köszönet a napirendért — Így fogalmazott a Nógrád Megyei tanács legutóbbi ülé­sén Vüiango István, a Mű­velődési Minisztérium iöosz- taiyvezetöje, amikor a testü­let a Kissé hosszú címet vise­lő előterjesztést — A közmű­velődés helyzete és íeladatai, különös tekintettel a műszaki és technikai kultúra fejleszté­sére — megvitatta. Mint mon­dotta, eoben is megmutatko­zik, hogy Nógrád megyében fontosnak tartják a közmű­velőd óst. A szándékoknak természe­tesen nem az a legfontosabb mércéje, hogy egy testület na­pirendjére tűzi-e a közműve­lődés helyzetét, bár vitatha­tatlanul ez is jelez valamit. Ennél azonban fontosabb, hogy a főosztályvezető értéke­lése szerint is a folyamatos­ság, a rendszeresség és tervszerűség jellemzi a megye köziművelő­désével való foglalkozást- Mi több: Nógrádban a nehezebb esztendőkben sem torpant meg a kulturális beruházások fo­lyamata, a jelentős fejlesztések pedig nem mindenütt voltak jellemzőek ebben az időben. A legújabb vállalkozásra, a megyei könyvtár • építésére, utalva így fogalmazott Villan- gö István: — Ha elkészül, lesz egy me­gye, ahol minden intézmény új, korszerű otthonnal rendel­kezik majd. A változást azonban nem. csak az építkezés jelzi. Tar­talmában, szemléletében is meg kellett újulnia a közmű­velődésnek. A vitaindító elő­terjesztés szerint a korszerű eszközök és módszerek alkal­mazását kérték az intézmé­nyektől, ugyanez jellemzi a nevelési célkitűzéseket. „A he­lyes történelemszemlélet kiala­kítására, a demokratizmus fej­lesztésére, a viselkedéskultú­ra, a közhasznú ismeretek gazdagítására törekedtünk. Az utóbbi évek társadalmi, poli­tikai, gazdasági változásainak hatására elkezdődött a műve­lődési igények, szokások átren­deződése. Nőtt a munkában, a mindennapi életben hasznosít­ható információkkal kapcsola­tos érdeklődés" — íme egy passzus a dolcumen tűmből. A vitában elhangzott minő­sítés is. E szerint időszerű és korszerű az a megközelítés, ahogyan a véleménycsere le­zajlott a közművelődésről. Tá­gan — és helyesen — értel­mezik ugyanis Nógrádban a művelődést, kellően koncent­rálva a muszakj es technikai kuiturara. A magyarázat ke- zeiueKvo: nyilvanvaiooD lett a gazuasag es a kultúra kói- csoimalasa, a műveltséget a tudományos es technikai nala- das aiapreitételeKent, Közgaz­dasági teiiyezoKent tartjaK szá­mon. Az új szemléletnek és kö­veteuneiiyrenaszernek termé­szetesen Korszerű eszközök al- kaimazasávai keil párosulnia. Ez elsősorban a közoktatás­ban kezdődött el, a video fel- hasznalasaban például a kis- terenyei, a balassagyarmati Dózsa iskola, valamint a sal­gótarjáni 211. számú ISZI te­vékenysége a legjelentősebb. A középiskolákban hetvenkét számítógép van, a korszerű technikával éio szakkörök és klubok működtetésében pedig eredményes a közoktatási és közművelődési intézmények együttműködése. A kép természetesen nem. csak egyetlen színnel, a ró­zsaszínnel festhető. Dr, Hor­váth István, a megyei tanács osztályvezetője a meglévő nagy különbségekre — a gyengén ellátott kistelepülé­sekre — is felhívta a figyel­met. Hozzátéve: a különbsé­gek mérséklése és felszámolá­sa csakis hosszabb távú, tu­datos munka eredménye lehet. Tükrözte ezt a vita is, amely fölöttébb hosszú és élénk volt. Rozgonyi József több más mellett az iskolák és a köz­művelődési intézmények élőbb kapcsolatának megteremtését szorgalmazta, jó példaként em­lítve a megyei-városi- művelő­dési központot, a megyei könyvtárt, a múzeumot és a moziüzemi vállalatot. De leg­alább ilyen fontos, hogy vál­lalkozó módon szükséges kö­zelíteni az emberekhez, s elő­térbe kell helyezni a prakti­kus közművelődési formákat. A vállalkozás fontos dr. Praznovszky Mihály szerint is, bár egy művelődési intézmény esetében korántsem a laska- gomba termesztésének kell jellemeznie a kezdeményező­készséget. Ellenben sokkal fontosabb a fölösleges elemek megszün­tetésének készsége, az intéz­mények közötti együttműkö­dés. S az a vállalkozás, amely például a kiadványpolitikában megnyilvánul, hiszen az érté­keket felkaroló, anyagi áldo­zatot is hozó üzemek között említette a Szécsényi II. Rá­kóczi Termelőszövetkezetet, a Pásztói Mátraaljai Gazdasá­got, a Kállói Vörös Csillag lermelószovetkezetel, a Ka- rancsiapujtöi Narancs Tsz-t, a Nógrádi bzénbanyakat, a baligoiarjani Kohászati üzeme­ket, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárat. Valósággá vált az, amit csak a munkater­vek tartalmaztak akkor, amikor a pénzügyi feltételek is jobbak voltak. Mi mással, ha nem a szemléletváltozással magya­rázható mindez? Több mezőgazdasági és ipa­ri üzem vezetője is partner a közművelődés céljainak szol­gálatában — erről beszélt a bátonyterenyei vonzáskörzet tapasztalatai alapján Sipos Er­vin. A munka feltételei és az elért színvonal között azonban egyes helyek között óriási a különbség, a kistelepüléseken nyomokban sem tapasztalható az, amit például az általános művelődési központ elérhet. Egy-egy községben a tárgyi és személyi feltételekben visz- szaesés is tapasztalható — er­ről adott számot Juhász Imre. Legalább ennyire figyelmez­tető, hogy némely esetben a tartalmi munka ott sem kielégítő, ahol a fel­tételekkel nincs gond. A ki­sebb települések közművelődé­sével kapcsolatban még számos tényre ráviláigítottak. így egy megfogalmazás szerint elsor­vad a kinti művelődési ott. hon élete, ha anyagi okok mi­att a körzetközpontba kell be­szállítani az érdeklődőket. Dr. Kecskeméthy Gyuláné ezzel kapcsolatban jegyezte meg: hasonló kezdeményezés­ről le is kellett mondani. A megváltozott tarifa következ­tében ugyanis egy-egy rendez­vényre a korábbi hatszáz-hét- száz forinttal szemben több ezerbe kerül a busz. A pénz a továbbiakban is helyet ka­pott a hozzászólásban. E sze­rint a kényszerűségből magas belépti díjak eleve megszűrik, leszűkítik a rendezvények lá­togatóinak körét. Németh Péterné megyei NEB-elnök egy vizsgálat ta­pasztalatait összegezve többek között a személyi problémák­ról szólt, de a népművelők hi­ányát csaknem mindenki szó­vá tette. Jelezve azt Is, hogy a kedvezőbb változás nemcsak a pénzen múlik, legalább emy- nyire fontos a hivatás szere­tető. Ez is része volt a hely­zetet sokoldalúan értékelő vi­tának. Annak az eszmecseré­nek, amely jelezte: társada­lompolitikai célkitűzéseink el­érésében, a gazdaság fejlesz­tésében is egyre nagyobb sze. rep vár a műszaki és tudo­mányos kultúrára. Kelemen Gábor A korszerű szervizcsarnok Salgótarjánban, a Csokonai úton. Néhány hónappal ez­előtt helyezték üzembe a Nógrád Megyei Köz­lekedési Felügyelet új iro­daházát és szervizállomását Salgótarjánban. Ezen a bázi­son történik a leendő gépjár­művezetők, valamint a külön­féle gépkocsik műszaki vizs­gáztatása. A szervizállomáson a legkorszerűbb eszközökkel ellenőrzik az autókat, hogy azok megfelelő műszaki ál­lapotban vegyenek részt a forgalomban. Az év eltelt időszakában több mint tat­ezer gépkocsit vizsgáztattak. Ebben az esztendőben eddig jóval több mint kétezren szereztek jogosítványt sike­res vizsgát követően. — B L — Nyerges József szénmonoxicb tartalmat vizsgál. A leendő gépkocsivezetők tesztlapokat töltenek ki Zsidai Lajos vizsgabizottsági elnök előtt­Százezer forint szociálpolitikára Karancsságon A szociálpolitikai célok megvalósítására az idén a korábbinál több pénzt költe­nek a Karancssági Egyesült Erő Termelőszövetkezetben. A szövetkezeti tagok és alkal­mazottak üdültetésére és szo­ciális segélyezésére félszáz ezer forint jut. Két évvel ezelőtt, megol­dották az üzemi étkeztetés gondját. Az ebédet Sóshar- tyánból hordják. Amíg 1984- ben csak 12-en ettek meleg ételt, addig mostanában már közel százan ebédelnek a közös gazdaságban. Az üdü­lési, kirándulási lehetősége­ket évente 25—30 család ve­szi igénybe. Az idén 5 olyan idős dol­gozó akadt, aki először nya­ralt a Balatonnál, Gyulán, Hajdúszoboszlón és Debre­cenben. összességében a ter­melőszövetkezet az idén száz­ezer forintot költ emberbaráti célokra. Fejlesztések a lágrádken&l Mivel a Nógrád Kereske­delmi Vállalat (Nógrádker) vezetői a múlt évben erőtel­jes ütemet diktáltak a fej­lesztési elképzelések megva­lósításában, ezért erre aa esztendőre meg kellett elé­gedniük a szerényebb, nyolcé millió forintos fejlesztési le-r hetőséggel. Ebből az összegé bői korszerűsítik néhány bolt­jukat, végzik el a szükséges felújítást, karbantartást Új tető a rétsági óvodán Rétság körzetében is zajla­nak a felújítási munkák a gyermekintézményekben. Mi­vel a körzet óvodáiban és ál­talános iskoláiban az elmúlt öt esztendőben nagy figyel­met fordítottak a tárgyi fel­tételek megteremtésére, erre a nyárra szinte, csak a ru­tinmunkának számító apró javitások, festések maradtak. Kivételnek a rétsági óvoda számít, ahol megközelítőleg félmillió forintért felújítot­ták a tetőszerkezetet. A szak­emberek úgy tervezik, hogy a nyári munkákkal mindenütt végeznek augusztus 20-ra, mert az a céljuk, hogy a ha­tályba lépő oktatási törvény tartalmi céljainak végrehaj­tását sehol se zavarják az építési, felújítási munkák. Mi újság a faluban? Hogyan él a bokori ember? Majd a Tejes Marci bácsi megmond­ja. ö az, aki minden dolgok tudója. Szerényen elhárítja a dicséretet, no azért nem egé­szen így igaz..., bár az tény, hogy részese a község dolgai­nak. Itt született, itt élte le élete több mint hatvan esz­tendejét, úgy érzi, kötelessé­ge munkálkodni elsősorban azért, hogy a kis falu ne tűn­jön el a térképről. Sajnálatos, hogy ma már alig 120 ember él itt, a fiata­lok elköltöznek Alsótolra, el a városba. Évente egyetlen ház, ha megépül. Ezért aztán az a cél, hogy az ittmaradot- tak, jobbára idős emberek éle­tét. mindennapjait jobbá, gaz­dagabbá tegyék. Azt mondja Marci bácsi, ne gondoljak egetverő nagy dol­gokra, mert az apró faluban már az is sokat jelent, ha tár­sadalmi munkában megépül egy járda, ha sikerül az em­bereket becsalogatni a műve­lődési házba, a könyvtárba, ha szépítik, elrendezik a te­mető környékét. Ki is valójában Tejes Már­ton, akinek az igazi neve , C serényi?; ____ B okor elöljárója Gazdagabbá tenni az életet... — Ügy történt, hogy egy­koron hét Márton is élt a fa­luban. Ezért aztán, hogy meg tudjanak egymástól különböz­tetni, mindenki kapott egy ragadványnevet. Huszonöt esztendeig tejkezelő voltam, innen az elnevezés. Hogy a közéletbe miként csöppentem bele? Rögtön a tanácsok meg­alakulásához tanácstagnak vá­lasztottak, s azóta egyvégté- ben betöltőm ezt a tisztséget. Mi több, legutóbb Bokor köz­ség elöljárójának választot­tak. Elnöke vagyok a Hazafias Népfront helyi bizottságá­nak, és a termelőszövetkezet háztáji bizottságának is. — Honnan ez az aktivitás, évtizedek óta tartó lelkes munka? Marci bácsi elmoso­lyodik. — Ez amolyan családi örök­ség. Nagyapám bíró voU _ a faluban, édesapám pedig kis­bíró, akivel „közhírré tétették" a fontos tudnivalókat. — Mi a feladata egy köz­ségi elöljárónak? Milyen jo- jogat élvez? — Az emberek azt várják tőlem, s a két tanácstagtár­samtól, hogy segítsünk intéz­ni az ügyes-bajos dolgaikat. Sokan fordulnak hozzánk szo­ciális segélyért, kérvényeket írunk, továbbítunk az alsótol- di tanácsra, akikkel igen jó a kapcsolatunk. Egyenrangú partnerek vagyunk. Nemrégi­ben arra is ígéretet kaptunk, hogy a jövőben néhány ezer forinttal megtámogatnak, ami a köz javára fordítható. Tu­dom, nem sok pénz ez, de ha ügyesen bánunk vele, kama­toztathatjuk. Hogy hol van az irodám?^ Itthon, a lakásomon keresnek fel a segítségre vá­rók. A munkához néha hozzátar­tozik a kudarc, de a sikerél­mény is. Több mint három évtizedes tanácstagság alatt, melyikből mennyit osztott az az élet? — Az mindig sikernek könyvelhető el, ha valami újat tudunk megvalósítani, ha tár­sadalmi munkában megépül, átalakul valami. Az. hogy van orvosi rendelőnk, művelődési házunk, korszerű élelmiszer- boltunk, önmagáért beszél. Ami a kudarcot illeti __ N emzetiségi község vagyunk, szerettük volna életben tar­tani a nemzetiségi nyelvet, a kultúrát. A fiatalok erre nem mutattak hajlandóságot, ma már csak az öregek beszélnek szlovákul. Pedig a régi idők­ben mennyi vidám estet ren­deztünk énekkel, zenével... Cserényi Márton elgondol­kozik, a múltat idézgeti, a kel­lemes emlékeket. Előkerül­nek a kitüntetések is, amelye­ket a közösségért végzett munkájáért kapott. Aztán esed esen megjegyzi: — Ezt a ciklust még vé­gig csinálom. Aztán átadom a stafétabotot a fiataloknak. Kiss Mária Salgótarjánban a bútort raktározás feltételeit javítJ ják, a meglévő épületbe egy galériát helyeznek el, s újabb háromszáz négyzetméter tá­roló területhez jutnak. Az év végére külsőségeiben megújul a Pécskő Áruház. A szépítés­re egymilliót költenek. Augusztus 20-ra, megnyit tásának tizedik évfordulójá­ra, 700 ezer forintos ráfor­dítással megfiatalodik az ÉVI cipőbolt, ahöl csak női és gyermekcipőket kínálnak majd. Balassagyarmaton, aa Ipoly áruház bejáratának át­rendezésével tovább bővítik a gyermekruházati részleget. A kisterenyei bútorboltban végrehajtandó korszerűsítés a központi fűtés megvalósí­tását szolgálja, amelyre egy­millió forintot költenek. * A távlatokat szolgálja SalJ gótarjánban a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalattól meg­vásárolt Bajcsy-Zsilinszky úti leállított sütőüzem. Ezért • létesítményért nyolcmillió fo­rintot fizettek. „ , A t &

Next

/
Thumbnails
Contents