Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

Olvasónapló Tudományos témákról .4 népszerű tudományos könyvek tartalmi válság­ban vannak. Gyakran csap át gyermekdedségbe, . sőt ál-közérthetőségbe az író, ha népszerű tudományos könyvet ír. Találkozunk az ellenkezőjével is: a népr szerűség mezében olyan tudományos magasságból izól hozzánk a szerző, hogy tifordul a könyv a ké­sünkből. Szerencsére akad azért olyan népszerű, és a szó nemes értelmében tu­dományos mű is, amit ne­héz letenni. Filozófiai, or­vosi és történettudományi témájú népszerű könyve­ket kínálunk a könyvbará­toknak, s ezek valóban ol­vasmányosak és tudomá­nyosak — egyszerre. Kari Marx és Friedrich En­gels életéről írta Heinrich Gemkow a Kettős életrajz cí­mű művét. A berlini történész a két nagy gondolkodó életét párhuzamosan és egymással szoros összefüggésben írja meg, a gyermekkortól az utolsó együtt töltött évekig. Mind a középiskolások, mind a szakmunkástanulók hasz­nosan forgathatják a köny­vet, mely kitűnő stílusával „ifjúságközeibe” hozza a kéj klasszikust. Szó van itt sze­relemről, barátságról, és ter­mészetesen az elkötelezett életről. Jó dolog az, ha a szobrok újra életre kelnek, s különösen egy olyan társa­dalomban, mely nem emlék­műként tiszteli a két óriást. (Heinrich Gemkow: Kettős életrajz. Kossuth Könyvkiadó). A tudatlanság a kínzó fé­lelem forrása lehet, különösen akkor, ha a sötétség testünk titkait zárja el előlőünk — írja Székelyné, Kertész Kata­lin a Látlelet és diagnózis cí­mű könyvének előszavában. A kötet interjúkat tartalmaz or­vosokkal korunk népbetegsé­geiről, a rákról, a szív- és cukorbajról. Szól a „titkos be­tegségekről” — a különféle nemibajokról ’— 'és az alko­holizmusról is. Majd minden fejezetcímébe odakívánkozik a szó: őszintén. Ügy hiszem, sikerrel igyekszik eloszlatni a szerző azt a hiedelmet az or­vostársadalomról, hogy az nem más, mintegy modern szekta, fehér köpenyesen és latin sza­vakat mormolva. Elvezeti az olvasót az orvostudomány mű­helyeibe, nyíltan beszél hi­tekről és tévhitekről, s kényes kérdésekről, így az orvosi mű­hibákról is. Az egészségre vigyázni az élet legnagyobb nehézsége — mondta Platon, a görög bölcs. Nem kevésbé nehéz megtanítani az embert nem félni, s arra, hogy vi­gyázzon az életére. Erre a nem kis feladatra vállalkozott Kertész Katalin. A Látlelet és izgalmasan diagnózis a Magyar Média ki­adásában látott napvilágot. Bajcsy-Zsilinszky Endre születésének századik évfor­dulójára jelent meg Tilkovszky Lóránt könyve. Bevezetőkkel, magyarázatokkal és jegyze­tekkel ellátva teszi közzé a szerző azokat a dokumentu­mokat, amelyek a nagy ma­gyar politikus és publicista pályájának legjelentősebb sza­kaszából, az 1941—1944. kö­zötti évekből származnak. Amikor dokumentumokat mondunk, hozzá kell tenni, hogy nem csak cikkek, tanul­mányok, hanem naplójegyze­tek, bizalmas levelek és poli­tikai tervek egyaránt megta­lálhatók a kötetben. A záró­tanulmány Bajcsy-Zsilinszky Endre szerepét vizsgálja az ellenállási mozgalomban, meg­hurcoltatását és mártírhalálát. Sokáig élt az a legenda, hogy a sopronkőhidai fegyház­ból — Bárdosi Jenő börtön­lelkész segítségével — Bajcsy politikai végrendeletet kül­dött a magyar népnek. A tör. ténettudomány mai állása szerint ez nem így volt. A kötetet olvasva az ember úgy érzi, hogy Bajcsy-Zsilinszky Endre élete és hátrahagyott művei tartalmazzák végren­deletét. (Tilkovszky Lóránd: Bajcsy- Zsilinszky. Írások tőle és róla. Kossuth Könyvkiadó.) R. L. Hazai tájakon Á Stornók háza és híres magángyűjteményük Az együttműködés példája Az Erdélyt Helikon 60. évfordulója Hatvan évvel ezelőtt Ke­mény János író levélben hív fta meg maros vécsi kastélyába baráti eszmecserére az érdé. lyi Irodalom számos képvise­lőjét. A találkozóra 192®. jú- Uua 16—18. között került sor, r a házigazdán kívül húszon, heten vettek rajta részt, töb­bek között Aprfly Lajos, Bámffy Miklóe, Kóe Kéróly, Kumcz Aladár, Maikkal Sán­dor, Tamási Áron, Tompa ■László. A találkozó célja voltaikép­pen az volt, hogy a világáé, ború - utáni rendkívül nehéz helyzetben csak igen lassan kibontakozó erdélyi magyar szellemi élet számára az esz­mecsere alapján kibontakozó cselekvési programmal segít­séget adjon. Az ilyen célki­tűzéseik ritkán szoktak sike­rülni. Ez esetben azonban másként történt. A marosvé- csi találkozót évről évre meg. rendezték, s csak a második világháború zárta le történe­tüket. A találkozás irodalomtör­téneti jelentőségűvé vált. Alighanem annak köszönhe­tően, hogy programjuk reális volt. Nem illúziókat próbáltak kergetni, hanem a lehetősége­ket szómba venni. Ehhez min­denekelőtt az kellett, hogy felismerjék a jó értelemben kompromisszumos politika szükségességét. Hogy nem azt kell az adott helyzetben ke­resni, ami szétválaszt, hanem azt, ami összeköt. Ami össze­köti a különböző világnézetű, különböző művészeti elveket valló magyar írókat, és ami összeköti Erdély népeit. Az Erdélyi Helikon a meg­békélés cselekvő akaratának szellemében jött létre. Sike­rüknek oka volt az is, hogy nem kezdtek el szervezetesd it játszani. A Helikon íróközös­sége teljesen kötetlen, „nép­frontos” társulás volj. Csak lazán kapcsolódott hozzá két nagyon fontos, az írói munka létfeltételeit biztosító szerve­zet: az Erdélyi Szépmíves Céh nevű. 1924-ben alakult könyv­kiadó, és az Erdélyi Helikon című folyóirat (1928—1944). A könyvkiadó teremtette meg voltaképpen az erdélyi ma­gvar irodalom fellendülésének lehetőségét. Ez a bizonytalan anyagi alapokkal induló vál­lalkozás az írócsoport meg­szerveződése után, éppen az írók aktív munkájával len­dült fel, s vált a két világ­háború közötti korszak egyik legjelentősebb kiadójává, el­sősorban Kós Károlyinak kö­szönhetően. Ugyancsak az alsó maros- vécsi találkozón határoztak arról, hogy irodalmi folyóira­tot kell életre hívni Ennek az anyagi feltételei csak 1928 tavaszára teremtődtek meg. A lap főszerkesztője Bánffy Miklós volt, első szerkesztője Áprily Lajos. Sem a folyóirat, sem az író­találkozók sorozata nem tu­dott minden erdélyi írót ma­ga köré tömöríteni. Ez talán célja sem volt' s valamiféle statisztikai teljességnek értel­me se nagyon lett volna. Mégis azt lehet mondani, hogy a többség folyamatosan jelen volt, főleg a lapban, s hogy az újabb nemzedékek képviselőit folyamatosan be­kapcsolták a munkába. S, akikkel vitában voltak —, főleg Gaál Gáborral és a Ko­runk című folyóirattal —, azokkal sem ellenségként, ha­nem ellenfélként vitatkoztak. A haladásra képes erőknek ar a fajta tragikus megosz­tottsága. amely a harmincas évek magyarországi szellemi életére oly annyira rányom, ta bélyegét, Erdélyben sze­rencsére nem alakult ki. Végül Is szűkebb értelem­ben két évtized erdélyi Iro­dalmának volt igazi nyitánya az első marosvécsi találkozó. A Helikon ír őtalálkozó ja valóban jelkép lett. Ahogy Dsida Jenő írta egyik Tersé­ben a ..honfoglaló nagy író- nemzedék”-ről: „A véletek való baráti lét f avatta szép­pé életem felét”, s „A tér­képen kereszttel / jelölik maid. hol áll a vécsi vár. / s tanítják: itt volt az erdélyi Keszthely 1 és fényt vetett egy elborult, sivár / világba”. (Tükör előtt). Az- Erdélyi Helikonra való yisszameléfcezésnek ■ nemcsak irodalomtörténeti jelentősége van. Az emlékidézés tanul­ságot is kínál számunkra: a különböző nézetű emberek párbeszédének és együttműkö­désének példáját. V. O. 8 NÓGRÁD = 1986. július 19., szombat KISS BENEDEK: Nap-hal-nap Melege volt a Napnak, leszállt a tóba fürödni. Álcázta magát halnak, kezdett pikkelyesedül. Szikrázott rajta a pikkely, ahogy a hullámok hátán lubickolt önfeledetten, kövéren, pontyöreg-sárg&n. FtSUald bukott a misben. Szórta magáról a hatpénzt, belevakulva néztem, mígnem az égre szállt ismét. Száritőkötél-sugáron felleg-törülköző lengett, kékbe terítette, ráhevert a Nap és napozni kezdett, én meg borzongtam lent a zöldben, mert aznap nem láttuk s többet. Sopron központjában, köz­vetlenül a város jelképévé emelkedett tűztorony szom­szédságában áll a Storno csa­lád hajdani háza, egy pom­pás, kétemeletes barokk pa­lota. E ház adott szállást, 1482—83 telén a Bécset ost­romló Hunyadi Mátyásnak. 1698'tól 1872-ig (amikor is idősebb Storno Ferenc meg­vásárolja) a Festetich grófok tulajdona az épület. Mai for­máját az 1760. körüli na­gyobb átalakításkor kapta, elekor készült a ma is látha­tó homlokzat. Az utóbbi évszázadban a Strono család magángyűjte­ménye révén vált híressé a ház. A család Olasz-Svájcbóí, Solduno községből szárma­zik, innét áttelepültek Ba­jorországba, majd pedig Ma­gyarországra, Kismartonba. Itt született 1821 decemberé-: ben idősebb Storno Ferenc. Korán árvaságra jutván, mint Wanderbursch járta Németországot. 1840-ben Landchutban megállapodott, kitanulta a kéményseprő­szakmát. (A tisztes kémény­seprőipar mindvégig a mű­gyűjtő tevékenységet is lehe­tővé tevő pénzforrásuk ma­radt. A • Storno családban minden fiúnak ki kellett ta­nulnia a kéményseprő mes­terséget, függetlenül attól, hogy aztán festő, építész, tű- zértiszt, avagy iparművész lesz-e belőlük.) A szorgalmas kéménysep- rősegédből hamarosan mes­ter, üzletvezető lett. Soproni polgárjogot nyer, és a pol­gáreskü letételét követően a város tanácsán beírják a ne­vét az 1535-től vezetett pol­gárkönyvbe. Miután szívós munkával lefekteti jövendő élete alapját, Storno Ferenc nekilát, hogy régi ' álmát megvalósítsa: festővé képez­ze át magát. A művészlelkű kéményseprő a korabeli „úti levelek” tanúsága szerint sű­rűn látogatja Bécs, München, Augsburg festőiskoláit, ké­szül a művészpályára. Nem lett kiváló festő. Lassan megnyílik Storno Ferenc előtt a festő- és resta­urátorpálya Idővel rengeteg megbízatást kap, vállal és tel­jesít országszerte. Páratlan szorgalommal javítja a kör­nyék kastélyait és temploma­it, a falfestményeket, oltáro­kat, egyéb berendezéseket. Cégtáblákat is fest. s kedvte­lésbél portrékat, tájképeket a kor kedvelt, biedermeier stí­lusában. Munkásságára fölfi­gyelnek a régészek, Rómer A tűztorony szomszédságában a Storno-ház. Flóris és Ipolyi Amold a Ma­gyar Tudományos Akadémi­án keresztül megbízza Storno Ferencet az ország műemléki felmérésével, s helyreállítási tervek készítésével. Mindeközben nevezetes magángyűjteménye egyre gyarapszik: kapja, vásárolja a korábban egyáltalán nem, vagy csak alig értékelt régi holmit, kéménysöprés köz­ben padlásokról gyűjti a lim-lom gyanánt kezelt mű­alkotásokat, míves bútoro­kat, lakberendezési tárgya­kat. A sok műtárgy, bútor — a különböző korok, stílusok tarka összevisszaságban egy* más mellett — Fő téri laká­sét díszítik. Járt itt 1840-ben Liszt Fe­renc is, a ház uránál, Auers­perg Károly hercegnél ven­dégségben, elbűvölte zongo­rajátékával, a meghívott vá­rosi nobilitásokat. 1881. áp­rilis 6-án ismét — az immár világhírű — Liszt a vendég. Idősebb Storno Ferenc 1907-ben meghalt. Fia, ifjú Storno Ferenc (1851—1938) örökölte apja művészhajla­mát és gyűjtőszenvedélyét, ö is a festészetnek és a res­taurátori munkának, szentel­te életét. A gyűjtemény gazdája a legutóbbi időkig ifjabb Stor­no Ferenc harmadik fia,’ Storno Gábor iparművész volt. Az Országos Műemléki Fel­ügyelőség soproni kirendelt­sége 1982-ben fogott hozzá a hosszú évtizedek során erő­sen megrongálódott épület helyreállításához. A munka szakértelmet, pontosságot, mesteri tudást igényelt, a kő­művesektől, bádogosoktól,’ díszfestőktől, fa- és kőszob- rászoktál. A megújult épület­be várhatóan 1986 őszén köl* tözhet vissza a Storno-gyűj- temény, mely ideiglenesen a Rejpál-házban (Festő köz mellett) kapott otthont. A gyűjteményt Sopron vá­ros, illetve a Liszt Ferenc Múzeum tulajdonaként látt hatja újra a közönség. A Storno-gyűjtemény á példásan felújított ház má­sodik emeletére kerül. Az elJ ső emeleten a Sopron és Sop­ron környéke a XVII. szá­zadtól napjainkig című ki­állítás látható majd. Várha­tóan egy év múlva ismét minden soproni vendég egyik kedvelt úticélja lesz az új­jávarázsolt Storno-ház és -gyűjtemény, az ország egyik legharmonikusabb, legbájo- sabb terén. J B. 3. VI1TOEI© DE SICA születésnapjára Különböző források eltérően jelölik születése évét. Mivel a többségük szerint ez év jú­lius 7-én lenne 85 esztendős a világhírű olasz színész­rendező, Vittorio de Sica, mi most emlékezünk meg róla. Neve még életében bekerült a filmtörténetbe. Már 1.2 eszten­deje halott. Ha semmi más nem fűződne a nevéhez, mint a Biciklitolvajok — a brüsz- szeli világkiállítás alkalmából minden idők legjobbjainak megszavazott 12 film egyike —, akkor is aranybetűkkel írta volna be magát a hetedik művészet történelemkönyvébe. Az olaszországi Serában született. Kereskedelmi iskolát végzett, jogot tanult, de ér­deklődése a színpad felé von­zotta. A harmincas évek ele­jén már élvonalbeli színpadi színész, az évtized végén pe­dig már a filmnél találjuk: forgatókönyvíróként tevé­kenykedett. 1918-ban ugyan állt már a kamerák előtt, a fel­vevőgén másik oldalára 1939- ben került, akikor rendezett először. Nemzetközi áttörést csak a fasiszta rendszer bukása után ért el. amikor Cesare Zavat- tlni forigatókönyvíróval együtt dolgozva elkészítette neorea­lista filmjeit. A fiúk a rács mögött kis római cipőtisztító gyerekek drámai kalandját mondja el az utcák forgalmá­ban és a börtön poklában. Georges Sadoul szerint a film igazi jelentősége akkor mutat­kozott meg, amikor befeje­ződött a tetralógia, amelynek egyes darabjai a Biciklitolva­jok. a Csoda Milánóban és A sorompók lezárulnak. A Biciklitolvajok egy ró­mai munkanélkülinek és kis­fiának hétköznapiságában is felejthetetlenül megrendítő története. A Csoda Milánóban az emberi szolidaritás ma­rasztalása, amelyben a „tün­dérmese” a nép követelései­nek kifejezője. A sorompók lezárulnak a nt-ugdíj ások vi­gasztalan sorsát mutatja be. De Sica egy 1959-es nyilat­kozatában így beszélt: „Film­rendezés közben mindig arra törekedtem, hog a.z ölet igaz­ságát még abban az esetben is rögzítsem, ha ez az igazság na won keserű”. Méz a háború alatt. 1943- bon késHtet+e el A gyermekek figyelmek bennünket című fi'miét. Egy gyermek történe­tében, aki szüleinek tönkre­ment házasságától szenved — az olasz fasiszta polgári tár­sadalom törékenységét tük­rözte. Alkotása kivétel a há­borús években készült olasz prokduciók között. 1955-ben forgatta a Tetőt, az utolsót, amelyik a neorea- lizmus vonalába tartozott. De Sica „az olasz film történeté­nek csodálatos éveiről” be­szélve egv ízben elmondta, hogy a filmtörténetben mér­tékadó alkotások között alig volt anyagilag sikeres — óri­ási konkurenciát jelentettek a velük egyidőben bemutatott amerikai kommersz vígjáté­kok. ö ilyenkor színészként, ugyancsak vígjátékokban ke­reste meg a rendezéseihez szükséges pénzt. Emlékezhetünk a Kenyér, szerelem... filmekre, amelyek­ben, hol Lollibrigida, hol Sophia Loren oldalán volt ro­konszenves hősszerelmes. Szereoei között vannak mara­dandók is. ilven a többi kö­zött a Revere tábornok cím­szerepe. Rendezései közül a már emlf+ett neoralista reme­keken kívül kiemelkedik a Moravia régén véből készült Egv asszony meg a lánva, és emlékezetes az A'ton a foglyai. Egv évvel, halála előtt a Grazi a című lapnak adott nyilatkozatában így vallottal „Én csak egyféleképpen tudok filmet csinálni. Csak egy al­kotó vénám van. És ahhoz hű maradok. Nem érdekelnek új hullámok, divatok: én az em­berek érzelmedre akaróik, hat­ni, az érzelmek pedig időtle­nek, nem menjek ki a divaté ból, megszületnek és elhaszná­lódnak, ma éppúgy, mint száz évire! ezelőtt”. Utolsó filmjeit is abban a* esztendőben, 1973-ban forgat­ta. Hófehér hajával is örök­ifjú charmeur volt az Oscar* díjas rendező. Hála filmsza* lagnak, időnként még talál-1 kozhatunk alakjával, munkáié val, amelyek fént idézett hd|6 vallását tükrözik. í & m

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents