Nógrád, 1986. július (42. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-19 / 169. szám

Július 25-én kezdődnek

Szovjet—amerikai tárgyalások a nukleáris fegyverkísérletekről

r Kenneth Ade Imán, az amerikai fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatal igazgató, ja pénteken közölte, július 25- én kezdődnek meg a tárgyalások Genfben a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a nukleáris fegyverkísérletekről. Külföldi újságíróknak adott nyilatkozatában azonban haladéfctlanul leszögezte, hogy ez Egyesült Államok nem hajlandó a nukleáris fegyverkísérletek teljes eltiltására s csupán arról kíván ez alkalommal tanácskozni, milyen ellenőrzési módszerekkel lehet megvalósítani a nukleáris fegyverkísérletek felső határát, illetve a békés célokat szolgáló nukleáris robbantásokat szabályozó — és még a

hetven« években aláírí, de

az Egyesült Államok által nem ratifikált — szerződések végrehajtását.

Az amerikai leszerelési tanácsadó megismételte, az Egyesüt Államok nem tulajdonit jelentőséget annak, hogy a szovjet hatóságok hozzájárulásával amerikai tudósok ellenőrző műszereket telepítettek a szovjet nukleáris ki. serietek színhelyének közelébe. Szerinte az ellenőrzést „nem lehet magánkézbe adni”, s ehhez állami szintű megállapodásra lenne szükség. Nem volt hajlandó azonban elmondani, mit tesz az amerikai fél az ilyen megállapodás érdekében.

Sevardnadze—Shultz találkozó lesz szeptemberben

' Egy magas rangú amerikai kormánytisztviselő pénteken kijelentette: a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megállapodás jött létre arról, hogy Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügyminiszter szeptemberben találkozik

egymással. Sevardnadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka alkalmából tartózkodik majd az Egyesült Államokban. Az amerikai tisztviselő szerint a miniszterek ez alkalommal megkezdik a szovjet—amerikai cs úcsta 1 ál koz 6 előkészítését s a találkozóra ebben az évben sor kerülhet az Egyesült Államokban.

A két miniszternek eredetileg‘májusban kellett volna már megkezdenie az előkészületeket, de a szovjet fél, a Líbia ellen intézett amerikai támadás miatt lemondta a tervezett találkozót. Amerikai részről most általában derűlátóan nyilatkoznak a külügyminiszteri megbeszélések, illetve a csúcstalálkozó lehetőségéről. A konmány- tisztvdselő azonban nem közölt részleteket arról, milyen területekről folytatnak majd tárgyalásokat szeptemberben a külügyminiszterek s a bejelentést egyelőre nem erősítették meg hivatalos formában.

Fenntartás helyett beruházás?

Miniszteri válaszok képviselői javaslatokra

r Ä parlamenti munka kialakult gyakorlata szerint az érintett tárcák, főhatóságok, vezetőinek harminc napon belül — a kormány beható témavizsgálata után — írásban kell reagálniuk a parlamenti ülésszakon elhangzott érdemi indítványokra, kezdeményezést, bírálatot tartalmazó képviselői véleményekre. A június végén tartott ülésszakon elhangzottakkal most foglalkoznak az érintettek; ezúttal a megelőző, a tavaszi ülésszak képviselői javaslatai nyomán született miniszteri válaszokról tájékozódott ez MTI munkatársa.

Többnyire építési és beruházási tárgykörben postázták akkor a válaszokat. Bo- donyi Csaba Borsod megyei képviselő több témát vetett fel, s ezekre Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszolt. Annak • javaslatnak a kapcsán például, hogy dolgozzák ki a tervező-beruházó-kivitelező ezervezetek olyan közös érdekeltségi rendszerét, amely tekintettel van a gazdaságossággal együtt a környezetvédelemire is, a miniszter rámutatott: az építési beruházásoknak már •gyre nagyobb hányadát versenytárgyalás útján adják ki a vállalkozóknak. A korábbinál rugalmasabbá vált az építőipari árrendszer és ár- mechanizmus. A tervező-beruházó vállalatok nyereségében a szabályozók érdekeltté teszik a kivitelezőket is.

Arra a javaslatra, hogy a környezetépítés koncepcionális cél és programadó szerveként elakítsanak olyan testületet, emelv a Minisztertanács mellett működne, a tárca vezetője ügy nyilatkozott: indokolt lehetne ilyen szerv — a környezet formálásával foglalkozó szakmai és társadalmi szervezetek magasan kvalifikált szakembereiből élló testület — létrehozása, s ennek lehetőségét az érdekelt szervezetekkel együtt megvizsgálják. Építészeti kultúránk, történelmi örökségének ismeretanyagát — a képviselő egy további indítványának helyt adva — érdemes, szükséges lenne beépíteni az alap- és középfokú oktatás tananyagába, s erről tárgyalni fognak a Művelődési Minisztériummal.

Vastag Ottilia Nógrád megyei képviselő arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalatok sokszor akkor is felújítást végeznek, fenntartó tevékenységet folytatnak, amikor a beruházás kevesebbe kerülne. Hetényi István pénzügyminiszter szerint valóban tapasztalhatók ilyen jelenségek. Ezek okai között — az esetenként szűk devizális lehetőségeken túl — a miniszter rámutatott, hogy a fenntartási ráfordítások vállalati költségként számolhatók el, míg a beruházások forrásainak csak egy része adómentes. „A fenntartás és beruházás közti választás — írta a képviselőnek — a vállalat döntési körébe tartozik, ezért e gondra nem javasolnék olyan megoldást, amely valamilyen külön kedvezményes szabályozást alakítana ki a fenntartás helyetti beruházásra”.

Mindamellett a témával a közeljövőben az Állami Tervbizottság is foglalkozni fog — írta, s utalt arra: néhány területen — így a költségvetési szerveknél, a lakóház-felújítással összefüggésben — már születtek rugalmas megoldások az állóeszköz-fenntartás és a beruházás vonzatainak megfelelő megkülönböztetésére.

2 NÓGRÁD = .1986. július 19., szobát

Gorbacsov fogadta Nixont

Mihail Gorbacsov pénteken fogadta Richard Nixont, az Egyesült Államok volt elntk két, aki találkozót kért tőle.

A nyűt, beható tanácsikozá- son a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit vitatták meg, A találkozón jelen volt Anatolij Dobrimyin, az SZKP KB titkára is.

Fogadás

Carlos Daniel Roca Castellano«, a Kolumbiai Köztársaság budapesti nagykövete ha. zája nemzeti ünnep>e alkalmából pénteken fogadást adott rezidenciáján. A fogadáson részt vett Bényi József külügyminiszter-helyettes, Henk- ner Ottó külkereskedelmi miniszterhelyettes, valamint a

politikai, a gazdasági és a

(kulturális élet több más vezető személyisége.

Tollhegyen

A szigetországban nyílt titok, hogy a Buckingham-pa- lota és a Downing Street 10. számú ház lakói nem szívlelik egymást. Thatcher asszony a minap bizalmasai körében ki is jelentette: ,.én választásnak köszönhetem, hogy ki és hol vagyok!”

A királynő fés a miniszter- elnök asszony között most nyílt politikai vita keletkezett. Dél-Afrika miatt, mivel, hogy a „Vaslady” nem akar szankciókat alkalmazni az apartheid politika pretóriai folytatói ellen, II. Erzsébet viszont inkább hajlik a nemzetközösség afrikai tagjainak vélekedése felé.

Thatcher asszony tudja, hogy a brtt nagytőkének 12 milliárd font sterling értékű beruházásai Dél-Afrikában igen gyümölcsözők, s épp a tőkések érdekeit igyekszik szolgálni.

A nemzetközösség országainak ez egyre kevésbé tetszik. Ellenérzésük — a sport területén jut először kifejezésre. Az edinburghi nemzetközösségi játékokat egymás után boj- kottálni készülnek az afrikai országok, sőt — legutóbb, az első nem afrikaiként — Malaysia is.

II. Erzsébet formailag mindmáig a nemzetközösség országainak az államfője. Trónjának érdekeit érdemes figyelembe vennie. Még egy „Vas- lady”-vel szemben is.

A VliiGPOllIIKÁBI!

1 1,1 ■ p 1 1111 " —11 *■«■■■

Á hét 3 kérdése

1. Mit jelenthet az, hogy szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a SALT—II. sorsáról?

A hét legnagyobb diplomáciai szenzációja kétségtelenül

az volt, hogy nyilvánosságra került: újabb szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a sokat emlegetett, s Washingtonban mostanában annyiszor megkérdőjelezett SALT —II. szerződésről. Már a jövő kedden összeül az a konzultatív bizottság, amely a fegiyverzetkorlátozási szerződések végrehajtását ellenőrzi. Ez a bizottság tulajdonképpen nem új valami, egyszer- másszor ülésezett korábban is, de összehívása a jelenlegi helyzetben mégis sokat mond! A bizottság rendkívüli ülését a Szovjetunió kérte, mert felvilágosításokat kíván arról, mik a tervei valójában Washingtonnak. Emlékezetes ugyanis, hogy maga Reagan elnök is, még inkább azonban hadügyminisztere, Weinberger, többször tett olyan kijelentést, amely szerint az év végével az USA nem tartja magát a SALT—Il-höz.

Megjegyzendő, hogy az amerikai fővárosban most is elentmondásos nyilatkozatok hangzanak el, tűit eszik-e magukat vagy mégsem a SALT— II. korlátain. (Amelvek, a világ jól tudja, tulajdonképpen eddig önként vállalt korlátok voltak. a szenátus ugyanis annak idején nem ratifikálta a Brezsnyev és Carter aláírta szerződést...)

Ugyanakkor valamelyes előrelépés lehetősége jelentkezik az atomfegyverek kísérleti robbantásainak eltiltás* dolgában i«. A Fehér Háglban egyelőre olyan homályos értelmű közlés hangzott el, hogy az USA kész tárgyalni a Szovjetunióval az atomfegyver-kísérletek „egyes összefüggésedről”, ám ez még nem jelent egyet az 1980-ban félbeszakadt eszmecsere felújításával, az ugyanis a robbantások teljes eltiltására irányult volna. (De Nevadár ban azért újra végrehajtottak egv kísérletet...)

Szovjet—amerikai viszonylatban még egy kérdés vetődik fel újra és újra: az idén esedékes csúcstalálkozó kérdése. Sevardnadze, szovjet külügyminiszter londoni tárgyalásai során értésre adta, hogv a Szovjetunió kész a csúcstalálkozó előkészítésének megkezdésére. Köztudomású, hogy ennek legfontosabb eleme egy Sevardnadze —Shultz találkozó lehet. Wa- shingtonban a külügyi szóvivő lehűteni igyekezett a kedélyeket, amikor sietett kijelenteni, hogy még nincs megállapodás a külügyminiszteri megbeszélésekről. Mindenesetre — mondta — a különböző amerikai—szovjet tárgyalások alakulása „kedvező alapot teremt” egy csúcstalálkozóhoz is.

Hozzátehetjük, hogy az igen aktívvá vált szovjet diplomácia az USA európai szövetségeseinek körében is hatásosan tudja ismertetni álláspontját: előbb Mitterrand moszkvai útja során, most Sevardnadze londoni tárgyalásai révén, a jövő héten pedig Genscher nyugatnémet külügyminiszter moszkvai megbeszélésein. Nyugat- Európa is sürgeti a csúcstalálkozót, s attól eredményt vár. Mi több: elvárja, hogy legven eredménv. Azazkomp- .romisszum-ké'zséget igényel Washingtontól.

2. Megakadályozhatja-e Mitterrand a francia állami vállalatok reprivatizálását?

Aligha. De a francia állami vállalatok magánkézbe adásának kérdése tulajdonképpen rhár március 16-án, a nemzetgyűlési választásokon eldőlt. A jobboldal pártjai mégha csekély többséggel is kerültek be a Bourban-palo- tába, lehetőséget kaptak a reprivatizálásra, s választási programjukban kezdettől fogva benne volt, hogy vissza akarják csinálni; amit a szocialista ’kormány a banokok, nagyvállalatok államosítása terén tett, sőt, még más, korábban állami kézbe került vállalatokat is „ki fognak árusítani”.

Mitterrand és „első minisztere”, Jacques Chirac között bizonyos fokig mégis kenyértörésre került sor. A kormányfő megpróbálta rendeleti úton, gyorsan elintézni az ügyet. Ehhez Mitterrand elnök aláírása is kellett volna, ö viszont ezt megtagadta, nem is annyira a maga ellenállásának eredményességében bízva, hanem azért, mert ha a kormány a parlament elé viszi az ügyet és törvényjavaslatot szavaztat meg, akkor Chiracnak személy szerint is, a kormánytöbbség

tagjainak is nyilvánvalóvá válik a felelőssége. Mitterrand pedig abban bízik, hogy az 1988-as elnökválasztás pillanatában ez a felelősség tehertétel lesz a jobboldal bármely jelöltje számára. Hívják akár majd Jacques Chiracnak.

Egyébként a legnagyobb vita a TF 1 rövidítésű televízió magánkézbe adása körül folyik: minden francia polgárt érint, hogy milyen műsora lesz egy ekkora magántévének! Egy nagybank vagy egy ipari nagyvállalat sorsa már inkább csak az üzletfelek vagy az alkalmazottak számára fontos...

1

3. Ml várható az olasz kort mányválság elhúzódása nyaJ mán?

Giulio Andreotti látszik napjainkban az egyetlen kereszténydemokrata politikus-1 nak, aki Rómában kormányt alakíthat — ha neki sem sikerül, akkor aligha lehet éld kerülni új választások kiírását. Igaz, ezt az eddigi kormánytöbbség öt pártja közül egyik sem akarja, legalábbis így nyilatkoznak mind...

Andreotti Bettino Craxi megbuktatott kormányában a szocialista miniszterelnöknek lojális partnere volt. (Az „Achille Lauro” eltérítése idején kirobbant válság idején is: akkoriban az olasz sajtót bejárta a híres fénykép, amely Andreottit ábrázolta, amint a parlamenti vitában a szónokló Craxi poharába vizet önt...) Az is bizonyos, hogy Andreottinak 40 éves politikai gyakorlata van, több alkalommal volt miniszter, 1976—78. közötti, például „a nemzeti szolidaritás” miniszterelnökeként mutatkozott be.

Persze, a DemocrazSa Cris- tiana szívesebben látná, ha főtitkára, De Mita kerülne a miniszterelnöki székbe, őt azonban a többi párt nem fogadja el. Craxi, az eddigi kormányfő, kétségtelenül a viszonylag legnépszerűbb olasz politikus, de újabb megbízatását, épp a túlzottnak ítélt sikerei miatt, irigyelnék tőle a többiek, mindenekelőtt a kereszténydemokraták.

Azok legfeljebb ideiglenes megbízatást engednének — ez viszont Craxinak kevés; Így aztán maradnak a kérdőjelek. j

Pálfy József 1

Nicaragua

Ünnep — feszültségben

Hét éve, hogy 1979. július 19-én Managua lakossága kitörő örömmel és lelkesedéssel fogadta a sandinista harcosok menetoszlopait. Több mint másfél évtizedes, a hegyekben, a városokban megvívott gerillaharcot koronázta siker. 48 órával korábban elmenekült repülőgépen Miamiba a gyűlölt Somoza diktátor, akinek dinasztiája negyven éven át magánbirtokának tekintette a másfél Magyarország területű, kevesebb, mint hárommillió lélekszámú középamerikai államot. Augusto Cesar Sandino álma beteljesedett, Nicaragua népe számára, történelme során talán első ízben, megnyílt annak lehetősége, hogy az önálló fejlődés útjára lépjen.

Széles körű nemzetközi ro- konszenv övezte a diktatúra megdöntését. Nicaraguának szüksége is vöt a támogatásra, hiszen az 1972-es földrengés után a több évig tartó háború, Somoza gárdistáinak barbár bombázása rongálta meg azt a kevés ipari létesítményt, közutakat is, amelyekkel ez az elmaradott és kizsákmányolt ország rendelkezett. A forradalom győzelmének ünneplése azonban csak i rövid idei* tarthatott.

A Nicaraguában bekövetkezett történelmi fordulat Washingtonban egy második Kuba veszélyérzetét keltette. A Carter helyébe lépő Reagan kormányzat mindenáron

„Moszkva és Havanna szerepét” próbálta kimutatni ott, ahol pedig a feszültség az igazságtalan szociális és gazdasági helyzetből fakadt. Hiába övezte széles össznépi egység a sandinista front és a Somoza polgári ellenzéke közös kormányprogramját, hiába hirdette az új nicaraguai vezetés a pluralista, azaz többpárti politikai rendszert, a gazdaság vegyes, tehát az állami, a szövetkezeti és a magánszektor harmonikus együttélésére épülő modellt; az el item kötelezett külpolitikát, a washingtoni Fehér Ház a kommunizmus térhódításának vészharangjait kongatta meg.

Miként egy negyedszázada Kuba esetében, úgy most Washington a sandinista Nicaragua teljes elszigtelelésére, gazdasági és katonai térdre kényszerítésére törekszik. Immár ötödik éve, hogy megindult a hadművelet, a somo- zista gárdistákból verbuvált ellenforradalmár sereg hon- durasi és Costa Rica-i területről támadja a managuai kormányt, az Egyesült Államok pedig immár több mint egy éve gazdasági és kereskedelmi embargót hirdetett. Egyenlőtlen harc ez, még akkor is, ha Nicaragua népe számolhat a haladó világ. így a szocialista országok, csakúgy, mint a demokratikus latin-amerikai rendszerek szolidaritásával.

Június vége óta a Nicaragua körüli válság rendkívül veszélyes szakaszba lépett azzal, hogy a vonakodó törvény- hozást Reagan elnök „meggyőzte”, s az eddigi úgynevezett titkos segélyek helyett az Egyesült Államok immár hivatalos támogatásban fogja részesíteni a nicaraguai ellen- forradalmárokat. A megszavazott százmillió dollár, avagy akár annak tízszerese sem tudná érdemben megváltoztatni az erőviszonyokat — hangoztatta Dániel Ortega parancsnok, nicaraguai elnök. A

sandinista vezetés nem a fegyvere* ellenforradalmároktól tart, hanem a minőségileg új helyzet következményeitől. Hiszen a nyílt segély jóváhagyásával valójában Washington üzent hadat, kilátásba helyezve — az ellenforradalmárok további kudarca esetén —, akár az északamerikai intervenciót is.

A sandinista vezetésnek nem

maradt más választása, minthogy fölkészítse az ország lakosságát. A honvédelemre már eddig is a nemzeti jövedelem 40—50 százalékát kellett fordítani, a belső háttér megszilárdítása érdeképen pedig kényszerből korlátozták a polgári ellenzék mozgási lehetőségét.

A sandinista forradalom győzelmének mai, immár hetedik évfordulójáról Nicaragua lakossága a diktatúra megdöntése óta kétségkívül, a legnehezebb és legfeszültebb körülmények között emlékezik meg. Kuba példája azonban tanulságként szolgálhat: Washington ezúttal is elszámítja magát, ha azt feltételezi, hogy a nyomással és a katonai fenyegetéssel meg tudja törni a nicaraguai népet. ,

Ortutay L. Gyűl« 4

t

i