Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-10 / 135. szám

T.S*.JfijO‘bO IVVHOtA VILÁG PROLETÁRJAI EGVESOLJETKI AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLII. ÉVF., 135. SZÁM ARA: 1.80 FORINT 1986. JÚNIUS 10.. KEDD D Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének üléséről június 10-én Budapesten megkezdi munkáját a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének ülése. Biztonságosabb világért F ővárosunk nevéhez kevés olyan esemény fűződik, ami valamilyen módon helyet kapott volna a leg­. újabb kor jeles történései között. Ezek legjelen­tősebbike tizenhét évvel ezelőtt, 1969 márciusában zaj­lott le Budapesten: akkor adták ki azt a dokumentumot, amely a város nevét viselő felhívásként vált európai je­lentőségű okmánnyá. Akkor is, mint ma, a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé tartott ülést nálunk. A felhívás pe­dig nem másra vonatkozott, mint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet megrendezésére. A doku­mentumot a hét tagállam olyan időszakban adta ki, amit joggal nevezhettek bonyolultnak. Elég csak arra emlékeztetni, hogy akkor javában dúlt a vietnami há­ború, s megoldatlan volt Európa számos problémája. Mindenekelőtt az NSZK és a szocialista országok vi­szonya, a két német állam kapcsolatai voltak rendezet­lenek. Ez összefüggött a háború utáni Európa alapvető realitásainak elismerésével. A szocialista országok Bu­dapesten éppen erre szólítottak fel. Ma, több mint más­fél évtized múltán már történelemnek számít azoknak a megállapodásoknak a megkötése, amivel az NSZK el ismerte a jaltai határokat, s alapszerződésben rendezte viszonyát az NDK-val, s amelyek során a négy nagy­hatalom tisztázta Nyugat-Berlin jogállását. A budapesti felhívás nyomán elkezdődött folyamat végül Helsinki ne­vét kapta, hiszen a finn fővárosban rendezték meg az összeurópai csúcsértekezletet, ott írták alá az együtt­működés nagy jelentőségű okmányát. Nehéz hiteles összehasonlítást tenni: mennyivel volt akkor könnyebb vagy nehezebb a nemzetközi helyzet? Mennyivel volt alkalmasabb a légkör a párbeszédre, mint most? Tény azonban, hogy ma megannyi feszült­ség terheli az államok viszonyát, s távolinak tűnik 1975., az enyhülés csúcspontja. Tudjuk, azóta több nyugati po­litikus az enyhülés szót is igyekezett kitörölni a nem­zetközi politika szótárából. Számos kísérlet történt, tör­ténik arra, hogy a hetvenes évek elején elért alapvető vívmányokat semmissé tegyék. Mindenekelőtt azokat az eredményeket fenyegette veszély az elmúlt években, amelyek az emberiség nagyobb biztonságát voltak hiva­tottak garantálni. A Varsói Szerződés szervezetéhez tartozó országok az elmúlt időszakban egy pillanatra sem adták fel külpo­litikai célkitűzésüket: tárgyalásokkal, politikai megegye­zésekkel kell eljutni a biztonságos Európához, a fegy­verek nyomasztó súlyától megszabadított világhoz. Ele­gendő emlékeztetni arra, hogy csupán a tavalyi ősz óta, a PTT legutóbbi szófiai ülése óta milyen kezdeménye­zéseket tettek a közösség országai. Januárban Mihail Gorbacsov terjesztett elő nagyszabású programot. Ez le­hetővé tenné a teljes atomleszerelést a századfordulóig. A Szovjetunió — élvezve a VSZ-országok teljes támoga­tását — az európai közép-hatótávolságú rakétafegyverek teljes leszerelését javasolja. A VSZ-országok olyan in­dítványt terjesztettek elő, ami szerint Európában — a népek óhajának megfelelően — atomfegyvermentes öve­zetet hoznának létre északon, a Balkán-félszigeten és atomfegyvermentes folyosót Közép-Európában. A szoci­alista országok következetesen kiállnak a rendkívül ve­szélyes vegyi fegyverek teljes betiltásáért. (A NATO épp a múlt hónapban döntött úgy, hogy új típusú, két össze­tevőjű vegyi fegyverek előállítását kezdi meg.) A szocialista országok tanácskozásaikon érthető mó­don kiemelt figyelmet szentelnek ezeknek a katonai kér­déseknek. Mégpedig azért, mert az emberiség most ér­kezett el egy olyan fordulóponthoz, ahonnan egyaránt vezethet az út új fegyverkezési versenyhez, a pusztító eszközök eddig elképzelhetetlen — mind kevésbé ellen­őrizhető — felhalmozásához, s ugyanakkor a lehető legalacsonyabb szinten garantált erőegyensúlyhoz. Az új fegyverkezési forduló most elsősorban az úgynevezett csiílagháborús programot jelenti. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országai egybehangzóan amel­lett vannak, hogy mindenképpen meg kell akadályozni a világűr militarizálását. A Varsói Szerződés célja eddig is ezután is az, hogy kölcsönös lépésekkel teremtsenek bizalmat. A szocialista országok a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek betiltását javasolják. A NATO erre azzal válaszolt, hogy a Szovjetunió szárazföldi és légi erejének európai fölé­nyét akarja az atomleszereléssel érvényesíteni. A választ Mihail Gorbacsov a berlini pártkongresszuson adta meg, javasolta; hajtsák végre a hagyományos fegyverzetek és fegyveres erők nagvmértékű csökkentését, az Atlanti- óceán és ez Ural "között. Azóta az is nyilvánosságra került, hogy a szocialista országok hamarosan konkrét javaslatot terjesztenek elő ebben a témakörben is. A mostani budapesti eszmecsere nyilván foglalkozik majd az európai együttműködés egészével. Hiszen a kontinens országainak és Észak-Amerika két államának széles körű párbeszéde 17 éve áll a Varsói Szerződés fi­gyelmének középpontjában. Ma nagy feladat ennek a folyamatnak a fenntartása. Tavaly ősszel Budapest euró­pai kulturális fórumot rendezett. Akkor bebizonyosodott, hogy a dialógusnak vannak termékeny és eddig ki nem használt lehetőségei. A z ezredfordulóig már csak 14 év van hátra. A ten­nivaló pedig rengeteg. A szocialista országok bé­keprogramja megvalósítható, javaslataik Európa és az egész világ nagyobb biztonságát szolgálják. A mostani tanácskozásnak is ez a célja. Mihail Gorbacsov Budapesten Baráti légkörben, tartalmas program Koszorúzás a Hősök terén — Nagygyűlés a Csepeli Szerszámqépgyárban Belvárosi séta — Látogatás Solymáron — Találkozó az MSZMP KB székházában — Díszvacsora Mihail Gorbacsov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára, aki a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására ba­ráti látogatáson tartózkodik hazánkban, hétfőn délelőtt megkoszorúzta a Magyar Hő­sök Emlékművét a Hősök te­rén. Miután a magyar és a szov­jet zászlókkal díszített téren az emlékmű két oldalán felso­rakozott a díszőrség, Mihail Gorbacsov feleségével, Raisza Gorbacsovával, valamint a kíséret tagjaival együtt elhe­lyezte a kegyelet és a tisz­telet virágait. Ezután a szovjet vendégek ugyancsak ünnepélyes külső­ségek között megkoszorúzták a Felvonulási téri Lenin-szob­rot, a bolsevik párt és a szov­jet állam alapítójának, első vezetőjének, a tudományos szocializmus nagy teoretiku­sának emléke előtt tiszteleg­ve. A kegyel etes megemléke­zés a lobogókkal díszített Sza­badság téren folytatódott. Itt a hazánk felszabadításáért életüket áldozott szovjet hő­sök emlékművének talapzatán helyezett el koszorút az SZKP KB főtitkára és kísérete. A koszorúzási ünnepsége­ken részt vett Szűrös Mátyás, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak titkára. Kótai Géza, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Radics Ka­talin, a Központi Bizottság tudományos, közoktatási és kulturális osztályának veze­tője. Szépvölgyi Zoltán, a Fő­városi Tanács elnöke, vala­mint Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagykövete is. Gyárlátogatással folytatódott Mihail Gorbacsov magyaror­szági programja: a Csepeli Szerszámgépgyárat kereste fel, azt a nagy múltú üzemet, amelynek termékei évtizedek óta jelen vannak a Szovjet­unió iparában is. Az SZKP KB főtitkárát az üzem magyar és szovjet zász­lókkal díszített pártbizottsági tanácsterme előtt Kádár Já­nos, az MSZMP főtitkára. Grósz Károly. az MSZMP Bu­daipesti Bizottságának első tit­kára és Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára, a Politi­kai Bizottság tagjai; Szűrös Mátyás, a KB titkára. Kapo- lyi László ipari miniszter, Rajnai Sándor, hazánk moszk­vai nagykövete, valamint a városrész és az üzem vezetői fogadták, a dolgozók képvi­selői pedig kedves szóval, vi­rággal köszöntötték. A meleg hangulatú fogadta­tást követően Erdei István ve­zérigazgató tájékoztatta a ma­gas rangú vendégeket a több mint kétezer dolgozót foglal­koztató nagyüzem munkájáról, röviden képet adva a magyar iparban dolgozó munkások, mérnökök élet- és munka- körülményeiről is. A csepeli gyár és a Szov­jetunió ipara közötti kapcso­latok immár két és fél évti­zedes múltra tekintenek visz- sza. 1977 óta pedig együttmű­ködési szerződés köti össze a Csepeli Szerszámgépgyárat és a moszkvai köszörűgépgyárat. Néhány napja a moszkvai Ordzsonikidze szerszámgép, gyárral írtak alá műszaki-tu­dományos együttműködési megállapodást. A tájékoztató után vendé­Mihail Gorbacsov emlcksorokat ír a Béke Szocialista Brigád naplójába a Csepeli Szerszámgépgyárban gek és vendéglátók között kö­tetlen beszélgetés alakult ki, amelynek során Mihail Gor­bacsov számos — nemcsak a gyár, hanem a magyar ipar egészét, s az együttműködés korábbi lehetőségeit érintő — kérdést tett föl. Elsőként az üzem, a termelőberendezések technikai állapotáról, életko­ráról, kihasználtságáról ér­deklődött. Nem véletlenül kérdeztem ezt — mondotta a szovjet pártvezető —; mindig foglal­koztat, hogy a szocializmus­ban rejlő valóságos előnyöket eddig miért nem ’ tudtuk meg­felelően kiaknázni, például a műszaki fejlesztés dinamizmu­sát tekintve, vagy a munka­idő mind teljesebb hasznosí­tásával. A beszélgetés során a fő­titkár felidézte, hogy Kádár Jánossal folytatott előző napi tárgyalásain szóba került a vállalati tanácskozások intéz­ménye is. Behatóan érdeklő­dött az új irányítási forma bevezetésének csepeli tapasz­talatai iránt, nagy figyelem­mel hallgatva az igazgató be­számolóját arról, hogy a tu­lajdonosi jogok gyakorlásával összefüggő érdemi, döntésho­zói szerepet mind a testület tagjainak, mind a gazdasági vezetőknek még tanulniuk kell, hogy az irányítási forma adta lehetőségeket a vállalat hosszú távú fejlődése során kamatoztassa. A baráti beszélgetés emlé­kére Erdei István az üzem régi törzsgárdatagjainak mun­káját elismerő aranygyűrűt nyújtott át Mihail Gorbacsov- nak. A tájékoztatót üzemi séta követte, amelynek során a vendégek ismerkedtek a ma­rógépszereidében, az alakos- test-megmunkáló és a futó­gépműhelyben dolgozók mun­kájával. Blazsek János hori- zontálesztergályossal beszél­getve megtudta a szovjet párt főtitkára, hogy a szakmunkás a Szovjetunióban is népszerű „Yasda” megmunkáló központ­tal dolgozik. Ezután Horváth László CNC gépkezelővel vál­tott néhány szót Mihail Gor­bacsov, majd a nyugdíjasként is aktív Palotai László ter­vező technikustól az iránt ér­deklődött: a gyárban eltöltött több mint 45 esztendő után hogyan alakulnak életkörül­ményei, hogyan illeszkedik be a megfiatalodott kollektívába. A fúró-marógépszerelő üzemben Kun László brigád­vezető kérésére Mihail Gor­bacsov emléksorokat jegyzett be a Béke Szocialista Brigád naplójába. Az üzemlátogatás alkalmá­val Kapolyi László rögtön­VSádár János: zött termékbemutatóra invi­tálta a vendégeket: a kiállí­tás a magyar ipar csúcs- technikát képviselő berende­zéseiről nyújtott áttekintést. A program az üzem tanács­termében rendezett barátsági nagygyűléssel folytatódott. Erdei István megnyitó szava­it követően elsőként Baráz Andrásné, az üzemgazdasági osztály vezetője kapott szót. Emlékeztetett arra: ez a gyár csaknem 100 éve ad munkát, és kenyeret az embe­reknek, sok szállal kapcsoló­dik a magyar ipar egészéhez, s azon igyekszik, hogy olyan termékeket gyártson, amelyek hasznára válnak a népgazda­ságnak. Ma már a közeli jö­vő, a robotok alkalmazása számára készítik elő itt a gépműhelyeket. Simoncsik Attila, a fúró- marógépszerelde lakatosa, a gyár fiataljai nevében üdvö­zölte a vendégeket. — Őszintén kívánjuk önnek, Gorbacsov elvtárs, hogy a Szovjetunió a testvéri szocia­lista országokkal közösen a jövőben is eredményesen munkálkodjék a háborútól, fegyverektől mentes világ komplex békeprogramjának megvalósításáért — mondotta. Ezután a résztvevők nagy tapsa közepette Kádár János emelkedett szólásra. Célunk szocialista vívmányaink megőrzése és gyarapítása Kedves Elvtársak! Elvtárs- nők! Köszönöm a szíves fogad­tatást. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának nevében s a magam részéről köszöntőm a becsü­lettel és eredményesen dolgo­zó Csepeli Szerszámgépgyár kollektíváját, a magyar—szov­jet barátságot kifejező nagy­gyűlés minden résztvevőjét, s az önök személyében köszön­tőm a magyar munkásosz­tályt, dolgozó népünket. Kiemelkedően fontos és ör­vendetes politikai esemény számunkra, hogy meghívásun­kat elfogadva baráti látoga­tást tesz nálunk, s most itt van közöttünk Mihail Szerge- jevics Gorbacsov elvtárs. a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának fő­titkára. Engedelmükk©] én is szeretném szívből köszönteni magas vendégünket, hozzánk oly közelálló elvtársunkat, Gorbacsov elvtársat, kedves feleségét és a kíséretében lé­vő valamennyi szovjet bará­tunkat. Személyükben a ha­zánkat a hitleri fasiszta meg­szállás alól felszabadító Szov­jetuniót. a testvéri szovjet népet, a velünk jóban-rossz- ban kitartó, segítő, igaz bará­tot, nagy szövetségesünket kö­szön tj ük. Kedves Elvtársak! Gorbacsov elvtárssa! a teg. napi naoot munkával töltöt­tük. Tájékoztattuk egymást a z országainkban folyó szocialis­ta építőmunkáról, áttekintet­tük kétoldalú kapcsolatainkat, a magyar—szovjet egvüttmű- ködés továbbfejlesztésének le­hetőségeit, beható eszmecserét folytattunk a nemzetközi helvzet főbb kérdéseiről. Tárgyalásainkon ismét be­bizonyosodott. hogy egységünk szilárd és megbán fhatatlatw mert közös marxista—len inist» (Folytatás a 2. olclaUmJ

Next

/
Thumbnails
Contents