Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-09 / 134. szám
«•>Hétfői magazin. Hétfői magazin. Hétfői magazin... Ismerőstől ismerősig 99 Nem elég szépen 99 090 jól is kell rajzolni!” — mondta Csemnyiczky Zoltán, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ vizuális nevelési előadója, rovatunk újabb vendége.- Ez a munkaköri elne- •ezés tulajdonképpen azt je- Venti, hogy a Horváth Endre Galéria minden ügyes-bajos dolgával nekem kell foglalkoznom — magyarázza. — Meghívni a művészeket, a katalógust elkészíteni, meghívókat tervezni, kiállítást rendezni. Csemnyiczky Zoltán harminchárom éves. Budapesten született, ott is járt középiskolába, s rendszeres látogatója volt a Dési Huber képzőművészeti körnek. A gimnázium után Szegeden szerzett biológia—rajz szakos tanári diplomát, útja innen vezetett Balassagyarmatra. — Két évig tanítottam az Ifjúság Úti Általános Iskolában, de óraadóként dolgoztam e Petőfiben is. — Hogyan áll össze egy kiállítás, miként születnek a meghívások? — Mindenféle tárlatokon találkozom a művészekkel, azután keresem meg őket személyesen. Évente általában harminc-negyven alkotó szerepel a listán, közülük kell úgy válogatni, hogy az évadban minden szerepeljen. Elég ritkán utasítják vissza a meghívást, a balassagyarmati galériának jó a híre. — Az iiayintézés mellett amatőr szobrászművész is. — Igen. Amikor Gyarmatra kerültem, családi okok miatt és hely hiányában nem készíthettem szobrokat. Akkoriban grafikával foglalkoztam. Amikor elköltöztünk, lett rá lehetőség, hogy visszatérjek a szobrokhoz. — Mi lenne a rövid művészi hitvallása? — A szobraimban mindig az ember érdekel. Ha nem is konkrétan jelenik meg. de minden alkotásban ott szerepel. a külső jegyeknél hangsúlyosabban belső motívumokkal felruházva. A művelődési központ műtermében ültünk le beszélgetni, ez a „főhadiszállása”, s itt jön ösSze a 15—20 tagú képzőművészeti szabadiskola. — Tehát nem ért véget a tanári paly a? — Itt inkább segítséget szeretnék adni, azoknak a fiataloknak, akik képzőművészeti, vagy tanárképző főiskolára készülnek. Én egyébként a szó reguláris értelmében nem vagyok tanár, nem is akarom az én elképzeléseimet rákényszeríteni senkire. Ebben a kis alkotóműhelyben nagyszerű beszélgetésekre van lehetőség, ahol talán tudok átadni valamit. Pipája állandóan a szájában lóg. Oka nagyon egyszerű, rajzolás, formázás közben „kényelmesebb”, mint a cigaretta. — Hogy érzi magát ebben a beosztásban? — Amit most kell csinálnom, azt szeretem. Ám, mindig vannak jó és kevésbé jó dolgok, de azon kell lennünk, hogy a kevésbé jókat megváltoztassuk. Nem ülhetünk le a porba és nem nézhettük a köldökünket, hogy jajj. most ez vagy az rossz. Tenni kell ellene. — A haavomámios kérdés: kivel szeretne találkozni a lenközelebbi Ismerőstől isme- rősigben? — Szívesen olvasnék Szederkényi Attila szobrászról, már csak azért is, mert viszonylag keveset hallani róla. s már lassan tíz éve él Balassagyarmaton. (hlavay) Fcgi/elmezellenkedö buszvezetők Álltunk a salgótarjáni autóbuszállomáson és vártuk a 11. B-s járatot. A busz azonban csak nem akart megérkezni. Végre 19.37 órakor, vagyis az indulási idő után két perccel, méltóságteljesen begördült a járat. A köpcös buszvezető kinyitotta az ajtókat. Komótosan cigarettára gyújtott, majd kezében a dossziéjával elballagott a menetirányítók irodájába. Mi, utasok pedig csak ültünk a buszon, magunkra maradva, s tehetetlenségünkben mérgelődtünk. Miután a buszvezető elintézte a teendőit, elfoglalta helyét a volán mögött, s a menetrendben feltüntetett időhöz képest tizenkét perc késéssel elindultunk Salgóbányára. Mire felértünk a községbe, már 21.16-ot mutatott az óra mutatója, s így újabb tizenöt perces késessel fordult vissza a járat. Mindez június 5"én történt. Az eset nem egyedi, a főszereplő viszont rendre ugyanaz a gépkocsivezető. Nála a menetrend olyan szükséges rossz, ami csak arra jó, hogy legyen mit be nem tartani. Vele történt meg néhány héttel ezelőtt: elaludt a salgótarjáni állomáson tartózkodó buszban, s ki tudja, mikor ébredt volna fel, ha az egyik utas nem szól és a menetirányító fel nem költi. Akkor „csekély” húsz perc „ráhagyással” indultunk haza. Az aluszéköny buszvezető pedig még csak elnézést sem kért a megvárakoztatott utasoktól. De, hogy teljes legyen a kép, szólnunk kell egy másik, idősebb, vékony arcélű, bajuszt viselő buszvezető „szokásáról” is. Ö, miután 20 óra tájban megérkezik járatával Salgóbányára és az utasok leszállnak, meg sem áll a büféig. Ott nagyjából tíz percig elidőz, csak utána szedi fel az utasokat, és fuvarozza be őket jókora késéssel a városba. Elképzelhető, mit össze izgul az, akinek időre kell érkeznie valahová, hiszen ugyancsak kiszámítottak a percei. A magunk részéről ezúton is felhívjuk a figyelmet a fegyelmezetlenkedő buszvezetőkre. Különösen a köpcös szolgált már rá, hogy elnyerje méltó büntetését. Mert amit ő művel, az az utazóközönség semmibe vevésével egyenlő. Mi, utasok egyszerűen nem értjük: hogyan engedhető volán mögé olyan buszvezető, aki nemtörődöm viselkedésével emberek sokaságának szerez, nap, mint nap bosz- szúságot?!. És arra is kíváncsiak lennénk: miért nem intézkednek a vállalat illetékesei, amikor a problémát már jeleztük számukra?! , kolaj Korszerűsítik az üzlethálózatot A galgamenti áfész —, amelynek központja Magyar- nándorban van — évek óta szépen fejlődik. Az utóbbi esztendőkben 20 százalékká] növelték forgalmukat, azon a 14 településen, ahol 13 ezer ember ellátásáról gondoskodnak. Legutóbb Magyarnándor- ban és Mohorán újították fel az élelmiszerboltot, a székhelyközségben pedig új bisztrót építettek és korszerűsítik a Tüzép-telepet. A jövőben javítani kívánják a körzet zöldségellátását. Az előbbiek mellett tervezik a cserháthalápi élelmiszerbolt felújítását is. Erre megfelelő anyagi fedezet is mutatkozik, hiszen az elmúlt két ötéves tervben megduplázták nyereségüket. Szárny szegett" útjelzők A Mátra kapujában lévő Pásztó tömegesen fogadja a hegyek közé igyekvő vendégeit, légyen az vonattal, vagy autóbusszal, esetleg személy- gépkocsival érkező utas. Az idegenek tájékozódását segítő információs táblákból, térképekből nincsen bővében új városunk, a meglévőek is már megkopottak, „szárnyszegettek”. Itt áll bizonyságul például az egyik, amely a vasútállomást volna hivatva mutatni, a lombkorona mögé bújt oszlopon azonban ha- loványan árválkodik felirata. Nem nagy az ügy. de apró figyelmességekből tevődik ösz- sze az itt-tartózkodó hangulata! A vásárlókkal szembeni elvárások Semmi okunk a lelkesedésre. de már túlzás nélkül állíthatjuk, hogy vannak olyan vásárlók, akik kereskedelmi és szolgáltató vállalatainkat sikeresen támogatják feladataik megvalósításában. Ilyen példamutató vásárlónak bizonyult Szabóné asz- szonv is. A háztartási gépeket értékesítő vállalattól az áprilisban megvásárolt mosógépének szállítását május 10-re vállalták. Erre a napra szabadnapot vett ki. s izgalommal várta az új gépet szállító tehergépkocsit. Ám, csalódnia kellett. A tehergépkocsi ugyan megérkezett, 4e a vezető közölté Szabóné asszonnyal, hogy a mosógépen súlyos műszaki hibát fedeztek fel. így az ú.j gép helyett csak a raktár telefonszámát kapta meg. Sőt, a szerelőt is fel kellett újra hívnia. S, ezzel elkezdődött a kálvária. A következő szállítási nap május 15. volt. Űjból szabadnapot kellett kivennie, s türelemmel leste házának ablakából a vállalat tehergépkocsiját. A második alkalom kíséretiesen hasonlított az elsőhöz. A kocsi megérkezett, de a vezető közölte, hogy kevesebb mosógépet szállítottak ki, s Szabóné asszonynak már nem jutott a napi szállítmányból. Ám, megígérte, hogy másnap mindenképpen gondol őszes hajú, szimpatikus hősünkre. S, csoda történt: május 16án Szabóné asszony megkapta a mosógépet. Felmerült azonban a kérdés: ki csatlakoztatja a fürdőszobai vízvezetékhez, mivel hősünk egyedülálló. A szerelő csak május 20-ra vállalta a komoly, felelősség- teljes, majdnem 1 percig tartó munkát. De. Szabóné asszony példamutató vásárló lévén, nem ült ölhetett kézzel. Elhívta két kollégáját, akik 2 perc alatt üzemképessé varázsolták az új, forgódobos csodát. A május 20-án megérkező vállalati szerelő már messziről megállapította, hogy jó munkát végzett a két amatőr kolléga. E pozitív példa ellenére azonban nem nézhetjük tétlenül, hogy vannak még olyan vásárlók, akik nem hajlandók ennyi rugalmasságra, s közreműködésre. Itt van például Molnár úr este is. Megrendelt a Tüzép-vólla- lattól 30 mázsa szenet, amelyet a vállalat szakemberei tévedésből házától két utcáival odébb pakoltak le. Hősünket udvarias levélben tájékoztatták a tévedésről, s megkérték, hogy szállítsa el saját kis házához. Ezután pedig küldjön értesítést a vállalatnak, hogy a munkát rendben elvégezte. De, Molnár úr e levél ellenére sem volt hajlandó egyetlen egy újjal sem hozzányúlni a szénhez. Hát, ki érti ezt az állam- polgári hozzáállást? Felkészítő a katonaéletre Honvédelmi előképzés táborban Második alkalommal rendezte meg az MHSZ Salgótarján városi vezetősége a sorkötelesek kötelező honvédelmi előkénvfcél táborszerű keretek között a KISZ salgóbányai vezetőképző iskoláján. Körültekintő előkészítés és szervezés után 47 sorköteles fiatal kezdte meg felkészülését a katonaéletre társadalmi oktatók vezetésével. A munkáltató vállalatok, üzemek többsége — ismerve a honvédelmi nevelés és felkészítés fontosságát, megértve a táborszerű képzés előnyeit — rendkívüli fizetett szabadsággal segítette a sorköteles fiatalokat, s ezzel is biztosította megjelenésüket a táborban. A sorkötelesek MHSZ- egvenruhába öltözve, katonás fegyelemmel — túlnyomó részük aktív érdeklődéssel — vett részt a tábori életben, kei. zésben. Eredményesen sajátították el az alapvető ismereteket, katonapolitikából, lőelméletből és gyakorlatból, valamint a tereptan, a harcászat, a polgári védelem és az egészségügy terűidé' ől. A képzés végrehs'tásában jelentős segítséget nyújtottak az együttműködő szer 'ek vezetői és apparátusai, ± cik többek között képzési eszközökkel tették színesebbé, érdekesebbé a tábor munkáját, így a városi tanács, rendőrkapitányság, KISZ és a népfront várost bizottsága, a polgári védelem és a mentő- szolgálat vezetői, munkatársai segítették. A kötelező foglalkozásokon túl állampolgári jogog és kötelességek, nép- frontpolitika, ifjúságpolitika, témakörökben is hallgattak előadásokat a sorkötelesek. Az elméleti képzés mellett jelentős szerepet kapott a gyakorlati kiképzés is. A reggeli torna után a honvés delmi akadálypálya leküzd dése, légfegyveres lőgvakor- latok, kispuskalövészet, ké-í zigránátdobó gyakorlatok, egvéni vegyivédelmi eszközök használata is szerepelt a programban. Az utolsó két napon csatlakoztak a táborlakókhoz az öblösüveggyárban doi«,czó sorkötelesek is, akik az üzemben vettek részt a honvédelmi előképzésben. A táborszerű képzés során ismét Dés bizonyosodott annak előnye, hogy így a fiatalok tartalmasabb, eredményesebb felkészítést kapnak a katonai szolgálat ismereteiből, a katonaéletről. Mese- és versmondók megyei seregszemléje Ördögök, boszorkányok, sárkányokat ölő királynék és gyönyörű királykisasszonyok elevenedtek meg szombaton délelőtt a József Attila Művelődési Ház klubjában. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Népművelési Intézet felhívására 16 mese- és versmondó indult két kategóriában az első országos falusi vers- és prózamondó verseny megyei döntőjén. A felhívás azokhoz a 30. életévüket betöltött mezőgazdasági szövetkezeti tagokhoz, alkalmazottakhoz, családtagjaikhoz, valamint a falvakban, községekben lakó dolgozókhoz, nyugdíjasokhoz szólt, akik szeretik a magyar népművészetet, a magyar irodalmat és szívesen szólalnak meg közönség előtt is. A két versmondó közül a szátoki özv. Pelle Andrásné 75 évével, korát meghazudtoló energiával, nagy átéléssel adta elő a Faluvégen kurta kocsmát és ezzel e kategória győztese lett. Sokkal nehezebb volt kiválasztani a mesemondók közül azokat, akik megyénket képviselik majd a középdöntőben szeptember 27—28-án Egerben. A szebbnél szebb — többnyire ismeretlen — meséket ízes nógrádiassággal, lenyűgöző módon adták elő a versenyzők: néha annyira belefeledkeztek a mesélésbe, hogy a zsűrinek —, ha szomorúan is —, de le kellett állítani őket. A kétbodonyi Koczur Pál- né és Cziklan Jánosné, még keretjátékot is kanyarított meséjéhez —, mintha fonóban lettek volna, úgy adták elő műsorukat: Szentpéter- ről, aki Isten akart lenni, meg a pap és a menyecske esetéről. De, hasonlóan ízesen adta elő történeteit Bar- tus Józsefné is, akit Heren- csényből elkísért leánya éa unokája is. A karancskeszi Simon La- j osné csodálatos dalbetéteivel fűszerezett Jávorfácska. című meséje is nagy sikert aratott. Mravcsik Sándor pedig lendületes előadásával, szépen formált mondataival tűnt ki és került hatodikként a középdöntőbe, ahol reméljük az ittenihez hasonló sikerrel szerepelnek majd. A verseny legidősebb mesemondója, a 84 éves Sziics Józsi bácsi volt, aki száznál is több mesét ismer. A találkozó a verseny befejeztével tovább folytatódott és felszabadultabban, még szebb mesék, történetek hangzottak el, mint korábban.' Ügyes, jó kezdeményezés volt e találkozó, amelyet a TE- SZÖV és a művelődési ház hagyományossá kíván tenni, ily módon is elősegítve a néphagyomány e kincseinek fennmaradását. Ivitz Zoltán NÓGRÁD — 1986. június 9. hétfő
