Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
Deres Attila: Neszkávé, bájeraszpirin — Fáradt vagyok! — az asszony elrántotta a vállát, és hátat fordítva kigördült a franciaágy túlsó szélére, Vándor Béla visszahúzta a kezét. Nyitott szemmel feküdt a sötétben. — Már két hónapja fáradt vagy. Az asszony nem felelt. Vándor felgyújtotta az éjjelilámpát, kiment cigarettáért, aztán a húszezer forintos ágy szélén ülve várta a veszekedést. A régi házban nem volt külön hálószoba, ott gyújtott rá, ahol akart. — Te meg tíz éve — mondta az asszony. — Tíz éve, vagy fáradt. Az új házban csak a földszinten szabad dohányozni. A köves előcsarnokban. Akkora, mint egy mozi. Amíg a gyerek meg nem nősült, ott videózott a haverjaival. — Te tíz éve vagy fáradt, hát én két hónapja. — Más, volt ez, nem a megszokott rikácsolás. Mintha imádkozna magában. — Az ember lánya tűr. Túlóra, vadászat, vendégek a megyétől, hetekig nem láttalak. Vándor elvtárs főelvtárs! Reprezentálni! De engem szégyelltél odavinni. Titkárnők meg diszkókurvák! — A munka az munka. Ha az ember jutni akar valamire, mutatni is kell valamit. Mire jó ez a beszéd? — Az egész falu rajtunk röhögött. Kell valami? Küldd el ,a lányod a bagzó-Vándor- hoz, mutasson valamit, mindjárt lesz járda az utcátokban. A férfi újabb cigarettát, vett elő. Kár volt villanyt gyújtani. Két év alatt tető alá hozta az új házat. Mert ennek nem volt jó az öregeké. Parasztszagú. Két év alatt egy emeletes ház. Hogy közben mindenki azt leste, megye feketefuvar, lopott anyag a tanácselnök építkezésére, dolgozik-e ingyen brigád? Még a megyei népi ellenőrzés is. — Mit kell hánytorgatrvi... — egyenesbe jöttünk, az ember nyugalmat akar... — Azért, mert hallgattam? Hányán jöttek, istenem, de hányán. A Béla bácsi így, meg a Béla bácsi úgy! Vencelnével a Kutas csárdában, a Fitos Rózái, meg a szerenádok... — Beszélnek! Akkor nem adtál rá, most jut eszedbe? Mindent megkaptál. Amire csak kinyitottad a szád, ezt az istenverte házat, hobbikertet, üveges terasszal, amit csak akartál, mindent! Mi, kell még? Az asszony hirtelen felült ez ágyban. Hunyorgott, az olasz hálóing lecsúszott egyik válláról. Kilencven kiló, rózsaszínben. Iskolaigazgatót csináltam belőle — gondolta a férfi. — Hogy utálhatják a gyerekek! — Csak az, hogy élni akarok! Ez nem élet melletted! Nekem diplomám van... belőlem akármi lehetett volna, valahrl! — Valahol... Ne bolondulj meg, Rózsi. A jólét, az ment az agyadra... — Azt hiszed, hogy az minden? Egy emberi szót, rerp hallok! A gyerekek. a tantestület, félnek tőlem, vagy utálnak, a kölvök a szemembe röhög, nélkülem tartják a névnapokat... azt mondtad, a csillagokig repülünk! Gyűlölöm ezt az egész hazugságot, ez a te jóléted, ebbe mentem tönkre, mikor néztél rám utoljára! — És én? Én mit csináltam egész életemben? Gürcöltem, hogy nektek minden meglegyen! Nem lehet menet közben kiugrani! Mit gondolsz, olyan könnyű volt becsületesnek maradnom?! — Hülyének, inkább azt mondd! A téeszből, az Áfész- iól, mindenhonnan kirúgtak! Tudod, mit mondanak az emberek? Hogy azért raktak a Tanácsba, mert ott kevés kárt tudsz okozni! És ha a sógorod nem a megyénél lenne, már rég. .. A hamutartó nagyot csattant a virágmintás holland tapétán. — Primitív vadállat! — visította utána az asszony, majd amikoi meghallotta, hogy Vándor a szekrényajtókat csapkodja, a gardróbban: — Lövöldözni nem akarsz?! Hadd tudja meg a világ, ki az a Vándor Béla! O O O A rendőrautó szirénázva villogva megelőzte a Ladát, leintették, amikor megállt, egy fiatal rendőr hátrajött, tisztelgett. Neki kellett kinyitnia a kocsiajtót, mert a férfi a volánnál nem mozdult, az ablakot se tekerte le, csak nézett maga elé. — ön személygépkocsijával túllépte a megengedett sebességet, országúti fényszórót használt lakott területen, nincs bekapcsolva a biztonsági öve, kérem az iratokat! — Ki kellett volna... — motyogta Vándor. A rendőr megfogta a vállát. — Szálljon ki kérem, alkoholellenőrzés. Vándor végre felnézett. — Ki kellett volna tekerni a nyakát... — mondta. — Tessék? — Rég ki kellett volna... most már túl vastag. — Szálljon ki! — mondta, a rendőr keményen. — A francba — legyintett Vándor —, olyan mindegy, öcsi. Itt nem lehet... — Hogy beszél? Mit nem lehet? Akkor ért oda a másik rendőr. Ketten emelték ki a férfi elnehezült testét az autóból. — Akarni — mondta Vándor a kocsinak támaszkodva. — Véralkohol-vizsgálatra? — nézett az idősebb rendőrre a fiatal. — Ismerem. Beteg — mondta az öreg rendőr. — Vigyük át hozzánk. — Dehát idáig érzem — mondta a fiatal. Az öreg legyintett. — Beteg, ha mondom. — Vándorhoz lépett: — Fogd át a vállam, Béla bátyám. Gyere szépen. — Ezt jelenteni kell — idegeskedett a fiatal. — A gépkocsit lezárjuk? — Nem kell lezárni. Jössz vele utánunk, előbb segíts berakni. Vándor eldőlt a rendőrautó hátsó ülésén. — Ezt jelenteni kell, Zászlós elvtárs. Hová visszük, a megyei kórházba? Az öreg rendőr a fiatal kezébe nyomta a Lada kulcsait. — Ne idegeskedj. Tudom, én a kórházát. — Dehát a szabályzat... — Szabályzat, szabályzat... rám bíztak, nem? Tanulj, Pista fiam. Te tudod a szabályzatot, én meg tudom az életet. Na gyerünk! Vándor megpróbált felegyenesedni a hátsó ülésen. — Az ember azért ember, hogy ember legyen! o o o A kávé illatára nyögve felült, hasogatott a feje. A fia állt tálcával a heverő mellett. A víkendház spalet- táján csíkokban vágott be a fény. — Neszkávé, bájeraszpirin, másnaposságra, lelki bánatra kitűnő. — A fiú vigyorgott. — Mi ? — Vándor zavartan elnézett. — Volt egy kis összejövetel. — Pizsamában? — röhögött a fia .— Ugyanis pizsamára húztad a nadrágot meg a pulóvert. — Hát azt mondom — nyúlt a kávéért a férfi — Kicsit összejöttünk anyáddal. — Nem bírja a súlyát, mi? — Hogy beszélsz anyádról? A fiatalember legyintett. Űjján megcsillant a vastag jegygyűrű. — Tudjuk mindketten. Inkább lökjed, most mi a vatszproblem. Vándor nézte: STARS WAR-trikó, PUMA-meiegí- tő, RELAX-papucs, hanyagul hátradőlve a fotelban rágyújt, mosolyog, elfoglalta a világot, és semmit nem érez, én itt minden téglát, minden rohadt deszkáért, ami ide beépült, szombaton, vasárnap, mint egy rabszolga... dehát a fiam, a saját gyerekem, én adtam neki, és mindent megadtam, gyűlölhetem ezért? — Mikor jöttél ki? — Még az este, kis kiruccanás — fújta a füstöt a fiú. — De te aztán jó állapotban voltál. Alig bírtunk lefektetni. — A feleséged is kint van? " — A vízből — röhögött a fia. Vándor kortyolt a kávéból, Híg lötty. Műanyag. — Apukám — hallotta —, minek hoznám ide azt a bontott csirkét? — A feleséged? — Mért, te anyát hordtad a vadásziakba? — Fogd be a szád, mert megpofozlak! — Vedd be az aszpirint! Jót tesz. Egyforma az ízlésünk, meglátod... — De én dolgoztam. Mi, még a jövőért, téglát téglára. .. Csikordult a csigalépcső. Fehér frottírban a körzeti orvosnő jött lefelé a fenti hálószobából. Harmincöt éves. Micsoda asszony! Telivér. És ezzel a taknyossal... — Csókolom, Béla bácsi. — Csókolom, Mariann. Legalább zavarban lennének. A nő egy cetlit nyújtott Vándornak. — A rendőr, aki az éjjel idehozta magát, azt írta, hogy feltétlen adjuk át. — Aztán a fiúhoz fordult. — Gyerünk Béla, kilencre a rendelőben kell lennem. Üdülőkörzet — gondolta Vándor Béla —, végszükségben ez a vityilló is megér egy milliót. Aztán a cédulára nézett: „Béla bátyám, feltétlen beszélnünk kell, holnap megkereslek”. 1 3uan Gyenes János, 1912-ben Kaposvárott született. Édeseapja segítségével, aki fontos szerepet töltött be a város zeneoktatásában, ötéves korától hegedülni tanul. 14 éves korában azonban rátalál a fényképezés örömére, amely egész életén át elkíséri. 18 éves, amikor Budapesten hivatásos színházi fényképész, 1933-tól rendszeresen jelennek meg fotói a budapesti és bécsi zenei, színházi eseményekről. Lehár Ferenc, az „operett fejedelme” mellett Gyenes nagyszerű felvételeket készít a kornak olyan zenei nagyságairól, mint Toscanini, Furt- waengler, Mengelberg, Pro- kofjev, Casals, Huberman, Heifetz, Szigeti, Hubay, Bartók, Kodály, Kálmán Imre stb. 1936-ban a Színházi Élet kiküldi a berlini olimpiára. Salzburgban olyan művészekkel ismerkedik meg, mint Reinhardt, Saljapin, Marlene Dietrich. Még ebben az évben Angliába költözik át és London színházi élete mellett szakadatlan szakmai utazások töltik ki életét. 1938-ban a New York Times londoni irodájának tudósítójaként Kairóba költözik. 1940-ben az Egyesült Államokba utazva megszakítja útját Madridban. Ettől kezdve véglegesen Spanyolországban telepedik le. Művészeti igazgatóként Madrid egyik nagy stúdiójában dolgozik. 1948-ban nyílik meg Madridban és elismert hírnévre tesz szert a Gyenes Stúdió. 1949-től a „Semana” hetilap címoldalán jelennek meg Gyenes fotói „Spanyolország szépségéi” címmel. Több mint 500 felvételét címoldalon közölték az évek során. Ekkor alakul ki ismeretsége Salvador Dalival is. 1952-ben jelenik meg Párizsban első könyr ve, amely a katalán tájról és a Baleári-szigetekről készült fotóit tartalmazza. Rövidesen San Sebastianban megnyitja 140 képét bemutató kiállításé t. A spanyol balettről 1953-ban jelenik meg könyve, amelyet rövidesen „Don Juan és spanyolországi színház” című műve követ. 1956-ban ismét találkozik az emigrációban élő Picassóval. Casalsról és Daliról új képek születnek. Párizsban találkozik Ingrid Bergmannal és Romy Schnei- derrel. Rövidesen itt jelenik meg francia és angol kiadásban is a spanyol bikaviadalról készült könyve. 1958-ban és 1965-ben magas spanyol állami kitüntetést kap. 1961-ben édesapja emlékére megalapítja az „Isidro Gyenes hegedűsdíjat”, amelyet minden évben a' Madridban megrendezett országos hegedűverseny után ítélnek oda a legjobb spanyol művésznek. Műveiből sorozatosan rendeznek külföldi kiállításokat. 1969-ben Bécsben 32 fotókompozíciót mutat be Beethoven zenéjéről a nagy zeneszerző születésének 200. évfordulója alkalmából. Ezt a budapesti Műcsarnokban is megrendezték 1977-ben. A madridi Szépművészeti kör első fotóművészeti aranyérmével 1970-ben Gyenest tünteti ki. 1976-ban János Károlyról és a királynéról készített felvételeit hivatalos fényképekké nyilvánítják. A madridi Operában 1976- ban rendezett kiállítást az évtized nagy művészi sikereiről. Ezt követően Bonnban FODOR ANDRÁS: MIN Ha már csak ilyen szabadságot jussolhatok magamnak, mint a rab, számolok minden percet, órát —, ha már a boldogság se több, mint megoldott feladat, azért még el ne hagyjatok, még bízzatok a mozdulatban, melyből a szép-önkéntelen, az egymásért viselt hiány gyűrött sziromként fénybe pattan. DYÍGIG Fogyatkozik a szó, tudom, részenként veszni, bukni, kell, de amíg lélegzik a bőr, testem a tested halfény-illatát nem tévesztheti el. S, ha többé nem kel föl a nap, karom a vaksötétbe ejtem, szerelmünk élő varázsát szorítom össze akkor is halandó tenyeremben. Gyenes De Falla emlékére zenei és balett-tárgyú képeit állította ki. Az anyagot Párizsban és Códizban is bemutatták. Budapesti kiállítása a magyar—spanyol kulturális együttműködés keretében nemcsak a szülőföldnek szóló tisztelet kifejezése, hanem kapcsolódás a mai magyar társadalomhoz és művészethez. A kínai—spanyol diplomáciái kapcsolatok felvételét fotói követő első spanyol kulturális esemény Pekingben a Gyenes- kiállítás, amelyen az azt megelőzően Tokióban bemutatott képeket ismerhette meg a kínai közönség. 1981-ben Mexikóban mutatja be Picassóról készült képeit, amelyeket a magyar közönség a Budapesten megjelent „Barátom, Picasso” című G.venes-albumból ismerhetett meg. Juan Gyenes fotói ] NOGRAD - 1986. június 7„ szombat 3
