Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
A Kék fényben látták Betegség? A legutóbb látott történet «— 16 éves tiú. 8 éves, azonos nemű gyerekkel próbál fajtalankodni! — majdnem olyan, amilyet sokkal súlyosabb végkövetkezményekkel már többször is láthattak- hallhattak a Kék fény nézői. A homoszexualitás , nemegyszer bűncselekmények forrása. Ügy is, hogy az azonos neműek iránt vonzódó férfiak lettek az áldozatok, meg úgy is, hogy ők voltak a bűnelkövetők. Szatírok és áldozatok Hátborzongató esetek jutnak eszembe a Kék fény történetéből. Ezek mindegyikében kisfiú volt a halálos ál- aozat. Emlékszem, a Bodgal- leie esetre... Az építők napján a család együtt szórakozott a Népligetben, majd a 9 eves kisfiút, aki a vásárosokat bámulta, megszólította egy férfi. Csak következtetni lehetett utólag arra, hogy valamivel elcsalta. Feltenetőleg azt mondta, amif jóval később, elfogása után vallott, hogy egy oiyan bűvészt fognak megnézni, aki el tudja tüntetni az embereket. Az eltűnt kisfiút hosszú ideig nem találták, holtan került elő. De közben még egy másik kisgyerek is áldozatul esett a homoszexuális Bodgál Zoltánnak, akinek torzult személyisége abban is megmutatkozott, hogy már hót büntető- ítélet és tizenkilenc évi börtön volt mögötte. Elíogatása után pszichiáterek is vizsgálták. Kérdéseikre azt felelte, hogy már fiatal korától jobban vonzódik a fiúkhoz, mint a lányokhoz. A börtön sem nyújtott választási lehetőséget, a korábbi fejlődési rendellenesség teljesen kialakult és rögzült... Az újpesti szatír szintén elcsalta kis fiúáldozatát — „kis- cicákat mutatok, gyere, nézd meg...” Egy toronyépület tizedik emeletén ölte meg a gyereket, miközben szexuális kapcsolatban volt vele. A fiúgyermekek iránt vonzódó aberrált férfiak szinte mindig ígéretekkel — kis állatok, érdekes film — csalják el kiszemelt áldozatukat. Ez történt abban az esetben is, amit a Kék fény legutóbbi adása dolgozott fel. A különbség csupán annyi volt, hogy itt még pubertás korú fiúban támadt ferde szexuális vágy egy kisgyerek után... Mikor bűncselekmény? Nem tudom, észrevették-e, szinte alig fordul elő, hogy homoszexuális férfi felnőttkorát próbálna erőszakkal kapcsolatra kényszeríteni. Igaz, a törvény ezt is bűncselekménynek tartja, mégsem valószínű, hogy ez csupán a visz- szatartó erő. Valószínűbb, hogy a felnőtt nem olyan könnyű préda, mint a gyerek. A homoszexuálisok által elkövetett bűncselekmények sértetti-áldozati oldalán szinte mindig fiatalkorúak vagy éppenséggel gyerekkornak állnak. S ha nem is tűi gyakoriak ezek a bűncselekmények — előfordulnak! Ezért a büntető törvénykönyv nagyon keményen, világosan fogalmaz. A „természet elleni fajtalanság” címszó alatt így szól a Btk.: „Az a 18. életévét betöltött személy, aki ennél fiatalabb, azonos nemű személy- lyel fajtalankodik, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Látható, hogy itt közömbösnek tartja a törvény, vajon adta-e hozzájárulását a másik vagy sem, a tény önmagában kimeríti a bűncselekményt. 4 NÓGRÁD - 1986. j Van aztán ugyanennek egy erőszakos változata is, ahol már az életkor sem számit. A törvény így szól: „Aki azonos nemű személyt erőszakkal avagy az élet vagy testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel fajtalanságra vagy ennek eltűrésére kényszerít, illetve védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotát használja fel fajtalanságra, bűntettet követ el és öt évig terjedő szabadság- vesztéssel büntetendő”. A büntetés nyolc évet is elérhet, ha a sértett az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása vagy gyógykezelése alatt áll. Megrontás a neve annak a bűncselekménynek, amelyet a törvény így fogalmaz: „Aki 14. életévét be nem töltött személlyel közösül, valamint az a 18. életévét betöltött személy, aki 14. életévét meg nem haladott személlyel fajtalankodik — bűntettet követ el... ” Nemi szuverenitás Látható, hogy a büntetőjog nem tekinti bűncselekménynek az azonos nemű fetnótt- korúak megegyezésen alapuló szexuális kapcsolatát. Mégpedig azért, mert a tudat-akarat által bizonyos értelemben szabályozható ez a szexuális indíttatás. Ennélfogva elvárható a homoszexuális embertől azoknak a veszélyes, társadalmilag káros helyzeteknek az elkerülése, amelyeket a büntető törvénykönyv is megfogalmaz, s ezzel is védelmezi a fiatalkorúakat az esetleges fejlődési rendellenesség kialakulásától; illetve biztosítja felnőttkorban is a nemi szuverenitást, tehát azt, amit különneműeknél is tesz; akarata ellenére senkit nem szabad szexuális kapcsolatra kényszeríteni! Bűnügyi szakemberek szerint a homoszexuális férfiak — mivel igen nagy velük szemben a társadalmi előítélet — félnek a nyilvános kapcsolatteremtéstől, s ezért titokban, a jog és a jogtalanság határán járva próbálnak ismeretségeket kötni. Ebből fakad, hogy a bűnözök világában egyesek — az előbbi helyzetet felismerve majd kirabolják, kifosztják őket. Nemegyszer előfordul, hogy homoszexuális férfi lett így gyilkosság áldozata is. Néhányszor a Kék fény is bemutatott hasonló eseteket. Meg olyanokat is, amikor fiatal banditák Úgynevezett „buziverésre” szövetkeztek, de valójában a homoszexuális férfiak értékeinek a megszerzése volt kezdettől a céljuk. Ilyen volt a Batthyány téri aluljáróban történt rablássorozat. Egy fiatalokból álló banda elhatározta, hogy olyan magatartást fog tanúsítani az aluljáróban, ami kihívó-felhívó lehet homoszexuális férfiak számára. Jó néhány ilyen hajlamú férfi észre is vette a banda egyikmásik tagját. Ajánlat, alkudozás, látszólagos megegyezés, majd a találkahelyen megjelenik az egész banda és fél- holtra veri a ferdehajlamú férfit. Aztán kirabolja. Így esett áldozatul egy tanár, aki — tudva, hogy saját ismeretségi körében semmiképp nem létesíthet kapcsolatot — pályaudvarokon, aluljárókban kereste ezeket. Meddig magánügy? Változatlanul tart a tudományos vita arról, hogy menynyiben betegség, s mennyiben csupán fejlődési rendellenesség a homoszexualitás? A Kék fényben hallott-látott elmeorvos azt a tudományos felfogást képviselte, hogy ez únius 7., szombat nem betegség — magánügy. Való igaz, hogy a büntető törvénykönyv is magánügynek tekinti, mindaddig, amíg a benne megfogalmazott helyzeteket a homoszexuális ember tiszteletben tartja. A közfelfogás azonban ennél keményebb, zordabb. Valószínűleg abból fakad az, hogy az emberi szexualitás alapmotívuma a fajfenntartás. Ezért a különneműek párkapcsolatát tekintjük természetesnek, s az egyneműekét természetellenesnek. Mégis, mert a homoszexuálisok száma nem túl nagy, tudomásul kell venni, hogy kifejlődhet emberekben ilyen rendellenesség, amelyen ők változtatni nem tudnak, legfeljebb a törvény mezsgyéin belül korlátozzák érzelmi kapcsolataikat. A képernyőn legutóbb látott 16 éves fiú, egy 8 éves kisfiút csalt el azzal az ígérettel, hogy kiskutyákat mutat neki. A 16 éves gyerek már ismert volt a rendőrség előtt; 13 és fél éves korában nála kisebb fiúkat vett rá szexuális kapcsolatra, s azok ezt tűrték. A dolog kiderült Az ..elkövetőt” mégsem lehetett büntetőjogilag felelősségre vonni, a vétőképesség hiánya miatt. (14. életév betöltése kell hozzá!) Az újabb történetnek ott szakadt vége, hogy a kiszemelt kis áldozat sikoltozni kezdett, amikor a fiú megpróbált ráfeküdni. Az ijedtség arra késztette a ki.s áldozatot. hogy tőle tel'hetően ellökje magától a nagyobbat, és leszaladjon a lépcsőn. (Ismét egy lépcsőház legfelső szintje volt a kiszemelt helyszín!) A szülő és orvos szerepe Az orvosszakértő szerint — hallhatták — a pubertás korban gyakori a szexuális ösztönök zavara, a tétova vonzalom egyik vagy másik nem iránt. Viszont abban, hogy egy ilyen fejlődési rendellenességre való hajlam mivé növi ki magát, nagy szerepe van a szülőknek és az orvosnak. A szülőnek abban, hogy felismerje fiúgyermekénél az ilyen irányú zavarokat: amihez persze meghitt, bensőséges kapcsolat kell szülő és gyermeke között. A felismerést követnie kell az orvosi szaktanácsnak, a pszichiáter kezelő tevékenységének, ami természetes irányba tudja fordítani a ferde irányba induló szexuális ösztönöket. Valószínűleg sokan megjegyezték a rendőrtiszt tanácsát is, — elhangzott a Kék fény májusi adásában! — hogy milyen fontos újra meg újra kioktatni a fiúgyerekeket éppúgy, mint a kislányokat, hogy senkit ne kövessenek, aki ígérget kis állatot vagy cukorkát, érdekes filmet, vagy jó játékot. Más szóval, idegennel ne menjenek el, még akkor sem, ha ez látszólag bizalmatlanságra neveli a gyermeket. Senkit ne tévesszen meg, hogy ilyen terjedelmesen szóltunk a Kék fényben és ehelyütt a homoszexualitás néhány büntetőjogi gondjáról; az összes bűncselekményekhez képest elenyésző azoiknak a bűncselekményeknek a száma, amelyeket homoszexuálisok követnek el, vagy az ő sérelmükre teszik ezt mások. Mégis hasznos tisztában lenni ennek néhány jogi és társadalmi vonatkozásával, mert ilyen ismeretek birtokában jobban meg tudjuk védeni magunkat, gyermekeinket, s inkább be tudjuk fogadni az ezzel kapcsolatos valóságot. Ami megint csak hozzájárulhat ahhoz, hogv akik ezt a kétségkívül nem könnyű emberi problémát hordozzák magukban, messzemenően törvénytisztelők legyenek. A pihenést is tanulni kell •M Rászolgállak A SZOT-üdülök kézikönyve A közelmúltban a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Fő- igazgatóság munkatársainak összeállításában megjelent A SZOT-ÜDÜLÖK kézikönyve című kiadvány második, javított és bővített kiadása. A kötet megjelenését elsősorban az indokolja, hogy folyamatosan keresik, főleg, amióta híre ment: nemcsak a kedvezményes beutalást igénylők, hanem az önköltséges üdülés iránt érdeklődőknek is nélkülözhetetlen információkkal szolgál... A könyv az üdülői létesítmények bemutatásán 'kívül részletesen ismerteti a SZOT- beutalás formáit: a felnőtt-, a családos, a gyógy-, a szanatóriumi, a külföldi, a gyermek- és szakmunkástanuló-üdültetést. Eligazít az az egyes üdülési típusokra jellemző sajátos tudnivalók között, tájékoztat az üdülési szabályzat előírásairól, közli az üdülők osztályba sorolását, címét és telefonszámát is. Az összeállítás tájegységenként bemutatja az üdülők közvetlen környezetét, a távolabbi kirándulóhelyeket; röviden szól a táj történelmi, földrajzi nevezetességeiről, valamint műemlékeiről. A kiadvány helység szerinti betűrendes névmutatója a könyvet praktikussá teszi — a színes képmelléklet szinte érzelmileg már előre motiválja a beutaltakat. A kötetet átlapozva kitűnik: a pihenést tanulni, de legalábbis tanulmányozni szükséges. (Sándor) Könyv a Szovjetunióról „Gorbacsov dinamizmusa” címmel jelentetett meg könyvet a francia Messidor- Édition Sociale könyvkiadó Gérard Streiíf, a l’Humanité állandó moszkvai tudósítója tollából. Az FKP lapjának munkatársa azt tűzte célul, hogy a nyugati olvasóknak — mindenekelőtt a franciáknak — valós, a burzsoá propaganda torzításaitól mentes képet adjon a mai Szovjetunióról. az elismerésre M a, nemcsak az országban, hanem megyénkben is a közvélemény érdeklődésében, a korábbinál nagyobb mértékben kap helyet az építők munkájának megítélése. Ezen a napon, az építőik napján, őket köszöntjük tisztelettel és megbecsüléssel. Az elismerésre, a méltató és dicsérő szavakra'minden tekintetben rászolgáltak megyénk vállalataiban, üzemeiben dolgozó építőmunkások, faipari dolgozók, építőanyag-ipari üzemben tevékenykedőik. Jellegénél fogva, az érdeklődés homlokterében, a magasépítők állnak, akiknek munkáját óráról órára, nap mint nap figyelemmel kísérheti a közvélemény és kritikus szemmel minősítheti. Akiknek jó munkája révén jutnak egyre többen korszerű, minden igényt kielégítő, egyre jobb minőségben készülő otthonokhoz. Kerülnek az új iskolák, óvodák átadásával gyermekeink jobb körülmények közé, az új közintézmények létesítésével pedig jelentősen javulnak az ott dolgozók élet- és munkakörülményei, válnak egyre kulturáltabbá, egészségünk védelméért, visszaadásáért küzdő egészségügyi intézmények. Vagyis: az építők kézzelfoghatóan bizonyítják, hogy városaink, falvaink arculata évről évre miként változik, hogyan gyarapodnak a kisebb és nagyobb közösségek. Bár nem olyan gyors ütemben, mint a korábbi évtizedben, de- a lehetőségekhez képest még mindig elismerésreméltóanj Ezen a napon különös tisztelettel és megbecsüléssel szólunk azokról, akik a jók közül is a legjobbak, akik többéves, következetes, céltudatos, kifogástalan munkájuk eredményeként, különböző úttörő kezdeményezésekért, korv many-, miniszteri és vállalati kitüntetéseket vesznek át. A Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál — ahol az idén a kollektíva 40 milliós nyereség elérésére törekszik —, egy dolgozó kap Munka Érdemrend kitüntetést, 11-en Kiváló munkáért miniszteri elismerést vesznek át, 38-an — beleszámítva a HÖVI LL-leányvállalatot js —, pedig a Vállalat kiváló dolgozója kitüntetést kapják meg. Gazdaságunk fejlődését kísérő, számunkra előnytelen külpiaci és belpiaci helyzet az építők számára is új követelményeket állított, és a megújulást írta elő számukra. Az évről évre szűkülő beruházások, a több mint három éve bevezetett versenytárgyalásos módszer arra kényszerítette, ösztönözte a kivitelezőket, hogy jobban szembe-, nézzenek önmagukkal, a folyamatosság, a megbízók bizalmának megnyerése érdekében szakítsanak korábbi rossz tulajdonságaikkal; a határidők gyakori módosításával, a minőségi követelmények háttérbe szorításával, a technológiai fegyelem megsértésével, a fegyelmezetlenség különböző formáival, a vállalkozási készség hiányával. Jó dolog. hogy az előbb említett területeken előnyös változások, következtek be. Ezek azonban kezdetiek, de sokatígérőek. Az építők kénytelenek a fejlődésnek előbb említett jövedelmet gyarapító tartalékait az eddiginél jobban hasznosítani, mert az erőteljesebb fejlődéshez, a termelés növeléséhez múlhatatlanul szükséges műszaki-technikai, technológiai megújuláshoz kívánatos pénz, éppen hogy csak csordogál. Ezért a gyorsabb előrelépéshez szükséges összeget a termelékenyebb és hatékonyabb munkával kell előteremteni. Nem az ünneprontás szándéka, hanem a megújulásra, a többre, a jobbra, a jövedelmezőbb munkára való ösztönzés céljából kívánkoztak ki belőlem az előbbi gondolatok. Ezek mögött újabb tízmilliós bevételi lehetőségek húzódnak meg, újabb nyereséget gyarapító milliók megszerzése várat magára. C gondolatok jegyében köszöntjük a megyénkben tevé- ^ kenykedő építő-, fa-, és építőanyag-ipari dolgozók csaknem 12 000 fős családját és kívánjuk, hogy a szigorúbb követelményeknek is maradéktalanul tegyenek eleget, elsősorban saját, jól felfogott érdekükben, a népgazdaság erősítésének szándékával együtt. V. K. Könyvek az alagsoron Elszaladt S^háitm évtized? Hiszen, mintha most történt volna, hogy azt a fiatal sötét hajú, mosolygós asszonykát kinevezték a Kossuth Könyvkiadó megyei ki- rendeltségének ügyintézőjévé. Rohan az idő. Molnár Pálné, született Tőzsér Mária nagymama lett. És teltebb is, mint volt. Csak a haja színe nem változott és a hangja. Most is, mint régen, üde és bizalmat keltő. Nem zárkózott be a könyvszagú világba, pedig kötetek ezrei érkeztek kirendeltségükre és keltek útjukra az emberekhez. Most ott a birodalmuk, a városi új pártház alagsorában. Tágas folyosókról nyíló, szépen képzett szobákban, polcokkal irányított könyvutcákban. Nem is csak könyvkiadó ez, hanem szellemi központ, támpontot keresőknek. És ebben a már-már ünnepi csendben, váratlanul, felberreg a telefon. Erőszakosan, sürgetően ... Molnár- né, a kagyló után nyúl, hosz- szan hallgatja a hívót. Bólogat, a megértését jellezve. — Egy kis türelem, megnézem. Ha tudok, feltétlenül segítek... Valaki vizsgára készül és ahhoz keres irodalmat. A ki- rendeltségen nem található a könyv. Molnárné újabb türelmet kér és a másik telefonon végigérdeklődi az egész város könyvtárait. Ismerősként beszél velük. De, nincs. Az előbb még a munkájáról derűsen beszélő asz- szony arca elkomorodik. Láthatólag bántja, hogy nem segíthet. A hangja is megkeseredik, amikor a hívóhoz szól. — Nagyon sajnálom, hogy nem segíthetek azonnal. De, ígérem, beszerzem néhány napon belül... Azt mondták a kirendeltséggel kapcsolatban lévő könyvterjesztők, hogy, ha Marika megígér valamit, akkor azt teljesíti is. Valamikor egy kis szobácskábán kezdte néhány tucat kötettel, ma évente közel négymillió forint értékű szellemi terméket továbbítanak az olvasókhoz. Földesi László, a kirendeltség vezetője, távol volt. Addig Molnár Pálné irányítja a könyvkiadót. De, ezt is a tőle megszokott természetességgel és a munkatársaival való nagyon egészséges együttműködéssel. Azt tartják róla, hogy inkább politikai munkatárs, mintsem kereskedő, ő pedig azt vallja: — Itt mindkettőre szükségünk van... D Ari in úgy igaz> hogy • politikai tevékenység azt a hatszáz embert biztatni, a könyvek fontossági sorrendjéről eligazítani, akik az üzemekben, hivatalokban, intézményekben árusítják a kiadványokat. Ráébreszteni őket, hogy nem csupán könyvárusok, hanem a politikát, a könyvek terjesztésével támogató emberek. A műveltség állandó közvetítői. Időközönként ott van közöttük Molnár Pálné, aztán sor kerül arra is, hogy együtt, valamennyien találkoznak a dolgok megbeszélésén. Felragyogott az arca, amikor erre emlékezett: — Ezek hasznos munkatársi találkozások... Molnár Pálné a kirendeltség közel három évtizedes hűséges szolgálója. Honnan szerény szorgalmassága? Az apjára, a fiatalon meghalt bányászra emlékszik. Aztán a családjának tagjaira, akik munkájuk tisztességes végzői valahányan. Úgy igaz, akinek munkahelyén szíve diktálja kötelességének becsületes ellátását, annak otthonában is jelen van az emberi boldogság? Marika a kérdésre mélyen gondolkodik. Keresi azt a szót. amellyel kifejezhetné a családi boldogságot. Képzeletében biztosan felötlik a városszél, fenyvestől övezett, hirtelen völgyében a családi ház. A virágoskert. Az unokák, az örökké mozgó, magát már felnőttnek tudó fiúcska, Derű, a még karon- ülő kislány, Brigitta. És ott a tőszomszédságban élő fiatalok. Aztán a férj, aki szelhető barát, hűséges élettárs, minden. Ezek az övéi, Tőzsér Marikáé. Nem is igen tud szólni, csak az öröm könnyeivel birkózik, ha eszébe jutnak! C ' érdemes élni. “Z6IT Nekem ez a boldogság ... De, megint a telefon. Már nincs helye az elérzékenyü« lésnek. A munka ilyen. Bobál Gyula