Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-30 / 152. szám

* Hétfői magazin«. Hétfői magazin * Hétfői magazin * Ismerőstől Ismerősig Kőműves — dobvevővel Véget ért a pedagógus-természetjárók találkozója Túrázva tanítani... Ki ne ismerné népszerű köl­tőnket, Sírnom Istvánt, aki szép verseivel méltán vívta ki a közönség és a kritika elisme­rését. Neve nem éppen fizikai munkásra utal, ezért is fi­gyeltem fel. amikor Simon István kőműves bemutatko- EOtt. — Szinte mindig megkér­dezik tőlem, hogy hozzátar­tozója vagyok-e a költőnek — »mondta —, de csak névroko­nok vagyunk. Verseit azonban nagyon szeretem. Mindig von­zódtam az irodalomhoz, so­káig magyar szakos tanár akartam lenni. — Hogyan döntött mégis az építőipar mellett? — Szüléimén akartam mi­nél előbb anyagilag segíteni, így hiába volt a nyolcadikos bizonyítványomban csupa négyes, ötös, a salgótarjáni 211. Számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetbe jelentkez­tem. Azt nem mondhatom, hogy kényszerűségből, mert nagyon tetszett a kőművesek munkája is. Lakott az utcánk­ban egy idős mester, ő bi­zonygatta sokszor, hogy ez a legszebb szakma, mert az em­ber rögtön megnézheti sa­ját munkáját. Igaza van, én is nagyon szeretem, hogy bár­mihez fogok, rögtön megvan a látszata. Bár az utóbbi idő­ben nehezebben megy a va­kolás, a karom miatt. — Mi történt? — Néhány évvel ezelőtt le­estem a tetőről. Eltört- a kö­nyököm és nem forrt össze rendesen a mai napig sem, pedig nekünk, kőművesek­Balassaqyarntal ZsántbéUon 1 Balassagyarmat mutatkozott be a hét végén Zsámbékon, a Zsámbéki szombat elnevezésű Borozaitban. A negyedik alka­lommal megrendezett prog­ramban eddig a Nyírség, Haj­dúság, Zala és a Rábaköz szervezett reprezamtatív bemu­tatót. A palóc várost mindenek­előtt képzőművészei képvisel­ték Zsámbékon, hisz’ szomba­ton kiállítás nyílt Farkas And­rás, Réti Zoltán, Szederkényi Attila, Csernniczky Zoltán, Pénzes Géza, Nagy Márta, Lengyel Péter, Karmann Já­nos és Csikasz István műve­iből. Bemutatkozott a Mik­száth Kálmán Művelődési Központ hímző-, nemezeié-, fa­faragó-, tűzzománc- és perzsá­ik eszi tő-szakköre is. Délben pa­lóc .ételbemutató volt a Nya­kast egy étteremben, délután játszóház „balassagyarmati módra”, néptánc bemutató a Palóc együttes közreműködé­sével, reneszánsz esküvő a családi intézet előadásában és Zsámbék—Balassagyarmat fut­ballmérkőzés. nek, mind a két kezünkre szükségünk van. Egyikben az ügyesség, másikban az erő. — Hány házat épített? — Nem tudnám megmon­dani pontosan. Nagyon so­kat. 1971-től ’77-ig az egész salgótarjáni Kemerovo-la- kótelepen, aztán a Besztercén is dolgoztam. Az utóbbi idő­ben inkább középületek kö­vetkeztek. Sohasem törek­szem gyors, kapkodó munká­ra. Szerintem még mindigaz a jobb, ha a mennyiség in­kább kevesebb, de nem megy a minőség rovására. Abból soha nem lehet baj. Szeren­csére vezetőink is így gondol­ják. Ez meglátszik akkor is, ha valamilyen precíz munkát kell elvégezni, mindig a ml Ságvári Endre Szocialista Brigádunkat kérik meg rá. Jó az összhang közöttünk, szeretünk együtt dolgozni, Nyitnak a nyári egyetemek, a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat természet-, műszaki és társadalomtudo­mányi, valamint művészeti kurzusai. Miként Nádor György, a TIT nyári egyete­mi tanácsának elnöke az MTI munkatársának elmondta; a társulat az idén is lehetőséget kínál arra. hogy hazai és kül­földi szakemberek, s más ér­deklődők megismerjék or­szágunk történelmét, kultú­ráját, művészeti értékeit, ha­gyományait, gazdasági, tár­sadalmi fejlődésének útját. Az előadássorozatok hallgatói zenei, művelődési és más programokon, kiránduláso­kon is részt vesznek, így a néhány hetes rendezvénye­ken nemcsak ismereteket sze­rezhetnek, hanem pihenhet­nek, szórakozhatnak, baráti kapcsolatokat is kialakíthat­nak. A 22 nyári egyetemen az idén is több ezren gyarapít­ják tudásukat, tájékozódnak majd. Számosán részesülnek a és mindannyian állandóan to­vábbképezzük magunkat. — Nemrég szerezte meg a technikusi oklevelet. Jelent ez valami pluszt a munkájában? — A technikusi vizsgán Könnyű Csaba a minisztéri­umból azt mondta, hogy a technikus az építkezés lelke. Azt is tudnia kell, hogy mi a feladata az igazgatónak és azt is, mivel foglalkozik a segéd­munkás. Szívesen tanultam, mindig szerettem új ismerete­ket szerezni. A bizonyítvá­nyommal is ugyanúgy építek mint eddig, legfeljebb job­ban látom az építkezések hát­térmunkáit is. — Van saját háza? — Igen, de azt nem én épí­tettem. Igaz, teljesen átalakí­tottam, mert ahogyan meg­vettük, úgy nem tetszett. Még most sem az igazi, de már lehet benne lakni. — Mit csinál szabad idejé­ben? — Zenélek, van egy lagzis együttesünk, annak vagyok a dobosa, majdnem minden hé­ten megyek lakodalomba. Biz­tos furcsán hangzik, hogy va­laki ;,fizikai” létére zenél, ugyanakkor érdekli az iroda­lom és a történelem, de a mi családunknak szinte minden tagja nyitott volt a világ dol­gai felé. Édesanyám például gyönyörűen tudott festeni. Sokan őt hívták el a mester­emberek helyett, mert olyan szépen hengerelte a szoba fa­lát. Tiszteletére szeretnék egy szobafestőről olvasni mához egy hétre. Vankó Magdolna közreműködő Intézmények adta ösztöndíjakban. Nyári egyetem működik többek között Debrecenben, Esztergomban, Budapesten, Egerben, Sopronban, Nyír­egyházán, Zalaegerszegen és Salgótarjánban is. A nógrádi megyeszékhelyen július 1* én nyitja meg kapuját a nem­zetközi ifjúsági egyetem, amelynek izgalmas alaptémája ezúttal a jövő technikája és és ifjúság. Várhatóan száz­ötven résztvevője lesz a sal­gótarjáni tábornak, ennek fe­le külföldről érkezik. De nem csak a hallgatóság soraiban, találhatunk majd külföldie­ket, az előadók között is találunk majd japán, NSZK, szovjet, bolgár és csehszlovák szakembereket. A tanfolyamok előadói egyébként a tudományágak tekintélyes képviselői — köz­tük egyetemi tanárok, aka­démikusok —, akiknek köz­reműködése is meghatározza a kurzusok színvonalát. Vannak, akik csak beszél­nek a gyerekeidnek a termé­szet szépségeiről, s vannak, akik maguk is bakancsot húznak, órákon át róják a hegyeket. Nos, az elmúlt hét végén három napon át me­gyénk adott otthont a pedagó­gus-természetbarátok 27. or­szágos találkozójának, amely­re az ország minden részéből érkeztek tanárok, tanítók, óvónők. Azt hiszem, remek hangu­latú találkozót sikerült „ösz- szehoznunk” — magyarázza az egyik házigazda, Vidomusz Béla, a Pedagógusok Szak- szervezete Nógrád Megyei Bi­zottságának spartfelelőse, aki éppen a szlovákiai kiránduló­csoportot terelgeti induláshoz. — Több célt is kitűztünk ma­gunk elé, egyrészt megyénk történelmi, természeti neve­zetességeivel ismertettük meg a pedagógusokat, azzal a nem titkolt céllal, hogy majdan el­hozzák diákjaikat, gyerekeit újra. Aztán, úgy gondolom, jó alkalom kínálkozott a résztvevőknek az ismerkedés­re, eszmecserére, kapcsolat- teremtésre, harmadrészt pedig; a kemény tanítási hónapok után valamennyiüknek jól jött egy kis kikapcsolódás. Amíg a buszra kászálódnak a kirándulók három Pest me­gyei pedagógussal váltunk né­hány szót. Pintér Erzsébet Monorról, Hideg Ilona, a me­gyei pedagógusbizottságtól, Földvárszki Zsuzsa pedig a pilisi általános iskolából ér­kezett. Még valamennyien ér­zik a tegnapi tíz kilométeres ágasvári túra hatását, ám az Izomláz ellenére, rövidesen újra útra kelnek. — Sok kritika éri manapság a diákokat, mert nem szeret­nek túrázni, táborozni, ide­genkednek a természettől... — folytatnám még, de szinte egyszerre vágnak közbe: — Nem igaz! Igenis, a gye­rekek szívesen jelentkeznek a túrákra, s kérik-szeretik, föltéve, ha akad rátermett és természetkedvelő pedagógus, aki nem sajnálja az energiát és az időt egy-egv kirándulás megszervezésére. Sokszor ezen múlik minden. — Aztán a költségeken, merthogy jócskán megnőttek. 'I-----------------------------------------­I ndok — Meg tudná magyaráz­ni, miért késik el rendsze­resen a munkából, Hop­kins? — támad rá beosz­tottjára a főnök. — De ne blöfföljön! — Hát persze, sír! Az előcsarnokban a liften van egy kis táblácska: „Csak tiz ember számára’’. Tudja, mennyit kell várni regge­lenként a tizedik utasra? 4-----------------------------------------t. S algótarjánban Is Nyílnak a TIT nyári egyetemei Juliska néni betöltötte a hetvenedik esztendejét. Taní­tónő volt világéletében egy közepes nagyságú alföldi fa­luban. Ugyanabban a hattan- erös iskolában volt a férje az iskolaigazgató. Soha vem él­tek valami nagy jómódban, de hiányt sem szenvedtek. A sors különös kegyetlensége folytán nekik, akik mind a ketten annyira szerették a gyereke­ket. saját gyermekük soha nem lehetett. Örökbe fogadni nem akartak, hiszen mindig volt olyan gyerek a kis tanítvá­nyok közül, aki a többinél Juliska néni inkább szorult gyámolításra nemcsak az oktatást, a földi javakat, hanem a szívbéli sze- retetet illetően is. Juliska néni tíz éve özvegy. Nem magányos, mert szinte az egész falu tanítványa volt valamikor, nincs nap, hogy többen is rá ne nyitnák az aj­tót. Juliska néni most mégis „felszámol”. Hogy mit számol fel? Hát a „kincseit”. S. hogy mik a kincsei? Százéves szúette menyasz- szonyláda. cserépköcsögök, -tá­lak, egykori fából készült vaj- köpülőic, térítők, szőnyegek, könyvek, bútorok. Juliska néni nem árusít, ha­nem ad. Elhívja szívének kedves fia­tal rokonait, egykori tanítvá­nyait, és sorra megkérdi: mi felszámol” az, amire szükségük lenne vagy mi az, amit igazán szí­vesen megőriznének tőle em­lékbe. Azt mondja, ö nem akarja, hogy egy élet kedves darabjait szemétre hányják, egy ószeresnek kilóra elad­ják. ö tudni szeretné még életében, ki őrzi majd nagy­anyjától örökölt, ma is járó falióráját, szép habán kerá­miatálját, kétlyukú köcsögét, vörösréz tésztaszűrőjét. Hívja az utódokat, a fiatal kollégákat is. Es ők is a lajst­romba kerülnek. Mert Julis­ka néni nem szívesen válna meg életében kedves darab­jaitól, így hát lajstromot ve­zet arról, hogy ha majd egy­szer lehunyja a szemét, akkor ki mit őriz majd meg belőle. Mert ö úgy érzi, kedves tár­gyai annyira hozzánőttek, hogy azok életének, önmagá­nak is darabjai. Nem értékekről van szó. Senki sem fogja kívánni Ju­liska néni halálát egy hímzett párnáért, de biztos, hogy aki­vel megbeszélte a dolgot, az kedves emlékként, szeretettel őrzi majd. ami neki jutott a „kincsekből”. Most, hogy már végére jár a „kiárusításnak”, elment a tanácshoz is, hogy írják alá, hitelesítsék a lajstromát, te­kintsék hivatalos végrendelet­nek. És záradékul azt is hoz­záírta: szép, rendben tartott, takaros kis házacskája legyen az iskoláé, legyen az úttörő- csapat otthona. Nem, félreértés ne essék, Juliska néni egészséges, igazán nem vágyik a másvilágra, csak hát szereti még időben elren­dezni a dolgait. 8. M. Merre vezet az út? — a keres égi túra résztvevőinek egy csoportja térképnézőben. — Sajnos, a szállás, az uta­zás, s az étkezés költségei je­lentősen emelkedtek az elmúlt években, így a vékony pénz- tórcájú szülők alaposan meg­gondolják, milyen útra en­gedjék el gyermekeiket. Tehát, nagyobb felelősséggel és kö­rültekintéssel kell a pedagó­gusnak megszervezni egy-egy utat, s ehhez sok jó ötletet kaptunk ezen a találkozón. Nemcsak tanárok, tanítók, hanem óvónők is itt vannak a rendezvényen. Hogy milyen élményei lesznek a cseme­téknek a természetről, nos ez az óvodában részben eldől. — Nagy hangsúlyt fekte­tünk a természet megismeré­sére, a környezet ápolására, megóvására a nevelő munká­ban — mondják a miskolci óvónők Weiling Olga és Ma­kár Bamabásné —, de leg­alább ilyen fontos, mit kap a gyerek otthon, a családban? Lényeges, hogy összhangban legyen az óvodai és a családi nevelés, mi például gyakran rendezünk közös túrákat, ki­rándulásokat. A találkozó rövid értéke­lésére a rendezőbizottság el­nökhelyettesét Bátorfi ,T ózse- fet, a Pedagógusok Szakszer­vezete központi vezetőségé­nek főmunkatársát kértük meg; — Annak idején, alig száz fővel indult ez az esemény, itt Salgótarjánban már há­romszázan vagyunk, megnőtt hát az érdeklődés a termé­szetjárás iránt. Nógrád megye minden lehetőséget megadott ahhoz, hogy hasznos és ered­ményes legyein ez a találko­zó. Abban bízzunk, hogy aa itteni tapasztalatok, majd ka­matozódnak a mindennapi ne­velő munkában, a gyermekek természettel való kapcsolatá­ban, az egészséges életmód­ban. A háromnapos rendezvényi sorozat záróakkordjára va­sárnap este került sor Salgó- tarjánban, ahol összegezték a tapasztalatokat. Ma reggel pe­dig útra kelnek a találkozó résztvevői, azzal búcsúzva egymástól, hogy jövőre Szé­kesfehérvárott találkoznak. Ám, addig még sok-sok ki­rándulócsoportot kalauzolnak hazánk szép tájain. (ta-) A Sugovicától az Amazonasig Nem mindennapi túrara in­dul a nyáron a bajai Eltér Károly: három barátja — Tail János operator, Hölgye László tanár és Cseri Rezső újság­író — társaságában négyezer kilométert tesz meg egy indi­án kenuban a világ leghosz- szabb folyóján, az Amazona- son. A több nyelven beszélő, szellemi szabadfoglalkozású fi­atalember — aki korábban trópusi parazitológusként dol­gozott' — a Sugovica partjá­ról gyalogszerrel világgá in­dult szabólegény, Jelky And­rás példáját kétszáz év múl­tón követve választotta furcsa foglalkozását:, hivatásos világ­utazónak vallja magát. Ez idáig a Közel- és Távol-Keleten; valamint Amerikában járt, többnyire alkalmi járműveket* utazva. Első útjaihoz külön­munkákkal teremtette meg az anyagi feltételeket, de kalan­dos vállalkozása ma már nye­reséges. Az utazások során áH latokat gyűjt a természettu­dományi múzeumnak, fotókat készít, a szerzett tapasztala­tokról ismeretterjesztő, nép-J szerűsítő cikkekben számol be; valamint élménybeszámolókat; földrajzi előadásokat tart. A dél-amerikai vízi út —« amelynek legfőbb célja a tö­redék indián népcsoportok vizsgálata — előreláthatólag mintegy féléves lesz. Agria játékszín Elkészült az Agria játék­szín programja, és megkez­dődtek a helyszíni próbák. Eger nyári színháza az idén két helyen, két bemutatóval várja a közönséget. A líceum barokk udvarán felállított sza­badtéri színpadon Shakes­peare Szentivánéji álom című ötfelvonásos játékét láthatják esténként a nyári színház ked­velői. A főbb szerepekben az ország különböző színházaiból szerződtetett művészek lépnek színpadra, a rendező Csizma­dia Tibor. A bemutató július 12-én lesz, ezt követően pedig további kilenc alkalommal adják elő a darabot. A másik színhely a városi népkert, itt délelőttönként nyugatnémet szerző. Tankred Dorst' Amálka című mesejá­tékát adják elő Jeney István rendezésében.----A 5 " NÓGRÁD — 1986, június 30.> hétfő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents