Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-28 / 151. szám
Pályamódosítók 2. Átállítják a „wáltökaf 99 ' Nem mindennapi esetet volt tehát kénytelen megemészteni a Délia Harisnyagyár. A „lány” eladása az egész hazai közvéleményben nagy port vert fel —, ami egyben gazdasági állapotunkról is meggyőző Jelzés volt. Mozgalmasabb, alkamazkodóbb gazdaságban ugyanis aligha válhatott volna szenzációvá a Délia pályamódosítása. A leányvállalatnál azóta le" higgad'tak a kedélyek, ám ez a nyugalom még nagyon is törékeny. Elég egy kósza hír, melyet a bányavárosban, a piacon, a fodrásznál elkapnak az asszonyok, s máris újra fodrozódni kezd az elsimult felszín. Mégis — az itt dolgozók mostani hangulatát össze sem lehet hasonlítani a néhány hónappal ezelőttivel. A váltók átállítása sok tenni- és tanulnivalóval jár, nem ér rá senki a történteken rágódni. Megnyugtató az is, hogy mind többet tudnak jövőjükről, hiszen — bizonyára okulva a fél évvel ezelőttiekből — most nagy gonddal, aprólékosan tájékoztatják őket a tervekről reményekről. •Pletykálkodás, egymás her- gelése helyett szorgosan, kiegyensúlyozottan dolgoznak az asszonyok. Az első félévre esedékes 20 millió forintos nyereségből már négy hónap alatt 13 és fél millió forintra tettek szert. Pedig a harisnyagyártáson kívül egyéb gondjuk is van. — Megkezdtük a felkészülést a női ruha gyártására — mondja Kékesi Sándor, a leányvállalat igazgatója. — Hatvannégy szakmunkásunk februárban hozzálátott az új szakma elméleti alapjainak elsajátításához, ma pedig már a gyakorlatot tanulják. S nem is akármilyen körülmények között. Az új gazda, a ruhagyár nemcsak a gyártószalagokat szereli fel a legjobb, vadonatúj gépekkel, nemcsak kiváló szervezőket kért fel az átállás lebonyolítására, hanem arról is gondoskodott, hogy a frissiben berendezett tanműhelyben nagyszerű varrógépeken tanulhassanak az asszonyok. — Stopmotoros gyorsgépeink vannak — közli Liska Györgyné művezető, aki a többiekkel együtt most tart a gyakorlati felkészülés dereAsszonyok s gépek mellett kán. — Heti két napon szoknyákat varrunk a tanműhelyben, egyébként pedig harisnyát csinálunk, ötven órai szoknyakészítés után egyébként már nem is olyan borzasztó az új munka! Iparkodásból már eddig is jelesre vizsgáztak. Veres lm* réné blokkvezető bevallja, hogy a tanműhelyben töltött első fél órában rendre kipirosodik az izgalomtól. Vajon, hogy megy egy hét kihagyás után a varrás? Nem kell-e szégyenkeznie a többiek előtt? Lehet, hogy mások ügyesebbek...? — Engem a legkevésbé sem érdekel, hogy mások hogy haladnak — tudatja meggyőző határozottsággal Válay Istvánná összeállító varró. — Megcsinálom a kiadott munkát, utána apróra átnézem, s ha nem tetszik, már bontom is. A bontás szóra a három asr Bzomy egyszerre kacag fel: — A varrás feli ejtéséből akár vizsgázhatnánk is. Bontani már úgy tudunk, de úgy...! Nemcsak a kezük bánik egyre ügyesebben a géppel, hanem szemük is mind kritiku* sabbá válik. Az üzletben vásárolt ruhát is a tőlük megkövetelt szigorúsággal vtzitál- ják. No, hiszen, szép munka! — fedezik fel nem egyszer a hibát. — Velünk ezt már kibon tatnák! Kelemen Imrémé oktatási előadó és Balázs Ottóné személyzetis elégedett az új szakma megtanulásának tempójával. Szakmunkásavató ünnepélyes külsőségek között avatták fel a 211. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet Ifjú szakmunkásait tegnap Salgótarjánban, a József Attila Város:-Megyei Művelődést Központ színhuiter- mében. A sikeres szakmunkásvizsgát tett ' tanulókat » művelődési központ versmondó kőre műsorral köszöntötte az alkalomból majd pedig dr. Balogh Miklós, Salgótarján Város Tanácsának elnökh«lv«ttese mondott ünnepi beszédet Ezt követően az Iskola vezetői kiosztották a szakmunkás-bizonyftányokat. Az 1985—86. tanévben 281 tanuló szerzett képesítést a salgótarjáni modern szakmunkásképző intézetben, az ifjú szakemberek mintegy 30 szakmát képviselnek. A fontos mozzanat után Balogh László, a Vegyépszer Salgótarjáni Gyárának igazgatója köszöntötte a fiatalokat a munkáltató vállalatok, üzemek nevében. Az ünnepeltek részéről, Kiss Nobert, ifjú esztergályos köszönte meg az útra bocsátó kedves szavakat, a fiatal szakmunkáiéi nevében. — Láttam, hogy már az első néhány foglalkozás után megjön az önbizalmuk — mondja Balázsné. — Rájöttek, ezt igenis meg lehet tanulni, sok mindent eleve tudnak belőle. Hiszen eddig sem csákányt forgattak, hanem finom munkát végeztek! — Telje® nyugalom itt akkor lesz csak, ha mindenki megkapja a pontos munkakörét — teszi hozzá Kelemenné. — Ma még csak annyit tudnak, hogy női ruhát kell varrni, de egyetlen aljon is sokféle a művelet. A hangulat egyre bizakodóbb. Nem kevéssé erősítette a dolgozók önbizalmát az is, hogy a valamennyiükre kiterjesztett alkalmassági vizsgán mindannyian sikerrel átestek. Ujjaik könnyűnek, fürgének bizonyultak, mert igaz ugyan, hogy egészen más a harisnya és a ruha készítése, mégis sok a rokonvonás köztük. A svájci—magyar szervező vállalat angol szakemberének véleményére meg egyenesen büszkék Peter Davis úr ugyanis első próbálkozásaikat figyelve ezt mondta: — Az itteni munkások kézügyessége sokkal jobb, mint a ruhaipari átlag. Márpedig, ha ex valóban így van, az új szakmával még otthon is sokra vihetik. Né* hányan máris nekifogtak a család ruhatárának bővítéséhez, alakítgatásához. Olcsó kelméket vásárolnak —, ha elrontják, nem nagy kár, ha sikerül, tiszta haszon. A mai árak mellett egy ügyesen var- rogató asszony főnyeremény a családban! — Minket ebben a dologban nem sokat kérdeztek, választási lehetőségünk nem volt — így az igazgató. — De ha már így esett, ennek a vállalkozásnak sikerülnie kell. Ez a gárda mindig élenjáró volt a harisnyagyártásban. Az asszonyok tudnak, szeretnek és akarnak dolgozni. Tudjuk, hogy bíznak bennünk, s mi magunk is bízunk a sikerben. Ez a kollektíva nem fog csalódást okozni! Szendi Márta (Vége) Szervezeti változások nyomán — eredményesebb munka A politikai oktatás tapasztalatai a Balassagyarmati Kábelgyárban Összevont taggyűlésen értékelték a politikai oktatás esztendős tapasztalatait Balassagyarmaton a kábelgyárban. Az elmúlt oktartási évben, a XIII. kongresszus dokumentumait dolgozták fel az alapszervezetek. Milyen következtetéseket vontak le, milyen tennivalókat látnak maguk előtt a gyár négy alapszervezetében dolgozó kommunisták? Erről beszélgettünk Patterman Jánossal, a pártvezetőség titkárával. — A XIII. kongresszus határozatainak feldolgozása adott-e új feladatot a politikai oktatás előkészítésében, folyamatában? — Mindenképpen, hiszen az volt az alapvető célunk, hogy mindenekelőtt a száznál valamivel több párttagunk, de a pártonkívüiliek is ismerjék és egyformán jól értsék a kongresszusi dokumentumok lényegét, ezek szellemében dolgozzanak. Ezért új formák bevezetésére, új módszerek alkalmazására törekedünk. A gyári pártvezetőség úgy látta — és ezzel egyetértettek az alap- szervezeti vezetőségek is —, nem kellene feltétlenül ragaszkodnunk a korábbi szervezeti rendhez. Az egy alapszervezet, egy oktatási csoport korábbi gyakorlatát feladva, a négy helyett hat csoport kezdte el a munkát. Egy-egy csoportban olyan pártonkívüliék jöttek össze, akiknek felkészültsége, érdeklődése csaknem azonos volt. Már az első foglalkozásokon tapasztaltuk, hogy a szervezeti változások tulajdonképpen a tartalmi munkát javítják. Korszerűbb pedagógiai módszereket alkalmaztak propagandistáink és jól hasznosították munkájuk során a videotechnika kínálta lehetőségeket is. Ügy látjuk, hogy mindezék érdekesebbé tették a foglalkozásokat. A résztvevőik 80—90 százaléka rendszeresen eljárt az öszejöveteüek- re, s közöttük alig-alig akadt olyan, aki ne nyitotta volna szóra a száját. Ezt azért tartom fontosnak, mert a hallgatók jó háromnegyede mun- kásemfoer volt* akik három műszakban dolgoznak a gyárban. A tanfolyamok tapasztalatai közé tartozik többek között az is, hogy csiszolódott a párttagok vitakultúrája. Ez jól mérhető az alapszerveze- tek különböző rendezvényein és a gyári fórumokon. Kertelés nélkül, de kulturáltan mondtak véleményt fejlődésünk ellentmondásairól, agyári tennivalókról, napi sikereinkről és idsebb-nagyobb kudarcainkról is. — Hogyan összegezték, melyek voltak azok a kérdések, amelyek a legélénkebb vitát, a leghasznosabb beszélgetéseket váltották ki? — Sokmindenről sző esett ezeken a beszélgetéseken. A nemzetközi helyzet feszültségei, a Szovjetunió és a szocialista országok leszerelési javaslatai, az ideológiai munka. a párt helyzete, a pártáiét demokratizmusa éppúgy helyet kaptak, mint a nagyüzemi munkások élet- és munkakörülményei. A legtöbb szó természetesen a gazdaságpolitikai célkitűzések teljesítéséről, az ebből adódó konkrét, helyi tennivalókról, az ehhez szükséges feltételek biztosításáról esett. A munka minősége, az exporttervek teljesítése különösen élénk vitát váltott ki. Ezt én egészen természetesnek tartom egy olyan nagyüzemben, ahol az elmúlt öt év alatt a termelési érték több mint fele exportra került. Ami a minőségi követelmények egységes értelmezését, a tervszerű, a, fegyelmezett munkát illeti, talán sikerült valamelyest előbbre jutnunk. Mindegyik tanfolyamunkon egyetértettek abban, hogy termelni csak kiváló minőségben lehet. Ma már nem jutunk messzire azzal a szemlélettel, hogy tőkésexportra kiváló minőségű szabadvezeték kell, de a szocialista országokba induló szállítmányoknál esetleg engedhetünk valamelyest a szigorból, belföldre pedig minden termék jó. Látják azt is, hogy a pontos munkához megfelelő technika szükséges, és hozzáértő emberek. Erre fel kell készíteni a gyár munkásgárdáját, a vezetőket. Nem állítom* hogy ez a folyamat nálunk már befejeződött. Azt azért nem tartom rossz jelnek, hogy van piacunk és, hogy termékeink jután minőségi kifogást alig-alig kapunk. A folyamatos munka feltételeinek biztosítását igen fontosnak tartják a párttagok a sikeres gyári tevékenység, a maguk jövedelme szempontjából is. Ezért azoknak a vezetőknek van igazán tekintélyük, akik ennék szellemében teszik dolgukat, elismerik a jó munkát, a munkást, s következetesen felelősségre vonják a fegyelmezetlen embereket. Azt azért többen is szóvá tették, hogy az eredményes export nem csupán az üzemeken múlik. A szabályozók nem ösztönzik igazán a vállalatok exporttevékenységét, így végső soron az egyensúlyi helyzetünk javítását. Jobban végig kellene gondolni, hogy a szabályozók ösztönző hatásával hogvan élhetnének hatékonyabban az üzemek. Az oktatásban gyűjtött tapasztalatainkat igyekszünk hasznosítani a politikai munkában. A munkások helyzetét, élet- és munkakörülményeit június első napjaiban összevont taggyűlésen vitattuk meg. A beszámolóban és a vitában egyformán építettünk a párttagok és pártonkívüliék véleményére, javaslataira, amelyeket a kongresszusi dokumentumok vitája során szereztünk. Azt ajánlottuk az alapszervezeteknek, hasonlóképpen tegyék ezt meg min-' denütt. A szabadvezeték -üzemben már meg volt a taggyűlés, tartalmas, jó beszélgetést tudnak maguk mögött a kommunisták. Hatása az üzemben is érezhető. Szélsőségek nélkül ítélték meg helyzetüket a gyárban. Jövedelmük, életkörülményeik alakulását összefüggésbe hozták az általuk végzett munka hatékonyságával. Nem lebecsülve mások tevékenységét, többen is elmondották: a jövedelmeket jobban összhangba lehetne hozni a végzett munka társadalmi hasznával. Ä gyárban a dolgozók mintegy fele a környező településekről jár Balassagyarmatra. A1 vita során érzékeltük azt is,' hogy az ipari és a mezőgazdasági dolgozók közötti, korábbi feszültség, amelyeket nálunk elsősorban a jövedelmi viszonyokban meglevő különbségek okoztak, sokat ol* dódott... i — A kongresszusi dokumentumunk feldolgozása, ' a határozat összevetése a gyakorlattal nem kis feladatot rótt a propagandistákra..! — így igaz... Szerencsére felkészült, nagy tapasztalattal rendelkező propagandistákra bíztuk — bízhattuk — mind a hat csoportot. Többségük a pártmunkában is megpróbálta már tudását, tapasztalatait. Igen hasznosak voltak száJ rmikna azok az ismeretek, információk, amelyeket a meJ gyei előkészítőn gyűjtöttek.' S mi is igyekeztünk ellátni őket kellő gyári információval. — Végűi is milyen következtetéseket vontak le a politikai munka számára a pártoktatási év tapasztalataiból? — Többek között azt, hogy a megalapozott, az őszinte véleménycsere a párttagsággal, az embereket foglalkoztató kérdések felvállalása, a demokratikus légkör jól szolgálják a pártegység folyamatos erősítését, megújulását! Ezért mindenképpen szükségesnek tartjuk, hogy a mostani tapasztalatokat a pártJ alapszervezetek, a pártvezeJ tőség is hasznosítsák a politic kai munka gyakorlatában, a pártélet élénkítésében, a párttagok felkészítésében, neveié! seben, a következő oktatási év előkészítésében. S úgy gondolom, e tekintetben a pártvezetőségnek éppúgy van tennivalója, mint a négy alapszervezetnek, a pártcso! portóiknak, és személy szerint valamennyi gyári kommunistának. V. G. ' Július 1-től változások az ingatlanszerzési eljárásban Az illetékről szóló törvény 1936. július 1-jei hatályba lépégével módosul — egyszerűsödik — az ingatlanok tulajdonjogának megszerzésével kapcsolatos földhivatali* és illetékhivatali eljárás. A változás lényege a következő: ezentúl az ingatlantulajdon jogával összefüggő szerződés alapján az ingatlannyilvántartási bejegyzést egységesen, az ingatlan fekvése szerint illetékes földhivataltól kell kérni. A kérelem benyújtásával az érdekelt egyidejűleg eleget tesz annak a kötelezettségének is, hogy a szerződést az illetékhivatalnak be kell mutatnia, az illeték kiszabása céljából. A földhivatalhoz benyújtott szerződéseket a jövőben tehát nem kell az illetékhivatalnál külön bemutatni, A bejegyzés iránti kérelmet továbbra is a szerződés keltétől, vagy, ha ahhoz más hatóság — például gyámhatóság, építésügyi hatóság — előzetes jóváhagyása szükséges, a jóváhagyástól számított •30 napon belül kell a földhivatalhoz benyújtani. Ha pedig a szerződéshez más személy, (például az elővásárlásra jogOLSult tulajdonostárs) nyilatkozata is szükséges, a 30 napos határidő a nyilatkozat keltével kezdődik. A földhivatalhoz benyújtandó írásbeli kérelemben elegendő feltüntetni a kért bejegyzést, továbbá azt, hogy a bejegyzést kinek a javára és melyik ingatlanra kérik. Ha a szerződés az érdekeltek személyi számát nem tartalmazza. a kérelemben ezt is közölni kell pótlólag a földhivatallal. A földhivatal a bejegyzést a jövőben is csak akkor teljesíti, ha az érdekeltek a szerződést és mindazokat az okiratokat, esetleges vázrajzokat is bemutatják, amelyeket az egyes bejegyzésekhez a jogszabályok előírnak. Ezek közül különösen foptos a tulajdonszerzési jogosultság igazolása. (Telek-, lakás- és üdülő-tuiajdonszerzós esetén a tanács illetékes szakigazgatási szerve által záradékolt nyilatkozat.) A bejegyzéshez adott esetben szükséges engedélyekről, jóváhagyásokról, nyilatkozatokról stb., a földhivatalok készséggel adnak felvilágosítást! Szükség esetén a kérelmezőt a hiányok pótlására írásban is felhívják. Az ingatlanszerzési ügyek további lényeges egyszerűsítését jelenti, hogy július 1-je után a tulajdonjog és más jogok ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének nem előfeltétele az úgynevezett vagyonszerzési illeték kiszabása és megfizetése. Azoknak az ügvek- nek az iratait. amelyekben vagyonszerzési illeték kiszabására is sor kerülhet, a földhivatal a bejegyzést követően hivatalból — az érdekelt külön kérelme nélkül — megküldi az illetékhivatalnak. Az gondoskodik, szükség szerint, a vagyonszerzés illetékének kiszabásáról, vagy megállapítja, hogy ilyen illetéket nem kell fizetni. Ilyen ügyekben az illetékhivatal egyidejűleg gondoskodik az ingatlan-nyilvántartási bejegyzésért járó eljárási illeték megfizettetéséről is. A bejegyzésről, vagy annak elutasításáról szóló földhivatal li határozat ellen, a földhivatalhoz benyújtott fellebbezésnél. a fellebbezési eljárás illetékét is — az illetékhivatal értesítése alapján — utólag kell megfizetni. A bejegyzés iránti kérelem késedelmes földhivatali benyújtása esetén felemelt eljárási illetéket kell fizetni. NÓGRÁD — 1986. június 28., szombat 3
