Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-25 / 148. szám

A környező települések népviseleti ruhadarabjait készíti rimóci lakásán Pereze Istvánná aki nagy szakértelemmel és kézügyességgel n«gyven éve hímezi és varrja a rimóet, löci, varsányi és hollókői menyecskék főkötőjét, ingvállját, szoknyáját és selyemkendőjét

Mólóban a népművészet d vat.'a?

Márkajel és diploma — izlésrontás ellen

Azt tervezi a Népi Iparművészeti Tanács, hogy minden általa zsűrizett népművészeti tárgyat a jövőben márkajellé! lát el, a kivételesen magas esztétikai színvonalú alkotások pedig diplomát kapnak.

De mi indította erre a [ több mint három évtizedes múltú szakértő testületet?

i , ,

— Ma Magyarországon körülbelül harmincezren foglalkoznak népművészeti tárgyak, a többi között szőttesek, hím- »esek, fafaragások, kerámiák, népi kisbútorok, kékfestő anyagok készítésével — mondja dr. Nagy László, a Népi Iparművészeti Tanács elnöke. — Túlnyomó többségüket a negyvenegy népművészeti, háziipari szövetkezet fogja össze. Ezek a termelőszervezetek kettő-három kivételével _az ország _ jellegzetes népművészetéről híres vidékein, a Sárközben. Baranyában, Mezőkövesd környékén, a Nyírségben, Csongrádban működnek, tagjaik, bedolgozóik pedig elsősorban úgynevezett kivitelezők. Ök évszázados motívumokkal mintegy ipar- azerűen — ám avatott kézzel — készítik a gyönyörű térítőkét, szőnyegeket, babákat, kulacsokat, tányérokat, használati és főleg berendezési tárgyakat. A harmincezres számban azonban benne van a pontosan 692 népi iparművész címmel kitüntetett alkotó és a 92 népművészet mestere is. A Népi Iparművészeti Tanács zsűrije elé évenként tízezer tárgy kerül, s ennek mintegy hatvan százalékát fogadja el a szakemberekből álló bírálóbizottság. Ebből körülbelül 110—120 az „A” kategóriás. a „kivételesen magas esztétikai .. színvonalú” alkotás, amely a mester egyéniségét is magán viseli. A népművészeti boltokban csak zsűrizett tárggyal találkozik a vásárló.

azzal, hogy minden zsűrizett népművészeti tárgy mellé márkajelet, illetve diplomát mellékelünk. Ebben a törekvésünkben messzemenően támogat minket — anyagilag is — a Művelődési Miniszté- um. Külön fejezetet érdemel a magánboltok, a bazárok árukínálata. Éppen a népművészet iránt megnyilvánuló érdeklődés csúcsidőszakával, a 60-as évek végével, a 70-es évek elejével esett egybe a magánkiskereskedelem újbóli felfutása. Az idő tájt az imént vázolt, számottevő népművészeti, háziipari szervezetünk sem volt képes kielégíteni a hazai és a külföldi keresletet, és ezt ismerte fel a magánkiskereskedelem. Sorra nyíltak vidéken és Budapesten az üzletek, és elárasztották az országot a népművészeti giccsel. Mitagadás, konjunktúra lévén, kevéssé figyeltünk fel efre.

— A márkajel tehát támadás a giccs ellen?

— Támadás az ízlésrontás, a lélekmérgezés ellen; késve, de nem későn. Egyébként, hogy tervünkkel mennyire nem vagyunk elkésve, azt jelzi: ma Magyarországon évente mintegy 350 millió forint értékű népművészeti tárgy taláil gazdára az állami és szövetkezeti kereskedelemben. Ezek hitelességét kívánjuk a jövőben megerősíteni a készítő nevét, a készítés, illetve a zsűrizés helyét és idejét fel-- tüntető márkajellel. A diplomás remekek számozottak lesznek, és legfeljebb 500 példányban készülnek; ez bizonyos határokon belül az árukban is tükröződik.

— Mindettől azonban a „népi giccsek” még nem kerülnek le az üzletek pólómról és a „népművészeti” vásárokról sem szorulnak vissza. Mi erről a véleménye a Népi Iparművészeti Tanács elnökének?

— Ez az elmélet. A gyakorlat mást mutat...

— Kétségtelen, meglehetősen tarka a kép, és ez szó szerint is értendő. Sokhelyütt láthatók például a 30-as évek álnépművészetét utánzó, felelevenítő, túlszínezett térítők, blúzok, az igazihoz hasonlító cserépedények, tányérok. De még a némileg színvonalasabb művészeti tárgyakkal is gond van. Gyakran még a zsűri is csak hosszú vi* . ták után tud állást fog’alni, nem várható tehát el sokszor az igényesebb vásárlótól sem, hogv a boltok kínálatában b ziosan kiigazodjék. Ehhez szeretnénk mi segítséget nyújtani, várhatóan az ősztől

— Hitelt érdemlő becslések szerint évente 200 millió forintért vesznek még ma is az emberek népművészetinek vélt, vagy annak kikiáltott fércművet. A népművészeti vásárok kiállítóinak alig 20 —25 százaléka népművész,

népi iparművész, hiába van jogszabály arra, hogy ki vehet részt azokon. A márkajellel a giccs elen harcolhatunk, de tudjuk csupán ezzel, s csak mi magunk csatát nem nyerhetünk. Mindenesetre tovább keressük azokat a lehetőségeket* amelyek révén mind többekhez juthatnak el az igazi értékek, s ilyen lehetőséget látunk a márkajel, a diploma bevezetésében is.

D G.

4 NÖGRÁD — 1936. június 25., szerda

4 kezdő, fiatal szakmunkások fogadásáról

A szakközép- és szakmunkásképző iskolákban végzős tanulók szakmunkás-bizonyítvánnyal a kezükben kezdhetnek hozza egzisztenciájuk alapjainak lerakásához. Ez egyben azt is jelenti, hogy e napokban több ezer fiatal szakmunkás kezdi meg az ország különböző üzemeiben, gyáraiban a tanult szakmák gyakorlását.

A pályakezdő fiatalok életében meghatározó szerepe van az első munkahelynek. Az a fogadtatás, ahogy belép az üzembe, az a tömör tájékoztatás amit ilyenkor adnak a termelési tevékenység főbb jellemzőiről, az élet- és a munkakörülményekről, mindig mély benyomást gyakorol a felnőtté vált ifjúra. Ilyenkor vagy megerősödik korábbi döntésében, hogy jó szakmát választott, vagy a kérdések sokasága halmozódik fel benne és azon töpreng napokon keresztül, hogyan fognak azok rendeződni.

Fontos a jó légkör

Az idős szakmunkásoknak, művezetőknek nagy a felelősségük, hiszen rajtuk múlik milyen munkahelyi légkörben

fogadják a hozzájuk érkező fiatalokat. Milyen segítséget adnak az első és a további lépések megtételéhez. A törzs- gárdatagoknak élettapasztalatuk van, az embereket jól ismerik, ők bizonyíthatják legjobban, hogy a mai fiatalok csaknem mindegyike rendelkezik jó tulajdonságokkal, csak tudni kell azokat megfelelően kifejleszteni, az üzemi közösség és egyéni érdek együttes szolgálatába állítani.

Türelemmel

Ott dolgoznak célszerűen, ahol tapasztalt szakmunkások vállalják a fiatalok patroná- lását. Nagy türelemmel magyarázzák a munkafógásokat nem titkolják el az éveken át szerzett tapasztalatokat. De nem esnek kétségbe, nem kedvetlenednek el, ha azt látják, hogy nincs azonnali siker. Tudják és megértik, hogy a fiatalok kezdő lépései nem eléggé magabiztosak.

Gyakran görcsösség, feszültség jelei is látszanak a fiatalon, mivel jól akarják elvégezni a kapott megbízatást. Esetenként éppen ez az állapot gátolja a oktatás eredményét. Ilyenkor igazán indokolt a biztató szó, a tanácsadás, a felmerült probléma közös megoldása.

Buktatók, segítség

A pártái apszervezeteknek.

szakszervezeti bizottságoknak és a KISZ-szervezeteknek, az idősebb szakmunkásoknak és művezetőknek együttesen kell kialakítani azokat a megfelelő körülményeket, melyek közepette megteszik első lépésüket az élet felé, a munkát kezdő fiatalok.

Nagyon fontos, hogy a kezdeti buktatókon közös segítséggel, szerencsésen átjussanak. Sorsukért, formálásukért, alkotókészségük kibontakoztatásáért a felnőttnemzedék felelős. A fiatal szakmunkások rendkívül fogékonyak, az idősebb szakmunkások magatartását, példamutatását, véleményét illetően és igénylik segítségüket.

Minden felnőtt szakmunkás erkölcsi és munkaköri kötelessége is. hogy a rábízott fiatal fejlődésével törődjék, neki szakmai tapasztalatait átadja, példamutatásával nevelje. •

Palotás! László

ny.-tanár,

tanműhelyvezető, síküveggyár

A magyar kultúra éve az NSZK-ban

A magyar kultúra értékeit az NSZK-ban most bemutató programsorozat a két ország kulturális találkozásának korántsem a kezdete, hanem korábbi évek eredményeinek folytatása és az eljövendő évek megalapozása is — jelentette ki Hans Schwier, az NSZK Észak-Rajna-Vesztfália tartományának kultúszminisz- tere abból az alkalomból, hogy Kölnben megkezdődtek az idén júniustól 1987 júliusáig tartó magyar kulturális rendezvények. Schwier Kö- peczi Béla művelődési miniszterrel együtt a program- sorozat védnöke.

Mint az MTI tudósítójának nyilatkozva hangoztatta, e nagyszabású zenei, képzőművészeti, színházi és filmművészeti vállalkozástól azt várja, hogy Magyarország még közelebb kerül az NSZK népéhez.

— Bár Magyarország számunkra vonzó ország és a nyugatnémet turisták egyik legkedveltebb úticélja, attól tartok, nálunk országukkal kapcsolatban még kísért az elcsépelt klisékben való gondolkodás — mondotta. A magyar programok a többi között éppen azt a célt szolgálják, hogy ezek végleg odakerüljenek, ahová valók — az operettek birodalmába.

— A mostani magyar rendezvények még inkább megértetik velünk, hogy Európa — azon túlmenően, hogy országai két különböző gazdasági-társadalmi közösséghez tartoznak — a kulturális sajátosságok, befolyások, viszonylagos változatos tártiázát kínálja, s ez gazdag tartalék jövőnk kedvező alakítása szempontjából is. A magam részéről mindenekelőtt azt remélem, hogy a jövőben többet találkozhatunk a magyar képzőművészet alkotásaival,

mert itt még sokat tanulhatunk, s azt is remélem, hogy előmozdíthatjuk a cserét az irodalmi élet területén is.

— Tavaly, amikor beható tárgyalásokat folytattam Budapesten, már megállapodtunk abban, hogy iskolai csereprogramokat indítunk, s az idén feltehetően már az év derekán részleteket is kidolgozhatunk. Sort kerítünk diákok és tanárok cseréjére, s együttműködési kapcsolatokat teremtünk magyar és nyugatnémet iskolák között.

— Kár, hogy a mi iskoláinkban nem tanítják a magyar nyelvet úgy, ahogy például Magyarországon a németet tanítják, de talán elérhetjük, hogy bizonyos kiszemelt iskolákban választható tantárgy legyen a magyar. Az ilyen iskolák partnerkapcsolatokat ápolhatnának magyar iskolákkal — mondotta Hans Schwier.

A sepsiszentgyörgyi születésű, immár jó nénány éve Magyarországon élő szerző új könyve, az Álkulcsok régibb és újabb drámákat tartalmaz. Csíki László neve aligha ismeretlen az olvasó előtt. Sok műfajban alkot, prózáival és verseivel rendszeresen találkozhatunk a folyóiratok és hetilapok hasábjain, s válogatott novellás- kötete és verseskönyve is a közelmúltban jelent meg. S akárcsak azokban, színpadi darabjaiban is egy sajátos, a kisebbségi sors elemeivel átszőtt nemzedéki életérzést és tapasztalást, nemzedéki történelemélményt jelenít meg a szerző.

Ezt az alkotói törekvést a sokszor és sokféleképpen használt-alkalmazott — félig-med- dig esztétikai kategóriaként működtetett — „útkereséses” fogalmával is jelölhetnénk, ha Csíki élményeinek —, közkeletűbb szóval — valóságis- i méretének drámai konzekvenciái kevésbé volnának komorak. Ám nem azok. S ennek a sötét tónusnak, ennek a csöppet sem hallelujázó hangvételnek és szemléletnek okait — helyesebben okozóit — nvih’ánvalóan nem csupán a szerző eszmélkedését meghatározó ötvenes és hatvanas években, nem csak az egész Európát, s a világot ekkortájt jellemző é"t°kvá''ágban a jószerivel á*t«kiníbeíePerv,l egvmásbatorlódó eseményekben, s az események történelmi abszurditást sejtető ellentmondásaiban kell keresnünk. Noha azokban is. De a drámák tragédia és komédia között egyensúlyozó, torokszo- rítóan fullasztó atmoszféráját a megfoghatatlan és sorsszerű, ugyanakkor életidegen erőknek kiszolgáltatott ember vergődése kelti.

E jellemzők miatt föltehetően sokan fogják a szerzőt az egzisztenciaüstákkal rokoníta- ni. S voltaképpen nem is oktalanul, hiszen az a léthelyzet. amit Csíki László e drámákban megjelenít, valóban az egzisztencia kérdéseit hordozza; nevezetesen azt az alapvető dilemmát fogalmazza meg, hogy mit tehet a történelem vak erőinek kiszolgáltatott személyisége, melynek létét, múltját, nyelvét, kultúráját, a környezet lassú, de folyamatos pusztulásra ítéli. Természetesen ragaszkodik mindahhoz, ami azonosságának alapja Miközben épp ennek az azonosságnak a kereteit — intézményeit, szokásrendszerét stb. — számolja föl. bontja le „az idők szele”. Az alaphelyzet valóban drámai, és természetesen abszurd.

A nagyjából időrendben sorjázó négy dráma közül a Romániában másodikként fi979-ben Temesváron) bemutatott Nagyapa látni akar benneteket nyitja a kötetet, s ezt követi az egy évvel korábban M978 ban Kolozsvárt, a nemrég elhunyt Harag György rendezésében), játszott öreg ház. Az első dafab az abszurd

teljes kellék- és eszköztárával jeleníti meg a külső és belső világ, az egyén és a társadalom közötti meghasoniást, a karakterek kissé Pirandei- lót idéző megformálásával. A második pedig a bevezető mondatokban jellemzett nemzedéki történeiemélményt láttatja a család fölbomlásának bemutatásával: az ötvenes

évek „hőskorának” frazeológiáját a kispolgári mentalitással ötvöző apa és ezt a múltat, ezt a magatartást a humánum nevében elutasító fiú figuráinak konfliktusában. Az egyik darab a jövőtlen- ség, a másik a múlthiány személyiséget és a közösségeket fölőrlő hatását mutatja meg.

Az Alkulcsok és az Ártatlanok ugyancsak szerves ösz- szefüggéseket rejtenek. Az előző a kiútkeresés tragikus hiábavalóságát példázza, az utóbbi az abszurditást a groteszkig élezve láttatja, hogy a reménytelenség, a hiábavalóság érzetének eredői abba a sajátos történelmi helyzetbe nyúlnak vissza, amit kisebbségi sorsnak nevezünk.

E drámákat csak úgy érthetjük meg teljesen, ha a szavak mögé Közép-Kelet- Európa —, s szűkebben a Duna-táj — fél- es közelmúltjának történelmét képzeljük, ami abszurditásaival egvütt is valóságos. S, ha van üzenete e színdarabnak, akkor az minden bizonnyal ebben a történelemben rejlik.

E. Sz. E.

Indiánok és a többiek Programok, táborok a nyárra

Amilyen öröm a nyár. olyan gond is. Orom a gyerekeknek a régenvárt szabadság, s gond a felnőtteknek, mit kezdjenek a lurkóval, hogyan biztosítsák felügyeletét, változatos szóra* kozását. A közművelődési in* tézmények igyekeznek megszabadítani a szülőket, a terhek egy részétől. Változatos gyermeVbrogramokat állítot* tak össze a vakáció hónapjai* ra.

A József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ Legyünk karcsúak és egészsége* sek! jelszóval fogyókúrás tábort hirdetett harmadikos, negyedikes gyerekeknek,

amelynek a helyszíne a váltótábor lesz augusztus végén. A városi tanács ezúttal is meg* szervezte a napközistábort.

A salgótarjáni Ifjúsági Művelődési Ház négy tábor programját állította össze. A hónap végére tervezik az intenzív eszperantó, július közepére pedig az angol nyelvi tábor beindítását. Nem felejtkeztek el a változatos szabadidős- programokról sem. Az ifjúsági ház .emellett városismereti és tárgyformázó táborra bocsátotta ki a felhívásokat.

Nem csak a salgótarjáni gyerekek érdeklődésére tarthat számot a Palotáshalom határában szervezett indiántábor. A Magyar Népművelők Egyesületével közösen szervezett táborban a természet közelében, romantikus körülmények között élnek a gyerekek, még az étkezés egy részéről is maguknak gondoskodnak jó indiánok módjára. Az első turnus június 16-án, vonult ki a természetbe, őket még két csoport követi. Megyei tábornak számít a rárósi népművészeti tábor, amely a hét végén nyitja meg kapuit. Július közepétől Nagymezőn rendezik meg a cigánytáborokat: előbb a Pásztó vonzás- körzetében élő majd a megye minden területéről érkező cigánygyerekeknek szerveznek jó programokat.

De nemcsak táborokból áll a nyári program. Salgótarjánban sokféle időtöltési lehetőséggel várja a gyerekeket, fiatalokat a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, az MHSZ, a városi gyermek- könyvtár, a testnevelési és sportosztály, a Nógrádi Sándor Üttörőház, a November 7. Filmszínház és a Nógrádi Sándor Múzeum. A Táncházban kétszer tíznapos kurzusokban népi táncot, breaket tanulhatnak, gyakorolhatnak a jelentkezők részt vehetnek a játszóházi foglalkozáson, vetélkedőkön, s a hatszáz forintos részvételi díjban az ebéd is benne van.

A megyeszékhelyi program bőségesnek, változatosnak tűnik, reméljük, jól szolgálja a vaikációzókat.

Törökországba utazik a Baranya táncegyüttes

A Baranya táncegyüttes egyhetes vendégszereplésre meghívást kapott a törökőr, szági Küíahyába. Az anatóliai város a híres török kék kerámia egyik ősi központja és nyaranta úgynevezett Fajansz fesztivált rendeznek nemzetközi részvétellel. Ezen képviseli majd a pécsi együttes hazánk néptáncmű vészeiét. A 40 tagú tánccsoport több alkalommal is fellép a „Magyarország: tánckepek’*

című összeállításával.

Baranya megye és Kütahya tartomány a hetvenes *vek elején vette fel egymással a kapcsolatot. Pécs " 1982-ben, testvérvárossá fogadta a tartomány székvárosát, amely az első Európán kívüli testvérvarosa a baranyai megyeszékhelynek. Mint ismeretes: Kütahya adott otthont az 1848/49-es szabadságharc leverése után Kossuth Lajosnak és kíséretének, Kossuth egv- kori lakóháza ma múzeum, Magyarországon pedig Baranyában, illetve Pécsett táléi* ható a legtöbb, legértékeséíA török kori műemlék.