Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-21 / 145. szám
Cél: Az oktatás korszerűsítése Műhely a megyékben Űi színfoltot jelentenek a megyeszékhelyek szellemi életében a pedagógiai , intézetek. A ^közoktatás fejlesztési programjáról szóló minisztertanácsi határozat nyomán három éve kezdődött meg — a megyei pedagógus-továbbképzési kabinetek, a nevelési és pályaválasztási tanácsadók átszervezésével, összevonásával — az új, típusú intézetek kialakítása, amelyeket a megyei tanácsok végrehajtó bizottsága a Művelődési Minisztériummal együttműködve irányít. Borsod-Aba- új-Zemplén és Nógrádi megyében most folyik az átszervezés, tizenhét megyében és Budapesten már befejeződött ez a munka. Sokrétű, ■ elsősorban a tarn tással összefüggő szellemi és szervezési munka folyjk a.- új arcot öltő intézetekben. A munkatársak folyamatosan figyelemmel kísérik a megye oktatási intézményeiben folyó munkát, közreműködnek az eredmények mérésében, szakmai ajánlásokkal és segédletek kidolgozásával sietnek a pedagógusok segítségére. Alig akad olyan intézet az országban, amely ne venne részt helyi vagy országos kísérletekben, kutatásokban, innovációs programokban. Kezdettől fogva a pedagógusok, az iskolai vezetők széles körű továbbképzése áll az intézeti munka tengelyében, ehhez társul az óvodai és az iskolai nevelés legfontosabb információinak összegyűjtése, ami ma már nélkülözhetetlen a szakmai és a tanácsi irányító szervek döntéselőkészítő és ellenőrző tevékenységéhez. Roppant jelentősek persze azok a speciális szolgáltatások is, amelyeket az intézet, a tanulóknak és a szülőknek nyújt nevelési és pályaválasztási tanácsaival. A Művelődési Minisztériumban Spengler Györgyné csoportvezető elmondta, hogy a rajt kitűnően sikerült, az intézetekben mindenütt pezsgő élet zajlik, s fokozatosan szellemi alkotó műhellyé válik valamennyi. A minisztérium szakmai iránymutatásokkal, programjavaslatokkal befolyásolja és segíti tevékenységüket, de ez a támogatás nem csorbítja egy-egy intézet önállóságát, mivel az alaptevékenységgel összhangban mindegyik maga alakítja ki sajátos arculatát, mesz- szemenően igazodva a megyei művelődési helyzethez, a helyi igényekhez. Közoktatásunk korszerűsítésének sikere nagymértékben azon múlik, hogy miként alakul a pedagógusellátottság. Közismert, hogy országszerte kevés a pedagógus —, ami a pálya megcsappant társadalmi tekintélyének következménye —, az általános iskolai nevelők 4,5 százaléka képesítés nélküli, arról nem is szólva, hogy az itt dolgozó 86 ezer pedagógusnak egyharmada oklevél nélkül vágott neki a munkának, s később tanítás mellett szerzett diplomát. Az oktatói létszámmal szorosan összefügg a minőség kérdése, ez pedig a pedagógusok fölkészítéséhez és továbbképzéshez vezet el. Ma még jobbára csak az oktatási berkekben ismert, hogy a nevelők részére a minisztérium évente intenzív szakmai továbbképzést indít, felsőoktatási intézményekben, ahol a résztvevők szaktárgyuk új kutatási eredményeivel ismerkedhetnek meg. Akik nem kerülnek be a főiskolai-egyetemi tanfolyamok valamelyikére — és ők vannak többen —, azok a megyei pedagógiai intézet szervezésében juthatnak új szakismeretekhez.. Az utóbbi évtizedben az intézetek elődei a kabinetek a pedagógusok tízezreit ; készítették föl az új tantervek szerint folyó tanítás feladataira. Ez a kampányszerű továbbképzés a tanterveb bevezetésével lezárult, s a mostani helyzetben az önképzés áll az élen. Sokan nem is gondolnák, hogy a magyar pedagógus- társadalomban milyen erős a szándék, a szaktárgy és a pedagógia új eredményeivel, törekvéseivel, való lépéstartása. A megyei pedagógiai intézetek rugalmasan alkalmazkodnak az igényekhez, és vonzó továbbképzési tematikát kínálnak kollégáiknak. Újabban nagyon kedveltek azok a videofölvételek, amelyek egy-egy érdekes nevelési problémát jelenítenek meg, amit aztán a résztvevőknek kell megoldaniuk. P. I. Carmen, hattyúk tava, szupersztár Az idei nyár kulturális „étlapja” bő választékot kínál. Találhatók rajta „ínyenc "álatok”, egzotikus fogások és már ismert, kedvelt ízek is. Kezdjük a sort az egyik legpatinásabb, legszebb szabadtári színpadunkkal, a margitszigetivel. A múlt nyáron az operettek egyik királynője, Kálmán Imre talán legnépszerűbb műve. A csárdáskirálynő került itt színre Garas Dezső rendezésében. Az idén isimét színre lép Bóni gróf, Szilvia, Miska főpincér, s Kálmán Imre melódiáit olyan Ikiyáló prózai színészek tolmácsolják, mint Törőcsik Mari, Bessenyei Ferenc, Kálmán György, Hirtling István, Hau- mann Péter és mások. Bizet Carmenje ma reneszánszát éli: világhírű filmrendezők készítették el szinte egyi dobén a magük Carmenját. De Bizet műve mégiscsak színpadra született, ott a helye. A múlt nyáron 17 ezren látták a Margitszigeten az előadásokat, s legalább ennyien szerették volna megnézni. Idén éppen ezért ismét szerepel a programban: július 5 és 15 között többször előadásra kerül; a címszerepet a New York-i Metropolitan tagja, Isola Jones énekli. Az opera és az operett mellett a balettművészet kedvelőire is gondoltak a műsor összeállítói: július végén az Odesszai Állami Aikadémia Opera és Balettszínház társulata Csajkovszkij remekét, A hattyúk tavát adja elő a Margitsziget varázsos hangulatú színpadán. Szeged után augusztusban a Margitszigeten is láthatjuk Webber—Rice immár klasszikusnak számító rockoperáját, a Jézus Krisztus szupersztárt. A Rock Színház társulata vendégművészeket is meghívott (Vikidéi Gyulát Poncius Pilátus, Deák Bili Gyulát Simon szerepére). A nagyszabású válalkozást Szí kora János rendezi, koreográfusa Krámer György. Ha azt mondom Csusingu- ra, Ramajana, Hiawatha, Karagöz — azt hiszem, mindenki rávágja: Körszínház. Ha azt mondom Körszínház — mindenki Kazimir Károly nevét említi. Ő az, aki szinte minden nyáron valamiféle kulturális ínyencfalatot mutat be a városligeti Körszínházban. Az idén Giacomo Casanova, az olasz származású író, kalandor, s híres nő- csábász alakja elevenedik meg emlékiratai alapján, Casanovának meglehetősen zajos, eseményekkel teli élete volt: az inkvizíció hírhedt ólomkamrákba záratta, ahonnan sikerült megszöknie, bebarangolta Európát, s élete vége felé nekilátott megírni közel 4000 oldalt kitevő emlékiratait. Casanova két alakban jelenik meg a színen: a nagy nőhódítót Kovács István és Incze József személyesíti *neg. A Thália Színház számos színésze kapott szerepet a műben, többek közt Kánya Kata, Gór Nagy Mária, Gelecsé- nyi Sára, Balogh Erika. A Hilton Szálló dominikánus udvara általában a komoly zene kedvelőinek nyújt színvonalas programokat. Itt kerül színre Offenbach két egvíelvonásosa, A két vak, valamint a Pitzelberg úr szalonja (július 7 és 19 között), Donizetti Ritája és Mozart A színigazgató című kisoperája (augusztus 10 és 14 között). A tánc múzsája is „beköltözik” a Hiltonba (pontosabban az udvarára): a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese két új táncjátékot mutat be július végén: a Tündérkertet és a Magyar Elektrát. S az odesz- szaiak Balettetűdök és opera- áriák című műsorát is láthatják a nézők július 23-án és 24-én. A Budai Parkszínpad ad otthont nyaranként a távoli, egzotikus országokból érkező együtteseknek. Július elején itt lesz a Brazil karnevál, augusztusát' égy szenegáli együttest, majd a Koreai Népi Együttest láthatják a nézők. A Városmajorban eddig zenés játékok kerültek színre. Most egész nyáron mozivarieté működik az árnyas fák alatt, s ez új színfoltot jelent a kánikulai programok között. Azt hiszem, a korántsem teljes félsorolásból is látható, mennyire bőséges a nyári kulturális „étlap”. Mindenki megtalálhatja benne a kedvére valót k- gy. Fai kas András rajzai Dohánylevél-válogatás Tehenész KÖVES ISTVÁN■: Azóta nekem az a gitár mindmáig őt jelenti Amióta az eszem tudom a szívem vágya mindig is egy spanyolgitár volt amolyan érett fajú kicsit cigányosan tarka s most amikor végre kaptam egy valódi mexikói bendzsót éppen annyira tudom szeretni mintha egy porcelán-fehér bohóc-mandolin lenne s tagadom hogy valaha is helyette kértem volna azt a spanyolgitárt amely érett fajú ugyan de kicsit cigányosan tarka A pedagógus képző-, ipar- és fotóművészek hagyományos kiállítását Salgótarjánban, a megyei-városi művelődési köz- pont üvegcsarnokában rendezték meg ebben az évben. A reprezentatív kiállítóhely idén különösen szerencsés és rangos környezetet ad a műveknek, amelyek igen nagy számban, bár természetesen, itt-ott váltakozó színvonalon jöttek létre. Ilyenkor szokás említeni, s ettől most se tekintsünk el, azt az alig túlértékelhető közművelődési szerepet, amelyet a pedagógus alkotók szűkebb ás tágabb környezetükben betöltenek, formálva mindenekei őttt munkahelyükön, az oktatási intézményekben a rájuk bízott fiatalok esztétikai ízlését, gyarapítva, tanárként is képzőművészettörténeti ismereteiket, segítve a stílusok és a törekvések sokaságában való eligazodást. Hogy milyen nagy szükség is van erre, arra talán elegendő egyetlen példát említeni a sok közül. Magyarországon jelenleg a hivatalos adatok szerint mintegy ötezer képzőművészt tartanak nyilván. Ennél sokszorosan több az amatőr képzőművészek száma. Ugyanakkor már régóta teljesen nyilvánvaló, hogy óriási szakadék tátong a kor- társ képzőművészet és a közönség között. A lakosság többségének vizuális kultúrája alacsony, jóformán aea». Pedagógus képzőművészek miféle kontaktus nincs bizonyos mai hazai művészeti irányzatok és a közönség között. A fiatalok a jövő közönsége. Művészeteket értő és kedvelő emberekké kellene válniuk, s nemcsak a művészetek, hanem saját jövőjük érdekében, hiszen nincs más mód arra, hogy szellemiek, ben gazdagabb, az érzelmi elsivárosodástól mentesebb, a társadalom iránt végső soron nyitottabb emberek legyenek. így az iskolában legalább az alapismereteket meg kellene szerezniük, s ami még ennél is fontosabb, nyitott szemű és lelkű emberekké kellene válniuk. Mindez jórészt — ha nem is kizárólag — a pedagógusokon múlik. Tehát azokon, akik — úgy tetszik — érzik is ezt a felelősséget, s alkalmasak is erre a szerepre. Azok mindenképpen, akiknek műveiből most megrendezték ezt a kiállítást. Örömmel jegyezzük meg általános benyomásainkról szólva, hogy ez a tárlat nagyon jó színvonalú, műfajokban, művészi törekvésekben gazdag. Az iparművészeti anyag s a különben jó színvonalú fotók hozzácsatolása nélkül azonban egységesebb lehetett volna. Igaz, viszont, hogy e műfajokban más bemutatkozási lehetőség egyelőre nincs, vagy szűkös. A festményekről, grafikákról, szobrokról szólva — bár az utóbbi mennyiségileg kevés, — az a benyomásunk, hogy átlagszínvonalukat tekintve rendkívül jók. Bizonyára közrejátszik mindebben a zsűrizés is, de kétségtelen, hogy ez a kiállítás magasan kiemelkedik a korábbi évek tárlatai közül. Sajnos, nincsen mód arra, hogy valamennyi művészről és műről szóljunk. Általános, megjegyzéseink éppen azt célozták, hogy a színvonal létezését hangsúlyozzák minden esetben. Azok esetében is akikről most nem beszélünk. Néhány véleményünk szerint kiemelkedő műről azonban szólunk. Említettük mát kevés a szobor. De ami van, izgalmas és érett munka. Csemninczky Zoltán művei már nemcsak amatőrkiállításon állják meg helyüket. Plasztikai nyelve mindinkább kezd sajátosan csak reá jellemzővé alakulni a különböző, felfogások ötvözésével. A Színdbád kimunkált plasztika, amelynek gondolatisága is sokrétű. A másik szobrász, Szabó Noémi számomra igazi meglepetés, mégpedig kellemes. Korábbi munkáiról nem hallottam, a lényeg azonban az, hogy most kiállított két szobra kvalitásos alkotás. A Leányfej klasszikus szépsége, arányainak megfogalmazása, az Ülő alak szellemes megfaragása, ötletgazdagsága garanciának látszik arra, hogy nevével a jövőben még találkozunk. A kiállításon sok az akva- rell. Úgy látszik, ezt a távolról sem könnyű s időnként kissé lebecsült, festési módot nemcsak kedvelik, hanem gyakran nagyon jól is művelik a pedagógusok. Például Pénzes Géza, aki a tárlat legtehetségesebb festőművészei közé tartozik. Lórántné Presits Lujza finoman stilizált, Nagy Márta helyenként túl rajzos akvarelljei tovább gazdagítják a kiállításon e műfajról szerzett jó benyomásainkat. Orosz István munkásságán belül szívesen fedezzük fel az elvontságra való törekvés helyes arányú megvalósulását képein. Különösen a Partraérés látomásossága ragad meg. A már említett Lórántné Presits Lujza olajképeinek tartalmi sokrétűsége, visszafogott és sajátos színkezelése ugyancsak nagy figyelmet érdemel. Leszensz- ky László szerkezetes városképeinek színvilága megragadó, a városi formák megjelenítése festőileg is rendkívül hiteles. Képei kész művész tárlata alkotásai. Az ugyancsak emlegetett Pénzes Géza olajképei szintén előbbi megállapításunkat igazolják, formaérzéke, színkezelése semmi kívánnivalót nem hagy maga után, portréi kitűnően élnek az egyénítésben rejlő lehetőségekkel. Király Lajos esetében úgy érzem, határozottabban kellene törekednie a választott festői példaképtől való mielőbbi ««szakadás- ra. Régóta tudjuk, Varga István Nógrádban az alkalmazott grafika kitűnő művelője. Emblémái, meghívói, egyéb, a reklámpropagandát szolgáló művei kiemelkednek színvonalukkal és megbízható tudásról tesznek bizonyságot. Perényi Anna grafikai nyelve világos, a széttört világ grafikai megfogalmazására törekszik. Csem- niczky Zoltán papírkivágásairól szólva ugyancsak kiemeljük a szellemességet, s az egyéniség jelenlétét. Soós Károly grafikáiból most a Tiszapart címűt említjük, ' a klasszikus düreri iskola szép példájaként. Gedeon Hajnalka linói és tusrajzai a vonal örömének és lehetőségeinek rokonszenves kutatásáról és eredményéről győznek meg. Szabó Ágnes lapjai szintén nagy szakmai tudásról valla* nak, további gazdagodást ígér munkássága. Új hely iné Csin- csik Orsolya a modern grafika művelője. Már volt róla szó, meny- nyiségileg kevés az iparművészeti anyag. Nádasdi József fazekas étkészlete, Lórántné Presits Lujza faliszőnyegei, Hadusovszky Ru- dolfné batikjai, Losonczy Ildikó tűzzománcai, alkotják ezt a kiállítási sarkot. Ezek jó színvonala csak tovább erősíti azt az érzésünket, hogy többet is szívesen' láttunk volna. A fotóművészet már nagyobb gazdagságban vonult fel, művelői nagyjából azonosak a már másutt említett művészekkel, jóllehet nemcsak ők vannak jelen színes, és fekete-fehér felvételeikkel. Ezek kicsit eldugott helyen találhatók, ez a rész nem kapcsolódik szervesen a kiállítás egészéhez. Külön anyagként szerencsésebb lett volna bemutatni. Ö sszevéve, az idei pedagógus képzőművészeti kiállítás kitűnő átte- kéntést nyújt megyénk e művészeinek munkásságáról. Megnyugtató, hogy a művészek legjobb eredményeikben bármely más tárlaton is reménnyel szerepelhettek volna. T. E. 1 i NÓGRÁD - 1986. június 21., szombat 7 i
