Nógrád, 1986. június (42. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-18 / 142. szám
Nä a liíilÉáz kihasználása Túlélni az átmeneti időszakot Öblösüveggyári beszélgetések az eredményekről, a gondokról, a kilátásokról Tavaly 20 millió forint költséggel felépült a Mátratere- rtyei Zagyvavölgye Tsz hűtő- háza. Már akikor látszott, hogy a vállalkozás — szó szerint —, meghozza gyümölcsét é.s erre alapozva, idén háromszorosára bővítik a kapacitását. Erre ragyogó lehetőséget biztosított a környéken termelt bogyós kultúra, de a tsz vezetői úgy vélekedtek, a piros gömböcskék mellett más Látás vagy tapintás ? Egy ausztrál pszichológus ügyes kísérlettel ismét kimutatta, hogy a látás és tapintás ütközésekor (de a látás és a hallás ütközésekor is) a látás kerül ki győztesen. Többeknek egy érmét és egy kockát mutatott torzító lencsén keresztül, úgy hogy ők a kerek érmét elliptikusnak, a kockát pedig téglatestnek látták, egyidejűleg hagyta, hogy a kísérleti személyek e tárgyakat letapogassák. Mindannyian a látott, vagyis a torz alakot rajzolták le, s egyikük sem szólt arról, hogy a látottak és a tapintottak között eltérést észleltek. látniuk kell. A szót tett követte és idén már 35 vagon tök tartósítása szerepel elképzeléseikben. Erre a célra művelés alá fogták egy közeli földterületüket. A tök mellett jelentős mennyiséget, mintegy 5 vagon uborkát is feldolgoznak a hűtőházban. A hagyományosnak számító málnából a tavalyi 25 vagonnal szemben erre az esztendőre 60 vagonos szerződést írtak alá. Meleg nyári reggel. A tömőit buszon úttörők utaznak — költözik a vándortábor. Nevetgélnek, hangoskodnak. Az utasok először rosszallóan, majd mosolyogva nézik őket. A gyerekek pedig mosolyognak a palóc tájszóláson, nekik újdonság. Lassan baktatunk a délelőtti forgalomban Balassagyarmat utcáin a busszal, majd hirtelen egyikük felkiált: — Egy köszörűs! Minden arc arra fordul. Csillogó szemmel nézik az öreget, aki már ki tudja, hány éve minden hétfőn a piac sarkán áll kis zöld kocsijával és feni a város késeit, ollóit. Élmény nekik, hisz’ pestiek. A hűtőhöz bővítésére is készítettek terveket, melynek költsége — várhatóan — eléri a 40 millió forintot. Jelenleg folynak a tárgyalások az érintett vállalatokkal, többek között egy külkereskedelmi céggel is. Addig is, a tárolási gondok enyhítésére beállítottak két hűtőkamiont. A tervezett bővítés munkálatai még ebben az évben elkezdődnek a mátraterenyei szövetkezetben. Azután a képből títiintk az öreg. — Láttad a. tegnapi mécsesét? — kérdi egy nyúlánk fiú. ‘ — Nem, de a bátyám felvette videóra — így a válasz. Aztán száguldunk tovább. Velünk ők, a nagyvárosi gyerekek, akiknek megcsillan tekintetük egy köszörűs láttán, és mi, akiket ők vidékinek hívnak. Nem bánom, mert én emlékszem még azokra az életlen késekre, amiket évekkel ezelőtt nagyapámmal együtt hordtunk az öreghez, oda a piac sarkára. H. R. A szobában, amelyben ülünk Simon Istvánnal, a salgótarjáni öblösüveggyár főmérnökével, legalább tucatnyi oklevél látható körben a falon. Az utolsót az 1982. évi munkája alapján kapta a 2400 főnyi kollektíva. Vajon, mikor érdemli ki a következő elismerést? — Az ez évi terveket két variációban készítettük el, s a brigádvezetők tanácskozása a magasabb követelményeket támasztó változatot fogadta el. Ebben 855 millió forint termelési értéket és 85 millió forint gazdasági eredményt irányoztunk elő. A nehézségek azonban rászorítottak bennünket, hogy mérsékeljük terveinket. A módosított programban 800 milliós termelési érték és 70 milliós nyereség szerepel. Amennyiben ezeket elérjük, akkor megpályázzuk a Kiváló gyár címet — mondja a fiatal szakember, aki 1981- ben, jött ide a sajőszentpéteri üveggyárból. Nem lesz könnyű teljesíteni a feladatot. Az év első öt hónapjában ugyanis a vártnál kevesebbet, csak 315 milliós termelési értéket állítottak elő az öblösüveggyári ak, bár ez. 15 millióval meghaladja az elmúlt esztendő hasonló időszakának mutatóját. Nyereségről egyelőre nem beszélhetünk, helyette 10 milliós veszteséget mutat a mérleg. Igaz, ez 19 millióval kevesebb a tavalyinál. Tehát, sok tekintetben kedvezőbb a jelenlegi helyzet, de korántsem olyan az összkép, mint amilyet az itt dolgozók szeretnének. ☆ Milyen gondok nehezítik az öblösüveggyárban a munkát? — Sokirányú a problémánk — válaszolja Simon István. — A kézi gyáregységben javult a termelés, az automata gyáregység viszont nem teljesítette a tervét. A rekonstrukció mindmáig várat magára, holott a gépeink elavultak, gyakran meghibásodnak, kevésbé hatékonyak. A külpiaci feltételek előnytelenül változtak meg számunkra. Legnagyobb hazai vásárlónk, az Amfora Nagykereskedemj Vállalat a szerződésekben foglalt mennyiségekkel még mindig nem tudja kitölteni a kapacitásunkat. A remélt áremeléseink elmaradtak, pedig a mi költségeink egyre nagyobbak. A feldolgozó üzemrészben kevés az ember, felhalmozódnak a félkész termékek. Természetesen mi is elkövettünk hibákat a munkánkban, nekünk is jobban kellene dolgoznunk. Az automata gyáregység vezetőjével, Baráth Jenővel, csak másodszori kísérletre sikerül találkoznunk, olyany- nyira elfoglalt. De, nemcsak ő. hanem a munkatársai is felfokozott tempóban élnek. — A gondjaink? — ismétli meg a kérdést, majd így folytatja: — Elsősorban a gyorsan változó piac sújt bennünket. Csökkent az érdeklődés a préstermékek; iránt, holott termelésünk 35 százalékát ezek teszik ki. A Skoda márkájú pohárgyártó gépet kicseréltük IS-rend- szerű palackgyártó gépre, de kiderült, nem kell a palack. Hozzákezdtünk korsót, búrát előállítani. Most meg ismét vissza kell szerelnünk a régi gépet, mert újra keresik a poharakat. Szóval: bizonytalanok a piaci információink, kapkodunk. Mivel, a kis szé- riás termékekre van igény, sok az átállás, tetemes a kieső idő, mindebből következően kevésbé gazdaságos a gyártás. Növekvő arányban állítunk elő olyan termékeket, amelyeket tovább kell feldolgozni, tehát festeni, csiszolni, dekorálni, de a létszám marad a régi. Mély lélegzetet vesz, aztán így folytatja: — Mindannyian sokat dolgozunk, kivéve a gépeket, amelyek sokszor mondják fel a szolgálatot. Nap mint nap jelentkeznek a műszaki akadályok. A J kemencénk tizennyolc napig állt, emiatt tizennyolcmillió forint volt a termeléskiesés. Öröm az ürömben, hogy jól sikerült a felújítás. A G kemence hat napig nem, termelt, ennek következtében újabb 3 milliós érték előállítása maradt el. ☆ Jelen van a beszélgetésen Stadler Tamás főművezető, egyben szakszervezeti főbizalmi. Az elhangzottakhoz hozzáteszi: — Egyre fogynak a jő szakmunkások. Az utánpótlás pedig akadozik. Ha felveszünk egy embert, abból csak két- három év múlva lesz teljes értékű dolgozó. Mert, itt a gépésznek tisztában kell lennie az üvegtechnológiával is, s ehhez idő kell, míg megtanulja. Nem használ a hangulatnak, hogy a munka növekszik, a pénz meg csökken. Miután tetemes a kieső idő. a teljesítménybéres a korábbi 10 ezer forinttal szemben, csak 7 ezret visz haza mostanában. Teplán Tamás, a kereskedelmi osztály vezetője, a piaccal kapcsolatos gondokról tájékoztat: — Először hadd mondjam el, hogy éves termelésünknek, közel 26 százalékát dollár-, 19 százalékát rubelrelációban értékesítjük. Idehaza közel egyforma mennyiségű terméket adunk el az Amforának és a nagyfogyasztóknak. Az Amfora nem tud elegendő szerződést biztosítani préstermékeinkre. Ä leállított présgép érzékeny veszteséget okozott, hiszen itt 88 százalék körül volt az úgynevezett jóáru-ki'hozata i i mutató, a gyári 53 százalékos átlaggal szemben. Belelapoz a kimutatásaiba, s rátér az exportra. — A tőkéskivitelben stabilitás mutatkozik, bár a finomüvegekben módosult az igény ’ egyes termékek iránt. Általában megállapíthatjuk: a kézi termékeket . keresik jobban. Kevésbé vásárolják a palackokat, a korsókat, a vázákat, s ez számunkra kedvezőtlen. Legszámottevőbb szocialista partnereink a Szovjetunió és az NDK, nekik csillárt és laborüveget szállítunk. A kivitelt növelhetnénk akár egyharmadával is, ám nem biztos, hogy ezt az államközi szerződések lehetővé teszik.-át A jelenlegi problémák számbavétele után tekintsünk előre. Milyenek a termelés és az értékesítés kilátásai? — Kidolgoztunk egy eredménynövelő és veszteségcsökkentő programot — közli a főmérnök. — Élni kívánunk az exportbővíitő hitel adta lehetőséggel, bérpreferenciát kérünk a tőkéskivitel fokozásáért cserébe. Szabadnapi műszakok szervezésével akarjuk növelni a termelést. Közel 10 százalékkal csökkentettük a készleteinket, növeljük az energiatakarékosságot. A kereskedelmi osztály vezetője jó híreket sorol: — A beterjesztett belföldi termékek árát négy és fél. a tőkesexportra kerülő árukét hat-tizenegy százalékkal emelhettük május 4-től. Már az őszi BNV-n bemutatjuk az Avar elnevezésű asztali garnitúránkat, amelynek darabjai minden bizonnyal kapósak lesznek. Még az idén üzembe helyezzük azt a komplett csillárgyártó üzemet, amely bel- és külföldre egyaránt termelhet. A gyáregységvezető már nem ennyire bizakodó a jövőt illetően: — Sötétben tapogatózunk; Megpróbálunk úgy dolgozni, hogy talpon maradjunk és túléljük ezt az átmeneti időszakot. A új termékek remélhetően hoznak annyi pénzt, hogy továbbléphetünk a korszerűsítésben. A főbizalmi véleménye mérvadó, hiszen a dolgozok nagyobb része hasonlóképpen gondolkodik: — A létszám 65—70 százaléka számít törzsgárdának. Mi, régi öblösüveggyáriak kitartunk. s megpróbálunk még jobban dolgozni. Tudjuk: egyszer véget ér a hét szűk esztendő. Kólái László növények mélyhútését is valr I •• re egy koszorús Értékmentő politika Világszerte felgyorsult a műszaki-technikai fejlődés. Az elmúlt évtizedekben végbement folyamat jótékony hatásai vitathatatlanok. Csakis ilyen mértékű és ütemű előrehaladás teheti lehetővé a megnövekedett létszámú emberiség szükségleteinek kielégítését. A termelékenység növekedését azonban — különösen e fejlődés első időszakában — óriási károk is követték. Hatalmas mértékben szennyeződtek földünk vizei, a talaj és a levegő. Csökkent az állat- és növényvilág élőtere, rosz- szabbodtak az egész élővilág létfeltételei. Sohasem volt mennyiségű hulladékok halmozódtak fel. Eleinte csak egyes madárfajok kipusztulásáról, ihatatlanná vált ivóvizekről szóltak a riasztó hírek, később azonban az emberek egészségkárosodásáról is. Kezdte elhinni a világ, hogy a környezetvédelem nem megszállott szakemberek mániája, hanem a földi élet meg“ mentéséért indított, az ember létéért vívott tudományos erőfeszítés. Ma már szerte a világon kétszer, sőt többször annyi íáradsá.got és pénzt fordítanak a környezet kíméletére. mint a korábbi évtizedekben. A környezetvédelem szó kezd a termelés részévé válni, ésszerű gazdálkodásra figyelmeztető fogalommá alakulni. Hazánkban tíz évvel ezelőtt törvény született az emberi környezet és a természet értékeinek védelmére. A törvényt jogszabályok követték, így a felső, szintű döntések javarészt adottak ahhoz, hogy nálunk is megálljon a környezet állapotának romlása. Amíg egyes fejlett vagy fejlődő tőkésországokban a környezetvédő szakembereknek meg kell győzni a kormányt vagy a hatalmon levő pártokat e kérdés fontosságáról, addig Magyarországon (és a többi szocialista országban is) maga a kormány vállalta föl ezt a nagyszabású feladatot. E munka decentralizálása következtében nálunk ma már nem a legmagasabb szintű párt- és állami vezetéssel, hanem a területi vezetőkkel kell elfogadtatni a környezet- védelmi jogszabályokat. A legtöbb helyen ez sikerrel jár. Olyan közgazdasági ösztönzőket vezetnek be, amelyek segítségével érvényt nyerhetnek a nemzetközileg is irigyelten magas szintű jogszabályainknak. Néhány megyében azonban még mindig a pillanatnyi közgazdasági vagy helyi érdekeket helyezik a nemzeti, sőt az egyetemleges érdekek elé. Sajnos, ezt az is lehetővé teszi, hogy olykor a központilag kidolgozott szabályozók nincsenek összehangolva. Amíg például az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal bünteti a védett ősgyep feltörését, addig a mezőgazdasági kormányzat jutalmazza ezt a tevékenységet. Magyarán: állami pénzen teszik tönkre a pótolhatatlan természeti kincseket. Előfordul az is, hogy egyes termelőszövetkezetek csupán azért tartanak meg semmi hasznot nem hajtó, de természetvédelmi szempontból értékes legelőt, mert területük nagyságától függ az anyagi támogatás mértéke. Amikor pedig meghallják, hogy az adott helyet védetté nyilvánítják, gyorsan tönkreteszik azt. Mindez nem történhetne még, ha az ilyen terület az első pillanattól kezdve védettséget élvezne. Szerencsére már folynak az egyeztető tárgyalások, amelyek megszüntethetik az ilyen és hasonló ellentmondásokat. A helyi önállóság növelése mellett egyébként módot kellene találni arra is, hogy a nemzeti értékek sorsáról ne helyben, hanem továbbra is központilag döntsenek. Ugyanúgy, mint a környezetvédelmi beruházások támogatásáról. Az OKTH az elmúlt öt évben 221 környezetvédelmi beruházáshoz adott összesen 1,8 milliárd forintot. A VII. ötéves tervidőszakban pedig a korábbinál is nagyobb összeget juttat a leginkább veszélyeztetett térségek légszennyezésének mérséklésére, a veszélyes hulladékok kezelésére és megsemmisítésére. Ez az értékmentő politika nemcsak határainkon belüli célokat szolgál. Jószomszédi viszonyainkat is erősíti az a tény, hogy hazánk is aláírója volt a határokon átterjedő levegőszennyezést csökkentő nemzetközi egyezménynek. Ennek alapján egyike vagyunk annak a húsz országnak, amelyek vállalták, hogy 1993-ig .30 százalékkal csökkentik a kéndioxid-kibocsátást, azaz ezer tonna helyett hétszáz tonna szennyezőanyagot engedünk a levegőbe. A nagyobb előrelépés sok időbe telik. Figyelembe kell venni a tervezéskor, az elért eredmények értékelésekor, az egyes országok különböző széljárását, az eltérő gazdasági viszonyokat, a technológiai színvonalat, a szabályozás kezdetét, a mérési rendszerek eltéréseit. Éppen ezek miatt lassú folyamat a vizek minőségének javítása is. Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy mivel alvízi ország vagyunk, északi partnereinknek több és nehezebb a velünk szembeni kötelességük. (Annak ellenére, hogy például Csehszlovákiában jóval fejlettebb a szennyvíztisztítás, mint nálunk.) A közös munka tehát megértést és türelmet igényel. A nemzetközi egvüttműködés nélkülözhetetlen a környezetvédelemben. A víz. a levegő, az állatok — s ezekkel a kórokozók, ártalmas anyagok is — jönnek-mennek az országhatárokon át. Ezek ellen a szomszédos országok csak közösen védekezhetnek. Olyan szemlélettel, amely nem a nemzetekkel szembeni ellentét szítására, hanem a kölcsönös segítségnyújtásra törekszik. Ezt az egészséges környezetpolitikát szolgálja hazánkban az OKTH és 19 megyei szervezete, hét felügyelősége, valamint a hozzájuk és társadalmi szervezeteikhez kapcsolódó csaknem 300 ezer önkéntes környezetvédő állampolgárunk. It. I. NQGRAD - 1986. június 18., szerda %
