Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-12 / 110. szám

; ■ KR. -* Hétfői magazin... * Hétfői magazin „ * Hétfői magazin Ismerőstől ismerősig A fegyelmezés titka Kamaszos megjelenésű fi­atalember szedi kettesével a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium lépcsőit. Első lá­tásra nehéz róla elhinni, hogy nem érettségi előtt álló di- tOr, hanem Bátfai Péter, az iskola földrajz—biológia sza­kos pedagógusa. — Tavaly még magam is diák voltam a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegye­temen. ahol megszereztem a diplomámat — mondja az alacsony, szőke hajú fiatal­ember. — Amikor szeptem­berben katedrára léptem, nekem volt a legfurcsább, hogy gyerekekkel szemben állok, húsz-egynéhány szem­pár figyel arra, mit mondok. Hibázni pedig, a mi szak­mánkban nem szabad mert az hitelrontás volna számunk­ra. Mondhatná most bárki: tévedni emberi dolog, de ne­künk pedagógusoknak ezt el kell kerülnünk, mert a diá­kok példaképei vagyunk. — Nagyon fiatal még. Tíz év különbség lehet ön és a tanítványai között. Hogyan tart fegyelmet? — Szerintem nem a kortól függ, hogy szót fogadnak-e a gyerekek. Ebben a tanév­ben csak földrajzot tanítok elsősöknek és másodikosok­nak, akikre nem lehet pana­szom. Csöndben vannak, fi­gyelnek, aktívak, egyszóval jól együtt dolgozunk. A fe­gyelmezés titka csak annyi, hogy a kezdeti időben nem szabad engedékenynek len­ni! Magamról is tudom, hi­szen nemrég még az iskola­padban ültem Amelyik ta­nár lazább volt, azzal szem­ben legtöbbször szemtele­nekké váltunk. — A tanulók a szigorú vagy az engedékeny nevelőt sze­retik? — Azt, aki követel, aki mindig számon kéri a leckét. Azokat tiszteletben tartják, tanóráikra rendszeresen ké­szülnek, és a jó felelet, az eredményes dolgozat siker­élmény a pedagógus és a di­ák számára egyaránt. — Melyik szaktárgyát sze­reti jobban? — A földrajzot. Már kis­koromban imádtam térképet nézegetni. Rengeteget ját­szottam a földgömbbel, szát- mos képzeletbeli utazást tet­tem a világ valamennyi or­szágába. Valójában azonban legtöbbször hazánkban ki­rándultam. Bebarangoltam hegyeit, dombjait. Rendkí­vül élveztem az egyetemen a kőzetgyűjtést, amit szinten csak a szabadban lehetett el­végezni. Sokak szerint a bi­ológia érdekesebb tantárgy. Mondjuk inkább úgy: látvá­nyosabb. Miért is? Az élő szervezetek tanulmányozása az egyik legjobb dolog a vi­lágon, bár én a megfigyelés híve vagyok. — Ezzel azt akarja mon­dani, hogy elítéli az állatkí­sérleteket? — Igen. mert azoknak is joguk van élni, ha már egy­szer megszülettek. Nem tu­dom elhinni például, hogy egy macska, amelynek fejé­be elektródákat ültetnek és közben bioárammal inger­ük, nem erez fájdalmat. Jól tudom, hogy a különböző életfolyamatok megismeré­séhez, az új gyógyszerek elő­állításához, szükség van ezekre a kísérletekre, de saj­nálom az állatokat. Jobb szeretem, ha növényeket ol­tanak be különböző anya­gokkal, azok nem érzik any- nvira. Nagyon szeretem a virágokat, különösen az egy­szerűeket. Öröm nézni, ami­kor egy-egy falusi lakodal­mon szagos rozmaringot tűz­nek az almába. A természet csodaszép szimbolizálása ez. Kedvelem a vidéki embere­ket, szívesen hallgatom, ami­kor nótáznak ... Egy népdal, énekesről olvasnék szívesen mához egy hétre! Vankó Magdolna Szabadidő-park társadalmi munkából Dr. Karács Ilona az OMSZ Nógrád megyei szervezetének vezető főorvosa megnyitja a versenyt A győztes Vas megyei csapat A balassagyarmati gárda az első állomáson, ahol újraélesztést végeznek ambubabán (Bábel László felvételei) | Sabfó bányán találkoztak a tatntószct- batál mentősök Nógrád megye adott otthont az Országos Mentőszolgálat IX. országos találkozójának, május 9—10—11-én Salgó- bányán a „Lovász József” Politikai Képzési Központban. A résztvevők pénteken ér­keztek be a táborba, ám az igazi küzdelem szombat reg­gel kezdődött. Először egy szakmai-műszaki tesztet töl­töttek ki a versenyzők, majd a Nógrád megyéről szóló kér­déseket válaszolták meg. Az elméleti feladatok megoldása után, egy hat kilométer hosz- szú terepfutáson vettek részt, ahol különböző feladatokat hajtottak végre. Többek kö­zött volt lőgyakoriat, aimbu- babja „újraélesztése”. A szombat esti eredmény- hirdetés előtt dr. Karács Ilo­na. az OMSZ Nógrád megyei szervezetének vezető főorvo­sa megköszönte a rendezők munkáját, valamint a párt- és állami szervek és szak­szervezetük segítségét. Majd felkérte dr. Cselkó Lászlót, az Országos Mentőszolgálat főigazgató-helyettesét, adja át a jutalmakat. Az első helyezést a Vas megyeiek érték el, Hajdú- Bihar és Győr-Sopron megye versenyzői előtt. Nógrád. me­gye négyfős csapata verse­nyen kívül szerepelt, kiváló eredménnyel. Legközelebb Veszprém me­gyében találkoznak az OMSZ természetbarátai. rTudósítpnktól) Megépült egy szabadidő- pairk az Erdökémia gyáregy­ség dolgozód, valamint Rét- sag pihenni és sportolni vá­gyó lakóinak. Ügy kezdődött, hogy volt a gyáregységnek egy kihasználatlan földterü" Hete, évszázados hársfákkal övezve. Ehhez jött a brigádok lelkesedése. Megkaptuk a tá­mogatást a gazdaságvezetéstől is. Már csak az ötlet hiány­zott, hogy mit kezdjünk a területtel Ez nem váratott sokéiig magára. Elkészültek a tervek és döntöttünk; sza­badidő-park lesz. Ügy gondolkodtunk: ebben a rohanó világban ha csak egy negyedóráig, csaik egy sakkparti idejéig, egy asztali- tenisizmeccs erejéig megáll parkunkban idős és fiatal, akkor már tettünk valamit. Ezek az érvek, gondolatok döntöttek. Így 1984 tavaszán társadalmi munkában, kom­munista műszakokon elkezdtük objektumunkat építeni. Az építés üteméről a vélemények megoszlottak, de a lényeg az, hogy megépült. Sokszor eső­ben, hóban, de becsületes munkával. Eleket tudunk tenni ezzel a SZOT testnevelési és sport­osztálya oá!ráépítési akciójá­nak is. Értékelhető sportléte­sítmény épül: ami mintegy 2000 négyzetméter területen magába foglal egy salakos kispályát, tekepályát, asztalí- tennsiz részére kiképzett terü­letet, szalonnasütő helyet, sak­kot, lengőtekét, és egy ma még düledező ifjúsági klu­bot. Ennek az újjáépítésével a jövőben tovább fejleszthető a parkunk. Az ünnepi megnyitón nagy lelkesedéssel fogadták a dol­gozók és vették birtokba. A jövőben most már csak az szükséges — és a tervezők szívét is akkor töltené el az öröm —. ha minél többen és rendszeresen szórakoznának sportolnának ebben az igen «szép létesítményben. (—pleva—) Pedig az emberek nem rosszak A mama csöndben ült az asztalnál. Arca sima volt, mint az anyáké általában, szemében csillogott az új emberke féltése. Apró kezé­vel a pohár szélét simogatta, s kíváncsian figyelte az ajtót. Éz a kép jutott eszembe, amikor az öreg erdésszel ta­lálkoztunk. — Hát a gazdas.szony? — kérdezte őszinte kíváncsiság­gal kísérőm. — Meghalt tegnapelőtt! Kemény és kérges keze volt az öregnek, szemében az őszinteség könnyeket csalt. Talán még senki nem kérdez­te meg hol a párja, talán. . . — A rák vitte el — mond­ta, s lehajtott fejjel bekísért a konyhába. — Alig fél év alatt. Nem szenvedett. •Szótlanul ültünk, tán fél órát is. A kávé lassan meg­hűlt. A szavak elhaltak. Szi­gorú és őszinte világban ne­hezen jön az emberre beszél­hetnék. Odakint zúgtak a fű­részek. aprították az erdőt. A hajdan volt domboldalt kopaszra borotválták, egy-két magányos fa állt csak rajt. — Irtják? Irtsák csak! — kezdte hirtelen az öreg. — Engem már nem érdekel. Volt egy tölgy itt. Még apám ültette, húsz év óta az volt az első fa, amit gondolkodás nélkül kivágtam. Kellett az asszony koporsójához. Rezzenéstelen arccal mesélt. Ráncos homlokán ülő szemé­vel figyelte a hatást. — Tudják, nem értek én már semmit. Nekünk azt ta­nították még, hogy az ember a legnagyobb érték, s most? Most mindenféle olyan dolog­gal kel élnünk ... — legyin­tett eggyet. Ahogy hallgattam, arra gondoltam, vajon az a pici emberke, aki éppen ebben a pillanatban születik meg, va­jon miből fog kiábrándulni. Hiszen őt is éppen olyan emberi kezek segítik a vi­lágra. ö is éppen úgy fél azoktól a kezektől, s pici sze­meiben éppen úgy ég majd a kíváncsiság, mint éghetett az erdészében, sok-sok év­vel ezelőtt. Az új emberke éppen úgy hinni fog az em­berben, mint ő, s ez jó. — Az asszony mindig azt mondta: minden úgy van jól. ahogy van. De. hát ez nem lehet így jól, hogy éppen csak őt nem tudták megmen­teni. Kísérőm odalépett hozzá, Életmentő ökölcsapás Karmester- verseny Szombaton fejeződött be Szombathelyen, a Magyar Te­levízió ötödik nemzetközi karmesterversenyének első fordulója. A nagyszabású mű­vészeti seregszemlére —, me­lyet az eddigi négy verseny létrejöttében, megrendezésé­ben kiemelkedő szerepet ját­szott Ferencsik János emlé­kének szentelnek — ezúttal minden eddiginél többen, 42 országból 168-an jelentkeztek. Közülük választották ki a rangos vetélkedő résztvevőit, 27 ország 50 dirigensét. átkarolta, ahogy mentünk kifelé. — ... szólni akart, de íem tudott. Érezte ő is, aho­gyan én. az öregnek igaza van. Nem lehet jól, hogy csak éppen az embert nem mentették meg. Megszületett, aztán magára maradt. Ahogy lassan elmosódott az erdészház kéoe, azon töp­rengtem: mit fog válaszolni az anya. ha fia megkérdezi: anyám, miért kell, hogy fél­jek? Miért kell félni a vihar­tól, miért kell hallgatni na­ponta, hogy felrobbantották, megsemmisítették és felszá­molták. Miért? Talán, mert minden korban kellett félni, s mert a fé’e- lem hajtotta előre egy ki­csit a világot. Mert mindön­ki fél a felhőtől és a villá­moktól. s fél a haláltól. Amit még a gének sem tudnak le­küzdeni. És félnek az ember­től. aki mindig kitalál vala­mit saíát maga ellen. — Mi régen csak a fáktól fé'tíink. meg a vihartól. Ma ta’án az emberektől féleír 1 og­A mellkasra mért ökölcsa­pással meg lehet menteni az ember életét a szívritmusza­var okozta hirtelen halál ese­tén. Ha csupán minden negye­dik ilyen beteg közelében len­ne valaki, aki elvégezheti ezt az egyszerű beavatkozást, éven­te legalább ezer embert —az ilyen betegek egyharmadát — lehetne feléleszteni — álla­pították meg a Semmelweis Orvostudományi Egyetem III. Belgyógyászati Klimkájának szakorvosai. A reanimációnak ezt a módját —, amelyet a világon elsőként valószínűleg Balassa János írt le 1858-ban ugyan­csak e lap hasábjain, s az ör- vosi szakirodalomban a szív­működés megindítására első lépésként ajánlanak — 38 be­tegnél 58 esetben alkalmaz­ták. 24 esetben eredményesen. A hirtelen halál bekövetk'e- zése után azonnal a szegy­csontra mért erős, de törést nem okozó ökölcsapással fenntartották a keringést. Fontos azonban, hogy mi­nél hamarabb, lehetőleg 30 másodpercen, legkésőbb 3—5 percen belül elvégezzék ezt a beavatkozást, mert később romlanak a szívizomzat anyagcsere viszonyai, ezzel az eljárással nem lehet előse­gíteni a túlélést. jobban. F'?■ mondta az erdész amikor ellőttünk. P°dig az emberek nem rosszak. "kvray Richard „ Madárvész Védjük a madarakat! — szinte már közhelyszámba megy ez a felhívás. A kertek fáin, de a lakótelepi erkélye­ken is madáretetők sorakoznak a téli hónapokban: mosoly­gó, gyermeki izgalommal lessük, amint a kis élőlények ví­gan falatoznak a fél diókon, a szalonnabőrön. Az idilli ál­lapot a tavasz beköszöntéséig tart, amikor az utcákon meg­jelennek a fiatalok. Jó néhány süvölvény, ki tudja miért, mi okból hadat üzent a modaraknak — ezt hallani egyre több helyről. Csúzlival, parittyával hadakoznak ellenük. S, amíg télen a hideg szedi áldozatait, a tavaszi parkokban agyonvert ma­darak tetemei láthatók. Védjük a madarakat! —• Ám, amikor már szolgálhat­nának — a kertészek tudják csak igazán, milyen haszonnal jár egy meghonosított feketerigó pár, vagy a cinkék láto­gatása — már kevésbé törődünk velük. Magukra hagyjuk őket, sokszor saját gyerekeinkkel szemben, akik kamaszos daccal pusztítják a kis énekeseket. Magyarázat nélkül. Csak! — válaszolják hahotázva a számonkérő időseb­beknek, s nevetve szaladnak tovább. Bízni csak abban le­het. hogy a mai csúzlis fiatal idősebb korában, amikor a park padján hallgatja a feketerigó énekét, egy picit el- szégyelli magát. Ha lesznek még feketerigók ... (hlavay) NÓGRÁD — 1986. máius 12.» hétfő 5 ' \

Next

/
Thumbnails
Contents