Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

Tüntető menet Balassagyarmat. Mintegy 300 munkás és munkásnő ün­nepelte meg május elsejét. A munkások kora reggel gyü­lekeztek és 9 órakor négyes torokba összeállottak. A tün­tető menet, amelynek élén a nőmunkások és a zenekar ha­ladt, bejárta a város főbb utcáit. A menetben zászlót vit­tek, amelyen a következő fölírások voltak: Jogot a népnek! Éljen a szociáldemokrácia! A tömeg kivonult a városli­getbe, ahol ünnepélyt rendeztek. A nap jelentőségét Fen- fiányi László méltatta. Az ünnepély késő este jó hangulat­ban ért véget. v jNépszava, 1908. május 7.) A proletárok világünnepe Salgótarján munkás népe, elvtárs beszédet tartott má­habár a főszolgabíró betiitot- jus elsejének a jelentőségéről ta a népgyűlést, impozáns és a Népszaváról. (Az összes módon ünnepelte meg a pro- szabó elvtársak a helyszínen letariátus világünnepét. Reg- előfizettek.) Délután isimét a gél 9 órakor a Vadász-szálló- Vadász-szállóban voltak ban gyülekeztek az elvtársik együtt az elvtársak késő estiig és onnan kettes sorokban a ünnepi hangulatban, városon végig tüntettek. Ki­érve az erdőbe. Weisz Dezső (Népszava, 1909. május 6.) Demokratikus választójogért Balassagyarmaton a mun­kások május elsején délután impozáns gyűlést tartottak, amelyen jelen volt a polgár­ság intelligens rétege is és élénk érdeklődéssel hallgatták az előadó fejtegetéseit. Emlí­tésre méltó, hogy aznap dél­után tartotta Horváth József, a kerület Kossuth-párti kép­viselőjelöltje is a programbe­szédét, aki engedve a közhan­gulatnak. kényszerítve volt választójogi álláspontját ki­fejteni. Fogadalmat tett, hogy „harcolni fog az általános vá­lasztójognak legszélesebb ala­pon való kiterjesztéséért”. A gyűlést Révész Gábor elvtárs üdvözölte... A napirendet — Május 1. A politikai helyzet és a sajtó, — egybefoglalva Kövessy Gábor elvtárs (Bu­dapest) ismertette __Kifejtet­t e május elseje jelentőségét, rámutatott a mai politikai válság főbb okaira, majd a választójog demokratikus ki- terjesztéséért való küzdelem­re hívta föl mindazokat, akik hívei az ország fejlődé­sének. .. A mindvégig tet­széssel fogadott előadás után a gyűlés lelkes hangulatban végétért. A gyűlés után nyom­ban többen előfizettek a Nép­szavára. (Népszava, 1910. május 4.) 1919. Salgótarján: Hevesi Gyula népbiztos beszéL Mégis ünnepeltek Balassagyarmat. A járási főszolgabíró nem vette tudo­másul az elvtársaiknak a tün­tető menetre, valamint a gyűlésre vonatkozó bejelen­tését. A gyűlést azért „nem engedélyezte”, mert vásár volt, a falusi nép berúg és ő nem tudja megóvni a köz­rendet. Ezt mondja a végzés a fölvonulásra vonatkozólag. Pedig a választások idején éppen a járási főszolgabíró kíséretében hajtották be a falvakból az ittas embereket a városba, hogy szavazzanak a hivatalos jelöltre. Nem is a részeg emberektől félt, ha­nem a falusi népet féltette a felvil ágoeodottság szavaitól. Máskor, ha egyházi körme­netről volt szó, egyszerűen elhalasztotta a vásárt. A gyű­lést is ugyanilven indoklással tiltotta be. Megfenyegette az elvtársakat azzal is. hogy a pesti szónokot a csendőrség még az állomáson letartóz­tatja, hogy be ne tehesse a lábát a kerikálisok szent bi­rodalmába. (Népszava, 1911. május 4.) A Háború réméről Balassagyarmaton május 1-én délelőtt 10 órakor az építömun- kás elvtársak díszes zászlajával vonultak ki a ligetbe, ahol szép nagyszámú közönség gyűlt egy­be pártunk májusi ünnepére. Délután fél 4 órakor előbb Ré­vész Gábor elvtárs intézett üd­vözlő beszédet a megjelentekhez, utána Donát Frigyes elvtárs is­mertette május l-ének jelentősé­gét, beszélt a háború folyton fe. nyegető réméről, az áldatlan po­litikai és gazdasági viszonyokról és végűi a Népszava terjesztésé­re hívta föl a jelenlevőket. (Népszava, 1913. május 6.) A XIX. század utolsó har- ” mada a „nagy fellen­dülés” időszakaként vonult be az amerikai történelembe. Az 1861 és 1865 között zajló polgárháború befejezése után az Egyesült Államok egész területén felgyorsult a kapi­talista fejlődés. Néhány év­tized alatt uralkodóvá vált a gépii nagyipar, kiépült az or­szágos vasúthálózat, létre­jött a nemzeti piac. A gyors és látványos eredményeket azonban nem kis részben a munkásság terheinek foko­zásával érték el. A bérek alacsonyak, a munkakörülmé­nyek rosszak, sokszor bal­esetveszélyesek, a munkaidő hossza pedig átlagosan napi 10—14 óra volt. William Z. Fester ameri­kai történész egy átlagos mun­kásnő, Hannah Bordemt egy napját így jellemzi: „ ... öt órakor ment be az üzembe, hogy elindítsa a szövőgépet. Fél nyolckor egyórás regge­liszünetet kapott, fél kilenc­től déliig dolgozott. azután pedig a félórás ebédszünetet követően, este fél nyolcig dol­gozott ismét; vagyis összesen napi 13 órát töltött a szövő­gépek mellett.” A rendkívül rossz munka­körülmények megváltoztatá­sára a munkások országszer­te tiltakozó megmozduláso­kat szerveztek. Az akciókat elősegítette, hogy ekkorra a dolgozók már megalakították legfontosabb politikád és gazdasági szervezeteiket. Ezek közül a legjelentősebb az 1869-ben létrehozott „A Mun* GI MÁJUSOK Országos és megyei Sápok a nógrádi ünnepektől 1945. Salgótarján: Kádár János, az ünnepség elnökségében. Május elseje Salgótarjánban A salgótarjáni munkásmozgalom történetében hosszú idő­re nevezetes dátum marad 1918, május elseje. Ez volt ugyanis az első munkásünnep, amelyet Salgótarján egész munkássága munkaszünettel ünnepelhetett. A bányákban ez­úttal szünetelt a munka világünnepén először a munka és ez a körülmény különösen ünnepélyessé és fölemelővé tette ezt a napot. A bányák és a gyárak munkásai Sagótarján- ból és a környéki telepekről zászlók és jelvények alatt, zárt sorokban vonultak föl és különös lelkesedést keltett a bá­nyászcsoport új, nagy vörös lobogója, amelynek aranybe­tűs fölírását: Világ proletárjai, egyesüljetek! nagy és lelkes éljenzéssel köszöntötte a munkásság. A munkások nagy menetei különféle irányokból érkéz* tek meg a főtérre, mindegyik menet élén az egyenruhás bányászzenekar haladt, s mögötte fehér-ruhát, pirosszalagos lányok kedves csoportja vegyített színt és frisseséget a mun­kásak komor tömegébe. A főtéren találkoztak a különféle Irányból érkező tömegek, s mire a gyűlés megkezdődött, tízezernél több munkás és munkásnő töltötte meg a hatal­mas teret. Május elsejének jelentőségét Kunfi Zsigmond eivtárs ismertette egyórás beszédben, s rámutatott azokra az eszmékre és törekvésekre, amelyekért május elsején a munkásság világszerte tüntet: a nyolcórai munkaidőre, a tör­vényes munkásvédelemre, a nemzetközi proletárszolidari­tásra és a válágbékére. (Népszava, 1918. május 7.) Katonák vigyázták a rendet és az egész környék csendőr­ségét mozgósították holmi mendemonda alapján. Ennek ellenére semmi zavar nem történt. Május elsejének je­lentőségét Csapó Sámuel elv­társ ismertette. Fölhívta a jelenvoltakát fokozottabb szervezkedésre. A gyűlés egy­hangúan hozzájárult a buda­pesti munkásság határozati javaslatához. Békét, jogot, ■kenyeret, szociális reformokat követeltek. (Népszava, 191Í. május 4.) Á széncsata győztese Ragyogó kék ég alatt, sza­bad lettel és felszabaduli lé­lekkel ünnepelte meg a má­sodik szabad május elsejet Salgótarján és környékének dolgozó népe. Most nem vil­lant meg a csefidőrszurony, most nem fenyegette rend­őrököl azt, aki ezen a napon piros nyakkendőt kötött, vagy piros virágot tett fel. mint azelőtt két esztendővel is. Most bátran, szabadon, nyi­tott szívvel és lélekkel vo­nulhatott fel az a tízezer ün­neplő ember, aki május else­jének délelőttién zsúfolásig megtöltötte Salgótarján főte­rét, és ülte meg a munka vi­lágünnepét. Salgótarján a széncsata győztese: május el­sejére 557 vagon szén. A második szabad május eredményeiről beszélt ezután Apró Antal az MKP közpon­ti kiküldötte. Mert nagy ered­ményekről lehet beszámolni. Megoldottuk a földreformot, mentartottuk Európa legde­mokratikusabb választását megteremtettük a monya* köztársaságot, visszavertük a reakció meg-megújuló táma­dásait. Természetesen mán sok hiány van. Meg kell tisz­togatni és Aténiteni az áVami adminisztrációt, a banktőkét államosítani kell. A külföldi figstel bennnni'zt, hoay merre tartvvXz és fő­ként Moszkva kíséri firme- lemm.el lén és pinket. Maoaf Ha­tásunk, öntudatos baloldali Salgótarjánban és a kör­nyékén dolgozó bányamun­kások általános munkaszü­netet tartottak. A Eimamu- rány—Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság acélgyára, a Hirsch és Frank-féle Gép­gyár teljesen szünetelt, úgy, hogy az ünneplők száma meg­haladta a 10—12 ezret. A város teljesen ünnepi képet öltött A riadalom itt is nagy volt, úgy hogy két század ka­tonaságot hoztak Losoncról 1914. május: emlékezők Kistoronyén, Száz éve történt Á chicagói véres események ka Lovagjainak Nemes és Szent Rendje” (Noble and Holy Order of the Knitghte of Labor), valamint az 1881- ben egyesült szakszervezeti mozgalom, amely 1886-tól Amerikai Munkásszövetség (American Federation of La­bor — AFL) néven működött. Az eseményeknek új len­dületet adott az a határozat, amelyet az Egyesült Államok Szervezett Szakmáinak és Munkásszervezeteinek Szö­vetsége az 1884-es chicagói konferenciáján fogadott el. Eszerint a munkásságnak ki kell harcolnia, hogy 1886. május elsejétől a munkanap törvényes hossza 8 óra le­gyen. Ennek kivívásáért az egész országban nagyszabású gyűléseket, sztrájkokat ren­deztek, valamint felhívást in­téztek Amerika minden mun­kásához, hogy 1886. május 1- én vonuljanak ki az utcára, s ezzel is támogassák a 8 órás munkanap bevezetéséért folyó harcot. Különösen serénye« ké­szülődtek a máj’is elsejei sztrájkokra és felvonulások­ra a nagy ipari központok­ban: Chicagóban, New York­ban, Pffet&burgben, Boston­ban, Baltimore-ban. A munka­nap rövidítéséért indult moz­galom már 1886. áprilisában csaknem negyedmillió ipari munkást ragadott magával. Nem egy munkáltató igye­kezett békés mederbe terelni az eseményeket, s már a má­jus elsejei országos megmoz­dulás előtt saját vállalatánál bevezette a 8 órás munka­időt. Végre elérkezett a várva várt nap! 1886. május else­jén az államokban több mint 350 ezren szüntették be a munkát és vonultak ki az ut­cára. A nyolcórás munka­napért folyó harc Chicagóban volt a leghevesebb. Itt sztráj­koltak a legnépesebb szak­mák képviselői, a vasutasok, a villamosipari alkalmazot­tak, a rakodómunkások, a vágóhidak munkásai és má­sok. A megmozdulások még május 3-án és 4-én is foly­tatónak. 1886. május 3*án a rendőrség a békésen tüntető chicagói munkások közé lőtt Hat ember meghalt, sokan megsebesültek. Ezt követően május 4-én a Haymarket té­ren nagy tiltakozó gyűlés volt a tüntetőkre leadott sortűz miatt. A téren éppen a felvonulók egyik vezére Albert R. Parson beszélt, amikor —, máig kiderítet­len körülmények között — bomba robbant. A merénylet következtében hét rendőr és négy munkás meghalt. A ha­tóságok a munkásvezetőket tették felelőssé a véres ese­ményekért, a nemzetközi til­takozás ellenére négyet kö­zülük (A. R. Parsont, A. Spiest, G. Engelt és A. Fischert) 1887. november 11- én kivégeztek. E nnek ellenére a munkás- megmozdulások ered­ményesek voltak. Az ameri­kai munkásmozgalom ku­tatóinak legújabb számítá­sai szerint az Egyesült Álla­mokban megközelítőleg 185 ezer munkás ettől kezdve csak napi nyolc órát volt kö­teles dolgozni. A II. Interna- cionálé I. kongresszusán pe­dig határozatot hoztak; esze­rint minden esztendőben nemzetközi munkástüntetést rendeznek, „hogy meghatá­rozott napon a dolgozók min­den városban és minden or­szágban követeljék a társa­dalmi hatóságoktól a nyolc­órás munkanap bevezeté­sét ...” Az 1886-os chicagói események emlékére május elsejét a nemzetközi munkás- szolidaritás ünnepévé nyil­vánították, s 1890. május 1- től kezdve minden évben szerte a világon megemlékez­nek arról a száz évvel ezelőt­ti napróL I tetteink ma különösen nagy súllyal esnek a latba, ma, a béketárgyalások küszöbén. Ennek érdekében különös gonddal kell vigyáznunk a munkásegység megerősítésé­re. Salgótarján dolgozói sokat tettek már ebben az irány­ban. Megnyerték a széncsa­tát és ezzel elnyerték a szén­csata vörös lobogóját... Ezen a napon mutatkozik meg a nyílt utcán a dolgozók nagy hadseregének ereje. Be en­nek a hadseregnek nemcsak jogokat kell adni, hanem élel­met is. és mindent meg fo­gunk tenni, hogy a kormány mindent megadjon a dolgo­zóknak, akik tettekkel iga­zolták be az élethez és a jö­vőhöz való jogukat. — fejezte be lelkes tapsokkal kísért be­szédét Apró elvtárs. Kisházi Ödön szociáldemok­rata képviselő a következő szónok, beszédét a május el­seje történetével kezdte. A régi május elsejéken vér folyt az utcákon, ma boldog, büszke és szabad seregszem­lét tarthatunk saját szabad erőink felett. De egyúttal mn* kell kérdeznünk, hogy va­jon mindenki megteszi-e ” mayáét? __ Mai állapotunk" a szovjet érti meg a legjob­ban, aki mindent megtesz talpraállításunk érdekében (Munkás Szó, 1946. május 4.) Összeállította: Vonsik Ilona MÓGRÁD — 1986. május L, csütörtök 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents