Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-12 / 110. szám
/ tőkésexport növelésének tennivalói flkarjuk, leszünk is érte, meri nekünk is érdekünk... Az elmúlt napokban a tő- tézked.ésekre. A fejlődő orkéséxportterv teljesítésével a szágokban pedig az olajárak többlettőkésexport növelé- jelentős zuhanása zavarja a sével kapcsolatban a megyei forgalom növelésének lehe- pártbizottság, a NÓGRÁD tőségeit. szerkesztősége és a megyei • NÓGRÁD: — Az elmon- külkereskedelmi megbízott dottakat figyelembe véve a szervezésében hasznos, célra- népgazdaság milyen biztosíté nyékét igyekeztek lefaragni, a kötelezettségeket növelni. Akár bankhitelről, akár alap juttatásról, akár bérpre- íerenciáról volt szó. Mindez természetesen nagy zavart okozott nálunk is. Jó lenne, törő, a gondok megoldását kok alapján számíthat a vál- ha az illetékesek mielőtt szorgalmazó eszmecserét folytattak megyénk jelentősebb exportáló vállalatainak, gyárainak igazgatói, a velük üzleti kapcsolatban álló külkereskedelmi partnervállalatok, valamint az önálló exportjoggal rendelkező vállalatok vezetőivel, képviselőivel lalatok által ígért exportkötelezettségek teljesítésére? HERKNER OTTÓ: — A biztosíték a kölcsönös érdekeltség. A vállalatok a kedvezmények jelentős részét csak akkor vehetik igénybe, ha a vállalt többlet több mint 51 százalékát teljesítik is. E együtt Salgótarjánban, Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A témával kapcsolatos tudósításunkban jeleztük, hogy az elhangzottakra később részletesebben visszatérünk. Most ennek teszünk eleget. Milyen külső és belső körülmények között ? a fölött arányosan részesülnek NÓGRÁD! Közismert, hogy 1985-ben és az idei esztendő magunk mögött hagyott időszakában a tervezettnél kevesebb «* mmogffcképes áru került á* «SuárelSjBarifol^ sú piacokra. Ez kedvezőtlenül befolyásolta a külkereskedelmi mérleg, illetvé a népgazdaság egyensúlyi helyzetével kapcsolatos elképzelések megvalósítását. Önként történik. Jelentős részük a kedvezményben. A hitelés alapjuttatásnál meg kell felelniük az általános hitelképességi feltételeknek. Pályázati rendszer — indokolatlan tortúrával NÓGRÁD: — A többlettőkésexport növelésének szolgálatába állította a kormány az ezzel kapcsolatos pályázati rendszert. A vállalatok részéről bizonyos fokú idegenkedést, tartózkodást, a kezdeményezőkészség hiányát tapasztaljuk. Meddig jütq£tunk.. mily$ní,.,tapasztala- oériyújtott pámeghirdetnek egy pályázatot, előtte minden feltételt, követelményt egyértelműbbé tennének, egyeztetnének. A pályázat ilyen hosszú, körülményes, bürokratikus elbírálása nem segíti a többi ettő- késexport-vállalások minél előbbi teljesítését. KOLIjÁR JÓZSEF, a Romhánya Építési Kerámiaigyár igazgatója: — Nem tartozunk a nagy tőkésexportot lebonyolító gyárak, üzemek közé. Az idén 1,6—1,7 millió dollár elszámolású exportra vállalkozunk. Ehhez nincsenek érvényes szerződéseink, a teljesítéshez szükséges megrendeléseket naponta szedjük össze, és a kívánságoknak megfelelően elégítjük ki. Ilyen körülmények között a pályzati rendszer előírásainak megfelelően, három évre, előre garanciát vállalni többlettőkésexport- ra nagy kockázatot jelentene. MÁRTON SÁNDOR, a Magyar Kábelművek balassagyarmati gyárának igazgatója: — Az idén 20 millió;. daliái*; r - tőkés- export teljesítésében valók vannak a lyázatok alapján, hogyan szol- gyünk érdekéitek. A pályáza- gálják a műszaki fejlesztést? ti rendszer jó előnyös hatá- HERKNER OTTÓ: — Az sát előbb is kifejthette volna eddig benyújtott 118 pályá- az éves terv teljesítése érde- zat elbírálása folyamatosan kében, ha előbb meghirdetik. a Mi 300 dollár plusz tőkésexadódik a kérdés, milyen kö- kisebb exportot lebonyolító portot kívánunk teljesíteni, rüimén vek között kell pótol- vállalatoktól származik. A .... ni az elmaradást, teljesíteni az éves tervet, mire számíthatunk a tőkésországokkal folytatott világgazdasági vérién yben. HERKNER OTTÓ, külke reskedelmi miniszterhelyettes. — Közismert, hogy nemzeti jövedelmünk 50 százanagyvállalatok részéről kevesebb a jelentkező. 1986-ra még nem jelentenek számottevő növekedést, az eredeti vállalati tervhez viszonyítva. A pályázati rendszer alapvető célja, a hosszabb távú struktúraátalakítás támogatása. A megcélozott kedvezmények nagy része az lékát az exportból biztosít- érdekeltségi alapot, az erőjük. A szocialista országokkal hosszabb távra egyeztetjük külkereskedelmi forgalmunk várható alakulását. A velük megkötött árucsere- forgalmi és fizetési egyezmények jó alapot adnak fejlődésünkhöz és fejlesztéseinkhez. Kiegyensúlyozott forgalomnövekedést valósítunk meg, a szocialista országokba irányuló export nagyságát a már említett államközi szerződésekben rögzítetteken kívül minden esetben az innen származó import határozza meg. Á szocialista országokba irányuló exportunk struktúrája módosul: előtérbe kerülnek az élelmiszerek és a könnyűipari termékek, mérséklődik a gépipari termékek exportja. Növekednek viszont a velünk szembe táteljesebb bérfejlesztést szolgálja. Viszonylag kevés a műszaki fejlesztési hozzájárulás és a lízing — gépbérlés — iránti kérelem. Ugyanakkor a fejlesztések döntő része fejlesztő jellegű, bővítő beruházás. Céljuk a jobban eladható gyártmányok termelékenyebb előállítása. KASZÁS JÓZSEFNE DR. a Salgótarjáni Ruhagyár igaz- ségévei. kialakulatían gatoja: —Az elsők között jelentkeztünk a pályázati rendszer által felkínált többlettőkésexport vállalására. Elképzeléseink szerint 220 millió forint értékű beruházást valósítunk meg, melynek ellentételeként három év alatt 11,5 millió dollár értékű plusz tőkésexportot adunk. Amíg idáig eljutottunk, nagyon nehéz volt az út. Páamennyiben ehhez megkapjuk a szükséges alapanyagokat. DR. MÉSZÁROS OTTÓ a Salgótarjáni Kohászati Üzemek vezérigazgató-helyettese: — Nyolc egyeztető tárgyalás után jutottunk el addig, hogy 1,2 millió dollár értékű többletexportot vállaljunk, a felkínált bérpreferencia ellenében. SZŰCS SÁNDOR, a METALIMPEX kereskedelmi igazgatója: — A Salgótarjáni Kohászati Üzemek által vállalt plusztőkésexport 50 szálakéra már biztosítottuk a megrendeléseket. HERKNER OTTÓ: — A pályázati rendszer többféle értelmezése összefügg újszerűsyakorlatával, sokirányú egyeztetési kötelezettségével. Idő kell, amíg a legeredményesebb, a legcélravezetőbb módszer és a legegyértelműbb gyakorlat kialakul. Ettől függetlenül a kitűzött cél mielőbbi elérése érdekében az eddiginél gyorsabban és rugalmasabban kell elbírálnunk a pályázatokat. masztott minőségi követel- iyázatunkat február elején mények. A tőkésforgalom 85 adtuk be és a végleges vá- s/.ázalékát a fejlett orszá- laszt — egy hónap helyett — gokkal, 15 százalékát pedig májusban kaptuk meg. A pá- a fejlődő országokkal bonyo- lyázat követelményeinek lítjuk le. Mindkét relációban, megfelelően nagy gondot for- eléggé bizonytalan piacokról dítottunk az előkészítésre. van szó. Az 1984. évi viszonylagos fellendülés után 1985-ben megtört a lendület, s az idén sem számíthatunk kedvező változásokra. Ellenkezőleg. A piackutató intézetek, valamint a távlati prognózisokat összeállító gazdasági szervezetek a következő évekre sem tudnak megbízható útmutatást adni. Továbbra is számítanunk kell Ennek ellenére 80 tárgyaié- . son ke'lett részt vennünk, mire a döntés megszületett. A tárgyalások során azt tapasztaltam, hogy az elbírálásban érdekelt irányító szervek képviselőinek mindegyike másként értelmezte, magyarázta a feltételeket, a követelményeket. Mást mondtak, más számókat kértek tőlünk. különböző protekcionista in- Ahol lehetett a kedvezméÖsztönzés, meilekzöngékkel NÓGRÁD: A népgazdasági tervekben kitűzött célok elérésében alapvető szerepe van az anyagi ösztönzésnek. Ennek kapcsán felmerült, hogy sor kerül-e, az ösztönzők kiszélesítésére, illetve min kellene változtatni a nagyobb eredmények elérése érdekében. HERKNER OTTÓ — Jelenleg egyik körben sem kívánunk újabb eredményeket tenni — éves konzultáció, pályázati rendszer. — Véleményünk szerint a jelenlegi körben is kellően ösztönözhető a konvertibilis export. Ha valamelyik vállalat, ,.taktikázás” miatt nem pályázott, akkor 1986-ban az ez évre elnyerhető preferenciáktól esik el. GRESSAI SÁNDOR, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatója: — Szükséges, indokolt a különböző szinteken dolgozó vezetőkben meg is vain az akarat és tesznek is azért, hogy minél nagyobb legyen a többlettő' késexport. Tisztában vagyunk ennek népgazdasági fontosságával, de ez a mi érdekünk is. A gyorsabb kibontakozás érdekében az ösztönzés sokféle lehetőségét egyszerűsíteni kellene, hogy jobbam igazodjon a változó élethez és a feladatokhoz. Bonyolultsága miatt sok kicsi, de sokmiEj ós üzlettől esünfk el. mert nem tudjuk biztonságosam megítélni, mennyiért érdemes még termékeinket eladni. Ezt a bizonytalanságot normatívák kiatokífásával kellene feloldani. A mostani ösztönzés szerint a preferencia nem számolható el vállalati nyereségként, holott annak 70—80 százaléka -visszakerül az" állam kasszájába. Ez nem ösztönöz, ezt az' előírást még kellene váltoataitmi. Jó lenne, ha az engedélyezett importdevi- zával a vállalat saját maga, egész évben úgy gazdálkodhatna, ahogy azt termelése megkívánja. Ebben az esetben nem lennének felesleges készletek. Nőne a termelés h atéikomysáea. Rueaflmasab b an lehetne kielégítem» a megrendeléseket. Ugyanakkor mód n vílirna még devizám eltakarításra is. KOLLÁR JÓZSEF: — Az anyagi ösztönzés gyakorlata 1986-ban egyoldalú. mert egy területre a bérpreferenois megszerzésére ösztönöz. Növelni kellene a műszaki fejlesztésben és a termékszerkezet-váltás meggyorsításában betöltött szerepét. Az imporfdeviza-fethasznál ást is tervszerűbbé, eredményesebbé szükséges tenni, hogv megszőniön a mai gyakorlatból fakadó szervezetlenség. tervszerű tlenség, a felesleges késztetek kialakulása. KLUG NÁNDOR, a Budapesti Híradástechnikai Gyár salgótarjáni gyárának igazgatója: — Közismert, hogy a híradás- technikában a fejlett tőkésországok magas műszaki, technikai színvonalai rendelkeznek. Ezenkívül azért nehéz velük versenyezni, mert a gyártmányainkhoz szükséges importalkatrészeket hazai és szocialista forrásokból 50 százalékkal drágábban kapjuk, mintha azokat fcőkésim portból szereznénk be. MÉSZÁROS LAJOS, a Balassagyarmati Fémipari Vállalat igazgatója: — Az igen nehéz értékesítési körülmények. a tőkés megrendelőket egyenesen arra ösztönzik, hogy akkor is találjanak minőségi kifogást, amikor azt semmi sem indokolja. Ily módon akarnak 5. vagy 10 százalékos árcsökkentést elérni. Mivel a vállalatoknak nincs devizájuk, ezért az ilye*» manápislációkat nem tudják kivédeni, kénytelenek belemenni a felkínált kényszerhelyzetbe. A rendelkezések szerint a Magyar Nemzeti Bank a minőségi reklamációk esetén pénz- büntetéssel sújthatja a vállalatot. Amennyiben erre sor kerül, tovább nő a vállalatok kiszolgáltatottsága. KASZÁS JÓZSEFNE DR. Szeretnénk elérni, hogy egyszer már az év elején, előre, az év végéig stabil legyen az ösztönzési rendszer, hogv a feltételeknek megfelelően tudjuk éves tervünket maradéktalanul teljesíteni. KRÄNITZ JÓZSEF, a MO- DEX igazgatója: — Az import beszerzését, lebonyolítását, elszámolását, az ellenőrzést, a külkereskedelmi bankra kel- iene bízni. DR. MÉSZÁROS OTTÓ: — Az ösztönzés bizonyos területeit nem kellene szabadjára engedni. Például egy országos termékre annak mennyiségére kellene megszabni a támogatás összegét, az elérendő kitermelési mutató teljesítése mellett. Ily módon elkerülhetnénk, hogy a vevők ne éljenek vissza jelenlegi helyzetükkel. KLUG NÁNDOR: — Az általunk gyártott termékekhez semmiféle különleges támogatást nem kérünk. Érdekellentétek az alapanyaggyártók és felhasználok között NÓGRÁD: — A többletexport, illetve az export növelésének évek óta megoldatlan problémája a feldolgozó vállalatok és az alapanyaggvár- tók között kialakult érdekellentét. Mit lehetne. illetve kellene tenni a kialakult feszültség feloldása érdekében ? HERKNER OTTÓ: — Az érdekegyeztetés jogi keretei megvannak. Ebben a vállalatoknak kell a megfelelő megoldásokat megtalálni. Operatívan beavatkozni nem lenne célszerű, mert nem biztos, hogy a kívánt célt elérnénk vele, Adminisztratív lépéseket sem kívánunk tenni. Előnyös változást csak a vállalatok egvmás közti kapcsolata teremthet. GREÜSSAI SÁNDOR: —Mi több millió forint értékű csavart hasznai uruk fel termékeink előállításánál!. Ennek ep” részét, amit előzőleg a csavar- ipar exportált, mi importként hozzuk vissiza. MÁRTON SÁNDOR: — Egyszer s mindenkorra el kellene felejteni, ki keltene iktatni a devizacímzettség megosztása iránti igényt. Törölni kellene ezt a kifejezést, amikor a felhasználónál a tőkésexport növeléséről van szó, ilyen igénnyel jelentkezik az alap- anyaggyártóknál. Évek óta nem sikerült a kérdésben megegyezésre jutni. Amíg mi vitatkozunk, addig több tíz- rniillllió forintot jelenítő, devizát hozó üzletitől esünk e!L. KRÁNITZ JÓZSEF:— Az áruháza cserék során, a visszavásárláskor elő kellene írni, hogy a vásárolt érték 15—20 százalékában olyan alapanyag leg ven. amelyre a népgazdaságnak szüksége van. SZŰCS SÁNDOR: — Mivel a hazai alapanyag feldolgozottság» fokának növelésével magasabb devizát tudunk elérni, a feldolgozó iparnak minden körülmények között biztosítani kellene a szükséges alapanyagot. A kapcsolatokról és az összhangról NÓGRÁD: — Közismert, hogy az együttes erőfeszítések, a közös érdekek egymásra találása elősegítheti a többletiőkesexport növelését, annak gazdaságosságát, Vajon a termelő és külkereskedelmi váüalaitok között miként lehetne javítani aiz összhangot? HERKNER OTTÓ: —Az érdekegyeztetés. amennyiben az egyszeri megbízásos szerződések kereteiben nem biztosíthatók, akkor hatékonyabbá lehet tenni közös vállalkozási formákkal. Erre megvannak a jogi szabályozási keretek. DR. MÉSZÁROS OTTÓ: — A szalagacél termékeinknél szír vesen lennénk partnerek egy. közös vállalat létrehozásában. Ugyaniilyen formában több ezer tonna hegesztőhuzalt is el tudnánk adni. Mi adnánk a kapacitást, a szaktudást, a gépek beszerzéséhez szüksége'- pérnzt pedig a külkereskedelmi vállalatoktól kérnénk. SZŰCS SÁNDOR: —A hu- zalkairika súlyát mérő gép beszerzése érdekében megtettük a szükséges lépéseket. FEHÉR ISTVÁN, a FERU- NION főosztályvezetője: — Kapcsolataink stabilak, több évtizedre vezethetők vissza. Az eddigi formák továbbfejlesztése szükséges, ennék érdekében viszont több dolgot kell megoldanunk. Többre is képesek A közös célt szolgáló gondolatokban, javaslatokban, véleményekben gazdag eszmecsere tanulságait Ozsvárt József, a megyei pártbizottság titkára foglalta össze: — Sikerült a közös tennivalókat, a megoldásra váró gondokat oly módon megközelíteni, hogy az elhangzottak elősegítsék az együttes erőfeszítéseket szolgáló megoldásokat. Az ez évi terv, benne a tőkésexporttarv teljesítéséhez megvannak a félté telek. A siker megkívánja, hogy avá:- taitatok és az irányító szervek még hatékonyabban dolgozzanak. A megye exportáló vállalatai. gyárai gyümölcsöző együttműködést alakítottak irt a velük üzleti kapcsolatban át'ló külkereskedelmi váHalatokkal . Erre építve juthatunk ei az újabb eredményékhez. A megye vállalatai nemcsak akarják és vállalták a plusz- feladatofeart. de a jelenleginél nagyobb feladatok elvégzésére is képesek. Veoesz Károly NÓGRÁD - m. májas VL. faétf» 3
