Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-10 / 109. szám

líiuimuiuuj Feliratok a plafonon H ét elejt csend volt az italboltokban. Igaz, még kora este. Az ellenőr­zés főleg arra irányult, hogy vannak-e fiatalok a kocsmáiban, s kiszolgálják-e őket szeszes itallal. Az egy estén végigjárt nyolc-tíz vendéglá tóegységben nincs ilyen szabálysértés, sőt semmi olyan különle­ges szabálytalanság sincs, amiért több járna szóbeli figyelmeztetésnél, figye­lemfelhívásnál. Ám, ha az ellenőrök fej­ből is nem tudnák, mii a szabály, nemigen lehetne megtudni, hogy az adott vendéglátóhely üzemelte­tésére milyen főbb szabá­lyok vonatkoznak. Mert igaz ugyan, hogy az üze­melési rend főbb előírásai, rendelkezései kint vannak a falon. Üvegezett keret­ben. De a legtöbb helyen az olvasási szemhatár on kívül. Nem is láttam én még kocsmában olyan em­bert, aki ezeket a rendel­kezéseket betűzte volna. Különösen, nehéz hely­zetben lenne az, aki a So­moskőújfalu központjában levő italboltban mégis kí­váncsi volna erre. Itt a felirat szinte a plafonon van: a három-négy méteres belső falon úgy hárommé­teres magasságban hirdeti a működés rendjét a ke­retbe foglalt rendelkezés. Hogy hirdeti — ez enyhe túlzás. Csupán ki van té­ve, mert ez az előírás. Az igazi hirdető jéiman- ckal olyan, ami szerobeötiik, amit nem liehet nem elol­vasni. Vannak ilyenek is. így például: „18 éven alu­liakat és ittas egyéneket nem szaligáluink Id” satöb­bi. Ám mindezeket felül­múlja a naigybátanyi Bá­nyász falatozóban a pénz­tárgép mögött éppen szemmagasságban, jól lát­ható betűnagyságokkal nyomtatott felirat. Amely azontúl, hogy jól sikerült reklámszövegnek is minő­síthető, még hősi tettre is sarkall. A felirat így szól: „,Az ital az ember ellen­sége. Aki az ellenség elől elfut, az gyáva.” L ehet-e ezt kommentál­ni?! Ki a bátor és ki a gyáva? A pénztár előtt áldva ettől a mondat­tól, bizonyos, hogy nem sokan fordítanak hátat. Már csak azért sem, mert e felirathoz képest a plafont súroló, keretbe foglalt, kis­betűs hivatalos rendelke­zések csupán a falra hányt borsó esetét példázzák. — zsély — K 111 "■ — A barátság hídján Beszélgetés dr. Babies Antal professzorral A megyei kórház MSZBT-tagcsoportjának meghívására a közelmúltban Salgótarjánba látogatott dr. Babies Antal professzor, akadémikus, az MSZBT Országos Elnökségének tagja, az alapító tagok egyike, szolt kérdéseinkre és mesélte sággal kapcsolatos személyes — Professzor úr, kérem mondja el, mikor és hogyan történt az első találkozása a szovjet emberekkel? — Végefelé járt már a há­ború, s mi Budapesten a Luxus Áruház pincéjében vártuk a felszabadulást, ami­kor megjelent két szovjet ka­tona és orvost keresett a se­besültjeik számára. Azonnal jelentkeztem, kilenc sérültet láttam el. A következő állo­más 1954., amikor Ratkó An­na miniszter a Szovjetunióba delegált az ottani egészség­ügy tanulmányozására, ötszáz kilométeres körzetben mozog­hattam szabadon, így j-ucottam el egy hársfákkal teli kis szigetre, ahol háromszáz csont- tuberkulózisos gyereket gon­doztak. Kerekeken futó ágya­kon közlekedtek, filmet ve­títettek nekik, iskolai okta­tásit vezettek be. Ezt a kór­házat a környező kolhozok támogatták pénzzel és éle­lemmel. — Gondolom, ezek az él­mények meghatározták későb­bi pályafutását, nagyban köz­rejátszottak abban, hogy tu­lajdonképpen a magyar— szovjet baráti társaságot megalapító értelmiségi cso­port egyik aktív tagja lett. — Valóban. Orvos baráta­immal, kollégáimmal hetente összeültünk egy Dorottya utcai, épségben maradt ház­ban, köztünk volt Ligeti La­jos akadémikus, Szentgyörgyi professzor, több híres sebész, nőgyógyász. Amolyan orvosi szakosztály voltunk, és azon töprengtünk, miként lehetne megreformálni és javítani a magyar egészségügyet. Szov­jet kollégáinktól nagyon sok jó tapasztalatot, tudományos A professzor szívesen vála- el a magyar—szovjet barát­élményeit. eredményt vettünk át. Ma is őrzöm azokat az orosz cikke­ket —, mintegy ötkötetnyi van velőlük —, amelyet egy barátunk fordított magyarra. Később a Szovjetunióban igen gyakori vendég voltam, szer­ződéseket kötöttem a tudo­mányos élet elmélyítésére. 1958-ban Apró Antal küldött ki lytoszkvába a tudományos együttműködési megállapodás létrehozására. Kérdezték, mi­lyen témát javasol az orvos- csoportunk, azt válaszoltuk, a legfontosabbnak a köz­egészségügyi hálózat megszer­vezését tartjuk. Szerencsém volt találkozni Sabin pro­fesszorral is. akinek a csepp- jeit akkor még ellenérzéssel fogadták. Mivel Magvaror- ságon sok volt a gyermekbé- nulásos megbetegedés, mi hazahoztuk ezeket a cseooe- ket, s néhány év alatt 500— 600 megbetegedésről kilencre szállítottuk le e kór előfor­dulását — Professzor űr egyengette és figyelemmel kísérte az MSZBT-csoportok tartalmi munkájának kiszélesedését, sokrétévű válását. Hiszen ma már a magyar—szovjet barát­ság nem csupán a tudomá­nyos kapcsolatokra, de az élet valamennyi területére ki­terjed. Mi a véleménye a napjainkban működő baráti társaságokról? — Örvendetes., hogy SE&ssát napról napra növekszik, ör­vendetes, hogy a tagcsoportok valóban komolyan veszik a barátsági munkát. Ezt jól reprezentálják a művészeti, tudományos rendezvények, a személyes baráti találkozók. De, a véleményem az, hogy csak képeken, földrajzköny­veken, prospektusokon ke­resztül egy népet megismerni nem lehet. Sűríteni kell a lá­togatásokat, gyakoribbakká tenni a személyes találkozó­kat, a barátságnak olyan híd- ját megteremteni, amely szo­ros kötelekké szilárdul. Én, amikor a Szovjetunióról kér­deznek, magam előtt látom, —, mert szemtanúja voltam — a Lomonoszov egyetem építését, a Moszkva Szálló megnyitását, vagy azt az időszakot, amikor még nem volt aszfalt az utakon, a pa­rasztok csépelték a gabonát. Sok-sok apró mozaik, amely az ember szívében tükröző­dik vissza. — Engedjen meg végezetül néhány személyes kérdést: Orvosi pályafutásának melyek voltak a legjelentősebb állo­másai? Milyen szakterülettel foglalkozik? — Talán azzal kezdeném, hogy 1945-ben már a legfia­talabb egyetemi tanárok kö­zé tartoztam, urológus vol­tam. Később nyolc éven ke­resztül mint egyetemi rektor dolgoztam. Nagy kitüntetésnek tartottam, hogy tagja lettem a Szovjet Tudományos Aka­démiának. Biohisz akadémikus tűzte fel a jelvényt, amelyet — látja — most is a kabátom hajtókáján viselek. A székfog­laló előadásom a nyirokkerin­gés problematikáját taglalta. Minden hónapban megkapom a szovjet akadémiai füzetet, így tájékozódhatom az ottani tudományos élet legfrissebb eredményeiről. De most en­gedjen meg egy személyes megjegyzést. Először vagyok az önök városában, gyönyörű a vidék, impozáns a kórházuk, de a legnagyobb élményem az üvegfúvók munkájának tanulmányozása volt. Ilyet a világon még soha nem lát­tam. — Köszönöm a beszélgetést. Kiss Mária Bibliai kövek nyomában Egy harminchárom éves iz­raeli férfi napi munkája után sétálni indult Galileában, a Kineret-tó partján. Azt hit­te álmodik: a száraz parti fövenyben egy homokba ásott bárka bukkant a szeme elé. Egy héttel később az egész világ tudta már a szenzáci­ót: kétezer éves halászbárkát találtak — ott, ahol az Új- testamentum szerint Jézus a víz tetején járt A bibliai régészet mintegy 150 éves. Úttörője az ameri­kai Edward Robinson volt, aki szamárháton bejárta a bibliai tájakat, és elkészítet­te az első térképet a létező, oszmán fennfcabrrág alatt ál­ló városok nevei alapján. A bibliai régészet külön érdekessége, hogy egy-egy le­let nemcsak az archeológu­sok, hanem a teológusok és bibliamagyarázók között is heves vitákat vált ki. Ilyen például a „Sinai hegy” kér­dése, ahol Mózes „törvényi ka­pott” Istentől népének. Már a félszigeten elfoglalt helyében sem értettek egyet a tudósok. Tíz évvel ezelőtt aztán egy libanoni régész nagy megle­petésre Arábiába helyezte el a szent hegyet. A legújabb el­mélet — az olasz Emanuele Anati teóriája — a Negef-si- vatagban véli megtalálni. Ha Mázas tetteinek vannak „bizonyítékai” a kövekben, utódának, Józsuának annál kevésbé. Józsua harmincegy várost vett be, a Jordánon való átkelés után a kürtszó­val lerombolt Jerikótól Je­ruzsálemig. Az ásatások so­rán talált leletek viszont ar­ra utalnak, hogy a pátriár­kának nem harcolnia kellett, hanem városokat alapítani. A legújabb bibliai felfede­zés a bárka mellett egy kis halászkunyhó maradványa, szintén a Kineret partján. A felfedezők ferences rendi szerzetesek és nem tartják kizártnak, hogy Péter kuny­hóját találták meg. Szügyi változások Felújítás, útépítés, segélyezés Mintegy 1300 lelket szám­lál Szügy kisközség, amely­nek tanácsi irányításához tartozik a szomszédos, 600 fős Nógrádmarca! és a fél­ezer lakossal rendelkező Csesztve. E három település szépen gyarapodott az utób­bi esztendőkben, javult az úthálózat, az intézményi el­látás, új boltot adtak át Szü- gyön, s jelentős segélykeret állt a rászorulók rendelkezé­sére. Mi várható az elkövetkező években? Az idei terv nagy hangsúlyt helyez az alapel­látást nyújtó intézmények működtetésére. Az egészség- ügyi szolgálat, az óvodák, az iskolák a költségvetés zömét kapják, szám srérint 5 mil­lió 730 ezer forintot, ami 8 százai ókk*! magasabb a ta­valyinál. Most nyílik lehető­ség egy műszaki ellátószol­gálat létrehozására, ameiyet a későbbiekben szeretnének továbbfejleszteni. Ez évben és jövőre is a helyi tanács másfél millió forintos megyei támogatást kap az áthúzódó felújítások fedezetére. Ez lé­nyegében az általános iskola rendbetételét jelenti, így a gyermekintézmény belsóleg- külsőleg is megújulhat. Szeretnék továbbépíteni útjaikat, e célra 326 ezer fo­rintot fordíthatnak. Szügy- ben a Hősök terén, Nógrád- marcalban a Petőfi úton építenek sárrázókat, a meg­maradt összegből pedig (bő 100 ezer forint) portalanítják a nógrádmaircali Petőfi út bevezető szakaszát. Csesztvén a vízelvezetési gondokat eny­hítik, s e célból az elöljáró­ság hatáskörébe utaltak át jelentős összegeket. Változá­sokat terveznek közvilágítás javítására, a rendszer kézi kapcsolása és a tényleges áramfogyasztás mérése ügyé­ben folytatnak tárgyalásokat. Döntöttek a rendkívüli szociális segélykeret felhasz­nálásáról, eszerint Nógrád- marcalra 55 ezer, Csesztvére 35 ezer, Szügyre pedig 62 ezer forint jut, tartalékként pedig 38 ezer forintot álla­pítottak meg. A rendszeres segélyezés ennél jóval na­gyobb mértékű, összességében meghaladja a félmillió fo­rintot. A jó gazdálkodás egyik fel­tétele, hogy kellő bevétellel rendelkezzen a tanács. Je- jelentős szerepet kap egyben a vállalati és szövetkezeti hoz­zájárulás, befizetés. A szügyi tanács gazdálkodásához a vál­lalatok közel 3 és fél millió forinttal, az ítész több mini másfél száz ezierrel, a terme­lőszövetkezet pedig 925 eze* forinttal járul hozzá. Bá* nem a legnagyobb, de jelen­tőségét tekintve kiemelt be­vételi forrás a lakosság se. lepülésfejlesztési bozzájáoi.é- sa, amely mintegy két és fél. száz ezer forintot tesz ki. A további tervek között kapott helyet az építési tel­kek tartós használatba adá­sa, ebből mintegy félmillió bevétel származhat. Ugyan­akkor számít a tanács egy pá­lyázati összegre is, amellyel a szügyi Béke úti hidat szeret­nék átépíteni. Szerepel még elképzeléseik között utak szé­lesítése, telkek közművesíté­se s egyéb munkálatok. Mint a tervvitató tanácsülésen is elhangzott: „gazdasági felada­taink megoldásában tovább­ra is szükségünk van a la­kosság, a társadalmi és gaz­dasági szervek, szervezetek hatékony együttműködésére— Továbbra is számítunk la- komáguük társadalmi munká­jára, amelynek szervezésében jobban szeretnénk igénybe venni tanácstagjaink, pótta- nácstagjaimk és a népfronto- sok aktivistáit.” TlT-stúdiómozi, az értékek háza Aki megrrsömörlött a sok ilyen meg amolyan —, köz­tük rengeteg művi — izga­lomtól, az okkal és ok nél­kül elcsattanó pofonoktól, vi­gaszra lel Salgótarjánban a TIT-stúdiómoziban. Elvétve ugyan itt is játszanak köny- r.yedebb fajsúlyú műveket, de alapvetően olyan filmek­kel találkozni, amelyek mű­vészi, eszmei szempontból egyaránt úgymond igazi ér­tékeket képviselnek. Ebben persze nincsen semmi furcsa­ság, a stúdiómozit éppen ezzel a céllal hozták létre négy esztendővel ezelőtt. Előzményét a TIT megyei szervezetének salgótarjáni értelmiségi klubjában kell keresnünk. Az előzményekről — A klub több ország bu­dapesti nagykövetségétől ka­pott filmeket, főként földraj­zi témájúakat bemutatásra — emlékezik Pollágh Tibor, a TIT megyei szervezetének külső munkatársa, a TIT- mozi vezetője. — Ekkor ve­tődött fel többekben: mozit kellene csinálnunk Megke­restem a moziüzemi vállalat osztályvezetőjét. Kocsis Lász. lót, akinek —, mint kiderült — korábbról dédelgetett ter­ve volt ez. Elképzeléseinket előadtuk a megyei TIT-tit- kárnak, és sikerült megegye­zésre jutnunk. Mi adjuk azó­ta is a termet, a bútorzatot, a világítást, a moziüzemi vál­lalat gondoskodik a műszaki berendezésekről, a filmekről és a dolgozók béréről. Kezdetben keskenyfilme- ket vetítettek, heti egy alka­lommal. nyári szünettel. Ezt az időszakort őskornak neve­zik az itteniek. Körülbelül másfél év múlva aztán ki­cserélték a gépeket, normál- filmeket kezdtek játszani, im­máron nyáron is. Újabb esz­tendő elteltével a Kortárs- filmklub produkcióit is be­mutatják, így kéthetenként bét előadást meg a filmművészet barátai. A száz férőhelyes moziban kö­rülbelül hetvenen váltottak bérletet. Az első időben még odaadták az összes helyet, mondván így kényelmesebb, aztán rájöttek, a szólóje- gyekr.ek is van keletje (né­melyik bérletes az adott idő­ben éppen nem ért rá), te­hát az esetenkénti érdeklő­dőkre is figyelni kell. — Külön közönségigénye­ket is kielégífüdk — ’ mesélj Pollágh Tibor. — Iskolások, különböző társadalmi réte­gű csoportok, főleg értelmi­ségiek, kérnek vetítéseket. Többször játszottuk így mór például a Körhintát. A mi iskolánkat, a Nyitott utakat. Jellemző: nálunk nem volt siker a Jézus Christus szu­persztár. Orvosok, pedagógu­sok, jogászok járnak ide. meg középiskolások, nyugdíjasok. Van olyan néző, aki azt teszi szóvá, hogy pontosan kezd­tünk, s ő a 2—3 perces ké­sése miatt nem látta a film elejét. A nézőszám évről évre emelkedett Az első évben — 1982-ben — 1986 nézőt je-í gyeztek, igaz öt hónapos á-' tékidő alatt. Tavaly 4457-en váltottak jegyet; a tervszám 3000 volt. Ev végén nyílik — A Kortárs-filmek előtt bevezető előadásokat tartot­tunk. Most hagytuk el nem­régiben, mert úgy éreztük, a közönség nem igényli. Vi­szont óriási sikerük van az alkotókkal való közönségta­lálkozóknak. Az tapasztaljuk szívesen járnak ide moziba a emberek. A nézők itt fegyel­mezettek. Remélhetőleg azok lesznek majd a készülő kamaramo­ziban is. amely várhatóan év végén nyílik meg a Novem­ber 7. Filmszínház alagso­rában. Így fogadhatók be igazán a filmkultúra érték«;. Balassagyarmat központja madártávlatból — ta? = (OK)

Next

/
Thumbnails
Contents