Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-10 / 109. szám
líiuimuiuuj Feliratok a plafonon H ét elejt csend volt az italboltokban. Igaz, még kora este. Az ellenőrzés főleg arra irányult, hogy vannak-e fiatalok a kocsmáiban, s kiszolgálják-e őket szeszes itallal. Az egy estén végigjárt nyolc-tíz vendéglá tóegységben nincs ilyen szabálysértés, sőt semmi olyan különleges szabálytalanság sincs, amiért több járna szóbeli figyelmeztetésnél, figyelemfelhívásnál. Ám, ha az ellenőrök fejből is nem tudnák, mii a szabály, nemigen lehetne megtudni, hogy az adott vendéglátóhely üzemeltetésére milyen főbb szabályok vonatkoznak. Mert igaz ugyan, hogy az üzemelési rend főbb előírásai, rendelkezései kint vannak a falon. Üvegezett keretben. De a legtöbb helyen az olvasási szemhatár on kívül. Nem is láttam én még kocsmában olyan embert, aki ezeket a rendelkezéseket betűzte volna. Különösen, nehéz helyzetben lenne az, aki a Somoskőújfalu központjában levő italboltban mégis kíváncsi volna erre. Itt a felirat szinte a plafonon van: a három-négy méteres belső falon úgy háromméteres magasságban hirdeti a működés rendjét a keretbe foglalt rendelkezés. Hogy hirdeti — ez enyhe túlzás. Csupán ki van téve, mert ez az előírás. Az igazi hirdető jéiman- ckal olyan, ami szerobeötiik, amit nem liehet nem elolvasni. Vannak ilyenek is. így például: „18 éven aluliakat és ittas egyéneket nem szaligáluink Id” satöbbi. Ám mindezeket felülmúlja a naigybátanyi Bányász falatozóban a pénztárgép mögött éppen szemmagasságban, jól látható betűnagyságokkal nyomtatott felirat. Amely azontúl, hogy jól sikerült reklámszövegnek is minősíthető, még hősi tettre is sarkall. A felirat így szól: „,Az ital az ember ellensége. Aki az ellenség elől elfut, az gyáva.” L ehet-e ezt kommentálni?! Ki a bátor és ki a gyáva? A pénztár előtt áldva ettől a mondattól, bizonyos, hogy nem sokan fordítanak hátat. Már csak azért sem, mert e felirathoz képest a plafont súroló, keretbe foglalt, kisbetűs hivatalos rendelkezések csupán a falra hányt borsó esetét példázzák. — zsély — K 111 "■ — A barátság hídján Beszélgetés dr. Babies Antal professzorral A megyei kórház MSZBT-tagcsoportjának meghívására a közelmúltban Salgótarjánba látogatott dr. Babies Antal professzor, akadémikus, az MSZBT Országos Elnökségének tagja, az alapító tagok egyike, szolt kérdéseinkre és mesélte sággal kapcsolatos személyes — Professzor úr, kérem mondja el, mikor és hogyan történt az első találkozása a szovjet emberekkel? — Végefelé járt már a háború, s mi Budapesten a Luxus Áruház pincéjében vártuk a felszabadulást, amikor megjelent két szovjet katona és orvost keresett a sebesültjeik számára. Azonnal jelentkeztem, kilenc sérültet láttam el. A következő állomás 1954., amikor Ratkó Anna miniszter a Szovjetunióba delegált az ottani egészségügy tanulmányozására, ötszáz kilométeres körzetben mozoghattam szabadon, így j-ucottam el egy hársfákkal teli kis szigetre, ahol háromszáz csont- tuberkulózisos gyereket gondoztak. Kerekeken futó ágyakon közlekedtek, filmet vetítettek nekik, iskolai oktatásit vezettek be. Ezt a kórházat a környező kolhozok támogatták pénzzel és élelemmel. — Gondolom, ezek az élmények meghatározták későbbi pályafutását, nagyban közrejátszottak abban, hogy tulajdonképpen a magyar— szovjet baráti társaságot megalapító értelmiségi csoport egyik aktív tagja lett. — Valóban. Orvos barátaimmal, kollégáimmal hetente összeültünk egy Dorottya utcai, épségben maradt házban, köztünk volt Ligeti Lajos akadémikus, Szentgyörgyi professzor, több híres sebész, nőgyógyász. Amolyan orvosi szakosztály voltunk, és azon töprengtünk, miként lehetne megreformálni és javítani a magyar egészségügyet. Szovjet kollégáinktól nagyon sok jó tapasztalatot, tudományos A professzor szívesen vála- el a magyar—szovjet barátélményeit. eredményt vettünk át. Ma is őrzöm azokat az orosz cikkeket —, mintegy ötkötetnyi van velőlük —, amelyet egy barátunk fordított magyarra. Később a Szovjetunióban igen gyakori vendég voltam, szerződéseket kötöttem a tudományos élet elmélyítésére. 1958-ban Apró Antal küldött ki lytoszkvába a tudományos együttműködési megállapodás létrehozására. Kérdezték, milyen témát javasol az orvos- csoportunk, azt válaszoltuk, a legfontosabbnak a közegészségügyi hálózat megszervezését tartjuk. Szerencsém volt találkozni Sabin professzorral is. akinek a csepp- jeit akkor még ellenérzéssel fogadták. Mivel Magvaror- ságon sok volt a gyermekbé- nulásos megbetegedés, mi hazahoztuk ezeket a cseooe- ket, s néhány év alatt 500— 600 megbetegedésről kilencre szállítottuk le e kór előfordulását — Professzor űr egyengette és figyelemmel kísérte az MSZBT-csoportok tartalmi munkájának kiszélesedését, sokrétévű válását. Hiszen ma már a magyar—szovjet barátság nem csupán a tudományos kapcsolatokra, de az élet valamennyi területére kiterjed. Mi a véleménye a napjainkban működő baráti társaságokról? — Örvendetes., hogy SE&ssát napról napra növekszik, örvendetes, hogy a tagcsoportok valóban komolyan veszik a barátsági munkát. Ezt jól reprezentálják a művészeti, tudományos rendezvények, a személyes baráti találkozók. De, a véleményem az, hogy csak képeken, földrajzkönyveken, prospektusokon keresztül egy népet megismerni nem lehet. Sűríteni kell a látogatásokat, gyakoribbakká tenni a személyes találkozókat, a barátságnak olyan híd- ját megteremteni, amely szoros kötelekké szilárdul. Én, amikor a Szovjetunióról kérdeznek, magam előtt látom, —, mert szemtanúja voltam — a Lomonoszov egyetem építését, a Moszkva Szálló megnyitását, vagy azt az időszakot, amikor még nem volt aszfalt az utakon, a parasztok csépelték a gabonát. Sok-sok apró mozaik, amely az ember szívében tükröződik vissza. — Engedjen meg végezetül néhány személyes kérdést: Orvosi pályafutásának melyek voltak a legjelentősebb állomásai? Milyen szakterülettel foglalkozik? — Talán azzal kezdeném, hogy 1945-ben már a legfiatalabb egyetemi tanárok közé tartoztam, urológus voltam. Később nyolc éven keresztül mint egyetemi rektor dolgoztam. Nagy kitüntetésnek tartottam, hogy tagja lettem a Szovjet Tudományos Akadémiának. Biohisz akadémikus tűzte fel a jelvényt, amelyet — látja — most is a kabátom hajtókáján viselek. A székfoglaló előadásom a nyirokkeringés problematikáját taglalta. Minden hónapban megkapom a szovjet akadémiai füzetet, így tájékozódhatom az ottani tudományos élet legfrissebb eredményeiről. De most engedjen meg egy személyes megjegyzést. Először vagyok az önök városában, gyönyörű a vidék, impozáns a kórházuk, de a legnagyobb élményem az üvegfúvók munkájának tanulmányozása volt. Ilyet a világon még soha nem láttam. — Köszönöm a beszélgetést. Kiss Mária Bibliai kövek nyomában Egy harminchárom éves izraeli férfi napi munkája után sétálni indult Galileában, a Kineret-tó partján. Azt hitte álmodik: a száraz parti fövenyben egy homokba ásott bárka bukkant a szeme elé. Egy héttel később az egész világ tudta már a szenzációt: kétezer éves halászbárkát találtak — ott, ahol az Új- testamentum szerint Jézus a víz tetején járt A bibliai régészet mintegy 150 éves. Úttörője az amerikai Edward Robinson volt, aki szamárháton bejárta a bibliai tájakat, és elkészítette az első térképet a létező, oszmán fennfcabrrág alatt álló városok nevei alapján. A bibliai régészet külön érdekessége, hogy egy-egy lelet nemcsak az archeológusok, hanem a teológusok és bibliamagyarázók között is heves vitákat vált ki. Ilyen például a „Sinai hegy” kérdése, ahol Mózes „törvényi kapott” Istentől népének. Már a félszigeten elfoglalt helyében sem értettek egyet a tudósok. Tíz évvel ezelőtt aztán egy libanoni régész nagy meglepetésre Arábiába helyezte el a szent hegyet. A legújabb elmélet — az olasz Emanuele Anati teóriája — a Negef-si- vatagban véli megtalálni. Ha Mázas tetteinek vannak „bizonyítékai” a kövekben, utódának, Józsuának annál kevésbé. Józsua harmincegy várost vett be, a Jordánon való átkelés után a kürtszóval lerombolt Jerikótól Jeruzsálemig. Az ásatások során talált leletek viszont arra utalnak, hogy a pátriárkának nem harcolnia kellett, hanem városokat alapítani. A legújabb bibliai felfedezés a bárka mellett egy kis halászkunyhó maradványa, szintén a Kineret partján. A felfedezők ferences rendi szerzetesek és nem tartják kizártnak, hogy Péter kunyhóját találták meg. Szügyi változások Felújítás, útépítés, segélyezés Mintegy 1300 lelket számlál Szügy kisközség, amelynek tanácsi irányításához tartozik a szomszédos, 600 fős Nógrádmarca! és a félezer lakossal rendelkező Csesztve. E három település szépen gyarapodott az utóbbi esztendőkben, javult az úthálózat, az intézményi ellátás, új boltot adtak át Szü- gyön, s jelentős segélykeret állt a rászorulók rendelkezésére. Mi várható az elkövetkező években? Az idei terv nagy hangsúlyt helyez az alapellátást nyújtó intézmények működtetésére. Az egészség- ügyi szolgálat, az óvodák, az iskolák a költségvetés zömét kapják, szám srérint 5 millió 730 ezer forintot, ami 8 százai ókk*! magasabb a tavalyinál. Most nyílik lehetőség egy műszaki ellátószolgálat létrehozására, ameiyet a későbbiekben szeretnének továbbfejleszteni. Ez évben és jövőre is a helyi tanács másfél millió forintos megyei támogatást kap az áthúzódó felújítások fedezetére. Ez lényegében az általános iskola rendbetételét jelenti, így a gyermekintézmény belsóleg- külsőleg is megújulhat. Szeretnék továbbépíteni útjaikat, e célra 326 ezer forintot fordíthatnak. Szügy- ben a Hősök terén, Nógrád- marcalban a Petőfi úton építenek sárrázókat, a megmaradt összegből pedig (bő 100 ezer forint) portalanítják a nógrádmaircali Petőfi út bevezető szakaszát. Csesztvén a vízelvezetési gondokat enyhítik, s e célból az elöljáróság hatáskörébe utaltak át jelentős összegeket. Változásokat terveznek közvilágítás javítására, a rendszer kézi kapcsolása és a tényleges áramfogyasztás mérése ügyében folytatnak tárgyalásokat. Döntöttek a rendkívüli szociális segélykeret felhasználásáról, eszerint Nógrád- marcalra 55 ezer, Csesztvére 35 ezer, Szügyre pedig 62 ezer forint jut, tartalékként pedig 38 ezer forintot állapítottak meg. A rendszeres segélyezés ennél jóval nagyobb mértékű, összességében meghaladja a félmillió forintot. A jó gazdálkodás egyik feltétele, hogy kellő bevétellel rendelkezzen a tanács. Je- jelentős szerepet kap egyben a vállalati és szövetkezeti hozzájárulás, befizetés. A szügyi tanács gazdálkodásához a vállalatok közel 3 és fél millió forinttal, az ítész több mini másfél száz ezierrel, a termelőszövetkezet pedig 925 eze* forinttal járul hozzá. Bá* nem a legnagyobb, de jelentőségét tekintve kiemelt bevételi forrás a lakosság se. lepülésfejlesztési bozzájáoi.é- sa, amely mintegy két és fél. száz ezer forintot tesz ki. A további tervek között kapott helyet az építési telkek tartós használatba adása, ebből mintegy félmillió bevétel származhat. Ugyanakkor számít a tanács egy pályázati összegre is, amellyel a szügyi Béke úti hidat szeretnék átépíteni. Szerepel még elképzeléseik között utak szélesítése, telkek közművesítése s egyéb munkálatok. Mint a tervvitató tanácsülésen is elhangzott: „gazdasági feladataink megoldásában továbbra is szükségünk van a lakosság, a társadalmi és gazdasági szervek, szervezetek hatékony együttműködésére— Továbbra is számítunk la- komáguük társadalmi munkájára, amelynek szervezésében jobban szeretnénk igénybe venni tanácstagjaink, pótta- nácstagjaimk és a népfronto- sok aktivistáit.” TlT-stúdiómozi, az értékek háza Aki megrrsömörlött a sok ilyen meg amolyan —, köztük rengeteg művi — izgalomtól, az okkal és ok nélkül elcsattanó pofonoktól, vigaszra lel Salgótarjánban a TIT-stúdiómoziban. Elvétve ugyan itt is játszanak köny- r.yedebb fajsúlyú műveket, de alapvetően olyan filmekkel találkozni, amelyek művészi, eszmei szempontból egyaránt úgymond igazi értékeket képviselnek. Ebben persze nincsen semmi furcsaság, a stúdiómozit éppen ezzel a céllal hozták létre négy esztendővel ezelőtt. Előzményét a TIT megyei szervezetének salgótarjáni értelmiségi klubjában kell keresnünk. Az előzményekről — A klub több ország budapesti nagykövetségétől kapott filmeket, főként földrajzi témájúakat bemutatásra — emlékezik Pollágh Tibor, a TIT megyei szervezetének külső munkatársa, a TIT- mozi vezetője. — Ekkor vetődött fel többekben: mozit kellene csinálnunk Megkerestem a moziüzemi vállalat osztályvezetőjét. Kocsis Lász. lót, akinek —, mint kiderült — korábbról dédelgetett terve volt ez. Elképzeléseinket előadtuk a megyei TIT-tit- kárnak, és sikerült megegyezésre jutnunk. Mi adjuk azóta is a termet, a bútorzatot, a világítást, a moziüzemi vállalat gondoskodik a műszaki berendezésekről, a filmekről és a dolgozók béréről. Kezdetben keskenyfilme- ket vetítettek, heti egy alkalommal. nyári szünettel. Ezt az időszakort őskornak nevezik az itteniek. Körülbelül másfél év múlva aztán kicserélték a gépeket, normál- filmeket kezdtek játszani, immáron nyáron is. Újabb esztendő elteltével a Kortárs- filmklub produkcióit is bemutatják, így kéthetenként bét előadást meg a filmművészet barátai. A száz férőhelyes moziban körülbelül hetvenen váltottak bérletet. Az első időben még odaadták az összes helyet, mondván így kényelmesebb, aztán rájöttek, a szólóje- gyekr.ek is van keletje (némelyik bérletes az adott időben éppen nem ért rá), tehát az esetenkénti érdeklődőkre is figyelni kell. — Külön közönségigényeket is kielégífüdk — ’ mesélj Pollágh Tibor. — Iskolások, különböző társadalmi rétegű csoportok, főleg értelmiségiek, kérnek vetítéseket. Többször játszottuk így mór például a Körhintát. A mi iskolánkat, a Nyitott utakat. Jellemző: nálunk nem volt siker a Jézus Christus szupersztár. Orvosok, pedagógusok, jogászok járnak ide. meg középiskolások, nyugdíjasok. Van olyan néző, aki azt teszi szóvá, hogy pontosan kezdtünk, s ő a 2—3 perces késése miatt nem látta a film elejét. A nézőszám évről évre emelkedett Az első évben — 1982-ben — 1986 nézőt je-í gyeztek, igaz öt hónapos á-' tékidő alatt. Tavaly 4457-en váltottak jegyet; a tervszám 3000 volt. Ev végén nyílik — A Kortárs-filmek előtt bevezető előadásokat tartottunk. Most hagytuk el nemrégiben, mert úgy éreztük, a közönség nem igényli. Viszont óriási sikerük van az alkotókkal való közönségtalálkozóknak. Az tapasztaljuk szívesen járnak ide moziba a emberek. A nézők itt fegyelmezettek. Remélhetőleg azok lesznek majd a készülő kamaramoziban is. amely várhatóan év végén nyílik meg a November 7. Filmszínház alagsorában. Így fogadhatók be igazán a filmkultúra érték«;. Balassagyarmat központja madártávlatból — ta? = (OK)