Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-07 / 106. szám
-. ............. t ' SZABÓ LÁSZLÓ •;$ . 4; PJWMA ] V alószínűleg mindenki számára emlékezetes marad anfiak a fiúnak a története, aki megölte alkoholista apját. Nem elő- sW találkozom hasonló esettel - mégis megrázott ez a mostani. Ha felidézem, hogjmn indult az életbe ez a fiatalember, s végiggondolom, mi lehetett volna belőle, elszomorodom. A matematika iránti ígéretes hajlamok.,.. Fegyelmezett, tiszteieitudó magatartás. .. A család szerete- te. .. És a végén gyilkosságba keveredett — megölte az apját. Az eset tipizálható, ha nem is a végeredményt illetően. Sok gyermek, fiaim szenved alkoholista apjától, olykor anyjától. Hazánkban mar a 400 ezret is meghaladja az idült alkoholisták száma. Tíz- és tízezer család nyögi az alkoholista apa rabiátus, kötekedő természetét. Emlékszem, tizenöt évvel ezelőtt, Szabolcs megyében már lejátszódott mindaz, ami most ezzel a 16 éves fiúval. Ugyanígy... A gyérek már nem bírta, elszakadt benne a húr, s szinte önkívületi állapotban baltával agyoncsapta az apját. Az a fiú hétévi szabadságvesztés-büntetést kapott első fokon: ezt a Legfelsőbb Bíróság csökkentette három esztendőre. H. Barta Lajos drámát írt az esetből. Az az érzésem azonban, hogy még ez a három év is nagyon sok volt. Nem, a bíróság nem tehetett egyebet... Elszabadulna a pokol, ha mindenki ön b iraakod hatna, «kit sérelem ért- Pedig ezt a fiút nap mint nap sérelem érte, az alkoholtól felkorbácsolt apai indulatok naponta porig alázták. így volt ez a mostani esetben is... És hány ilyen eset van, «miről a nyilvánosság nem is szerez tudomást, mert nem fajul apagyilkosságig? , Hogy is van ez? ízlelgessék a szót: apagyilkosság. .. Amióta ember az ember, felismerte, hogy a nemző apára kezet emelni az egyik legnagyobb bűn, hogy a társadalmi önvédelem megköveteli a fiúi tiszteletet, az apai tekintély őrzését. Ezt ötvözi magába a büntetőjog is, bár szavakban nem tesz különbséget ember és ember életének védelmében. Az csak minősíti az esetet, ha az áldozat a szülő. A büntető igazságszolgáltatás nem tekinthet el az ilyen társadalmi felismerésektől. De lehet-e, szabad-e eltekinteni az ítélkezéskor azoktól a körülményektől, amelyek elvezetnek egy ilyen súlyos bűn- cselekményig? Természetesen nem. Gondolják végig, milyenek lehetnek egy gyermek estéi, aki eszmélése pillanatától, nap mint nap azt látja-ta- pa^ztaiju, hogy az apja részegen tántorog haza, véresre veri az édesanyját, rettegésben tartja őt és testvéreit, kizavarja valamennyié, jüket a Hideg éjszasába. .. Az eiemek variálhatók, de az alkohol mindig jelen van. És Cijut a gyerek addig a pontig, amikor már úgy érzi, minden mindegy, nincs tovább! Mert egy fiatalnál az önkontroll ..filmszakadása” mindig hamarabb bekövetkezik, mint a felnőttnél. Adódik az újabb kérdés: szaoad-e úgy megítélni egy ilyen sulivá bűncselekményt elkövető fiatalembert, mint azt a gyilkost, aki akár indulatból, akár ipegfontoitan, de mindenképp bűnös szándékkal öli meg a másik embert, netán az apját? Például azért, hogy kirabolja . Hogyan is ítéljük meg hát ezt a fiatalembert? Érzésem szerint teljes felmentési aligha adhatunk, illetve csak akkor, ha a bíróság beszámit- hataíianságot állapit meg. Mert ilyesmi is előfordulhat. Különösen, ha kiderül, hogy az apa olyan támadólag lépett fei, hogy azzal teljes tudatzavart idézett elő a fiában, akiben ettől íelbuggyant rövidke 16 évének minden keserve... De fia már az ítéleteknél tartunk, szeretnék fordulatot venni az eddigi gondolatmenetén. .. A köztudat nálunk —, de azt hiszem, sok helyütt a világban — mély előítélettel viseltetik mindenki iránt, aki embert ölt. Ez az előítélet általános tapasztalatokra épül. Nem nagyon válogat. Még akkor sem, ha konkrét esetekkel kerül szembe. Hányszor hallottam már: fei kell akasztani! De vajon fel keil-e, fel szabad-e mindenkit akasztani, aki kioltotta egy másik ember életéi? Á'litaiábí* persze igaz, s ezt hangoztatni is keil, hogy legnagyobb bűn az emberölés. De ahogy két egyforma ember nincs a világon, úgy az emberölések sem egyformák. A körülmények — még a tipizált formájukban is — eltérnek egymástól. Egy-egy gyilkossági ítéletről szóló újsághír nyomán szinte mindig felerősödik az olvasói visszhang: micsoda A Kék fényben latiak Előítélet és ítélet enyhe ítéletek születnek, ahe_ lyett, hegy felakasztanák őket. De vajon hol az enyheség és súlyosság határa az ítélkezésben? A Szabolcs megyei fiatalember esetében kiszabott három esztendőt is súlyosnak tarthatjuk, ha ismerjük az előtörténetet, a legfontosabb körülményeket. De ha ugyanerről a fiatalemberről vagy a legutóbbi Kék fényben látott fiúrói az újságban csak annyit olvashatunk, hogy megölte az apját, s ezért háom-négy érvre ítélték — talán még fel is háborodunk! Nem az ítélet súlyossága, hanem „enyhesége” miatt. Mert csak any- nyit tudunk róla, hogy apagyilkosok. Holott. .. Kétségtelen az újsághírek nem tudják visszaaadni úgy a körülmények teljességét, az ösz- szefüggések láncolatát, az okozati sort, mint ahogy ezt a bíróság — a tárgyalás közvetlenségének elvét érvényesítve — a tárgyalóteremben, szemtől szembe a vádlottal és a tanúkkal — érzékelheti. Ha tehát egy rövidke -újsághír csak a cselekményt és az ítéletét közli, ne vonjunk le belőle mélyebb következtetéseket. Más kérdés, hogy a szerkesztő is visszaadhatja az ilyen h,,t munkatársának: idézzen a bíróság indoklásából, miért ezt az ítéletet és nem súlyosabbat — vagy éppen enyhébbet — szabott ki. Nem vitatom, lehet persze egy ítélet túlzottan enyhe is. sőt, akár hibás is. De jogorvoslati rendszerünk olyan, amely alkalmas ezek helyre- hozatalába. , , olyan toséletes á.lapoíot soha nem fogunk clériií, ái'heiy, ben minden első fokú Léiéit tökéletes lesz. De a társadalmi- tudatnak tuéy-s abba az irányba kell fejlődnie, hogy képes legyen elfogadni: az igazságszolgáltatás bonyolult, Összetett munka, amelynek a végterméke, az ítélet csak differenciált lehet. S ha egy újsághír ezt nem képes kellően tükrözni, akkor abban az újsághír a vétkes, s nem az igazságszolgáltatás... Nem tudom, mi vár » íé éves fiúra. Lehet, hogy bírái személy szerint sajttáin: fogják, de a feltárt bizonyítékok, vallomások egybevetése, a bűnelkövetés gondatlan változatának olyan fokát nu- tatja majd ki, amitől már nem lehet eltekinteni... De bármi legyen is majd az ítélet, az igazi bűnös mégsem ez a gyerek, hanem az alkohol, amely embert "pusztít minden értelemben... Közvetlenül és áttételesen. Határszemlét Nógrádiban Műveljünk meg minden földet! Minden évben májusban a földhivatalok, a tanácsok és a mezőgazdasági üzemek képviselői határszemiét tartanak, amelyen ellenőrzik a termőföldek hasznasitását. Társadalmi érdek ez, hiszen a mezőgazdaság alapvető termelési eszközéről, a semmivel sem pótolható földről van szó. A földhasznosítási feladatok végrehajtásait, a művelési kötelezettség érvényesítését, a központi és területi intézkedések, valamint a hatóságii ellenőrzések eddig is jól elősegítették. Ennek eredményeként ma már a földhasznosítás, a földvédelem terén kedvező szemléletváltozás tapasztalható. Ugyanakkor, a feladat adott: eliten - őrizni kell a művelési kötelezettség teljesítését. A mezőgazdasági nagyüzemeknél a földhivatal, az egyéni és egyéb föid- hasznáíőknál, községekben a helyi tanácsok, a varosokban a földhivatal végzi ezt a munkát. A 7, idei batárszemte 136 ezer hektár területet érint. A meglevő adatok, és az elmúlt év tapasztalatai alapján értékeltük Nógrád megye földhasznosítási és -védelmi helyzetét. Megállapítottuk, hogy megyénkben is érvényesülnek aizok a kívánatos tendenciák. amelyek a termőterület csökkenésének mérséklésével járnak. Az állattenyésztés fejlesztésének segítésénél lényeges szempont a takanmányeilátás jó színvonalának biztosítása, ennek elengedhetetlen része a gyepterületek rendeltetésszerű hasznosítása. Az általános gyommentesítés nemcsak a mezőgazdaságban gazdálkodó egységek feladata, hanem mindnyájunké. Ilyen kötelezettsége ván egyebek között a gyáraiknak, üzemeknek, a kistermelőknek és vükendtelek-tulajdonosoknak. Ezzel, a földvédelmi törvényben előírt kötelezettség teljesítésén túl a környezetvédelmi feladatoknak is eleget tesznek, A határszemíéken fokozott körüiltekinitésisel vizsgáljuk a tanácsok kezelésében levő földek hasznosítását, főként azokban a helységekben, ahol a parlag-területek nem csökkentek. Célunk, hogy a helyi tanács az üzemek képviselőivel együtt a helyszínen vizsgálja meg az üzemi müvei lésbe vonható területek á-tJ vételének lehetőségeit, leltéi teleit Kezd eme,, yez rfi fog-* juk ezen területek ta-rJ tás hasznosításét is. A mari gánszemélyék művelési kötelezettségének ellenőrzésekor körültekiintő módon fogjuk a művelés elmaradásának okait vizsgálni. Minden esetben célunk, hogy a földek megművel éséről gondoskodjanak a földtulajdonosok és -használók! A határszemlék időszakát ban műveletlen földek hasznosítására a szükséges intézkedéseket megtesszük és a jogszabályokban biztosított szankciókkal is élni fogunk. Az ez évi határszemlék legfőbb célja: a földhasználók teljesítsék művelési kötelezettségüket. Az 1986. évi ágazati tervelőirányzatok teljesítésériek alapvető feltétele a termőföldek célszerű, maradéktalan hasznosítás», termei ékenységének növelése. Mindnyájunk közös érdeke: műveljünk meg minden földet! Bartos István, a Nógrád Megyei Földhivatal vezetője Hivatás és politika „Fórumokon figyellek fel rám Piros rövidnadrág, trikó, túrabakancs — es a fölszerelése. A szakállas fiatalemberen látszik az elmúlt esztendők sportja. Karja erős, válla széles, kézfogása kemény. A ruházat oka nagyon is prózai: hamarosan túraversenye lesz a gyerekeknek, most indul a jövendő pályán szétnézni. Az idő tehát rövid a beszélgetésre. A 24 éves fiatalember, Demeter Gábor, a balassagyarmati Dózsa Utcai Általános Iskola tanára. Nemrég delegálta öt a KISZ Központi Bizottságába a megyei küldöttgyűlés. Kettejük közül őt választották a küldöttek, pedig nem nagyon ismerhették. Csak abból, an.it mondott, de — úgy látszik — ez döntött a szavazáskor. — Régebben, még egri főkkttíss luxomban ia eiI muOKÜam 9 m&gémfA, de te.- i ivÄ ledorongolta* Azt tar- I tóm hogy mondjuk esaz el, j amit gondolunk. A tévedés j logával együtt! Győzzük meg i egymást, érvekkel, gondola- ' tokkal, elképzelésekkel. Leves mozdulata nyugodt- nem árulkodik belső feszültr ségről, pedig abból is van benne bőven. — Mostanában azt veszem észre —, mert én nem változtam, —, hogy éppen a II pilóta lánya Szombathely felszabadulásának napján, 1945. március 29-én lőtték le légiharcbam a városhoz közeli Gencsapáti község térségében Vaszilij Szurin szovjet repülő főhadnagy gépét, aki a földet éréskor hősi halóit halt. A község lakói és az éppen bevonuló szovjet alakulatok a templom mellé temették el, s erről adatok maradtak a plébánia anyakönyvében. Ennek köszönhető, hogy negyven évvel az eseméy után Szombathely város segíthetett a pilóta Leányának, Agyelyia Vasziljevnának édesapja végső nyugvóhelye felkutatásában. A szovjet asszony Gencsapáti község vezetőivel és a város, illetve a?, ideiglenesen hazánkban állomásozó szovtet déli hadsereg- esooort alak’'1 stain«'': képviselőivel együtt kedden megkoszorúzta á községben 1946- ban emelt hősi emlékművet. Űj rohamomén tőt áll ítottak üzembe ez év márciusában az Országos Mentőszolgálat Nógrád Megyei Mentőszervezeténél. A Barkas típusú NDK- gyártmányú rohamkocsi magasított karosszériában megváltozott a belső tér kialakítása, így a hordágyon fekvő sérülthöz mindkét oldalról hozzá lehtet férni. A kocsi az életmentéshez szükséges valamennyi eszközzel föl van szerelve, biztosítva ezzel a magas színvonalú helyszíná ellátást. Az országban jelenleg két ilyen mentőautó van — egyelőre kísérletképpen — az egyik Salgótarjánban a másik pedig Budapesten. (Bábel László felvételei) nyílt beszéd, a gondolatok fölsorakoztatása szükséges. Az iskolám delegált, a városi pedagógus KlSZ-bizott- ságba, pedig csak két éve vagyok itt. Szakszervezet’ bizalmi is lettem. .— Folytassuk majd innen, de magadról is mondj valamit. — Itt születtem Balassagyarmaton, apám boltvezető, anyám pedagógus, de a pályára Papp László, egykori általános iskolai tanárom indított el igazán. Most Egerben, a főiskola gyakorlóiskolájában igazgatóhelyettes. A túrázást, a természet sze- retetét is megtanította, azóta is bennem van. Sportoltam. Előbb a tájfutás, azután a nehézatlétika vonzott. Utóbbi a főiskolán elmaradt, de itthon a gyerekekkel rendszeresen járjuk a megyét. Előbb a várakat néztük meg, azután voltunk a Börzsönyben, Cserhátban, a Narancsban, a Medvesen. Atlétikából segédedzői képesítést is szereztem, bronzjelvényes túra- vezető vagyok, most járok ok- tatástechnológusi tanfolyamra, és mert érdekel a vadászat, alapfokú vadgazdálkodási tanfolyamra is beiratkoztam Régi edzőmmel esténként futunk, talán megint kezembe fogom a diszkoszt. — Minderre jut időd? — Idegesít, ha nem csinálok valamit. A kollégáim java része az iskolakapun kívül nem ér rá a tanítványaival foglalkozni. — Talán neked könnyebb. Egyedül élsz még. ■— Nem vád volt ez! Tény!1 — A mozgalomról kemény szavakat mondtál. — Hiányzik rá politiVuisság, mert a párt politikáját az ifjúsági szervezet tagjai nem eiégge ismerik. Egyszemelyes alapszervezetek működnek, ahol a titkár van tisztában a dolgokkál, más viszont alig. — A megyei küldöttgyűlésen az információáramlás hiányát is említetted. — Az alapszervezettől fölfelé, és onnan lefelé a mozgalmon belül ugyancsak nehézkes, Ez pedig nem jó. Tanácstalanságot, céltalanságot szül. Ráadásul érzékenyebbek vagyunk, ha nehezebben haladunk előre, de a pedagógus vegye föl a fáklyát!’ És tehetnénk a fegyelmezetlenség ellen is akkor, ha nem belecsöppenne az ember a KISZ- be. Miért kell tömegszervezetként működnie? Válogassunk ! — Rövid idő alatt lettél a KISZ KB megyei delegáltja, készülve a szervezet kongresszusára. Nem gondolod, hogy mások toltak maguk helyett előre? — Eleinte volt ilyen érzésem. Most azonban azt gondolom- hogy ha bíznak bennem, akkor vállalom. Már csak azért is. mert az emberek néha ide-oda tologatják a dolgok fölvállalását. Amit rámbíznak, annak jóindulattal- legjobb tudásom szerint próbálok megfelelni, míg talán más csak nyűgnek érezné. Én nem érzem annak. — Gondoltál arra, hogy most talán egy politikuspá^ lya indul el? — Szeretnék tag maradni, nem vezető. Segíteni akarok a munkában, a megújulásban, de ha kell, akkor kritizálok is. Sok barátom van, sokuk nem értelmiségi, velük is vitatkozom, megbeszélem az elképzeléseimet. Amire együtt jutunk, azt viszem tovább a KISZ Központi Bizottságába. Azt, amit a beszélgetésekből közösnek érzek. Hortobágyi Zoltáa
