Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-06 / 105. szám

Ha»s*emközt no'órus hiányzókkal Perifériára szorulva... Láda. láda mellett, láda hátú i. Amerre csak nézek, mindenfelé ládahegyeket lá­tok A pontos számukat alig­ha tudná bárki is megmon­dani, de hozzávetőlegesen SO ezei különböző méretű, kizá­rólag fenyőfából készített lá­dát zsúfoltak össze a hegy- geri-.cre felfutó, szűk kráter­szerű mélyedésben. Rágondol­ni Is irtóztató- mi történik, ha áraz időben valaki új­ra eldob egy égő csikket. Kétszer már volt rá példa... Megléptek a iádákkal A salgótarjáni síküveggyár ládatelepén járunk. Az itt tárolt ládákba csomagolják a gyár termékeit és juttatják el a vásárlókhoz. Nélkülözhe­tetlen, összességében leg­alább 50 milliós értéket kite­vő csomagolóeszközökről van szó. mégsem vigyáznak rájuk kellő alapossággal. A drótke­rítés jókora szakaszon hiány­zik. kapu nincs. Délután és éjszaka is csak egyetlen em­ber ügyel az értékekre. Ma is felemlegetik azt az esetet, amikor a „bakter” délután 2 óra tájban lement az üzemi konyhára ételmaradékért a kutyának, s ez idő alatt el­loptak 12 darab, egyenként, 1700 forintos áron nyilvántar­tott ládát. A rendészet embe­re már csak a megrakott te­herautót látta elrobogni... A ládatelepen rakodógép ismeretlen fogalom, kézzel emelgetik a 80 kilós terheket. Télen korcsolyapályává vál­tozik a meredek terep, bal­esetveszélyes rajta közleked­ni. Nyáron a meleg megreked m katlanban, a gyakran érke- siő és távozó gépkocsik óriási porfelhőt kavarnak. Egy ki­adós eső után bokáig ér a sár. Vízcsap, mosdás!, öltöz­ködési lehetőség nincs. Mele­gedőinék. étkezőhelyiségnek egy rozoga deszkabódé szol­gál. Annyi az egér, hogy az asztal tetején mászkálnak, belebújnak az elemózsiástás- kába> megrágják a szállítóle­veleket, az egyéb okiratokat. E periférikus területen mindössze heten dolgoznak anyagmozgatóként. Korábban sem volt sokkal nagyobb a létszám. Egy időben büntetés­ből helyezte ide a gyár az embereket, mostanra szakí­tottak ezzel a gyakorlattal. Tény: akik idejelentkeznek, munkára, már mindenhonnan kikoptak, sehol másutt nem kellenek. Ez a „leírtság”, ez a „neíkünk már úgyis min­den mindegy” érződik az élet­módjukon, a viselkedésükön, a munkamoráljukon. A láda-* telepen tetemes az igazolat­lan hiányzás. — Az elmúlt évben 87-szer kellett beírni a „H” betűt — mutatja az általa vezetett statisztikát Deák Tibor meg­bízott csoportvezető. — A tényleges hiányzás azonban ennél jóval több volt. Mert ha nem jött be valaki, de volt még szabadsága, akkor azt írtunk. Az idén új, a ko­rábbinál erősebb kezű, kö­vetkezetesebb vezetés került a telep élére, amely rendet akar csinálni. Megszűnt a hiányzás szabadsággal való megváltása. Az első három hónapban 20-szor kellett be­írni a „H”-betűt. A „hiányzórekorder” ké­tes értékű címére egyértel­műen B. K. tarthatna igényt. A fiatalember tavaly 59, az idén 9 hiányzást gyűjtött össze. Az új üzemvezető megelégelte kimaradozásait- s felszólította: keressen ma­gának más munkahelyet, kü­lönben ő mond fel neki. Mi­re B. K. elment az orvoshoz, nem tudni, milyen diagnózis alapján, kiírták, s jelenleg is táppénzen van. Notórius hiányzók Kérésemre megismertet­nek két notórius hiányzóval. Hatszemközt ülünk le beszél­getni a rendészet alkalma­zottjának „irodájában”. Ki­kötik: legfeljebb nevük kez­dőbetűi szerepelhetnek az új­ságban. L. B. alacsony, vékony termetű, hatvannak kinéző 49 éves öregember. Analfabéta. A felesége takarítónő. Kis­lányuk 10 éves. S. A. 50 éves, viszonylag jó erőben van. ám arcát ezernyi ránc szabdal­ja. Elvégezte a gimnázium négy osztályát, az érettségit azonban nem tette le. Elvált a feleségétől, vagy az tőle, a fiuk 19 éves. Mindkettőjüknek ez a ne­gyedik munkahelye. Azelőtt hosszabb ideig, majd’ két év­tizedig dolgoztak a bányánál. — Külszíni csillés voltam, — így L. B. — A szemem miatt kellett otthagynom. — Fronton. kitűnő szoci­alista brigádban vágtcm-rak- tam a szenet — közli S A. — Később robbantómesterként kerestem sok ezer forintot Kaptam Kiváló dolgozó ki­tüntetést. Amikor elváltunk, kicsúszott a lábam alól a ta­laj. Néhőny hónap eltéréssel, 1981 -ben jöttek a ládatelepre, L. B.-t kielégíti ez az élet. S. A. viszont többször meg­próbált visszamenni a bányá­hoz, ám mindannyiszor el­utasító választ kapott. Sze­rinte az életkorát sokallták.» — Ketten, hat ember mun­káját végezzük — sorolja, egykedvűen. — A pénz még­is kevés. Legjobb esetben négy és fél ezret keresek. Az árak meg egyre emelkednek. Lehet, hogy S. A. a leg­utóbbi szeszáremelésekre gondolt? Ugyanis mind ő, mind a barátja keményen isznak. Az ital felelőtlenné, meggondolatlanná teszi az embert, s ennek egyik egye­nes következménye a hi­ányzás. — Az elmúlt évben 12, az idén 7 napot hiányoztam igazolatlanul, — ismeri ei L. B., de hangjából szemernyi megbánást sem lehet kiérez­ni. — Tavaly kicsit elenged­tem magamat — mondja ön­kritikusan, S. A. — Hétszer nem jöttem be dolgozni. Il­letve már ennyi napra nem futotta a szabadságból. Ez évben még csak egyszer hiá­nyoztam. Megpróbálok ma­gamra vigyázni. Kérdés: meddig tart ez az eltökéltség? L. B. már sokkal nehezebb eset, úgy tűnik, rabja lett az alkoholnak. Mindent elkövet azért, hogy legyen pénze italra. Mint mondja: akkor is megveszi majd a fél decit, ha száz fo­rintot kérnek érte. — Nem lehet könnyű ezek­kel az emberekkel dolgozni — jegyzem meg elmenőben. A megbízott csoportvezető, egyetért: Végtelen viták — Valóban nem. Előfor­dult, hogy fizetésnap után csak két anyagmozgató jött be műszakba. Apa és a fia. ök nem isznak. Korábban volt itt három testvér. Az elődöm megpróbálta őket munkára bírni, mire tőrt szegeztek neki. Szerencsére, már eltávoztak a telepről. Nekem még nem volt részem ilyen fenyegetésben, de a vi­ta örökös, olykor az anyámat is szidják. Nem tudok kihez, mihez folyamodni. A ládate­lepre szükség van s mivel ide nem tolonganak a munkára jelentkezők, az itt dolgozók azt is megtehetik, amiért másutt már régen a kezükbe adták volna a munkaköny­vüket. Patthelyzet? Talán mégsem. Vagy ha igen, arról már nem csak a munkások tehetnek. KoJaj László Tavaszi munkák a Cserhát erdeiben Ilyentájt nemcsak a határ­ban, hanem az erdőben is sok a teendő. A bujáki er­dőgazdaság területein a si- vító fűrész mellett a eseme- teültetők hangja is át-áttörí a rügyeit pattogtató fák sö­reit. Közei 100 ezer darab tölgyet keli a földbe tenniük. A csemetekertjükben is nagy a sürgés-forgás. A tölgyeken kívül 200 ezer darab lucfe­nyőt értékesítettek és folya­matosan jönnek a parkosítani szándékozók ezüstfenyőkért és az egész évben kiültethető konténeres díszcserjékért. — Bencze — 1 Kamionforgalom Hegyeshalomnál Hétfőn reggel a Kamionforga­lom is megindult Hegyeshalom­nál, bár a járműved osztrák ol­dalon csak egy sávcÉ haladhat- Ma-k, Korábban még azzal fenye- getőatek az utakat eltöri aszói o ossirá-k gazdálkodók, hogy ha cgyetien kamion is hesorol a sze­mélygépkocsik és autóbuszok kö­zé, akkor ismét elzárják a határ­ra vezető utakat. Hétfőn reggel azután elálltak ettől a tervüktől. A kamionokkal persze még na­gyobb teher nehezedik arra az egyetlen sávra, amelyen a Ma­gyarországra utazók és a tölünk távozók haladnak. , Növekvő edényexporl r A külpiacon is egyre ke­resettebbek az alumínium- gyár tiszafüredi gyáregysé­gének termékei: az idén 1,2 millió edényt exportálnak a Ferunion és a Generalimpex külkereskedelmi vállalatok közvetítésével —, főként tő­késországokba. Legjelentő­sebb vásárlóik francia, NSZK- beli és olasz kereskedelmi cégek. A szocialista országok­nak csehszlovák és lengyel megrendelésre 25 literes te­jeskannákat és 18 literes fe­jősajtárokat készítenek. Az exportra kerülő termék- mennyiség értéke meghaladja n 124 millió forintot, s a vár­ható rekorderedmény legfris­sebb előjele: a közelmúltban megkötött szerződés alapján ez NSZK-ba újabb százezer párolóedényt szállítanak. A tiszafüredi edények kül­honi sikere az elmúlt terv­időszakban befejezett tech­nológiai rekonstrukciónak köszönhető. A gyárban hol­land, NSZK- én svájci gyárt­mányú edénygyártó gépeket állítottak munkába, s automa­tizálással növelték a régebbi berendezések termelékenysé­gét is. Ez lehetőséget teremtett a kapacitás bővítésére és egy­re korszerű termékszerkezet kialakítására. A gyorsan vál­tozó piaci igényekhez alkal­mazkodva azóta folyamato­san jelentkeznek új gyárt­mányokkal. Ezek közé tar­toznak a vegyipar számára gyártott vegyszeres kannák, és a konyhai újdonságnak szá­mító kétrészes párolóedények, amelyben a hús és a hozzá feltálalandó köret egyidő- ben készíthető el. Az utóbbia­kat főleg a francia és NSZK- beli vevők keresik. A tiszafüredi gyár félezres munkáskollektívája sikerrel teljesítette első negyedévi ex­porttervét, s az újabb szer­ződésben rögzített kötelezett­ségeknek két, illetve eseten­ként három műszakos mun­karendben is igyekeznek ele­get tenni. Megalakult a Coophotels Bővíti az üdülőszövetkezeti tevékenységét és korszerűbb szolgáltatási formákat is be­vezet a fogyasztási szövetke­zetek újonnan alakult közös vállalata, a Coophotels. A vál­lalat az idén a fővárosban új szövetkezeti társasüdülő épí­tését kezdi meg több vidéki létesítmény mellett. A Coophotels elődje —, amely eddig gazdasági tár­saságként működött — két évvel ezelőtt alakult meg, s eddig hat helyen hozott létre üdülőszövetkezetet. Egy ré­gi budapesti házban lévő üdü­lőszövetkezettel együtt a bük- fürdői. a zalakarosi, a gyulai, a hévízi és a hajdúszoboszlói szövetkezetek összesen 572 lak­osztállyal rendelkeznek, ezek­ben összesen 2500 férőhely van. Az idén két helyen — Agárdon és Zalafcaroson — adnak át újabb épületeiében 84 üdülőlakrészt, s így 180-raal gyarapítják a hálózat férőhe­lyeit. A Coophotels újabb szövet­kezetek szervezését meg; egy-egy létesítmény építésére szerveaás ® tagsá­got Gyulára, Hajdúszoboszlóra és ZaLakacosra. Egerben ha­marosan megalakítják a Mi­naret Üdülőszövetkezetet. Budapesten, a Várban lerak­ják az első modem üdülő­szövetkezeti létesítmény alap­jait. Zaiaikaroson és Bük­fürdőn az idén, csatlakozva a meglévő üdülőkhöz, szol­gáltatóházat, vendéglőt és sportlétesítményeket adnak át. A Coophotels üdülőszövet­kezeti és Idegenforgalmi Szö­vetkezeti Közös Vállalat tel­jes körű idegenforgalmi szol­gáltatást nyújt, az üdülő- és garázsszövetkezetek szervezé­sén. fenntartásán kívül ide­genforgalmi vendéglátást, kül- és belföldi utaztatást is vál­lal. Az üdülőszövetkezetek lakosztályainak mintegy a há­romnegyedét a tagság maga használi-a, a fennmaradó részt az eddigi gyakorlat szerint továbbra is másoknak adják ki. Négymillió haszon újításokból Egyre magasabb színvo­nalú az újítómozgalom a Nógrádi Szénbányák Válla­latnál. Az elmúlt évben 395 ötletet vetettek papírra az újító kedvű dolgozók, s közü­lük 287-et a gyakorlatban is bevezettek. Az újítások pénz­ben mérhető haszna elérte a 20 millió forintot, de a mun­kavédelem javítására is sok jó ötlet született. Az újítómozgalom idei eredményei több mint biz­tatóak. Amennyiben a bányász­újítók tartják a tempót, akár a tavalyi sikerüket is túlszár­nyalhatják. Kmetty József újítási csoportvezető ugyan­is arról számolt be, hogy az első három hónapban 97 újí­tást vetettek papírra a szén­bányáknál. Az elfogadott és a hasznosított ötletek száma egyaránt 74 volt. A gazdasági eredmény kereken 4 millió forint. Kalkuláció után 93 ezer, eszmei alapon 72 ezer forintot fizettek ki az újí­tóknak. A legtöbb újítást most is a szorospataki üzemben dol­gozták ki. Második a rang­listán a nagybátonyi gépüzem, harmadik a kisterenyei épí­tésüzem. Az elmúlt esztendei rangsor tehát megismétlődött. Ezek a kollektívák nemcsak sokat, hanem megfelelő ered­ményességgel újítanak. Eze­ken a területeken az egysze­mélyi elbírálók gyorsan inté­zik az adminisztrációs ügye­ket, az átlagosnál rövkiebb az újítások benyújtása és be­vezetése közötti idő. Régi gyakorlat az is, hogy a mű­szakiak segítenek kimunkál­ni, megrajzolni a terveket, s a dokumentáció alapján az el­képzelés gyakorlati kivitele­zése sem várat sokáig magá­ra. Magyar vállalatok, gazdaságok az újvidéki mezőgazdasági kiállításon A Hungexpo szervezésében 24 magyar vállalat és gazda­ság vesz részt a május 9—18. között megrendezésre kerülő újvidéki mezőgazdasági ki­állításon. A magyar kiállítók a tavalyinál ezúttal, mintegy harmadával több terméket, főleg mezőgazdasági, bioló­giai, gépészeti újdonságo­kat mulatnak be. A vetőmag-termeltető és ■értékesítő vállalat több mint 50 növény szaporítóanyagát állítja ki Újvidéken, közöttük az új magyar nemesítésű bú­zákat, a GK Kincsőt és a GK Zombort. A kukoricából a szentesi új hibridet, őszi ár­pából két kompolti fajtát népszerűsítenek. A kisterme­lők által keresett zöldségfélék vetőmagját is eladásra kínál­ják. Az állattenyésztő közös vállalat, amely hazánkban 1500 embrióátültetést vég­zett szarvasmarhánál, taval-y a jugoszláviai becseji állami gazdaságban is sikeres átül­tetést hajtott végre. NOGRÁD — S9&6- május kedd

Next

/
Thumbnails
Contents