Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
„Ha újabb magyar indulhat az űrbe, AID-hifellevél, M én feltartom a kezem' Találkozás Magyari Bélával Épp hat esztendeje annak, hogy május 26-án, hétfőn magasba emelkedett egy űrhajó, fedélzetén az első magyar űrhajóssal. Farkas Bertalannal. A tévé, a rádió, az összes újság tele volt akkoriban „Berci” fényképével, a róla szóló történetekkel. Néha már az volt az ember érzése, hogy jobban ismerjük őt, mint magunkat. Persze, így kellett ennek lennie, mert az esemény történelmi volt. S, e történelmi esemény részesének valóban tisztességes sajtó szükségeltetett. Farkas Bertalan árnyékában húzódott meg a társ, a másik kiképzett magyar űrhajós, Magyari Béla. Róla már jóval kevesebbet tudtunk, bár őt sem felejtette ki a hírközlés, amikor az eseményt méltatta. Eltelt hat esztendő, a „minden csoda három napig tart” mondás igazságát a két ember sorsa is bizonyítja:ma már csak ritkán találkozunk Farkas Bertalan arcképével. De, mit csinál most Magyari Béla, kiképzett magyar űrhajós, akinek nem kedvezett a szerencse, hiszen nem őt, hanem társát, Farkas Bertalant választották ki Kubaszov űrbéli útitársául. Magyari Bélával Bercelen találkozhattam, amikor a község gyermeknapi ünnepségének díszvendégeként érkezett tneg a kis nógrádi faluba. Százával adta az autogramokat, odatette kézjegyét nyakkendőre, könyvbe, saját arcképére. — Megváltozott-e az élete azzal, hogy elkerült Csillagvárosba, és megkezdte a fölkészülést egy lehetséges űrutazásra? — Gyökeresen — mondja ír mosolygós, barátságos férfi, a néphadsereg harminchat esztendős alezredese. —■ A két év kiképzés-fölkészülés Csillagvárosban nagyon kemény munka volt Minden, de tényleg szó szerint értse, minden adott voM; ahhoz, hogy teljes odaadással végezhessük a ránk rótt feladatokat, hogy megfelelhessünk a szellemi és fizikai erőpróbának. Velünk volt a családunk is, ami valóban nagyon fontos volt mindkettőnknek, Bercinek is, nekem is. A két év alatt szinte minden percünk tökéletesen beosztott, kitöltött volt, mindig tudtuk mikor, mit kell csinálnunk. A napirend nagyon szigorúan alakult, de így is kellett lennie, ha tökéletesen fölkészültek akartunk lenni. — A hazatérés? — Sokat beszélgettünk arról is, még odakint, a fölkészülés idején, hogy milyen lesz vajon a hazai fogadtatás? Hót, az minden képzeletet fölülmúlt! Csodálatos érzés volt átélni a felénk áradó szeretetet! — Nem volt terhes a.Jöl- hajtás”? — Néha talán igen, de ugyanakkor tudtuk mindketten, hogy a közszereplést vállalnunk kell, hiszen meg kell osztanunk azt a kivételes élményt, amiben részünk lehetett, az emberekkel, honfitársainkkal. Nekem még külön szokatlan volt a tény, hogy beszélni szükséges sok, néha több ezer ember előtt... — Most mivel foglalkozik a hivatásos katonatiszt? — Már leadtam diploma- munkámat, néhány hét múlva védem meg a műszaki egyetemen, a közlekedésmérnöki karon. Nappalin végezhettük el az egyetemet Bercivel együtt. — A tanultakat nyilván hasznosítani is kívánja majd. — Természetesen. Tudja, eddig a dolgokat mindig a fölhasználó oldaláról néztem, például a repülőgépet. Pilóta vagyok, első osztályú. Eddig az érdekelt, hogy valami megvan-e. most inkább már az, hogy miért van meg, s miért úgy? Az az igazság, hogy Csillagvárosban meglehetősen sokféle tudományba, a legkorszerűbb technikába kóstoltattak bele, most az ott megszerzett tudást szerettem volna tovább bővíteni. Hogy partnere lehessek a tudósoknak a mindennapi munkában. — Nem repülhetett az űrbe. — Nem. Sajnos. De, az az igazság, hogy nem adtam még föl. Korom szerint nyugodtan repülhetek, s ha lesz rá mód az életben, hogy újabb magyar indulhasson az űrbe, én föltartom a kezem. — Ez tehát a legnagyobb vágya? Megrázza fejét. — Számomra a béke a legfontosabb. Két lányunkat szeretnénk a feleségemmel békében fölnevelni. Azt szeretném, ha minden gyerek nyugodtan fölnőhetne. Éz a legnagyobb vágyam. — Ez már akkor két kívánság. Mi lenne a harmadik? — Nekünk, pilótáknak és űrhajósoknak az egészségünk a kenyerünk. így hát azt kívánnám magamnak, ha három kívánságomat teljesítené, valami jó tündér, hogy maradjak egészséges. Ismét autogramkérők közelednek, az idő sürget, Magyari Bélát „vissza kell adni” a bercelieknek. — Csak egyetlen kérdés még. Azt tartják magukról, hogy milliomosok. Igaz ez? — Már én is hallottam ilyen pletykákat. Megnyugtathatok mindenkit, nem vagyunk azok. Fizetésből élünk, mint annyian ebben az országban. Természetesen nincsenek anyagi gondjaink, jó színvonalon élhetünk. De, milliókról, sőt millióról szó sincs! Azzal mosolyogva fordul egy szőke kisfiúhoz, aki a frissen kapott kék nyakkendőre íratja a nevet: Magyari Béla. Jut még ideje a kiképzett magyar űrhajósnak, hogy a NÓGRÁD olvasóinak is kedveskedjen. íme a fénykép és az üdvözlő sorok. Hortobágyi Zoltán A nyárra készül az autóklub A Magyar Autóklub salgótarjáni városi szervezete idén is idejében elkezdte a nyári szezonra való felkészülést. Lakókocsijaikat június közepétől augusztus közepéig már lekötötték. Emellett foglalkoznak külföldi utak szervezésével is, több autós túrát indítanak. Az érdeklődés jelentős, annak ellenére, hogy Szervezik a fakultációt Magyar- nándorban Pár esztendővel ezelőtt az általános iskolában is lehetővé vált a fakultációs, azaz a szabadon választott tantárgyak oktatása. A fakultáció alapelvei között szerepel, hogy csak ott ajánlatos bevezetni, ahol megvannak rá a személyi és tárgyi feltételek, s feltételezhetően hatékonyabbá teszi az oktató-nevelő munkát. Magyarnándorban, ahol tavaly nyáron adták át az új, korszerű iskolaépületet, mostanra értek meg a bevezetés feltételei, s az elmúlt hetekben már el is kezdték a szervezését. Szülői értekezleteken tájékoztatták az édesapákat, és édesanyákat, a szabadon választható tantárgyak köréről, majd stencilezett leíráso- katt vitt haza minden hetedikes és nyolcadikos, akiket voltaképpen érint a fakultáció. A személyi és tárgyi feltételek tizennégy témára kínáltak lehetőséget. A gyerekek és a szülők végül ebből ötöt választottak, önként, meggyőződésük és érdeklődésük szerint. A legtöbben a háztartási ismeretek és a számítástechnika alapjai iránt érdeklődnek, de az első „szondázáskor” betelt a létszám irodalmi témában is. Hogy melyik lesz a másik két fakultációs tárgy, az a második tájékozódáskor dőlt el — a honvédelmi és a közlekedési ismeretek javára. A lehetőségek közüli választás azt tükrözi, hogy a magyarnándori általános iskola vezetése és tantestülete átgondoltan készítette elő a fakultáció őszi bevezetését, s az érdekeltek hasonlóképpen döntöttek. A fakultáció így erősítheti majd a gyerekekben a gyakorlati tudást. ezt a tevékenységet csak tavaly kezdték. A MÁK foglalkozik még AID-hitellevelek árusításával, amit a külföldi társzervek is ajánlanak a magyar autósoknak. Ennek keretében lehetőség van repülőgépes alkatrész- szállításra, repülőgépes hazautazásra. s arra is, hogy a MÁK autómentője a magyar határig ingyen szállítja a Ie3 robbant autót. Minden igénybe vett szolgáltatásért utólag, itthon kell fizetni, s a hitellevél ára mindössze 200 forint. A nyári tevékenységek mellett tovább folytatják hagyományos teendőiket, így a gépjárművezető-képzést, és fokozott erőkkel a javitáscr kát is. * Közéletből nyugdíjba K ülönböző hangsúlyokkal sok szó esik mostanában a nyugdíjasokról. Azokról az emberekről, akiknek az aránya hazánkban a népességen belül már meghaladta a huszonegy százalékot, a részükre kifizetett nyugdíjak éves összege pedig a nemzeti jövedelem tizenegy százalékát. A nyugdíjak egy főre jutó havi átlaga viszont alig haladja meg a háromezerkétszáz forintot, de a nyugdíjasok, járadékosok egy jelentős részénél ennél is jóval alacsonyabb. Az elmúlt időszakban kísérletek történtek arra, hogy a társadalmi szervek, intézmények felmérjék a saját hatáskörűikbe tartozó nyugdíjasok tényleges körülményeit. A tapasztalatok azt jelzik, hogy sok közmegbecsülésnek örvendő ember — volt földosztó, tsz-szervező, falusi, üzemi párttitkár, tanácsi vezető, társadalmi tisztségviselő — jutott időközben az alacsony nyugdíjasok kategóriájába. A politikai, gazdasági, kulturális területen kiemelkedő közéleti munkát végzett nyugdíjasok helyzetéről szólva, természetesen nemcsak az anyagi megbecsülés kérdése került előtérbe. Mint ahogy a többi nyugdíjas életében, sorsában sem kizárólag ez játszik szerepet, bár elengedhetetlen tényező. Legalább ugyanilyen súllyal vetik fel mindenütt a kérdezettek a társadalom, főleg a volt munkahelyek politikai, társadalmi szerveinek figyelmét és gondoskodását, mint közérzetük lényeges motívumát. Nem az alkalmi meghívások, látogatások hiányoznak, bár a kisebb figyelmesség Is jólesik a magára maradt nyugdíjasnak. Ennél is lényegesebb a „társadalmi megrendelés”, az, hogy a munkájukra, tudásukra igényt tartanaik, amíg valóban használni tudnak a közösségnek. A nyugdíjasok számára sokat jelent, hogy minden megyében sorra alakulnák olyan klubok, közösségek, amelyek tájékozódási, Információs lehetőséget és fórumot teremtenek tagjaik számára, s ezen felül tartalmas, emberi elfoglaltságot is sokaknak. Mindez bővítésre, támogatásra érdemes intézményesült lehetőség, de csak egy a sok közül. Alapvetően a volt munkahelyekre hárul a legnagyobb felelő®-; ség, hogy ne csak formális „nyugdíjas-találkozókat” rendezzenek, s ezzel szinte „letudják” az idős emberekkel vaiő foglalkozás kötelezettségét. Az elődök munkájának elismerése ott kezdődik, hogy a társadalom ne tekintse tehertételnek a nyugdíjasok jelenlétét, létezését, növekvő számarányát, hanem próbálja meg a maga hasznára fordítani azt Ebben, azt hiszem, hogy még a kezdeti lépéseknél tartunk. Pedig a nyugdíjasok többsége nem akar teljes pihenőre vonulni. Bár eddigi munkája már beépült a nemzeti vagyonba, s alapokat képez a jövőhöz, a nyugdíjas hajlandó a „pihenőre küldött** szellemi energiáiból és tapasztalat vagyonából újabbakat felszabadítani, ha igényt tartanak rá. Talán ebbe az irányba kellene lépniük azoknak^ akik most nagyon tiszteletreméltó szándékkal és igyekezettel a segítés módozatait kutatják. Nemcsak az egyén, de a közösség is gyarapodna általa. r. t. p. «Sutölopäs, betörés, erőszakos közösülés kísérlete „Elrabolunk királykisasszony!” Egy bűncselekmény-sorozat nógrádi állomásai: Pásztó, Szécsény, Nagylóc, Hollókő Tíz vádlott, huszonhárom oldalas ítélet, összesen csaknem húszévi szabadságvesztés, tetemes pénzbüntetés — ezek egy bírósági ügy néhány jellemző adatai. Az elkövetett bűncselekmények a szokásos tudósításban nem is idézhe- tők fel, így is csak néhányra utalhatunk. A Pásztói Városi Bíróság, dr. Hegedűs János tanácsa előtt Tóth Béla gyöngyösoro- szi lakos felelt elsőrendű vádlottként tetteiért, s a fiatalembernek nem először gyűlt meg a baja a törvénnyel. Ösz- szesen már négyszer büntették, legutóbb 1975. május második felében szabadult. Az elvállalt munkát azonban néhány nap múlva megunta és úgy határozott: életvitelét bűncselekmények elkövetésével biztosítja. A délelőtti órákban érkezett Pásztora, a Stromfeld- udvarból „elkötött” egy 1500- as Ladát, kisvártatva pedig már a gyöngyössolymosi Fehér Jánossal próbálták értékesíteni a lopott autót. Vevőre nem találtak, így a rendszámától megszabadított autót a Godó Györggyel kiegészült társaság el akarta rejteni. Előbb persze, autóztak egyet — jogosítvány nélkül és ittasan. Ütközben vették fel a kocsiba Takács Ilonát, akit Gyöngyösre vittek, s a kocsit itt szabadították meg 4 NÓGRÁD - 1986. értékeitől. A sor folytatható: a Gyöngyösön lopott, majd üzemképtelenné vált autót Salgótarján határában hagyta sorsára Tóth; egy Mátraházán ellopott autóval is így cselekedett. A továbbiakban a faluj abéli Radics Julianna volt a figyelőszolgálatot ellátó segítőtárs, a lopás után pedig Budapest volt az úticél. A sok kocsilopás azonban már unalmas. Tóth Szécsény- be ment. Megismerkedett Rácz János helyi lakossal, a barátság pedig így folytatódott: nincs pénz, el kellene adni a lopott autóban talált értékeket. A vevő Rácz Jenő szécsényi lakos volt. A sikeres üzletet szórakozás követte, majd elindultak kocsikázni Alsótold felé. Szécsény határában stopposokat vettek fel, akik nagy- lóciak lévén, a kocsiból a faluban kiszálltak — egy kivételével. Egy lányt erőszakkal visszatartottak, Rácz János kijelentette: „Elrabolunk királykisasszony”! S, ehhez hozzátette: mindenképpen közösülni akar. A történet ezek után krimibe illő. A lány kimájus 31.» szombat tartóan védekezett. Csattantak a pofonok, közben Tóth Béla Hollókő felé, egy föld- útra vezette az autót. Félreállt a kocsival, s ezek után ö próbálkozott pofozással rábírni a lányt a közösülésre. Fenyegetésként még egy kés is előkerült. A krimi pedig folytatódott. A lány az erdőbe menekült, de újból elfogták. Jött a verés, a szinte erőn felüli védekezés. Végül Nagy- lócon engedték el a lányt, 116 forintot is átadva arra kérték: a történteket senkinek se beszélje el. Szécsényben az autóban pihenték ki a fáradalmakat. Másnap Rácz a gépkocsival Varsányba ment, ahol a gyújtás elégett, s az időközben megismert Szentkereszti Magdolnával a Palóc Áruház mögött lopott Tóth újabb, használható autót. A megszerzett autókkal közlekedve egyéb bűncselekményeket is elkövetett. így például a pásztói benzinkút- tói 715, a verpelétitől 439 forint értékű benzinnel hajtott el, a tankolás után. Tóth így is elégedetlen volt: a jogtalanul használt autókban talált holmik értékesítéséből nem tud megélni. Felkereste hát volt cellatársát, Hegyi József recski lakost, hogy együtt törjenek be a pardásasvári szerződéses italboltba. Az okozott kár: 8000 forint. Az út a volt katonatárshoz, a tiszaszentimrei Kocsmár Tiborhoz vezetett, Este már együtt mentek a nádudvari 31-es számú szerződéses presszóba,' természetesen záróra után. A betörésből származó áruk értékesítésére Kocsmárnak ötlete is volt, Tiszafüreden a Paár Károly és Dózsa Mária által vezetett presszót keresték fel. Kocsmár közölte: a barátja a FÜSZÉRT-nél dolgozik, az áru „kimaradt”. Paár fizetett, s azt kérte: szívesen vevő máskor is „kimaradt árura”, kiváltképpen röviditalra. Orgazda már volt, jöttek a sorozatos betörések. Hogy hol? Többek között Tisza- szentimrén, Bánhalmán, Fegyvernemen, Feldebrőn, Kápolnán. Elvittek készpénzt, italt, cigarettát, csokoládét, órát, számológépet, de még kombinált fogót is. Az így szerzett áruval megpakolt kocsi útja ismét Tiszafüredre vitt, a vevő Paár Károly és Dózsa Mária volt. A további bűncselekményeknek pedig az vetett véget, hogy a vádlottakat a rendőrség őrizetbe vette. Az első fokon eljáró Pásztói Városi Bíróság Tóth Béla elsőrendű vádlottat (gyöngyösoroszi lakos) többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények elkövetése miatt halmazati büntetésül nyolcévi szabadságvesztésre ítélte és nyolc évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. Kocsmár Tibor másodrendű vádlott (tiszaszentimrei lakos) büntetése négyrendbeli nagyobb értékre, bűnszövetségben elkövetett lopás és más bűncselekmények miatt kétévi és hat hónapi szabadság- vesztés. Szentkereszti Magdolnát (budapesti lakos) egyévi szabadságvesztésre, Rácz Jánost (szécsényi lakos), többek által elkövetett erőszakos közösülés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt háromévi és hat hónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Hegyi József (recski lakos) társ tettesként elkövetett lopásért egyévi szabadságvesztés-büntetést kapott, Fehér János (gyöngyössolymosi lakos) száznapi tételt pénzbüntetésre ítélte a bíróság, egynapi tétel összegét 150 forintban szabta meg. Az így kirótt 15 ezer forintos pénz- büntetést meg nem fizetés esetén 100 napi, fogházban letöltendő, szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Godó György (gyöngyössolymosi lakos) nyolc hónapi szabadságvesztést kapott, Radics Júlianna (gyöngyösoroszi lakos) büntetése hat hónapi szabadságvesztés és pénzmellékbüntetés. A szabadság- vesztés végrehajtását, ebben az esetben háromévi próbaidőre felfüggesztette a bíróság. Paár Károly és Dózsa Mária korábbi próbára bocsátását megszüntette a bíróság és halmazati büntetésül a két tiszafüredi vádlottat fejenként 100—100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 100 forintban állapították meg. Meg nem fizetés esetén 100 napi, fogházban letöltendő szabadságvesztésre kell a büntetést átváltoztatni. Az ügyet másodfokon a Nóg'rád Megyei Bíróság bírálta el. A dr. Zsigmond Nándor vezette tanács néhány esetben módosította az elkövetett cselekmények minősítését, s Tóth Béla elsőrendű vádlott közúti járművezetéstől való eltiltásának idejét öt évre mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta, így az a fellebbezések esetében is jogerőssé, végrehajthatóvá vált. <k. M
