Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-31 / 127. szám

„Ha újabb magyar indulhat az űrbe, AID-hifellevél, M én feltartom a kezem' Találkozás Magyari Bélával Épp hat esztendeje annak, hogy május 26-án, hétfőn magasba emelkedett egy űr­hajó, fedélzetén az első ma­gyar űrhajóssal. Farkas Ber­talannal. A tévé, a rádió, az összes újság tele volt akko­riban „Berci” fényképével, a róla szóló történetekkel. Né­ha már az volt az ember ér­zése, hogy jobban ismerjük őt, mint magunkat. Persze, így kellett ennek lennie, mert az esemény történelmi volt. S, e történelmi esemény ré­szesének valóban tisztességes sajtó szükségeltetett. Farkas Bertalan árnyéká­ban húzódott meg a társ, a másik kiképzett magyar űr­hajós, Magyari Béla. Róla már jóval kevesebbet tud­tunk, bár őt sem felejtette ki a hírközlés, amikor az eseményt méltatta. Eltelt hat esztendő, a „minden csoda három napig tart” mondás igazságát a két ember sorsa is bizonyítja:ma már csak ritkán találkozunk Farkas Bertalan arcképével. De, mit csinál most Magyari Béla, kiképzett magyar űrha­jós, akinek nem kedvezett a szerencse, hiszen nem őt, hanem társát, Farkas Berta­lant választották ki Kubaszov űrbéli útitársául. Magyari Bélával Bercelen találkoz­hattam, amikor a község gyermeknapi ünnepségének díszvendégeként érkezett tneg a kis nógrádi faluba. Százával adta az autogra­mokat, odatette kézjegyét nyakkendőre, könyvbe, saját arcképére. — Megváltozott-e az élete azzal, hogy elkerült Csillag­városba, és megkezdte a föl­készülést egy lehetséges űr­utazásra? — Gyökeresen — mondja ír mosolygós, barátságos fér­fi, a néphadsereg harminc­hat esztendős alezredese. —■ A két év kiképzés-fölkészü­lés Csillagvárosban nagyon kemény munka volt Minden, de tényleg szó szerint értse, minden adott voM; ahhoz, hogy teljes odaadással végez­hessük a ránk rótt feladato­kat, hogy megfelelhessünk a szellemi és fizikai erőpróbá­nak. Velünk volt a csalá­dunk is, ami valóban nagyon fontos volt mindkettőnknek, Bercinek is, nekem is. A két év alatt szinte minden per­cünk tökéletesen beosztott, kitöltött volt, mindig tudtuk mikor, mit kell csinálnunk. A napirend nagyon szigorúan alakult, de így is kellett len­nie, ha tökéletesen fölké­szültek akartunk lenni. — A hazatérés? — Sokat beszélgettünk ar­ról is, még odakint, a fölké­szülés idején, hogy milyen lesz vajon a hazai fogadta­tás? Hót, az minden képze­letet fölülmúlt! Csodálatos érzés volt átélni a felénk áradó szeretetet! — Nem volt terhes a.Jöl- hajtás”? — Néha talán igen, de ugyanakkor tudtuk mindket­ten, hogy a közszereplést vál­lalnunk kell, hiszen meg kell osztanunk azt a kivételes él­ményt, amiben részünk lehe­tett, az emberekkel, honfi­társainkkal. Nekem még kü­lön szokatlan volt a tény, hogy beszélni szükséges sok, néha több ezer ember előtt... — Most mivel foglalkozik a hivatásos katonatiszt? — Már leadtam diploma- munkámat, néhány hét múl­va védem meg a műszaki egyetemen, a közlekedésmér­nöki karon. Nappalin végez­hettük el az egyetemet Ber­civel együtt. — A tanultakat nyilván hasznosítani is kívánja majd. — Természetesen. Tudja, eddig a dolgokat mindig a fölhasználó oldaláról néztem, például a repülőgépet. Piló­ta vagyok, első osztályú. Ed­dig az érdekelt, hogy valami megvan-e. most inkább már az, hogy miért van meg, s miért úgy? Az az igazság, hogy Csillagvárosban meg­lehetősen sokféle tudomány­ba, a legkorszerűbb techni­kába kóstoltattak bele, most az ott megszerzett tudást szerettem volna tovább bő­víteni. Hogy partnere lehes­sek a tudósoknak a minden­napi munkában. — Nem repülhetett az űr­be. — Nem. Sajnos. De, az az igazság, hogy nem adtam még föl. Korom szerint nyu­godtan repülhetek, s ha lesz rá mód az életben, hogy újabb magyar indulhasson az űrbe, én föltartom a kezem. — Ez tehát a legnagyobb vágya? Megrázza fejét. — Számomra a béke a legfontosabb. Két lányunkat szeretnénk a feleségemmel békében fölnevelni. Azt sze­retném, ha minden gyerek nyugodtan fölnőhetne. Éz a legnagyobb vágyam. — Ez már akkor két kí­vánság. Mi lenne a harma­dik? — Nekünk, pilótáknak és űrhajósoknak az egészségünk a kenyerünk. így hát azt kí­vánnám magamnak, ha há­rom kívánságomat teljesí­tené, valami jó tündér, hogy maradjak egészséges. Ismét autogramkérők kö­zelednek, az idő sürget, Ma­gyari Bélát „vissza kell ad­ni” a bercelieknek. — Csak egyetlen kérdés még. Azt tartják magukról, hogy milliomosok. Igaz ez? — Már én is hallottam ilyen pletykákat. Megnyug­tathatok mindenkit, nem va­gyunk azok. Fizetésből élünk, mint annyian ebben az or­szágban. Természetesen nin­csenek anyagi gondjaink, jó színvonalon élhetünk. De, milliókról, sőt millióról szó sincs! Azzal mosolyogva fordul egy szőke kisfiúhoz, aki a frissen kapott kék nyakken­dőre íratja a nevet: Magya­ri Béla. Jut még ideje a ki­képzett magyar űrhajósnak, hogy a NÓGRÁD olvasóinak is kedveskedjen. íme a fény­kép és az üdvözlő sorok. Hortobágyi Zoltán A nyárra készül az autóklub A Magyar Autóklub salgó­tarjáni városi szervezete idén is idejében elkezdte a nyári szezonra való felkészülést. Lakókocsijaikat június köze­pétől augusztus közepéig már lekötötték. Emellett foglal­koznak külföldi utak szerve­zésével is, több autós túrát indítanak. Az érdeklődés je­lentős, annak ellenére, hogy Szervezik a fakultációt Magyar- nándorban Pár esztendővel ezelőtt az általános iskolában is lehe­tővé vált a fakultációs, azaz a szabadon választott tantár­gyak oktatása. A fakultáció alapelvei között szerepel, hogy csak ott ajánlatos bevezet­ni, ahol megvannak rá a sze­mélyi és tárgyi feltételek, s feltételezhetően hatékonyab­bá teszi az oktató-nevelő mun­kát. Magyarnándorban, ahol ta­valy nyáron adták át az új, korszerű iskolaépületet, mos­tanra értek meg a bevezetés feltételei, s az elmúlt hetek­ben már el is kezdték a szer­vezését. Szülői értekezleteken tájékoztatták az édesapákat, és édesanyákat, a szabadon választható tantárgyak köré­ről, majd stencilezett leíráso- katt vitt haza minden hete­dikes és nyolcadikos, akiket voltaképpen érint a fakultá­ció. A személyi és tárgyi fel­tételek tizennégy témára kí­náltak lehetőséget. A gyere­kek és a szülők végül ebből ötöt választottak, önként, meggyőződésük és érdeklődé­sük szerint. A legtöbben a háztartási ismeretek és a szá­mítástechnika alapjai iránt érdeklődnek, de az első „szon­dázáskor” betelt a létszám irodalmi témában is. Hogy melyik lesz a másik két fa­kultációs tárgy, az a második tájékozódáskor dőlt el — a honvédelmi és a közlekedési ismeretek javára. A lehetőségek közüli vá­lasztás azt tükrözi, hogy a magyarnándori általános is­kola vezetése és tantestülete átgondoltan készítette elő a fakultáció őszi bevezetését, s az érdekeltek hasonlóképpen döntöttek. A fakultáció így erősítheti majd a gyerekek­ben a gyakorlati tudást. ezt a tevékenységet csak ta­valy kezdték. A MÁK foglal­kozik még AID-hitellevelek árusításával, amit a külföldi társzervek is ajánlanak a magyar autósoknak. Ennek keretében lehetőség van repülőgépes alkatrész- szállításra, repülőgépes ha­zautazásra. s arra is, hogy a MÁK autómentője a magyar határig ingyen szállítja a Ie3 robbant autót. Minden igény­be vett szolgáltatásért utó­lag, itthon kell fizetni, s a hitellevél ára mindössze 200 forint. A nyári tevékenységek mellett tovább folytatják ha­gyományos teendőiket, így a gépjárművezető-képzést, és fokozott erőkkel a javitáscr kát is. * Közéletből nyugdíjba K ülönböző hangsúlyokkal sok szó esik mostanában a nyugdíjasokról. Azokról az emberekről, akiknek az aránya hazánkban a népességen belül már meghaladta a huszonegy százalékot, a részükre kifizetett nyugdíjak éves összege pedig a nemzeti jövedelem tizenegy százalékát. A nyugdíjak egy főre jutó havi átlaga viszont alig haladja meg a háromezerkétszáz forintot, de a nyugdíjasok, jára­dékosok egy jelentős részénél ennél is jóval alacsonyabb. Az elmúlt időszakban kísérletek történtek arra, hogy a társadalmi szervek, intézmények felmérjék a saját hatás­körűikbe tartozó nyugdíjasok tényleges körülményeit. A tapasztalatok azt jelzik, hogy sok közmegbecsülésnek ör­vendő ember — volt földosztó, tsz-szervező, falusi, üzemi párttitkár, tanácsi vezető, társadalmi tisztségviselő — ju­tott időközben az alacsony nyugdíjasok kategóriájába. A politikai, gazdasági, kulturális területen kiemelkedő közéleti munkát végzett nyugdíjasok helyzetéről szólva, természetesen nemcsak az anyagi megbecsülés kérdése került előtérbe. Mint ahogy a többi nyugdíjas életében, sorsában sem kizárólag ez játszik szerepet, bár elengedhe­tetlen tényező. Legalább ugyanilyen súllyal vetik fel min­denütt a kérdezettek a társadalom, főleg a volt munka­helyek politikai, társadalmi szerveinek figyelmét és gon­doskodását, mint közérzetük lényeges motívumát. Nem az alkalmi meghívások, látogatások hiányoznak, bár a kisebb figyelmesség Is jólesik a magára maradt nyugdíjasnak. Ennél is lényegesebb a „társadalmi megren­delés”, az, hogy a munkájukra, tudásukra igényt tartanaik, amíg valóban használni tudnak a közösségnek. A nyugdíjasok számára sokat jelent, hogy minden me­gyében sorra alakulnák olyan klubok, közösségek, amelyek tájékozódási, Információs lehetőséget és fórumot teremtenek tagjaik számára, s ezen felül tartalmas, emberi elfoglaltsá­got is sokaknak. Mindez bővítésre, támogatásra érdemes intézményesült lehetőség, de csak egy a sok közül. Alap­vetően a volt munkahelyekre hárul a legnagyobb felelő®-; ség, hogy ne csak formális „nyugdíjas-találkozókat” ren­dezzenek, s ezzel szinte „letudják” az idős emberekkel vaiő foglalkozás kötelezettségét. Az elődök munkájának elismerése ott kezdődik, hogy a társadalom ne tekintse tehertételnek a nyugdíjasok jelen­létét, létezését, növekvő számarányát, hanem próbálja meg a maga hasznára fordítani azt Ebben, azt hiszem, hogy még a kezdeti lépéseknél tartunk. Pedig a nyugdíjasok többsége nem akar teljes pihenőre vonulni. Bár eddigi munkája már beépült a nemzeti vagyonba, s alapokat ké­pez a jövőhöz, a nyugdíjas hajlandó a „pihenőre küldött** szellemi energiáiból és tapasztalat vagyonából újabbakat felszabadítani, ha igényt tartanak rá. Talán ebbe az irányba kellene lépniük azoknak^ akik most nagyon tiszteletreméltó szándékkal és igyekezettel a segítés módozatait kutatják. Nemcsak az egyén, de a kö­zösség is gyarapodna általa. r. t. p. «Sutölopäs, betörés, erőszakos közösülés kísérlete „Elrabolunk királykisasszony!” Egy bűncselekmény-sorozat nógrádi állomásai: Pásztó, Szécsény, Nagylóc, Hollókő Tíz vádlott, huszonhárom oldalas ítélet, összesen csak­nem húszévi szabadságvesztés, tetemes pénzbüntetés — ezek egy bírósági ügy néhány jel­lemző adatai. Az elkövetett bűncselekmények a szokásos tudósításban nem is idézhe- tők fel, így is csak néhányra utalhatunk. A Pásztói Városi Bíróság, dr. Hegedűs János tanácsa előtt Tóth Béla gyöngyösoro- szi lakos felelt elsőrendű vád­lottként tetteiért, s a fiatal­embernek nem először gyűlt meg a baja a törvénnyel. Ösz- szesen már négyszer büntet­ték, legutóbb 1975. május második felében szaba­dult. Az elvállalt munkát azonban néhány nap múlva megunta és úgy határozott: életvitelét bűncselekmények elkövetésével biztosítja. A délelőtti órákban érke­zett Pásztora, a Stromfeld- udvarból „elkötött” egy 1500- as Ladát, kisvártatva pedig már a gyöngyössolymosi Fe­hér Jánossal próbálták érté­kesíteni a lopott autót. Ve­vőre nem találtak, így a rend­számától megszabadított au­tót a Godó Györggyel ki­egészült társaság el akarta rejteni. Előbb persze, autóztak egyet — jogosítvány nélkül és ittasan. Ütközben vették fel a kocsiba Takács Ilonát, akit Gyöngyösre vittek, s a kocsit itt szabadították meg 4 NÓGRÁD - 1986. értékeitől. A sor folytatható: a Gyöngyösön lopott, majd üzemképtelenné vált autót Salgótarján határában hagyta sorsára Tóth; egy Mátrahá­zán ellopott autóval is így cselekedett. A továbbiakban a faluj abéli Radics Julianna volt a figyelőszolgálatot el­látó segítőtárs, a lopás után pedig Budapest volt az úti­cél. A sok kocsilopás azonban már unalmas. Tóth Szécsény- be ment. Megismerkedett Rácz János helyi lakossal, a barátság pedig így folytató­dott: nincs pénz, el kellene adni a lopott autóban talált értékeket. A vevő Rácz Jenő szécsényi lakos volt. A sikeres üzletet szórako­zás követte, majd elindultak kocsikázni Alsótold felé. Szécsény határában stoppo­sokat vettek fel, akik nagy- lóciak lévén, a kocsiból a faluban kiszálltak — egy ki­vételével. Egy lányt erőszak­kal visszatartottak, Rácz Já­nos kijelentette: „Elrabolunk királykisasszony”! S, ehhez hozzátette: mindenképpen kö­zösülni akar. A történet ezek után krimibe illő. A lány ki­május 31.» szombat tartóan védekezett. Csattan­tak a pofonok, közben Tóth Béla Hollókő felé, egy föld- útra vezette az autót. Félre­állt a kocsival, s ezek után ö próbálkozott pofozással rá­bírni a lányt a közösülésre. Fenyegetésként még egy kés is előkerült. A krimi pedig folytatódott. A lány az erdőbe menekült, de újból elfogták. Jött a verés, a szinte erőn felüli védekezés. Végül Nagy- lócon engedték el a lányt, 116 forintot is átadva arra kérték: a történteket senki­nek se beszélje el. Szécsényben az autóban pi­henték ki a fáradalmakat. Másnap Rácz a gépkocsival Varsányba ment, ahol a gyúj­tás elégett, s az időközben megismert Szentkereszti Magdolnával a Palóc Áruház mögött lopott Tóth újabb, használható autót. A megszerzett autókkal közlekedve egyéb bűncse­lekményeket is elkövetett. így például a pásztói benzinkút- tói 715, a verpelétitől 439 forint értékű benzinnel hajtott el, a tankolás után. Tóth így is elégedetlen volt: a jogtalanul használt autók­ban talált holmik értékesí­téséből nem tud megélni. Felkereste hát volt cellatár­sát, Hegyi József recski la­kost, hogy együtt törjenek be a pardásasvári szerződéses italboltba. Az okozott kár: 8000 forint. Az út a volt ka­tonatárshoz, a tiszaszentimrei Kocsmár Tiborhoz vezetett, Este már együtt mentek a nádudvari 31-es számú szer­ződéses presszóba,' természe­tesen záróra után. A betö­résből származó áruk érté­kesítésére Kocsmárnak ötle­te is volt, Tiszafüreden a Paár Károly és Dózsa Mária által vezetett presszót keres­ték fel. Kocsmár közölte: a barátja a FÜSZÉRT-nél dol­gozik, az áru „kimaradt”. Paár fizetett, s azt kérte: szívesen vevő máskor is „ki­maradt árura”, kiváltképpen röviditalra. Orgazda már volt, jöttek a sorozatos betörések. Hogy hol? Többek között Tisza- szentimrén, Bánhalmán, Fegyvernemen, Feldebrőn, Kápolnán. Elvittek készpénzt, italt, cigarettát, csokoládét, órát, számológépet, de még kombinált fogót is. Az így szerzett áruval megpakolt ko­csi útja ismét Tiszafüredre vitt, a vevő Paár Károly és Dózsa Mária volt. A további bűncselekményeknek pedig az vetett véget, hogy a vád­lottakat a rendőrség őrizetbe vette. Az első fokon eljáró Pász­tói Városi Bíróság Tóth Bé­la elsőrendű vádlottat (gyöngyösoroszi lakos) töb­bek által elkövetett erősza­kos közösülés bűntettének kí­sérlete és más bűncselekmé­nyek elkövetése miatt hal­mazati büntetésül nyolcévi szabadságvesztésre ítélte és nyolc évre eltiltotta a jármű- vezetéstől. Kocsmár Tibor másodrendű vádlott (tisza­szentimrei lakos) büntetése négyrendbeli nagyobb ér­tékre, bűnszövetségben el­követett lopás és más bűn­cselekmények miatt kétévi és hat hónapi szabadság- vesztés. Szentkereszti Mag­dolnát (budapesti lakos) egy­évi szabadságvesztésre, Rácz Jánost (szécsényi lakos), töb­bek által elkövetett erősza­kos közösülés bűntettének kí­sérlete és más bűncselekmé­nyek miatt háromévi és hat hónapi szabadságvesztésre ítélte a bíróság. Hegyi József (recski lakos) társ tettesként elkövetett lo­pásért egyévi szabadságvesz­tés-büntetést kapott, Fehér János (gyöngyössolymosi la­kos) száznapi tételt pénzbün­tetésre ítélte a bíróság, egy­napi tétel összegét 150 fo­rintban szabta meg. Az így kirótt 15 ezer forintos pénz- büntetést meg nem fizetés esetén 100 napi, fogházban letöltendő, szabadságvesz­tésre kell átváltoztatni. Go­dó György (gyöngyössolymo­si lakos) nyolc hónapi sza­badságvesztést kapott, Ra­dics Júlianna (gyöngyösoroszi lakos) büntetése hat hónapi szabadságvesztés és pénzmel­lékbüntetés. A szabadság- vesztés végrehajtását, ebben az esetben háromévi próba­időre felfüggesztette a bíró­ság. Paár Károly és Dózsa Má­ria korábbi próbára bocsátását megszüntette a bíróság és halmazati büntetésül a két tiszafüredi vádlottat fejen­ként 100—100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy­napi tétel összegét 100 forint­ban állapították meg. Meg nem fizetés esetén 100 napi, fogházban letöltendő szabad­ságvesztésre kell a büntetést átváltoztatni. Az ügyet másodfokon a Nóg'rád Megyei Bíróság bí­rálta el. A dr. Zsigmond Nándor vezette tanács néhány esetben módosította az elkö­vetett cselekmények minő­sítését, s Tóth Béla elsőren­dű vádlott közúti járműve­zetéstől való eltiltásának ide­jét öt évre mérsékelte. Egye­bekben az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta, így az a fellebbezések esetében is jogerőssé, végrehajthatóvá vált. <k. M

Next

/
Thumbnails
Contents