Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

Ázok a zászlók...

sAjszaka a gyár is másJlt« képpen zúg, mint nappal, finomabban és ál- fnosítóbban. Az éjjeli munkás- őrszolgálat éppen ezért nehéz. Téglái Antalnak már rutinja van, hogyan küzdje le az éjszaka kritikus időszakát. Elindul a körútra. így van ez már évek óta, amióta ide vezényelték a két gyár, az Öblös és a tűzhely éjszakai ügyeletébe. A tűzhelyből ment nyugállományba, de tud egy ilyen örökmozgó ember semmittevéssel élni? így aztán napjában jóérzéssel indul a szolgálatba, reggel meg haza, otthon egy kis pihenés, aztán hajrá tovább. Így él Téglái Antal És még mindig Szálfa- magas, talán az arca lett barázdásabb a korábbinál. De a mozdulatai, az a robbanó hirtelensége, az a régi maradt. Az apja, a híres pálfalvai kőműves volt ilyen, örök ellentétben a régi rendszerrel.

Most itt a munkásőrszolgálatban tesz eleget a kötelességének Téglái Antal. Hanem ez a nap más volt mint a megszokott. Nem hogy az éjszakai fáradtság elkerülte, de még ülni sem volt képes. Állandóan a szeme előtt lebegett az a fiatal fiú, aki délután a gyárban a piros meg a nemzetiszín lobogókat rakta fel. Milyen fürgén kúszott- mászott. Visszangondolt arra, amikor ő is így lobogózott a gyárban. Csak akkor még olyan szorongás tartotta hatalmában, mert nehéz utat tettek meg, amíg odáig jutottak. hogy felrakják a vörös és a nemzetiszínű lobogót.

Októberben kezdődött és ötvenhatot írtak. Nyomasztó őszi ködfoltos délután, amikor az öntöde fojtogató pora sem ülepedett le, hanem beszorult a tüdőbe. Az emberek is mintha másképpen mozogtak volna, gyanakvón vizsgálták egymást. Téglái Antal ebben az időben már normásként dolgozott, de formázó maradt ő mindvégig az emberek szemében. A legkevesebbet figyelt ő erre a hangulatra. Munkájába merülve, igyekezett át az öntőcsarnokon. Simon László a régi barát kapaszkodott a lobogó kabátjába.

— Hé Gaga — így becézték — hallottad? Szervezkednek a régiek...

Volt köztük néhány régi katonatiszt, földesúr, nagygazda leszármazottja. Téglái Antal először nem tudta fel- fögrrt Simon Laci szavainak értelmét. Megtorpant és gondolkodott. Hallott a különböző zűrzavarokról, hangoskodá- sokról a fővárosi mozgolódásokról, a központi vezetőségi vitákról, de egy normásnak nincs ideje ilyenekkel foglalkozni. Meg oka sem volt rá, nekik dolgozni kellett, nem vitatkozni. De most mintha

belemarkoltak volna a szívébe. Simon Lacira nézett:

— Mit beszélsz?

Az meg már széttekintve maga körül, hogy mások hallják-e, megismételte mondandóját. Téglái Antalt hirtelen harag fogta el. Hallotta, hogy valaki elkiáltotta magát: még nincs vége a munkaidőnek, gyerünk dolgozni! Ezen aztán csúnya vita kerekedett. Még a vasdorong is repült, beszakítva az ajtót.

— Mi van itt, megőrültetek — ordított Téglái Antal.

Felbomlott a rend. Aztán más gyárból is érkeztek emberek, már nyíltan a rendszer megbuktatására hangolták a munkásokat. Másnap már el sem kezdték a munkát. Aztán elindultak ki az utcára tüntetni. Akkor találkozott megint Téglái Antal Simon Lacival.

— No Gaga, mit mondtam. Nesze, tedd el még hasznát veheted — és egy pisztolyt nyomott a kezébe.

ergődő gondolatokkal múló napok következtek Téglái Antal életében is. Érezte nem járható út, amit ezek tesznek, csak azt nem tudta, mit tegyen. Otthon borús hangulatba merülve múltak a napok. Ketten keresték fel Tégláit. Vastag borítékot nyomtak a kezébe. Amikor Téglái kinyitotta a borítékot és meglátta a pénzt, a lélegzete is elállott.

— Ez mi?

— Nem látod, — válaszolták — pénz

__

— Ezért én nem dolgoztam meg, ez a pénz engem nem is illet meg >— visszaadta a borítékot.

Akkor tisztázódott az agyában, hogy nem járható útra tévedtek ezek az emberek. Hiszen nem dolgoztak meg a pénzért. Ilyen feldúlt gondolatokkal ébredt, amikor a rádió közölte, hogy megalakult a Forradalmi Munkás- Paraszt Kormány. Ment a gyárba, hogy szembenézzen azokkal, akik el akarják téríteni az embereket a munkáshatalomtól. A gyár udvara tele volt. Német László, a munkástanács ellenforradalmi titkára szónokolt. Spagina Bélát szidta, aki ott állott a pódiumon, mint a vádlott, aki felett kimondják az ítéletet. Téglái Antal elindult Német felé elszántan, nyomóban a kommunisták. Ettől Német meghökkent. Téglái kiabált, ahogyan tjírta tüdővel. Mint az ostor csapott le a hangja:

— Szégye’n, gyalázat, ezt tenni egy emberrel!... — A tömeg felé fordult, úgy mondta: — Kommunista voltam, maradok és leszek. Nem engedhető ‘ meg ez a szégyen, amit itt tesznek. Munkára emberek, munka nélkül nincs élet! Már él a munkások és parasztok kormánya!

Onnan indult el Téglái Antal, hogy fegyverével jelentkezik a karhatalomba. De az ideiglenes intézőbizottság visz- szaküldte őt a gyárba, hogy ott kell rendet tenni. Most már minden erőt a rend helyreállítására fordítottak. S a kommunisták hozzáláttak a munkához. Olyan szép tűzhelykarikákat még soha nem csináltak, mint akkor. Ez , a magatartásuk megingatta az embereket. Amikor két me- gyei vezető a gyárba érkezett, hogy beszéljen az emberekkel, és az ellenforradalmi vezetők útjukat állták, Téglái Antal és a társai azonban gyorsan rendet teremtettek. Amikor hírét vették, hogy a kapuban megint zajongás van, Téglái Antal meg a többiek elindultak. Folyt a vita. mert a küldöttek azt kérték, dolgozzon mindenki. Néhányon visszakiabáltak. Ekkor kiáltotta el magát Téglái Antal:

— Mondjátok elvtársak, itt vagyunk! — és meglóbálták a döngölőt a kezükben.

Megzavarodott az ellenforradalmi vezérkar a gyárban. Egyre többen csatlakoztak Téglái Antalékhoz és dolgoztak. Januártól már havonta túlteljesítették a munkatervüket az öntödében. A párt. újjászervezése is megkezdődött. Első alkalommal csak néhányat!, aztán egyre többen jelentkeztek a pártba. Az alakuló taggyűlésen csak nehezen fértek el az étkezdében. Akkor mondta Simon Laci megint Téglái Antalnak:

— Győztünk Gaga...

Pedig a győzelem még rneszsze volt. Gergely Dénes lett a pártalapszervezet titkára, Téglái az egyik vezetőségi tag. A lendületével mégis ő vitte az alapszervezetet. Aztán került sor a munkásőrség megalakítására. S közben beszélgettek, vitatkoztak. Azt mondta:

— De veszíteni sem akartunk egy embert sem. . .

M

aradt tehát kötelességnek köztük lenni, útjukat egyengetni, hogy ami volt vihar, elcsendesüljön. Az emberek tévedéseikkel, erényeikkel maradjanak együtt. Aztán szépen, csendesen kitavaszodott. Az öntödét is bevilágította a napsugár. Valaki azt mondta Gagának, hogy nézze, már zöldet vetett a gesztenyefa az udvaron. Téglái Antal feleszmélt.

— Tényleg, hiszen május elseje van...

Most, amikor a fiút látta a zászlókkal, jutott eszébe, hogy ő is fsinyalábolt akkor néhány lobogót és ment kitűzni a falakra, a fákra, az utcára, mert ahogyan átgondolta, mintha az újjászületés napja jött volna el és az zászlósán szép.

Bobál Gyula

T

Frontfejtés Kányáson

Naponta 700—800 tonna szenet jövesztenek folyamatos termelés esetén a Nógrádi Szénbányák kányási XXXV. sz. frontfejtésén. A 90 méter hosszú fronthomlokon 57 darab Glinik önjáró egység alkotja a biztosítást, még a jövesztés ssséngyaluval történik.

— Kép: Beacae —

Reális cél

az éves tervek teljesítése

Interjú Ozsvárt Józseffel, a megyei pártbizottság

titkárával

Az elmúlt hetekben különböző fórumokon gyakran került szóba a népgazdaság helyzete, a gazdálkodó egységek első negyedévben nyújtott teljesítménye. A VII. ötéves tervben is azon múlik népünk életszínvonalának emelkedése, hogy az ipar és mezőgazdaság milyen részt vállal a nemzeti jövedelem termeléséből, gazdasági növekedésünk ütemének gyorsításából. Arra kértük Oasvárt József elvtársat, az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának titkárát, válaszoljon a megye gazdálkodásával összefüggő időszerű kérdésekre.

— Miben látja az okát annak, hogy a tavalyi kedvezőtlen folyamatok az év első negyedében is folytatódtak?

— A kérdés kapcsán eigy másik kérdés is felvetődik: hogyan dolgozták fel a gazdasági vezetők, a pártszervezetek az elmúlt esztendő tapasztalatait? Úgy vélem, a központi pártós állami szervek xeálisan értékelték az eredményeket, tanulságokat. Hogy a célok nem teljesültek maradéktalanul, abban több tényező is közrejátszott. A megyei és helyi pártszervek testületi üléseken elemezték a tapasztalatokat, s igyekeztek az adott egység problémáira, a belső erőforrások jobb kihasználására irányítani a figyelmet.

— Ennek hatása érződik az idei terveken?

— Megítélésünk szerint az üzemek törekedtek a tervezés során középpontba állítani a gazdaságpolitika valóra váltását szolgáló legfontosabb feladatokat, de több helyen ez csak részben sikerült. A tervekből kitűnik, a gazdaság élénkítésére való törekvés, hiszen az ipari üzemek átlagosan a termelés 7—8 százalékos növelését irányozták elő, folyó áron számolva. Ettől dinamikusabb emelkedésben bízik az üzemek egyharmada.

— Az exporttervek csak részben tükrözik a népgazdaság által elvárt követelményeket. A tőkéskivitel 2—3, a rubelexport 11—12 százalékos növelését irányozták elő. Ez is jelzi, hogy a vállalatok már a tervkészítés idején, új exportösztönzésre számítva, várakozó álláspontra helyezkedtek. Az ilyen döntést helyenként befolyásolta a piac, az alapanyag beszerzésének bizonytalansága. Azt tapasztaljuk, hogy a vállalatok szívesebben korrigálják évközben export-előirányzatukat, mintsem vállalják a tervtől való lemaradás veszélyét. Az importhelyettesítés továbbra sem kap egyenrangú szerepet az exporttal az üzemek terveiben. Csak néhány vállalat

— például a Saligótarjáni Kohászati Üzemek

— fogalmazta meg konkrétan tennivalóit e területen. Kedvező folyamat kezdődik a Vegyépszer salgótarjáni gyárában is, ahol műszaki fejlesztéssel igyekeznek importki- váltó, nemzetközi igényeknek megfelelő termékeket előállítani. E törekvések azonban még korántsem általánosak.

— Fontos tanulsága a tervezésnek, hogy a szükségesnél kevesebb energiát fordítanak a termékszerkezet korszerűsítésére, a műszaki fejlesztés felgyorsítására. Megfogalmazódik ellenben a fajlagos költségek csökkentésének igénye olyan hagyományos módszerekkel, mint a hulladék-, selejt-, a termékek súlyának csökkentése.

— Milyen tapasztalatokat mutat megyénk ipari üzemeiben art esztendő eltelt három hónapja?

— Az üzemek körülbelül felének termelése meghaladja a tavalyi hasonló időszakot, egy részük azonban ettől elmarad. Ezeken a helyeken technológiai problémákra, a termelés szervezésének, az anyagellátásnak hiányosságaira hivatkoznak. Hullámzóak az exportteljesítmények is, de ebből messzemenő következtetést nem szabad levonni, hiszen néhány jelentős exportáló vállalat kiszállítási ütemezése alapvetően befolyásolja a megye egészének exportját. Példaként említem, hogy a Magyar Kábel Művek balassagyarmati gyára és a Salgótarjáni Kohászata Üzemek időarányosan elmaradt a tőkés- exponttal az első negyedévben, s azt a kisebb üzemek nem tudták ellensúlyozni, mert szerződéseik szerint főként az év hátralevő időszakában szállítanak. A szocialista országokba irányuló kivitelben más a helyzet: az üzemek túlnyomó része eleget tett kötelezettségeinek. a BRG salgótarjáni gvára a tavalyi első negyedévhez képest duplájára növelte rubelelszámolású exportját.

— A párt megyei végrehajtó bizottsága a már említett okok miatt soron kívül tárgyalta meg a közelmúltban a megye ipari üzemei export-importjának alakulását az év első bárom hónapjában. Miként ítélték meg a gazdálkodás e fontos területét?

— Köztudott, hogy a külgazdasági egyensúly javítása, az antiinflációs politika következetes megvalósítása áll a párt gazdaságpolitikája megvalósításának homlokterében. Ennek legfőbb biztosítéka a gazdasági növekedés meggyorsítása. Sok kormányzati döntés látott napvilágot a kedvező föl várnátok kibontakoztatására, s ezek előnyös hatása már márciusban-ápriilisban az élénkülés jeleit mutatta. A párt meevei végrehajtó bizottsága a témát atzért is tűzte napirendre, mert az egész hetedik ötéves tervre kihat. hogyan zárjuk majd az idei esztendőt. A ma és a holnap egyik legfontosabb kérdéséről van tehát szó!

— Az első negyedév megvei eredményei-' bői arra a következtetésre jutottunk, hősvgí megye üzemei, lehetősépeik figyelembevételével, nem voltak kénesek a korábbinál ered mén vesebben hozzájárulni az ország külgazdasági egyensúlyénak javításához. Anye1 reaégérdekeltség miatt számos gazdasági egység például mérsékelte a kevésbé gazdaságos exportot, megfelelő ösztönzés révén viszont vállalná a kivitelt e területen is. Ezt igazolja, hogy a többletexportra meghirdetett támogatások megpályázásával aránylag sok üzem foglalkozik, mint például a Romhánvi Építési Kerámiagyár, a FŰTÖBER bátony- terenyei gyára, az ELZETT. A Salgótarjáni Ruhagyár és az SKÜ már benyújtotta pályázatát.

— Ami az importot fület!: a megye üzemei sem a tervekben, sem az első negyedévben nem jelezték a felhasználás számottevő növekedését. Ha viszont a többletexportra irányuló pályázatokat benyújtják, várhatóan ez bizonyos importnövekedéssel is párosul, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

— Milyen következményekkel jár az alap- anyaggyártók és a feldolgozóipari üzemek exportérdekeltségében tapasztalható összhang hiánya?

— Ezt egyetlen példával szeretném érzékeltetni.. Gondot jelent a huzal alapanyagának beszerzése, pedig egv tonna hengereit huzalért 198 dollárt adnak. Ugyanennyi tűzi horganyzott anyagért már 338, ha szeg- terméknek dolgozza fel az üzenő 363 dollárt kap.

— Miként alakult az első negyedévben m üzemek gazdálkodása?

— Jelentős előrelépésről nem beszélhetünk. Azokban az üzemekben, ahol a jövedelmezőséget negyedévenként is mérik, általában a nyereség elmaradt a tervtől, s az elmúlt év hasonló időszakától is. Több helyen tapasztalhatók pénzügyi nehézségek, gyakori a' késedelmes fizetés.

— S a bérek?

— Időszerű kérdés, amit mi is áttekintettünk. Tavaly a keresettömeg 5,3 százalékkal nőtt, az u tolsó negyedévben a kereset- kiáramlás meghaladta az időarányosat, s a mennyiségi, hatékonysági mutatók, a nyújtott teljesítményt csak részben indokolták. Az idei első negyedévben változatlanul jelentős volt a keresetkiáramlás, de nem növekedett annyira mint tavaly ilyenkor. A bérfejlesztéseket számos üzemben maradéktalanul megvalósították, miközben eredményeik egyelőre elmaradtak a tervtől.

— Az eddig elmondottak aligha biztatóak. Sokan, sok helyen pesszimista hangon beszélnek. Van-e lehetőség az év hátralevő részében felpezsdíteni a gazdaság vérkeringését?

— Feltétlensül. Beszélgettünk a megyei ipari üzemek vezetőiivei, akik úgy fogalmaztak: nagyon nagy erőfeszítések árán ugyan, de reális cél továbbra is az éves tervekben előirányzottak teljesítése, túlteljesítése, beleértve a gazdaságpolitikai célok megvalósulása szempontjából kulcsszerepet játszó tőkésexportot is. Ehhez a termelőkapacitás rendelkezésre áiil, részben adottak az anyagellátási, -érdekeltségi feltételek is. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az emberek dolgozni akarnak, magasabb jövedelemhez jutni, s elsősorban a fő munkaidőben. Igénylik az ehhez szükséges feltételek megteremtését. S igényük art is, hogy a vezetők bátrabban differenciáljainak a végzett munka szerint, határozottabban lépjenek fel a munkafegyelmet megsértőkkel szemben.

— Az exporlfeladatok megvalósítása a

külgazdasági egyensúly javításának egyik legfontosabb feltétele. A párt megyei végrehajtó bizottsága miben látja az ezzel összefüggő feladatokat? ,

— A testület ajánlotta a többi között a gazdasági vezetésnek, hogy rövid időn belül tekintsék át az export-lmport alakulásának helyzetét, az első negyedév gazdálkodásának tapasztalatait, tárják fel a kivitel gyors és eredményeket hozó lehetőségeit. Ugyancsak javasolta, hogy ahol lehetséges, a vállalat csatlakozzon a többletexportot szolgáló pályázathoz, törekedjen az éves tervben szereplő kivitel túlteljesítésére, s ennek érdekében a terveket vizsgálja felül. Az exportáló üzemek párlsz érvéinek indítványozta a végrehajtó bizottság: ha indokoltnak tartják, a gazdasági vezetőikkel közösen tekintsék át az exporttal kapcsolatos tennivalókat, hatékonyabb politikai munkával segítsék elő az exportbővítést soxégáló törekvéseket. A testület a szakszervezetekhez is hasonló ajánlást juttatott el. hangsúlyozva, hogy az ex- porttfeladaitok teljesítését hasznos lenne a munka versenv-váMalások középpontjába állítani. A megye ipari üzemeinek kollektívfV- nak többsége az elmúlt időszakban is bebizonyította, hogy a nehezebb körüiménvek között Is képes a megnövekedett követelményeknek megfelelni. E tény feljogosít a reményre, hoev ®z esztendő végére sikerül az első negyedév lemaradását pótolni, solyan helyzetet teremteni, amely biztos alapja lehet a középtávra kidolgozott célkitűzések megval ósftásá rak.

— Köszönjük a beszélgetést.

M. Szabó Gynte !