Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-27 / 123. szám

erre sokallni — tisztelni Jók vagy kevés a jogszabály? Örök vitatéma ez a jogalkotók és a jogalkalmazók között. Vannak, akik •zt állítják, hogy egy jogrendszer milyenségét soha nem szabad a hatályban lévő paragrafusok számán mérni. Leg­alább ugyanolyan hiba ugyanis egy új jogszabályt nem megalkotni, ha azt a társadalmi-gazdasági viszonyok in­dokolttá teszik, mint hatályban tartani olyan rendelkezé­seket, amelyek feleslegesen regutázzák az állampolgárok, vagy éppen a gazdálkodó szervezetek magatartását. A szakemberek nem tagadják, hogy manapság bizonyos területeken túlságosan is részletesek. aprólékosak a kü­lönféle jogi rendelkezések, a paragrafusok útvesztőiben oly­kor már a jogászok sem tudnak eligazodni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a társadalmi-gazdasági vi­szonyok egyre bonyolultabbak, az életnek sok olvan terü­letén is növekszik a jog szerepe, ahol korábban kevésbé volt rá szükség. Az igazságügyi miniszter nemrégiben tar­tott parlamenti sajtótájékoztatóján a gazdasági szabályo­zást hozta fel egyik példaként. Amíg a tervutasításos rendszer volt az uralkodó, és a minisztériumok részletekbe menően konkrétan meg­szabták a gazdálkodó szervezetek feladatait, a jognak szük­ségképpen kevés szerep jutott. Amióta azonban a tervuta­sítást megszűnt: a vállalatok, szövetkezetek által követen­dő magatartást egyre inkább jogi normák terelik bizonyos keretek közé. Lehet erre azt mondani, hogy lám, mennyi­vel növekedett a gazdasági jogszabályok száma, mégsem hihető, hogy ez szükségképpen negatív jelenség lenne. Hi­szen a gazdálkodó egységek éppen ezzel kapnak a koráb­binál nagyobb mozgásteret, növekszik döntési jogkörük, s vele együtt persze a felelősségük is. Ezzel a példával a miniszter sem azt akarta érzékel­tetni, hogy ma már nincsenek olyan „jogszabálygyártási” törekvések, amelyek indokolatlanok, s amelyeknek gátat kell vetni. Elsősorban az alacsonyabb szintű joganyagban sok a kifogásolni való. Az egyes miniszériumok ma még gyakran olyankor is a rendeletalkotás fegyveréhez nyúlnak, amikor valamilyen fontos feladatot más eszközökkel — pél­dául ösztönzési rendszer kidolgozásával, a gazdasági érde­keltség megteremtésével — kellene megoldaniuk. Az adminisztratív módszerek alkalmazása, a tiltások és kötelességek előírása persze többnyire egyszerűbb, s rá­adásul önigazolásul is szolgálhat, hiszen utólag elmondhat­ják: mi kiadtuk a jogszabályt, igazán nem tehetünk róla, hogy „lent” nem hajtották végre. Az effajta szemlélet azért is káros, mert képviselői valójában nem a feladatokat akar­ják megoldani, csupán az ágazat, a minisztérium „önadmi­nisztrálását” tartják fontosnak. Arról nem is beszélve, hogy minden olyan jogszabály, amelynek kiadásához előzetesen nem teremtették meg a végrehajtás feltételeit, szükségképpen lejáratja azoknak a paragrafusoknak a tekintélyét is, amelyek betartására pe­dig valóban nagy szükség lenne­A jogrendszer egységességének, áttekinthetőségének biz­tosítása érdekében a következő években jelentős feladatok várnak az igazságügyi kormányzatra. S tegyük hozzá: nem­csak a gazdasági életben. Jelenleg a lakosságot közvetlenül érintő rendelkezések között is még igen sok a bonyolult, a laikusok számára érthetetlen, követhetetlen paragrafus, s ezek igencsak megnehezítik az állampolgárok jogainak ér­vényesítését. Az emberek ma már joggal igényelik, hogy ne kelljen valamennyi jogi problémájukkal rögtön ügyvédhez fordulniuk, hogy maguk is tisztában lehessenek legfonto­sabb jogaikkal. Régi igazság, hogy minden jog csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. S az elmúlt évek gyakorlatából példák tucatjait lehetne sorolni arra: hogyan rövidítette meg az embereket pusztán az a tény, hogy nem voltak tisztában a jogaikkal. Azt persze senkinek nem kell tudnia, hogy mond­juk mi a különbség a jótállás és a szavatosság között. De ha egy év eltelte, vagy tízezer kilométer lefutása után a gépkocsira lejár a garancia, rögtön érdekessé válik: az autó milyen hibáinak javítását lehet továbbra is díjmente­sen kérni, most már a szavatosság alapján. Olyan zsebbe vágó kérdésekről van itt szó, amelyeket aligha szabad egy nagyvonalú kézlegyintéssel elintézni. A negatív társadalmi jelenségek elleni harcban is fo­kozott szerepet kell vállalniuk a következő években a jogszabályoknak. A kormány által nemrégiben elfogadott ötéves kodifikációs program szerint magas szintű, jogsza­bályt alkotnak a gyermek- és ifjúságvédelemről, módosít­ják a családjogi törvényt, újraalkotják a szabálysértésekre vonatkozó rendelkezéseket. Remélhetően az elképzelések megvalósulásával olyan új paragrafusok születnek majd, amelyet megismerve nem sokallni, hanem tisztelni fogjuk a jogszabályokat D. A. Új módszer [ Vélemények, villanások a szemsérülések gyógyításában A világhírű moszkvai Helrrr holz szemészeti klinikán mű­ködik egy különleges osztály. Elnevezése igen bonyolult: traumatológiai, rekonstruk­ciós sebészeti és szemprotézis osztálv. Számtalan eredeti gyógyászati módszer született már itt. Nem hiába mondják, hogy a zseniális megoldás mindig egyszerű is egyben. Egy al­kalommal Alekszandr Male- jev, az orvostudományok dok­tora elővette fésűjét és gé­piesen megfésülködött. Ugyan­ilyen gépiesen helyezte ezt követően a fésűt az asztalra. És akkor egy, az asztalra va­lahonnan odakerült apró üveg­golyó a fésűhöz gurult. Mindez levegőn történt. A szem természetesen egeszen más dolog. A kísérletek so­rán azonban az orvosok meg­győződtek arról, hogy a sta­tikus elektromossággal feltöl­tött ebonitrúd a vízzel telt kémcsőben is mozgatja az üvegrészecskéket. Így szüle­tett meg a világon egyedül­álló műszer, amelynek soro­zatgyártása is hamarosan megindul. Segítségével ma már vágás nélkül lehet apró üvegszilánkokat eltávolítani a szemből. Az orvosok a kü­lönleges készülékek segítsé­gével a szembe került nem­mágneses fémtesteket is el tudják távolítani. Régészek a jég alatt Egy kanadai kutatócsoport­nak sikerült a jégpáncél alatt fényképfelvételeket készítenie arról a Breadalbane nevű, fából készült bárkáról, amely 1853-ban az északi sarkkör­től 400 kilométerre északra akkor süllyedt el, amikor az eltűnt híres sarkkutatónak, Sir John Franklinnak a nyo­mába szegődött. A Breadal­bane 21 tagú legénysége ide­jében elhagyta a bárkát, de Sir Johnt, sem a hajóját és annak legénységét nem talál­ták meg többé. A Breadalbane helyét hang­lokátorral már 1980-ban meg­határozták, de azt a fölötte levő jég miatt sokáig nem sikerült megközelíteni. A 20 tagú kanadai kutatócsoport ezúttal először egy 3000 kg- os robotot juttatott a jégbe vágott léken át a tenger szí­ne alatt 100 m-re fekvő ha­jó közelébe, s kamerája ki­váló minőségű felvételeket to­vábbított a felszínre a meg­lepően jó állapotú roncsról. Majd bevetették a felderítő­munka másik sztárját, a WASP (darázs) nevű, 700 kg- os, testre szabott kis „szemé­lyi tengeralattjárót”. Haszná­lója akár 700 m-es mélység­ben is búvárkodhat, mert a belsejében felszíni nyomás uralkodik, tehát utasának még gyors felmerülés közben sem támad búvárbetegsége. KlSZ-kongresszus sok szemmel Mi lett (lesz) veled, indiánfalu ? Csudájára jártak annak idején a tarjániak a Besz- terce-lakótelepi indián­falunak. A „betongyepű” játszóterekhez, fémhideg mászókákhoz szokott gye­rekek boldogan vették bir­tokukba négy évvel ez- lőtt az igazi, romantikus kalandokat, nagy játékcsa­tákat ígérő indián- és cowboytanyát, a fenyőfa­törzsekből épült búvóhe­lyeket. Végnapjait éli az indi­ánfalu. Egyszerűen csak azt is mondhatnám, eljárt felette az idő. S ez igaz is. Aki mostanában jár ar­ra, tapasztalhatja: a fel­szín fölötti farészek el­korhadtak, belepte őket a gomba. Az utóbbi időben amúgy is megfogyatkozott gyermekcsaták valóban életveszélyesekké váltak. Hiába itatták át a fenyőt tartósítószereikkel, a puha­fa nem bírja a harcot az idővel. Mondom, egyszerű lenne csak az időt okolni a pusztulásért. Aki azonban ismeri a környéket, tud­ja, nemcsak az ludas a dologban. Vandál emberi kezek is jócskán otthagy­ták nyomukat az építmé­nyeken. Kitört deszkák, foghíjak éktelenkednek itt is, ott. is. A búvóhelyek pedig nem a gyerekek örö­mét, hanem egyéb intim emberi szükségleteket szol­gálnak. Az emberi vanda­lizmus, nemtörődömség jócskán hozzájárult az in­diánfalú életének megrövi­dítéséhez. Hamarosan le­bontják. Helyére a városgazdál­kodási üzem őszi fásítási akciója keretében facseme­ték kerülnek, de továbbra is megmaradnak olyan fü­ves térségek, ahol a gye­rekek a labdát rúghatják. A keleti domboldal hor­hosában — a Hazafias Népfront helyi szervezeté­nek kezdeményezésére — szánkópálya épül majd társadalmi munkában. A lakótelep F6-os épülete mellett pedig a kisgyere­keknek alakít ki téli csúszkálóhélyet a város­gazdálkodási üzem. A te­lep teljes parkosítása, melyből jócskán kiveszik a részüket a környék la­kói is, előreláthatólag no­vemberre fejeződik be. Re­méljük, nemcsak létrehoz­ni, de ezúttal megőrizni is sikerül a most születő ér­tékeket. — cser — Aki figyelemmel kísérte a KlöZ Xi. kongresszusának munkáját, tudja: felelősség­teljes tanácskozás volt. A küldöttek számára egyben életre szóló élmény is. Per­sze, a komoly munka nem jeienti azt, hogy ne lettek volna mosolyra fakasztó, pil­lanatok. Hogy’ is festett vol­na éppen az ifjúság kong­resszusa vidámság, derű nél­kül? összeállításunkban ezekből, s a nógrádi küldöt­tek benyomásaiból villantunk fel néhány®!. ★ Vasárnap este hét óra. Az iparban és szolgáltatásban dolgozó fiatalok szekciója épp szünetet tart tanácskozása közben. Mengyiné Kormos Marianna, a Váci Kötöttáru­gyár pásztói egységének tech­nikusa már kissé fáradtan kortyolgatja az üdítőitalt. — Nagyon nagy élmény számomra ez a kongresszus — mondja. — Örülök az őszinte hozzászólásoknak. Vannak, akik kritizálnak, de azt is vállalják, amit ők csináltak rosszul. — Okos dolgokat hallot­tunk — csatlakozik Hegedűs Beáta, a salgótarjáni síküveg­gyár raktárosa. — Sajnos, mi nógrádiak kevesen kaptunk szót. Nébányan ma igen szív­hez szólóan beszéltek. Például e<*v állami Gondozott lánv sa- iát és .szülői háttér nélkül felnőtt társai gond iáit mondta el. Meghatott egv óvónő fel­szólalása ic a szülőkről, gye­reknevelésről. 'tr Koós Mátyás vájárt sokan megbámulták szép, fekete bányászegyenruhája miatt. — Érdekes volt megismer­kedni más rétegekhez tartozó fiatalok problémáival — kezdi mesélni benyomásait. — Kü­lönösen tetszett nekem, ami­kor egy felszólaló azt mond­ta, hogy az üzemi négyszög üléseit sokhelyütt úgy lehet­ne jellemezni, hogy van há­rom fotel, meg egy sámli. Persze a sámli a KISZ-titkáré. Ügy gondolom, hogy ha a KISZ-vezető felkészületlen, nem hozzáértő, bizony jogos is a sámli. Egyébként én nem várok csodát ettől a kongresszustól, mert meggyő­ződésem, hogv az alapszerve­zeteken múlik igazán, hogy sikerül-e megújulni. Azonnal cselekedni kell. Jó lenne úgy két hónap múlva újra össze­hívni egy kongresszust, vagy inkább valami ötletbörzefé- lét, amikor mindenki csak kanikrét példákat hozna el Nógrád küldöttei a kongresszuson otthonról feladataink megol­dására, a munkaformákra. Nagy szükség lenne ilyen tájékozódásra, hogy ne kelljen mindenben magunknak pró­bálkozni, ha már van mit át­venni másoktól. ☆ Bakos Tamásnak, aki a sal­gótarjáni 211. számú ISZI- ben tanul születésnapi aján­dék volt ez a kongresszus: szombaton volt tizenöt éves. Küldött-társad nem feledkez­tek meg róla. A születésnapi tortán — az alkalomhoz illő­en — a kongresszus emblé­mája díszlett, persze marci­pánból. ☆ Találó, humoros, példáza­tok tarkították a hozzászólá­sokat. Demeter Gábor, balas­sagyarmati pedagógus, akit a megyei küldöttgyűlés dele­gált a központi bizottságba, éles szemmel figyelt. Szorgal­masan gyűjtötte az arany­mondásokat. Csak néhány kö­zülük : — Ne az eszkimók mond­ják meg, hogyan kell a meleg ellen küzdeni. — Űj seprő, jól seper, de a régi jobban tudja, hol a sze­mét. — Ha a létszámunk csök­ken, ne takarózzunk azzal, hogy élcsapat vagyunk. — Az idő pénz. Mármint a munkaidőn túli idő. — A KISZ egy szálkás lét­ra, de azt csak akkor vesszük észre, ha lefelé csúszunk raj­ta. — Azért köszöntőm többes számban a kongresszust, mert nem állok itt egyedül. Velem van az optimizmus. — Ha egy fiatal pár végig­nézi a kirakatokban a gye­rekcipők árát, az hatásosabb, mint a fogamzásgátló. — Házassági hirdetés: In­telligens, okos, szép, fiatal nő ismeretségét keresem há­zasság céljából. Értelmiségi­ek kíméljenek. „Boldog aka­rok lenni” jeligére a kiadóba. Igaz. derültséget keltettek az ülésteremben a fenti mon­datok, de mindenki érezte: a mozgalom, a fiatalok fontos gondjai húzódnak meg mö­göttük. * Boldvm László, a salgótar­jáni KISZ-bizottság első tit­kára, a központi pénzügyi el­lenőrző bizottság taffia, sze­rint kétféle hozzászólás volt a kongresszuson. Az egyik csak arra vállalkozott, hogy feltárjon problémákat. A má­sik —, s neki ezek tetszet­tek igazán — kiemelt néhány fontos kérdést, megoldást keJ resett, s sok esetutm UucUA is. ☆ Voltak a nógrádi küldöttek között olyanok, akik nem elő­ször vettek reszt KISZ-kong­resszuson. Juhász András, a megyei KISZ-bizottság első titkára három, Szalaí Pál bá­nyalakatos, a központi bizott­ság tagja két ilyen tanácsko­zás részese volt. — A három közül ez volt a legdemokratikusabb — ál­lapította meg Juhász András. — Mind az ügymenetet, mind az előkészítést tekintve. Új­donság, hogy nagy hangsúlyt kapott a rétegmunka. Réteg- szekciók azelőtt is voltak, de döntési jogaik nem. Most de­legálhattak a KB-ba, megvá­lasztották a rétegtanácsokat. Szalai Pál önömmel fogad­ta, hogy most sokkal több tizenéves hallatta hangját a kongresszuson, mint az elő­zőn. — Azt viszont sajnálom — tette hozzá —, hogy kevés kétkezi munkás kapott szót. A termelésben dolgozók kö­zül inkább vezetők, értelmi­ségiek beszéltek. Felfigyeltem arra is, hogy szinte vala­mennyi megye KlSZ-biaottsá- gának első titkára felszólalt. Ezt én úgy veszem, hogy jobban odafigyelnek a me­gyékre, csökkent a Budapest^ centrikusság. * ] Végezetül álljon itt egy olyan epizód, amelyet bizo­nyára országszerte emlegetnek majd a kongresszusi élmény- beszámolók. — Emelje fel az egyik ke­zét, aki naponta öt cigaret­tánál többet szív — kezdte a szószékre lépve, minden bevezető nélkül dr. Berecz István orvos. — Most emeljék fei azok, is, akik szívesen leadnának egy-két kilót a testsúlyukból, A következő felszólításra! miszerint jelentkezzenek; akiknek nincs kerékpárjuk, már többen zavarba jöttek, lévén már mindkét kezük a levegőben. Alig akadt ember, aki ne nyújtózkodott volna, amikor arról kellett vallani; van-e legalább egy doboz nyugtatója otthon. — Most pedig tegyék le a. kezüket azok. akik nem sze­retnék megérni az ezredfor­dulót! — hangzott az utolsó felszólítás. A legegyértelműbb reakciót ez váltotta ki: a ka­rok rebhenetlenül meredték az ée felé, sőt, a néhány maradék is tp’vasba lendült; Kovács Erika j Hatnak-e a viharok a földrengésekre? Tudósok megállapították, hogy viharok idején a Csen­des-óceánon beáll a szeizmi­kus nyugalom. Csökken a földrengések száma és ereje; a Vlagyivosztok szeizmikus állomás adatai szerint az 1929 óta végzett megfigyelé­sek periódusában tengeri vi­harok idején egyetlen nagy erejű föld alatti vihar sem volt. hebet, bogt a valamiféleképpen feloldja a földkéregben felhalmozódott feszültségeket? Erre a kérdés­re adtak választ azok a ku­tatások, amelyek során me­chanikus vibrátorok mester­séges mikroföldrengéseket imi­táltak. A vibráció hatására a kőzetek szinte lágvabbá, kép­lékenyebbekké válnak, a ben­nük lévő feszültségek lassan feloldódnak. Egyetlen erős földrengés helyett sorozatos gyenge rengések mennek vég­be. A kutatások arra a gondo­latra vezetnek, hogy lehető­ség van a földrengések irá­nyítható szeizmikus jelekkel való megszelídítésére. NÚCSÁO - 1986. május 2X, kedd

Next

/
Thumbnails
Contents