Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-22 / 119. szám
Folyamatosság és megújulás Tartós lej Gyenge "Egykor szenet bányásztak, manapság fát termelnek Föld alatt és föld felett Beszélgetés Tunyoghy Lászlóval, a KISZ KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjével Jóformán percek választanak el a KISZ XI. kongresz- szusátó!: mindenütt lezajlottak a jelölő gyűlések, készülnek a küldöttek nevét viselő dossziék. kitűzők, ülésrendek. Tudjuk, hogy ..Mi a teendőnk"’, hiszen ezt a már-már klasszikus címet adta kongresszusi vitaindítójának a KISZ Központi Bizottsága. Tudjuk, hogy milyen ifjúsági szövetséget akarunk, feladatainkat megfogalmazták, aktualizálták a fiatalok alapszervezetektől kerületi, városi, megyeküldöttgyűlésekig, valamennyi fórumon — és mégis. Ügy tűnik maradt még tisztáznivaló — legalábbis erre utal néhány olyan kérdés, amelyet aktív, leendő, vagy éppen most búcsúzó KISZ-ta- gók tettek fel az elmúlt hetekben. ..Legyen egységes, erős, céltudatos a szövetség! A feladatok nagysága rendet, elszántságot kíván a tagoktól!” — egyáltalán: megfelelhet ezeknek a követelményeknek egy politikai tömegszervezet? Hogyan lehet elvárni csaknem egymillió fiataltól, hogy erőteljesebben politizáljon? Nincs ellentmondás a KISZ-tagok „mennyisége és minősége” között? Nem tenne jót a megújulás, a íelpezsdülés programjának, ha a KISZ a fiatalok élcsapata lenne? Aki válaszol: Tunyoghy László, a KISZ Központi Bizottsága agitációs és propagandaosztályának ve- zetöhelyettese. — Igen, illetve nem. Mint politikai tömegszervezet megfelelhet célkitűzéseinknek, alkalmas arra, hogy az ifjúság újabb és újabb korosztályait megnyerhessük a szocializmus ügyének. Sőt! Éppenséggel elengedhetetlen, hogy a fiatalok legjobb ei őit egységes szervezetbe tö- mörtfsük. Erre vonatkozik az ,'igen”. A „nem” pedig az élcsapat jellegű KISZ-nek szól. A szövetség politikai egységet hirdet, de a közös célokat más módszerekkel lehet megvalósítani a fiatalok különböző rétegeiben és korosztályaiban. Az a követelmény, hogy mindenki „testre szabott”, adottságainak, lehetőségeinek megfelelő, de valóban erőt próbáló feladatot kapjon, nyilván mást jelent egy szakközépiskolában, egy kutatóintézetben, vagy egy nagyüzemben. És megint mást egy kis községben, vagy egy fővárosi nagyvállalatnál. Ami pedig a taglétszámot és annak „minőségét” illeti: ügy gondolom, hogy egy tömegszervezet jellegét a programja határozza meg és nem a létszáma. Programunk pedig társadalmunk és fiataljaink sorskérdéseiről szÓL, tehát a KISZ-tagoknak is érezniük kell, hogy a társadalom, nagy feladatai az ő feladataik is, munkájukkal közös gondjainkat oldhatják meg. S, ez olyan cél, amely valódi közösséget kovácsolhat. — Egy esztendővel a KISZ harmincadik „születésnapja” előtt sokan számon kérik a zászlóbontás programját. 1957-ben a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség élcsapatnak indult... — Így igaz. Huszonkilenc évvel ezelőtt — éppen az akkori ifjúsági rétegszervezetek helyett — alakult meg a KISZ, az egységes Kommunista Ifjúsági Szövetség. Akkoriban sokan nem értettek egyet a névválasztással, mert attól tartottak, hogy a szektásság veszélyével együttjáró „gyermekbetegség” tünetei is megjelennek. De. a legjobban aggodalmaskodókat is megnyugtathatták Komócsin Zoltán szavai: „A KISZ tagjainak mindenütt ott kell lenniük, ahol fiatalok élnek és tanulnak, dol- •JLznak és szórakoznak ... zhang ban tagjai többségének követelésével a KISZ legfontosabb célja, hogy minél előbb létrehozhassuk a munkásifjúság teljes politikai és szervezeti egységét”. És valóban: nem kellett sok időnek eltelnie. A konszolidáció éveiben az összes korábbi rétegszervezet eltünedezett, s valóságos igénnyé vált, hogy a KISZ nyissa meg kapuit a legszélesebb tömegek előtt. Vagyis röviden: kicsit erőltetettnek és nagyon anakronisztikusnak tartom, ha közel harminc esztendővel korábbi — az adott kornak és társadalmi helyzetnek persze tökéletesen megfelelő — programot bérnek számon egy jellegében és minden mozzanatában más történelmi szituáció ifjúsági szervezetétől és fiataljaitól. — Megújulás —, akár mottója is lehetne a KISZ programjának —, annyiszor fordult elő a vitadokumentumokban. Mi teszi indokolttá ilyen gyakori emlegetését? — Ha már mindenképpen mottót keres, feltétlenül idekívánkozik még valami: folyamatosság és megújulás — szeretnénk ha a kettő dialektikus egysége jellemezné a KISZ-t. Ugyanis a KISZ története lényegében olyan tapasztalatok hosszú sora, amely segít a mai és a holnapi követelmények megfogalmazásában is. Ezeket a „történelmi tapasztalatokat” nagyon jól hasznosíthatják azok is. akik még nem is éltek 1957-ben, vagy még 1967-ben sem. Hiszen huszonkilenc év alatt sok mindent megtanultunk: példát»! azt, hogyan kell (vagy leheti ösztönözni a fiatalokat arra, hogy alkotó módon vegyenek részt a szervezetek munkájában, hogyan kell feladatokat adni és azokat számon kérni, az érdekeiket képviselni. Ami pedig a változást, a megújulást jelenti: a KISZ a párt ifjúsági szervezeteként működik, egységes politikai szövetség, de nem feltétlenül a magyar fiatalok egyetlen szervezete. Márpedig eddig úgy működ ott, mintha ifjúságunk egyetlen képviselője lenne. A szervezet mint egyedüli ilyen, valóban monopolhelyzetben van, de politikai helyzetét tekintve nem. Hiszen a fiatalok gondolkodásmódja, világnézete meglehetősen sokszínű. És ennek formálásában, alakítgatásában nem is maradhatunk egyedül. Számítunk a szakszervezetek ifjúsági tagozataira, a Hazafias Népfront ifjúsági bizottságára, az MTESZ-re, a sport- egyesületekre — és még sorolhatnám tovább, hányféle, -fajta közösségre. A KISZ arra törekszik, hogy a mi eszméink, cselekvési mintáink minél szélesebb körben vonzóvá váljanak. De. világosan látnunk kell azt. hogy kikre építhetünk, kiket kell meggyőznünk és kikkel fogunk még jó ideig vitatkozni. Nagyon fontos, hogy tisztázódjanak a profilok, egyértelmű legyen, hogy mit kíván a tagságtól a KISZ. — Nem titkolják, hogy várhatóan csökkenni fog a taglétszám... — Talán az előbbiekből is kiderült már, nem célunk, hogy a tizennégy-tizenöt éves fiatalok automatikusan belépjenek a szövetségbe. Pedig tagadhatatlan, hogy a középiskolákban gyakori az automatikus tagfelvétel. Nos, ha taglétszámcsökkenéssel jár majd erkölcsi és politikai követelményeink érvényesítése — ezt vállalnunk kell. A magas szervezettségi aránynak megfelelő politikai befolyással kell párosulnia ahhoz, hogy eredményekről beszélhessünk. Nem titkoljuk tehát —. igen magas! — követelményünket, amelyet egyébként a szövetség neve kifejez. L. Zs. A nyáriasan meleg napok beköszön tével az idén is nehezen lehet hozzájutni a dobozos tartós, illetve a zacskós féltartós tejhez. A tejipar folyamatosan szállítja ugyan a kereskedelemnek ezeket a készítményeket, de nem többet, mint az elmúlt esztendő nyarán. A dobozos tartós tejet a Budapesti Tejipari Vállalatnál gyártják. Budapesten 700 üzletet látnak el vele, vidéken pedig a megyeszékhelyek nagyobb boltjaiba, illetve az üdülőkörzetekbe szállítják. A fővárosba naponta 12 ezer, vidékre pedig 5—6 ezer dobozzal jut, de ez kevés. Épnek ellenére a dobozos tartós tej gyártását egyelőre nem kívánják fejleszteni, mert a csomagolóanyag csak külföldről szerezhető be. Mind többet kívánnak viszont előállítani a zacskós féltartós tejből, amely félliteres csomagolásban van forgalomban, s az ehhez szükséges fólia itthon készül. Jelenleg a kelenföldi tejüzemben napi 90 —100 ezer zacskó féltartós tejet állítanak elő, Tatabányán pedig 50—00 ezret, Gyártásának fokozására a tejipar hat új gépet importált, amelyek szerelése ez év negyedik negyedében kezdődik meg. s a jövő nyáron már az országban forgalomba kerülő zacskóé tejek 12— 15 százaléka lesz féltar- tós, azaz hét napig hűtés nélkül is tá-rofhö>to. Az idei nyárra a tejké- nálat egy újdonsággal bővült: Veszprémben már készítik és árusítják a tet- rapack-dobozokban, félliteres adagokban a hosz- szífott szavatosságú — nem tartósított, de anor- tnáltejnél tovább eLáüó — pasztőrözött friss tejet, amelyből hatmillió liternyi az évi kapacitás. Ezzel a termékkel nemcsak Veszprém városát, hanem a Balaton környéki üdukítöiepeket is ellátják. Mivel a tartós, féltartós és tetrapack-csomago- lású tejből az igényeket nem tud ja mar adéktalanul kielégíteni a tejipar, nyáron — a romlás elkerüléséne — az ország kétezer üzletébe naponta kétszer, reggel és kora délután szállítja a friss zacskós tejet Bozó Gyula Tőzsér József Batki Károly Évtizedekkel ezelőtt mély- művelésű szénbányák termeitek ezen a vidéken. A szén vagy on azon ban el fogyott, az aknákat bezárták. Most jótékony csend honol a tájon, meb'be csak a motorfűrészek éles berregése hasít bele. Favágók dolgoznak errefelé: számukra a kenyeret az erdő adja. I ná.szó-bányatelepen járunk. Hajdan harminc-negyven család élt itt. mostanra viszont csak egy maradt hírmondónak. A volt bányairodában takaros vadászhézat rendezitek be. Közelében a meredek hegyoldalra telepített akácost jókora területen kivágták, fáját méterbe rakták. Három favágó üldögél az erdészház előtti tisztáson. Elmúlt délután két óra, a műszak eltelt, lehet pihengetni. Kellemesebb időt sem kívánhatnának hozzá, hiszen a nap melegen, de korántsem per zsel ön ontja sugarait. — Várjuk a basát — mondja egyikük, aztán még hozzáteszi: — Rámán lakunk. Szó, szót követ. A vékony arcélű, szikár, sötétzöld munkaruhát, vadászkalapot, napszemüveget viselő férfitől megtudom: Bozó Gyulának hívják, s. a?; efenüM év elejétől dolgozik az Ipolyviidéki Erdő- es Fafetótolgoaó Gazdaságnál, — Valójában már nyugdíjas vagyok — közli. — A nyugdíj azonban kevés, muszáj kiegészítenem. — Azetófit mivel fbgfaHoa- aott? — Szénbányász vorttaio. Egészen pontosa»: huszonöt évig és százhuszonnyolc napig vágtam - raktam a szenet a föld mélyében. A Mangít- atonáikból volt vagy hét, mindegyikben megfordultam. Bőr fejvédőmet, karbidlámpáimat vájárként akasztottam szögre. Erre már a tőle karnyújtásnyira ülő vállas, markáns arcú. hófehér hajú. szintén szemüveges Tőzsér József is megszólal: — Magam is szénbányász voltam. Tizenhárom évet és hat hónapot „húztam le’" a föld alatt. Székvölgyön fejeztem be a vájárkodást. Merthogy bezárták a bányát ... Tizenhat éve vagyok favágó, ha szaknyelven akarnám magamat kifejezni, akkor úgy mondanám: fakitermelő. Idáig érünk a beszélgetésben. Várom, hogy a kissé odáibb. a piros színű kézi motorfűrészen ücsörgő ifjabb. zömök, svájcisapkás társuk is bekapcsolódjon a diskurzusba, óm ő csak hallgat, Nagy nógatásra mégis elárulja magáról: Batki Károly a neve, negyvenöt éves, s legény korában a bányánál kereste a kenyérrevalót. — Közel tíz évig voltam bányász — ered meg a nyelve. — A külszínen és a mélyben egyaránt csatlós voltam. A teli és az üres csilléket kapcsoltam rá a drótkötélpályára, Miután betemették a rózKaszerrtmártoni bányát, elmentem a téesabe szalag- fűrészesnek. Nem leltem a helyiemet, idejöttem hát a cimborák után, a^ erdészethez. Ennek immár tizenhat esztendeje. — Hogyan látják a régi ás a mostani mesterségüket ? — Sok bennük a közös vonás — válaszolja a favágók kcrdnflke. — A fa is. a szén is tüzelőanyag. Sőt, egymé6- naik édestestvéreii. Mert mint bizonyára todja: a szén a fából keletkezük. A fa évmilliókig bever a főid mélyében, levegőtől elzártam, s a nagy nyomás hatására keletkező hőtől lassan szénné nemesedik. Tőzsér József kiegészül az ed'hamgzoftafcait: — Mindkét foglalkozás nehéz, sok a kézi munka, A fejsze, a fűrész a bányában és a® erdőben egyaránt sokszor megiizzasztott. Mindkét mesterség művelői egymásra vannak utalva, segítik egymást a munkájukban. Az utánpótlás egyformán gond, egyik szakmát sem szívesen választják a fiatalok. A legfiatalabb favágó így zárja le a gondolatsort: — Régebben is sokat keltünk hajnalban, s nincs ez másképpen ma sem. Szinte egyazon útvonalon jártunk sihiába, s majdnem ugyanazon a néhány tízhektárnyi területen végezzük most a munkánkat. Csak akkor a föld alatt szenet bányásztunk, manapság pedig a föld felett fát vágunk. — És mi a kél fogjaJkazás- bon az egymástól merőben eltérő? — A favágó ki van téve az időjárás viszontagságainak. A szénbányász ugyanakkor éleíhalálharcot vív az elemekkel: a vízzel a gázzal, a hatalmas kőzetnyomással. Itt a vibráció, ott a reuma a foglalkozási ártalom — feleli Boaó Gyula, majd a mellette helyet fogteúó társa ezekkel a szavaikkal folytatja': — Odalent örök a söSéltség^ sohasem látni a nap korongját. Rief ént nemcsak a fényét, de a melegét is érezzük. Batki Károly véleménye-: — A szénbányászok *:»- gyei* megbecsülésben részesülnek. A fizetésük legalább a duplája a miénknek, hűségjutalmat is kapnak. Szénbányászként kezdiak az életüket, jelenleg favágással keresik a kenyerükéi. Mindkét mesterség előnyeit és hátrányait megtapasztalták. Vallják: ma már távágjó- ként érzik jól magokat, az erdő az ő világuk. Olykor persze azért kötetik támad még váisszaiemlékeznB ... Ktvfa j LászM» Javutó alapanyag-ellátás Egy jö hónap után — Hogyan touabb SKÜ A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az első negyedéves gyengébb mennyiségi tervteljesítést áprilisban fellendülés követte. A feltételek kedvezőbb alakulása következtében — javuló alapanyag- ellátás és rendelésellátottság — az idén először sikerült 100,5 százalékra teljesíteni a mennyiségi tervet. A vállalat termelőrészlegei között a legjobban hozta a tervét a huzalmű. 103,1 százalékos eredménnyel. A kovácsoló gyárrészleg 100,1. a hengermű gyárrészleg 96.4, míg a bátonyterenyei feldolgozó gyáregvség 94.3 százalékos teljesítménnyel zárta áprilist. Elsősorban a belső intézkedések hatásának köszönhetők a jobb eredmények. de természetesen belejátszott ebbe a viszonylag iobb alapanyag-ellátás. s az is, hogy a termelőrészlegek az egész negyedéves rendelésállomány birtokába» dolgozhattak áprilisban. Mivel a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben az első negyedév korántsem mondható sikeresnek és különösen a hideghengerműben küszködtek számos problémával, külön szakembercsoport elemezte a hengermű helyzetét, kilátásait. Az elemzés nyomán intézkedési tervet készített, hogy a részleg éves szinten elfogadhatóan teljesíthesse tervfeladatait. A termelőrészlegek dolgozói, vezetői azt mondják, hogy rajtuk nem múlik a termelési feladatok teljesítése, csak biztosítsák az ütemes munka feltételeit. A huzalműben alapvetőnek tartják, hogy ütemes legven az alaoanvag-el- iátás. akkor nem lehet baj. a részleg kénes az éves feladatok teljesítésére. A feldolgozó gyáregységben alapvetően rendeléshiány gátolja a sikeresebb mennyiségi teljesítést, elsősorban a RAPISTAN- SALGÓ görgős pályák gyártásában. A kohászati üzemekben egyedül a kovácsoló gyárrészleg mutathat fel egyenletes jó munkát, elfogadható eredményt. Alapanyag-ellátási gondok és rendeléshiány itt is tapasztalható, azonban a következetes termelésirányítás mindig meghozza az eredményt. A salgótarjáni nagyvállalatnál senkit sem kápráztatnak el az áprilisi jobb eredmények. vezetők és dolgozók egyaránt tudják, hogy semmi ok az elégedettségre. Egyetlen jobb hónap még nem pótolhatta azokat a lemaradásokat. amelyek az első negyedévben bekövetkeztek. Éppen 1 ezért a vezetés nagy figyelmet fordít rá, hogy a vállalat megfeleljen a népgazdasági követelményeknek és a gyári kollektíva által megfogalmazott éves feladatoknak. Erre a figyelemre azért is nagy szükség van — és bizonyára ennek szellemében történnek az intézkedések is — mert a májusi kilátások megint nem biztatóak. Különösen fenyegető a rendeléshiány. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben most arra törekszenek. hogy a követelményekhez igazodó marketing- tevékenységet alakítsanak ki. Javítani kívánják a termékek minőségét, rugalmasabban akarnak alkalmazkodni a piaci igénvekhez, s szeretnék m ég jobb an kik aszná lói a munkaidőt. ■»>! NÖGRAD - 1986. május 22, csütörtök 3
