Nógrád, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-01 / 102. szám
Az inka birodalom Egy jelenkori A rajzpályázat jelmondata Sokszor csodálkozunk azon, hogy milyen okosak, menynyire nyitott szemmel jár- nak'kelnek a világban a gyerekek. Csodálkozunk, és ennél ritkán lépünk tovább. Ha mégis, általában egy legyintésre futja még: honnan tudhatnák, ezt vagy azt, hiszen még gyerekek! Való igaz, gyerekek. De a mi gyerekeink. Minden megnyilvánulásukban önmagunk, a mi világunk, szűkebb-tágabb környezetünk, jóságunk, és gonoszságunk, józanságunk és felelőtlenségünk, megannyi sikerünk és kudarcunk tükröződik vissza. Óhatatlanul ilyen gondolatok motoszkálnak az ember fejében, ahogy a béke- hónap alkalmából megrendezett nemzetközi gyermek- r&jz-kiállítást végignézi. Május és béke. Az esztendő legszebb hónapja és az ember legnemesebb óhaja találkozik a két szóban. Érzi ezt a látogató. A rajzok többsége jókedvre deríti. Játszadozó gyerekek, a szivárvány minden színében pompázó virágok, csámpásra sikerült házak. Aztán meglepődik a gyermeki bölcsességtől, amellyel egy kisfiú kalitkába zárta a fegyvereket és szabadbon engedte a békegalambot. Űjra meg újra megdöbben. hogy gyermek- szemmel milyen szép és milyen megrázó a világ, ahol élünk. Talán a legszörnyűbb a megcsonkított ciprusi gyermek látványa, aki sírva kérdezi: Miért? Áz Országos Béketanács pályázatára öt kontinens 62 országából 2420 gyerek 8662 rajzot küldött el. Érkeztek rajzok olyan országokból, ahol béke van, és olyanokból is nagy számban, ahol a béke ma még csak álom, vágy lehet. Hogy mennyire rokon a gyermek- és a felnőttvilág, azt az utóbbi időben egy új jelenség is bizonyította: a gyermekdiplomácia. Csaknem három éve egy amerikai kislány utazott a Szovjetunióba, a közelmúltban pedig égy. szovjet kislány járt az Egyesült Államokban, hogy hangot adjon a maga és gyermekhofitársai békevágyának. „A gyerekek együtt segíthetik a békét.. Ügy érzem, ha az amerikai gyerekeknek mindent elmondok, amit a szovjet gyerekekről tudok, akkor azok megismerik a szovjeteket, és a két ország gyerekei összebarátkoznak” — nyilatkozta Kátva Licseva amerikai körútja egyik állomásán. Ilyen egyszerű volna az egész? Kölcsönös szándék esetén ilyen egyszerű. A felnőtteknél is. K. M. Kolombusa felfedezéseit megelőzően — a XVI. század előtt — Peru földjén született meg Dél'Amerika egyik leggazdagabb kultúrája. Peru neve és ősi művészete a köztudatban a legutolsó korszaknak, a spanyol hódítók által 1532-ben leigázott és megsemmisített inkáknak a nevéhez fűződik, bár évezredekre visszatekintő előzményei voltak. A terület első lakosai Ázsiából odakerült vadászok • lehettek, akik a Bering-szoroson át jutottak oda kalandozásaik során. Feltehetőleg i. e. 8000 körül jelentek meg első ízben ezen a területen, i. e. 3000 körül a vadászok már állandó lakói voli;ak e tájnak: ők a több évezredes fejlődés első láncszemei. Őket az a kezdetleges földművelést is űző lakosság követte, amely a2 i. e. 2500—1200 között élt a tengerparton. Itt alakult ki az első jelentős műveltség, a chavini kultúra is i. e. 1200—400 között. Az ősközösség szintjén élő lakosság már ismerte a fazekasságot, és termesztette a kukoricát. Időszámításunk első évezrede során az úgynevezett klasszikus korban (400—1000 közötti) egyidejűleg több jellegzetes műveltség alakult ki. A prekolumbián műveltségek körül az utolsó korszak az inka kultúráé. Az inka birodalom ebben a korban érte el teljes kiteljesedését, messze a jelenlegi Peru határain túl: északon egészen az egyenlítőig húzódott, délen pedig még a mai Chile területének nagy része is hozzátartozott. A gazdasági élet alapja a viszonylag belterjes földművelés, valamint a láma es az alpaka tenyésztése volt. A hierarchikus rendszerű, lépcsőzetes fölépítésű inka társadalomban az arisztokraták álltak a csúcson: ők alkották a kiváltságosak osztályát. Közülük kerültek ki az állam politikai. katonai és vallási vezetői. Uralkodásuk idején fontos városi központok jöttek létre. kitűnő úthálózatot és jelentős öntözőrendszert építettek ki A fennsíkon kőből építkeztek. Legjelentősebb építmé" nveik hatalmas tömbjei, vastag falak tartotta teraszai védelmül szolgáltak. Az egyik erőd építésénél a kőtömbök vastagsága elérte a hat métert. A házak falát tufakőből rakták, es agyaggal tapasztották ösz- sze. Kör alakú alapra helyezett szobraik is kőből készültek; nagyon jellemzők a valószínűleg szertartási célokat szolgáló, hátukon üreges lámaszobrocskák. Számos, ugyancsak tufakőből, agyaggal összeragasztott síremlék maradt fenn, egyes hajdani településeket félkör alakban veszik körül ezek. .Az „obszervatóriumban” lépcsősen ülőhelyek vannak vésve, itt ülve figvelték a nap járását. A két középső ülőhely volt a központ, innen keletre lehetett látni. A papok jegyezték fel a napfelkeltét, és helyezték el itt az áldozati ajándékokat. A spanyol hódítás 1532- ben szétzúzta az inka birodalmat. megsemmisítette kultúráját, ezzel megkezdődött az írott történelem időszaka. államtörténet A Német Szövetségi Köztársaság csak három év múlva. 1989. szeptember 20-án lesz negyvenéves. Fiatal állam tehát, amelyről úgyszólván mindennap hallunk. látunk, olvasunk, amelyről azonban nincsenek átfogó, politikatörténeti, államtörténeti ismereteink. Ezért vállalkozott az ELTE Tanárképző Főiskolai Karának történelmi tanszéke az NSZK történetének tudományos-népszerű feldolgozására. s ezért sietett meaielen- tetni a Kossuth Könyvkiadó Kalmár Árpád, Mann Miklós, Párdányi Miklós és Sa-. Iámon Konrád sok szempontból fontos kötetét A Német Szövetségi Köztársaság története fontos, mű. azért, mert jelenkorunk; nemzetközi politikai eseményeinek jobb megértését segíti. s mert egy jelentős jelenkori nyugat-európai állam politikáját, s e politika hátterét objektív, történetírói megközelítésben tárja az olvasó elé Nem beszélve arról, hogy Nyugat- Európa legerősebb gazdaságával rendelkező államát — amely egyben hazánk legfontosabb tőkésgazdasági partnere —, s e gazdaság kialakulását is megismerhetjük a kötetből. A szerzők nem az új ál- lam kikiáltásától, hanem az NSZK történetének valódi kezdeteitől, a hitleri Harmadik Birodalom megsemmisülésétől tárgyalják es elemzik azt az utat. amelyet a nagyszabású, s korántsem érdek nélküli amerikai támogatás nyomán oly hamar gazdasági óriássá lett nvug- gat-európai vezető hatalom az adenaueri korszaktól a szociáldemokrata—liberális kormányzás megvalósításáig megtett, s amely út — a kötetben — egy realistább politikai irányvonal kialakulásával, valamint az 1983-as rakétatelepítéssel zárul. Munkájukhoz felhasználták a szerzők a gazdag német kortörténeti szakirodalom mellett többek között a Német Szövetségi Köztársaságban dolgozó magyar úi- ságírók — Tatár Imre. Vámos Tmre. Réti Ervin. Kamm András, Lipovecz Iván — publikációit, s ez a körülmény vélhetően hozzáján]’’ ahhoz, hogy könyvük olvasmányos is lesvén. A köt»-»* haszonná' fnrse*l-'!’+ó ídő-ert* di áttekintés egészíti k; A G. FAMATUZSÁLEM •*?&**■+ »**■♦*>• + “4 • •••■»*. '( Egészségügyi központ és ént lék mű kór ház Litlfei emlékezés Darinka az ugrókövön Verőfényes, tavaszi napon kopogtattam be a litkei gyógyszertár szolgálati lakásának ajtaján. Egy magas, vékony, gyönge hangocska szólalt meg belülről. A hang gazdája, éppen olyan gyönge és reszketeg volt, mint a néhány pillanattal ezelőtt kiejtett „ki az”? Szigorúan hátrafésült hajával, csöppnyi lábával, viaszos kis arcával jött Teichmann Darinka, de oly könnyedén és vidáman igyekezett, mint valami fiatal leány.- Menjünk be a szobába! mondta. A nagyszobát régi bútorokkal rendezték be. a falon csodaszép Madonna-fényképek függnek. — Nngvon szedetem a képzőművészetet. a modern festőket is, de lakásunkat inkább a hagyományos művészet alkotásaival díszítjük, kint vannak a régi családi fényképek is — mutatott az egyik elsáryult fotográfiára. — Öten voltunk testvérek, hik írve—mekként s*ü- Irt+Áoiyj n /•*«’<-, I Á ál V< O ^’’1 ufón. pV’kkél e<?vütt nőttem fel. Állandóan fivéreim nyakán lógtam. Nem ismertem, csak kizárólag fiús játékokat, futballoztam, lovagoltam. — Az első nagy csalódás az volt az életemben, amikor rájöttem, hogy lány vagyok és egyre jobban múlik fölöttem az idő. Szüleim már nem vágatták le a hajamat és a szoros fűző viseléséhez is hozzá kellett volna szoknom. Aztán gondoltam egyet és elkezdtem sportolni. Először a Batthyány úti leányiskolába, ahol tanultam! Budapesten, majd mind gyakrabban jártunk el úszni a Rudasba. Észrevettem, hogy társaimat mindig könnyen lehagyom. Barátaim unszolására beneveztem az első magyar női bajnokságra, amit 1922-ben megnyertem... Akkor voltam 18 éves. — Tanult a verseny előtt? — Nem na gvon. nyugodtan us-ottam be a nruviencé- be. Már az első ötven méter leúszása után láttam ám, hogy mindenki elmarad, senki sincs körülöttem. Meg is álltam hátranézni, hol vannak a többiek. Akkor vettem észre, hogy jócskán mögöttem és folytattam az utat. Ha akkor nem állok meg, biztos még jobb időt sikerül úszni. A győzelem után egy csapásra kerültem a Pesti Napló a Sport Hírlap és a Nemzeti Sport címoldalára. Az élsportolók tiszteletére rendezett bálon pedig a fiatal József főherceg engem kért fel a nyitótáncra, bécsi keringőt jártunk.. . Ha jól ’ emlékszem, akkor már rövid hajam volt. Ez azért nagy szó, mert akkoriban csak a rossz lányok igyekeztek megszabadulni haikoroná luktól. mindenkinek hatalmas üstöké volt. A ruhám is énn®n hosv taIrnT’ta q fó**r>rvrn 7«SOf* T’se^nvacrból készült, vállon megkötés ..csoda” volt. — Meddig versenyzett? — Nem sokáig. ugyanis nem szerettem a nyilvánosságot. Úszni, sportolni akartam, nem pedig tetszelegni! Sajnos, azonban nagyon sok férfi úgy jött el a lelátókra, hogy kukker volt a zsebében. és amikor felálltunk az ugrókóre, azon keresztül" bámultak minket. No, Darinka — gondoltam magamban — téged ne simogasson senki nézésével és otthagytam az egészet, mentem tornázni. — Népszerű volt a fővárosban, gondolom sokan megfordultak, ha végigment az utcáin. — Udvar lóm akadt bőven! Egyszer azt írta rólam a Sport Hírlap, amikor nem sikerült megúsznom a szintidőt, hogy Teichmann Darinkának nincs oka szomorkodni. mert ha szépségversenyen indult volna, azt biztos megnyeri. Mára azonban csak az emlékezés maradt... Meg a filigrán termetem. Pedig jól eszem, de rendszeresen tornázom a mai napig is. Nyolcvankét éves koromban sem hagvom el magam. pónrlránot olfar -c’nolrvs Z rom PO fp<TVo' Ráffpn p r^p pilapok egyik főszeren'őie voltam. de szépen és fiatalon. Ne pontsuk el az emlékeket... Vanki Magdolna 12 fclÖGRAD — 3986. május .1-, csütörtök { Egy magyar kisfiú kívánsága A Lengyelország középső részében fekvő Lódz városában társadalmi összefogással és állami pénzügyi segítséggel egy új kórház épül a második világháború nőmártírjai emlékére. A társadalmi számlán szinte mindennap gyarapodik a befizetett összeg, mintegy 2 milliárd zloty, több mint 140 ezer dollár és 130 ezer rubel gyűlt már össze rajta. Ennek a létesítménynek az építését sok jóakaratú ember támogatja a világ számos országából. A kórház alapvető feladata a nők és gyermekek egészségügyi gondozása lesz. Épül itt egy szakrendelővel ellátott szülészeti és nőgyógyászati kórház. 359 ággyal a nők, 236 ággyáJ a csecsemők számára, közvetlenül mellette pedig egy 483 ágyas gyermekgyógyászati részleg. Összesen mintegy 1800 fő dolgozik majd itt, ebből 260 magas képzettségű szakorvos és mintegy 1000 ápolónő. A létesítmény gyógyászati funkciója kiterjed a szülészettel és nőgyógyászattal kapcsolatos valamennyi részterületire. különösen pedig a veszélyeztetett terhességekre. A jól kiépített diagnosztikai részlegnek köszönhetően lehetőség nyílik majd a fejlődési rendellenességek korai felismerésére a magzatoknál és a csecsemőknél. A Cserhát 333 éves kocsányos tölgye. Ritka randevúnak adott otthont a közelmúltban a japán főváros. Tokióban egy tv-shorv keretében találkozott a világ néhány „leg’!-embere. akik közül a legnagyobb érdeklődést a legmagasabb és a, legkövérebb személy váltotta vú Kéy'Jnk&n a valóban rendkívüli esemény két illusztris résztvevőit, a 245,7 centiméter magas mozambiki Gabriel Monnjane — csaknem kétszer magasabb 130 centiméternyi feleségénél —, és az osztrák Albert Pernitsch, aki még csak 29. életévében jár, de testsúlya egy kiló híján már 400 kilogramm.