Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-10 / 84. szám

Az első fél évben 20 millió forint értékben állítanak elő zsugor- fóliázó csomagológépeket a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben. A felvételen: a vezérlőszerkezetet ké­szítik az ciektropneumatikus műhelyben. — Kép: Benczje — Pannonker­árucsere Megkötötte idei árucsere- szerződéseit a Pannonker, a Balaton északi partjának el­látásáért is felelős Veszprém Megyei Élelmiszer-. Vegyi- és Háztartáscikk Kereskedelmi Vállalat. A KONSUMEX Külkereskedelmi Vállalat közreműködésével létrejött szerződések többsége a már hagyományosnak számító bolgár, csehszlováikiai. len­gyel, NDK -beli és szovjet partnerekkel — áruházakkal, társvállalatokkal — jött lét­re, kubaiakkal pedig az idén első ízben sikerülő; nagyobb mennyiségű áru cseréjére szerződést kötni. A megállapodások szerint az elmúlt évihez képest, az idén legalább 20 százalékkal növekszik a Pannonker köz­vetlen árucseréje a szocia­lista országok áruházaival, társvállalataival. Többek kö­zött csehszlovákiai sörökkel, lengyel kozmetikumokkal, kubai italokkal és különle­ges gyümölcsökkel. bolgár konzervekkel és szovjet pezs­gővel javul ilyen módon a megyében és főként a Bala­ton északi partján az áruvá­laszték. A Pannonker már évek óta kihasználja a közvetlen áru­csere lehetőségét. 1984-ben 162 millió forint Tolt az áru­csere értéke, tavaly már megközelítette a negyedmil- liárd forintot, az idén pedig eléri a 300 millió forintot. Síküveggyár? ok nyomozás a beírt „H” betűk körül Hevesebben, de erősebben ' — Tavaly december 29-én történt — meséli érdeklődé­sünkre M. L., a fiatal gépi leszedő. — Távolról rokonok ér­keztek hozzánk. Muszáj volt őket illendően fogadnunk. Iszogattunk, s mi tagadás, kissé kapatosán jöttem be mű­szakba. A művezetőm észrevette. Hazaküldött és hiányt írt. Aztán fegyelmit akasztottak a nyakamba. — Mibe kor fitt magának me eg* nap igazolatlan? — Megvonták tőlem a me­legüzemi pótlék húsz száza­lékát. Lehetett olyan hétszáz forint. Bizonyos, hogy bér­emeléskor egyetlen fillért sem kapok. 'Éves szinten az is kitesz vagy kétezer forin­tot. — Egyszóval drága poha- razgatást engedett meg magá­nak? — Nagyon. Meg is bántam. Kellene a pénz, mert nyolc­vanban építkeztem. A jövő­ben megpróbálok jobban vi­gyázni magamra. Csak hát olyan könnyen becsúszik az a nyavalyás igazolatlan — le­gyint, s maga elé réved. A salgótarjáni síküveg­gyárban járunk. Folytatjuk oknyomozásunkat a beírt „H” betűk körül. Emlékezte­tőül: az előző cikkünkben megírtuk, hogy jelentősen csökkent a hiányzások száma a gyárban. Az elmúlt évben 1190 napra mérséklődött az egész napos és 7057 órára a dolgozókra visszavezethető törtnapi veszteségidő. Mi a helyzet a Zagyva— III. húzóban? Abban az üzemben, amelyik alapvetően meghatározza a gyár terme­lését. Szeptemberben kioltják majd a tüzet a kemencében. Utána átépítik a létesítményt. Az itteni gárdának addig 5,7 millió négyzetméter síküveget kell előállítania és 2,5 millió dollár értékű tőkésexportter- vet teljesítenie. — Szerencsére nálunk is egyre kevesebb a hiányzás — mondja Bagota Endre üzem­vezető. — Tavalyelőtt 1322. az elmúlt esztendőben 960 óra esett ki a termelésből. Ebben benne vannak a ké­sések is. Az üzem 1975-től termel. Eleinte, de később is, meg­lehetősen heterogén volt a létszám összetétele. Gyakran történtek fegyelemsértések. — Öt évvel ezelőtt még csaknem száz fegyelmit osz­tottunk ki a renitenskedók- nek — magyarázza a fiatal szakember. Mostanra egyhar- madára redukálódott a mun­kafegyelem-sértések, illetve az ezek következtében lefoly­tatott fegyelmi eljárások szá­ma. Mik a kiváltó okok? Elő­fordulnak igazolatlan hiány­zások, italozások. Esetenként munkamegtagadások. A múltkori cikkünkben Cseszkó Géza, a gyár mun­kaügyi osztályának vezetője olyan embereket említett a Zagyva—III. húzóból, akik tavaly kilene-tizenegy napot is hiányoztak. Ezek a notóri­us hiányzók már nincsenek az üzemben. Egyiküket fe­gyelmi úton elbocsátották. Többen azt megelőzően odébb- álltak, hogy megkapták volna jól megérdemelt büntetésü­ket. — A létszám elenyészően kis hányadával, tíz-tizenkét emberrel van gondunk — köz­li Bagota Endre. — Aki va­lamilyen oknál fogva igazo­latlanul hiányzik, nem kerül­heti el a fegyelmi úton való felelősségre vonást. Az elbí­rálás minden esetben egyéni. Ahhoz azonban, hogy teljesen felszámoljuk az igazolatlan hiányzásokat, társadalmi mé­retű összefogásra lenne szük­ség. Bizony egyik-másik dolgo­zónak nem telik nagy fá­radságába úgynevezett egy­szeri orvosi igazolást besze­reznie. Nincs kedve műszak­ba jönni. Elmegy tehát a dok­tor bácsihoz, aki aztán iga­zolja a megjelenését. Más. „jobb szívű” orvosok vissza­menően is kiírják táppénz­re a betegségét meggyőzően imitáló fegyelmezetlenkedöt. Olyasmi is előfordul, hogy a munkára jelentkezőt nem ve­szik fel a síküveggyár húzó­üzemében. Erre az illető ne­vet a markába, mert másutt nagyobb fizetést biztosító munkalehetőséget talál magá­nak. Szóval ezért említette az üzemvezető a társadalmi összefogást... — A hiányzások mérséklő­désében okvetlenül közreját­szik — beszéli el Szokolszky István művezető, az üzem párttitkára —, hogy követke­zetesebb a vezetői munka. Az igazolatlant szabadsággal meg­váltani, utólag jóváírni tilos nálunk. Sokat jelent a közös­ség nevelő szerepe. Nem mon­dunk le azonnal a hibát el­követő egyénről. Próbáljuk őt meggyőzni, jobb belátásra bírni. Nemritkán sikeresek erőfeszítéseink. A becsületesen dolgozók nem vállalnak sors­közösséget a fegyelmet lazá­tokkal, az üzem hírnevén csorbát ejtőkkel. A kollektí­vák kiközösítik magukból a renitenskedőket. — Mi a, véleményem M. L. cselekedetéről? — ismétli meg a kérdést a munkatárs, Pin- giczer János gépi leszedő, majd megadja a választ. — Helytelenítem, sőt elítélem. Jómagam szabadságon voltam. Ö lépett volna a helyembe. Erre ittasság miatt hazaküld- ték, s egy harmadik munka­társunknak kellett beugrani. Rossz az, ha valakire nem lehet számítani. Földi Pál egy tizenöt tagú, aranykoszorús szocialista bri­gád vezetőie. Elmesélte: egy­szer az egyik fiatal brigád­tagnál szeszfogyasztást muta­tott ki a szonda. A fiú meg­kapta a magáét. A brigád­ból is kizárták, de adtak neki még egy lehetőséget: ott maradhatott a munkahelyén. A fejmosás használt. A le­gény megemberelte magát. Most katona. Ha leszerel, visszavárja a közösség. — A ló is megbotlik, pedig négy lába van — idézi a köz­mondást a brigadéros, maid hozzáfűzi. — Magától értető­dően, olykor mi, emberek is elkövethetünk meggondolatlan­ságot. Fokozottan előfordulhat ez ifjúkorban. Ám a soro­zatos fegyelmezetlenségre, a notórius hiányzásra nincs pardon. Kár vesződni az ilyen emberekkel, mert velük csak sűrűbben vagyunk. Legyünk kevesebben, de olyanok, akik­re bármikor lehet számítani. Alkossunk erős. egységes kol­lektívát. KoUj László Ki-ki saját lovon? K ét-három napos megyének ismerik Nóg- rádot idegenforgalmi berkekben. Va­lamit igazol e véleményből az, hogy a hozzánk látogatok átlagos tartózkodási ide­je a hatodik ötéves terv végére érte el a 3.2 napot — öt év alatt kéttized . napot emel­kedve. Vannak lebilincselő szépségű hegyeink. Vannak váraink, romjaikban is történelmi levegőt árasztok. Vannax gyáraink, melyek munkájának egy-egy folyamata látványos­ságnak is különleges. És van folklórunk, mely nemcsak néhány kiemelkedő rendez­vénnyel, hanem azon túl is a mai nógrádi valósághoz tartozik. Egyszóval vannak idegenforgalmi érdek­lődésre számot tartható értékeink. Elegendő- ek-e, vagy kevesek a pezsgő vendégjárás kialakulásához? A kérdésen sokan, sokat és sokféle hevülettel vitatkoztak már. Tény, hogy a bánki nemztiségi találkozó, a bujáki vasárnap, vagy a hollókői Palóc szőttes nem szerepelhet a Szegedi Szabadtéri Játékokkal egy sorban, festői hegyeink vonzereje nem ér fel a Balatonéval, hajdan volt váraink romjainak híre elmarad Eger erősségéé mö­gött. De, minek is kísérelnénk meg idegen toliakkal ékeskedni, hiszen azt és annyit kell kínálnunk a vendégnek, amink és »mennyink van! Csakhogy megannyi gyakorlati taoasztalat húzza alá, nem tudunk még jól gazdálkodni meglévő értékeinkkel. Vegyük példának a SZÖVOSZ Salgótarjánban megrendezett sportrendezvényét, melyre országunk min­den részéből jó félezer résztvevő érkezett. A találkozó persze egyértelműen sportjelle­gű volt —. de az is maradt. Nem sikerült idegenforgalmi jelentőséggel felruházni. A vendégek megtekintették a bányamúzeumot, ismerkedésük Nógrád fővárosával itt nagyjá­ból ki is merült. Pedig folytatódhatott volna, például valamelyik megyebeli utazási iroda segítségével, őket azonban nem keresték fel a rendezők. Folytassuk a sort a Nógrád Megyei Ven­déglátó Vállalat Tavaszi vendégvárás Palóc­földön című, idén negyedszer megrendezett, címében is a vendégcsalogatás szándékát hirdető programjával. A vendéglátósok két­hetes ajánlata, mint vendéglátósprogram sikerré nőtte ki magát, de ennél magasabbra nem tudott emelkedni. Pedig benne van a lehetőség, nem is olyan nagyon rejtve. Csu­pán egy-egy azonos időben szervezett kultu­rális rendezvény, sporttalálkozó, különle- gességszámba menő megyei termékek bemu­tatója, vagy bármi más, érdekes, palóc han­gulatú program —, s a tavaszi vendégvárás akár kis nógrádi tavaszi fesztivállá, sajátos ízű idegenforgalmi attrakcióvá is terebélye­sedhetne. Parlagon hever sok lehetőségünk, mert az idegenforgalomban részes gazdálkodók leg­főképpen saját kerítésükön belül keresked­nek. Nem köttettek meg azok a szálak, me­lyek őket a közös érdekeltség alapján össze­fűzhetnék. Legutóbb az idegenforgalmi sze­zon-előkészítő értekezleten elemi erővel ve­tődött föl: nem elégséges az a koordináció, mely arz azonos célért, ugyanazon a piacon dolgozó szervezetek munkáját át kellenei hogy hassa. A vita egyik résztvevője szemléletesen feJ jezte ki ebbéli tapasztalatait. „Hajtja min­denki a maga lovát, ahelyett, hogy közös fogaton gyorsabban, könnyebben futná vé­gig a távot.” Ami alatt az értendő, hogy az idegenforgalmi piacon felerősödött versen v nem hozta meg a konkurensek összefogá­sát. Végzi mindenki a maga dolgát, s ha a siker elmarad a remélttől, előbb okolja érte a megye látnivalóit, mintsem a gazdálkodás, a kereskedés szisztémáját. Túl sok az érzé­kenykedés, a gyanakvás, mely roppant inga­tag fundamentum egy lehetséges együttmű­ködéshez. Pedig, ha az utazási irodák egyre-másra hozzák a megyébe a csoportokat, az nem­csak az utazási irodáknak jó. Él belőle az állami és szövetkezeti vendéglátás. ebből élnek a szálláshelyek gazdái is. Ha a kultu­rális élet irányítói érdekes programot ajánla­nak a közönségnek, az nemcsak a művelő­dés szakembereinek jó. Bőségesen kamatoz­tathatják az utazási irodák, a vendéglátók is. Ha valakinek eszébe jut, hogy a salgó­tarjáni táncház népzenei vendégesték ren­dezésére is kiválóan alkalmas, a gondolat nemcsak arra jó. hogy eljátszadozzanak ve­le. Effajta lehetőséget már lehet kínálni a csupán néhány napot itt töltő vendégeknek is. És ha felvetődik egy olyan ötlet, hogy a palolási tó környékét, netán a kisbágyoni kastély idegenforgalmi hasznosításával is a palóc folklór egyik vonzó színterévé lehet­ne feljeszteni, ez több annál, hogy csak rá­bólintsunk: lám-lám, hát mégis csak gondol­kodnak az emberek. Érdemes rá, hogy meg­vizsgáljuk a gazdasági lehetőségeit, hiszen épp úgy lehet egy nagyszabású terv kiindu­lópontja, mint megvalósításra alkalmatlan ötlet. Meg kéne hát végre kötni az összefogó szá-j lakat az idegenforgalom alakítói közt! De, kinek a dolga ez? A Nógrád Megyei Tanács kereskedelmi osztálya bizonyos területeken vállalkozik koordinációra, de nem vállalhat­ja a gazdálkodó szervezetek egymás közti kapcsolatai óhatatlanul beavatkozással járó rendezésének ódiumát. Ez elfogadható, hi­szen lehetünk értékeinkre bárminő büszkék,’ mutogatásuk szigorúan gazdasági kérdés,1 melyért a felelősséget a gazdálkodóknak keü viselniük. A z első lépéseket mégiscsak nekik. a» idegenforgalom szervezőinek kell meg­tenniük. Mindegy, hogy kinek a kez­deményezésére. mindegy a forma, hisz adott: esetben megteszi a kötetlen beszélgetés is, ba az tartalmas, eredményes. A további lé­péseket hath at osan segítheti a megyei tanács mellem, műköoo kereskedelmi, ellátási és ide­genforgalmi bizottságának megalakulás kü­szöbén álló, kimondottan idegenforgalmi al­bizottsága. Segítheti, de meg nem oldhatja egyedit?; Ahogyan egyik utazási irodánk képviselőre mondta: a külön-külön hajszolt lovakról ké­ne már átütni a közös fogatra! Szemű Márta BCertészkednek, festenek a MÄlf-näl Megszépülnek a vasútállomások A vasút már késeiül » idegenforgalmi főszezonra, a nagy nyári vendégjárásra: szerte az országban meg­kezdték a vasútállomások szépítését, csinosítását a vas­úton érkező hazai és külföl­di vendégek illő fogadására. A szépítésben nem kis sze­repet vállal a MÁV kerté­szete, hiszen a magyar vas­útállomásuk többsége ha­gyományosan virágdíszbe öl­tözik kora tavasztól, késő őszig. A kertészek még az ősszel elültették a fák, bok­rok legnagyobb részét, hófo­gó erdősévokat, sövényke­rítéseket. díszcserjéket tele­pítettek. Most a meglevő fák, cserjék metszését, a gyepfe­lületek tisztogatását, a sövé­nyek nyírását végzik, s elő­készítik a virágágyaikat az ültetésre. Az üvegházakban és a termeszt» ágyakban — összesen 27 500 négyzetméte­ren — már nevelik a virág- palántákat. A virágok kiül­tetése május közepe táján kezdődhet meg a 3000 vasúti szolgálati helyen Egymillió árvácskát 270 900 paprika­virágot, 230 000 petúniát. 160 000 bársonyvirágot, ugyanennyi begóniát s jó né­hány másféle színes virágot ültetnek majd a vasúti ker­tekbe. A legnagyobb gonddal az idegeísSorg&lini központok­ban levő állomások — első­sorban a Balaton, a Velen­cei-tó, a Duna-kanyar kör­nyékén levők — kertjeit ápolják, de megkülönbözte­tett módon díszítik egy-egy nagyobb nemzetközi kultu­rális, vagy turisztikai ren­dezvény színhelyének vasúti épületeit is. Így például a nyári szabadtéri játékok ide­jén a szegedi, az augusztusi Forma—1-es futamra pedig a fóti állomást csinosítják, szé­pítik kívül-beM, az alkalom­nak megfelelő módon. Az épületeken is elvégzik a szezon kezdetéig a legfon­tosabb munkákat: festenek, mázolnak, kicserélik a törött ablaküvegeket, kijavítják a kisebb-nagyobb hibákat Emellett természetesen foly­tatódnak a nagyobb felújítá­si munkák is, így a miskolci Tiszai pályaudvaron, Kiskun­félegyházán; Makón. Füzes­abonyban és Kőszegen. Le­hetőség szerint, végi formá­jukban állítják helyre a mű­emlék jellegű vasúti építmé­nyeket, s megpróbálják visz- szaidézni a magyar vasútál­lomások jellegzetes hangu­latát. Aromásított takarmányok A Gabona Tröszt vállaPad taá újabb program megváló- sírásához kezdtek a takar­mányok minőségének javí­tására. A programot az tet­te szükségessé, hogy a kis­termelőiknél nevelt sertések gyakran étvágytalanak és ezért az indokoltnál hosz- szafaib idő alatt érik el a kí­vánt súlyt A vizsgálatok szerint az állatok étvágyává! egyebek között azért van baj, mert nehezen tűrik a takarmányok receptjeinek eléggé gyakori változtatását. Mivel azonban a receptmó­dosításokra szükség van —- a rendelkezésre álló takar-, mány-alapan yagok készleté­nek változásai miatt is —, megoldást keltett találni az ebből fakadó hátrányok meg­szüntetésére. Főként külföldi eredetű, aramásítóanyago­kat használnak majd, ezeket a tápokhoz keverik, s így azok, függetlenül attól, hogv miképpen alakúi összetéte­lük, egyforma, kívánatos íz­hatást keltenek. Az aromásí­tott takarmányt a hízók az év minden időszakában el­fogadják, jó étvággyal fo­gyasztják el — s amint a kísérletek bizonyították — a hizlalás! eredmények is javulnák. A Gabona Tröszt kijelölt üzemeiben fölkészültek az aromásított t »karmán vök forgalmazására. Évente 700— 800 ezer tonna táoot adnak maid el a kistermelőknek az állatok számára étvágyger­jesztő ízesítéssel. NÓGRÁD — 1986. április 10., csütörtök 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents