Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-07 / 81. szám
Hétfői magazin Hétfői magazin. * * * Hétfői magazin... Ismerőstől ismerősig Babák népviseletben Vadmacskák Aki Bujákon jár, a festőd tájon, a kedves parasztházakon kívül a helyi népviseletet is megcsodálja. Vasárnap délutánonként, amikor sétára indulnak az asszonyok és lányok. csípőjükön finoman reng 10—15 szoknya, a kendőjük, illetve fejkötőjük csupa minta, tele virággal, rojttal. Kész műremek egyik-másik ruha, aminek elkészítése rengeteg munka lehet. A község egyik legrégibb varrónője: Gulyás Istvánné. — Négyen voltunk testvérek, s amikor édesanyánk meghalt, magunkra maradtunk, egyedül kellett elkészítenünk holminkat, mert arra nem volt pénzünk, hogy valakitől is készen megvásároljuk. Nagy türemmel, pontosan lehet csak egy-egy ruhadarabot elkészíteni. A szoknyák ráncolása, a kendők rojtozása, a szalagok kivarrása, mind nagyon időigényes. Ezért is került és kerül sok pénzbe még ma is, pedig annyit nem lehet kérni érte, amennyi sok vele a gond. Én mindig itthon voltam, a háztartásban dolgoztam, kiszolgáltam a férjemet, neveltem a lányunkat. Aki ellát egy családot, mos, főz, vasal, takarít, az tudja csak igazán, hogy az otthoni foglalatosságnak soha nincs vége! Mihelyt abbahagyta valaki a mosogatást, már kezdheti az újabb főzést. Nekem most fő a pörköltem, már csak galuskát kell szaggatnom hozzá. Szóval, én csak akkor ülök le az öreg Singer varrógépem mellé, ha már elkészültem a házimunkával. Hogyan is készül egy felöltő ruha? Először a szoknyát szabom ki, majd az aljára rávarrom a színes szalagokat. És akkor következhet a beráncolás, de úgy, hogy a virágok a szoknya alján lévő szalagon találkozzanak egymással — mondta és áthívott abba a szobába, ahol az öreg * szekrényben egymáson feküdtek sorban a szoknyák, blúzok, kendők. — Ez az én kis ruhatáram, bármikor fel tudok öltöztetni belőle egy lányt, vagy asz- szonyt. — Vannak itt egészen kicsi darabok, ezek legfeljebb csak egy babára jók. — Ügy van, babákat is készítek, azokat a másik helyiségben őrzöm. Most mindössze három van itthon, a többit elajándékoztam, vagy eladtam. Tavaly volt olyan hónap, hogy minden hét végére rendeltek tőlem babát. Nagyon sok lakodalmat rendeztek, ahol a menyasszonytánc végén a vőlegény ezzel váltotta ki az ifjasszonyt. Nagyon szeretem a babákat, miután felöltöztetem őket, nehezen válók meg tőlük. Előfordult már, hogy annyira szépre sikerült az egyik, hogy nem adtam ki többet a kezemből. Ilyen a bokros kis mennyasszonyom, fehér a ruhája, fején apró virágkoszorú virít. — Gyerekruhákat készít? — Természetesen, bár az utóbbi időkben kevesebben kérik tőlem, hogy varrják. Nem tudom mi lehet az oka, talán mert nem divat a bő szoknya, vagy nem lehet már olyan anyagokat kapni, mint régen? Pedig a halaván (rózsaszín) szoknyák nagyon szépek a csepp lánykákon. — Melyek a főszereplő színek ruháiban? — Az a legfontosabb, hogy cifra legyen, tündököljön a szivárvány összes színében! Nem félek attól, hogy valamely színek nem illenek egymáshoz, a papagáj is milyen szép madár, pedig azon aztán minden árnyalat megtalálható. Szeretem is azt a madarat és minden állatot. Szívesen olvasnék olyan valakiről, aki sok állatot tart. Yankó Magdolna Megtalálták Selige címerét Sellye XVIII. századi cí- merképe érdekes agrártörténeti adatot őrzött meg: a hajdan virágzó, ám napjainkra teljesen feledésbe ment ormánsági szőlőkultúra emlékét. A ma háromezres 'lélekszámú nagyközség volt valaha az Ormánság egyedüli városa, századunk elején veszítette el városi . rangját. Múltját negyven éve kutatja Pápay Jenő helytörténész, az Ormánság tudós ismerője. Régóta kereste az egykori városcimert, de nem tudott a nyomára akadni. Nagy volt a meglepetés, amikor egy régi könyvborítón megtalálta a sellyei címer lenyomatát, s az egy szép, dús szőlőtőkét ábrázolt. A leletet az tette rejtélyessé, hogy az Ormánság nem tartozik borvidékeink közé és ma sincs számottevő szőlőskert Sellyén. A helytörténész további vizsgálódása azután fényt derített a szőlőscímer titkára. Kiderült, hogy Sellye és környéke hajdan valóban szőlőtermő vidék volt, s az ormánsági homokon szüretelt jó minőségű borokat szívesen vásárolták a Dráván innen és túl. A borkereskedés is hozzájárult a község felemelkedéséhez és a mezővárosi rang elnyeréséhez. Mindennek az emléke ma már csak az egyik határrész — a Szól oki-dűlő —nevében él tovább. Vadmacskák tűntek fel a Dráva árterének háborítatlan erdeiben, öreg fák odvaiban vagy elhagyott róka- és borzlyukakban tanyáznak, s nagy területeket bebarangolnak zsákmányra vadászva. Az utóbbi időben bemerészkedtek a faluszéli portákra is, a házőrző kutyák azonban meghátrálásra kényszerítették őket. Hazánk ritka ragadozója a vadmacska, már-már a kipusztulás veszélye fenyegette, egyes vidékekről el is tűnt. A Dráva ősi ártéri erdőiben — az ottani dzsungelszerű bozótokban —, azonban fennmaradt néhány példány a hetvenes években védetté nyilvánított ragadozókból, s a jelek szerint ismét szaporodásnak indult a faj. A becslés szerint ma már 15—20 pár él Dél-Baranyában. Április-május folyamán látnak napvilágot az utódok. Egy- egy vadmacska rendszerint 3—6 kölvköt nevel fel. Az erőteljes, nagy étvágyú, gyakran vérszomjas ragadozók kétségkívül kárt okoznak az erdők békés vadállományában — nyulakat, mókusokat, fácánokat és más apróvadakat ragadnak el. sőt a magányos őzsutákat is megtámadják —, mégis: létükkel gazdagabbá. színesebbé teszik hazánk élővilágát. ☆ önmagában is érdekes, már-már izgalmas ez az információ. Számomra, hogy őszinte legyek, mégsem hat egészen a meglepetés erejével. Ismeretes ugyanis — férfi társaim bizonyára egyetértenek velem —, hogy vadmacskák, mint olyanok, úgyszólván az idők távolba vesző kezdeteitől jelen napjainkig mindig is léteztek és léteznek. S, létükhöz egyáltalán nem szükséges háborítatlan dzsungel vagy védetté nyilvánított erdőség. Azok a vadmacskák, akikről én beszélek, jól elvannak kisebb-nagyobb településeinken, fellelhetők kertes luxusvillákban csakúgy, mint szűkös panellakásokban. Közös tulajdonságuk, hogy hegyes körműek, éles nyelvűek, s különösen a férfiakra, (de időnként egymásra is!) roppant veszélyesek. Ne tévesz- szen meg senkit, hogy különben és általában szépek, s nemritkán szelídek, hízelks- dően kedvesek, mondhatni, kezesek. Javallom: óvatos fenntartással ugyan, de szerethessük, szelídítsük őket, hiszen — a vadon élőkhöz hasonlóan — nemcsak i’cszé- lyessé, de úgyszintén gazdagabbá, színesebbé teszik életünket ... —kt— Nagyapó öregember bajlódik a buszon a lyukasztóval. A pyo korlátlan kéz hasztalan próbálja a vékony papírcsíkot beledugni a készülékbe. * — Segítek. .. - ajánlkozom. — Nagyon köszönöm, fiam! — hálálkodik meleg hangon. Magas, szikár, nagy bajuszé. Régi divatú, sötétszürke félkabátot visel, a fején kalap, a lábán bőrcsizma. Fürkészőn néz kifelé az ablakon túlra, majd vissza a kezében tartott papírlapra. Aggodalmasan körbepillant. — Keres valamit, bácsi? Nekibátorodik. — Ugyan igazítson már útba, (perre találom a Salgó utcát? Magyarázom, ám látszik, nem érti. — Elkísérem, ha akarja. — Biz' az jó lesz — örül. — Ebben a fervenagy városban nem ismerem ki magamat. Kétszer a vöm hozott el a kocsijával. Néz ki az ablakon. Akárcsak a gyerek, tágra nyílt szemmel figyeli Salgótarján főutcáját.- Felénk nincs ekkora forgalom — jegyzi meg kisvártatva. — Hová valósi, bácsi? — Legéndi vagyok. Ott is születtem, kilencszáztizenegyben. Felszabadul két hely. Leülünk egymással szemben. Megigazítja hátizsákja szíját A demizsont a tábaii közé helyezi, a padlóra.- Tavalyi termés - int a bütykös irányába. - Van kétszáz öl szőlőm. Megművelem a magam csendességében. — A gyerekek nem segítenek? Int a kezével, valahová a távolba.- Elszéledtek, ki erre, ki orra. öten, ötfelé.- És a vők? — Elfoglalt emberek. Ez is, akihez jövök, vasárnap is dolgozik. Kohász. Leszállumk. Az öregember szaporán lépked. A tartása akár egy harmincévesé. — Viszem a korsót — mondom. — Bírom magom is — hárítja el önérzetesen a próbálkozásomat és halod tovább. Kérdezés nélkül újságolja: — Tudja, vilógéletemben földdel foglalkoztam. Ma is kapálok, kaszálok... Néhány lépéssel odább folytatja : — Két napig maradok. Az asszony nem jöhetett, qyengél- kedik szegény. De a telkemre kötötte, hogy el ne felejtsem meghívni a lányomékat o házasságkötésünk ötvenedik évfordulójára. Megállunk a keresett háznál. — Nagyapó... nagyapó... hát megjöttél? Nyolcéves forma fiúcska szalad felénk, hátán iskolatáska. Az öregember lehajol hozzá, na. gyosan paroláinak, cuppanós puszit ad a gyerkőcnek jobbról is, balról is. Eltolja megától, gyönyörködik benne.- Megnőttél... megemberesedtél...- Vártunk már, nagyapó. Nagyon vártunk. Rajzoltam neked, meg írtam levelet is - lelkendezik a legényke.- Megnézzük fiacskám, megnézzük - az örea boldogon simogatja unokája szőke fejecskéjét.- Apuka, jöjjönek fel! Fiatalasszony kiabál le a harmadik emelet magasából.- Megyek, már megyek -integet fel az öreg.- No, isten megáldja! Köszönöm, amiért elkalauzolt! Nyújtja a kezét. A marka erőteljes, az ujjoi görbék, a tenyere kérges. Indulnak, de még visszaszól.- Aztán, ha felénk jár, tiszteljen meg a látogatásával. Ott lakok a templom közelében. Bandukolok a buszmegállóhoz. Felvillan előttem o gyermekkorom, a nagyapám. Mily sokszor is mentünk együtt fáért és gombáim az erdőbe. .. Megfordulok utoljára látni az öregembert. De kedves alakját már elnyelte a bérház. Kolaj László Kezdeményezések a VMMK-ban Közelebb. a mindennapokhoz A salgótarjáni József Attila Városi-Megyei Művelődési Központ az utóbbi időben mind serényebben igyekszik kielégíteni a lakossági igényeket és hozzáigazítani, közelebb vinni programjait az emberek életéhez. Ilyen szempontok figyelembevételével létesítettek pszichológiai tanácsadó szolgálatot és most szervezik a gombaismereti tanfolyamot. A pszichológiai tanácsadás lényege a résztvevők csoportos beszélgetése, helyzetgyakorlata, játéka, amelyek során nyíltan feltárják problémáikat, s önmagukról és másokról őszinte véleményt mondanak, arra visszajelzést kapnak. Eközben fejlődik a kapcsolatteremtő, a problémamegoldó készség, a közösségi tudat. A pénzügyi és számviteli főiskolások csoportra már egy hónapja működik a kollégiumi klubban, Zichy László pszichológus vezetésével, és igen kedvezőek a tapasztalatai. Ez vonatkozik a középiskolások önismereti csoportjára is, amelynek tagjai szombatonként találkoznak a művelődési központban Fiam Ágnes pszichológus irányítása mellett. A tanácsadásból nincsenek kizárva a felnőttek sem. ök csütörtö* könként 17—19 óra között találkozhatnak Zichy Lászlóval az Arany János út 19. szám alatti . klubhelyiségben. Ide szabad belépése van mindenkinek, aki egyéni életében, kapcsolataiban problémákkal küszködik, és azok megoldá* sában segítségre van szüksége. A gombaismereti tanfolyam első foglalkozását a hónap második felében tartják. A tízórás elméleti oktatást húszórás terepgyakorlat egészíti ki, s a résztvevők megismerik a leggyakrabban előforduló ehető és mérges gombákat. A tanfolyamot Simon Gellert* né okleveles gombaszakértő vezeti. Az ősi maya kuli ára A klasszikus maya szobrászművészet a Kolumbusz előtti — kb. i.. sz. 200—900 — Amerika nagy művészeti megnyilatkozása. Noha ezek a jelképek és ábrázolások — az istenségek, tollas kígyók, guetzaltollak, jaguártrónok, a világegyetemet jelölő fák — gyakran érthetetlenek és különösek számunkra, kétségtelen, hogy alkotóik mind az alakokat, mind a díszítéseket mesteri tudással készítették. A remekművek nagy része nehezen megközelíthető helyen van, s a megvilágításuk sem megfelelő, lefényképezni szinte lehetetlen őket. A nap a domborműveket csak az év meghatározott óráiban, s akkor is csak néhány percre világítja meg, s a templomok szűk helyiségei meghamisítják az arányokat. Ellenség a nedves klíma Pedig a maya templomvá- rosokban — TikaL, Palenque, Bonampar és Chichén Itzá — bőven találhatók oltárok, sírkövek, domborművek, szemöldökfák. A Pennsylvania egyetem kutatói nagyszabású ásatást folytattak Guatemalában az egyik fontos rnavá kultúrközpontban. Kiderült, hogy a maya idők-, bői származó fatárgyak rendkívül ritkák. Ez érthető, hiszen az ott uralkodó nedves klíma tönkretette, elpusztította a föld alá került fatárgyakat, faszobrokat. Kapóra jött az a Pompeji ban már hosszú idő óta alkalmazott módszer, hogy azokat az üregeket, amelyekben fatárgvat sejtettek, gipsszel kiöntötték. s ily módon a maya kultúra sokféle fatárgyát sikerült megismerni. Egy templompiramis alatt sírkamrát találtak az i. sz. 600 körüli évekből. Ebbe a sírkamrába az idők folyamán iszap folyt, be, amely minden ott található tárgyat betakart. A következő évszázadok alatt, ennek következtében, minden faanyag elenyészett, de az iszap any- nyira megkeményedett hogy a fatárgyak helyén üregek maradtak meg, amelyek híven őrizték a tárgy eredeti alakját. Gipszöntéssel sikerült a valamikori tárgyak pozitív alakját megkapni. Az is kiderült, hogy ezek a tárgyak leheletvékony mázzal voltaik bevonva. A sírkamrában összesen 195 tárgy gipszöntvén vét sikerült elkészíteni. Voltak közöttük esőisten-' figurák, ezek 37—10 cm magasak, és vilá-soszöldre festettek. Különleges lelet érv fából készült trónszék egyik oldala, eddig hasonlót csak kőből faragva ismertek. Találtak egy festett figurákkal csodálatosan díszített Ionó- tököt. s tolldíszt, aztán egy kosárkát babmaradmányok- kai. Hiányzó ismeretek Ennek a sírnak a 195 lelete bepillantást nyújt nemcsak a maya kultúra eddig ismeretlen területére, de azt is megmutatja, hogy a művészi tárgyaknak micsoda gazdagságát tette tönkre ezen a területen az idő. Bebizonyosodott, hogy ennek a gazdag civilizációjú népnek a kultúrájából az ismereteink még ugyancsak hiányoznak. Úi bélyeg — Mexikó 86-ra A Magyar Posta hat címletből álló bélyegsort és egy sor-- számozott bélyegblokkot bocs át forgalomba Labdarúgó VB Mexikó '86 elnevezéssel. NÓGRÁD — 1986. április 7„ hétfő 5
