Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-04 / 79. szám
M egérette az ágy puha melegét, elcsigázott, csontig aszaiódott testét befogadó simogatását: nem Kiszolgáltatott többé! Álom és félálom hullámzó zsibbadtságában lebegett. Behunyt szemhéja mögött az önkívület örvényén forgó emlékfoszlányokkad. Talán nem is vele történt. S nem itt. ezen a planétán. Azt hitte. örökre megszabadult a tegnap árnyaitól. Mikor pusztulnak el végleg? S mitől? .. Test-test mellett prése! ődik a szalmán G. egy hát és egy mellkas között szorong az oldalán, mert csak így fér el ott, „élére” fordultán. Kétfelöl csontok nyomják, borda, lapocka. Valamikor úgy tanulták: a lapocka voltaképpen csonk, szá rnycsokevénv. Röhej, Repült valaha ember a tulajdon szárnyával? Persze, a máslét, a madármás>lét, ha igaz. Ez itt akkor most miféle máslét? Ha jszás haj alj sorakozó. Fűrész, ásó, fejsze a vállon. Tántorgó munkaosztag. A kurta éjszakai pihenő sem hoz már frissülést. A fáradtság inaikba száradt. Húznák magukat, a sorokat egyenesre, a szögletes, fekete állú SS parancsára. Rémült igyekezetük hiábavaló, hogy kedvére tegyenek, nincs velük megelégedve. Föl-alá rohangál, ordítozik, hadonászó, kezében pisztoly. Térdük beroggyan, talpuK csúszkál, a jéggé dermedt sáron. A sorok görbék. Horpadások, dudorok hajlítják. Az SS rángatózik az üvöltözéstől: A -harmadik birodalom csődje, hogy néhányszáz kimustrált zsidót nem képes katonás rendbe állítani! Egyszerre elhallgat. Arca megmerevedik. A fagyos szürkület homályában csak a tekintete villog. Végső próbálkozásra szánta el magát. Egy-kettő-három-négy. Szabályos katonaléptek, tízig, Akkor feszesen megáll. Éles hátraarc, mint egy gép. Szemével beméri az arcvonalat. Karja alulról fölfelé célra- tantóam emelkedik, pisztoly- esőben végződik. Újjá a ravaszon. Az irány hajszálpontosan fedi a képzeletbeli egyenest. Aki azon áll, baj nélkül megúszhatja. Az SS mesterlövész. Énje idegnyúlványa a fegyver. A célzás magasztos pillanat. A ragadozók ösztönös bővülése és a tanait számítás egysége. A célzó kitépi magát az időből visszatartott lélegzetében összesőrűsödik a múlt és a jelen, eszme és törvény. Az akarat elektronja vibrál. A lövés eídardirl. Valaki föliajdoi. Az SS a zártrendi alakzatok geometriáját magyarázna. — Nővér, nővérke. — G. szája mozgott, hangját azonban mégsem halottá. Ez hogy lehet? Határozottan udta, hogy beszél. A szavakat hallania kellene. Mindenki hallja, amit beszél, aki nem süket. Saját hangját >•! 'ái. még a süket is hallja. — Nővérke, ugye azt még a süketek is hallják? Súlytalan zuhanás hűtötte ki újra az ágy melegét. G. öntudata vacog, didereg. ...A behavazott, hideg erdőben megzúzmarásodik a leheletük a levegőben, s megroppannak a fák. Hárfá- zik az orosz tél, pengeti az erdőt. A fejsze visszapattan a fagyos fatörzsről. G. újra Wt már, teheteflen. Fog- Forró nyomást érzeil 8 irályok mind a ketten. lántékán. G. azonban hiába erői- — Szégyellem, Andi. — A ködött, képtelen volt mór múltból szól a hang. Irma dúlni, vagy bármit cseleked- a.ca fölmerül, tekintete szét* ni. Hát csak nézett arrafelé, szór mondta akkoriban; szé- merőn, a könnyezésig. Csorba pedig Irma keresztény. Igaz, látómezején megnyútt, he- kabarjára fölvarrta a sárga gyesedett az áll. Nincs arc, csillagot, azzal járt az utcán, csak ez a könyörtelen színű Valaki besúghatta, hogy csak csontszikla. Csúszott, billent, tüntet. de G. már nem'félt tőle. Hó- irma mit szól. ha megtudhér és áldozat közt eltűnt a ja hogy kétfelől a külső választóvonal _ szemzuga hályogos? HányKínzójub ágyhoz láncolva. szor mondta akkoriban; szé- Sose láthatták ágyban. Mi- gyelli, hogy keresztény! G, lyen, amikor éppen nem ki- fölajánlotta neki a válást, noz. Tud aludni egyáltalán? Könnyen elintézhették vol- Áldozatai, a meggyötörtek. na akár egyetlen óra lefor- bezzeg tudnak! gása alatt földbontották az A feketeállú tekintetét szó- efféle házasságokat. Irma róngás fakította. válaszul fölvarrta a sárga csillagot. DEKÁNY KÁLMÁN: INFERNÓ meg újra nekiveselkedik, mert a parancs űzi, de kezéből kiesik a szerszám. Föléje borulnak a fák. az erdő a levegőben táncol. Összekoccanó jégcsapok csendülnek a szélben. Az SS állán ráncot vet a fekete ragtapasz: fegyelmezetlenség miatt kikötteti „a lazsál ót”. G. csak eleinte fázik a gúzsban, aztán fokozatosan áttüzesedik. Később minden érzés elhal, eltompul az agya. Külső szemzugai lassan be- homályosodnak. Az oldalról vetülő síkok és körvonalak leszakadoznak. G. világa megreped — csupán előre lát. Kezek motoznak, a kötél lazul, ö tovább áll ott mereven, az oszlophoz ragadva, noha mozdulhatna már, hisz engedélyezték. De ő csak áll tovább — emberré fagyva. A kép elfakul. G. emelkedik. Esőcsíkos üres filmkockák futnak. Ennek zökkenés vet véget. Nyöszörgő bangók a föl- derengő fehérségben. A szürkére kopott ég helyén boltozd. os mennyezet. A fásult, érzéketlenség fölolvadt. Itt G. b ztonságban van. A kórházi ágy menedék. SzerapfIái révén át leselkedett, A szomszédos ágyból nézték. Furcsa, könyörgő tekintet az ott. Az áll szögletes, rajta fekete folt. G. megpróbált fölülni. Nem sikerült. Csak a mellkasa dörömbölt őrületes, vad újjon- gással' A feketeállú! Ó az, biztosan ő. Maguk közt becézték így a ragtapaszáról. Szinte nem hisz a szemének. A hatalmától megfosztott SS — Fölad? — szólalt meg ugráló ádámcsutkával az álla alatt. Egyetlen erős roppantás a nyakon örökre elnémíthatná. G-ben megrögződött a kép és a gondolat. Hirtelen nevethetnék- je támadt, ahogy rávágta: — Nem én! — De közben ökölbe rándúlt a keze a takaró alatt. — Köszönöm — suttogta a feketeállú. — Nem tehettem másként. Így volt parancsban. Maga ezt megérti. Különb, mint a többi. Erősebb: túlélte a többieket. Az erős ember megbocsátó. G. megvetően nézte az ss-t. — Hallgasson* — kiáltotta undorral és gyűlölettel. Hányinger gyötörte. De tovább faggatódzott. — Megsebesült? — Bár úgy lenne. Tífusz. Lehet, hogy nem élem túl — tette hozzá érzelegve a feketeállú. G. most a legfontosabbat akarta megtudni, ami az ítélkezéshez szükséges. Beszél-e az SS oroszul? — Csak anyanyel vernem — felelte amaz. Így akartatok hát hódítani! gondolta G. A. válasz azonban kedvező. Meglepte, hogy milyen tiszta az agya. Jó, hogy ilyen világosan fog. Nem, ezt a kínzót, csakugyan nem adja föl. Ha soha máskor, most helye van az önbíráskodásnak. Egész nap készült, terveit. Várta az éjszakát. Arra sem akart gondolni, hogy gyűlöli a feketeállút. Hideg fejjel kell ítélkezni, s hideg szívvel. Az indulat beszeny- nyezi az elszántságot. Nem — határozta el G. Most még nem szabad megtudnia, mi történt a szemével. Nem írja meg neki. Majd később, odahaza, amikor egy kissé talán már felejteni is tudnak. A kórterem besötétedétt. Az álomba készülők sóhajától meglebbent a csend. Aludt a feketeállú. G. fölkelt, erősnek érezte magát. A fekete ál! fölé hajolt. kezét a nyakára fonta. Feszülő ujjakkal, minden izomzatával átmarkolta az alvó nyakát. A kifulladásig szorította. A feketeállú szabályosan tovább szuszogott, mint minden alvó. G kimerültén megpihent aztán újra kezdte a fojtoga- tást. Hüvelykjét a hegyes gégére nyomta. Semmi hatás G-t elöntötte a veríték. Lihegve hátrált az idegen ágytól Úristen! Miféle nyak ez? Mintha szobrot fojtogatott volna. G. szeme ebben a pillanatban becsukódott. Mire felnyitotta, megint nappal volt. Az ágy melletti szekrényke tetején gőzölgő csésze és keksz. Ágyszomszédja fötiilt. Ügy mosolygott rá, mint aki most látja őt először. — Beszél németül? —kérdi ?te. G. megzavarodott. A káp- rázat játszik vele? Az az áll ott csupasz, semmi tapasz rajta Német. és mégsem ugyanaz. Az ápolónő lépett az ágyhoz. Mindkettőjüket megitatta. G. kérdéseket tett föl a nővérnek, hogy miért van ő iifct tulajdonképpen. Az annak rentíje-*nódja szerint megnyugtatta: nem komoly a baj, csupán súlyosan leromlott a szervezete, hát fölerősítik. G. fagymarásos, püffedt kezére meredt. Ám alighogy fölemelte, azonnal visszahullt a takaróra. Nem bírta tartani a saját kezét. Feje a párnára hanyatlott. Lehet, hogy csakugyan szobrot fojtogatott? Oscar-díj — '86 Restaurálás régi módszerrel A régi falfestmények helyreállításának régen elfelejtett módszerét újították fel az ősi orosz város, Novgorod festőművészei. Az óorosz építészeti emlék, a peruni Miasszonyunk-monostor Mária Születése-temp- loma restaurálásának idején el kellett távolítani egy freskókkal ékesített késői vakolatréteget, amely alatt XIII. századi festmények rejtőztek. Ám, ai felső vakolatréteg freskói is történelmi értékűek voltak; az ecset múlt századi mestereinek a kézjegyét viselték. A felső réteg eltávolítása nélkül hogyan lehetne hoz- aáférkőzni a korábbi vakolatréteghez? A művészettörténeti irodalomban említés történik arról, hogy az itáliai mesterek le tudták szedni a falról a festékréteget, s átvitték azt a vászonra. A nov- gorodi művészek elhatározták, hogy hasonló módon járnak el. Ténylegesen a munka során saját módszert dolgoztak ki: különleges oldatot kevertek, az oldattal átitatták a vásznat és freskóra helyezték. Az eredmény nagyszerűnek bizonyult — sikerült a falról leszedniük az épségben fennmaradt ábrázolásokat. Nemrég halThatSrfk a tévében, hogy Roöerí Redford megsértődött, mert őt nem, csak partnereit, Meryl Stree- pet és Klaus-Maria Brandau- ent jelölték Oscar-díjra az El Afrikából (más fordítás szerint Afrikán kívül) című filmben. Nos —, egyikük sem kapta meg az aranyozott szobrocskát a hét közül, amelyeket a film és alkotói nyertek el. Az elmúlt év legjobb filmjének járó Oscarral az El Afrikábólt jutalmazták, rendezője Sydney Pollack, a legjobb rendezőként részesült a kitüntetésben, és díjazták a film operatőrét, zeneszerzőjét, forgatókönyvíróját, díszlettervezőjét és a hanghatások megalkotóját. Mint a Film Illustrierte című nyugatnémet lap legutóbbi számában olvasható, lsak Dinesens — írói nevén Tania Blixen — Out of Africa című regényét már többször meg akarták filmesíteni, de csak Sydney Pollack váltotta valóra a tervet, 1985- ben, az író 100. születésnapjának évében. Filmre vitte a dán írónő feljegyzéseit afrikai életéről. „Nem volt köny- nyű filmet csinálni belőle — nyilatkozta Pollack. — A könyvnek nincs sodró cselekménye. Sokkal inkább lehet paatoralenak nevezni, vagy íróilag túlkomponált tanulmánynak, amelynek fő ereje Blixen nyelvi stílusában, költőiségében és abban a képességében van, hogy nagy igazságokat kis, specifikus részletekben fedezzen fel. Nem könnyű mindezt a megfelelő képi nyelvre átültetni. „Nos, a hét Oscar-díj azt bizonyítja, hogy a nehéz vállalkozás meghozta eredményét. Az első világháború előtti és alatti Kenyában játszódó cselekmény középpontjában egy asszony és két férfi áll, őket Maryl Streep, Klaus-Maria B randauer és Robert Redford alakítja. Sydney Pollack a véletlen akaratából most kétszer is „szerepel” Magyarországon. A Filmglóbusz keretében mutatták be a Gyengéd szavak című filmjét, a televízió pedig a napokban sugározta a Bobby Deerfieldet. Ugyancsak nemrég, az argentin filmnaipokon játszották nálunk a legjobb külföldi film Oscar- jával díjazott Hivatalos változat című argentin filmet, amelyet dicséretes gyorsasággal a rendes moziprogramba iktattak. A legjobb férfi alakítás diját az idén William Hurt nyerte el a A pókasszony csókja című produkcióban nyújtott alakításával. A legjobb színésznőnek járó Oscar kitüntetettje a 62 esztendős Geraldine Page az Utazás Bountifulba című filmbeni alakításáért. A kitűnő színésznőt most is láthatja a magyar mozikban, aki megnézi a Te már nagy kisfiú vagy című amerikai filmet. Égjük legemlékezetesebb alakítását Az ifjúság édes madara filmváltozatában nyújtotta, ahol Paul Newman volt a partnere. A kitűnő színész-rendező-producert most életművéért tüntették ki külön Qscar-díjjal. Filmjeit felesleges itt felsorolni, hisz sokat játszottak közülük nálunk is nagy sikerrel. Azt már kevesen tudják, hogy Newmannek magyar vonatkozása is van: szülei második generációs amerikaiak, apja német, anyja magyar családból származott Egy magyar névvel is találkozunk a díjazottak között: Elek Zoltán Oscart kapott A maszk című film maszkjaiért. E. M. Gyulai Líviusz rajza. S&ÉMXJN GUDZENKO: 1945 utóhangja Alkalmi útitársak, hát megint találkoztunk a front útvonalán. Szülőházunkra gondolva, most újra biztatjuk az elszánt sofőröket, és előre a fény szerint bolyongunk, átkozva ezt a nagy magyar síkságot, ahol csak szél fúj, fogyottak a kévék, tökök szedetlen, mint a lövedékek, s büszke királyok emlékművei, akik rövid vaskardokkal ülik meg lomha, lusta, kövér lovaikat. Pihenő jön. Szénapadláson alszunk, vagy palotában bársonypamlagon. Ha nincs vizünk — hát parfümmel mosakszuuk. a fűtést rummal „igazítjuk helyre”. S, indulás újra. Gyerünk, sofőr, gtierünk! Nem Kolumbas Kristófnak útja ez, ■mégis új országok nyílnak előttünk, ■megyünk előre új határokig. És megismétlődnek a rohamok, bombázások, védelem, szanitécek, felderítő kutatása az éjben. Hatalmas várost házanként veszünk be, sőt lakásonként. Karfáról lelóg egy idegen géyouskás katona. És mindez ismétlődik. Bécs alatt az úton lovak bioor vérbe fagyva. Hatalmasak, mint egy-egy rőt halom. A parlamentben német rohamosztag zászlói, s köpnyei szanaszét. A foglyok pedig még a harc hevétől káromkodnak, izzadnak és remegnek. Nem. turistákként megyünk mi most Becsbe, nem múzeumba, nem kirándulás ez. Nem is zenekar tagjai vagyunk. Csak gyalogosok. Ámde Beethoven koszorúkat kapott a századunktól. Alkalmi útitársak, hát megint találkoztunk a front útvonalán. Szülőházunkra gondolva most újra biztatjuk az elszánt sofőröket, és előre a fény szerint bolyogunk, a messzi hadjáratból hazatérve. Alkalmi útitársak, katonák első vonalból, első szerelvényből! a világháború befejeződött. Várnak ránk otthon! Gyerünk, sofőr, gyerünk! Szokolay Károly fordítása TAKÁTS GYUUA-. Új korszak indul A szirmok közt kakasszó villog és lüktet a kagylófényű hajnal. Új korszak indul. ím a mesterek elindultak szerszámaikkal. A vízmester a könnyű fák között színes mércével botladozva méri a légbeszökkent áradást. Derékig gázol a habokba. A télt vessző, mint görbén-fújt üveg fanyar borral koccint az égre. Ezer kádár kering. Sok zöld kötény az ágak szűk hajszálcsövébe. És jönnek mind. Nagy műhelyük köré rózsás falat borít a hajnal. Az almafák közt fürge ötvösök dolgoznak víg szerszámaikkal.
