Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-30 / 101. szám

Vakációakció

Bolondos nyár Nógrádban

Oj játékot hirdet meg a Magyar Úttörők Szövetsége a nyári hónapokra, amelynek eélja, hogy a gyerekek bárhol is járnak az országban, ismerkedjenek a tájjal, kössenek barátságokat más vidéken élő emberekkel, látogassák meg a különböző intézményeket. A vakációakció minden kisdoboshoz és úttörőhöz szól, amelynek megyei elnevezése a Bolondos nyár.

— A mi játékunkat nemcsak csoportosan, hanem egyénileg, esetleg kis baráti kör keretében is lehet játszani. Nemcsak azoknak szól, akik elutaznak, bekapcsolódhatnak azon pajtások is, akik itthon maradnak a nyári szünetben — mondta Juhászné Kincses Helén megyei úttörőtitkár. AJ játékjavaslatainkat közreadjuk. hogy mindenki kedve szerint választhasson! Valameny- nyi kategóriában külön jutalmat is sorsolunk. Az egyik legegyszerűbb játékforma a .Szív küldi szívnek!” Az országot, vagy külföldöt járva egv-egy képeslappal kell megajándékozni a megyei úttörő- elnökséget.

— Minden levélíró tűntesse fel pontos címét levelezőlapján, mert a beküldők között jutalomtárgjjakat osztunk ki. A főnyeremények tábori utazások 1987-re. A nyári barangolások során rengeteg helyen megfordulhatnak a pajtások, s akinek éan fényképezőgépe, készítsen felvételeket minden neki tetsző helyről. A legszebbekből pedig készítsen albumot!

— A gyakorlott túrázók pecsétet gyűjtenek egy-egy megtett útvonalon.

— A mi játékaink között

ran egy ilyen lehetőség is, a stémpligyűjtés, amelynek lényege, hogy a községekben és városokban található pecséteket szedjék össze füzetbe, vagy albumba a pajtások. De pecsételnek még a kü’ön- böző bázishejyeken is. Sok megye úgy dolgozta ki saját feladatait, hogy a gyerekeknek egy meghatározott útvonalat kell végigjárniuk, és egyes helyeken bélyegeztetnek. Mi is adunk erre lehetőséget, de ennél jóval szabadabban játszunk.

— Hol lesznek a bázishelyek?

— Egyelőre ezt még meg kell beszélnünk a társszervekkel. Van egy kedves emblémánk — három ceruzaemberke ül egy csónakban —, ahol azt kiragasztják, oda nyugodtan bemehetnek a gyerekek, mert szívesen fogadják őket. Szeretnénk, ha minden intézmény vállalná, hogy törődik egy kicsit a vendégekkel, válaszolnak kérdéseikre, adnak pecsétet.

— Egy üres papírt pecséttel sok mindenre fel lehet használni. Nem húzódzkodnak majd

ez ellen a különböző intézmények?

— Mi azt kértük, hogy füzetbe gyűjtsék a stempliket egymás mellé, alá, fölé ezzel igazán nem lehet visszaélni! Jártak ma nálam a város egyik iskolájából úttörők őrsi naplójukkal, hogy pecsétet gyűjtenek. Szívesen adtam nekik, sőt még alá is írtam.

— Sok szó esett már a gyerekekről. A pedagógusok tudnak-e segíteni ebben a játékban?

— Jó lenne, ha figyelnének a kisdobosokra és úttörőkre, ösztönözzék őket a játékra, ne hagyják, hogy unatkozzanak! Engedjék el a pajtásokat a városokba, falvakba, hadd ismerkedjenek, érdeklődjenek önállóan! Az egyik legkedvesebb fordulónk az Érdekes emberek. Olyan személyeket kell felkutatni, akik valamilyen szempontból figyelemre

Ki köti meg a békét?

* „Üldözve vagyok, kivált, amikor részeg.” — mondta nemrégiben sírva egy néni. S nem tudja, honnan remélhet segítséget. Pedig azt mondja, gyermekének családjával lakik együtt, és éppen onnan az örökös zaklatás. Másutt szomszédok késhegyig menő vitákban mérgesítik egymás között a viszonyt, szülessen bármilyen határozat, ítélet ügyükben, nem hozza meg a békét. Egy férfi tizenöt éves per iratait teregette ki a napokban és igazságtalanságot emlegetett egy évtized után is. Az eltelt másfél évized alatt hol beljebb hol kijjebb rakták a telküket elválasztó kerítést. Keresik, hol a határ. S közben hivatalos emberekkel ijesztgetik egymást. Nekem is azt mondja: „Csak jöjjön, ki. nézzen szét! Elég, ha meglátja a szomszéd, hogy idegen ember nézelődik a kertben, ideges lesz rögtön.”

Egy középkorú asszony arról panaszkodik, hogy mintán fiával együtt Pestről Salgótarjánba költözött, nem fogadták be a lakóházba. Nem szóinak hozzá a szomszédok, az ottlakó gyerekek verik az ajtaját, s előfordult, hogy éjjel is be-becsöngetnek hozzá, hogy ne hagyják békén. A ház gondnoka pedig egy az egyben meg is mondta neki, hogy nem kívánatos személy ő itt a házban.

Nem hagy nyugton ez a panaszáradat. Igaz, hogy mindezek egyoldalú kiíakadások, mégis valamiképp jelzik azt is, hogy nem találjuk meg egymáshoz a hangot, nem törődünk mások békéjével. De az adja-e a magunk nyugalmát, ha társaink, szomszédaink, a velünk ígyúgy együttélő emberek bosszantására keresünk új és új módokat, vagy váltig és konokul ismételgetjük a régi sérelmeket? Bizonyára, nem így van. Tudomást venni róla mégsem akarunk. Pedig elegendő lenne csupán gondolni a régen megfogalmazódott igazságra: a harag rossz tanácsadó.

Más oldalról nézve viszont igaz: konfliktusok nélkül nem telhet el az élet. a viták, összecsapások alakíthatják, edzhetik egyéniségünket. Ám csak akkor, ha tudjuk, nincs mindig igazunk, nem lehetünk örökös győztesek. Vereségünk is lehet épp oly tanulságos, mint a győzelem. Csak fájdalmasabban érint, vesztesnek lenni nem jó.

Ovakran érvelünk azzal, rohanó korban élünk, szaladunk, nem érünk rá. Nemhogy másokra még magunkra sem Miért van akkor mégis, hogy vélt vagy valós sérelmeink nyilait oly ádáz kitartással lövögetjük egymásra? Sok-sok helyzet van napjainkban, életünkben, amikor nem tudunk egymással értelmesen semmit kezdeni, nem akarjuk egymást megérteni.

Védelemért kérelmezünk ide is, oda is. S hiszünk abban. hogy valahol igazságot szolgáltatnak nekünk. Ha pedig mégsem, akkor nincs igazság — így vélekedünk, s a háborgás nem nyugszik meg bennünk. Pedig néha nem ártana. ha el fogúiatlanabbul vizsgálnánk magunkat, ügyeinket. Tragédiák, akták szaporodnak. S a tárgyszerű hivatalban tárgyszerű, hivatalos intézést nyernek a viták. Az egymás iránti haragot azonban nem sokszor törli ki az emberből egy-egy hatósági határozat.

Ritkán van olyan vitás ügy a hatóságok előtt, amikor az egymással vitázók egyezséget kötnek. Ritka az olyan ügv. amikor az eljárás során józanul mérnék fel érdekeiket. fontolgatnák a mások érveit is. Ehelyett a konok ki- tar* ás. ragaszkodás jellemző.

Próbálom megérteni az egyik s másik felet is, de azt elfogadhatatlannak vélem, hogy nem tudunk békét kötni Nincs készségünk a békekötésre. Sem önmagunkkal, sem másokkal.

Pedig ezt a békét senki nem köti meg helyettünk.

— zsély —

méltóak lehetnek. Nem szükséges valamilyen nagy dologra gondolni, lehet ez egy idős pedagógus, népi énekes, egyszerű bácsi, aki ismeri a területet, esetleg meg is tudja mutatni. Barátságuk történetét jegyezzék naplóba a pajtások! Hasonló munkát igényei a Mendemonda, hiedelem elnevezésű feladat. Minden helység, település számos történetet, mesét őriz. A megtörtént események, a közelmúlt jelentősebb fordulatai a nép emlékezetében élő regék, mesék gyűjtésére hívjuk a gyerekeket. Ilyen jellegű még az emléktábla-keresés is. Nemcsak nyaralások során lehet felkutatni egy-egy emléktáblát, hanem a lakóhelyeken is. Ezeket a pályázók vagv lefényképezik, — lehetőleg úgy, hogy a felirat olvasható legyen —. de gép hiányában le is másolhatják a szöveget. A megfejtéseket azonban nem az úttörőelnökségre, hanem a Tájak, Korok, Múzeumok Klubnak kell beküldeni, a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum címére.

— A legizgalmasabb fordulóról még nem szólt.

— A városismereti játék nem idegen pajtásaink előtt. A gyerekek kapnak egy feladatlapot, amelyet ki kell tölteniük, miközben egy megadott útvonalat végigjárnak a településen. Nemcsak ennél a feladatnál, hanem az összes játék tervezésében, kidolgozásában nagy segítségünkre volt Vongrey Béla, Herperger János, Gáspár Imre valamint Bácsfalusi Ferenc, a megvei táborozási és turisztikai szak- bizottság tagjai. Ha jól sikerül á játékunk, szeretnénk egy kiállítást rendezni az össze gyűjtött tárgyakból. Es talán kiadunk egy szakácskönyvet is, azokból a receptekből, ame- Ivet az Inyencmester címért folvó küzdelemben juttatnak °1 nekünk. A játék június 14- én a nyári szünet első napjával kezdődik, a feladatmegoldásokat. kéneslapokat pedig szeptember 20-ip kell beküldeni a megyei.útUjrőeJnöks^cre. Mindenkinek jó nyaralást] eredményes fOrk^szked^ri kívánunk! Vankó Magdolna

Morgó

számítástechnikai

kiállítás

A Számítástechnika-alkalmazási Vállalat a számítástechnika népszerűsítésére mozgó kiállítást indít az ország különböző településeire. Az autóbuszban elhelyezett bemutatóval azokat a vidékeket keresik fel, ahol még kevésbé ismerik és hasznosítják a számítástechnika kínálta lehetőségeket.

A SZÄMALK képviselői május 5-től elsőként Veszprém megye 10 városába, illetve településére látogatnak el. A helyi intézmények, vállalatok vezetőinek, munkatársainak. mikro-számítógé- pes bemutatókat tartanak, s videoműsor Vo-o-tében többek k«7ött levetítik a tv-basic filmsorozatot. Adatfeldo'go- zá.si. informárióteebnikai feladatok megoldásához adnak tanácsot, éo szoftvertermékeket is kínálnak.

Késik a horgászszezon T hanvban

Idén a szokásosnál jóval, később, május 18-án, nyitják meg a horgászszezont a tihanyi belső tavon.

A halsűrűség ugyan nagyobb a kelleténél, de éppen emiatt, továbbá a hosszú tél ellensúlyozására frissítő,

egészégvédő takarmányozásban kell részesíteni az állományt. Tavaly 180 mázsa méretes pontyot telepítettek a tóba; örvendetesen fejlődik a süllőállomány, amire példa, hogy az elmúlt évben 5 kilós példányokat is fogtak a belső tó vizében.

A tihanyi horgászparadicsomban idén kilenc meghívásos versenyt rendeznek. Az első versenyt május 24-én tartják.

Visszapillantás

a KISZ megvei küldöttgyűlésére

Az elmúlt hét végén Salgótarjánban tar- nácskozott. Lapunkban beszámoltunk az tották meg a KISZ megyei küldöttgyűlését, eseményről, ezúttal néhány emlékezetes amelyen húszezer ifjúkommunista képvise" véleményre, pillanatra tekintünk vissza, leiében 147 küldött, s számos meghívott ta- •

A küldöttek a tanácskozás szünetében Juscsák Györggyel, az MSZMP KB tagjával (kő'* zépen) beszélgetnek.

Az írásban benyújtott hozzászólásokból

„Lehet rank számítani..."

A plenáris tanácskozáson

harmincegyen jelentették be hozzászólási igényeiket, közülük a rendelkezésre álló idő alatt húszán mondták el véleményüket, heten elálltak szándékuktól — tekintettel arra, hogy a szekcióüléseken véleményt nyilvánítottak —, öten pedig írásban nyújtották be beszédüket. Ez utóbbiakból idézünk néhány lényeges megállapítást.

Gaál Gabriella megyei úttörőelnök beszédének bevezető részében utalt arra, hogy Salgótarján ad otthont az év második részében a

IX. országos úttörő-vezetői

konferenciának. Hangsúlyozta, hogy az úttörőcsapatokban komoly erőfeszítéseket

tesznek, a minél jobb KÍSZ- es felkészítésre, ennek egyik formája az alapszervezetek és úttörőcsapatok közötti együttműködés. Nőtt az ilyen jellegű kapcsolatok száma, ám

a tartalmi munkában még számos kihasználatlan lehetőség áll rendelkezésre.

Mecseki István salgótarjáni küldött, a BRG dolgozója az elmúlt hetekben megrendezett viták tapasztalatait ismertette hozzászólásában. Kiemelte a dolgozók

szakképzettségének, a munkára ösztönző nevelésnek, valamint a munkaidő jobb kihasználásának szükségességét. Utalt arra. hogy a magasabb termelékenység egyik jó lehetősége az automatizálás felgyorsításában rejlik, és ennek kiaknázásában a fiatalokra Is lehet számítani.

A lakóterületi munkáról, a falun élő fiatalok helyzetéről szólt Koplányiné Kovács Éva, balassagyarmati küldött, magyarnándori fiatal. Egyebek között elmondotta, hogy itt a település- fejlesztésben való aktív részvétel jelenti „a gazdasági építőmunkát”. Ebben lehet számítani a fiatalokra, társadalmi munkálatokkal is hozzájárulnak községük gyarapításához. Gond viszont, hogy akadozik a politikai képzés szervezése, hiányos az ifjúsági klubok felszereltsége, de mint az elbeszélgetések során említették a KISZ-tagok: vállalják a magasabb követelményeket, a megoldás teendőit.

A jövő feladata, hogy jól felkészült, önmagával szemben is igényes kereskedelmi gárdát hozzon létre, mindehhez párosulnia kell a tenni akarásnak a nagyobb erkölcsi, és anyagi megbecsüléssel, hangsúlyozza hozzászólásában Kovács Judit, a NÖGRÁDKER küldötte. Áttekintette a helyi KISZ-élet lényegesebb területeit, a

tagság felelősségének szemszögéből megemlítve: „A

formalitás elleni fegyver a felkészültség, amely alapot ad ahhoz, hogy vitapartnerek lehessünk a különféle fórumokon.”

Ábel Szabolcs balassagyar* mati kőművestanuló a vá* ros szakmunkásképző intézetének 900 fős KlSZ-tagsá- ga megbízásából nyújtotta be hozzászólását, amely a megújulási törekvések jegyében készül. „Minden víz tank. újat akarásunk középpontjában a magasabb általános, szakmai, politikai műveltség . megszerzése kell, hogy álljon. A célt látjuk, s ezt KISZ-tagjaink el is fogadják, de a megvalósítás hogyanja, a kezdeményezés ránk vár” — olvasható 4 hozzászólásban.

liSem mentek Haza üres kézzel

Hogy ki, mit hozott a küldöttgyűlésre, az Kiderült a plenáris ülés hozzászólásaiból, a retegszekciók vitájából. De vajon mit vittek haza? A tanácskozás utolsó szünetében kérdeztük meg a résztvevőket: milyennek tartották a küldöttgyűlést? Mit kaptak, s esetleg mivel maradt adós az értekezlet?

— Nem megyek haza üres kézzel — nyilatkozta Agócs Sándor, a bujáki termelőszövetkezet dolgozója. — Számomra az élelmiszer-gazdaságban dolgozó fiatalok rétegszekciójának munkája adott sokat. Felszínre kerültek gondjaink-bajaink, s ami nagyon fontos, több problémára sikerült megoldást is talámi.

— Mint városi titkár, jóleső érzessél tapasztaltam, hogy a.z itt elhangzottakhoz hasonló gondolatok foglalkoztattak oennünket a városi küldöttgyűlésen is — mondta a balassagyarmati Kan yó Tibor — Megerősítést kaptunk, hogy jól érzékeljük helyzetünket. Örülök, hogy a mostani tanácskozáson eljutottunk oda: nemcsak kritizálunk,

nemcsak felvetjük a kérdéseket. de az önkritika és a ió gvakorlat is előkerült. Kevesebb a kifelé mutogatás, a külső okokra hivatkozás. Azzal foglalkoztunk, amit nekünk kell tenni.

Kotroczó Róbert, a bátonyterenyei Váci Mihály Gimnázium tanulója így összegezte benyomásait:

— Nyílt bírálatok, őszinte vélemények hangzottak el a plenáris ülésen, amit a mi szekciónkban, a középiskoláiban is ‘ tovább erősítettek a küldöttek. Kár, hogy már nem jutott idő arra, hogy részletesen beszéljünk a megalakult rétegtanács feladatairól, működéséről.

A szekcióüléseket dicsérte a teráskei Kiss László is, majd liozzátette:

— Azt azonban hiányoltam. hogy bár sok szó esett arról, hogy legtöbb községben nem elég jó a KISZ-esek kapcsolata a tanácsokkal, a párt- és társadalmi szervezetekkel, de nem beszéltünk arról, hogyan lehetne ebben továbblépni.' Kár. hogy nem merült fel az ingázás problémája, s nem hallottam a nemzetiségi fiatalokról sem. Mindkettő figyelmet érdemelt volna.

A rétsági népművelő, Réthly Gábor szerint:

— Szerettem volna, ha több hévvel, igazán fiatalos lendülettel szóltak volna a küldöttek. Ügv érzem, hogy az egyre magasabb szintű fórumokon, egyre általánosabban esik szó mindenről, kevesebb a konkrét - felvetés. Sajnálom, hogy nem reagáltak az ifjúsági klubok megújítására vonatkozó javaslataimra. Jobban oda kellene figyelni az alulról jövő kezdeményezésekre is. Aminek örülök, hogy látom, a társadalom felnőtt szervei figyelnek ránk. Félek viszont attól, hogy ezt nem tudjuk majd kellően kihasználni.

— A plenáris üléseknél sokkal érdekesebb volt nekem a középiskolás-réteg- szekcióban kialakult beszélgetés — mesélte Szabó Zoltán, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium diákja. — Pintér László, a vitavezető kitűnő érzékkel terelgette gondolatainkat. s irányította rá a figyelmünket a lényeges kérdésekre. Azt hiszem sok minden megvilágosodott, érthetőbbé vált.

— Hasznos tapasztalatcsere volt a másfél nap — így ítélte meg Sándor István, a magyarnándori tanácselnök. — Jó. hogy nemcsak önmagukkal szemben, de más szervezetekkel szemben is kritikusak voltak a fiatalok. Elhozták. a saját közösségeik gondjait, példáit. S ettől ügy éreztem, nemcsak a küldöttek voltak itt. hanem a megye egész ifjúság?

I NOGRÁD — 1986. április 30., szerda 5

t