Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-03 / 78. szám
I Az LKM ígérete az SKÜ-nek Élénkülő alapanyag-szállítás akár az export rovására A közelmúltban íilím*- a Salgótarjáni Kohászati Üze- ; mek visszatérő alapanyag-ellátási gondjairól és az ebbel adódó nehézségekről. Széky Miklós áruforgalmi főmérnök el panaszolta: sz alapanyag-ellátók — elsősorban az Ózdi Kohászati Üzemek és a Lenin Kohászati Művek — sem mennyiségileg, seni minőségileg nem tesznek elgel a velük szemben támasztott igényeknek. Az alapanyag-ellátás zavarai miatt a vállalat előreláthatóan 4—5 százalékkal marad el majd az első negyedévi tervének teljesítésétől és a termeléskiesés mintegy -50 millió forint lesz. A probléma negatívan hat mind a közvetlen, mind a közvetett exportra. Sürgősen javítani kell tekét az elmített testvérvállalatok összmunkáját; ezt egyébként a Nógrád és a Borsod- Abaűj-Zemplén megyei tanácsok első számú vezetői által aláírt együttműködési szerződés is tartalmazza. Nép- gazdasági érdekről van szó, hiszen a meg nem termelt érték: veszteség! A Lenin Kohászati Művekben Dutkó Lajos kereskedelmi igazgató ellenvéleményének kifejtésével kezdte beszélgetésünket: — Nem mindenben érleli egyet Széky Miklós barátommal. Az elmúlt évi adósságunk például nem kétezer tonna, ahogyan azt ő említette. A kezemben lévó, s? SKÜ anyagellátási tőosztályán 1986. január 21-én felvett jegyzőkönyvben ez olvasható: az LKM 1985-ben 11 ezer 439,5 tonna alapanyag szállítására kötelezte magát, melyből 10 ezer 890,9 tonnát teljesített. Az 548.6 tonna lemaradásunkból 434 tonna volt a hengerelt és 114,6 tonna a hántolt áru. Összesen 30,3 tonna alapanyag nem volt megfelelő minőségű, s ez mindössze 0.28 százalékkal egyenlő. Vagyis a reklamációra okot adó selejtszázalék nem változott, holott a fuvarozott airman yag mennyisége 13 százalékkal növekedett a korábbi esztendőhöz képest. Aztán így folytatta: — Mindezt csak a teljesaég kedvéért mondtam el. Az SKÜ egyik legfontosabb hazai felhasználója termékeinknek, s remélhetően az is marad. A vállalat oiyan minőségi acélokat vásárol tőlünk, amelyeknek a gyártását szeretnénk felfuttatni. Közös érdekünk a jó kapcsolat, erre h anyuinak együttes erőfeszttéseirík. A jó együttműködés elősegítésére vállaltuk el nem egészen három évvel ezelőtt a hántolt alapanyag szállítását, bár korántsem vágynánk képesek belőle elegendőt gyártani salgótarjáni barátainknak. A második fél évben viszont üzembe helyezzük majd az új hántológépet, s utána megduplázhatjuk, hétszáz tonnára növelhetjük a menynyi séget évente. Ezt követően visszatértünk a jelenlegi helyzethez. — Miért nem tudunk még több alapanyagot adni az SKÜ-nek? — ismételte meg a kérdést Dutkó Lajos, majd sorolta az indokokat: — Az elmúlt év első két hónapjában energiakorlátozás miatt 30 ezer tonnával marattunk el az időarányos tervtől, s a rossz kezdés rányomta bélyegét az egész esztendő termelésére. Ráadásul egyre eiavultabbak a gépi berendezések a 100 éves ge- rendasoron, s tavaly is tetemes volt a hibák kijavítására fordított idő. Nincs ez másképpen jelenleg sem További probléma, hogy kevés az ember. Mindez ttgvan belső ügyünk, az azonban már másutt észlelhető, ha a romló feltételek következtében nem tudjuk a szükséges mennyiséget és minőséget előállítani. — Az idei lemaradásunknak sajátságos okai vannak — magyarázta tovább a „bizonyítványt” az igazgató. — A nemes ace 1- he ngenmű két sorának felújítása másfél hónapiba tellett. De most, is csak egy kemencével termelünk, mert a másikat átépítjük. A felújítás és az átépítés számottevő termel és- kieséssel jár, melynek negatív itatását saját bőrükön érezhetik salgótarjáni ko- hásztársarmk. A szállítandó alapanyag háromnegyedet ugyanis a hengermű közép- és finomsorán gyártjuk le. Most éppen ezen a területen van baj. Az elkövetkezendő hónapokban feltétlenül megélénkül majd az SKÜ-nek címzett alapanyag-féleségek gyártása, a diósgyőri vállalatnak A szakember megmutatta azt a március 21-én aláírt géptáviratot, melyben az LKM ígéretet tett 471,4 topna különböző mérettartományba tartozó alapanyag e hónapban, illetve április első felében való leszállítására. Bizonyos, hogy ez így is lesz, ám ez a mennyiség roppant kevés a salgótarjáni igényekhez képest. Egyáltalán: a tavalyihoz hasonló szállítási volumen sem oldja meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek alapanyag- ellátási gondját. — Tudjuk — mondta az LKM kereskedelmének irányítója. — Éppen ezért tettük meg az ajánlatunkat az alapanyagfelhasználó vállalatoknak, köztük az SKÜ- nek. Ebben a körlevélben — mutatta — ez áll - „Az LKM — figyelembe véve kormány- szerveinknek a nem rubelelszámolású export bővítésére és az import csökkentésére vonatkozó felhívását — felajánlja ez irányú munkájuk elősegítéséhez közreműködését. 1986. hátralévő hónapjaiban — szükség szerint gyártási programunk esetleges módosításával is — fogadjuk ilyen célt szolgáló acélalapigényük soron kívüli kielégítésére rendelésüket. Kérjük rendelésükön tüntessék fel a „többletexport, importcsökkentés” megjelölést és azt, hogy mint beszállító vállalatnak, milyen mértékű de- vizacímzettséget tudnak felajánlani részünkre.” — A vállalatok megkeresésével üzleti kapcsolataink további fejlesztését akarjuk elérni — hangoztatta Dutkó Lajos. — Amennyiben javul az ez irányú együttműködésünk, mindannyian jól járunk, beleértve a népgazdaságot is. A szóba» forgó körlevelet március 11-én postáztuk az SKÜ-nek, má;g, azaz 22-ig még nem érkezett meg rá a válasz. Most már salgótarjáni kohászt ácsainknak keil lépniük... Kolaj Rugós szőlőprések, huiladékapriték— kertészkedöknek Megújította termékeinek túlnyomó részét a pusztaszabolcsi Salina Gépgyártó Vállalat, amely a hobbikertekhez es a háztáji gazdaságokhoz szükséges g'yümölcskertészeti és szőlészeti eszközök legnagyobb hazai gyártója. Az idén már sorozatban készül az óránként 12—20 mázsa teljesítményű, teljesen zárt rendszerű tökéletesített szőlőzúzó és bogyózóberendezés. Egy csigarendszer beépítésévei kiküszöbölték az eltömődést, megszüntették a feltorlódást, ezáltal egyenletesebb és gyorsabb lett a feldolgozás. ötletesen tervezték át a hagyományos szőlőpréseket. A nagyobbakat kettős működésű présfejjel látták el, így oda-visszahúzáskor egyaránt lehet feszíteni, s valamennyit rugós működésűvé alakították át Ezzel a megoldással a préskar állandó húzogatása nélkül 3—4 szakaszban tökéletesen ki lehet préselni a szőlőt. Kifejlesztették az FCM— FPM márkajelű gyümölcszúzó és prés nagyobb változatát. Ebből tavaly 1000 darabot szállítottak az NSZK-ha és Angliába. Az idén pedig kétezer darabot adnak el belőle Nyugat-Európában. Egymillió ember munkaideje A TÉNYEK: a gépipar egyik legrangosabb vállalatánál évente annyi az egész napos és igazolatlan hiányzás, ami összesen 40 ember egész évi hivatalos munkaidejével egyenlő. Az úgynevezett törtnapi, tehát néhány órás hiányzás ennél kilencszer több. A vállalat tavalyi munkaidőmérlege szerint minden ember naponta és átlagosan 6 óra 36 percet tölt produktív munkával. A többi időt — többek között — a vállalati büfében tölti, amely szigorúan a műszakkezdéskor nyit, a szervezők nem nagy dicsőségére. Egy példa — nem példa, mondhatnánk, nézzük tehát az országos adatokat. Manapság már ott tartunk, hogy az általánosítható- an laza munkafegyelem, illetve a munkaidő kihasználatlansága miatt évente egymillió ember munkaideje megy veszendőbe. A gazdaságkutató intézet korábbi megállapítása szerint az évi munkaidőalap legalább 25—30 százaléka vész el haszontalanul, jórészt a felesleges —, s a szervezetlen gazdálkodásra visszavezethető — tevékenység miatt. (Mert anyaghiány miatt cserélni kell a szalagon éppen futó gyártmányszériát, mert javítgatni kell a hibás alkatrészeket, mert az adminisztrációs módszerek rég elavultak, mert a gyárak közötti együttműködésre is a fegyelmezetlenség jellemző és a többi.) Máris állítható: van valami igazsága a közhelyszerű megállapításnak, miszerint az emberek nem azért mennek a munkahelyükre, hogy semmittevéssel verjék agyon az időt. A többség dolgozni akar. Igaz, vannak notórius fegyelmezetienkedők, vannak reménytelen esetek és helyzetek. Van, amikor hiába a jó szó, a figyelmeztetés, vagy akár a szigorú büntetés. Nincs foganatja. Tegyük hozzá: gyakorta nem is lehet. Társadalmi vívmányunk a teljes foglalkoztatottság, ugyanakkor nem titkolható gondunk is, hogy még a leg- megátalkodottabb fegyelmezetienkedők is gyakorlatilag tökéletes biztonságban érezhetik magukat. E változatlanul munkaerő-ínséges világban állásuk, munkahelyük biztos, az esetleges keményebb fegyelmi eljárásokat — az agyonbonyolított munkajogrendszer segítségével is — viszonylag könnyedén a javukra fordíthatják, s ha netán mégis az elbocsátás veszélye fenyegetné őket. akkor sem keli kétségbeesniük: várják őket más munkahelyek, ahol változatlan a munkaerő-gazdálkodási filozófia, hogy tudniillik öt rossz, hasznavehetetlen ember még mindig jobb, mint egy hiányzó ember. Az js igaz, hogy a munkáltatók ma mái- valamennyire, válogatnak: a rosszabbját, a megbízhatatlanabbját ma már ódzkodva fogadják —, de általában azért fogadják. Báadásul a fegyelmezetlenségre hajlamosak előtt rossz példák tucatjai állnak. Könnyedén hévatkozlvattrak mindazokra, akik különböző okok és megfontolások miatt kedvezményezett munkahelyi státusban vannak és különösebb teljesítménykövetelmények nélkül is fölve- hetik a számukra garantált — gyakorta igen tekintélyes összegű — havi fizetséget. Hivatkozhatnak például az úgynevezett sportállá- sok betöltőire, s hivatkozhatnak mindazokra, akik esetében hallgatólagos megegyezéssel tűrik el a jóformán említésre sem méltó munkateljesítményeket csak azért, mert amúgy „megbecsülendő” emberekről van szó. S persze hivatkozhatnak a hivatalosan is legalizálható munkahelyi távollétekre: mert „ügyintézni” gyakorta még manapság is csak munkaidőben lehet, s mert a legkülönbözőbb szervezetek kérik ki — szemrebbenés nélkül — konferenciákra, társadalmi munkára és miegyébre az általuk kiszemelt munkavállalókat. Félreértés ne essék, nem kívánom mentegetni a megrögzött iegyelmezetlenkeöőket, de végre be kell látni, hogy az ilyesfajta —, s többnyire kényszerű — munkáltatói gyakorlat önmagában is fegyelemlazító, a munkamorált általában is romboló tényező. Be kell tehát látni, hogy a munkahelyi vezetőknek különösen fontos szerepük van a munkafegyelem megszilárdításában. Másképpen fogalmazva: a munkafegyelem elsősorban a vezetés, az irányítás színvonalától függ. S. ha manapság egyre súlyosbodó gondunk a munkafegyelem lazulása, akkor ez egyben .a vezetői munka —. s persze nemcsak a közvetlen termelésirányítók munkájának — elégtelen minősítése is. Ám mit tegyen a munkahelyi vezető, ha például a sorozatos anyaghiány, s az általában szervezetlen gazdálkodási körülmények közepette kényszerűen tűrnie kell. csellen- gést. a lógást, a munkahelyről való eltávozásokat? Semmi mást nem tehet, mint hogv segítséget vár másoktól, máshonnan: hogy végre szervezettebbé váljék a munkavégzés, hogy legyen oka megtagadni a kilépőcédulák aláírását, s legyen joga —, ha kell — saját belátása szerint büntetni. És persze segítséget vár az ügyben is, hogy kínos-kellemetlen következmények nélkül szabadulhasson meg az általa nem kívánatosnak vélt emberektől. VAGYIS a fegyelmezett és hasznot hajtó, produktív munka elképzelhetetlen olyan teltétel- és eszközrendszer nélkül, amely nemcsak tüneti kezelésre alkalmas. Társadalmi méretű gondról van szó, enyhítése csakis átfogó és mélyreható változásokat eredményező gazdaságirányítási és társadalompolitikai program lebet. V. Cs. Májusig „titatják' a szöléoSt vány okát Befejeződött az oítványké- szités a dél-balatoni borvidék legnagyobb szőlőtermelő gazdaságában, a Balatonbog- lári Mezőgazdasági Kombinátban. A téli hónapok alatt több mint hárommillió alany vesszőt oltottak be húszféle nemes csemege- és bor- szőlőfajtával. A beoltott vesz- szőket parafinba mártva, fűrészpor közé téve t ládákba rakták, és hűtőházban helyezték el. Itt „altatják” májusig, amikor a már enyhébb időben előhajtatják és kiülte- | iák. Jövőre mint gyökeres j oltványt részben maguk hasz- : nálják fel, részben értékesi- í tik. Az utóbbiakból egymilliót a Szovjetunióba exportálnak. Jó az állattartó kedv a Börzsöny alján A Diósjenői „Börzsönyalja” Termelőszövetkezet már évek óta kétfajta állat tartásával, illetve hizlalásával foglalkozik. Tejhasznosítású szarvasmarha-tenyésztésre és broy- íer csirke előállítására szakosodtak. A baromfiágazat igen jelentős; árbevétele évente 30 millió forint. A hosszú ideje eredményes csirketartás tavaly sok problémával került szembe. Elsőként a népgazdaság szinte minden területén jelentkező, a hústermelést nem kellően támogató intézkedéseket említhetjük. Az okok feltárásánál figyelembe keü venni a takarmányok eltérő béltartalmát, növekvő árak mellett. Több esetben előfordult, hogy az érkező naposcsibék nél kelésgyengesóget, heterogenitást fedeztek fel. A tervezetthez képest kevesebb húst adott a szövetkezet, amit tetézett az egy százalék fölötti elhullás is. Többszöri gyógyszeres beavatkozásira volt szükség, melyek nagymértékben emelték a költségeket. A második fél évben a központi intézkedés következtében enyhült az or szagosán is jelentkező gond Kedvező hatást váltott ki a takarmányok világpiaci árának csökkenése és a magasabb termelői ár. A termelőszövetkezet szar vasmarha-állománya tavaly 330 állatot számlált. Az egy tehénre jutó tejtermelés 5146 liter. Tíz évvel ezelőtt 260 tehén átlagos tejhozama még a kétezer litert sem érte el. Változást csalt a magvartar- ka Holstein-frízzel történt felváltása hozott. A nagyüzemi tehenészet költségei az elmúlt esztendőben olyan mértékben növekedtek, hogy a jelentős tejtermelés sem tudta ellensúlyozni a fedezeti veszteséget Mive! a szövetkezet egyetlen végterméke a tej. nem mind egv az erédménvesséa szempontiából. a borjúneve’és és a növendékmarha-tartás. Az állomány egészségügyi helyzete szilárd, az elhullás 3.2 százalékos és a produktív termelési idő eléri a 290 napot. A szarvasmarhatartás minden más állatfajnál nagyobb eszköz- és területigénnyel számol. A továbblépéshez feltétlenül szükséges az üzem Korszerűsítése, bővítése, valamint a most még jelentős kézi munka kiváltása gépesítéssel. A bővítő rekonstrukcióval megvalósítható az állomány 450 darabra való felfuttatása és az átlagos 6000 .literes tejhozam elérése. Idén az állattenvésztéshez nélkülözhetetlen takarmány- termelésben is lépni kíván a szövetkezet, A silókukorica hektáronkénti 25—30 tonnás hozama ugyan jónak mondható. de a gyepterület hasznosításában van még tennivaló a Börzsöny alján. ». Budapest, i’imiml.iirtöítárugyár az elmúlt év őszén há- ronúordul"s (gyáregységi, vállalati, iparági) kötőipari konfekció ifjúsági szakmai-politikai vetélkedőt hirdetett. \ vállalati döntőbe a gyáregységi elődöntőkön legerednu- n.vesebben szereplő versenyzők jutottak. A döntő kettes nógrádi sikert hozott. Az 5 év alatti gyakorlattal rend»'- kező szakmunkások közül az első helyezést Kelemen M. - ria (felső képünkön) a BFK balassagyarmati gyárának dolgozója érte el. míg a második helyen szintén balassagyarmati versenyző SzUfai Magdolna végzett (alsó képen) Az iparági verseny győztese is Kelemen Mária lett.
