Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-22 / 94. szám

Tanácstagok - új szerepben Razzia a közúton Közlekedünk, közlekedünk...? A hetedik ötéves tervek megtárgyalása és elfogadása kapcsán az elmúlt hetekben minden megyében megélén­kült a tanácsíestületek vitat­kozókedve s a tavalyi vá­lasztást követő kezdeti neki­buzdulásra, majd az ezután tapasztalható kisebb vissza­esés után újra aktívabbak, dolgosabbak lettek a tanács­tagok nemcsak választókerü­letük ügyeiben, hanem a te­lepülés. a község, a város egé­szét érintő elhatározásokban, döntésekben is. Most kezd igazán érzékel­hetővé válni, hogy az új vá­lasztási rendszer által meg­növelt demokratizmus a hét­köznapi munkában is folyta­tódik. A körülmények kény­szerítik a tanácstagokat ar­ra. hogy új felfogásban tevé­kenykedjenek, ne térjenek vissza a régi, megszokott sab­lonokhoz. Az egyik ilyen tényező min­denképpen a tanácsok új gaz­dálkodási rendje, amely im­már a valóságban váltja ap­rópénzre az elvileg évek óta fennen hangoztatott önálló­ságot. Hiszen az idei évtől a megyék a fejlesztési pénze­ket már mindenütt az állan­dó lakosságszám arányában, a fejkvóta szerint osztják el a községek, városok között, és felülről nem szólnak bele, mit csináljanak ezzel az ösz- szeggel. A helyi tanácstagok testületé dönti el saját belá­tása szerint, hogy belefog-e egy új beruházásba, vagy né­hány évig takarékoskodik, esetleg kölcsönadja a pénzét — persze tisztes kamattal — egv másik település tanácsá­nak Dönthetnek úgy is a ta­nácstagok, hogy a fejlesztési lehetőségeket szorosabban hoz­zákötik a lakosság pénzéhez. Ahol például megszavazták a teleoülésfejlesztési hozzájá­rulást. ott az ebből összejövő összeget egészítheti ki a ta­nács a saját pénzével annak érdekében, hogj' a lakosság által leginkább megvalósíta­ni kívánt célok valóban meg 5s valósulhassanak, lev. ha az emberek értelmét ’'látják az fVnft'éntes adófizetésnek, bizto­san legközelebb is ráállnák maid. A korábbinál ióval nagvphh ténvleges döntési lehető**®ük van a tanán«t.a«oknak abban Is hoev különböző rvánzöcsze- po'rr>+ p7 e«vfk feladatról a másikra átnsor-nr+ns-'+s.anek. Köztudott ho«v koráhö-vn tel- V’ilftn volt a különféle ^ntézménvek — ecföszsé?ü«vi ^á+esitrnörMréh iskolák. óvo- (^41- TpAT-plödésl házak — jp-i 1 r-rí óc ór*p f 17 orn ol ac p70l + PC 5» ^.pc-r+éai alan. A városok, köz­ségek a fejlesztésekre is ál­talában konkrét feladatokhoz kötve kaptak a pénzt, s azt nem használhatták másra. Az idei évtől ezek a kö­töttségek csaknem teljesen megszűntek, az átcsoportosí­tásoknak többnyire csupán a józan ész szab határt. Mert nyilvánvaló, hogy sehol nem lehet azért bezáratni egy is­kolát, hogy a működtetéséből megtakarított pénzen például egy uszodát építsenek. A ta­nácstagok azonban határozhat­nak úgy, hogy a költségvetés­ből bizonyos összegeket taka­rékosabb gazdálkodással „át­mentenek” fejlesztési célok­ba. De születhet olyan döntés is, hogy az egységes pénzalap nagyobb hányadát fordítják például az iskolákban az ok­tatási feltételek javítására, vagy az egészségügyi ellátás színvonalának emelésére. A lényeg az, hogy úgy tű­nik: végre a gyakorlatban is megvalósulhat az az elv, hogy csaknem * valamennyi helyi dologról helyben döntsenek, hiszen ott ismerik a legjob­ban a lakossági igényeket és a lehetőségeket. S ez nyil­vánvalóan sokkal nagyobb fe­lelősséget ró a tanácstagokra, akiknek szinte mindennapos közvetítő szerepet kell vállal­niuk a lakosság és a tanácsi apparátus között. De csak így van értelme a közéleti tevé­kenységnek, így válhat tény­legesen ható erővé minden te­lepülésen a helyi demokrá­cia. A megnövekedett lehetősé­geket, s az azokkal együtt járó fokozott felelősséget a tanácstagok is egyre inkább érzik. Ezt bizonyítják azok a tanácsülések, amelyeken nem­csak a vitatkozókedv élén­kült meg, hanem nagyobb az igényesség is a különféle elő­terjesztésekkel és az előter­jesztőikkel szemben. Néhány éve még sorra fogadtak el — pusztán az apparátus iránti bizalomból — olyan írásos anyagokat a tanácstagok, ame­lyeknek — őszintén szólva — a felét sem értették. Hiszen laikusként ki tudja felfogni, áttekinteni a 'bonyolult táb­lázatokat. a különböző terv- számításokat, normatívákat és naturáliákat. amélvekről eer- egv terv elfogadása kapcsán szavazni kell. Az utóbbi időben viszont egyre gyakrabban hallani olyan tanácsülésekről. ame­lyeken a tanácstagok közért­hetőbben megfogalmazott, al­ternatívákat is tartalmazó elő­terjesztéseket kértek. Teljes joaeal. hiszen, da a döntés felelősségét nek’k kell visel­niük. akkoT mérlegelhessenek választhassanak is. D. A. I Idős bácsi érkezik vihar­vert Trabantján. Pöfékel ví­gan a jármű, ám az öreg áb­rázata meglehetősen komoly. Eöltolja homlokán smici- sapkáját, letörli az izzadság- cseppeket, odamegy a rendőr­höz. — Biztos úr! Segítsen már rajtam! Nem tudom, mi le­het a baja ennek az átkozott szappantartónak ... Minden­ki csak villog, fénykürtöl... föl ne robbanjak má’... Nem tud valahol a közelben egy javítóműhelyt? — Nyugodjon meg, papa! — válaszol a „biztos úr” mo­solyogva. — Nincs semmi ba­ja az autónak. Ezek azért villognak — mutat az ország­út felé —, mert mi itt va­gyunk a traffipaxszal, s a gyorshajtókat megbüntetjük! Menjen csak... de, óvatosan vezessen! Munkában a trafíipax Húsz-egynéhány rendőr, önkéntes, társadalmi segítő hallgatja Telek Ond rendőr százados, közlekedési alosz­tályvezető szavait a felada­tokról. Dél körül jár az idő, rövidesen kezdődik az orszá­gos akció. Nem újszerű ez itt, Salgótarjánban sem, rendsze­resek az ellenőrzések. Nem csak most, az áprilisi közbiz­tonsági hónapban, hanem máskor is. Csakhogy ezúttal egy összehangolt, széles kö­rű akcióról van szó, amely­nek célja: a balesetek meg­előzése, az ittas vezetők, a gyorshajtők kiszűrése, a köz­lekedési szabálytalanságok megakadályozása, a gépjár­művek műszaki állapotának ellenőrzése ... Nem kell ezt itt részletezni, mindenki tud­ja a dolgát, érti a feladatot. Indulhatunk! Eljöttek egy kölcsönakcióra a Heves megyeiek, sőt Lénárt György főtörzsőrmester hozta a traffipaxos kocsit is, így két autóval lehet mérni a gyorshajtókat. Ütitársunk még: Beniczki László, a sal­gótarjáni rendőrkapitányság őrmestere és Lantos Tibor önkéntes rendőr, a Volán gép­kocsivezetője. — Tegnap délután kilenc gvorshajtót kellett megbírsá­golni — említi Beniczki László. — Köztük volt egy régi salgótarjáni futballista is, aki nagyon háborgott, se­hogy sem tetszett neki. hogy megbüntettem. De hát, a KRESZ mindenkire egyfor­mán vonatkozik! Leállunk a Beszterce-Iakó- telep környékén. A főtörzs­őrmester fölszereli a fényké- pező-szerkezetet, az őrmester Ennél az esetnél az ellenőrzés mindent rendben talált a Nógrád ban a leggyérebb a forgalom. Szerencsére kiesik a nagy tranzitutak hálózatá­ból. — Figyeljük a számlálót: 54, 46. 57, ...erős fékezéssel: 62. 60 . .. 63 ... ­Sok mindent tud ez a „szer­kentyű”, amelynek ára ti­képet Kápolna határában örö­_g||Hl ten egy Mercedesről: 167 ki­- lométeres sebességgel ment! é/Kr ^ ■ * Persze, hogy hiába eredtek a jfe ßSBttm. g.Vünk. Alig állunk meg. jön egy teherautó, későn fékez, a traffipax 14 kilométeres se- bességtúllépést mutat. Ma­gyarázkodik kézzel-lábbal a Miskolci ÉPFU gépjárműve­zetője: biztosan a kilométer­számlálója rossz, meghogy az nem létezik, hogy ő annyival... — Ne csinálja ezt... há­romszáz forint helyszíni bír­ságot szabok ki — mondja határozottan Beniczki László őrmester, mire a sofőr előszed egy marék aprót.. . Pénz, pénz ... — Sajnos, csak száz forint­nyi van nálam ... — Na, ne vicceljen! Eljön Miskolcról egész napra száz forinttal??? — veszi szigo­rúbbra a dolgot az őrmester. Annál is inkább, mert nincs idő itt a tereferére, CB-n jön az üzenet egy másik gyors- hajtóról. A miskolci sofőr, sejtve a feljelentést, gyorsan irattartójának rejtett részei­ből kihalász néhány ezrest (!), s az egyikkel fizet. Közben tűzijátékhoz hason­lít a‘ kistérenyei Madách út. Boldog-boldogtalan villog; Nagyon „törődnek” itt egy­mással az emberek. De hát. a KRESZ szerint nappal csalc kivételes esetben szabad hasz­nálni a fénykürtöt. Int is az őrmester valamennyi vil- logónak. — Csak egy ismerősnek je­leztem —, így az egyik me­se — ... Ott jött szemben a kazári szomszéd ... —, íme a másik ... Tudja, biztos úr, itt. Kisterenyén el van ter­jedve ez a köszönési mód..J Nyugaton mindenki ezt hasz­nálja — okoskodik egy Ladá- sofőr, a vezetőülésen egy bá­jos hölggyel. Száz forint hely­színi bírság az indokolatlan fénykürthasználatért. Üjabb gyorshajtók érkeznek; — Ezzel vívják ki a nép­szerűségüket. — harsogja egy magánfuvaros, miután „le- perkált” száz forintot a fény­kürtért. Még hármat megér­demelne a magatartásáért. — Ennél ostobább kijelen­téseket is tesznek — mondja az őrmester. — Sajnos, el kell viselnünk. Soha nem volt népszerű dolog a büntetés. Most sem az. Csak arra már kevesen gondolnak, hogy ea éppenséggel saját maguk és mások érdekében történik. Nagyitó alatt Az alkohol és ami utána jön... AZ ALKOHOL. Mi tagadás, jócskán rá­szokott az emberiség. Etekinletben hazánk népének sincs rejtegetnivalója: dobogós he­lyezést vívtunk ki magunknak, különösen ami az égetett szesz fogyasztását illeti. Ma­gyarországon mintegy háromszázezer alkoho­listát tartanak nyilván, kétszázezren nagy­ivók. Ok azok, akik igen közel állnak az al­koholista fogalmához. De szűkítsük a kört, nézzük, mi újság Nógrád megyében? Az összlakosságból — kb. 240 ezer fő — tízezer az alkoholista és há­rom-négy ezrein esélyesek a közeljövőben ezen, amúgy is nepes tábor bővítésére. MIKOR ISZUNK? Minden adandó alka­lommal. Munkaidő előtt (kapualjakban, há­zak tövében), munkaidő alatt (sutyiban) és a napi munka után (szabadon) kocsmákban, presszókban, kimérésekben, mert az em­ber ugye megengedheti magának azt a kis tói oköbíögetést. Ital kerül az asztalra név­napon, születésnapon, kitüntetés alkalmá­val baráti beszélgetéskor. De iszunk örö­münkben. bánatunkban, meglepetésünkben és hadd ne soroljuk az okok széles skáláját. Mondjuk meg őszintén, azért a termelés is kitesz magáért. 1984-ben, a megyében csak a 62 szeszfőzde több mint húszezer liter pálin­kát bocsátott útjára, tavaly 46 főzde ugyan­ennyit termelt. (És akkor hol van még a bolti a vendéglátó-forgalom?) Mert a pálin­kát kiváltképp szeretjük. Ebből a legutóbbi felmérések szerint a megyében az egy la­kosra iutó mennyiség évi 10.8 liter volt, bor­ból húsz, sörből pedig 84 liter. ÉS AMI UTÁNA JÖN... A szervezet las­san, alattomosan romlásnak indul, az ideg- rendszeri károsodás első jeleire — feszült­ség, ingerlékenység — kezdetben oda sem figyelünk. Minek, amikor egy újabb pohár után mindez elrrlúlik. Észrevétlenül megrom- lanak, felbomlanak a családi kapcsolatok, napirendre kerül a veszekedés, verekedés, a munkahelyen semmi nem úgy megy, ahogy kellene. A rendszeresen italozó ember észre sem veszi, hogy miközben az alkohol rabjá­vá válik, egyre jobban csúszik ki a lába alól a talaj. Mind a magánéletben, mind pedig a társadalmi együttélésben. Megromlanak az emberi kapcsolatok, az érintkezési kör leszű­kül az ivócimborákra, majd elmagányosodás­hoz vezet. S álljon itt most ismét néhány riasztó statisztikai adat. Megyénkben két ideg-, il­letve alkoholgondozó intézet működik. Ezek betegforgalma 1980-ban ötezer 1984-ben pe­dig tíz és fél ezer volt. Hat évvel ezelőtt háromszáz, 1984-ben 502 új beteget jegyeztek be. És akkor hol vannak még a bei- és ideggyógyászati osztályok jelentései. Az al­kohol komplex anyagcserezavart okoz, szin­te minden szervrendszert károsít, gyakori a májkárosodás, a heveny és idült gyomorhu­rut, de a legszembetűnőbbek a pszichiátriai szövődmények. Az erősen italozók derékhada a harminc­negyvenes korosztályból kerül ki, egyre emelkedik a nők aránya, bár körükben a felderítéssel problémák vannak. Hiába, a női szemérmesség! Pedig hát akkor' kellene szemérmesebbnek lennünk, amikor a pohár után nyúlunk, amikor nem utasítjuk vissza a kedves kínálgatásokat. Ilyenkor kellene a kö­vetkezményekre gondolni. Mert nehezen megemészthető az a tény. hogy Nógrádban 1984-ben hatvanhétén hal­tak meg az alkoholfogyasztásra visszavezet­hető betegségben... A gumik műszaki állapota mi­att került le a rendszám a Nógrád Megyei Gabonafor­galmi és Malomipari Vállalat tehergépkocsijáról. pedig előremegy az önkén­tessel. Lassú a kora délutáni forgalom, s végképp az, ami­kor fölfedezik a homokszínű autót. Kissé meglepődnek, hi­szen a másik kocsi pár száz méterrel fentebb, Somoskőúj­falun mér. Hány traffipaxos kocsi van itt? — olvasható ki az értetlenkedő kérdés a negyven kilométeres sebes­séggel cammogó menetből. ’— Csupán a jelenlétünk elegendő ahhoz, hogy figyel­mesebben, óvatosabban ve­zessenek az emberek, betart­sák a szabályokat — mondja Lénárt György, akitől azt kér­dem, van-e különbség a nóg­rádi és a hevesi közlekedési morál között? — Van! Ná­lunk nagyobb a forgalom, több a szabályszegés, például Gyöngyösön kifejezetten sok. Egyébként öt megyébe járok rendszeresen, közülük itt, Kisterenyén ellenőrzik aa ellenőröket. Angyal István hadnagy és társa arra kíván­csiak, a' program szerint zaj­lik-e az akció. Minden rend­ben, indulnak tovább. A salgótarjáni Bajcsy-Zsi* linszky úton ismét „páros­ban” fényképeznek. Tartanak) néhány műszaki ellenőrzést is. Nem maradnak el a fi­gyelmeztetések. illetve a bír­ságok, a feljelentések sem. Sokaknak tanulni kell még a közlekedést, ez kiderül a betéte lapokból is. Persze, azt mond­ják, a jó sofőr holtáig tanulj Saját kárán. Tanka László Ellenőrzés a 21-es úton A szabálytalan közlekedést a gépjárművezetők pénztárcája bánta (RjShgJ ffÉrrtrlri)

Next

/
Thumbnails
Contents