Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-21 / 93. szám

Hétfői magazin. Hétfői magazin Hétfői magazin. Ismerőstől ismerősig Csúszik a csúszópénz A balassagyarmati 130. szá­mi; ABC, az egyik legújabb éle.miszerbolt a városban. Tá­gan, világos helj-iség. s a há­tai más kirakataiban elhelye­zett áruk vevőcsalogatók. Az üzlet végén sorban álinak a pénztárgépek, amelyeknél Rózsahegyi Mihályné az egyik legrégebben dolgozó pénztáros. — Szeretem a szakmámat, hosszú sgvek óta pénzzel dol­gozom. Először a vendéglátó- iparban, egy cukrászdában ül­tem a kassza mögött, majd pedig a delikátesboltban. Közben dolgoztam a DISZ- bizoítságon is, ahol agdíjak­kal, bélyegekkel foglalkoz­tam. Amikor megszűnt a DISZ, ismét visszatértem az élelmiszeriparba. A minap számoltam ki: több mint hu­szonkilenc éve vagyok pénz­táros. — Ennyi év alatt hány fo­rint fordult meg a kezében? — Bevallom őszintén, soha nem számoltam — mondja a fekete hajú, sötét szemű asz- szony. — Rengeteg, ha csak azt elgondolom, hogy egy-egy szombaton körülbelül félmil­lió forint forgalmunk van. Be kellene szorozni valamilyen átlagszámmal a szakmában eltöltött óráim számát. Pon- f»s értéket te; mészetesen nem kapnánk, de v lami viszonyí­tásfélét biztosan. Nagy for­galmú bob a miénk, közel van a városi kórház, így so­kan nálunk vásárolnak láto­gatás előtt és rengeteg egész­ségügyi dolgozó is idejár. A vidéki, bő szoknyás, fejkendős néniket szeretem a legjobban. Ha nincsenek sokan, szíve­sen beszélgetek velük. Például megkérdezem, hogy mi lesz a jó ebéd? Hogy csinálják a cslrkepörkölteí? Ha látogatni megy, megérdeklődöm, kihez igyekszik és így tovább. A legtöbb öregembert magára hagyja a családja, jólesik nekik néhány kedves szó. Az előbbi munkahelyemen a főnökünk az* is megkövetelte, hogy kö­szönjünk a vásárlóknak, ami­kor belépnek boltunkba. Itt ez képtelenség lenne, különö­sen szombat délelőtt vagy estefelé, de azért igyekszünk mindenkihez barátságosak lenni. Ha valaki valamit ke­res, nem vagyaink restek még a raktárban is utánanézni. — A rossznyelvek szerint a pénztárosok tudnak a legtöb­bet csalni. — Nem igaz, nem is tu­dom. mivel tudnánk manipu­lálni. Minden terméken raj­ta ' ®n az ára, a vásárlók már csak megszokásból is nézik, mikor mit ütök be. A közvé­leményben elterjedt, hogy csúszópénzt fogadunk el a pult alóli árukért. A banánt leszámítva nincs is szinte semmi, ami folyamatosan hi­ánycikk lenne. Téliszalámit ma már mindenhol lehet kap­ni. igaz, van úgy, hogy nincs egy hétig például körtepáiin- ka, vagy kóla — ezek a leg­keresettebb italfélék — de vezetőink igyekeznek mindig beszerezni. Érdekes ez a csú­szópénz körüli vita. Az utób­bi időben annyit mondogat­ták a tévében, rádióban, ír­ták az újságban, hogy már a gyerekeink is megtanulták. A múlt héten volt egy megdöb­bentő élményem ezzel kap­csolatban. Barna szemű, tíz év körüli kisfiú vásárolt egy szelet csokoládét, ami három forint hatvan fillérbe került. Odaadta, majd elém csúszta­tott húsz fillért és azt mond­ta: Ez a csúszópénz... s ha már szóba került, szerelnék a hálapénz problémájáról ol­vasni. Egy orvos véleményére lennék kíváncsi a legközelebbi hétfői NÖGRAD-ban. Vankó Magdolna KISZ-kísérlel — téeszckbai Békebrigádok találkozója Vasár-nap Szegeden, a Csongrád Megyei Tanács ok­tatási igazgatóságain plenáris üléssel befejeződött a béke- munkában élen járó brigádok II, országos találkozója. Az Országos Béketanáics. a SZOT, a SZÖVOSZ, az OK.ISZ, a TOT és a KIOSZ által szer­vezett tanácskozáson Fodor István, az Országos Béketa­nács titkára mondott zárszót A háromnapos programon részt vett brigádok az USA budapesti nagykövetségére küldött táviratban tiltakozá­sukat fejezték ki a-z Ameri­kai Egyesült Államok Líbia ellen végrehajtott fegyveres agressziója miatt. Á záróülésen hasznosnak ítélték a szegedi tanácsko­zást, ahol többek kozott a nemzetközi békeév hazai feladatairól/ aktuális külpoli­tika: kérdésekről hangzottak el előadások. A szekcióülése­ken tapasztalatcserét szolgáló módszervásárt tartottak. Az alacsony hatékonysággal dolgozó termelőszövetkeze­tek szakmai munkájának fel­lendítését segítő KlSZ-kisér- let újabb szakaszához érke­zik ebben az évben. A KISZ KB 1982 elején fo­gadta el azt a programot, melynek keretében néhány gyengén gazdálkodó tenmelő- szöveyaezetbe fiatal, jól kép­zett agrár szakembereket küld­tek volna. A programot idő­közben mód ősi tani kellett, mert csak nagyon kevés friss diplomás ment dolgozni ilyen tsz-ekóc, vagy nem maradtak ott, nem települtek ie. A KISZ KB mezőgazda- sági fiatalok tanácsa ezért gazdasági társaságot alapított, íuk terinelószcTetkezet és az Alkotó Ifjúság Egyesülés be­vonásával. Agrokoord néven. A hat tsz-t modellszerűen vá­lasztották ki, a zalai Csomó- dér községtől a szabolcsi Nvírlugoslg. Van köztük gyenge termőhelyi adottsá­sú, de jő feltételek között, ám gyengén gazdálkodó szö­vetkezet egyaránt Az elmúlt években az Ag­rokoord ifjúsági szolgáltató közösség KISZ-es közgazdái­nak, agrármérnökeinek se­gítségével sikerült a hat tsz veszteségét, csökkenteni, sőt a közös gazdaságok már sze­rény nyereségre is szert tet­tek. Az Agrokoord munka­társai a többi között üzletek létrejöttét közvetítették, szakmai információkkal lát­ták el a gazdaságokat. és rendszeresen tartottak tapasz­talatcseréket is. Nemrégiben az Agrokoord igazgató tanácsánál újabb négy tsz jelentkezett felvé­telre. Így lehetőség nyílik ar­ra, hogy a gazdasági társaság immár önállóan gazdálkod­hasson. A gyengén gazdálko­dó tsz-ek szakmai segítése te­hát tovább folytatódik — a jövőben már nem kísérlet­ként. Közepesnél alacsonyabb, vékony termetű, riadt tekin­tetű fiatalember. Egyszeri ta­lálkozásunkkor a bizalmába fogadott, s elmesélte tragi­kus életét. Úgy adom tovább fájdalmas sorsát, ahogyan tőle hallottam, mintha csak most mondaná el mindannyiunk­nak. ☆ „Velem gyerekkoromban senki nem törődött. Nem em­lékszem rá, hogy tőlem vala­ki, valamikor is megkérdez­te volna: hogy vagyok, mit szeretnék? Ügy cseperedtem fel, miként a búzavirág felnő a húzában: vadon. A féltő gondoskodásnak, a becéző szeretetnek még a morzsáját sem ismertem. Nekünk, gyerekeknek a nagyapámék adtak enni, és vettek néhanapján ruhaneműt. Odahaza, nemritkán csupasz kenyér sem volt az asztalon. Az anyám kezéből szétfolyt a forint. Az anyám szeretett inni. ötéves lehettem, amikor a szüleim elváltak. Az édes- topám postás volt, pénzt is kikézbesített. Az anyám rá­Szerefet beszélte, hogy sikkassza el a sok ezer forintot. Aztán az édesapámat börtönbe csuk­ták, az anyám meg összeállt az albérlőnkkel. Az anyámat az sem érde­kelte. hogy járok-e iskolába. Esetenként kimaradoztam, de sikerült bukás nélkül elvé­geznem az általánost. Az anyám nyomban elkül­dött pénzt keresni. Alkalmi munkákat vállaltam. Később felvettek a bányához, a tér- üzembe. Olyan mindenes vol­tam. , Amikor betöltöttem a ti­zennyolcadik életévemet, le- szállhattam a mélybe. Elővá- jáson, majd frontfejtésen vágtam-raktam a szenet. Jól kerestem, de az anyám szin­te az utolsó fillérig elvette a fizetésemet. Hogy menekül­jek ebből a kiszolgáltatott­ságból? Gondoltam, megnősü­lök. Udvaroltam egy magam­hoz hasonló, nehéz sorsú lánynak, már a lakodalom napját is kitűztük. Az egyik éjszakai műszakon azonban megtörtént a baj. Nézze meg a bal kezerftet: csak a nagyujjam ép. A töb­bit levágta a bányabiztosító egység. Szabálytalanul, desz­kával volt feltámasztva ások mázsás gépi berendezés, a fa uéMeiit... eltört, s a lezuhanó vas tőben elmetszette az ujjaimat. Hó­napokig jártam a kórházat, négyszer műtötték a kezemet. Később csak megnősültem. Azt a lányt vettem el, akit korábban is akartam. Gyor­san jött a két gyerek. Az egyik most két és fél éves, a másik tíz hónapos. A felesé­gem gyesen van. Nincs, akire rábízhatná a kicsiket. Az anyósom takarítónő a vasút­nál, az apósom rokkant nyug­díjas. Az anyám meg ... Kap­tam a balesetem után negy­venezer forihtot a biztosítótól, a felét ellopta. Meghalt az apám bátyja Hollandiában, mi, gyerekek örököltük a kicsiny­ke vagyonát. Erre az anyám beperelt bennünket, hogy ne­ki abból jár. Nem akartam a bíróságra járni, inkább oda­adtam neki a jussom egyhar- madát. Szénosztályozóban dolgo­zom. Olykor félmázsás kö­vet kell leemelnem a szállí­tószalagról. Az asszonyok, akikkel együtt válogatom a szénből a meddőt, sokszor fi­gyelmeztetnek, kíméljem a kezemet. Én viszont nem aka­rom, hogy miattam cipeked- jenek. Három műszakba járok. Jó ez, mert a gyerekek gyaknao Kétnapos szoftverbörzét tartottak a hét végén Balassagyarmaton a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Új bélyegek Tilos!.., ... röpítették világgá hír. közlő, szerveink — mármint horgászni és halászni a Ba­latonon. De nemcsak legna­gyobb tavunkra, hanem a be­le torkolló valamennyi vízfo­lyás két kilométernyi torko­lati szakaszára is kiterjed a tilalom. Mindez ma, április 21-töl, nulla órától érvényes, és éppen egy hónapig, május 20-án, éjfélig tart. Mielőtt téves következtetést vonnánk le ebből a tényből, gondoljunk arra, hogy a hor­gászat kedvelői és a hivatá­sos halászok számítottak erre, tudván: ez az időszak a ha­lak Írásának legfőbb ideje. Nemcsak illetlenség, de ká­ros is lenne megzavarni eme ténykedésük közepette a maj­dani halászlének, paprikás­nak, rántott- vagy roston sült halnak valókat. Vélhetnénk: nincs is ez ügyben ellenvéleménye sen­kinek. Hogy azonban kivétel­iek mégis akadnak, arról ép­pen kedves > szomszédom győ­zött meg. Kifejtette ugyanis e témáról beszélve, hogy szá­mára kimondottan káros a tilalom, mivel neje éppen ez időszakban utazik vidékre, s mi tagadás eme tényt kihasz­nálva, ő bizony kicsikét pe- cázni szeretne. Szégyen! — fe7 ettem —, most, a Balatonon, mikor ív­nak szegény halak?! Dehogy — így a könnyed válasz —, inkább itthon, a környéken. S nem kövér poty- ‘kákra, csak karcsú pipikékre. (kt) betegek, legalább segíthetek a feleségemnek. A fizetésem azonban kevés, nem éri el az ötezret. Ennyi sem volna, de mivel rokkant vagyok, ke­resetkiegészítést kapok az üzemtől. Korábban jelent­keztem föld alatti munkára, de az orvos nem engedélyez­te. Pedig a nagyobb keresetre szükségem lenne. Kölcsönt vettem fel, kellett a pénz bú­torra, ruhaneműkre. A rész­leteket muszáj törleszteni. Szeretnék többet adni a gyer­mekeimnek, mint amennyit valaha én kaotam, ám nem telik. Ördögi kör ez, nem tu­dom, hogyan léphetnék ki belőle. Igaz a mondás: szegény em­bert még az ág is húzza. Ta­valy nyáron megsüllyedt a vályogból épített házunk egyik sarka, s egyre szélesedik a nyílás a falak között. Fogal­mam nincs, mitévő leszek, ha netán összedől a rozoga épü­let. Néha már úgy érzem, összeesküdött ellenem az egész világ. ☆ Az egyszer látott, riadt te­kintetű fiatalember szomorú történetét már jó ideje ma­gamban hordom. Lelki te­herként nehezedett rám. Ki kellett írnom magamból, hogy megkönnyebbüljek. És bízva abban, talán már neki is könnyebb. Kolaj László A Magyar Posta április 30* ám két új bélyeget hoz for­galomba. Az „Évfordulók-eseménvek” sorozat ban Budavári sikló el­nevezéssel 2 forintos bélyeget adnak ki. A bélyeg Dudás László grafikusművész terve alapján 2 422 300 fogazott és 6800 fogazalian példányban. Qfszetnyomással készült az Állami Nyomdában. A sikló pályáját, alsó részen az indí­tóházat, a felsőn a fogadó­épületet ábrázolja; látható rajta az alagút, Donath Gyu­la 1905-ben készült díszszob­ra és a Sándor-palota. Ezzel egy időben jelenik Futás boroskancsóval Már inkább jó estét, mint jó napot kellett vol­na köszönni, amikor a tűz­helygyárnál leszálltam a buszról. Komisz egy idő volt. gyorsan szedtem a lá­baimat. De hirtelen meg kellett hogy álljak — az elém táruló látványtól. Egy kortan már eléggé előre­haladott hölgy szaladt ve­lem szemben. Egyik kezé­ben retiküljét, a másikban egy üveqkancsót tartott — tele fehér borral. Ki ne állt volna meg, s ■np fordult volna utána? Földbe gyökeredzett lábak­kal vártam a fejleménye­ket és nem is kellett so­kéin várni. Egy busz „hős­nőnk” mellé érkezett, amelyre felszállni ö any­agira igyekezett. Még na­gyobb tempóra kapcsolt, s a kezében szorongatott kanosát le- és föl emel­getve adta tudtára a piló­tának, hogy utazni szeret­ne. De a jármű amilyen gyorsan jött, olyan gyor­san tova is száguldott. A futástól már majdnem ösz- szeeső asszonyság le- és hoppon maradt. A mellettem álló. s az eseményt szintén szemlélő asszony emigven szólt: — Nem kell őt elma­rasztalni, hiszen nyugdíjas- találkozón voltunk... Csak hát. én jobban bírtam az iramot... Utcai „robbantó” Reggel nyolc óra. A mun­kába igyekvők nyüzsgése alábbhagyott, az utcák néptelenebbek lettek. De ezen a reggelen fel­tűnően sokan állnak a volt posta sarkánál. Láthatóan körbeálltak valakit, vagy valamit, s mint ahogyan ez ilyenkor lenni szokott, az éppgn arra haladó önkén­telenül is a csoportosulás felé tart. Megvallom, köp­tük én is. S már látom is, meg a chicagói AMERIPEX ’86 bélyeg-világkiállítás köszön­tésére 20 forint össznévérté- kű sorszámozott bélyegblokk. A blokkon bélül két 5 forin­tos és egy 10 forintos bélyeg található. A blokk Zombory Éva grafikusművész terve alapján 245 300 fogazott és 5800 fogazatlan példányban, több színű ofszetnyomással az Állami Nyomdában készült. Az 5 forintos bélyegek ame­rikai rózsákat mutatnak be. a 10 forintos bélyegen a bu­dapesti Washington-szobor, alatta a világkiállítás emblé­mája és az eseményre utaló feliratok láthatók. egy „totál" részeg a cső­dület oka. Hátát erősen nekidöntötte a régi épület sarkának, két kezével pe­dig szinte aládúcolta, olyan erővel, mintha az élete függött volna tőle. Az em­berek csak nézik erőlkö­dését, eltorzult arcát, de ő nem akar tágítani a faltól. Hirtelen, mint égből a villámcsapás, egy kétség- beesett hang: — Fusswik. mert ha el­engedi, összedől a ház. Több se kell a bámész­kodóknak. Ahányan. any- nyi felé szaladnak. Csak a részeg ember nem moz­dul. Kitartóan, tovább tá­masztja az épületet. Pedig az összeomlás nem azt fe­nyegeti. Fura kuka Andris bácsi régi isme­rősöm. Az építkezéseknek nagy szemlélője. Hátratett kezekkel órákig el tudja bámulni a magasba nyúló daruk működését. No, de mi a manó? Hir­telen összehúzza nyakát, s dermedt szemekkel figyel a közeli kuka felé, amely­nek tetején egy dugig tö­mött reklámszatyor „kel­leti magát”. A kisör eg nem tartozik a guberálók közé, de a lehetőséget nem hagy­ja ki. Nyugodt léptekkel odasétál, kiemeli a súlyos terhet. Tíz darab, pontosan tíz darab üres sörösüveg a szatyorka tartalma. No de nincs vége, alatta még egy szatyor, s mivel három a magyar igazság, a harma­dik teli szatyor — szintén tíz üveggel — András bá­csi tulajdonába kerül. Hirtelen rámtekint, kis­sé meghökken, de rögtön mosolyra húzza száját, s ügyesen kivágja magát: — Na tessék! Egyesek már uradzanak, a pénz sem kell nekik! — s elin­dul csomagjával a közeli csemegebolt felé. Kovács Margit NÚGKAO - 1086. április 2L. hétfő ft „Ilitits* farjatfi fámák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents