Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-19 / 92. szám
Dolly Roll a salgótarjáni sportcsarnokban. Bencze Péter felvételei Czinke Ferenc műtermében A boldogscgkeresés pillanatai Czinke Ferenc Munkácsy-di- jas érdemes művész az idei salgótarjáni tavaszi tárlaton a Nógrád Megyei Tanács díját kapta meg. Vegyes technikával készült lapjai (Va- dócba rózsát oltani, Tihanyi szürkület, A fény felé) a kiállítás grafikai anyagát gazdagítják, s többi között arról vallanak, hogy bár a művész az utóbbi időben Nógrádban nem rendezett nagyobb önálló tárlatot, műveivel a jelentős kiállításokon folyamatosan jelen van, műtermében munkásságának újabb irányairól hírt adó grafikák halmozódtak föl. — Évek óta gyűlnek azok a munkák, amelyeket az Ernst Múzeumban idén rendezendő s utána még ez évben Salgótarjánban is bemutató visszatekintő kiállításomra szánok — jegyzi meg a művész. Az életművet reprezentáló tárlat Budapesten augusztus 29-én nyílik meg és szeptember 21-ig tart nyitva, de nagy hangsúllyal lesznek jelen az elmúlt néhány évben született grafikák is, köztük a mostani tavaszi tárlaton levők. — Bármely rövid is az ember élete, a művész munkásságában kialakulnak különböző korszakok — mondja Czinke Ferenc. — Ennek megítélése természetesen a közönség és a mű'kiri'tika dolga, azt hiszem azonban, hogy maga a művész is észleli érdeklődésének bizonyos módosulásait, akár utólag, egy-egy időszak termését áttekintve. Ez természetes is, hiszen az élet maga a változás, s jóllehet a lényeg, az ember, a társadalom iránti felelősség nem változik, sőt, tovább mélyül, az évek, évtizedek során más és más hangsúlyok jelenhetnek meg az adott életműben mind a tartalom, mind pedig a mű- forma tekintetében. Czinke Ferenc korábbi munkásságában — egyebeken túl — meghatározó szerepet játszott a népművészet ihletése, ezzel szoros összefüggésben a bartóki népi világ, a közép- kelet-európai folklór. Népi mustrákból vett absztrahált világot teremtett így. — A népművészet ősi törvényeit felhasználva sajátosan nekem való grafikát műveltem, amelynek gyökerei gyermekkoromba nyúltak. Ez az átírt népművészet sok örömet hozott számomra. Pár éve azonban úgy éreztem, tovább kell lépni, a népművészetből merített alkotásokból a törvényt, az alkotóelvet meghagyva újabb gondolati, művészi tartományok birtokba vételére kell törekednem. Ezek a művek színesek. Oly annyira, hogy szinte közei állnak a festészethez. Festett grafikák. S szinte mindegyiken megjelenik egy újabb elem, mintha valahol berepedne a kép, belevillámlana valami. — Valóban így van. Hogy Baranyi Ferenc szavaival éljek, bár ő ezt a kifejezést más összefügésben használja versében, „valami mindig közbejön”. Az ember életébe be- robbanak a külső hatások, saját cselekedetei, indulatai, ennek a képben is meg kell mutatkoznia. Itt van például a kiállításon is látható, A fény felé című grafikám. Sötétre hangolt, szürke környezetből kivillan egy nyitott ablak, kiszakad a térből, s feléje nyújtózkodnak a krumplicsírák. A fények tobzódása pedig azt jelzi, hogy miként a csíra is, p.z ember szintén a fény felé, a jobb felé törekszik, olyan szférákba, ahol jól érzi magát. A sötétszürkék jelképhordozó elemek, a sárga a fény, a jövő reménye. Hiszen valójában mindig új álmokkal és tervekkel éljük az életet, álljuk a próbát. Elkötelezettségnek vélem ezt a fény felé való törekvést, a boldogságkeresés pillanatait. A Vadócba rózsát oltani- egy Mécs László-gon- dolatra épül, amit szép emberi gesztus kifejezésének őrsiek. Az ember kezében tartja a metszőkést, hogy jobbá tegye a világot. A feszült világban az ember szívesen megy rózsát oltani, az örök emberi szándék jegyében, hogy szebb legyen a föld. Ugyanakkor aggódik az emberiségért és dolgozik. Szerintem, a művész maga is munkás, teremtő ember, az a dolga, amit legjobban tud. A tavaszi tárlaton harmadik képem a Tihanyi szürkület. Sokat dolgoztam mostanában Tihanyban, megigézett ez a vízi világ, nagy benyomást tesz rám a természetnek ez a darabkája. Különösen megkapó az esti szürkület, az emberi nyugodalom ideje, a csönd érkezése, mélyebbé válása. Megtermékenyítő csönd ez, ezt próbáltam kifejezni a magam eszközeivel. Ez a három grafika természetesen csupán ízelítő Czinke Ferenc újabb törékvéseiből. Az idei készülő visszatekintő kiállításon e törekvésekből tematikailag is gazdagabb képet kaphatnak majd az érdeklődők. A műteremben a műveket nézegetve biblikus, mitologikus témák (Izsák föláldozása, Flóra), újabb balatoni motívumok (Rianás), s a történelem tanulságai is föltűnnek, ilyen például a Vak Béláról készült portré. — Figyelmeztetésnek is szánom ezt a portrét, hogy nyissuk ki a szemünket a világra — mondja a művész, — A nyitottságot úgy képzelem, hogy a magunk rendjén belül is lássunk. Másrészt a történelmi megörökítést szintén fontosnak tartom. Könyvet írtak, de — ha jól tudom — képet még nem festettek róla. Régen dédelgetett téma ez, szinte még gyermekkoromban megragadott a vak király alakja. Ügy látszik, most érett meg bennem. Egyébként, mostanában hosszabb időt töltök egy képnél, de ha időben ta-lán lassúbb is a munka, változatlanul az öröm forrása. Érdeklődéssel várjuk a művész Ernst múzeumbeli visz- szatekintő kiállítását, amelyet Baranyi Judit művészettörténész rendez. — te — A személyi számítógépek játékként vonultak be az életünkbe pár esztendővel ezelőtt. Ezt a funkciójukat természetesen még ma is sokfelé őrzik, és sokak szemében még ma sem jelentenek többet. Ha azonban megrekednénk ennél a felfogásnál, nagyot hibáznánk. Egy csodálatos, egy sokrétű masinát kárkozhatnánk korlátozott, csökkent értékű létre. Oktatási intézményeinkben a nyolcvanas évek elején jelentek meg a személyi számítógépek. Ma már valameny- nyi középfokú iskolánkban előfordulnak, s megtalálhatók az általános iskolák kétharmadában. Számuk — napról napra változik — körülbelül 140. Típusaik sokfélék. Legelterjedtebbek a HT, a Commodore 64, a ZX típusok. A számítógépek iskolai alkalmazásáról, a számítástechnikának az oktatásban való lehetséges és szükséges szerepéről Szabó Istvánnal, a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium tanárával, megyei technikai és számítástechnikai szakfelügyelővel beszélgettünk. — Általánosságban hogyan jellemezhetjük intézményeink számítógépparkját? Korszerűek? — A számítástechnikai alapkultúra elsajátításához megfelelő színvonalon tartjuk. — A géneket természetesen táplálni kell, s nem mindegy, hogy ezt ki. hol, mivel, mire tsártgulva, hogyan csinálja. Számítógépek az oktatásban Beszélgetés az alkalmazás lehetőségeiről és tennivalóiról Vagyis az alkalmazásra a pedagógusokat fel kell készíteni. Hogyan történik ez megyénkben? — Az első időszakban sajnos mi is elkövettük azt a „hibát”, bár ez akkor nagyon kézenfekvő és fontos lépés volt, hogy a tanárok felkészítésében főleg a gépkezelésre és a Basic-nyelv ismereteire koncentráltunk. Az elmúlt év tanfolyamain sok nevelő kapott szervezetten alapismereteket, de több tucat még azoknak a száma, akik valamilyen más formában kerültek kapcsolatba a számítógéppel, számítástechnikával, például egyetemen, főiskolán, továbbképzéseken, nyári egyetemekem A jövőben elsősorban arra kell törekednünk, hogy a számítógép tanórai alkalmazásával ismerkedjenek meg a kollégák, mert ennek nagyobb a jelentősége, mint a profi szintű programozásnak. Vagyis egy-egy adott tantárgy esetében kell meghatároznunk azokat a területeket, ahol a számítógép hatékonyan alkalmazható. S a képzést, a tapasztalatcserét tantárgyaik szerinti csoportosításban kell megszerveznünk. Ezek a legsürgősebb feladatok. Egyébként már elindultunk a megvalósítás útján: az idei alkalmazói számítástechnikai tanfolyamra már szakbeosztás szerint hívtuk a tanárokat. — Ha jól értem, jelenleg arról van szó, hogy a számítástechnika még nem eléggé terjedt el az oktatásban, alkalmazásának sokkalta nagyobb lehetőségei vannak, mint amennyit jelenleg kihasználunk. Milyen keretek között történik ma iskoláinkban az alkalmazás? — Az iskolák a számítógépet főként szakköri keretben, programozási feladatok megoldására használják. Ez országos tapasztalat De a végleges cél nem az, hogy az intézmények programozókat képezzenek, hanem az, hogy a tanulók alapvető ismereteket szerezzenek a számítógép alkalmazásában. Ehhez viszont elkerülhetetlen, hogy az órákon minél több számítógépes alkalmazási lehetőséget lássanak. így érhető el, hogy végzett növendékeink egy-egy szakmában felismerik, szükség van-e az egyes feladatok elvégzéséhez a számítógénekre, és miként használhatók? — Vagyis megint csak arra a következtetésre jutunk, hogy a tanórai felhasználás halaszthatatlan tennivaló... — Pontosan. Ősszel a kémia szakos tanárok továbbképzésén Nádi Zoltán pásztói tanár bemutatót tartott a számító- gépes órákon hasznosítható kémiai programokból. A márciusi ma tematika-továbbképzés szintén a számítógép tanórai alkalmazásával foglalkozott. A kollégáknak az itt látottakat, hallottakat kellene iskolájukban kamatoztatni... A Salgótarjáni 211. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet műszaki tanár-kollektívája országosan is figyelemre méltó eredményeket érhetne el például a számítógép mint fizikai eszköz témakörben. — Ezzel tulajdonképpen újabb lényeges dolgot vetett fel, a programok kérdéskörét. Hiszen ezek meghatározzák a cselekvés irányultságát, színvonalát. Milyen programjaink vannak? — A működtetéshez szükséges programok terjesztését a Tudományszervezési és Informatikai Intézet végzi, s ez oktatóprogram-pályázatot is hirdetett. De az iskolákban található programoknak nem mindegyike származik az intézettől. Nagyon sok helyben, úgynevezett műhelymunka keretében született. Zömmel matematikai, fizikai, kémiai vagy különböző játékprogramokat használnak az iskolák. Látogatásaim során több helyütt tapasztaltam, hogy a kollégák rendelkeznek olyan színvonalas programokkal, amelyek eredményesen felhasználhatók a tanítási órákon, szakköri foglalkozásokon. Nagy kár azonban, hogy ezeket a szűk munkatársi körön kívül kevesen ismerik, nem válnak közkinccsé. Ez is indokolja, hogy megjelentessünk egy megyei információs híradót, amely a számítástechnikával, videotechnikával kapcsolatos eredményeket, kezdeményezéseket adná közre, és jó ötletekkel segítené a színesebb nevelői munkát. Ugyanakkor szorosabb — részben személyes — kapcsolatot szükséges kiépítenünk a Tudományszervezési és Informatikai Intézettel. — Persze nyilván más programok kellenek a gimnáziumokban és szakközéoisknlákban, mások a szakmunkásképzőkben. .. — Természetesen. A szakmunkásképzők helyzete, tevékenysége a software tekintem tében is eltérő gondokat jelent. A meglévő, kapható programok nem az ő tananyagukra épülnek. Ezért örvendetes, hogy a salgótarjáni ISZI-ben már két tanár ismerkedett meg alaposan a számítógéppel, és kedvelte meg a számítástechnikát. Ha meg tudjuk őket nyerni, akkor e sajátos iskolatípusnak megfelelő programok írására is rendelkezésünkre állna egy team. A számítógépeknek az iskolai oktatásban való alkalmazásáról — magától értetődő — még sokféle megközelítésben lehetne beszélni, egy-egy témakört is alaposabban lehetne taglalni. A lényegről azonban a fentiek alapién is képet alkothat az olvasó. — Meggyőződésem — mondja végezetül Szabó István —, hogv a megyei műrelődssi osztály és a pedagógus-tn- vébbkénzési kabinet számítástechnikai koordinációs munkája — a szervezésben, tervezésben — nagvban meghatározza a további foilődóst. Ehhez a kabineten belül szükségesnek tartom a számítás- technikai csoport megalakítását. Stilvok László NÓGRÁD - 1986. április 19, szombat
