Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-17 / 90. szám

Emeli a kitüntetés fényét... A Nográd Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat bri­gádjai az elmúlt évben több mint 13 ezer 400 óra tár" sadalmi munkát végeztek. Felszabadulásunk évforduló­ján tizenöt embert és két s/neiaNsta brigádot tüntet­tek ki a településfejlesztő társadalmi munka jutalmá­ul fDe mi ebben a rendkí­vüli?) A telep. Ott terül el a település végén (Zagyva- pálfalva határában). a dombok hajlatában. Sokan bizonyára —, már ami a nevét illeti —, egészen másként képzelik el, halla­tán csak legyintenek. E Korok írójának is voltak fenntartásai, amíg be n-em lépett a kapun. Ragyogó tisztaság mindenütt, fó­liasátrak az út mentén, a készülő rózsakert, amelyet felástak, bokrokkal sze­gélyezték, már csak a ne­mes rózsatöveket kell a földbe ültetni. Csupán a hatalmas derítőtartályok árulkodnak arról, hogy a megyei víz- és csatornamű vállalat szennyvízüzemé­ben járunk. Grósz József üzemvezető Agilis, szókimondó ember. — Ugye, hogy nem lehet mindig a szóbeszédnek hin­ni? Miért képzelik azt a laikusok, hogy egy szenny­vízgyűjtő csak lerobbant le­het? Éppen itt kell fokozott figyelmet fordítani a tisz­taságra, az esztétikumra. Hát még az embereink! Olyan kollektíva ez, hogy kevés hozzájuk hasonlót ta­lál. Puritán, egyszerű falu­si népek dolgoznak nálunk, olyanok, akiknek a munka a mindenük. Nehéz fizikáé megterhelésnek vannak ki­téve, de emellett a társa­dalmi munkában is élen járnak. Soha nem mondják azt: megy a buszunk, nem érünk ea, fáradtak va­gyunk. A fetep Béke SaoeiaTísta Brigádja huszonnégy főt számlál. Szinte természe­tes számukra, hogy a város összes gyermekintézményé­ben előforduló eső.', .maja- vitást munkaidőn túl, so­ron kívül elvégzik. Sorol­ják Pálfalvától Somoskőúj­faluig az iskolákat, óvodá­kat, ahol gyakori vendégek. Ha kell szombat, vasár­nap is rajtra készen állnak. Mondhatná bárki jó, jó, ez a szakmájukból ered, mun­kaköri kötelesség. Csakhogy ők mindezt nem pénzért fizetségért csinálják, mint ahogy társadalmi munká­ban építettek játszóteret, a fféle tréfás időtöltés­nek, jó kedvű, han-' gulatos mulatságnak tűnik sokak számára még ma is mifelénk ez az egyébként nem könnyű, kiváltképp pedig nem haszontalan mun­ka. Ugyanakkor kétségtelen az is, hogy nem kevés vo­natkozásban emlékeztet a torokra, aratásokra, betaka­rításokra, hiszen itt is ter­més, a „tiszta, élő gyapjú” betakarításáról van szó. Mindközönségesen: birka­nyírásról. Annyi bizonyos, hogy a vi­lág másik végén lévő Auszt­ráliában ma is kész majális a birkanyírás időszaka, tré­fás és mégis komoly versen­gések tárgya, hangulata sok­ban emlékeztet a mi bor­termő vidékeink szüreti mu­latságaira. Sajnálatos bár, de tény: hazai tájainkon ezt a hangulatot hiába keres­nénk. Mert szerte az or­szágban — így a mi, szép, hegyes-völgyes Nógrádunk- ban — ráfizetéses ágazat­nak számít a juhászat. Ahol (minimális hasznot hoz, de * ha csak nullára ion ki, ott *nár akár elégedettek is le­hetnek a gazdaság vezetői. Cereden, a Ceredvölgye Mgtsz-ben — ahol 13—14 tonna az éves gyapjútermés — sincs ez másként. Inkább terhes kötelesség, semmint parkosítottak az intézmé­nyek előtt, aktiv részt vál­lalnak a városszépítő tevé­kenységből. Luca Géza brigádtag: — Kisbárkényból járok, ötvenhárom éves vagyok, kilenc éve tagja a brigád­nak. Megszoktuk a társa­dalmi munkát, természe­tesnek vesszük, hogy segí­tünk, ahol tudunk. Olyan még egyszer sem fordult elő hogy valaki azt mond­ta volna: nem megyek. Igaz, a főnök is a pártun­kon áll. Vásárolt egy kis­buszt, a sofőrt magunk kö­zül képeztük ki. Ha baj van, ha hívnak, beülünk és pillanatok alatt helyszínen vagyunk. Amikor társa­dalmi munkázni kell, le­gyen az hét vége, vagy munkaidő után, mindenki a fedélzeten van, még a nyugdíjasok is beballagnak. Szeretjük a növényeket, a virágokat. Parkosítjuk a karancsberényi múzeum környékét, itt a telepen a rózsakertet is mi magunk alakítgatjuk. Jutalom, meg­becsülés? Többünknek van már társadalmi munkáért arany, ezüst fokozat, meg­kaptuk a vele járó pénzju­talmat is. o o o Társadalmi munkáért el­ismerés mellé járó pénzju­talom? Szokatlanul hangzik a mondat, hiszen az köz­tudott, hogy a legaktívabb embereket, kollektívákat a népfront, a vállalat erköl­csi elismerésben részesít a társadalmi munkáért, de hogy pénzt is adnának hoz­zá? Kaszás Ttbomé, a »íz- és csatornamű vállalat szak- szervezeti bizottságának tit­kára nem kis büszkeséggel válaszol a kérdésre. — A vállalatnál régi ha­gyomány, hogy április 4-én a társadalmi munkások az oklevelek, jelvények mellé pénzjutalmat is kapnak. Olyannyira gyakorlat, hogy ezt a kollektív szerződésbe is rögzítettük. És mutatja az írásban foglaltakat. A településfej­lesztési célokat szolgáló tár­sadalmi munka elismerés arany fokozatáért 1500, az ezüstért 1200, a bronzért pedig 1000 forint pénzjuta­lom jár. A kiváló társadal­mi munkás jelvény tulaj­donosa 2000, az érdemes társadalmi munkás 1200 fo­rintot kap. A szocialista brigádok a társadalmi mun­káért oklevéllel együtt fé­lénként 806 forintot vehet­nek át. — Nincs ebben semmi rendkívüli — kapcsolódik a beszélgetésbe Pálfalvai Kál­mán igazgató. — Miért ne jutalmazhatnánk meg azo­kat az embereket, akik nyi­tottak, készségesek a város dolgai iránt? Miért ne ösz­tönözzük őket anyagilag is a közhasznú munkára? Egy-egy kitüntetés fényét emeli az a boríték is, amit vele kapnak. Egyébként ná­lunk a brigádok a vállalá­saikba a társadalmi mun­kát is beépítik. Tudják mit tesznek, mit kaphatnak ér­te. S, hogy mif tesznek? A vízműves brigádoknak szol­gáltatási feladataikból adódóan legfontosabb a vá­ros vízellátásának kielégí­tése és az ezzel kapcsola­tos társadalmi műszakok szervezése. Patronálják a Csizmadia úti iskolát, az úttörő-váltótábort, a gyer­mekvédő intézetet, a Somos­kőújfalui öregek napközi otthonát, hogy csak néhá­nyat említsünk a sok kö­zül. Már a szakszervezeti iro­dában hangzik ed a követ­kező mondat: — Az igazgató rugalmas­ságának, hozzáállásának köszönhető, hogy anyagilag is ösztönözhetjük dolgozóin­kat a társadalmi munka­végzésre. Hagy mondjuk el azt is, hogy a jutalmak összegét először a Húszezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom idején rögzítet­tük, azóta, az idők folya­mán, a kollektív szerződés módosításakor a pénzjutal­makat jócskán megemeltük. o o o A szivattyújavitók Sagvá- ri Endre Szocialista Bri­gádjának vezetője Tóldi Ti­bor. Amikor azt kérdezzük tőle, csak a pénz miatt vál­lalnak többletmunkát, in­gatja a fejét: — Az tagadhatatlan, hogy pénzből élünk, a phisz fo­rint nagy vonzerő. Ám el­sősorban nem ez vezérel minket. Csak köszönni tud­juk a vállalat vezetésének, hogy ennyire figyelmesek és jó a hozzáállásuk. Azt tartjuk, ha ők nem sajnál­ják tőlünk a jutalmat, az elismerést, mi miért sajnál­nánk a hasznos munkával töltött szabad időt. Ami mindenki javát szolgálja... Kiss Mária hasznok forrása ez az ága- hogy legyen érzéke ehhez, zat. Nem a haszon reményé- Ezért található köztünk, a ben, inkább csak becsületből tsz-tagok mellett áfészes, de tartják fenn, tudván, hogy még könyvelő is; én meger* szüksége van rá a népgaz- dőművelő vagyok, de már daságnak. így aztán az igen vagy 15 éve nyírok is, ami- kellemes környezetű Utas- óta Tökös-pusztán eltanul" pusztán, az itteni telepen ma tam a kistornyai nyíróktól a is tart 2800 anyajuhot és tudományi, száz kost a gazdaság. Nyí- Ezek után kérdés, persze, rásuk éppen ilyenkor ese- mi is hát a tudomány a bir- dékes. kanyírásban. Folk Ferencné Kilenc „kínzópadon” ki* így felel erre: lene nyíróasszony tarolja — A fogáson múlik min­kopaszra a jámbor jószágo- den. Az a lényeg, hogy egy- kat. Köztük az első asztal be jöjjön le a gyapjú, és, — miként élfábla a legjobb hogy ne sértsük fel, ne se- sakkozót — jó ideje Folk bezzük meg a birkát. Persze, Ferencnét illeti. Anélkül, lehetőleg magunkat sem hogy a munkát egyetlen perc- — mosolyodik el, és felmu- re is abbahagvná. röviden tatja bekötözött balkezét. — elmondja azt, amiről úgy Látják, hiába én számítok itt gondolja, hogy elmondásra a legrégebbinek, mégis meg- érdemes: vágtam a kezemet. — Azelőtt sokkal nagyobb Közben az ő asztala -ól meg szereoe volt itt, Cereden is ■ többiekről is egymás után a iuhászatnak. és akkor a kerülnek le a bundájuktól nyíráshoz is többen és job- megfosztott, és így. kopaszon ban értettek. A korábbi bir- komikus képet mutató btt- kanyírók azonban kiöreged- kák. Ilyenkor a férfiak a tek, és nekünk asszonyoknak rekeszekből újabbakat hoz- kellett a helyükbe állni, itt nak a régiek helyére^ — ez nem az a fontos, hogy az év sem éppen a könnyű fél­tőbb: időszakában ki milyen adatok közé tartozik — s rá­mun kát végez, hanem az, kötözik a jámbor jóezágo­Megyei KISZ-küldöttek Hogyan kerül a részeges csirke az asztalra? — Tudsz főzni is? — Ha már én mentem gyesre, akkor nyilván mosok, főzök, takarítok, ahogyan azt a feleségem csinálná helyem­ben ... — Hadd tegyek egy pró­bát: mondd el a kedvenc éte­led receptjét! . — Kérlek szépen, nézzük a részeges csirkét! A füstölt szalonnát vékony szeletekre vágom, ezzel bélelem ki az edényt, amibe belerakom a feldarabolt csirkét, s elkez­dem főzni. Amikor üveges lesz a szalonna, akkor szín- ültig töltöm az edényt fehér borral! Ezután ötven percig főzöm. Keverni nem szabad közben! Majd ízesítem tö­rött borssal, paprikával, s egyéb fűszerrel, tetszés sze­rint. Végül egy decinyi bor ismét, majd a tetejét tejföl­lel beterítem ... Egyébként, másnap pír dóssal a legfino­mabb! Másfél éves kisfiam, Balázs is imádja, persze, csak mértékkel. Ügy látszik, a tereskei Kiss László valóban ért a női dolgokhoz, mert nem csak főzni -sütni -mosni-taka­rítani tanult meg nagyszerű­en, hanem még „ápolónőnek” is elmenne... Az egészség- ügyi szakiskola általános ápolói tagozatán szerzett ok­levelet. Egyébiránt, lénye­gesen különbözeik a „gyen­gébb nemtől”: szakáit, ba­juszt visel, sportos alkatú, mély hangú, s katonás tem- peramentumú. Ez utóbbi el­sajátításéra bőven volt lehe­tősége, mivel néhány éven át hivatásos katona volt Rétsá- igon, jóllehet az elmúlt más­fél esztendőben inkább csak úgy ismerik a környéken, hogy „a kiszes Kiss Laci”. — Éppen kéttucatnyiam vagytok KISZ-tagok az alig kilencszázas lélekszámú kis faluban, mégjs odafigyel rá­tok nem csak a szűkebb pát­ria, hanem a megyei vezetés is. Épp most választottak me­gyei küldöttnek, delegáltak a testületbe, s nagy érdeklődés fogadta a küldöttgyűlésen el­mondott beszédedet is ... — Korábban sok jogos kri­tika érte a lakóterületi KISZ- éüetet, az az igazság, nehezen mozdult ki a holtpontról. Most, például Tereskén is megpróbáljuk újszerűén, ko­molyabban vermi a mozgal­mat. — Elhatároztuk, hogy csak olyan rendezvényt vállalunk, amelyet tartalommal tudunk megtölteni. Itt van például a vitakör. Korábban végigunat- kozta a tagság, ha voltak egyáltalán. Most módszeré­ben, s tartalmában is újítot­tunk, a minket érdeklő és érintő témákkal foglalko­zunk. videóval, egyéb tech­nikai berendezésekkel pró­báljuk színesíteni a mondan­dót. — Aztán itt voit ez a kül­dőt tgyűlési hozzászólás, amely ugyancsak meglepően hangzott. — Én csak azon próbál­tam hangosan gondolkodni: hogyan lehetne javítani a KISZ-szervezetek anyagi helyzetén? Mondok néhány lehetőséget: a mezőgazdaság­ban, például, az őszi betaka­rításnál egy-egy hét végi kollektív munka bére vagy a községi közmunkákból né­hány átvállalása lényegesen megemelhetik a gazdálkodá­si alapot. Jócskán akadnak a faluban parlagon fekvő földek, ezeket mért ne ve­hetné használatba a KISZ- alapszervezet?! — Ültethetnének uborkát, hagymát vagy akármilyen más növényt, amelynek alap­anyagát megvenné a gazdál­kodó szerv, a munkát pedig a KISZ-esek végeznék. Megzavarják beszélgeté­sünket, jönnek a küldöttgyű­lés szervezői, „gyere Laci, várnak a lakóterületi szek­cióba! Feltétlenül szólj hoz­zá!” A huszonhét esztendős, szerény fiatalember elnézést kér, be kell mennie a ta­nácskozásra. Várnak rá.' Népszerű, fontos ember ő most itt a rétsági küldöttér­tekezleten. a helyi megújulás egyik motorja. Sok „kissle- ei”-ra ienne még szükség. És persze, nemcsak ebben a bör­zsönyi faluban. (tank») Berceli emlékek Művezető nélkül nem Mind több és több munkát Meg afig élttik M a válla­lati tanácsok beindulásának időszakát, s néhány gazdál­kodó egységnél — élve az önállósodás adta szabadság­gal —, új törekvések, kez­deményezések éledtek. Ügy tűnik, hogy az irányítás re­formja felszínre hozta a meglévő hiányosságokat, el­lentmondásokat és számos helyen próbáltak meg mó­dosítani a „bevált” hierar­chián. Nem kis feladatról van szó, hiszen évszázados hagyo­mányokat kellett legyűrni alihoz, hogy a merésznek tű­nő elképzelések megvalósul­hassanak. Még másfél éve sincs, hogy újfajta kezdeményesés lett beszédtéma az Ipari Mű­szergyár berceli, IV. számú kát az aszalókra. A többi azután már a nyíró asszo­nyok dolga. Ök pedig — ügyességük, szakmai jártasságuk függ­vényében — fejenként 3ü—60 gyapjast fosztanak meg érté­kes prémjüktől egy-egy munkanapon. Az idei árfo­lyamon darabonként 12 fo­rint fizetségért. Ez a nehéz, de jól fizető munka számítá­suk szerint eltart úgy ápri­lis 20-ig, aztán majd vissza­mennek eddigi munkájuk­hoz a birkanyíró asszonyok. És mivel nem babra, hanem jó pénzre — „dohányra” — megy a munka, búcsúzóul, s azzal a titkolt szándékkal, hogy valami biztató kerül­jön majd e kis riport végé­re. megkérdezzük még Folk Ferencnét: — Annuska (itt így hívja mindenki), ugye maga szere­ti a gyapjút? — Legfeljebb ruhában — feleli, s a csalódás nyílt je­leit látva rajtunk, elmoss Iyodik, —. de egyébként nein, az az igazság, hogy egyálta­lán nem szeretem. Mit tehetnénk? — saavatt híven feljegyezzük, s a té­liesre fordult tavaszban el­köszönünk a birkanyírás ügyes kezű, avatott asszo­nyaitól, meleg, puha. gyap­júsállal a nyakunkban. Kun Tibor gyáregységében. Stílusában és felépítésében mindenkép­pen egy korszerűbbnek tűnő vezetési gyakorlatot vezettek be. Erről faggatom Horváth Árpádot, a gyáregység veze­tőjét, aki idén januártól töl­ti be ezt a funkciót. — Ne haragudjon, vajon helytálló a gyáregységvezető titulus, vagy inkább azt kel­lene mondanom, hogy ter­melésirányító? — Igen, a dolog valahon­nan innen indul. Hogy meg­magyarázhassam, először a másfél évvel ezelőtti változás lényegét szeretném megvilá­gítani. Első számú szempont az volt, hogy a vezetők ál­tal kezdeményezett döntés, utasítás miiicl kevesebb ké­zen keresztül jusson el a munkafolyamat végzőihez. Képletesen úgy is mondhat­nám, hogy a hierarchia tor­nyos építkezését szerettük volna laposítani, ezáltal meg­szüntetve néhány közbülső állomást. A munkahelyi ve­zetők mindegyike a terme­lési, 'a gazdasági és a mű­szaki vezető hatáskörébe tar­tozott. A létszám azonban csak látszólag csőikként, mert a megnövekedett hatáskör rendkívüli mértékben megnö­velte a feladatokat és végül is egy ember képtelen volt ellátni. Az elképzelés tehát nem volt rossz, csak a gya­korlat n-enri igazolta. És most kanyarodnék vissza az ere­deti kérdéshez Bár papíron még termelésirányítóként szerepelek .a gyáregvségve- zetői titulust” rövid időn be­lül szeretnénk visszaállítani. Az anyavállalat egyetérté­sével ugyanis visszatérnek az eredeti vezetési szervezet­hez. Jókor lőtt Bereden az önkritika. Valló igaz, hogy egy döntés — még. ha meg­alapozott is —, wesn fogja egyik napról a másikra megvártam a világot. — Ismerjük el az átszer­vezés azon hibáit, htánvossá- ffait. anrik háfcráJtatISk a munkát — fejti ki Horváth Árpád, maftS lOTZBátesafr — Rövid vezetés gyakorlatom alatt is éreztem a sbW bő­römön ezeket a problémákat. vittem haza és lassan a 8 órás munkaidő átalakult 24 órás­sá. A társadalmi szervek egy­értelműen Horváth Árpád véleményét és javaslatait tá­mogatják. Közülük a mű­szakváltás idején már csak Media László, a szakszerve­zeti bizottság titkára — egyéb ■ ként raktárvezető — volt el­érhető. — A bizalmiakkal még nem egyeztettük a véleményünket. Először ugyanis az üzemi négyszög tárgyalja meg az elképzeléseket — magyarázza Media László. A másfél évvel ezelőtt lét­rejött irányítási rendszer nem lett volna rossz dolog, hi­szen a2 volt a célja. hogy közvetlen rálátást biztosítson a termelés vezetőinek, ezáltal növekedett volna hatókonysá - gunk. Én magam úgy érzem, hogy a művezetői státus hi­ánya volt az ütközőpont, mi­vel ennek tradíciói vannak hazánkban. A másik problé­mát abban látom, hogy az irányítókra bízott hatalmas terület elaprózta a munkáju­kat és ezt valóban nem le­hetett anyagi ösztönzéssel el­lensúlyozni. Felmerül azonban a kér­dés, hogy a1 visszaáltí tás nem okoz-e újabb problémákat, végül is a másfél év nem múlt el nyomtalanul. Erre ismét Horváth Árpádtól vá­rom a választ. — Egyáltalán nem, mivel csupán két vezető beosztású dolgozónk kap új területet. A rövid kiéig tartó útke­resésnek csak azok örülhet­tek, akik nagyobb bizalmat kaptak a munkájukhoz. Az ő jogaikat májustól ugyan meg­nyirbálják, de azzal a szán­dékkal, hogy rendet teremt­senek a berceli üzemben. Hogy a kudarcot vallott, de önkritikusan átértékelt irá­nyítási szerep ismét beb-es mederbe terelődjön, s a más­fél év ne legyen más. csak egy emlék... T. Németh LászW WÖGRAO — T966. áprüis 17- «ütöttök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents