Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-16 / 89. szám
r Beszélgessünk a gyerekekkel Iskola-előkészítő Nagybárkányban — óvó néni, én még adok előbb egy szurit a babának, mert nagyon lázas. — Jól van Marika, végezd el a dolgodat, aztán te is hozd ide a székedet, mert mar kezdjük a foglalkozást — mondja az óvó néni és felteszi az első kérdést a körötte ülő gyerekeknek. — Milyen évszak van most. Ki tudja? — Tavasz! Tavasz! — hangzik sok gyerekszájból. — Miből tudjuk mi ezt megállapítani? Kézerdő a magasban, de a gyerekek nem tudják magukban tartani a tudásukat. Röpködnek a válaszok: — Süt a nap. Elolvadt a hó. Ásnak és ültetnek. Ta után megtapogatja a baba homlokát. A többiek érdeklődve várják az eredményt. — Már nem is lázas — konstatálja a vizsgálat után. A foglalkozás most ' már megint zökkenők nélkül mehet tovább. Tízóraiztatás közben az iskola-előkészítésről kérdeztük Kazinczi Anikót, a nag.vbár- kányi óvoda vezető óvónőjét. — Az iskolakezdést könnyíti meg az előkészítés éve. A gyerekek ízelítőt kapnak abból, ami egy év múlva már életformájuk, kötelességük lesz. A mi * módszereink azonban sajátosak. Az egész óvodai nevelés a játékosságra és az önkéntességre épül. Azt hiszem ez az előbbi foglalgyerek, kezd. aki csak ötévesen vasai fesztivál Is van. LevAek kozásunkon ki is derült vannak a fákon. Ám egyikük mindenkit túlharsog: — Nem is igaz! Övó néni csendre int mindenkit, így az előbb szóló kislány már parlamentáris keretek között folytatja mondandóját: — Még nincsenek is levetek, csak pólyások, pólyás rögyek. Egy kisfiú veszi át a szót! — Bizonv rügyek! Amikor sétálni voltunk, óvó néni szétbontotta a rügyet, és elmondta hogy abból lesz a Nagycsoportos karukra —, ha az óvodába járás folyamatos volt — már igénnyé válik a foglalkozásokon való aktív részvétel. Ám azok is hamar megszeretik, akik csak ötévesen kezdik az óvodát. Velük azonban lényegesen többet kell törődeni, mert nekik előbb fel kell zárkózniuk a társaikhoz. Hiszen azok a gyerekek, akik hároméves korban kezdik az óvodát, nagyobb szókinccsel, fejlettebb kézügyességgel, kolaéretten” kerül ki, s ezért . , . jobb alkalmazkodási képes- hálásak lehetünk az óvónőkével. Mi is láttuk. Tényleg seggel rendelkeznek, vagyis nek. De mit tehetnek szülők mint nmilzAn n lel« _______ • • z__zi__vi_ - _ - ,. ....... — Mostani nagycsopor • tunkban három gyengébb képességű gyerek van — mondja a vezető óvónő, őket csak aZ előkészítés évére íratták be, de állítom, hogy ha előbb ide kerülnek, akkor szeptemberben ők is kék köpenyt vehettek volna fel magukra. Mi, óvónők úgy tartjuk —, ha csak nincs egészségügyi problémája a gyereknek — a mi kudarcunk, ha hatévesen nem kerülhetnek iskolába. Az óvónők általában ezért igyekeznek megtenni mindig a tehetségeset. — Sokat foglalkozunk a gyerekekkel egyénileg is. Nagyon igénylik, főként a beszélgetést. Borzasztóan szeretnek velünk felnőttekkel beszélgetni. A szülőknek soha nem tudom elégszer hangsúlyozni ennek fontosságát, a mese nélkülözhetetlenségét. Ezáltal nem csupán értelmük gyarapszik, de bővül szóanyaguk, nő az érzelmi kötődésük is. S ezek mind- mimd nagyon fontosak az emberpalánták életében. Az óvodákból gyermekeink többsége úgymond „isott volt, mint amikor a kisbabát kibontják a pólyából. Meg olyan kicsike is. — Igen. igen — jut már egyre több gyerek eszébe a tegutőbbi környezetismeret! foglalkozás A kis „doktor néni” engedélyt kért. hogy megnézhesse • Maas babát. A beleegyezés nagyon is jól érzékelhető a az eddiginél többet érte? Bi_ három év eredménye. zonyára már azzal is sokat A nagybárkáinyi óvoda segítenénk, ha az „Ide figyeli 1979-ben épült, de akkoriban kiáltásra nem egy niásik- még győzködni kellett a sajnos —. ugyancsak jól is- szülőket az óvodai nevelés mert felkiáltással — Hagvi előnyeiről. Arról, hogy ne békén, most nem érek rá” — csak az előkészítés evére válas^ninánt- írássák be a gyerekeket. Ma pedig már kevés az olyan TuTa Katalin Hagyományos állattartás „A palóez nem oly ügyes és szenvedélyes lovas, mint az alföldi, a hajtásban vigyázó és nem oly merész, mint a magyar (mármint az alföl- «W). Jó lógazda, jól ápolja és tisztán tartja, jobban éteti és nem zavarja a lovat, mint vébenközébe vág' teádnak Vaí “ jelIemzi Reguly Antal, ökörnek, mint a lónak. MinAOVdindK valamint öec7ojioconKlá A&n „Acnr «s teherrel is vágtatva jár, lan értékű megfigyeléseket ékesíti. Télben az ökröt isnyujtanak a néprajzkutatás (állóban tartja és nem fogja legkotabbi időszakából, a be, félvén, hogy elcsúszik és múlt század közepéről. eltöri a lábát. Jobban tartja, A palócok jóval korábbi mint az alföldi, minthogy időre visszanyúló állattenyész- több takarmánya is van, tését a ló és az ökör alak- mint az alföldinek, és mintám, fiziológiai bemutatásé- dég jobb takarmányt ad az mit ez nem tesz soha. A pa- Ióczbul ritkán válik ügyes kocsis. A palóez nyeregből hajt és annál fogva mindég a nagyobb és heréit hátulsó lovakra farhámot rak. A nyerges lónak a lejtökön való tartás végett a kantárja homlokszíj nélkül van. A gyeplős lóban szereti, ha az valamint összehasonlító mód- óég négy ökörrel jár, és két szerrel vizsgálja az állatok ökrön szántani csak szorult- gondozásának módját, sajá- ságban teszi. Marha tartása fosságait. Amint gyűjtőfüzeté- kitelhetőleg nagy, és ebben ben olvashatjuk, ezen a vi- áll főképpen gazdagsága. — Ő útkén a lovak nagy terme- tűek, ' nehézkesebbek, színre leginkább feketék, a sárga ritka, de igen kedves a palóc előtt. Kevés vérűek, inkább vonásra valók, mint nyakát megszegi, úgy, hogv A ,10 f,eje ,és. n^aka nrrn , *kihJí nehéz: vasta§ husu és nagy, «z orra majd a földet éri. Ezért a heréit ló és a paripa szinonim. A gömöri, mis- koltzi és debreczeni is így Sár. Szeret négy és öt lóval járni, különösen az öt ló jómódú embert mutat, mint a hat ökör. Innen jön: hat ökrös gazda, azaz gazdag ember”. A fenti sorok a múlt század közepén az Ipoly melléjei palóc falvakban tett néprajzi gyűjtésből, Reguly Antal feljegyzéseiből származnak. A palócok népi kultúrájának első, tudományos fel- készültséggel rendelkező kutatója 1857-ben közel három hetet töltött az egykori Nog- rád megyei falvakban, ahol sokirányú néprajzi adatgyűjtést végzett. Minden érdekelte, ami erre az etnikumra jellemző. Így nem kerülték el figyelmét a hagyományos állattartás sajátos vonásai sem. melyeket a környező tájakkal rendszeresen összehasonlított, és ebből igyekezett következtetni a palócok habitusára. Noha komplex néptani, emberföldrajzi tabló megragadására törekedett, az ehhez szükséges konkrét szépnek, részletvizsgálatai pótolhatat- szőrbül teste mély, lelógó, csípeje széles, farka nagy és bozontos. Az alföldihez képest zömök alkotású és kurtább csüdje van, minél fogva erősebb és inkább teherhordásra, mint ■futásra alkalmas, mert lomhább. Ezért katonai lovaknak nem igen használják. A harmadfű lovat, amely kétéves elmúlt és harmadszor megy ki a legelőre, már befogják. A palóc szügyellőve! jár. A tarlólánc a szügyellőhöz kapcsolódik, ezért nem használnak nyaklót. A szerszám feldíszítésére kis rézkarikák szolgálnak, de nem akkorák, mint a szlovákoknál. A ló homlokára sallangot tesznek, ami rövid és sokágú. Ezt az oldalára nem alkalmazzák, mint az Alföldön. „A palóc az ökörre többet tart, mint a lóra. A nagy. termetes, tiszta fehér és nagy szarvú ökröket szereti. Az ökröt tisztán tartja és vakarja, nem mint az alföldi, aki a majd csípőig ganéjos, mesz- sziről feketedlő ökröt tartja A szarvát fehér ló készült bojtokkal és minden magyar ember azért a magvas terményt életnek, a marhát pedig jószágnak nevezi. Tehetős gazdának tartják azt, akinek öt lova, vagy hat jármas ökre van, a nevendék marhát ide nem számítva”. Selmeczi Kovács Attila Á kisember-specialista 90 éve született Makláry Zoltán „Amikor bejelentettem apámnak, hogy színipályára szeretnék menni, azt mondta : „Gondoljad meg fiam, a színész nem ember. Egész életemben neki szerettem volna válaszolni. Megpróbáltam olyan színész lenni, aki ember is.” Ez volt Makláry Zoltán ars poeticája: színész és ember lenni. Mindkét elhatározásához haláláig hű maradt. 1896. április 16-án született. 18 évesen iratkozott be Rákosi Szidi híres színiiskolájába, s rövidesen már néhány mondatos szerepet kapott a Magyar Színházban. Ám közbeszólt a háború, frontszolgálatra hívták:, s csaknem négy évet töltött Olaszországban hadifogolyként. Hazatérése után a Makláry a Másfél millió című filmben hogy megbukott, engem Magyar Színház” szerződtette -fi; 1929 tavaszán. Beöthy László, a mindenható színidirektor, az Unio- tröszt igazgatója, nemcsak a színházhoz értett, jó szemmel fedezte fel a tehetségeket is: 5 színházában játszatta estéről estére a fiatal színészt, ha csak villanásnyi szerepeket is. Az már a pályakezdő Makláryról kiderült, hogy mestere a cizellált szerepminiatúráknak, valóságos kisember-specialista. Tisztviselőt, írnokot, szolgát, éjjeliőrt — mesteri módon ábrázolta az étet perifériájára szorult alakokat. Bizonyára ez volt az oka, hogy Törzs Jenő ajánlatára 1922-ben szerződtette a Renaissance Színház. Egyetlen — igaz, a darab szempontjából létfontosságú mondatot kellett elmondania a harmadik felvonásban. Ezzel az egy mondattal is kiemelkedő sikert aratott, új színházában. Játszott Niccoctemi Tökmag efmö vígjátékában (Kosztolányi Dezső szerint: „Makláry, a pincér alakítója, remeit fél Bem apó a Feltámadott a a tengerben, s talán legemléke- ké- zétesebb alakítását nyújtotta az Angyalok földje öreg kintornásaként. 150 filmben játszott, megkapta a Kos- suth-díjat, az érdemes és a kiváló művész címet. Örült a kitüntetéseknek, de egész életében irtózott a zajos ünneplésektől, valósággal elbujdosott az önmutogatás minden formája és alkalma eiől. A színészetet csak „po- jácáskodásként” említette, s amikor megkérdezték tőle, művészet vagy mesterség-e, amit a színész csinál, így válaszolt: Művészet — megélni belőle. Szókimondó, gerinces ember volt. Amikor úgy érezte, hogy romlik a színimester- — A Nemzeti ség ázsiója, a realista apró- igazgatója Né- munka becsülete — alkotó ereje teljében hátat fordított a színháznak, nyugdíjba ment. Ettől kezdve elkerülte pályatársait, nem adott interjút, s csupán egyetlen Vígszínház’ sőbb. A Víg vezető epizódistájának tenni Peti Sándor, Mály Gerő, Gárdonyi Lajos mellett — rangot jelentett. Csaknem tíz évig volt a lipótvárosi színház tagja, számos szerepet eljátszott, mígnem 1935-ben elérkezett pályájának harmadik sorsdöntő fordulója. Ez dr. Németh Antal nevéhez fűződött, akit ebben az esztendőben neveztek ki a Nemzeti Színház igazgatójának.” Az évtized derekán, 1935-ben következik be a Vígszínház együttesének legnagyobb megrázkódtatása — olvashatjuk a Vígszínház története című könyvben. Színház új meth Antal robbantja fel a megbonthatatlannak vélt társulatot. „Egyik napról a másikra, „puccsszerűen” átszerződtette Makay Margitot, Dajkát, Tőkés Annát, Somlay egyszer — 81 esztendős koArtúrt, Makláry Zoltánt és rában — tört meg a jég: másokat. Gobbi Hilda rávette, játszMakiáry Zoltán 1935-tól sza el partnereként az Amerinyugdíjba meneteléig volta kai cigaretta című film tálján figura, valósággal Nemzeti, tagja, s pályafutása egyik főszerepét. Nagyszerű -----------v a 1945-től teljesedett ki. Gél- alakítást nyújtott, s néhány e xpresszionista hatású.) A Hamletben ő a második sírásó, a Szentivánéji álomban Zuboly, a takács, a Csongor és Tündében a Kalmár, a Lear királyban Kent. A 20-as évek második felért Endre főszerepet bízott rá: a Ványa bácsit alakította feledhetetlenül; játszott Osztrovszkijt, bortól rezes orrú, recsegő hangú Doolittlet, Shaw Pygmalion- létől újabb fejezet kezdődött jában. pályafutásában: a Vígszín- A magyar filmgyártás egyik ház tagja lett. „Bárdos Ar- legtöbbet foglalkoztatott szí- maga után.. túr tíz órakor bejelentette, nésze volt: bölcs és derűs hónappal később — épp úgy mint a filmben — csendesen, észrevétlenül lehunyta szemét. Mintha úgy érezte volna: megtette kötelességét, el? játszotta utolsó szerepét —» távozhat. Fótolhatatlan űrt hagyott K. Gy. , Megkoszorúzták Tóth Árpád síremlékét Tóth Árpád születésének vében Vajda György mi100. évfordulója alkalmából niszterhelyettes és Rátki kedden koszorúzási ünnepséget rendeztek a Farkasréti temetőben, a költő sírjánál. Lator László költő mondott emlékbeszédet, majd a Művelődési Minisztérium neAndrás főosztályvezető, a Magyar írók Szövetsége képviseletiében fjedig Fodor András ailelnök és Garamvölgyi Ká- rolyné. a szövetség titkára ko- szorúzták. Elhelyezték a tisztelet, a megemlékezés ko* szőrűit az MTA Irodalomtudományi Intézete, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és a Petőfi Irodalmi Múzeum képviselői, valamint ’ ■ a költő családtagjai és tisztele- lői is. (MTI) Megjelent a Pártélet áprilisi száma NÓGRAD - 1986. április 16., szerda A folyóirat közli Németh Károlynak, az MSZMP főtit- Kárhelyettesének a Központi Bizottság 1986. március 18-i ülésén elhangzott előadói beszédét a párt kádermunkájáról, valamint a Központi Bizottság határozatát erről a kérdésről. Németh Károly hangsúlyozta: a pártnak feladata, hogy következetesen érvényt szerezzen a káderpolitikai elveknek, és ma is elvitathatatlan joga és kötelessége, hogy követelményeket állítson a vezetők elé. Enpek értelmében az előterjesztésben azt javasoltuk. hogy hazánkban a vezetőknek —. párttagoknak és pártonkívülleknek — a jövőben is meg kell felelniök a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés és a vezetői érzékelteti, hogyan jelentkez- rátermettség követelményei- nek ezek a problémák egy nek. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresz- szusát világszerte megkülönböztetett figyelem kísérte. Kötői Géza elemzi az SZKP XXVII. kongresszusának határozatait, belpolitikai és nemzetközi jelentőségét. A pártiskolai munka minden szintjén korszerűsítésre kerül sor. Boros Sándor áttekintést ad a pártoktatás küszöbönálló átszervezéséről. Az ipar területén előrehaladásunkat erőteljesen fékező problémák tanasztalhatók az anyagellátásban, az érdekeltségben és a munkaerő képzettségében. Köveskúti Lajos nagy gyár mindennapi életében. A Pártélet folytatja a pártdemokráciáról szóló elméleti tanácskozás vitájának ismertetését. Ezúttal Kiss Artúr és Schmidt Péter hozzászólását közli. Iionti László, a gazdasági szabályozórendszerrel foglalkozik. A Buda-Flax Lenfonó Közéletünk állapota mindig élénken foglalkoztatta közvéleményünket, párttagságunkat. Erről a közérdekű témáról kerekasztal-beszélgetést rendezett a szerkesztőség. Az eszmecserét Lakos Sándor, a Pártélet felelős szerkesztője vezette. A tavaly októberi számtól kezdve vita folyik a Pártétet- ben a szocialista életmód dilemmáiról. E témakörben számos olvasó fejti ki véleményét az időszerű kérdésekről. A folyóirat ezúttal összeállítást közöl a beérkezett írásokból, levelekből. Gazdasági előrehaladásunknak, a hetedik ötéves tervben előirányzott célok elérésének kulcskérdése a jövedelemterés Szövőipari Vállalat példáját rnelő-képesség növelése. A döntő szerepet a belső lehetőségek kihasználásában kell keresnünk. Azt kutatjuk, hogyan mozgósíthatók leginkább a népgazdaság belső tartalékai. Erről fejti ki személyes vél«, ményét Farkas Gyula. elemezve arra a következtetésre jut, hogy az általános rendezési elvek változatlanul hagyása mellett — a népgazdasági eredmények javítása érdekében — differenciáltabban kellene alkalmazni a szabályozórendszert. ./ V
