Nógrád, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

Nagyító alatt: a Gorbacsov-terv 2. Sür r A három szakaszos Gorba­csov-terv arra a felismerésre épít, hogy a békés egymás mellett élésnek nincs elfogad­ható alternatívája. A jelen­legi atomfegyver-arzenál te­remtette zsákutcából nincs más kivezető út, csakis az egyenlőség és az egyenlő biz­tonság szempontjait figye­lembe vevő fokozatos lesze­relés, a katonai szembenállás egyre alacsonyabb szintre szállítása, végül teljes meg­szüntetése. Mihail Gorbacsov, az SZKP XXVII. kongresszu­sán leszögezte: „A ma létező fegyverek olyanok, hogy egyetlen államnak sem lehet reménye, csupán haditechni­kai eszközökkel, mondjuk bái-milyen kiterjedt védelmi rendszer létrehozásával meg­védeni magat. A biztonság garantálása mindinkább po­litikai feladat, és csak poli­tikai eszközökkel lehet meg­oldani”. Az átfogó szovjet leszere­lési csomagterv éppen ilyen politikai indíttatású. Azt ajánlja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok ha­dászati támadó fegyvereinek 50—50 százalékos csökkenté­sével egyidőben már az első szakaszban döntsenek az európai telepítésű közepes hatótávolságú atomeszközök ellenőrizhető leszereléséről. A Varsói Szerződés külügy­miniszteri bizottságának leg­utóbbi üléséről kiadott köz­lemény szerint ebben az esetben „szükségtelenné vál­na a megnövelt' hatótávolsá­gú szovjet harcászati-hadmű­veleti rakéták további állo- másoztatása azokban az or­szágokban, ahová korábban ilyeneket telepítettek”. A Szovjetunió kész lenne ezek kivonására, ha az Egyesült Államok ugyanezt teszi, s egyidejűleg tartózkodik at­tól, hogy hadászati, illetve közepes hatótávolságú raké­táit bármely más NATO-tag- államnak átadja. Ebben az időszakban Nagy -Britanniá­nak és Franciaországnak is be kellene fagyasztania sa­ját nukleáris erői szintjét, de mint a fejlemények tük­rözik, erre egyelőre nem mu­tatnak hajlandóságot, sőt a tervek szerint növelni akar­ják atomcsapásmérő poten­ciáljukat. London az ame­rikai gyártmányú, több rob­banófejes haditengerészeti Poseidon rakétákkal, Párizs pedig az új típusú Mirage repülőgépekkel, atom-tenger­alattjárókkal és robotrepülő­gépekkel. Az amerikai SDI-program- hoz való brit és nyugatnémet csatlakozás, kiegészítve a nyu­gat-európai légi és kozmikus elhárító rendszer felépítésé­nek tervével, semmiképpen sem jó előjel földrészünk biz­tonságára nézve. Az amerikai Pershing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek folytatódó telepítése csak fokozhatja a nyugtalanságot és a kockáza­tokat. Erre az SZKP KB be­számolója is ráirányította a figve’met. amikor az időtér nyező fontosságáról szólva aláhúzta: „Az új tömegpusz­tító fegyverrendszerek meg­idő jelenése szüntelenül rövidíti a rendelkezésünkre álló időt, szűkíti annak lehetőségeit, hogy válsághelyzetbe», poli­tikai döntéseket hozhassunk a háború es a béke kérdéséi­ben’”. Optimális körülmények -kö­zött a világ atomfegyver-men­tesítésére 1990-től nyílna le­hetőség, ha addig sikerülne frontáttörést elérni a szov­jet—amerikai viszonyban. Az egész világot átfogó bizton­sági rendszer megteremtésé­nek programja — olvashatjuk a Gorbacsov-nyiiatkozatban — „meghatározná a megái-, lapodasok elérésének és vég­rehajtásának pontosan beha­tárolt útjait, irányait, konkrét határidőket szabna, céltuda­tossá és célirányossá tenné a tárgyaiasokat. Egyúttal meg - tömé azt a veszélyes tenden­ciát, amikor a fegyverkezési hajsza üteme megelőzi a tár­gyalások eredményességét”. Ez a megállapítás ma kü­lönösképpen figyelemremél­tó. Tény, és való, hogy a ka­tonai erők növelése, a ha­ditechnikai forradalom szé­dületes gyorsaságú előreha­ladása messze megelőzi a tár­gyalási mechanizmusok idő­beli „sebességét”. Egyre in­kább az a veszély fenyeget, hogy egy bizonyos — éspe­dig nem is a távoli jövőben bekövetkező — ponton túl teljesen ellenőrizhetetlen fo­lyamatok indulhatnak meg a fegyverkezésben. Serfőző I,ászlő (Következik: 3. Biztonság, vagy bizonytalanság?) Továbbra is érvényben maradnak a szovjet javaslatok Sajtóértekezlet Moszkvában '' A »évadai nukleáris rob­bantást követően előállt hely­isei. nem jelenti azt, hogy a nukleáris fegyverkezesi haj­sza hívei elérték céljukat, s hogy a megnyitott ajtó örökre bezárult. A Szovjetunió ha­tározottan ellene van az ilyen megfontolásoknak, s bármely pillanatban kész újra meg­szakítani a nukleáris kísér­leteket, ha az Egyesült Álla­mok ugyanígy cselekszik — jelentette ki a szovjet kor­mánynak a nukleáris kísér­letekkel kapcsolatos nyilatko­zatát kommentálva hétfői saj­tóértekezletén Georgij Kor­nyijenko, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első helyet­tese. A sajtóértekezleten részt vett Szergej Ahromejev, a Szovjetunió marsallja, a hon­védelmi miniszter első helyet­tese. vezérkari főnök és And- ronyik Petroszianc, az álla­mi atomeregiaügyi bizottság elnöke. Továbbra is érvényben van • Szovjetuniónak az a javas­lata, hogy haladéktalanul Harc a palesztin táborok körül ' Bejrutban bejelentették, hogy keddre marad annak a esapásmérő erőnek a felállí­tása, amelynek gondoskodnia kellene a palesztin menekült­táborok körüli rendről, a békéről.- A libanoni főváros­ban egész este heves ágyú­zás volt hallható a táborok felől. — annak jeleként, hogy a „szokásosnál” jóval heve­sebb csata dúl a palesztin fegyveresek és az Amal mi­líciái között. Nábih Berri, az Amal ve­zetője a nap folyamán Da­maszkuszba utazott, ahol ta­nácskozni fog Haddam Szí­riái alelnökkel — nem utol­sósorban a libanoni palesz­tinok ügyéről. Valid Dzsumb- latt, a Haladó Szocialista Párt elnöke már a szíriai fő­városban tartózkodik. A palesztin táborok körül március 29. óta dúló harc­nak eddig körülbelül 50 ha­lálos áldozata van, a sebe­sültek számát százakra te- ezík. kezdjenek tárgyalásokat a nukleáris robbantások teljes betiltásáról. A Szovejtunió kész e tárgyalások bármi­lyen formáját elfogadni, ám ragaszkodik ahhoz, hogy a tárgyalások célja megáilapo - dás kidolgozása legyen. A Szovjetunió meggyőződése szerint a nukleáris fegyver- kísérletek betiltásának prob­lémája a legutóbbi esemé­nyek fényében még élesebben vetődik fel és a Szovjetunió kitartóan fog törekedni e probléma megoldására — mutatott rá Kornyijenko. Ahromejev marsall hang­súlyozta, hogy a robbantások szüneteltetése katonai szem­pontból is hatékony, reális intézkedés a nukleáris fegy­verkezési hajsza megakadá­lyozására. Georgij Kornyijenko sze­rint a több mint nyolc hó­napon át tartó egyoldalú szovjet kötelezettségvállalás jelentős politikai haszonnal járt. A világpolitika egyik központi kérdésévé tette a nukleáris fegyverkísérletek betiltását, megmutatta, ki hogyan viszonyul a fegyver­kezési hajsza megfékezésének és a nukleáris - leszerelésnek a kérdéseihez. Szergej Ahro­mejev úgy fogalmazott, hogy a kísérletek szüneteltetése tisztán katonai szempontból okozott ugyan károkat a Szovjetuniónak, ezeket azon­ban a megszerzett politikai tőke ellensúlyozza. Arra a kérdésre, hogy a jelenlegi helyzetben sor ke­rül-e Mihail Gorbacsov és Reagan elnök találkozójára, .Kornyijenko hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió továbbra is a találkozó megtartása mellett foglal állást, nem tá­maszt előfeltételeket, ám szi-' lárdan síkraszáll azért, hogy a találkozó konkrét eredmé­nyekkel járjon a fegyverke­zési fiajsza megfékezését ille­tően. A találkozót akkor kell megtartani, amikor megvan­nak a feltételei annak, hogy eredményes legyen — mon­dotta. ’■li gnin — i ■ ni in < ■ i f mm’ j Amit nem is olyan régen még nehéz lett volna elkép­zelni, ma valóság: 1 akiszián — és nemcsak Pakisztán — újra a Bhutto névtől hangos. Benazir Bhutto és a ma is illegálisnak számító pakisz­táni néppárt (angolnyelvú rövidítéssel: FPP) a Lahore- hoz közeli Gudzsranvála vá­rosban hatalmas tömeggyu- lést tartott. Ez eleve bizony­ság arra, hogy — Ziaul Hakk elnök állításával szemben — a PPP legfeljebb tetszhalott volt, és vezérének megjelené­se is elég volt látván.yóp fel­támadásához. A tábornok-el­nök korábban „politikaiig ha­lottnak” minősítette magát a harminchárom esztendős po­litikusnőt is. akinek a sze­mélyére legalább annyira ér­vényes a feltámadás jelen­sége, mint pártjára. A meg­figyelők eddig is sejtették, hogy a történtek ellenére va­lószínűleg továbbra is Bena­zir Bhutto a Pakisztáni Isz­lám Köztársaság legnépsze­rűbb személyisége. Nem kevesebb történt ugyanis, mint hogv Gudzs- ranválában meghirdetett tö- meffgvűlés sok-sok ezer részt­vevője egy teljes napot várt Benazirra, és ez a tény ön­Újra a Bhutto névtől hangos... magáért beszél. Legalább ilyen fontos azonban az az ok, amiért a szónok ennyit késett. A hírügynökségek egybenangzó jelentései szerint az. ellenzéki pártvezérnőnek tizenhárom kerek órára volt szüksége ahhoz hogy meg­tegye a Laborétól Gudzsranvá- láig vezető mindösze hetven kilométeres utat. Ez az út ugyanis Pakisztán modern történetének egyik kiemelke­dő diadaiúíia volt — hívei mindenütt megállították 'és rajongó szeretettel valósággal feltartóztatták a régen várt vendéget. Olyan jelenség ez, amely — tekintettel a mos­tani pakisztáni körülmények­re — hatással lehet az or­szág közeljövőjének alakulá­sára. Nézzük a koordinátákat. Benazir apja. Zulfikar Ali Bhutto. a PPP vezére az or­szág miniszterelnöke volt. Hatalmát 1977-ben Zia tábor­nok döntötte meg, aki nem sokkal később ki is végez­i Hazaérkezett az MSZMP küldöttsége Hétfőn este hazaérkezett Olaszországból az MSZMP küldöttsége, amely Övári Mik­lósnak, a Politikai Bizottság tagjának, a Központi Bizott­ság titkárának vezetésével részt vett az Olasz Kommu­nista Párt XVII. kongresszu­sán. A delegáció tagja volt Tahajdi Csaba, a KB külügyi osztályának alosztályvezető­je. (MTI) Magyar hét Bécsben Rudolf Kirchschläger ál­lamelnök jelenlétében, rend­kívül szívélyes légkörben nyitották meg hétfőn az osztrák fővárosban a ma­gyar hetet. A kulturális köz­pontként szolgáló Pálffy-pa- lortálhain a megnyitóra eljött igen népes közönség soraiban jelen volt az osztrák politi­kai, kulturális és gazdasági élet számos vezető személyi­sége, köztük Fritz Marsch, az SPÖ központi titkára, az osztrák—magyar egyesület elnöke, valamint a bécsi dip­lomáciai testület tagjai. Köpeczá Béla művelődés­ügyi miniszter megnyitójá­ban hangoztatta, hogy ma­gyar részről rendikívüli je­lentőségét tulajdonítanak a magyar kultúra eddigi leg­nagyobb szabású ausztriai bemutatkozásának: a hét rá­irányítja az osztrák közön­ség figyelmét a sokszínű ma­gyar kulturális életre, segít a tájékozódásban, esetleges előítéletek eloszlatásában is. Trogmayer Ottó professzor beszélt a magyarországi avar kincsek . egyidejűleg meg­nyílt ki állításáról, majd Var­ga Imre mondott köszönetét kisplasztikáinak, illetve szob­ra inak kiállításáért. Az ün­nepségen nagy sikerrel mű­ködött közre a Kodály vo­nósnégyes. Hétfőn este az Állami Opera ház balett- és zenekara Prokofjev Rómeó és Júliájá­val vendégszerepei a Staats - operben. Moszkvában a svéd miniszterelnök A szovjet kormány meghí­vására hétfőn feleségével hi- vatalos látogatásra Moszkvá­ba érkezett Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök. A svéd kormányfőt a repü­lőtéren Nyikolaj jrtizí.kov, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és felesége, valamint Nvikolaj Talizin, az SZKP KB PB pót­tagja. a Minisztertanács el­nökének első helyettese fo­gadta. tette legyőzött polgári ellen­felét, katonai rendszert ve­zetett be az országban, be­tiltotta a pártokat, és gya­korlatilag rendeletekkel kor­mányzott. Benazir sorsa előbb háziőrizeí, majd londoni száműzetés volt. Hazai és némi külföldi nyomásra Zia január elsején megszüntette a katonai kormányzást, de úgy, hogy nem oldotta fel a hagyományos pártok betiltá­sát. Az elnök valószínűleg éppen ezért remélte, hogy Benazirt nyugodtan hazaen­gedheti. Az eddigi jelek sze­rint azonban tévedett. Az el­nök ezt hamar felismerte, és már a múlt héten fenyegető nyilatkozatban szólította fel a hazatért politikusnőt. hogy gyűlései „ne kerüljenek ki az ellenőrzés alól”, mert ami őt. Zia tábornokot illeti, kész „minden eszközzel a rend megvédésére”. Ha ez sem lett volna elég világos beszéd, ka­pott Benazir a hatalom világosabb üzenetet is: szom­batra virradóra merényletet kísérelt meg ellene egy őr­nagy. akiről a hatóságok si­etve kijelentették, hogy „nem beszámítható” .. Harmat Endre Major famás 1910—1986 Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Major Tamás elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, az MSZMP Központi Bi­zottságának volt tagja, kétszeres Kossuth-díjas színmű* vész hosszan tartó, súlyos betegség után elhunyt. Major Tamás elvtárs temetése 1986. április 23'án szer­dán 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munka* társai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti díszravatalozóban. az MSZMP Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a Magyar Színházművészeti Szövetség, a Nemzeti Színház, a Katona József Színház ☆ Major Tamás 1910. január 26-án született Budapesten. 1930-ban végezte el a Szín- művészeti Akadémiát, s már az azt követő évben tagja lett a Nemzeti Színháznak. Ettől kezdve művészi pályája elválaszthatatlanul egybe­forrt nemcsak a nemzet szín­házának, hanem a magyar színházművészet egészének el­múlt fél évszázados történe­tével. Fiatalsága viharos, em­bert próbáló korban telt: be­kapcsolódott az ellenállási mozgalomba, s a kommunista színházi törekvések egyik leg­aktívabb harcosa lett. 1943 óta tagja a pártnak. Jellegzetes erős kontúrral megformált groteszk humor­ral átszőtt epizódalakításai után legelső, s máig egyik legemlékezetesebb főszerepét 1943-ban, a Tartuffe címsze­repében nyújtotta. Ugyanak­kor fiatalon feltűnt a magyar költészet avatott, újszerű tol­mácsolójaként is: a klasszi­kus versek előadása mellett egyik első igazi ismerője és népszerűsítője volt a modern szocialista költészetnek, így József Attila művészetének is. Szervezője és állandó szerep­lője volt a Független Színpad emlékezetes előadásainak, a vasasszakszervezet irodalmi matinéinak, az 1930-as évek végétől. A felszabadulás után 1945- töl 1962-ig volt a Nemzeti Színház igazgatója. 1962-től 1978-ig pedig főrendezője, s így formálója, megteremtője a színház új játékstílusának és műsorpolitikájának. Játéka az évek során egy­re elmélyültebb lett: sajátos mély hangszíne, jellegzetes vibráló . mozgása, páratlan meggyőzőképessége, iróniája, szellemi fölénye minden ala­kítását egyénivé, jellegzetes­sé varázsolta. Művészetét el­sősorban az aprólékos mozza­natokat figyelembe vevő, mégis nagyvonalúan összefo­gott játék jellemezte, s pá­ratlan humora szinte minden szerepében megcsillant. Klasz- szikus és modern darabokban egyaránt otthon érezte ma­gát: felejthetetlen alakításai között volt Moliére számos alakja, Csokonai Karnyónéjá- nak Kuruzsa, Osborne Ko­médiásában Archie Rice sze­repe, Shakespeare Hamletje, III. Richárdja és Jágója. Színpadi rendezéseiben is a korszerű törekvések hive volt: nemcsak Moliére, Cse­hov, Gorkij és Shakespeare drámáit tudta mindig új­szerű megközelítésmóddal feldolgozni, de ö volt Brecht egyik leglelkesebb hazai in­terpretálja is. Filmszínészi pályafutása a felszabadulás után bontako­zott ki: ö volt egyebek kö­zött a Merénylet cinikus, hortyista rendőrtisztje, A ti­zedes meg a többiek mulat­ságos inasfigurája, a Circus Maximus keserű-bölcs Bárdos Bélája. Életének legutolsó esztende­jét a Katona József Színház­hoz kötődnek: az 1983-ban alakult társulat egyik alapitó tagja volt. Itt rendezte — még abban az évben — Moliére Tudós nökjének sikeres elő­adását, s lépett fel Goldoni Mirandolinájában majd Pin­ter Hazatérés és Bulgakov Menekülés című darabjában. Major Tamás a felszabadu­lás után is élénk közéleti te­vékenységet folytatott. 1957— 1966. között az MSZMP KB tagja, 1949—1953. és 1958—1971.. között országgyűlési képvi­selő volt. Tudását, művészetét pedagógusként is át tudta ad­ni: 1947-től a Színház és Filmművészeti Főiskola ta­náraként fiatal színésznem­zedékek sorát oktatta a mes­terség titkaira. Munkásságát, művészetét, kultúrpolitikusi tevékenysé­gét két alkalommal Kossuth- díjjal, továbbá Kiváló Mű­vész címmel, 1960-ban és 197(t- a Munka Vörös Zászló Ér­demrendjével is elismerték. 1978-ban Szocialista Magyar- országáért Érdemrenddel, 1985-ben — 75. születésnapja alkalmából — a Magyar Nép­köztársaság zászlórendjével tüntették ki. Szovjet—kínai konzultációk Moszkvában szovjet—kínai politikai konzultációkat tar­tottak április 7. és 14. között. A tanácskozások nyolcadik fordulóján Leonyid lijicsov szovjet külügyminiszter-he­lyettes és Csien Csi-csen kí­nai külügyminiszter-helyettes, a konzultációkra kijelölt kor- (mánymegbízott folytatta a véleménycserét a kétolda.ú I kapcsolatok rendezésének kérdéséiről és egyes nemzet­közi problémákról. Kiemelték, hogy bővültek a sokoldalú kapcsolatok és érint­kezések. IVfegerősítették. hogy tovább kívánják javítani és fejleszteni" a két ország kap­csolatait politikai, gazdasági, tudományos-műszaki, - kultu­rális és más területeken. A konzultációkat őszinte, kiegyensúlyozott és tárgyszerű légkörben tartották. Hasznos­nak minősítették a konzultá­ciókat és a párbeszédet, s megállapodtak abban, hogy a konzultációk következő for­dulóját 1986 októberében tartják Pekingben. Eduard Sevardnadze, az SZKP KB PB tagja, szovjet külügyminiszter hétfőn fogad. ta Csien Csi-csent. Vé’e- ményt cseréltek a kétoldalú kapcsolatok kérdéseiről és egyes nemzetközi problémák­ról. Sevardnadze hangsúlyozta, hogy —, bár a Szovjetunió és Kína bizonyos nemzetközi kérdéseket és országokat más­más módon közelít meg —- a két állam érdekei valójában azonosak, amikor a bekéért és a szocializmusért, az atom­háború veszélye, a fegyver­kezési hajsza, főleg az űr­fegyverkezés ellen folytatott küzdelemről van szó. A Szovjetunió úgy ítéli meg, hogy a kétoldalú együtt­működésnek nagy tartalékai vannak, s az együttműködést az egyenjogúság és a kölcsö­nös előnyök elveire kell épí­teni, úgy. hogv tiszteletben kell tartani a másik fél elkö­telezettségét barátai és szö­vetségesei iránt. A politikai kapcsolatok javításához nagy­mértékben hozzájárulhat az érintkezések továbbfejleszté­se, egészen a csúcstalálkozó szintjéig. Csien Csi-csen hétfőn haza­utazott Pekingbe.

Next

/
Thumbnails
Contents