Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-10 / 58. szám
Pékek bére (1.) „Mi nem Adni — mint tudjuk — öröm. Logikusan következne ebből, hogy öröm a bérfejlesztés is, hiszen a legjobb alkalom adni azoknak, akik erre munkájukkal rászolgáltak. Itt azonban másféle logika érvényesül. Régi üzemi „bútordarabok”, üzemvezetők, művezetők, bizalmiak sóhajtoznak ilyentájt, szomorkásán: csak bérfejlesztés ne lenne, csak ezt tudnám feledni! Mert mióta világ a világ, vállalati bérfejlesztés még úgy le nem zajlott, hogy mindenki elégedett lett volna vele. Ez magából a művelet természetéből adódik. Abból ugyanis, hogy mindenki nem kaphatja- meg a legtekintélyesebb összeget. A dolgok természetéből következik az is, hogy aki munkája révén bérfejlesztési listavezető, az csendben elégedett, míg mások emelt hangon fejezik ki nemtetszésüket. így aztán, mint egyik üzemvezető ismerősöm is leszögezte, az éves bérfejlesztésben az az egy öröm van, ba végre túlesnek rajta. ☆ A Nógrád Megyei Sütőipiari Vállalatnál a minap jutottak túl a nehezén. Nehéz csata volt, olykorolykor kemény kézitusákkal fűszerezve. Csak egy dolog látszott bizonyosnak: a központi keresetszínvonal-sza- bályozásba tartozó vállalat az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal rendelete alapján az kién ötszázalékos fejlesztést hajthat végre, ami 1 millió 636 ezer forint szétosztását teszi lehetővé,» azaz fejenkénti éves átlagban 3105 forintos béremelést. Miután azonban ez a tavalyinál szerényebb lehetőség. a munkahelyi kollektívák azonnal előálltak a javaslattal: alapbéresítsék a mozgóbér egy részét is! A személyre szóló összegek eldöntése még messze volt. a parázs vita máris kialakult. A bizalmátestület egyhangúlag a javaslat mellett szavazott. A vállalati tanács ülésén már megoszlottak a vélemények, ketten ellene vori liesn lesznek munka nélkül A mútt év végén a BRG salgótarjáni gyára megszüntette a karancskeszi építőipari szövetkezetben működő melléküzemágát. 'A szövetkezet vezetői nem keseredtek el, hanem új lehetőséget kerestek az ott dolgozott asszonyok újabb foglalkoztatására. Kapcsolatba léptek a Salgó Cipőipari Szövetkezettel és megállapodtak, hogy ebben az évben megnyitja kapuit a bedolgozórészleg. — Rekord gyorsasággal — alig két hónap alatt — átalakították a meglévő épületet és beszerezték a termeléshez szükséges gépeket. Ezzel 26 nődolgozó foglalkoztatását megoldották. Később lehetőség nyílik a létszám további növelésére. Ennek szellemében alakították át a szociális épületet és újabb berendezéseket is várnak. Az asszonyok betanítását január 8-án kezdték meg. Jelenleg a női szandálok készítésének technológiájával, a különböző munkafolyamatokkal ismerkednek. Kezdetben egy műszakban termelnek. Az év végéig csaknem 3 millió forint értékű termék előállításával számolnak. A következő esztendőben — amennyiben két műszakra állnak át — az előbbi termelési érték dupláját kívánják elérni. Az OKISZ 2 millió forintos támogatása mellett segítséget kaptak a KISZÖV-től, a Salgó Cipőipari Szövetkezet pedig vállalta a betanítást és a gépek beszerzését. Az év első negyedévében 10 ezer szandál gvártását tervezték. A gyártósor főpróbájára március 10-én kerül sor. voltunk szívbajosak" tok, a tanács egy tagja tartózkodott. A pártvezetőség nem értett egyet a mozgóbér alapbéresitésével. — Sok szempont miatt nem — mondja Menczel Sándor szállítási csoportvezető, vál* lalati párttitkár. — Nálunk több területen létszámgondok vannak, , helyettesíteni kell. Gyakran kerül sor átcsoportosításra, a húsvéti, karácsonyi ünnepek előtt sok a többletmunka. Hogy mindezt meg tudjuk oldani, ahhoz mozgóbér kell. — Véleménye szerint a megkurtított keretből nem futja? — Talán igen. Sok múlik a túlóra alakulásán is, hiszen a megmaradt túlórapénzből valamennyit visszatáplálhatnánk a mozgóbérbe. A bizalmitestület és a vállalati tanács döntése alapján 384 ezer forintot vettek el a mozgóbérből alapbéremelésre. Ezzel a fejlesztés már megközelíti a tavalyit. — Való igaz, hogy ezzel a mozgóbérkeretet nagyon ki- centiztük — teszi hozzá Csapó Imre munkaügyi osztályvezető. — Szerintem azonban az alapórabérek alacsony volta igazolja a döntést. A dolgozók úgy vannak vele, hogy az órabérhez nem számítják hozzá a minőségi pénzt, a pótlékot, a többletteljesítményért járó pénzt, számukra a „pucér” órabér a biztos kereset, azt értékelik. Teljesült az akaratuk. A-mi a bérfejlesztési irányelveket illeti, teljes volt az egyetértés. Bajos is lett volna ezek fölött vitatkozni, hiszen irányelvek jóformán nem is voltak. Csupán annyi, hogy a fegyelmi büntetés, az igazolatlan mulasztás kizáró tényező, továbbá az összeg nyolcvan százalékát a fizikai dolgozóknak kell megkapniuk, ők 150 forintnál illetve órabérese kné! 1 forintnál kevesebbet nem kaphatnak, míg a nem fizikai dolgozók minimuma a havi 200 forint. Felső határt nem szabtak meg. A munkahelyi vezetők és a bizalmiak tehát nagyfokú önállóságot élvezve láthattak munkához. Döntésüket megkönnyítette, hogy a vállalatnál év elején minden egyes dolgozóról minősítés készült, melyet egyébként mindenki írásiban meg is kapott. Az értékelés már jó fogódzó volt. Annyira azonban mégsem jó, hogy elejét vette volna a vitáknak. — Nagy dolog nálunk a bérfejlesztés, hosszú időn át szóbeszéd tárgya — véli Molnár Tiborné gépírónő, a műszakiak bizalmija. — Persze, hogy nem születhet olyan döntés, aminek mindenki örül-! Mi azt akarjuk, hogy azok legyenek elégedettek, akik valóban kiváló munkát végeznek. A gazdasági vezetés részéről partnere, Oláh János főmérnök is ezen a véleményen volt, mégis adódtak esetek, amikor nem tudtak megegyezni. Nem volt mit tenni, a szakszervezeti titkárt hívták döntőbírónak. — Nehéz ügy ez — sóhajt Molnárné is, akit egyébként egyáltalán nem befolyásolt a közte és a főmérnök közt a munkahelyi hierarchiában meglevő távolság, amikor az általa helyesnek vélt megoldás mellett kardoskodott. Nehéz, mert az idősebb dolgozók rangidős korukra tekintettel várják el a bőségesebb béremelést, a pályakezdők nehézségeikre hivatkozva igénylik ugyanezt. Nem egységes a vélemény a differenciálás mértékében sem. Mi nem voltunk szívbajosak, akadt, aki semmit nem kapott, volt, aki ezer forintot. A csoport egv része helyeselte, mások túlzásnak tartották a megkülönböztetést. A gépírónő, mmt bizalmi idén először gyakorolta egyetértési jogát a bérfejlesztésben, de egy dolgot máris világosan lát' — A határozott mértékű differenciálást is jobban elfogadják az emberek, ha alapos okokat felsorakoztatva meggyőzően tudunk érvelni mellette. Szerintem a magyarázatot akkor sem kell elhallgatni, ba történetesen nem reklamál senki. Szemű Márta (Következik: Bevált módszer a Só liánból) Uj utak Folytatódik a Budapest környéki úthálózat kiépítése, korszerűsítése. A Pest Megyei Tanács információja szerint jelenleg a legnagyobb munka az M—1-es autópálya Törökbálint és Herceghalom közötti 10 kilométeres szakaszának építése. A betonútépítő vállalat gépei készítik elő a talajt, a hidak, vízátfolyók elemeinek egy részét is már a helyszínre szállították. Á kilométerenként 70 millió forint beruházást igénylő építés várhatóan a negyedik negyedévre fejeződik be. Akkor megindulhat a közlekedés. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy Budapest és Tatabánya között autópályán, kétszer két sávban ionét majd közlekedni. A jelenlegi 1-es út attól kezdve — 106-as jelzéssel — a helyi forgalomban tölt majd be fontos szerepet. A termelőmunkában is részt vesznek már a harmadéves szakmunkástanulók a Vegyép szer salgótarjáni gyárában. Képünkön Végh Csaba gépi forgácsoló a harminceszteo- dös gyakorlattal rendelkező Kupcsulik József mellett végzi teendőit a szakmai gyafcor bit ideje alatt. Magyar rendezvények Japánban Magyar idegenforgalmi, gasztronómiai és élelmiszer- ipari rendezvények színhelye ezekben a napokban a japán tőváros. E rendezvények egy közös célt szolgálnak, mégpedig hazánk jobb megismertetését a távol-keleti országban, a magyar—japán kapcsolatok fejlesztését, a két ország közötti további közeledés előmozdítását. Dr. Meggyes István, az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH) Tokióban tartózkodó vezetője, az MTI tudósítójának vasárnap elmondta, hogy az OIH az 1986—87-es évekre Japánt kiemelten kezelő idegenforgalmi kampányt indított. E kampány kezdetét dr. Meggyes István épp a hét végén jelentette be a japán fővárosban rendezett sajtó- értekezlet keretében, amelyen több mint száz szigetországi idegenforgalmi szakember és újságíró jelent meg. A kampánnyal kapcsolatban Meggyes István elmondta, hogy az OIH a rendelkezésére álló pénzügyi, illetve reklámeszközöket az említett időszakban fokozottabban kívánja Japánra koncentrálni, s ezáltal fellendíteni a Magyarországra irányuló japán idegenforgalmat, amely az elmúlt két évben — nem utolsósorban a tokiói irodával rendelkező IBUSZ erőfeszítéseinek eredményeként — a korábbinál gyorsabb ütemben fejlődött. Egyébként —, mint Meggyes István közölte — az OIH is tervezi, hogy az IBUSZ-hoz hasonlóan idegen- forgalmi irodát nyit Japánban. Meggyes István örömmel szólt arról, hogy a szigetországban érezhetően növekszik az érdeklődés hazánk irárrt. Utalt arra, hogy a magyar idegenforgalmi szakemberek tudatában vannak a japán turisták igényességének, s —, mint azt a sajtóértekezleten is hangsúlyozta — hazánk minden szempontból készen áll a felkelő nap országából országunkba utazni vágyók fogadására. Meggyes István sajtóértekezletére a tokiói Hotel Inter national ben került sor, s nem véletlenül. Itt ugyanis néhány nappal ezelőtt magyar gasztronómiai hetek kezdődtek a budapesti Hilton és a tokiói Hilton rendezésében. A szálloda egyik legimpozánsabb éttermében három héten keresztül a legfinomabb magyar borokat és ételeket kóstolgathatják az ínyenc japán látogatók, s mindehhez Lakatos György és zenekara a Japánban már ismert cigányzenével teremt hangulatot. Említést érdemel az is, hogy kedden nyílik a japán fővárosban az a nagyszabású nemzetközi élelmiszer-ipari kiállítás, amelyen hazánk immár hagyományos kiállítónak számít. A TERIMPEX, a MONIMPEX. a HUNGARO- FRUCT, a HUNGAROVIN és még több más magyar vállalat ezúttal is jelen lesz a nemzetközi bemutatón. Felvállalni a kihívást * Még jobban kell dolgoznunk, mint eddig, ha el áfcarju'.l Bm — de el is kell! — kerülni az 1985. évi külkereske"■ delmi egyensúlyban mutatkozó lemaradás megismétlődését. Nincs más választási lehetőségünk, mert a népgazdaság egyensúlyi helyzetének megtartásában, javításában meghatározó szerepe van az idénre tervezett 350—400 millió dollár aktívum elérésének, természetesen pótolva ezzel az előző évi lemaradást is. A megnövekedett feladatokból az iparnak, köztük megyénk iparának is az eddiginél többet kell vállalnia. A múlhatatlanul szükséges előrelépés alapkövetelménye, hogy a kedvezőtlen folyamat visszaszorítására helyezzük a fő hangsúlyt. Vagyis a megtorpanás és a romlás megállítása a legfontosabb feladat. Ez azt jelenti, hogy a külkereskedelmünk mindkét fő relációban tovább kívánja csőkk -Ölteni adósságállományunkat, ami egyet jelent a kivitel növelésével, a behozatal ésszerű mérséklésével. Ebben az esztendőben azért kell különösen keményen dolgozni megyénk nagyobb és kisebb exportáló üzemeinek, mert az elért sikerekkel megalapozhatjuk a hetedik ötéves terv céljainak megvalósítását. A piaci helyzet előrejelzései szerint a KGST-országokkal fennálló kapcsolataink továbbra is .meghatározó .jellegűek lesznek, az export szerkezete azonban módosul: az agrártermékek kivitele dinamikusan bővül, az ipari export, elsősorban a gépipar kivitele mérsékeltebben növekszik. Ezzel ellentétes folyamatra kell számitani a konvertibilis exportnál: az iparnak, köztük megyénk termelő, gazdálkodó egységeinek is, az eddiginél nagyobb feladatot kell magukra vállalniuk. Nem lesz könnyű a teljesítés, mert az előzetes információk szerint az értékesítés körülményei nem változnak, azaz az eddiginél még keményebb . versennyel kell szembenézniük. Előnyökre, sikerekre, jó bevételre csak akkor számíthatnak megyénk exportáló gyárai, üzemei, ha az unalomig hangoztatott nemzetközi versenyképességüket valóban a követelményekhez igazítják. A tavalyi esztendő egyik nagy tanulsága országosan és megyénkben is az előbbiek elmaradásában keresendő. Az értékesítés során még jobban kiütköztek a versenyképességnél jelentkező gyengeségek. E jelenség mögött azok a bátortalan és késlekedő lépések húzódnak meg. amelyek a lassú termelési szerkezet átalakítására, az exportstruktúra késedelmes megváltoztatáséira irányulnak. Az évenként országosan kimutatott 3—5 százalékos termékszerkezet-váltással nem lehet méltóképpen válaszolni az egyre növekvő kihívásra. Emiatt az elmúlt évbén fő pacainkon — NSZK, Ausztria, Olaszország — a viszonvlag kedvező konjunkturális helyzeteket sem tudtuk kihasználni. Ugyanis a fejlett tőkésországokban csak a korszerű, kevés anyagot megtestesítő, csekély energiát fogyasztó, esztétikus termékeknek van keletjük, ázsiójük, elismertségük. Az . előbbi gondolatkörhöz szorosan kapcsolódik másik gyengeségünk, amely az igen alacsony színvonalú hatékonyságban ölt testet. Emiatt két területen szorítjuk háttérbe önmagunkat. Egyrészt csökkentjük a keresett, jól eladható termékek mennyiségét, az ebbő' származó bevételt, ugyanakkor rontjuk a gazdaság exporttermelő képességét. Az exporttermelés és -értékesítés szabályai ugyanazok, mint az előző évben voltak. Önként adódik a kérdés: hol és milyen területeken szükséges még tovább javítani a munkát? A gondok,,melyekről most szó lesz, már a korábbi évekről visszaköszönnek. Ezek között említhetjük az előző évekénél is erősebb 1985. év végi hajrát a konvertibilis exportban. Országossan tavaly az utolsó negyedévben teljesítettük az összes konvertibilis kivitel 35 százalékát, a feldolgozott termékek exportjának pedig 40 százalékát. Ebben szerepelnek megyénk exportáló vállalatai közül azok, ahol a múlt év utolsó munkanapjain is több tíz vagonra, kamionra való árut szállítottak ki. Az idei januári, februári teljesítmények viszont azt jelzik, hogy a szállítások jóval kisebbek a decemberinél, ugyanakkor bizonyos javulás tapasztalható az előző év azonos időszakához viszonyítva. A BRG salgótarjáni gyárában az év első két hónapjában előreláthatólag 75 millió forint értékű exporttermék hagyja el a gyárat. A késlekedés okai között említik gyáraink a rendelések lassú beérkezését a tőkésrelációban. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben például január végiig 3241 tonnára szók a tőkésigény. Ebből 2500 tonnát gyártottak le, február 20- ig pedig 2000 tonnái szállítottak ki. Az utóbbi időben felgyorsult a megrendelések beérkezése. Február 20-án mán 5280 tonna konvertibilis exportmegrendelést mutattak ki. A szállítások ütemtelensége nemcsak megbosszulja magát, hanem kedvezőtlen helyzetet teremt a kereskedelempolitikában, és a kereskedelemtechnikában is. Sebezhető pontunk még termékeink gyengébb minősége. Ezért a külföldi utak során, az üzletkötésekre 1 fordítható idő bizonyos részét a reklamációk intézésére kell fordítani. Előfordul, hogy a kifogások jogosságának elismerésekor, az előzőleg kialkudott árból kisebb vagy nagyobb engedményeket kell tenni. Egv évvel korábban megyénk exportáló gyárai, vállalatai közül többen az import hiányára, késedelmes beérke'”•*- sere, a hosszadalmas engedélyeztetésére hivatkoztak. A Külkereskedelmi Minisztérium szerint az idén erre utalni alapvetően nem lehet, mert 1985-ben a tervezett 5 százalékkai szemben 16 százalékkal növekedett az import. V agyis a kibontakozásra nincs más lehetőség, mint a világgazdasági folyamatokhoz való igazodás, a műszaki fejlesztés meggyorsítása, a struktúraváltás gyorsabb ütemű végrehajtása, s mindezek eredményeképpen a hatékonyság javítása. Ve nesz Károly Sertéstelepek rekonstrukciója A sertéshús felvásárlási árának emelése az állami gazdaságokban is ösztönzi az állattenyésztési ágazat teljesítményének növelését. A mezőgazdasági nagyüzemek szakemberei arra számítanak, hogy az új árak az ágazat árbevételét 350 millió forinttal növelik az idén, abban az esetben is, ha csak a tavalyival megegyező mennyiségű, mintegy 210 ezer tonna vágósertést értékesítenek. Várhatóan lehetőségük lesz arra is, hogy az elmúlt években bekövetkezett állatszámcsök- kenést megállítsák és a továbbiakban — a fejlesztés egyéb lehetőségeivel is élve növeljék az állományt. Tavaly 95 ezer tenyészkocát tartottak számon, ami 2 százalékkal kevesebb volt az egy évvel korábbinál, am a hetedik ötéves terv időszakának utolsó évére, a számítások szerint, az anyaállatok száma meghaladhatja a 110 ezret. Az állami gazdaságok nagyüzemi sertéstelepeinek 40 százaléka rekonstrukcióra szorul, és a nem eléggé kedvező szakmai lehetőségek egyelőre hátráltatják az állomány ütemes fejlesztését. Az üzemek korszerűsítési törekvéseit azonban máris segíti az a 35 százalékos támogatás, amelyet az idén a telepek meghatározott rekonstrukciós munkáira már felvehetnek. A gépi berendezések cseréjét viszont továbbra is saját forrásból kell megoldaniuk, és ez az üzemek egy részében jelenleg gondot okoz. A termelői kedv fellendülését jelzi, hogy az idén a gazdaságok 43 ezer férőhely rekonstrukcióját irányozták elő és emellett hozzálátnak új sertéstelepek kialakításához is: ezekben hozzávetőleg 33 ezer állatot helyezhetnek el. 4 NÖGRÁD — 1986. március 10., hétfő 3
