Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám

Tanácskozik az SiSiCB* XXlfBI. kongresszusa lenség, a további munkála­toknál pedig a nagyarányú munkaerő-vándorlás, bizto- nyos érdektelenség, a szociális építkezések elmaradása okoz gondot. „Türelmet tanúsítot­tunk, de itt volna az ideje betartani a határidőket” — jelentette ki, hozzáfűzve, hogy „az emberek saját ter­veiket is építik”. „A BAM iránt elolvadt az érdeklődés, a század építkezéséről, egyet­len irodalmi alkotás sem emlékezik meg” — panaszol­ta. A keddi szovjet felszólalók sorát Alekszej Szozinov, a tudományos akadémia általá­nos genetikai intézetének igazgatója zárta. Beszélt a növénynemesítés előnyeiről és sikereiről. Olyán fiatalo­kat igényelt intézetébe, akik a biológiában és a számítás- technikában is járatosak. Részletesen szólt saját terü­letére vonatkoztatva az em­beri tényezőről. így a kutatók jó felkészültségének fontossá­gáról. teljesítményorientált fizetési rendszerük helyessé­géről, a tudományos minősítés jelenlegi rendszerének visz- száságairól. Az intézeti igazgató után a szovjet hadsereg és haditen­gerészet üdvözölte a szovjet pártkongresszust. A különbö­ző haderő- és fegyvernemek képviselői katonazenekarral, oszlopokban, csapatzászlóik­kal, díszegyenruhában, a tisztek kivont karddal vonul­tak be a kongresszusi terem­be, köztük a Szovjetunió Hő­sei, akik ezt a kitüntető cí­met a közelmúltban, inter­nacionalista kötelességük tel­jesítésért kapták. Vlagyimir Mihajlov vezérőrnagy olvasta fel a kongresszushoz szóló üdvözlő üzenetet, amelyet a jelenlévők nagy tapssal fo­gadtak. Ezután az elnök Gáspár Sándornak, a Szakszervezeti Világszövetség és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa elnökének adta meg a szói. Gáspár Sándor felszálalása Folyik a tanácskozás az SZKP XXVII. kongresszusán. 1 (Folytatás az 1. oldalról.) tus megszüntetésében érdekelt minden fél kezdjen párbeszé­det a térség problémáinak po­litikai megoldásáról. arról, hogy a világnak ez a része a béke, a stabilitás és az együtt­működés övezete legyen. A nukleáris fegyverek tel­jes felszámolására tett szov­jet javaslat nagyon fontos a fejlődő országok számára, mi­vel a leszerelés problémaköre a legszorosabb kapcsolatban áll a fejlődés kérdéseivel — hangsúlyozta Athos Fava, az Argentin Kommunista Párt főtitkára. Miközben a kapita­lizmus a fejlődő országok el­adósodását arra próbálja ki­használni, hogy kiutat találjon a válságból és forrást bizto­sítson magának a fegyverke­zési hajsza finanszírozására, a szovjet békejavaslatok azok­nak a hatalmas lehetőségek­nek a feltárását ajánlják, amelyeket éppen a fejlődők elmaradottsága és nyomora megszüntetésére lehetne fel­használni. A békeharcot nem lehet el­választani a demokráciáért és a nemzeti felszabadításért ví­vott küzdelemtől, s különösen nem lehet ezt a kettőt szem­beállítani. Athos Pava kitért arra. hogy az imperializmus egész La- tin-Amerikát és a karibi­térséget megpróbálja glo­bális agressziópoütikáiárak alávetni. Ebben a helyzetben különösen fontos a kubai, nacaraguai, és a salvadori néppel való szolidaritás. „Ma Nicaraguában dől el Latin- Amerika demokratikus és felszabadító folyamatának közeljövője” — jelentette ki az Argentin Kommunista Párt vezetője. Az Argentin KP főtitkára felszólalásában felvetette a kommunista világmozgalom újabb találkozójának lehető­ségét, az antiimper.alista harc közös feladatainak meg­vitatására. A jelenlegi helyzetben, amikor a nukleáris hajsza következtében maga az em­beriség léte került veszélybe, nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris háború meg­akadályozása és az atom­fegyverek felszámolása — jelentette ki felszólalásában Kaneko Micuhiro, a Japán Kommunista Párt KB Tit­kárságának elnöke. A japán kommunista ve­zető üdvözölte Mihail Gor­bacsov nyilatkozatát, amely­ben a nukleáris fegyver tel­jes felszámolását javasolta az Egyesült Államoknak és a többi atomhatalomnak. Reagan elnöknek a szovjet javaslatra adott válaszáról szólva a szónok megállapí­totta, hogy az elnök, bár a nukleáris fegyver felszámo­lásáról beszél, gyakorlatilag a beláthatatlan jövőbe tolja ki e feladat megoldását, az­által, hogy különböző „elő­feltételeket” szab. Mint az atomtámidás ál- dozátul esett egyetlen ország pártja, a Japán Kommunista Párt, a jövőben sem sajnál semmiféle erőfeszítést, hogy egységbe kovácsolja az atom­háború megakadályozásáén fellépő összes erőket — mu­tatott rá Kaneko Micuhiro, majd elítélte Japán kor­mányzó köreit, ame'yek erőltetik a fegyverkezési haj­szát és az ország militarizá- lását, mind szorosabb ka­tonai szövetségbe fűzik Tokiót Washingtonnal. A kongresszus délutáni szü­netében ülést tartott az a bi­zottság, amely elbírálja a gazdasági és társadalmi fejlő­dés fő. irányairól előterjesztett tervezethez benyújtott módo­sító és kiegészítő javaslato­kat. A délutáni ülésen a felszó­lalók sorát Mohamed Juszu- pov, a dagesztáni területi pártbizottság első titkára nyi­totta meg. Fokozottabb el­lenőrzést sürgetett a nem munkából eredő jövedelmek fölött. Állást foglalt ámellett, hogy internacionalista- szel­lemben neveljék az ifjúságot. A Bajkál—Amúr vasútvonal építéséről és mai problémái­ról beszélt a kongresszuson egy fiatal építőmunkásnő, Galina Kosztyenko. A tajgá- ban, az örök fagy övezetében egy évvel a határidő előtt befejeződött építkezési sza­kaszról nagyon lelkesen be­szélt, de azt is elmondta, hogy az építkezésnél „nagy­apáink szerszámai voltak együtt a modern technikával” nem volt ritka a szervezet­Kedves Elvtársak! Tisztelt kongresszus! Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a Szakszer­vezeti Világszövetség képvi­seletében részt vehetünk a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresz- szusán. A meghívás is kifejezi, hogy Lenin pártja, a szovjet kommunisták megkülönböz­tetett figyelmet szentelnek és megkülönböztetett jelentőséget tulajdonítanak a szakszerve­zeti mozgalomnak. A Szovjetunió Kommunista Pártjának kongresszu­sait a nemzetközi mun- káskö/.vélemény, a szer­vezett munkásság mindig nagy figyelemmel és érdek­lődéssel kísérte. Ez természe­tes és érthető, A forradalmi szakszervezeti mozgalom a nagy októberi szocialista forradalomtól, annak ered­ményeitől kapott új lendüle­tet és Ösztönzést a kizsákmá­nyolás ellen, a társadalmi ha­ladásért folytatott harcához. Az SZKP kongresszusa erőt és biztatást ad a munkásmoz­galomnak. a szakszervezetek­nek napjainkban is, amikor a tőkésvilág gazdasági vál­sága tovább mélyül, annak .miM^n. ye... a dolgQzoiö 'éíe.t- es . munkakö-" rülttiényeat néBézifí. Mint az SZKP Központi Bi­zottságának beszámolója is megállapítja, a tőkések az egész világon támadást indí­tottak a dolgozók nehéz és hosszú harcokban elért vív­mányai, a szakszervezeti jo­gok ellen. A tőke mozgástere azonban naojainkban egyre inkább szűkül. A. válságból való ki­jutásra ma már nincsenek meg azok a lehetőségek, amelyek Egybehangzó vélemények az öblösüveggyárban fl kongresszus jótékony hatása A Szabadság Szocialista Brigádot szinte mindenki is­meri és nagyra tartja a sal­gótarjáni öblösüveggyárban. Jogos ez a népszerűség, ez az elismertség. A napjaink­ban. 34 tagú túlnyomó rész­ben nőkből álló közösség 1959-ben, a versenymozgalom szárba szökkenésekor, el­sők között alakult a gyár­ban. A kitüntetések tárháza zavartba ejtően gazdag. Kö­zülük elegendő megemlíte­nünk a Magyar Népköztár­saság kiváló brigádja címet és a Kongresszusi zászlót. És most itt vendégeskedünk az illusztris kollektívánál. A feldolgozóüzem finomcsiszoló részlege, ahol ezek a kiváló­an képzett szakemberek dol­goznak, fület sértően zajos, ezért behúzódtunk az alap- szervezeti pártirodába. Be­szélgetésünk témája nemzet­közi jelentőséggel bír, ugyan­is az SZKP XXVII. kong­resszusáról van szó. — Természetesen élénk ér­deklődéssel követtem az ot* elhangzottakat — mondja a kenyerét két évtizede a gyár­ban kereső Horváth Ferenc üvegcsiszoló, választott tiszt­ségét tekintve: pártalapszer- vezeti titkár. — A megnyitót és Mihail Gorbacsov beszá­molóját csaknem teljes egé­szében megnéztem és meghall­gattam a tévében. Az újságok híradásait is rendszeresen vé­gigolvastam. — Magam is rendkívül kí­váncsi voltam az események­re — teszi hozzá Nagy Erzsé­bet, aki tizenöt esztendeje csiszolja a különböző mintá­kat az üvegkelyhekbe, poha­rakba, vázákba, s „mellesleg” a szakszervezeti bizottság mellett tevékenykedő nőbi­zottság tagja. — A napi ösz- szefoglalók sugárzásának ide­jére általában bekapcsoltam a televíziót. Olykor a rádiót hallgattam. Amikor időm en­gedte, a sajtó cikkeit is át­böngésztem. — Mi a véleményük a Szov­jetunió párttagságának mér­földkő-jelentőségű tanácsko­zásáról? — Nem vitás: munkakong­resszus — válaszolja a bri­gád asszonyainak és lányai­nak szószólója. — Mentes a pompázatos külsőségektől. A tartalom a lényeg. Nekem na­gyon tetszik az őszinte, kri­NÓGRÁD — 1986. március 5., szerda tikus és önkritikus hangnem. Nemcsak feltárják a hibákat, hanem a bajok nagyvonalú orvoslására is rámutatnak. A célul tűzött feladatok lélegzet- elállitóak. — Számomra is megkapó az egyszerűség, a sallangmen.es- ség — folytatja a férfi tagság képviselője. — Mindemellett kiérződött a levegőből: itt és most nagy dolgok történnek, évtizedekre szóló program szü­letik. Imponáló a nyugodtság, a tárgyilagosság, a hozzáértés. Amint az közismert, a szo/jet nép az ezredfordulóig kétsze­resére kívánja növelni a nem­zeti jövedelmet és két és "él­szeresére emelni a munka rét - melékenységét. Ezekhez a ter­vekhez nem kell kommentár. Hiszem: barátaink eleget tesz­nek az önként vállalt köte­lezettségüknek. — Kérem, emeljenek ki né­hány témakört a javaslaiok- ból, a kezdeményezésekből! — Gorbacsov elvtárs mond­ta: jó. akaratra van szükség a leszereléshez. Ezzel minden békeszerető ember csakis egyetérthet. Mert kizáro’ag békességben lehet élni, alkot­ni, csak így érhetjük el álma­ink beteljesülését. Ott és úgy kell az embereket foglalkoz­tatni, hogy tudásuk legjavát nyújthassák. Vigyázni kell az ügyeskedőkre, a hatalmukkal visszaélőkre! Fegyelem és fi­gyelem —* mindezek nélkül elképzelhetetlen az eredmé­nyes munkavégzés — sorolja az emlékezetében megragad­takat Nagy Erzsébet. — Én 1 néhány olyan megál­lapítást akarok kiemelni, amelyek meggyorsítják a ter­melést, hozzájárulnak a le­hetőségek alaposabb kihasz­nálásához — kapcsolódik Hor­váth Ferenc. — A fizetés szo­rosan függjön össze a telje*- sítménnyel, a minőséggel. Dif­ferenciálni kell a bérezésben. Vissza kell állítani a munka becsületét. Olyan feltételeket kell biztosítani a munkaheive- ken, hogy napi nyolc órában eleget tehessünk a gyárra ru­házott feladtoknak, s mi is boldogulhassunk a nyolcórai munkánk ellenértékéből. Szük­ség van az új gépekre, be­rendezésekre. ám ezek keze­léséhez kiművelt emberfők kellenek. — Megítélésük szerint, lesz- e hatása a kongresszuson el­hangzottaknak, az elfogadott programnak a magyar népre? — Egészen bizonyos — fe­lelik..— Kádár elvtárs is han­goztatta: a tárgyalt témák je­lentős része nemcsak a Szov­jetunióban folyó éoítőmunká- nak. hanem a szocialista tár­sadalmi rendszer általános fejlődésének is központi kér­déséi. Vagyis nálunk is érző­dik a kongresszus jótékony hatása. Kolaj László a harmincas évek elején a tőke rendelkezésére álltak. A Szovjetunió, a szocialista or­szágok léte, a gyarmati rend­szer felbomlása, az egyre ha- tározottabbá és harcosabbá váló tömegmozgalmak, a szak- szervezetek fellépései azok a legfontosabb tényezők, melyek jelentős mértékben csökken­tették a tőke mozgásterét. A munkásosztály, a szak- szervezetek visszautasítják a burzsoá közgazdászoknak azt az elképzelését, a tőkésorsá­gok kormányainak azt a törek­vését, hogy a gazdasági folya­matoknak szabad utat enged­ve a válság leküzdésének ter­heit a dolgozókra hárítsák. A szakszervezetek vissza­utasítják a -tőkéseknek azo­kat az embertelen nézeteit is, amelyek szerint a fegyverke­zési verseny jótékony hatással van a foglalkoztatottságra. A szellemi és fizikai munka em­berei, a szakszervezetek, füg­getlenül attól, hogy milyen irányzathoz tartoznak, tisztá­ban vannak azzal, hogy a fegyverek között nemcsak a múzsák hallgatnak, hanem ér­telmét veszti minden emberi tevékenység. Ezért üdvözlik és támogatják a szakszerveze­tek a béke és biztonság meg­teremtésére irányuló szovjet kezdeményezéseket. köz­tük azokat a legújabb ja­vaslatokat. amelyek célja a nukleáris háború veszélyének az emberiség életéből törté­nő véolocfes kiiktatása Napjainkban világossá vált, hogy tarthatatlanok a tőkés- világ „gazdasági csodájáról” meghirdetett elméletek. Meg­dőltek azok az állítások, mi­szerint az osztályharc de- je elmúlt, mert a tőke ter­mészete megváltozott, de­mokratizálódott. és a szak- szervezetek a partneri vi­szony keretében mindent el tudnak intézni. Ellenkezőleg! Az élet nap mint nap bizonyítja, hogy a tőke természete változatlan, az osztályharc ideje nem iárt le. a tőke és a munka ellen­téte kibékíthetetlen Az ez év szeptemberében megtartandó XI. szakszerve­zeti világkongresszus fe!- adata, hogy a jelenlegi konkrét helyzetből kiindulva fogalmazza meg a szakszer­vezetek teendőit, adjon olyan útmutatást és ajánlásokat, amelyekre támaszkodva a szakszervezetek eredménye­sen szembeszállhatnak áto­ké támadásával a dolgozók jogainak, érdekeinek vé­delmiben. A Szakszervezeti Világszö­vetségbe tömörült ?06 mil­lió szervezett dolgozót kép­viselő szakszervezetek hatal­mas erőt jelentenek a ki- zsákmánvolás ellen a társa­dalmi haladásért küzdőkegy­re szélesedő táborában. A Szakszervezeti Világszö­vetség nem az egyetlen nem­zetközi szakszervezeti köz­pont, de az egyetlen osz­tályharcos szervezet, mely­nek soraiban ott vannak a szocialista, a fejlődő világ és a fejlett tőkésországok szakszervezetei. Olyan szer­vezet vagyunk, melynek min­denki számára használható, világos orientációja van. A nemzetközi munkásszol dari- tás eszméjének magas"» emelése tekintélyt, tiszteieret, és elismerést vált ki a szö­vetségünkhöz nem tartozó szervezetek és tagságuk kö­rében is. Korunk nemzetközi szak- szervezeti mozgalmának egyik sajátossága a sokrétű­ség. ami történelmi tény A Szakszervezeti Világszövet­ség a jövőben is az összefo­gás útját szándékozik járni, és kész kezét nyújtani mindazoknak, akik hajlan­dók az együttműködésre. A nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom másik fontos sajátossága az útkeresés. Az eltérő társadalmi körülmé­nyek között működő szak­szervezetek új helyzetben ta­lálják magukat. Üj helyzetben találják ma­gukat a munkáshata'om kö­rülményei közepette, a szoci­alizmust építő országikban működő szakszervezetek isi. A társadalmi haladás, a de­mokratizmus bővülése, a gazdasági élet irányításának továbbfejlesztése bővíti a szakszervezetek tevékenysé­gi körét, növeli felelősségű­ket. Mindez a szakszerveze­teket bátor útkeresésre osz­tozni. Ez tükröződik az 3ZKP XXVII. kongresszusának munkájában is. A szakszervezeteknek 9 szocialista társadalomban saját rendeltetésük, sajátos szerepük és hivatásuk van. Teljes felelősséggel reszt vesznek a munkáshatalom politikájának kialakításá­ban, és annak végrehajtásá­ban. Eközben nem feledkez­nek meg arról, hogy — mint az a kongresszuson is meg- fogalmazá-t nyert —, hogy a szakszervezetek szamára „a dolgozók érdekei mindig az első helyen kell. hogv sze­repeljenek. Valójában ez az alapvető értelme tevékeny­ségünknek.” Kedves Elvtársak! Befejezésül engedjék meg, hogy elismerésünket ás há­lánkat fejezzük ki a szovjet szakszervezeteknek az SZVSZ-ben végzett tevé­kenységükért. Bioosak va­gyunk abban, nogy e tevé­kenység az elkövetkezendő években még jobban kitelje­sedik és a szovjet szak- szervezetek — mint mindig — a jövőben is példát mu­tatnak önfeláldozásból éá szolidaritásból. Végezetül további külföldi küldöttségvezetők üdvözölték a kongresszust, így Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára, Haled Baqdas. a Szíriái Kommunista Párt KB főtitkára és William Kashtan. a Kanadai Kommu­nista Párt főtitkára. Az SZKP XXVII. kong­resszusa szerdán folytatja munkáját. A kedd délelőtti ülésen szólalt fel Nvikolai Jertnakov, a kemerovój területi náwjií. zoftság első titkára. (Felszó­lalására lapunkban visszaté­rünk.) 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents