Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-27 / 73. szám
Esé^ye^ek „Fenegyerekek ?" 80 évvel ezelőtt alaíktilt Társas munkásegylet Salptarj:..ban J0VÄGÄSÜ, magas, nyúlánk fiatalember Balázs László esztergályos, a 18 lót számláló Béke brigád vezetője, aki a Romhányi Építési Kerámiagyár tmk-jában dolgozik. A 25 éves, mosolygós arcú szakember, mintha egy kicsit nyugtalan lenne. Vibrál a hangja. — Elkapott a B-vírus, éppen most akartam az orvoshoz indulni... — ad magyarázatot erre. — Régi brigádtagként vonultam be katonának — folytatja —, majd leszerelésem után egy évre megválasztottak brigádvezetőnek. Valószínű azért, mert meg voltak velem elégedve, és mert „a- Mn rokonszenvesnek háláltak —- próbálja röviden ösz- szefoglalni társai részéről megnyilvánuló bizalom forrásait. Rátérve a brigád munkájára, a következőket mondja. — Ha nem felel meg a követelményeknek az általunk elkészített alkatrész, akikor nem adjuk tovább, mert úgy is visszakerül hozzánk. — Nem hiúságból cselekszünk így, a gépek időnként minket is megtréfálnak, de egyikünk sem szereti a pancsermumfeát. No, meg aztán van bennünk egy kis szakmai büszkeség is — vallja be a brigádvezető. — Igaz, előfordult már, hogy nem volt kifogástalan a megmunkált alkatrész, de nem a mi hibánkból. Rossz rajzot készítettek... Hitetlenkedő szavaimra újból és határozottan megismétli az előbbiéket. majd elmondja, hogy egy segédmunkás kivételével mindany- nyian szakemberek: esztergályosok. fúrósok, marósok. — Akik most fit dolgoznak -— mutat körbe a tmk-mű- helyiben, — mind érettségizettek. De van a brigádban, aki ipari iskolát végzett, mások a szakközépiskola befejezése után jöttek ide. A legidősebb köztünk a maga 45 évével Pásztor Pál. Az évek során összeková- esotódobt kollektíva a szocialista brigádmozgakumban az oklevélnél kezdte. Tavaly, az ITWi 4. évi eredmények alapján elnyerték a Vállalat kiváló brigádja címet. — Vita után úgy döntöttünk hogy 1985-ben megpróbálkozunk e kitüntető cím megtartásával. Reméljük, si kerül. Amit vállaltunk, nem. csak teljesítettük, hanem túl is szárnyaltuk — érzékelteti a múlt év közös sikerélményeit Balázs László. A jó munka mellett a brigád karakterét jól kifejezi az általuk végzett sok társadalmi munka. Ha valamelyikük építkezik, akkor á nagy munkáknál maga mögött tudhatja a többieket. Ezt bizonyítja Varga László, Daka István, most pedig Balázs László esete. Mivel Molnár Valika nem tudta téli tüzelőjét felvágatni, ingyen ezt is elvégezték a brigád tagjai. Beteg társaikat mindig nagy szeretettel látogatják meg, közös örömet jelent egy- egy apróság világrajövetelének együttes, meghitt ünneplése, emellett a sport különböző ágaiban is jegyzik nevüket. Varga Laci például a röplabdacsapatban jeleskedik, Lichy Miklós pedig aktívan futbaillozik. — nem féltékenyek egymásra, vagyis elismerik aki többet tud, jobban dolgozik? — Igen. Szerintem a szakma legjobb művelője Hegedűs Peter, aki megyei versenyen elnyerte a Szakma kivalója címet. Itt említhetem tíandur István, Surányi János. Daka István, Máté József nevét, de még hosszan sorolhatnám a többiekét is. — Ajkkor nincs nehéz dolga a űri gádvezetőnek — vetem közbe. — Az mindig a prT. •mafenyi helyzettől függ. Vannak nehéz időszakok, főleg a közös kirándulások megszervezésénél. Előadódik, hogy valaki nem tud jönni, mert valami halaszthatatlan dolog közbejött, s helyét mással keil pótolni. Tréfásan arra kérem Surányi Jánost, aki ugyancsak nyúlánk termetű fiatalember és kiváló dolgozó, hogy mondjon valami rosszat is. mindjük a bri gád vezetőjéről. — Először is a legjobb barátom, aztán nincs oíyaa. *t»i kikívánkozna belőlem. Azé.t értjük meg egymást, mert egykorúok vagyunk, közösek a gondjaink, problémáink és örömeink. És szeretjük azt a munkát, aminek elvégzésére vállalkoztunk... Nem sokkal később Tolnai János esztergályos, kiváló dolgozó azzal folytatja, hogy nem akarja Lacit a szemébe dicsérni, de jó szakmunkásnak tartja. — Ö volt az első számú jelölte a br i gódvezet ő* vá l ászt á s _ kor, mert jó közösségi ember, mindenkivel jól kijön. Jóban, rosszban összetartunk. Én tíz évet dolgoztam másutt ugyancsak végig egv brigádban, de annyi jót nem tapasztaltam, mint az itt eltöltött egy év alatt. Egyszóval jó banda a miénk. Igaz, szakmai vitákra gyakran kerül sor, de a tmk-ban ©nélkül nem lehet dolgozni... — Míg más brigádok szétestek, addig mi átvészeltük a buktatókat, életben m áradtunk. Akkor sem sértődtünk meg. amikor úgy döntöttek az illetékesek, hogy csak ezüst fokozatra vagyunk érdemesek — folytatja az előbbi gondolatot Daka István. — Mi társadalmi mun- kaeentrifcus brigád vagyunk, ahol tenni, segíteni kell, mindig ott vagyunk. Ilyen a beállítottságunk. — SZERENCSÉS helyzetben vagyok — kér szót Za. trfctar József művezető —, mert jól képzett fiatalokról van szó, akik között sok a középiskolát végzett. Ök másképpen fogadják a feladatokat. Azt is tapasztaljam, van bennük olyan igény, hogy mutassák meg, mit tudnak. Valószínű, ennek kialakul ásában szerepe van annak, bogy jobban egymásra vannak utalva, mint másutt. Amikor művezetőjük lettem, kíváncsian figyelték, hogy mennyire jutok a „fenegyerekekkel”. Apróbb emberi hibák náluk is elfordulnak, akárcsak másutt. De örömmel mondhatom, edd>g még nem hagytak cserben, mindig tudok rájuk számítani. Stabil csapatról van szó. Venesz Károly Commodore-park az SVT-ben Ma már nem a jövő csodája a számítógép — mai valóság, a mindennapi munka megkönnyítője. Mind több vállalat, üzem, szövetkezet áldoz az „okos” gépek vásárlására, hogy rájuk bízhassa a manuális módon hosszadalmas és aprólékos feladatok elvégzését. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár első két Commodore típusú számítógépét 1984 tavaszán vásárolta, illetve bérelte, a gépek magyarországi megjelenésével egyidejűén. A fő cél a le- mezleszabás számítógépre vitele volt, mely egy esztendőn belül meg is történt. A gép a legügyesebb szabónál is takarékosabban gazdálkodik a tűzhelyek alapanyagául szolgáló lemezekkel, Mentősen csökkentve ezáltal a hulladékot. Ezzel párhuzamosan számítógéppel oldották meg a sajtoló dolgozóinak Maynard mintára történő napi bérszámfejtését, a dolgozók havi keresetösszesítését, valamint a bérköltségek gyártmányokra történő felosztását is. A vállalat gazdálkodásának javulása az elmúlt esztendő második felében lehetővé tette egy nagyobb teljesítményű Commodore 610-es gép bérletét, valamint újabb kettő Commodore 64-es típusú berendezés megvásárlását. Üjabb teendőket gépesíthettek tehát: számítógépre vitték a kereset- szint-szabályozás adózását, a közvetlen költségek havi és gyártmányonként! nyilvántartását, a normatívákra épülő tervezési rendszert, valamint a vidékről bejáró dolgozók bérlet jegy-ny ilván tartásával kapcsolatos feladatokat. A bérelszámolás zöme azonban még mindig kézi munkával történik. Idén újabb négy, nagyobb teljesítményű professzionális Commodore 610-es került az SVT tulajdonába, a berendezések a bér- elszámolás „tudorai” lesznek. A gépeket jelenleg öten kezelik. A bővülő Commodore- park azonban szükségessé teszi, hogy többen ismerkedjenek meg a számítógépben rejlő lehetőségekkel. E cé'.ból az Ipari Vezetőképző Intézet által szervezett, kimondottan a Commodore számítógépekre specializált tanfolyamra neveznek be a tűzhelygyáriak. A salgótarjáni öblösüveggyár munkásainak szervezkedése a múlt szárad végére nyúlik vissza. Az 1893-ban alakult gyárban a szervezkedés első lépéseire utaló források arról tanúskodnak, hogy hatóságilag nem engedélyezett szakegylet működött a palackgyárban már a századforduló előtt, mint a szakmai szervezkedés kezdeti formája. Jászai Samu — szé- csényi születésű szociáldemokrata vezető — parlamenti felszólalásában mondta el, hogy 1896-ban Salgótarjánból kiutasítottak négy becsületes üveggyári munkást, akiknek állítólagos bűnük volt, hogy a szocializmus terjesztői voltak. Kiutasításuk indokolása szerint a vizsgálat során elismerték a vádlottak, hogy olyan szervezet tagjai, amely hatóságilag engedélyezve még nem volt, csak titokban működhetett. ,,Ee lett igazolva az a borzasztó bűn, hogy a szakegyletben gyűl léseket végeztek, amellyel a kiutasításra ítélt munkástársakat segélyezték. Ez a körülmény — a salgótarjáni szolgabíró véleménye szerint — elég okot szolgáltai arra, hogy a hatóság by közveszélyes egyéneknek kiutasítása által ama mételyt, mely társadalmunkban rágódik, azonnal eltávolítsa, s ezáltal a továbbíertőzést megakadályozza” — mondotta többek között Jászai Samu. A srak egylet üldözését követően tíz évnek kellett elü . lie, hogy a palackgyár :;.-,rtkásai létrehozhassák társi egyletüket. 1906 márciusában az alakuló ülésen közel otwen belepni szándék©Deritőüzem Naponta J6 ezer köbméter csapadék- és szennyvizet tisztítanak meg a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat telepein, a legnagyobb mennyiséget, napi 13—15 ezer köbmétert a salgótarjáni derítőüzem fogadja. A megyeszékhelyen tévő tisztítómű kapacitása mindössze JO ezer köbméter, így az előbb említett mennyiség afesjosan túlterheli a berendezéséket, a- következő esztendők kiemelt feladatai közé tartozik tehát egy új szennyvíztisztító mű megépítése. A harmadik ütemnek elnevezett beruházás 1987-ben indul be, s 1990- ben fejeződik be fíO millió forintos költséggel. A derítőhöz vezető csatornahálózatot is szükséges bővíteni, ennek kivitelezése már folyik, a megyei tanácstól a zagyvapál- falivai fogadóállomásig a jövő esztendő május 31-ig készül el. Salgótarján egyik leginkább szorongató helyzetét jelenti jelenleg az ivóvíz biztosítása, valamint a szennyvíz elvezetése, ezért is kérte a városi tanács a lakosságtól a településfejlesztési hozzájárulással e gondnak a megoldását. Képünkön a salgótarjáni tisztítómű a megyeszékhely határában. — kulcsár — zó munkás és alkalmazott vett részt. A társasegylet mint munkáskultúregylet működött 1914 januárjáig. Az egylet alapszabályban rögzített célja: „közös összejövetelek, éneklés, tornászat, különféle labdajátékok, közös kirándulások, színielőadások és egyéb szórakozások keretében a testvérmun,kasok között a társas élet, valamint az összetartás előmozdítása.” Ezen túlmenően célul tűzték ki a palackgyári munkások művelését, a műveltség, a tudomány, a felvilágosodás, a tiszta erkölcs terjesztését. Szorgalmazták a szakadatlan önképzést, hirdették a csüg- gedésen való felülemelkedést, a munkásság testvéri szeretetlen alapuló egyetértését. A zömében munkásréteget magába tömörítő egyletre jellemző, hogy 1907 nyarára a gyárban foglalkoztatott, mintegy 500 munkás közül 93 volt tagja az egyletnek. Nehezítette a létszámemelkedést az a megkötöttség, hogy egy tag felvételéhez a választ- mány nyolc tagjának ajánlása volt szükséges. A munkásegyletnek csak férfiak voltak tagjai, 1908-ban vették tervbe, hogy a 15—16 éves behordófiúkat is megnyerik tevékenységüknek. Az egylet vezetőségét, 13 tagú választmányát és a választmány 5 póttagját évenként titkosan választották. A hattagú vigalmi bizottság egyéves megbízatással működött. Az egylet vezetőségében néhány évig helyet kapott Hajek Árpád gyári tanító is, aki indítványozta három magyar és három német nyelvű újság előfizetését. Sonnenschein Károly vendéglős egyik helyiségét felajánlotta a társas egyletnek otthonul, vállalta a fűtést, világítást és takarítást, s az őáltala rendelt lapokat is az egyletnek ajánlotta Az egylet megalakulás ' tói kezdve két énektanárt alkalmazott a magyar és a német nyelvű dalkör vezetésére! melyek évente két-három alkalommal szórakoztatták a gyári közönséget. A munkásegylet kulturális rendezvényeket, színiietóadáso Kát, táncmulatságokat, kirándulásokat, gyermekmajálisokat és tekeversenyeket rendezett. Minden évben ünnepélyes keretek között — plakát, meghívó kibocsátása, lampion, tűzijáték — díjtekézéssai nyitották meg az évadot a vendéglő udvarán. Évente megrendezték az üvegesbált, melynek bevételéből a munkaképtelenné vált munkástársaikat támogatták. A munkás társasegyletnek vagyona nem volt. Tagdíjbevételeiből szerezte be a két dalárda kottaszükségletétAjándékba kaptak egy hegedűt, három darab könyvet és egy ökörszarvat, melynek feldíszítését a Hirsch és Frank Vasöntöde és Gépgyár níkke- lezőmestere vállalta. Az egylet 1913-as tervében szerepelt egy futballpálya létesítése. A századelőn működött palackgyári munkástársasegy- let egyfajta kerete volt a munkások összefogásának, művelődésének, szórakozásának. Egyes hagyományai még az 1930-as évek végért! a művelődési otthon megépítésével is éltek. A tekézésnek pedig napjainkban is sok hódolója van. Vonsik Ilona | Takarékoskodó kohászat Régi dilemma, hogy szűkig van-e Magyarországon vaskohászatra? Egy 1584-es vizsgálat, amit az Országos Tervhivatal irányításává; végeztek, bebizonyította, hogy a kohászat megszüntetését vagy visszafejlesztését nem tadná elviselni a magyar gazdaság. A hazai gépipar ugyanis háttér, anyag nélkül maradna és a kohászati vállalatok tőkés- exportja is számottevő. Mindezek ellenére a kérdést még ma is gyakran felvetik, s főleg azért, mert ez az ágazat fölöttébb költséges és a hazai kohászati vállalatoknak az utóbbi években már túl sok volt az adóssága. A kohászat persze a világon mindenütt kisébb-nagyobb veszteségekkel küzd s még a fejlett tőkésocszágok is mü- liárdokkal támogatják a saját kohászatukat. A hazai Kohászati vállalatok idén már tiszte lappal indulnak, a költségvetés átvállalta tartozásaik és kamataik javát. Ám a gondjaiknak ezzel még nincs vége. hiszen ahhoz, hogy talpon maradjanak, fejleszteniük kell. És ha a költségekből is szeretnének valamicskét megtakarítani, akkor az anyag- és energiatakarékosságra ezután még inkább érdemes odafigyelniük. A fejlesztés és a takarékosság jól megtérnek egymás mellett, sőt egyik sincs a másik nélkül. Az új berendezések ugyanis kevesebb energiát fogyasztanak és az anyaggal sem bánnak oly pazarlóan, mint a régi gépek. A kohászat ma az egeik legelmaradottabb ágazat, s ezt megszenvedi a gépipar is. A kohászat ugyanis kulcspozícióban van, ha rossz anyagot ad, a gépipar már nem sokat tehet. Elkerülhetetlen a korszerűbb technológiák, módszerek alkalmazása, amelyeket bizony eddig nem nagyon ismertek a kohászati vezetők. Bizonyos berendezésieket pótlólag is meg lehet vásárolni, s csatlakoztathatók a meglevőkhöz. A vastagszabályzó műszer például nem olcsó, de gyorsan behozza az árát. Eddig ugyanis, ha a lemez vastagsága elérte a tűrésmező alsó határát, akkor jó volt. Ám a nagyobb pontosság ezúttal milliókat jelenthet. Ugyanannyi anyagból jóval több lemezt lehetne előállítani. A Székesfehérvári Könnyűfémben tavaly mér 0,33 mm helyett 0,3 mm vastagra hengerelték a Held er-forgó szalagját, s így eaer tompával kevesebb anyagot használtak fel. Energiában sokat jelenthet a nagyolvasztók átállítása. Az energia javát, megközelítőleg 80 százalékát a nyersvas- gyártásban használják fel, s persze, ha a« érc gyengébb minőségű, akkor tovább tart az olvasztás, többet fogyaszt a kohó. Az iparág vezetőinek szándékában áll jobb minőségű ércet felhasználni, s így a termelés is gazdaságosabb lehetne. A szakemberek azt is kiszámolták, hogy a minőségi érc, valamint a fejlesztések révén három nagyolvasztót, hét martinkemencét és két korszerűtlen elekitrokemen- cét is le lehetne áílíteni. A kohászatban is érdemes foglalkozni a huiHtadékok feldolgozásával. Özdon és Dunaújvárosban különösen felhalmozódott a salak, meddő. Özdon a salakot eddig építőanyagként használták, míg Dunaújvárosban arra sem. hiszen a Dunáiban elegendő sódert és hámokat találtak. Most mindkét helyen saiakfeldotgozó épült. Az ózdi már a próbaüzemeléskor beváltotta a reményeket, hiszen a salak vastartalmú 17 százalékos. Itt a vastatenftott salakból házgyári építőelemet gyártanak. Miskolcon viszont már semmit sem lehet kezdeni a Lenin Kohászati Művek meddőhányóival, hiszen arra épült a fél város. Csak néhány példáit soroltunk fel anpafc megvBágításá- ra: még a kohászatban is megelőzhető, sót elkerülhető a veszteséges gazdálkodás, ha a technológia korszerűsítésével járó takarékossági programot hajtanak végre, ha feldolgozzák a hulladékot és így tovább. Igaz ugyan, hogy mindez pénzbe kerül, de a több kiadásnak hamar megmutatkozik a forintban mérhető haszna. — D —
