Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-24 / 70. szám
a Hétfői magazin... n Hétfői magazin M tt Hétfői magazin... . ■ - - -- --------1* I smerőstől ismerősig Vetélkedővel kezdődött A Karancs-völgyben NyugdíjasAz egyik legöregebb mesterség a fazekasság. Már az ősember is ismerte az agyagot. Először csak vékony sárhurkákból tapasztotta össze edényeit, poharait, majd az agyagozókorong feltalálása hatalmas fejlődést hozott e szakma részére. Évszázadokon keresztül az egviK legismertebb foglalkozás volt. Ma mór az üveg és a porcelán idejében háttérbe szorult a kiégetett kerámia és ha még vannak is szép agyagkorsók, -tányérok, azok leginkább csak nagyüzemekben készülnek. A diósjenői gyerekek három évvel “''“'-"'tt a tévében meghirdet ______°pű, lapu, göngyölít’ .___i vetélkedőre kaptak e gy got, amit a játék után a művelődési központban helyeztek el és azóta is egy- fot/tában dolgoznak rajta az általános iskolások. Radics József földrajz—rajz szakos pedagógus segítségével. — Régi szerelem ez köztem és az agyag között. Még a főiskolásévek alatt roagvon megszerettem, főleg a kisplasztikát. Ezért is lehet, hogy szakkörön elsősorban apró szobrokat készítenek a gyerekek. Bámulatos fantáziájuk van. Legtöbbször emberalakot formázrak meg. de kedveitek a különböző állatfigurák is. főleg az egzotikusak: sárkánv. gyík. krokodil. Még csak három éve annak, hoev elkezdtünk szobrászkodni, de már rengeteg érmet, kitüntetést szereztünk. A legtöbb elismerést a balatoni úttörővárosból, Zánkáról kaptuk. A gyerekek munkáik nagy részét azonban elajándékozzák. — Speciális agyaggal dolgoznak. vagy bármilyen sárga föld alkalmas az agyagozáshoz? — Agyagport használunk, amit a romhányi csempegyárból szerzünk be. Egyébként mindenből lehet szobrocskákat készíteni, még homokból is, csak legfeljebb nem valami tartós és nem lehet kiégetni sem. — Nem tartja idejét múltnak a rajztanítást a számítógépek korában? — Az emberek mindig szerették kifejezni magukat. Tánccal, zenével, rajzzal, valamennyiünkben van alkotásvágy, és ez lesz is, amíg a világ világ. Sohasem avul el a raizoktatás. s benne többek között az agyagozás sem. A mi gyerekeink egyébként is nagyon szeretik csinálni, tehetségesek a szakkörösök. Van olyan kisdiák, aki nem enged beleszólni munkájába, és akad olyan is, áld irányításra szorul. Embere váloeat- ja. Érdekes, hogv az alsóbb osztálvosok alkotják a szakkörösök. magiát. ötödik, hatodik osztályos szinte már egy sem marad. Miért? Nem is tudom. 12—13 éves korukra átrendeződik kicsit az érdeklődésük és sok mindent fontosabbnak tartanak mint a rajzot. Én meg senkit nem tartok erőszakkal itt, csak az maradjon, aki szereti. — Milyen a jó alkotói légkör. csendes vagy inkább hangos? — Nagyon szeretem, ha szól a zene, amikor dolgozom, rajzórára is majdnem mindig viszek be magnót, lemezjátszót, a zene sok jó gondolatot hoz. Csináltunk már olyat a gyerekekkel, hogy hagytuk elkalandozni a fantáziánkat egy-egy muzsikára, és úgy járt a kezünk az anyag körül. A zene közrefogott minket, mi pedig az agyagot. Nagyon fontos, hogy a gyerekeknek legyen a térben is rálátásuk a tárgyakra, ezért is jó a szobrászkodás. Ezenkívül a művészettörténet megismertetésében is óriási segítséget jelent. Lelkesebben tanulják és jobban megértik egy-egy kor stílusát, ha ők is utánozták már, természetesen a maguk szintjén. Még ki is festhetik az elkészült tárgyakat, rendkívül szeretik a színeket, magam is szívesen elnézek egy-egy színkavalkádot. szeretem. ha vad összevisszaságban állnak egymás mellett, mint néhány népviseletnél például a bujákiaknál. Egv bujáki par as ztruha-készí tőről szívesen olvasnék. V. M. Tavaszi fesztivál bohócünnep, budavári fesztivál Mesevonat, Szombat délelőtt ragyogó napsütés köszöntötte a fővárosiakat. Az idei első igazán tavaszias időben sokan sétáltak a belváros szívében és a budai várnegyedben. A budapesti tavaszi fesztivál rendezői ezúttal a várba invitálták az érdeklődőket. A vámegyed utcáin, terein már a korai órákban lovas huszárok vonultak végig, . korabeli egyenruhájukban büszkén ülve meg paripáikat. Ütjük a Dísz térre vezetett, ahol változatos műsorokon szórakozhatott a budapestiek és az odalátogató turisták. külföldiek apraia-nagyja. Mátyásról szóló vidám zenés játék. korabeli reneszánsz muzsika, jazzkoncert, színes-látványos néptánc, tréfás vetélkedő és könnyűzenei koncert szerepelt a kínálatban. A Fetőfi csarnokban folytatódott a bohócünnep. A Városliget gyorsan népszerűvé vál legújabb szórakoztatásiművelődési központjában a filmek, zenei programok mellett a Nosztalgia cirkuszsátorban a lizsé elevenedett meg; a vurstli kikiáltója, bohócai, zenekara, valamint az artistaszámok — erőművész, tűznyelő, késdobáló, kötéltáncos, állatidomárok — mesterei révén. Ezen a szombaton is útnak indultak a mesevonatok, aineiyek állami gondozott kisiskolásokat hoztak a fővárosba, hogy részt vehessenek a tavaszi fesztivál gyermekprog- ramjam. Mintegy félszáz gyermek utazott Oroszlányból, Komáromból és Kisterenyéről a népszerű mesefigurákról elnevezett. mesebeli hangulatú műsorokkal közlekedő szerelvényeken, hogy azután élményekkel és ajándékokkal megrakodva térjenek a nap végén haza. A Budapest Kongresszusi Központban bemutatkozott a Budapest cigányzenekar.-Műsorába Liszt, Brahms, Erkel, Sarasaié, Hubay, Reményi műveit, Dankó, Szentirmay. Egressy, Dóczy és Simonffy nótáit, Gulyás László, Gra- bócz Miklós, farkas Gyula és Berki László feldolgozása- sait, valamint a legszebb cigánydalokat építette be. Az esten —, amelyet Antal Imre és Lőrincz Gabriella vezetett — Béres Ferenc, Jákó Vera. Kovács Apollónia, Puskás Sándor, Hegyi Imre és Lisztes László, a Magyar Állami Énekkar két tagja, továbbá az Állami Népi Együttes tánckarából alakult kisegyüttes működött közre. A Zeneakadémiám a világzenei napok koncertsorozatában dzsesszhangversenyt rendeztek. A fesztivál tegnap bezárta kapuit. klubok A Karancslapujtői Karancs Termelőszövetkezet, a tanács és a helyi üzemek szocialista brigádjainak összefogásával Karancsla- pujtőn, Karancsalján, Karancs- kesziben, Karancsberénvben és Élesen nj^ugdí.jasklubokat hoznak létre. A célra alkalmas házakat alakítanak át úgy, hogv az idős emberek fogadására, szórakoztatására, étkeztetésére alkalmasak legyenek. Ennek megfelelően, mind az öt nyugdíias- klubban lesz nappali és étkezőszoba, klubterem, dohánvzó, melegítőkonyha és orvosi szoba. A berendezésnél a népi hagyományokat helyezik előtérbe: ehhez a <klub tagjai kölesönbe adhatják saját népművészeti tárgyaikat is. A rászoruld klubtagok étkeztetéséről központilag gondoskodnak, igény esetén könnvű munkát is biztosítanak. Egyebekben a klub tagjai teljes önkormányzattal bírnak, a fűtést, takarítást. ebédkiosztást, mosogatást, parkápolást önállóan végzik, a szórakoztató-ismeretterjesztő programok összeállításához az öt klub képviselőiből és a klubokat létrehozó-támogató tsz és tanács nvújf segítséget. Az első Karanes-völgvi nvug- díiasklub május 1-én nyílik meg Karancselián. Még az idén Karancsberénvben megnvílik a második is. a többi várhatóan 1987-ben kezdi meg működését. Jubileumi tör értelmi konferencia Országszerte ünnepségsorozattal emlékeznek meg áprilisban \ Buda vissza vívásának 300. évfor- : dulójáról. Ennek első jelentős 1 rendezvényét április 1-én és 2-án tartják Esztergomban: a buda- | vári emlékbizottság és Esztergom Város Tanácsa konferenciát I szervez a török elleni magyarországi felszabadító harcokról. A tanácskozáson 17 előadás 1 hangzik el. „A Liga Sacra Európája** címmel R. Várkonvi Agnes, a „Válságok évszázada az oszmán birodalomban** címmel pedig Hegyi Klára tart előadást. : A továbbiakban szó esik majd az esztergomi érsekek és a törökellenes felszabadító harcok kapcsolatáról, valamint arról is, . milyen volt a város és régiója a harc idején, s milyen emlékanyag őrzi Esztergomban a tö- i rök kor, valamint a felszabadító l háborúk emlékét. A történelmi, [ hadtörténeti témák mellett bizo- j nyara nagj/ érdeklődés kíséri : majd a konferencia írodaiom- i történeti programját, amely a j kort és eseményeit tükröző ma- J gyár, német, olasz, lengyel és i francia irodalmi alkotásokkal ‘ foglalkozik. A második nap délutánján a résztvevők megtekintik az „Esztergom a török korban** című kiállítást a vármúzeumban. Találkozás — KEDVESKÉM, tessék már szólni, ha megérkeztünk Hatvanba! Sötétszürkébe öltözött, fejkendős, szemüveges, törékeny termetű anyóka ül szemben velem a vonaton. Mellette kockás asztali kendővel letakart kézikosár, tömött nejlonszatyor. — Át kell szállnom a Somoskőújfalui gyorsra — fűzi hozzá, lássam, mennyire fontos neki a segítség. — Szólok, nénike, szólok majd — nyugtatom meg, s olvasnám tovább az újságot. — Merthogy a legidősebb fiamhoz utazom Kisterenyé- re. Látogatóba — folytatja. Olyan magától értetődő természetességei mondja mindezt, mintha régi ismerősével diskurálna. Szemlátomást örül neki, hogy megoszthatja valakivel utazásának indítékát. — Művezető a fiam Salgótarjánban, a kohászatnál. A felesége is ott dolgozik az irodán. A két fiuk meg egyetemista. Háromszobás a lakásuk. Kocsijuk is van. Leteszem az újságot, s észrevétlenül szemügyre veszem alkalmi ismerősömet. Ügy rémlik, ismerős nekem ez az öregségében is kedves, ezernyi ránctól barázdált arc. Igen, ilyen lehetett egykoron a nagyanyám! ö is mennyire szeretett büszkélkedni, amikor a családjáról beszélt. — Milyen gyár az amott? — riaszt fel töprengésemből az anyóka, s bütykös ujjával mutat kifelé. — Cementgyár, nénike. A Hejőcsabai Cement- és Mészművek. — Mekkora hatalmas! — csodálkozik. Ebben a pillanatban olyan, akár egy gyermek. Arcát odatapasztja a hideg ablaküveghez és fénylő szemekkel figyeli a mellettünk elsuhanó tájat. — Mifelénk bányák vannak. Szénbányák — fordul vissza. Igazít egyet kasmír- kendője csomóján. — Hol lakik, nénike? — kérdezem, mert megkapó lénye igazán felkeltette az érdeklődésemet. — Kurityánban lakok, kedveském — int kezével a távolba. — Ott is születtem. Van annak már vagy hetvennégy esztendeje — neveti el magát jóízűen, s huncutul néz rám a szemüvege mögül. Kérdeznem sem kell, sorolja: négy évtizeddel ezelőtt aátt ei az iszákos férjétől. aki azóta már meghalt. Négy gyermekét egyedül nevelte fel. Nem kötött új házasságot. Nem akar- mostohát az övéihez. Inkább gürcölt. Csillés, majd takarítónő volt a feketevölgyi aknánál. De sokszor is kellett késő éjszaka mosnia, varrnia, főznie, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt a gyermekei! Tisztességgel felnevelte ókét. A fiúknak szakmát adott a kezükbe. A lány nem akart tanulni, inkább férjhez ment. Sajnos, évekkel ezelőtt elhunyt ... Fényképeket vesz elő. Remegő kézzel mutatja tanárnő unokájának családját. Aztán az erdészét, majd a gépkocsivezetőét. Közben sorolja: mindhárom unokáját hosszú időn át ő nevelte. Meg is hálálják a gondoskodását. Az idős asszony szemei ragyognak, ahogyan rakosgatja a fotókat. Szinte simogatja tekintetével a szeretteit. — Itt a fiam családja — mutat egy csoportképet —, hozzájuk megyek. Ez meg az öccse, a feleségével, a gyerekével. Ö mozdonyvezető a vasútnál, A menyem loaotgáló odahaza, a boltban. Jól megvannak. — És a harmadik fia ? — érdeklődöm. Nem felel azonnal. Arca elkomorul. — A középső fiam elherdálta az életét — legyint. — Kiszökött Franciorszógba, még ötvenhatban. Megjárta az idegenlégiót is. Csaknem odaveszett Indokínában. Fél éve írt Nancy bői... Nem néz rám, mintha neki kellene szégyenkeznie a fia sorsa miatt. Csendesen rakosgatja a fényképeket, majd az apró csomagot bő ruhája zsebébe süllyeszti. — Ä CIMBORÁJA beszélte tele a fejét — fakad ki. — Járt oda hozzánk. Mást se hajtogatott: csak így Nyugat, meg úgy Nyugat... Hogy mennyit lehet ott keresni... Hogy milyen könnyű ott az élet... Aztán odakint magára hagyta a fiamat. András, a kicsábított, azóta alkalmi munkás. Vándorol. Se hazája. Se családja. Senkije. Olyan egyedül maradt, akár az ujjam ... Elhallgat. Odafordul az ab- í lakhoz. Ügy tesz, mintha l szemlélné a tájat. Pedig csak [ a könnyeit titkolja előlem ... I Kofa« liwrtn * Tizennyolcezer kötet könyv közül válogathatnak a szirákl községi körzeti könyvtárban az olvasók. — kj — Kiállításcsera Salgótarján és Losonc kozott Kiállítások rendszeres cseréjére kötött megállapodást a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeum és a losonci Nógrádi Galéria. Már az idén megrendezik például Kubányi Lajos festőművész kiállítását az egykori losonci evangélikus templomban kialakított képzőművészeti galériában. Kubányi Laios, a századforduló idején Nógrád népszerű festője volt. A családi visszaemlékezések szerint, mintegy nyolcszáz képet alkotott; részt vett a kor valamennyi jelentős országos kiáll.tásan, s munkái rendre gazdára is találtak. Halála után gyorsan elfeledték; hogy méltatlanul, azt az 1902-ben Szécsényben megrendezett gyűjteményes kiállítása bizonyította. A következő években a salgótarjáni rajzbiennálé, a Mihályfy-hagyaték és a salgótarjáni tavaszi tárlat kerül a losonci kiállításlátogató közönség elé. A losonciak ezt a többi között a közép-szlovákiai akvarelltriennálé salgótarjáni bemutatásával, valamint a néhány éve elhunyt jelentős losonci festő, Szabó Gyula olajfestményeinek kiállításával viszonozzák. A magyar és a szlovák intézmény képviselői megállapodtak abban is, hogy tovább erősítik kapcsolataikat. Így például a jövő évi salgótarjáni tavaszi tárlatra, melynek anyagát meghívásos pályázat alapján állítják ösz- sze, már meghívnak több, jó nevű Közép-Szlovákiában élő képzőművészt is. Kedvelt célpont Saígótarián Nőtt a beutazó szovjet csoportok száma A megyeszékhely IBUSZ- irodájának jelentése szerint az utóbbi öt esztendőben nőtt a Nógrádba látogató szovjet turistacsoportok száma. Míg 1980-ban mindössze 15, addig tavaly már 210 szervezett társaság kereste fel megyénk szebbnél szebb helyeit, ismerkedett a legnagyobb város építészeti remekeivel. Sajnálatos, hogy for1 dítva nem igaz a turistaforgalom; az utóbbi öt évben felére csökkent a kiutazási kedv Palócföldről. Képünkön egy, a hét végét Salgótarjánban töltő szovjet csoport nőtagjai láthatók, akife szemmel láthatóan élvezik a tavaszi napsugarakat, otthon ugyanis még nem olvadt el az idei hó. MÖGE AD — 1986. március 2A. bétió 5
