Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-22 / 69. szám

Jutalom a legjobbaknak

Ellékelték a társadalmi munka nógrádi eredményeit

■ öt év alatt kétmilliárd 134 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek el Nóg- rád megyében — ez a legfontosabb adat abból az ösz- szegzésbőL, amelyet legutóbbi ülésén készített el a Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. 1981-ben a Hazafias Népfront és a KISZ megyei bizottságával, az SZMT- vet és a Vöröskereszt vezetőségével együttesen hirdették meg a VI. ötéves terv idő- •zakára a társadalmi munka- t^rsenyt. Az éves versenyeken túlmenően 1985-ben újabb akciót is kezdeményeztek, a felszabadulás 40. évfordulójához, illetve a párt XIII. kongresszusához kapcsolódó munkákat már értékelték.

Az elmúlt évi versenykiírás szerint a munkamozgalomban azok a tanácsok vehettek részt, ahol a társadalmi munka egy főre jutó értéke elérte az 1600 forintot. A további feltételek között szerepelt: a lakosság társadalmi munkája arányának a városokban és a nagyközségekben Jegalább 40, míg a • községekben az ötven százalékot el kell érni. Az eredmények alapján a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a helyi tanácsok többsége mindinkább felismeri a társadalmi összefogás szerepét a településfejlesztésben. Fokozottabb gondot fordítanak a tervezésre és a célok kijelölésére, figyelembe veszik a különböző lakossági fórumokon elhangzott közérdekű bejelentéseket, javaslatokat.

Az értékelés szerint -javult a tanácsok szervezőmunkája te, hatékonyabb az együttmű- hötíés a nem tanácsi szervek- kéL, a munkavégzés fcütőte- leiröt pedig folyamatosan

gondoskodtak. A lakosság — a gazdasági egységek, intézmények dolgozóival együtt — azonosult a demokratikus módon meghatározott társadalmi munkafeladatokkal, így a helyi tanácsok többsége a kitűzött célokat teljesítette. Az összefogás eredményeként az elmúlt évben elvégzett társadalmi munka értéke 533,8 millió forint, 47,4 millióval több az előző évinél. Az egy főre jutó megyei átlag 2270 forint, 1984-hez viszonyítva 11 százalékos a növekedés. A tanácsok eredményednek összevetése azonban változatos képet mutat. Nagyoroszi teljesítménye például tízszerese a ceredinek, s feltűnően alacsony eredményt produkált Pásztó, Cered, Karancsság és Buják. Mindez szervezési hiányosságokra is utad.

Az értékelés arra is rámutatott, hogy jó irányba változott a társadalmi munka ösz- szetétele. A fejlesztéseket szolgáló munka mellett egyre gyakoribb a meglévő létesítmények működésének, fenntartásának, megóvásának társadalmi segítése. Előtérbe került a közművek fejlesztése, több helyen szerveztek társulásokat a víz- és csatorna- hálózat bővítéséhez.

Mindent összevetve, az 1985. évi településfejlesztést segítő társadalmi munkaversenyben a városok és a városi jogú nagyközségek kategóriájában Rétság került az élre, a második Salgótarján. (Az előbbi településen 3157, míg a másodikon 2878 forint a munka egy főre jutó értéke.) A nagyközségek és községek kategóriájában az alábbi sorrend adafcuüt ki: első Nagyoroszi (7056 forint), második Nógrádmegyer (6053 forint), a harmadik Tar (5070 forint).

Értékelték a VI. ötéves terv m unkaversen yenek eredményét is. E szerint a városok és városi jogú nagyközségek legjobbjainak sorrendje: Salgótarján (10 188 forint/fő), Rétság (9853 forint). A nagyközségek és községek kategóriájában: Nagyoroszi (21563 forint), Nógrádmegyer (18 132 foniirit), Tar (16 285 forint).

A két verseny alapján jelentős összegű jutalmat is nyernek a győztesek, a támogatósnak ez a formája újabb lendületet adhat a társadalmi munkának, a településfejlesztésnek. Rétság összesen egymillió 400 ezer, Salgótarján egymillió 700 ezer, Nagyoroszi egymillió, Nógrádmegyer nyolcszázezer, Tar pedig 600 ezer forint támogatásban részesül az eredmények és helyezések alapján.

A végrehajtó bizottság ülésén határozatban rögzítették: a HNF és a KISZ megyei bizottsága, az SZMT, a Vörös- kereszt megyei, vezetősége és a megyei tanács vb. köszönetét és elismerését fejezi ki a megye lakosságának, a gazdasági szervek és intézmények dolgozóinak, a társadalmi és tömegszervezeteknek, s mindazoknak. akik önkéntes munkával hozzájárultak a megye településeinek fejlesztéséhez, kitűzött céljaink eléréséhez. Egyben kérik, hogy a jövőben is aktívan támogassák a dolgozó emberek igényeit kifejező társadalmi mnnkamoz- galmait.

A továbbiakban úgy határoztak, hogy a VII. ötéves terv idejére is kiírják a pályázatot és megszervezik a társadalmi munkások fóromat is.

Ünnepségek, megemlékezések

(Totfftatás az I. oldalról) seiői helyeztek el koszorút tegnap délután. Lerótták kegyeletüket azok az egykori vóröskatooék is, akiket az évforduló kapcsán baráti beszélgetésen fogadott Béres István és Szilágyi Tibor, a salgótarjáni pártbizottság titkárai. Az SZMT székhazában tartott összejövetelen, megjelen Jesse Károly, Szabó János, Csincsik Sándor, Szabó Imre Ferenc, Czikora György és Garami István egykori harcostársak.

Több salgótarjáni nagyüzemben került sor a FINNógrád megye, a kupolacsarnokban — ez a gondolat jut eszébe a tudósítónak még az ülésszak megnyitása előtt. A tárgysorozat egyik napirendjéhez kapcsolódva látványos fotókiállítást rendeztek az impozáns kupolacsarnokban. „Szocialista építőiparunk az idén 38 éves, ez alatt a kézműves-kisipari jellegű építőipar nagyiparrá fejlődött” — olvashattuk a tablók élén.

, Az első szünet után az elnöklő Péter János pedig így biztatta a képviselőket:

— Minél többen nézzék meg a kiállítást, a dokumentumokkal büszkélkedni szeretnének az építők.

S, hogy miért kezdtük így a tudósítást: Nógrád megtte a kupolacsarnokban? A jól ismert és elismert létesítmények képei között található jó néhány nógrádi is. A balassagyarmati Madách Imre Kollégiumról és a kábelgyár üzemcsarnokáról éppúgy, mint a salgótarjáni síküveggyár igazgatási épületéről. a Nógrádi Sándor Múzeumról és a megyeszékhely lakóépületeiről.

ízelítőül az építés nógrádi eredményeiből.

■ír

A tanácskozás szünetében már arról is szó esik a képviselők között: hogyan tájékoztatják majd a választóikat a vénzett munkáról. Dr Miklós Zoltán. Nógrád megye 3-as számú választókerületének képviselőié néhány nappal ezelőtt Lükén találkozott választóival, kedvező trrnasz- talatokat hozott a képviselői

napok megnyitójára, így a Nógrádi Szénbányáknál, az öblösüveggyárban. A kohászati üzemeknél megrendezett ünnepi megemlékezésen többek között megjelent ifj. Boldvai László, a Salgótarjáni Városi KISZ Bizottság titkára, aki a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét adta át a bátonyterenyei feldolgozó gyáregység Frankel Leó KlSZ-aljapszervezete kollektívájának, valamint Miskolczi György szerszám- készítőnek.

Nagygyűlést tartott tegnap délután a Salgótarjáni VasParlamenti

jegyzetek

"V

beszámolóról a Parlamentbe.

— Litkén, Egyházasgergén, Mihálygergén és Ipolytanócon élő választóim igen szép számmal jöttek el a találkozóra. Az ott megfogalmazott vélemények azt is jelezték, hogy a települések határain messze túllátnak az emberek.

— Az energiaárak vitája jelezte ezt, de természetesen szó esett a helyi teendőkről is. A környezetvédelem, a belvízhelyzet gondjainak helyi megoldását is sürgették, kérve a képviselők segítségét. A kérdések sokszínűségét pedig érzékelteti az alábbi elhangzott kérdés is: milyen az Országgyűlés munkája, légköre?

A vitából olyan indítványt is idéz dr. Miklós Zoltán, amelyet helyi döntéssel nem lehet megvalósítani. S, amikor ez a Parlament társalgójában szóba kerül, Devcsics Miklós salgótarjáni képviselő, a Nógrád Megyei Tanács elnöke teszi javaslatot a képviselőtársnak: melyik országos hatáskörű szervhez forduljon.

*

Korábban már híre kelt, gép segíti majd a szavazatok ösz- szeszámlását a Parlamentben. Ilyen gép még nincs, a vélemények összecsapására azonban akadt példa csütörtökön délelőtt is. A második emeleti karzaton a képviselők egyik

öntöde és Tűzhelygyár KISZ- bizottsága is. A Fiatalok megemlékeztek a 29 éve alakult ifjúsági szervezetről, és kitüntetéseket, emléktárgyakat adtak át a KJSZ-monká- ban eredményes fiataloknak. Az esemény tiszteletére ki- állításmegnyrtóra is sor került. Az Ady Endre Művelődési ház képzőművészeti szakkörének vezetője, Losonczy Ildikó amatőr iparművész ak- varelljeit áhította ki a ház vezetese, összesen, mintegy húsz műalkotást. A megnyitó beszédet Czinke Ferenc grafikusművész mondta el.

nógrádi vendége így vélekedett:

— Először vagyok itt, nem

is gondoltam volna, hogy ilyen kemény vitának lehetek tanúja.

A vélemények ütköztetésére az illetékekről szóló törvényjavaslat vitája adott alkalmat. Az életszerűbb szabályozást, az értékviszonyokhoz való jobb igazodást szolgálja a javaslat — ebben megvolt az egyetértés, viták a részletek körül voltak.

Dr. Tallóssy Frigyes képviselő módosító javaslatot tett, hogy összeghatár megszabásával tegyék lehetővé egyes érdektelen üdülők illetékmentes öröklését. Válaszában dr. He- tényi István pénzügyminiszter nem pártfogolta a módosító indítványt, a képviselő viszont kitartott javaslata mellett.

A részkérdésben az elnöklő Sarlós István, az Országgyűlés elnöke szavazást rendelt el, majd — nem lévén még szavazatszámlálógép — beszólította az ülésterembe a számláló biztosokat. A kezek emelkedéséből ugyanis azonnal látszott: nincs teljes egyetértés. Sarlós István külön egymás után kérte az ülésterem szektoraiban összeszámolt szavazatokat. Az összesítés szerint pedig 193-an támogatták a képviselő módosító indítványát. 90-en ellene fonlnltak állást, 9-en tartózkodtak.

Csoda-e. ha ezek után a karzaton is élénk a figyelem és azt mondják: parázs a vita.

Kelemen Gábor

Stabilitás és megújulás a káderpolitikában

Irta : Géczí János

TÍTOnlfÓt te** 01 azóta, hogy

II&GIIHGI az MSZMP Központi Bizottsága megtárgyalta a kádermunka kérdéseit E több mint egy évtized tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy káderpolitikánk alapvető elvei helytállóak, megfelelnek az élet által felvetett szükségleteknek. A párt társadalmunk fejlődésének különböző időszakaiban nagy figyelmet fordított a kádermunkára, az ezzel összefüggő feladatokat folyamatosan korszerűsítette és új elemekkel gazdagította. E felelősségteljes munkához adott további ösztönzést a párt XIII. kongresszusának határozata is: „a káderpolitikái elvekre alapozva, a kádermunka gyakorlatát jobban hozzá kell igazítani a társadalmi, gazdasági fejlődés követelményeihez, a szocialista demokrácia kibontakoztatásához.” Ezt a munkát végezte el a napokban a Központi Bizottság ülése.

A testület joggal állapíthatta meg —, s ezt támasztják alá a Nógrád megyei tapasztalatok is —, hogy az elmúl* esztendőkben igényesebb és átgondoltabb a vezetők kiválasztása, növekedett szakmai és politikai felkészültségük. Alapvető szerepet töltenek be a párt vezető szerepének érvényesítésében, a tömegkapcsolatok fejlesztésében. A vezetők túlnyomó többségét 'a szocializmus melletti elkötelezettség, eredményes és felelős tevékenység, a dolgozók részéről megnyilvánuló bizalom jellemzi, ez egyben a párt bevált és következetes káderpolitikájának a mércéje is.

A Nógrád megyei pártszervezetek nagy többsége is tervszerűen, színvonalasan végzi kádermunkáját. Egységesebben értelmezik a követelményeket, mind szélesebb körben alkalmazzák helyesen a káderpolitikai elveket a gyakorlatban. A megye előtt álló politikai, társadalmi és gazdasági feladatokat egyre több, arra alkalmas vezető irányítja különböző szinteken, növekedett munkájuk színvonala. A pártkongresszust megelőző helyi pártértekezleteken, az országgyűlési és tanácstagi, a szakszervezeti választások alkalmával sok, tehetséges fiatal és nő kapott bizalmat, akiknek többsége a nehezebb körülmények között bizonyította és bizonyítja alkalmasságát, felelősségteljesen és sikeresen látja el a rábízott feladatokat.

Kedvező hatással van a vezetés színvonalára a szocialista demokratizmus szélesedése és' tartalmasabbá válása, a választott testületek önállóságának növekedése, a vállalati tanácsok tevékenysége, a meghatározott időre szóló kinevezés és a pályázati rendszer is. A kedvező tapasztalatok ellenére sem szabad azonban megfeledkezni arról a pártszerveknek, hogy folyamatosan érvényt szerezzenek a káderpolitikai elveknek, változatlan kötelezettségük, hogy növekvő követelményeket állítsanak a vezetőkkel szemben.

Ma még a káderpolitikai munkát néhány

szemléletbeli probléma nehezíti. A többes jelölések esetén, a pályázatok kiírásánál bizonyos óvatosság figyelhető meg. A tapasztalatok alapján a Központi Bizottság állást foglalt az egyre szélesedő gyakorlat mellett: ajánlotta, hogy az állami, gazdasági, kulturális területek vezető munkaköreinek többségét választás, illetve pályázat útján töltsék be* Szintén az eddigi demokratikus módszerek erősítését szolgálja a célkitűzés: a mozgalmi, társadalmi, szövetkezeti szervek vezetőinek kiválasztásában növekedjék a választott testületek szerepe, bátrabban éljenek a többes jelöléssel, kapjon nagyobb nyilvánosságot a kádermunka.

A párt Központi Bizottsága reálisan értékelte a káderpolitikái elvek érvényesülését, tényszerűen szólt az eredményekről, s kritikusan mutatott rá a munka fogyatékosságaira is. A többi között nem hagyható szó nélkül, hogy a helyes elvek gyakorlati megvalósításában találkozni következetlenségekkel, a követelmények rovására tett elvtelen engedményekkel. Előfordul, hogy a vezetőkkel szembeni igényeket — a politikai alkalmasság, a szakmai hozzáértés, s vezetői rátermettség — egymással szembeállítják, valamelyikét lebecsülik, vagy túlhangsúlyozzák. Fontos a vezetői követelmények egységes, az élet által hozott változásokat követő értelmezése, s alkalmazásuk során nem nélkülözhető a konkrét területek sajátosságainak figyelembevétele sem.

A vezetők kiválasztásakor elvétve, de akad szubjektivizmus, személyi összefonódás. Még mindig kevés a kezdeményezés az új erők —, főként a fiatalok, a nők, a pár- tonkívüliek — bevonására a vezetésbe. Vannak fogyatékosságai a káderek felkészítésének, nevelésüknek, munkájuk folyamatos értékelésének. A minősítésük során gyakori a formalitás, bátortalanul kérik a vezetőiket jól ismerő munkatársak és kollektívák véleményét, nem eléggé rendszeresen támaszkodnak a helyi szakszervezetek, a KISZ- és más tömegszervezetek értékítéletére.

Napjainkban fejlődésünk alapvető feltétele, hogy a politika mellett kiálló, szakmailag felkészült, a szocialista erkölcs normái szerint élő, vezetői erényekkel rendelkező káderek töltsék be az irányítás különböző posztjait.

„A Központi Bizottság szükségesnek tartjaj hogy a. kádermunka gyakorlata igazodjon a társadalmi, gazdasági fejlődés, a tudományos-műszaki haladás és a szocialista demokrácia növekvő követelményéhez” — hangsúlyozza a testület üléséről nyilvánosságra hozott közlemény.

Stabilitás és folyamatos megújulás. A káderpolitika olyan elvei ezek, amelyek természetessé teszik az igényt: a választott testü- letekben az e célt szolgáló ésszerű cserélődés valósuljon meg, még több tehetséges ember kerüljön a vezetésbe.

Az elmúlt tíz év során az országban á vezető posztok mintegy négyötödén történt változás, s ez egészséges tendenciát tükröz. Ennek ellenére előfordult halogatás, késlekedés. A Központi Bizottság az ésszerű cserélődés elősegítése érdekében bizonyos szervezeti biztosítékok beiktatását irányozta elő. így például javasolta, hogy a politikai és közéleti tisztségek meghatározott körében ugyanazon személy az adott munkakört csak korlátozott ideig tölthesse be. Tervszerű folyamatról van szó, s ez biztosíthatja, hogy egyidejűleg az idősebb és fiatalabb korosztályok jelen legyenek a vezetésben, s ezáltal a tapasztalat a kezdeményezéssel, a dinamizmussal ötvöződjön. Ez a gyakorlat méginkább hozzájárulhat a megszokottság, a káros beidegződések, a rutinmunka elkerüléséhez, s a vezetésre alkalmas személyek szélesebb területen szerezhetnek tapasztalatokat.

A Központi Bizottság határozata a pár! XIII. kongresszusa szellemében reálisan állapította meg, hogy hazánk fejlődési ütemének élénkítésében az emberi alkotókészség az egyik legfontosabb tényező. Ennek széles körű kibontakoztatása nagymértékben függ a vezetők rátermettségétől, önállóságától, megújulási és vállalkozói készségüktől, az adott munkahelyi kollektívával való szoros kapcsolatuktól. Találni példákat arra, hogy hasonló feltételek között tevekénykedő, párt- szervezetek, tanácsok, intézmények, vállalatok munkájának eredményessége eltérő. S ez a vezetés színvonalának függvénye.

Az önállóság növekedésével párhuzamosan az elkövetkező időszakban méginkább számolni lehet azzal, hogy a kollektívák is magasabbra emelik a követelményeket vezetőikkel szemben. Jólfelfogott érdekükből következik ez, hiszen személyes boldogulásuk, élet- és munkakörülményeik alakulása egyre inkább teljesítményükön múlik, aminek az irányítás hatékonysága fontos feltétele. A vezetői posztokon levőknek tehát a korábbinál is jobban kell egyeztetniük a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekeket, rendszeresebben és jobban kell támaszkodniuk a dolgozók véleményére. *

A határozat világosan megszabja a feladatokat a pártmunka gyakorlatáénak továbbfejlesztésére is. Mindenekelőtt arra figyelmeztet, hogy az eredményesebb pártmunka érdekében jobban kell érvényesíteni a káderpolitikában a testületek és a vezetők felelősségét. Az ezzel kapcsolatos terveken, a konkrét személyi döntéseken túl arra is szükség van, hogy nagyobb részt vállaljanak az alapelvek megvalósulásából és ellenőrzéséből is. A Központi Bizottság mellett létrehozandó Káderpolitikai Bizottság minden bizonnyal jól segíti majd e folyamatot. A pártbizottságoknak, végrehajtó bizottságoknak is koordinációs munkájukban hatékonyabban kell közreműködniük, hogy az állami és társadalmi szervek középtávú terveiben a káderpolitikai elvek egységesen megvalósuljanak. A vezetésbe még több tehetséges fiatalt kell bevonni, kamatoztatni az új irájnti fogékonyságukat, a bizonyításra irányuló törekvéseiket. A felsőfokú végzettségűek mellett a vezetés tartalékát jelentik a legjobb fizikai dolgozók, a pótképviselők, póttanácstagok, mindazok, akik a párt- és társadalmi szervek testületéi, a gazdasági vezetők választása alkalmával a többes jelölésnél számításba kerültek. Az is fontos kötelesség, hogy munkájuk, teljesítményük, a különböző közéleti megbízatások teljesítésének figyelemmel kísérése következetesebb és átgondoltabb legyen, mert csak így válik lehetővé felelősen ajánlást tenni előléptetésükre.

Szükség van viszont arra is, hogy a vezetői tisztségben tevékenykedőknek az alkotó munkához biztosított legyen a biztonságérzetük. Őszinte, segítőkész kapcsolatokra van szükség ehhez, ami lehetővé teszi erényeik, gyengéik, nehézségeik pontosabb megismerését. Indokolt, hogy a huzamosabb ideig kiemelkedő teljesítményt nyújtó vezetők erkölcsi, anyagi elismerése nagyobb nyilvánosságot kapjon. Az eredményesen dolgozó, a rendet, fegyelmet követelő vezetők érezzék a pártszervek és -szervezetek támogatását.

A párt XIII. kongresszusán elfogadott célkitűzések csak akkor valósíthatók meg maradéktalanul, ha az irányítás minden posztján hozzáértő, arra érdemes vezetők töltik be, akik képesek tudásukat a szocializmus építésének szolgálatába állítani, akik képesek elfogadtatni, megértetni a párt politikáját, s mozgósítani az adott kollektívát a végrehajtásra.

n

Mfl7llmttt Bizottság ülését követő- nU/IIUISIl en indokolt, hogy a helyi pártbizottságok, alapszervezetek is áttekintsék a • kádermunka tapasztalatait, feladatait, s kezdeményezzék ezt az állami szerw veknél, tomegszervezeteknél is.

!>i