Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-17 / 64. szám

Két köbméteres csillékben kerül a külszínre Műszakonként 25 tonna őrleményt zsákol* az anyag. nak a banki őrlőműnél.

Ahol az agyagot bányásszák

Ha megyénkben bányászatról hallunk, önkéntelenül is a Nógrádi Szénbányák tevékenysége jut eszünkbe, pedig sok helyen működik Ic.ő* és sóderbánya és itt üzemel az Országos Érc- és Ásványbánya feisőpetényi

agyagbányája is. Ez a külszíni fejtésű és mélyművelésű bánya évi 90 ezer tonna fi- nomkerámia alapanyagot ad a Romhányi Kerámiagyárnak, az Alföldi és a Budapesti Porcelángyárnak, valamint tűzálló anyagot a eserépkályhagyáraknak és a kohászati üzemeknek.

Az elmúlt esztendőt rendkívül sikeresen zárta az üzem. Az elért 57 millió forint árbevételből li millió forint nyereséget ért el a líi4 dolgozó. S az utóbbi 2—3 évben a bérfejlesztés hatására megindult a fiatalok ídeván- dorlása is, aminek hű bizonyítéka, hogy az ősszel 24 fő számára indítottak vájártan- íolyamot.

Az agyag egyharmada a 40—12<Í méter fedőréteg astól

Cél a nyersanyag további feldolgozása.

kerül a külszínre. A táróval megközelített telepek 1,2—

1,8 méter vastagságúak. Művelésük kamrafejtéssel és a szénbányászathoz hasonló, de annál rövidebb, 30—50 méteres frontfejtéssel történik. A nyersanyag 2 köbméteres csillékben hagyja el a föld gyomrát. A külszíni fejtésükön 8—9 hónap alatt sikerült kitermelni a tervezett mennyiséget, így a téli zordabb napokon mentesülnek a gépek és emberek a fokozottabb igénybevételtől.

Termékükiet a homok-, vésés az a 1 um íniumhidroxid-tartalom szerint három osztályba sorolják, s egy részét a bánki őrlőműben tovább feldolgozzák. Az elkövetkező évek feladata a tűzálló anyagok további előkészítése, hiszen a piacon a feldolgozott termékek a keresettebbek és a jövedelmezőbbek. S ami a piaconmaradást garantálja ■— az eddigi nyersanyagfeltárások még több mint 50 évig biztosítják a bányászkodást. . .

Bencze Péter

Nyolcszázan dolgoztak az SKÜ-ben

A vízgazdálkodás civilizáitságunk fokmérője

Beszélgetés Pálfalvai Kálmánnal, a Nógrád Megyei Yiz- és Csatornamű Vállalat igazgatójával

teljesítményünk. Az év során

Csendesen, különösebb

hírverés nélkül ünnepelte alapításának 25. évfordulóját tavaly a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat- A jubileumi esztendő zárása, ugyanakkor annál jobban sikerült. ugyanis a 750 főnyi kollektíva túlteljesítette a feladatát.

— Mit mutat az éves mérleg? — kérdeztük Pálfalvai Kálmán igazgatót.

— A termelési értékünk 230,9 millió forint volt, amely négytized százalékkal haladta meg a tervet és 6,8 százalékkal az előző év hasonló mutatóját. Hatmillió forint nyereség elérését irányoztuk elő, ezzel szemben 9 millió 392 ezer forint gazdasági eredményt könyvelhettünk el. Megjegyzem, nemcsak a gazdálkodásunk javult, hanem a velünk szemben támasztott növekvő követelményeknek is az eddiginél teljesebb mértékben megfeleltünk.

— A vállalat alaptevékenységei: Ivóvíztermelés és •értékesítés- szennyvízelvezetés és -tisztítás, fürdőszolgáltatás. Ezekhez társul a nélkülözhetetlen építkezés. Vegyük sorra a felsorolt ágazatok eredményeit! Kezdjük az ivóvíztermeléssel és -értékesítéssel-..

— Az elmúlt évben 11,1 millió köbméter ivóvizet termeltünk, illetve vásároltunk. A hálózati veszteség miatt ebből 10 millió 226 ezer köbmétert értékesítettünk. Vagyis 226 ezer köbméterrel többet a célul tűzöttnél. A víz- fagyasztás a lakossági, a közületi és az ipari szektorban egyaránt emelkedett. Az esztendő végére a megye lakosságának 64 százalékát láttuk el vezetékes ivóvízzel. Egy évvel korábban a nógrádiak 53 százaléka ihatott otthonában jó minőségű, egészséges csapvizet.

— Hogyan alakult a másik fontos alaptevékenység. a szennyvízelvezetés és -tiszti-, tás helyzete?

— Ezen a téren is előbbre léptünk, s 1986 végéin a megye lakosságának 28 százaléka élt közcsatornázott területen- A romhányi szennyvíz- tisztító mű üzembe helyezésével növekedett aiz ez irányú

6 millió köbméter szennyvizet szándékoztunk elvezetni, es megtisztítani, s ezt 244 ezer köbméterrel túlszárnyaltuk.

— Milyen jellemzői voltak a fürdőszolgáltatásnak?

— A rendkívül esős és hűvös nyár eleji Időjárás negatívan hatott erre a .tevékenységünkre. A pásztói és a balassagyarmati strandfürdők látogatottsága csaknem 4500- al csökkent az előző évhez képest. Ennek következtében az egy fürdőzőre jutó önköltség 23 forinttal haladta meg a tervezettet.

— Kérem, szóljon az építési részlegük munkájáról és eredményéről!

— Építési részlegünk 57,7 millió forint termelési értéket ért el, kis mértékben elmaradt a várakozástól. A lemaradás az előző tél hosz- szan tartó mostoha időjárásának a következménye. A nyereségprogramjukat viszont túlteljesítették építőink- Több idegen és saját vállalkozásban végzett beruházás valósult meg. Anélkül, hogy a részletekbe belemennek, megemlítem: az ivó- vízvezeték hossza 35, a szennyvízcsatornáé 5 kilométerrel növekedett tavaly. Ha már itt tartunk, hadd mondjam el: állóeszköz-állományunk bruttó értéke 125 millió forinttal növekedett az ev folyamán és megközelítette az 1,9 milliárd forintot.

— Az eredmények, a sikerek mögött emberek vannak. Megtalálták-e számításukat 1986-ban a vállalat dolgozói?

— A válaszom egyértelműen: Igen- Az átlagkeresetek

a tervezettnél nagyobb arányban, 9-7 százalékkal növekedtek. Jóléti és kulturális célokra 1,3 millió forintot fordítottunk. Többek között támogatjuk dolgozóink lakásépítését, üdültetését, művelődését, sportolását. Szocialista brigádjaink május elseje előtt kapják meg a jól megérdemelt erkölcsi és anyagi elismerésüket.

— Térjünk át az idei feladatokra. Mekkora termelési érték- és nyereségterv teljesítése hárul a kollektívára?

— A bruttó termelési érteket 15,2 százalékkal akarjuk növelni 1986-hoz viszonyítva, s ez 266 millió forinttal egyenlő. Az ez évre előirányzott nyereség kereken 10 millió forint— Melyek a vízgazdálkodás fejlesztésének leglényegesebb tennivalói?

— A vízgazdálkodás színvonala civilizáitságunk egyik fokmérője, ezért mind az idén. mind a VII. ötéves tervidőszakban továbbra is fejlesztenünk kell. Ez év végére a megye lakosságának 70 százalékát akarjuk vezetékes ivóvízzel ellátni. A rendelkezésünkre álló víz menv- nyisége 11,3 millió köbméterre növekszik, a vízvezeték hálózata 51 kilométerrel bővül. El kell érnünk, hogy 1987 vegére a megye lakosságának 30 százaléka él.ien közcsatornázott területen. Ezért fokozzuk a szennyvíz- elvezetés mennyiségét, a szennyvíztisztító telepek teljesítményét. Most már öt strandunk van, s amennyiben az időjárás is kedvez, számottevően javíthatjuk a fürdőszolgáltatásunkat— Milyen jelentősebb beruházások várhatók esc évben?

— Beruházásokra közel 73 millió forintot költünk. Megépítjük Salgótarjánban a Pécskő úti átemelőt, a déli főgyűjtő csatornát, elvégezzük a szennyvíztisztító teiep gazklórozását. Balassagyarmaton befejezzük a vízhálózat rekonstrukciójának II. ütemét. Átadjuk rendeltetésének Zagyvarónán a két, egyenként 100 köbméteres víztárolót. Év végére vállalatunk állóeszköz-állománya várhatóan meghaladja a 2 milliárd forintot.

— A feladatok tehát jelentősek. Bízik-e a végrehajtás sikerében Pálfalvai Kálmán igazgató?

— A tennivalókat el kell végeznünk és el is végezzük. Ennek az érdekében az eddiginél jobban kívánunk élni a lehetőségeinkkel, s bővítjük a szakembergárdát- A kereseteket 6 százalékkal tudjuk emelni, ezen belül aaonban differenciálunk a teljesítmények arányában.

Koiaj László ,

Kommunista műszakok országszerte

A Tatabányai Szénbányák

Szombaton kommunista műszakot tartottak az ország több nagy vállalatánál.

A Jászeberényi Hűtőgépgyár fővárosi és vidéki gyáraiban több ezren dolgoztak a munka- padok mellett. Az önkéntes műszakban háztartási hűtő- szekrényeket, autószifonokat, olajhűtőket, kereskedelmi hűtőbútorokat gyártottak, hogy határidő előtt teljesítsék az idei szovjet export-megrendeléseket. Mindezt az SZKP a közelmúltban végétért XXVII. kongresszusa tiszteletére in- «btott szocialista munkaversenyben vállalták. A műszak bérét a nyugdíjasok házának felépítésére, illetve az alacsony nyugdíjasok támogatására ajánlották fel.

A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben 800 munkás, művezető, mérnök és adminisztrátor dolgozott szombaton. Az üzemekben ezen a napon 220 tonna húzott, hengerelt, kovácsolt árut és csövet állítottak elő. A termelés értéke elérte a 45 millió forintot. A termékek nagy része szovjet, NSZK, francia, jugoszláv és csehszlovák exportra készült.

üzemeiben a délelőttös műszakban háromezren dolgoztak. Nemcsak a szénfalnál, hanem a külszínen is sokan vállalták a többletmunkát. Az adminisztratív dolgozók egy része az üzemen belül és a város területén végzett közhasznú társadalmi munkát. A kommunista műszak bérének nagyobb részét az idős, kis jövedelmű bányásznyugdíjasoknak ajánlották fel a vállalat dolgozói. A jelentős segélyt a rászoruló idős bányászoknak az idei bányásznapon adják át.

Jelentős korszerűsítési munkálatok kezdődtek a Tokodi Üveggyárban, a hazai gyógyszeripar legfontosabb csomagol óanyag-gyáirtó partnerénél.

Átépítik az ampullák és a fiolák gyártásához szükséges olvasztókemencét. Az első ilyen kemencét és a hozzá tartozó két húzópályát már korábban felújították. E berendezések azóta elektromosenergiával működnek, a korábbi olaj- és villamos tüzelés kombinálása helyett. Az átállással, a fűtőolaj-megtakarítás révén, ismét jelentősen csökkennek a termelési költségek, s ugyanakkor javul a termékek minősége is.

A mellék nem „mellékes"!

Bányászmártirok

emlékére

Forradalmár elődeikre emlékeztek szombaton a Mecseki Szénbányák dolgozói az 1937-es csendőrs őrtűz következtében mártírhalált halt bányászok tiszteletére immár huszadik alkalommal megrendezett csertetői túrán. Az események emlékére megtartott rendezvényen több mint félszáz — egyenként öttagú — csapat vett részt. A fiatalok negyvenkilenc évvel ezelőtti tömegtüntetés útvonalán végighaladva jutottak el Vasasbányáról a Pécs határában magasodó Csertetőre, ahol megkoszorúzták a bányászok bérköveteléseiért harcba szállt és a csendőrsortűznek áldozatai esett Faitig Imre, Hegedős Mihály és Keller János emlékművei..

Immár 25 esztendeje foglalkoznak ipari melléktevékenységgel a diósjenői Börzsönyalja tsz-ben. Az intenzív fejlődés elindítása a nyolcvanas évek elejére tehető, s ennek eredményeként tavaly már ez az ágazat adta a nyereség nagyobbik hányadát. Összesen 210 dolgozót foglalkoztatnak a hat üzemben, amelyek közül a legjelentősebb a BRG-részleg.

A salgótarjáni gyár részére készítenek többféle terméket. A jó kapcsolat ellenére még mindig anyagellátási gondokkal küszködnek, amely elsősorban a háttéripar üte- mezetlen szállításaiból adódik.

A műanyagüzemben hőre rkeményedő műanyagokból

állítanak elő sokféle használati eszközt: kapcsolók, sebességváltók fogantyúit és még számos közszükségleti cikket. Igénybe veszik a fejlesztés lehetőségeit, ezzel importból származó áruféleségeket válthatnának ki, a hazai háziasszonyok örömére. Sajnos, ezen a területen is akadályozza a munkát az alapanyag hiánya. Emiatt az év első két hónapjában a tervezett alatt maradt az üzem termelési értéke.

Mintegy ötmillió forintot költöttek tavaly az asztalosüzem csarnokára. A felújított műhelyben készül a lambéria, a hajópadló vagy a vállalatok által keresett raklap.

A varroda kooperációban gyárt tréningruhákat a Váci Kötöttárugyárral.

Részben saját, részben kooperációban állítja elő termékeit a lakatosüzem. Az igényes vevők részére például 50 ezer darab nikkelezett lefolyórácsot gyártanak évente. Egy tavalyi újítás eredményeként hulladék nélkül készül a tetszetős portéka. Szintén újításból származik a targoncákra szerelhető billenő puttony, amelyből egy év alatt 130 darabot szerelnek össze.

A Technovill ágazatba a tűzjelző berendezések készülnek hazai szállodák, raktárépületek számára. A felszerelést szintén a tsz alkalmazottal végzik.

Képviselni és védeni

Ifanapság sok szó esik a munkahelyi légkörről. Érthető.

"■ Az utóbbi időben felgyorsultak a változások, amelyek a termelés felételeit illetik, s ezeknek hatása alól senki nem vonhatja ki magat. A cél ismert: eredményesebben kell dolgozni. Egyén és társadalom nem élhet meg látszatsikerekből.

A sokféle új szabály mindnyájunk teherbíró képességét próbára teszi. Már az alkalmazkodás is ezekhez. De többről van szó. A hatékonyabb cselekvésről, mely nagyobb felkészültséget kíván. S ami ezt garantálja: az eszmei, erkölcsi háttérről, indítékról. Nemcsak az értelemről — érzelmekről is. A mit és miért mellett a meggyőződésről, hogy amit teszek az jó, azzal érdemes azonosulni. A gyorsan múló hétköznapok nem mindig kedveznek az ilyen szembesítésnek. Kellenek, akik eszünkbe juttatják, figyelmeztetnek erre.

A XIII. pártkongresszus, a korábbiaknál demokratikusabb választás, a népfront munkájának felélénkülése nagy hatással van az ország politikai életére. Pezsdítően hat rá, mert impulzusokat ad, s ezzel gondolkodásra késztet. Növeli az emberek vitakészségét. Kezdik látni, hogy a döntési kényszer, az alternatívák mérlegelésének kényszere már nem egyedül a felső vezetésre érvényes: egyre inkább előtérbe kerül ez a társadalom minden szférájában, így elsősorban a munkahelyeken. A gazdasági egységek politikai közösségek is, amelyekben a politizálás lehetősége egyben kötelesség.

Az kell, hogy a pártélet ne vesszen ei a formalitásokban. Abban, hogy ,,tartani kéne már egy taggyűlést, mert régen volt”. Más esetben — ezek egyéni tapasztalataim — a taggyűlést nem lehet megkülönböztetni bármely vállalati értekezlettől: mindig ugyanazok a mutatószámok jönnek elő, melyek rátelepszenek a hallgatóság szemhéjaira.

Párttagok vagyunk. Nekünk képviselnünk és védenünk kell a párt politikáját. Szavakkal, életvitelünkkel, munkánkkal.

Az évek mostanában nem kényeztetnek bennünket. Elég sok a bizonytalansági tényező a jövőt illetően. Nyitott gazdaságunk erősen ki van téve a világgazdaság számunkra sokszor kedvezőtlen fejleményeinek. Fölmerül a kérdés: lehet-e bizonyosság az, hogy a politikai testületek szót tudnak érteni az emberekkel? Űgv gondolom: igen. Mert, ahol nem rábólintós, hanem meggyőződésen alapuló egyetértés van, ott a légkör mindig kedvező az előbbre jutásra. Ezért a helyi politizálás nem térhet ki a szőkébb környezet naoi gondjai elől.

A

z ilyen mtmfcastí'lus teszi valóban nélkütözbetettonné a pártalapszervezet, a kommunisták jelenlétét társadalmunk formálásában.

K. I.

NÓGRÁD — 1986, március T7., héttő

3