Nógrád, 1986. március (42. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

Szurdokpüspöki és a piac «X „A sikert mindenki magának tulajdonítja, a kudarcot egy embernek róják fel." (Tacitus) Tehénistállóban, illetve a vele egyértelműen összetar­tozó. irodának, hálókutricá- nak, melegedőnek egyaránt használt, „ha egy be akar jönni, kettőnek ki kell men-' ni”-féle. helyiségnek nem nevezhető kis térségben buk­kantam eme bölcs idézetre. — Amely nem is akárkitől származik, hanem egynesen az ókori Róma klasszikus történetírójától. Bőregi Zoltán Hogy kerül a csizma az asztalra — bölcselkedés a szarvasmarha-ágazatba? — ez itt a kérdés. Igaz, nem sokáig. Sőregi Zoltán, e ko­ránt sem könnyű terület ve­zetője ugyanis, mondhatni, kapásból ad — kendőzetlen választ. — Kegyvesztett ágazat az országban az állattenyész­tés, és így van ez itt, Szur­dokpüspökiben is. Nem kap annyi támogatást, hogy nye­reséges lehessen, pedig tu­dott dolog, hogy különösen a szarvasmarha-tenyésztés hosszan tartó tökét igényel. Nekünk például, itt, a Béke Termelőszövetkezetben most 139 tehenünk van, és ezek után tavaly 839 ezer liter te­jet adtunk le. Nézőpont, megítélés kérdése, hogy jó-e éz vagy sem. Annyi biztos, hogy a tejtermelés támogatá­sa szubvenoiójelilegű kell hogy legyen, és legalább ha­vonta, ne fjedig negyedéven­ként kapja azt — a keveset —, amit kap. Ez most 2,90 — tavaly 2 forint volt, de ez a 90 fillér is csak arra jó. hogv csökkenti az ágazati veszteséget, lényegében azon­ban nem javítja a szarvas- marha-ten vesztés pozícióját. Hosv is javíthatná. amikor emelkedett a vegyszer, a mű­trágya ára. ami aztán a ta- karmányterme^ztést is meg­drágítja ... Képtelenség így eredményt felmutatni. Tari István Mielőtt azonban teljesen elkeserednénk a Szurdokpüs­pöki Béke Mgtsz mai „mos­toha” helyzete felett, ■ talán nem lesz haszontalan, ha Ta­ri István elnök kalauzolásá­val — röviden áttekintjük a közelmúlt eredményeit. Mint látni fogjuk: mostanában azért mégis csak mentek itt valamire. — Az igazság az — kezdi kitölteni szűkre szabott időn­ket az elnök —, hogy ennek a kis gazdaságnak (2000 hek­tár összterület. 1200 hektár zántó, 25 aranykoronás mi­nőség a Csernátot és a Mát­rát kettéválasztó Zagyva völgyében) komoly gondok után sikerült talpraállnia. A gazdálkodás megváltoztatá­sával értük el ezt. Különben az egész lényegét elmondtuk a szövetkezetünk megalaku­lásának 35. évfordulója al­kalmából készített kis kiad­ványunkban. Nézzünk néhány fontosabb adatot ebből. 1981: 267 állományi dolgo­zó, 46.1 millió forint termelé­si érték. 4,4 millió forint veszteség. 1985 : 221 állományi dolgo­zó, 52.5 millió forint terme­lési érték, 6,3 millió forint nyereség. — Magyarázat? — kérdez­zük a nem is olyan rossz „bi­zonyítványra” utalva. — Vert helyzetből gyakor­latilag a gazdálkodás gyöke­res megváltoztatásával si­került talpraállnunk — hang­zik a válasz. Ennek kapcsán engedtessék meg egy rövidke kitérő: Nóg- rád megye mezőgazdaságá­nak ismerői jól emlékeznek arra, hogy nemrég még ki­váló minőségű csemegéket produkált a szurdoki tsz sa- vanyitóüzeme. Sajnos, a pi­ac, mai divatos kifejezéssel élve, beszűkült, abba kel­lett hagyni ezt a gasztronó- miaiag egyébként oly kelle­mes — és hasznos — tevé­kenységet. Lényegében en­nek helyén alakult meg a Kompakt Kereskedelmi Vál­lalattal egy, immár ma jö­vedelmező üvegmosó, más­részről göngyölegfelújító gaz­dasági társulás. („Működés” közben Bódi Ernő termelési főmérnök mu­tatta meg nekünk ezeket. Rö­videsen bebizonyosodott: nem jelentéktelen dolgokról van szó, hiszen 10—12 mil­lió formtos termelési volu­ment és 2—2,5 millió forin­tos nyereséget produkál ez a munka, és az így képzett nyereség 40 százaléka a ter­melőszövetkezeté.) Mindez persze, igen fon­tos, első helyen mégis a nö­vénytermesztés szerepel. — Néhány adatot hadd em­lítsek meg ezzel kapcsolatban — tér a „lényegre” az elnök. — Kedvezően aiakuitak az önköltségeink: búzaból 212 forint, napraforgóból 640 forint, mákból 5383 forint, mustárból 473 forint volt mázsánként. Ami a lucernát illeti, az 174, a silókukorica 35, a silótakarmány pedig 42 forint volt, szintén ebben a relációban. Az ágazat a ta­valyi árbevételi tervét és az ötéves tervét is túlteljesítet­te. Az árbevétel eredménye például 1980-ban 10,555 mil­lió forint, 1985-ben pedig, 16,749 millió forint volt. — E tények hallatán kény­telenek vagyunk megkérdez­ni: az 1981-ben és 82-ben „összehozott”, összesen közel 9 millió forint veszteség után hogyan sikerült elérni ezeket az eredményeket? — Mi úgy gondoljuk — mondja kevés töprengés után az elnök —, hogy ebben je­lentős szerepe volt a piaci igényeket figyelembe vevő termékszerkezet kialakításá­nak, az általunk alkalmazott agrotechnikának és a javuló költséggazdálkodásnak s a példásan dolgozó szocialista brigádoknak. Ahhoz viszont, hogy a jövőben jobb ered­ményeket érjünk el, mérsé­kelni kell a hozamok inga­dozását, és jobb minőségű takarmányra lesz szükségünk. Ehhez a feltételek, úgy ér­zem, most a korábbiaknál is inkább adottak, sőt. legújab­ban javultak, hiszen 3 mil­lió forintért éppen most vá­sároltunk egy Rába Steigert — minden tartozékával' —, igaz. ehhez másfél milliós hi­tel is kellett. Mnzsik Kálmán Ha pedig erről szólunk, tudnunk kell Muzsik Kálmán növénytermesztési ágazatve­zető véleményét is. Ez így hangzik: — Tény, hogy egyszerűsö­dött nálunk a termelésszer­kezet, és persze, a piac igé­nyeit sem hagyhatjuk figyel­men kívül. Mutatja ezt a na- gvon munkaigényes mák ese­te: mivel a kereslet e téren visszaesett, egyelőre felha­gyunk a közösben való ter­mesztésével. (Háztájiban így is marad még ötven hektár.) Helyette olyan növényeket keresünk, amelyeknek piaca van. Hasonló a helyzet a mustárral, ennek mázsájá­ért most 100 forinttal keve­sebbet fizetnek, tehát nem foglalkozunk vele. Egyszerű váltással viszont 30—40 hek­táron olajlent tudunk jövő­re termelni és lucernamagot a- kieső területeken. Persze, a o o o a napraforgó és a búza marad. Utóbbiból, mármint a búzá­ból most szeretnénk kikísér­letezni egy új, korai fajtát, a lefutóban levő MV 4-es he­lyett. — És az új Rába Steiger? — Nagyon örülünk neki. Így már minden talajmun­kát tökéletesen el tudunk végezni, sőt, szabad kapaci­tásunk is marad. Ebből jut­tatunk a Heves megyei Csénvi Búzakalász Tsz-nek, és természetesen a pásztói­nak. az ecseginek és az alsó- toldiaknak, önköltséges ala­pon. Végi ggomdol va az eddigi beszélgetések lényegét, be kell vallanunk, hogy a ter­meléssel kapcsolatos reali­tás kellős közelébe csöp­pentünk Szurdokpüspökiben. Ügy tűnik, hogy a 21-es út menti nagy telepen sincs ez másként. Bódi Ernő ugyanis elkalauzolt még bennünket a kartonfelújítóba, ahol Lau- kó Lászlóné, részlegvezető szintén rögtön a munka ele­venjére tapint: — Nehéznek éppenséggel nem mondható a dolgunk. Így még inkább tudjuk ér­tékelni. hogy kereseti lehető­séget biztosít a község húsz­egynéhány asszonyának. és nem is rosszat, havi 3500— 3700 forintot. Ügy tudom, 1,1 millió forinttal járulunk hozzá az éves nyereséghez ... Feljegyezzük az elhangzot­takat, de őszintén szólva, ezek után már igazán fel­üdülésként hat, hogy néhány perc múltva egv beszédes fiatalasszony, Urbán Tibor- né néhány kisborjút is meg­mutat. Külön-külön, kis re­keszekben ismerkednek a kedves jószágok az élet első tapasztalataival. Számunkra érdekesség, hogy születésük kezdetétől saját nevük van a szép, töbnyire tarka és a barna bociknak. A Jázmin nevűből például kettő is akad. — Hogy lehet ez? — kér­dezzük, és Ur bánná, akit itt csak Ilonkának hívnak, így adja meg a választ: — Hát úgy, hogy ikrek, egyik bika, másik üsző. de legtöbb azért egyke ebből a 120 kisbociból. Alma, Piros, Rózsa ... ígv nevezzük, így gondozzuk őket... Mire pedig a kört bezár­juk. mintha kissé alább ha­gyott volna a tehenészeti te­lepvezető indulata is. Sőre­gi Zoltán ugyanis így búcsú­zik: — Azért a következő évek­ben felújítjuk, rekonstruál­juk ezt a most már bizonv megöregedett telepet (csak azt tudnám, honnan lesz eh­hez 11 milliónk...?) — Szakaszosan azért mégis megoldják ... — Igen. rövidesen kezd­jük is. a legrégebbi épülettel. — Ami ugye az ágazatban a siker kezdetének is tekint­hető — emlékeztetjük az ága­zat gazdáját az irodájuk fa­lát díszítő idézetre. Sőregi Zoltán ..veszi a lapot” és ter­mészetesen következetes ma­rad önmagához. így vála­szol : — Az igazi sikerek azért még messze vannak. Tacitus viszont — úgv tűnik — örök. Csak hasznunkra lehet, ha ar­ra a kis táblára rótt sorok­ra időnként odafigyelünk.... Kun Tibor Képek: Bencze Péter Egy új Rába-Steiger erőgéppel gazdagodott a termelőszö­vetkezet Havonta 100 ezer darab kartont újítanak fel Már a tavaszt várják a vetőgépek Külön-külön, kis rekeszekben ismerkednek a kedves jószá gok az élet első taival tapasztal a­Az ország minden részéből ideszállítják a Nescafes-üvegeket

Next

/
Thumbnails
Contents