Nógrád, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-14 / 38. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Felajánlás Romhcnyban NÖGRÄD Á;2. MSZMP NÖGRÄD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA, Felhívással fordultak a Romhányi Építési Kerámiagyár valamennyi kollektívájához a Béke, a Március 21. és a XII. Pártkongresz- szus elnevezésű szocialista brigádok, hogy az SZKP XXVII. és a magyar szakszervezetek XXV. kongresszusa tiszteletére valamennyien vegyenek részt a „Segítsük a gyermekeket és az időseket” akcióban. Társadalmi munka vállalásával hozzájárulnak az óvoda és az alsó tagozatos általános iskola környezetének karbantartásához, valamint egy kommunista szombat munkabérét a vállalat nyugdíjasai* nak anyagi támogatására ajánlják fel. — kulcsár — XLII. ÉVF., 38. SZÁM ARA: 1,80 FORINT Élni a lehetőségekkel M a kezdődik a magyar szakszervezetek kongresszusa. Az elmúlt hetekben alapszervezeti taggyűléseken, fővárosi, megyei küldöttértekezleteken, ágazati kong. resszusokon értékelték a szervezett dolgozók, a tagok és a küldöttek az eltelt öt esztendő eredményeit és gondjait, meghatározták a következő öt év legfontosabb feladatait, és megválasztották az ágazati szakszervezetek különféle rendű-rangú tisztségviselőit. Ezeken a gyűléseken szóba kerültek a tagságot leginkább foglalkoztató kérdések. S, mivel a szakszervezetek legnagyobb számban a bérből és fizetésből élőket tömörítik magukban, nincs mit csodálkozni azon, hogy leginkább az ide tartozó népes rétegek szaporodó gondjai, no meg a munkával kapcsolatos nézetek, vélekedések, hiányosságok és javaslatok kerültek elsősorban felszínre. E tanácskozások legfontosabb — és talán a legörvendetesebb — tanulsága az, hegy növekedett az érdeklődés a szakszervezetek munkája iránt, az értekezleteken az alapszervezeti tagok részvételi aránya felülmúlta a korábbi évekét. Fontos az is, hogy a dolgozók a helyi és a társadalmi közügyekben őszintén, nyíltan mondták el a véleményüket. A bírálatok, a panaszok is elsősorban arra irányultak, hogyan lehetne változtatni valamely kifogásolható helyzeten, gyakorlaton. Ez a jobbító szándék jellemezte eddig a szakszervezeti tanácskozásokat, s megvan minden remény arra, hogy így legyen a szakszervezetek februári kongresszusán is. Éppen az előző tanácskozások tapasztalataiból kiindulva, nem nehéz megjósolni, hogy miről esik majd a legtöbb szó a kongresszuson. Tény ugyanis, hogy erre az eseményre a korábbinál nehezebb, ellentmondásosabb gazdasági és társadalmi helyzetben kerül sor. Az elmúlt -öt évben —, mint annyi átfogó értékelés megállapította már — a gazdasági növekedés megtorpant, országos átlagban csökkentek a reálbérek. Nagy társadalmi vívmányunk, hogy átlagában sikerült megőrizni az életszínvonalat, de ezért sok területen nagy árat kellett fizetnünk; egyes rétegek életkörülményei romlottak, egyes társadalmi feszültségek erősödtek az utóbbi években. Nos, úgy tűnik —, erre utalnak az eddig megtartott szakszervezeti tanácskozások —, hogy ezek a nehézségek nem távolították el a tagságot a mozgalomtól, hanem éppen ellenkezőleg, közelebb hozták őket. Ez érthető is, hiszen nehezebb időkben az embereknek nagyobb szükségük van arra, hogy védjék, képviseljék az érdekeiket. Márpedig a szakszervezetek leginkább erre „esküdtek fel”. Mindebből persze egyben az is következik, hogy jelentősen növekedtek a tagok igényed a mozgalommal szemben. Ma már nemigen hagyják meg a posztján azt a szakszervezeti tisztségviselőt, aki a bélyegpénzek összesze- désén kívül másra nem használható, mivel nem tud, vagy nem akar partnere lenni a gazdasági vezetésnek kényes kérdések eldöntésekor. Megnövekedett tehát napjainkban a szakszervezetek érdekfeltáró, -ütköztető és -képviselő szerepe, s a kérdés most az, hogy vajon a mozgalom egészében és rétizeiben meg tud-e felelni ezeknek a nagyobb és sokrétűbb feladatoknak? Elvileg minden lehetőségük megvan a szakszervezeteknek arra, hogy felnőjenek ezekhez a követelményekhez, hiszen tevékenységükben nagyfokú önállóságot élveznek, sőt támogatja őket a párt: „Továbbra is vegyenek részt a politika kimunkálásában, elfogadtatásában es megvalósításában. Erősítsék érdekvédelmi, érdeképviseleti tevékenységüket, mert ez a feltétele annak, hogy befolyásuk fokozódjon... A szakszervezetek éljenek azzal a lehetőséggel, amelyet a vállalati önállóság teremt a tevékenységükhöz’’. (Idézet az MSZMP XIII. kongresszusának határozatából.) , A feltételek, a lehetőségek tehát megvannak, a kérdés csak az, hogy a szakszervezetek vajon élni is tudnak-e velük? A tagság részéről eddig elhangzott bírálatok azt jelzik, hogy nem mindig. Sokak szerint például nagy szükség volna arra, hogy a szakszervezetek a jövőben a különféle dolgozói rétegek és csoportok bizonyos mértékig egymástól eltérő, illetve más-más hangsúllyal felvetődő érdekeit jobban ismerjék meg, tárják fel, és differenciáltabban képviseljék azokon a fórumokon, ahol szavuk van. Nem véletlen például, hogy a szakszervezetek most már intézményes keretek között is egyre inkább felvállalják es magokénak érzik a fiatal dolgozók különféle sajátos gondjait. Vannak a mozgalomnak tisztázatlan vagy x viszonylag kevéssé tisztázott kérdései, amelyekkel kapcsolatban a tagok határozott állásfoglalást várnak a kongresszustól. A korábbi tanácskozások vitáiban is számtalanszor felvetődött például a vállalati gazdasági munkaközösségek és a szocialista brigádok eltérő megítélésének és anyagi megbecsülésének problémája, amellyel kancsolatban az utóbbi években számos magyarázat és állásfogalás született am úgy tűnik, ezekkel egyelőre nem sikerült megválaszolni a dolgozókat igencsak foglalkoztató kérdéseket. Sok helyütt nem világos a vállalati tanácsok, önkormányzati és a szakszervezeti szervek hatáskörének elkülönültsége, előfordul, hogy az új fórumot csak arra használják, hogy ugyanazt a témát — ráadásul, majdnem ugyanazok — még eggyel több alkalommal vitassak meg. Bizonyos jelek arra utalnak, miközben a szakszervezetek egyre többet tesznek azért, hogy a dolgozókat érintő ügyes-bajos dolgokat minél demokratikusabb szellemben és keretek között intézzék el, addig a saiát háza táján is van még mit tenniük a mozgalom belső demokratizmusának javításáért. T émában tehát nem lesz hiány a szakszervezetek mostani kongresszusán, s az is világos, hogy a küldöttekre igen nehéz, felelősségteljes munka vár, ha el akarják végezni mindazt a rengeteg feladatot, amelyet korunk kérdései, problémái rájuk róttak. Márpedig — az eddigi tanácskozások tapasztalatai arra utalnak —, elhatározott szándékuk, hogy ezt a munkát véghezvigyék. <K. L.) 1986. FEBRUAR 14., PÉNTEK Ülést tartott a Minisztertanács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtöki ülésén megtárgyalta a sajtóról szóló törvény- javaslatot, és úgy döntött, hogy azt az Országgyűlés elé terjeszti. A kormány módosított néhány társadalombiztosítási jogszabályt. így — többek között — 1986. március 1-től a gyermek másfél éves koráig terjesztette ki a gyermekgondozási díjra való jogosultságot, egyszerűsítette a jogosultság megállapításának módját. (MTI) Ma kezdődik a magyar szakszervezetek kongresszusa Több mint 800 küldött, valamint a hazai és külföldi meghívott vendégek részvételével ma reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában megkezdi tanácskozását a magyar szak- szervezetek XXV. kongresz- szusa. A Március 21. Szocialista Brigád tagjai, közöttük Bakos Jánosné készáruellenőr, Zahar Attiláné gyártásközi meós és Dianovszki István művezető az B. II. üzemben. A XII. Pártkongresszus brigád tagjai az égetőkemencéknél teljesítenek szolgálatot. Képünkön V arga István művezető és Golán István kemencekezelő. Gáspár Sándornak, a SZOT elnökének előterjesztése alapján megvitatták a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámolóját a XXIV. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szakszervesei soron következő feladatairól. Megvitatják a számvizsgáló bizottság jelentését, amelyet Biszku Béla, a bizottság elnöke terjeszt elő. Végül megválasztják a Szakszervezetek Országos Tanácsát és a szám- vizsgáló bizottságot, a SZOT pedig megválasztja a szakszervezetek egyéb vezető szerveit és tisztségviselőit. Koszorúzási Budapest felszabadulásának 41. évfordulója alkalmából tegnap koszorúzási ünnepséget tartottak a gellérthegyi felszabadulási emlékműnél. A magyar zászlókkal és a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóival díszített emlékmű talapzata előtt a fegyveres erők tagjai álltak díszőrséget. A magyar és a szovünnepség a Gellérthegyen jet himnusz hangjai után az emlékművön a tisztelet és a hála virágait elsőként .Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja a budapesti pártbizottság első titkára és Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára helyezte el. A Fővárosi Tanács nevében Szépvölgyi Zoltán tanácselnök és Stadinger István elnökhelyettes koszorűzött. A szovjet hősök tiszteletére a megemlékezés virágait elhelyezték az emlékmű talapzatán a főváros dolgozóinak és tanulóifjúságának képviselői is. A megemlékezés az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. 10 éves a Karancshús Színvonalas ellátás jellemezte az elmúlt évet Számos nehézséggel kellett megküzdenie tavaly a magyar húsiparnak. A közgazdasági szabályozók kedvezőtlenül hatottak különösen a vágósertéstartással foglalkozó gazdaságokra és kistermelőkre, ami jelentős kínálathiányt okozott a húsfeldolgozó üzemeknek. Az ösztönzés serkentésére azóta már megszületett az új szabályozó rendelet, de ez mit sem változtatott azon, hogy a húsipar hosszú idő óta egyik leggyengébb évét zárta. A nehézségek természetesen elérték a Karancs Húsipari Szövetkezeti Közös Vállalatot is, s hogy zárszámadásukon miért nevezhette mégis sikeresnek 1985-öt Bíró Miklós igazgató, egyértelműen kiderült beszámolójából. „Bár a tervezetthez képesi 4,1 százalékkal kevesebb sertést vágtunk, fedezeti mutatónk elérte a 12,92 százalékot és ez azon kívül, hogy az elmúlt évtized legjobb eredménye, figyelemre méltó a húsipari vállalatok között is” — mondotta. Norma feletti volt a íőtermék-kihozatal, ami azt jelentette, hogy a talponma- radásnak egyetlen útja van:a sertést úgy kell feldolgozni, hogy több és jobb minőségű, ezáltal magasabb áron értékesíthető termék kerüljön ki az üzemből. A gazdaságosságban fontos szerepet játszó készítmény- gyártást 103,7 százalékra teljesítette a Karancshús. Ősz- szesen 1764 tonna, 57-íéle terméket értékesítettek, amelyek közül 422 tonnával részesedett a párizsi, de egy tonna feletti volt a kevésbé elterjedt hús- készítmények kiszállítása is. A vállalat bruttó termelési értéke 281,6 millió forint volt, alig fél százalékkal maradt el a tervtől. A vágósertés hosszú idő után először csökkent: az 53 100 darabbal szemben mindössze 44 024 darabot szállítottak a szerződött felek. Látva a romló helyzetet már évközben új partnereket kerestek, így 3000 darab sertést vettek át terven felül az Érsekvad- kerti SERKÖV-től, a tarnamé- rai és az abádszalóki tsz-ektől. Termékeik 252 kiskereskedelmi boltba kerültek forgalomba; saját 6 üzletük 56,9 millió forintot könyvelhetett el. A Abádszalóki Lenin Mg. Tsz csatlakozási kérelmet nyújtott be az igazgató tanácshoz, ezzel a felvásárlókor bővül. Kiegyenlítettebbé válik a vágósertés beszerzése, illetve a jövőben várható a növekedése is. A létszámhelyzet az elmúlt évben is jelentősen függött az elvándorolt és az újonnan érkezettektől. Az év során minden eddiginél több: 39 fegyelmi eljárást folytattak le. Kevesebb a gond a tanulási kedvvel, bár a vizsgaidőszakok jelentős terheket rónak az állományra. Bíró Miklós igazgató kitért a munkavédelmi kérdésekre is. A balesetek száma és súlyossága sajnos egyaránt emelkedett. Ennek ellenére a táppénzesnapok száma csökkent, elérve az utóbbi öt év legalacsonyabb mutatóját. Mindez a hathatós munkavédelmi intézkedéseknek, a csúszásgátló burkolat felszerelésének, valamint a klimatikus viszonyok javításának köszönhető. Végezetül szólt az igazgató az új vágósor beindításáról és a jövőben esedékes fejlesztési, feladatokról. A Karancshús sikeresen oldotta meg a párt életszínvonal-politikájának ráeső részét, az idén is erre törekszik. A tegnapi igazgató tanácsi ülésen részt vett Deák Pál, a TESZÖV megyei titkára is. Meghallgatta az ellenőrző bizottság jelentését és Frink Ferenc főkönyvelőnek előterjesztését a Karancshús idei pénzügyi tervéről. Utolsó napirendi pontként a testület megtárgyalta az abádszalóki tsz csatlakozási káréinál.'
